Van ez a cikk, az utolsó játékteremről Senjangból, egy 9 milliós kínai városból. Az emberek már nosztalgiából járnak oda főként egy bunyós játékot játszani. Bár nálunk sosem volt nagy játékterem kultúra, az az érzés, hogy a gyerekkorod játékai mindig várják, hogy befejezd őket és te egyre kevésbé tudod megmondani, hogy ez most éppen miért nem egy jó ötlet, számomra is ismerős. Ilyen szempontból, közelebb állok a pár ezer kilométerre élőkhöz mint a pár méterre élőkhöz.
Demó.
Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése