2023

Hát elértünk az év utolsó bejegyzéséhez is. Régebben úgy gondoltam, hogy ebbe a bejegyzésbe valami olyasmi kéne kerüljön, ami az év összefoglalója, de főként a változásoké, meg főként gondolati síkon, ha év közben nem írok arról, hogy merre voltunk, vagy hány tábla csokit ettem, akkor bizonyára ide sem akarok írni róla. Csakhogy ez az éves filozófiai összefoglaló elég kemény dió, ezért mindig lemondok róla amikor nekifogok írni a bejegyzést, most azt a kifogást találtam, hogy azért nem lesz ilyen, mert semmi jó gondolatom nem támadt a világgal kapcsolatban ez után az év után. Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy azért jó, hogy még élünk, relatív jólétben és békében, csak ügyelni kell, nehogy valaki meggurucsálja a dolgot.

Szóval akkor inkább mégis számadás lesz, a számokat amúgy is szeretem.

Most nem lesz havi bontás, mindenesetre 142 bejegyzés lesz a blog idei archívumában.

Twitter és Insta még mindig nem téma annyira, hogy belenézzek a használati statisztikáimba, valamennyit ott is működtem, de teljesen véletlenszerű az egész és nem is igazán fontos számomra, főként a Twittert bármikor el tudom képzelni, hogy megszűnik, mert a Muszka rossz lábbal kel fel az ágyból. Mindkettő hasznos, a Twitterre még mindig eléggé rá vagyok cuppanva, de inkább csak mint fogyasztó, nem mint termelő, kár lenne ha új információforrást kéne találnom, egy ideig bizonyára nem is találnék ilyen jót meg tömöret, talán sose, de nagyon nem lenne más választásom, mint beletörődni. A Mastodon kábé hasonló, csak azt napi 2-3 percre nyitom ki, nem is pörgetem teljesen végig. Azért vannak jó dolgok ott is, csak nem annyi.

Jótúbra tettem 4 rendes vidiót, kettőt a játékomról, egyet a tó körüli sétámról, egyet meg demoscene témában, egy klasszikus román demót tettem fel 97-ből, mert nem volt megtalálható a jótúbon. Rövidekből viszont volt nagy termés, 82 darabot tettem fel idén. Ezek leginkább arról szólnak, hogy ha megyünk valamerre, akkor megörökítem néhány műemlékkel az utazás emlékét, de vannak még tortás vidiók is, ugyanis minden tortáról amit E süt, készül egy vidió, meg karácsonyfák is, meg egyéb butaságok. De azért kezdek ellustulni, a Iulius Mallnál a karácsonyfáról nem tudtam olyan vidiót lőni, hogy ne legyenek nagyon rajta emberek és későn meg lusta voltam kimenni, szóval nem lesz vidió. Meg van olyan utazásunk is, amiről nincs vidió, főként lustaság miatt. Semmi célom nincs ezekkel a vidiókkal, csak az, hogy talán valakit érdekel most, hogy merre járunk, vagy majd pár év múlva érdekes lesz, de ezek elég vékony motivációs erők, lehet, nemsokára nagyon megcsappan ezeknek a vidióknak a száma.

Ja igen, a blogba linkeltem egy csomó demót a 90-es évekből, tök jó volt megnézni egy csomó régi demót. Jövőre a 2000-es évek első évtizede kerül (az szerintem 2009-ben ért véget) terítékre. Néha azért megszegtem ezt a szabályt, bár csak az első linknél, meg a doom-os bejegyzésnél tudok róla (az elsőnél még nem gondoltam ki ezt, hogy a 90-es évekből (és talán néhányszor a 80-as évekből) válasszak demót, a doom bejegyzésnél meg nem lehetett kihagyni a doom-ban készült demót). Lehet, hogy néha ismétlődött is a linkelt demó, csak relatív későn kezdtem el vezetni a listát azzal, hogy mit tettem már, meg gyakran nem volt odavaló, mert nem ugrott be semmi elég hamar ami releváns lett volna. Mindenesetre élveztem ezt a játékot, még folytatom amíg kedvem van hozzá.

Az a baj, hogy nagyon nem látom, miért lenne jobb a következő év mint az idei, de szeretnék azért jó dolgokról is írni, ezért mindig eldöntöm, hogy semmi politika, semmi gazdaság, semmi éghajlatváltozás, de aztán csak akad valami olyan esemény, amiért megszegem a szabályt. Az sem olyan könnyű, hogy az ember eldönti, hogy úgyis megyünk a pokolba, kár aggódni az út hosszán, ha fix a vége, de azért néha nem tudom megállni, hogy hőbörögjek a hülyeségen. Van még amit csiszoljak a zenemen.

Hát ez ennyi most, reméljük a következő év jobb lesz, bár én inkább ez ellen fogadnék, ha lehetne, de minek egyébként?

A legjobbakat, mindenkinek.

Demó akkor. Demó most.

Zene. Zene. Zene.

filmek

Ebben a hónapban sem sikerült valami sok filmet megnézni, na de majd legközelebb. Most egy kicsit összecsapom a gondolatokat, még egy másik bejegyzés is dukál ennek a hónapnak a végére.

The Winter King (1. szezon): Egyre jobban szeretem a jó régi időkben játszódó sorozatokat, bár azért mindig próbálok figyelni, hogy ha a beszéd azért a jelenkornak megfelelő, azért a cselekmény meg a motiváció, meg a dinamika azért ne legyen már jelenkori. Meg persze a díszlet meg a ruhák. Utóbbi szempontból jól teljesít ez a sorozat, meg az Artúr király legendáját is újraértelmezi eléggé, hogy érdekeljen az, hogy a különbségek az elején milyen hatással lesznek a sztori végére. Nem mintha nagy specialistája lennék Artúr királynak, de azért valamennyire érdekel a téma. Akit szintén érdekel, annak ajánlom, de nekem mondjuk a Britannia jobban bejött, igaz, ott sokkal nagyobb teret kapnak a druidák, amelyek nekem is a kedvenc szereplőim, khm... Merlin... khm... khm... De ha nem folytatják, nem esek két sékbe.

The Green Knight (2021): Ez megint Artúr király, dicsérték ezt a filmet, gondoltam megnézem, de nem jött igazán be. Igaz, nem is hallottam Sir Gawain és a Zöld Lovag történetét, így utólag átfutottam, de a rendező által behozott változtatások súlyát nem értem, mivel nem rágódtam még sosem az eredeti történet mondandóján. Persze, lehet nem is az a lényeg, hogy Sir Gawain túlél-e vagy sem a végén és hogy ki kinek jár túl az eszén, vagy, hogy hány csók csattan a zöld torony előtti kastélyban, vagy ki a boszorka. A lényeg az, hogy a sors és a bors gyakran együtt jár. Talán ha egyszer rácuppanok az Artúr király témára, sorra kerül még egyszer, de azért a Mamoru Oshii féle Avalon-ból azt hiszem többet értettem, pedig az sem egy könnyen emészthető falat, de azt fogom előbb újranézni.

Sárkány és papucs (1989): Ha már Artúr király, akkor ez a magyar rajzfilm is megért egy újranézést, mert ez volt nekem az első élményem a témával. Talán máig is a kedvenc feldolgozásom, bár azért jó régen volt, hogy utoljára láttam. Azért a poénok még mindig működtek és ha az ember komoly gondolatokat akar szőni a történetből, arra is van bőven lehetősége és talán egyszer eljutok oda is, hogy megértem az animációs kánonra történő kikacsintásokat is, mint pl. a varázsló inasának javított változatát (ugyebár ha egy nő mos fel varázserővel, az biztos jobban megy, mint ha egy férfi (nekem Miki egér mindig is férfi volt)).

L. A. Confidential (1997): Abban sem vagyok biztos, hogy láttam anno ezt a filmet, most jó volt nézni mindenesetre, pont a kellő mennyiségű akció és expozíció volt benne, legalábbis szerintem. Mondjuk az azért vicces, hogy a két mellékszereplő került a poszterre és ugyebár már nem is igazán tudom, hogy Spacey elvtárs a cancel milyen fázisában is van. Én azért szeretném, ha visszajönne a filmvászonra. Jó lenne még több ilyen, talán egy hajszálnyival kevesebb halottal.

Crisis (2021): Ezt azért néztük meg, mert Gary Oldman szerepel benne, mást nem is tudtam róla. Annyira nem nagy dobás és ezek a több szálon játszódó filmek néha nagyon szét tudnak esni, ez nem esett nagyon szét, de szerintem nem is igazán tesz neki jót az, hogy három történet van egybe gyúrva, még ha kettő össze is ér a végén, minden nagyon mechanikus és kiszámítható. Talán ez a legnagyobb baj, nincs egy milligramm szüszpansz se. Azért ha valakit érdekel az opioid krízis, meg lehet nézni, de azt hiszem, jobb lett volna ha a dokfilmet nézzük meg, a The Crime of the Century-t. Egyébként az is fent van az HBO-n, csak nekünk most nem hiányzik a meztelen valóság.

The Tender Bar (2021): Jó kis film volt, kedves is, nem sok mindenről szól, de nézhető és végre átlagos emberek átlagos élete is elég az átlagos célok eléréséhez.

Children of Men (2006): Ezt is jó régen láttam már, tényleg a legjobb dolog a filmben a hosszú snittek és a teljesen hihető hajszálon múló megmenekülések. Értem én, hogy nagy munka volt ezt megcsinálni látványban is és a történetet is szétfaragni (gondolom a könyvben inkább az események filozófiai mélysége van kifejezve és nem az, hogy az egyik fickó egy másodperccel maradt le arról, hogy elkapja a jókat, vagy két másodperccel él tovább annál amikor utoljára látjuk a képernyőn, utána már csak a por száll a helyéről). Most abba nem akarok belemenni, hogy menekültek meg remény, meg ilyenek, az 2006-ban még sci-fi volt, most meg már a valóság.

Zene.

ha nem elég a 8 bitted, toldd megg egy lépéssel

Van itt ez a vidió, egy fickó mesél benne angolul (néha pár román szót betűzve) a jugoszláviai 8 bites játékok korszakáról, azaz nagyjából a 80-as évekről, meg egy kicsit Romániáról is. Kicsit nyers a fickó stílusa, de vicces, hogy valamennyire illik az akkori érzésbe az előadásmódja. Akkor sem értettünk mindent, de kiegészítettük a fantáziánkkal.

Örvendek, hogy volt annyi eszük, hogy fölvegyék az előadást, aki nem teszi ezt meg, az hiába is ad elő, minden nappal feleződik az információ.

Demó.

Zene.

Zene.

Drónos.

Árvizes.

a vonalkák értelmezésének elviselhetetlen könnyűsége

Van ez az ábra, amelyen Románia vásárlóerő paritáson mért egy főre eső gdp-je látható.

(innen)

Sokat gondolkodom az ilyen és efféle ábrákon. Sokat gondolkodtam azon, hogy mire lehet az ilyen ábrákból következtetni. Sokat gondolkodtam azon, hogy kiknek szólnak az ilyen ábrák.

Van baj elég. Idő az viszont nincs elég. Sose. Ezért csak röviden, velősen, de inkább csak röviden.

Ez az év igen csak ramaty volt Romániában. Abszolút arról szólt, hogy itt olcsó az élet, már ahogy a rendszer értékeli az egyént. Le sem írom az értelmetlen halálok sorát, amelyekről értesültünk a médiából, mert egyrészt depressziós leszek tőle, másrészt meg valószínűleg a legdurvább dolgok valószínűleg nem is nyilvánosak, vagy elferdítve kerültek közlésre. Elég egyetlen példa, vannak emberek akiknek nem telik egy 10 lejes samponra ezért juhok féregtelenítőjével tisztítják a gyermekeik fejét, amelybe azok néha belehalnak, néha túlélik, gondolom borzalmas idegrendszeri károsodásokkal.

Másrészt a politikusokat csak ez az egy ábra érdekli és meg vannak győződve, hogy milyen csodálatos munkát végeztek az utóbbi 30 évben. De engem abszolút nem hat meg ez az ábra, azt látom, hogy az utóbbi pár évben eszméletlen infláció volt és legjobb esetben az árak szintje már nem nő sokat tovább, de ezen az eszméletlen szinten marad, ami tovább szakítja szét a román társadalmat, ami igazából senkinek sem jó. Értem én, hogy kilencvenes években olyan infláció volt, hogy a mostani szinte meg sem látszana a grafikonon (azért levágtunk négy zéróst egy szép napon) és utána még eljött az a fene nagy növekedés. De nem igazán hiszem, hogy még egyszer sikerül megismételni a csodát, a mai világ teljesen más mint ami a kilencvenes években volt. Az agyammal azt is fel tudom fogni, hogy a hosszú idősorokat kell nézni, mert az igazi jel azokban van, a jelenben nehéz a zajt elválasztani a jeltől, de a zsigereimben azt érzem, hogy itt nagyon nagy baj jön. És mások is így érzik, lásd gyerekvállalás, lásd szélső jobb pártok, lásd álhírek és konteók. Lehet, hogy mindenki gazdasági szakember kéne legyen, aki megpróbálja értelmezni ezt a grafikont, de akkor ki fog dolgozni?

Ha az x tengely szerint tükrözzük a grafikont, ugye milyen szép karácsonyfa lesz belőle?

Demó.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Azt hittem, az ukránoknak sikerül csodát csinálni a nyáron, de sajnos nem jött össze. Úgy tűnik, jelentősen csökken az Ukrajnának nyújtott segély és mindenki rossz kedvű mert a háború vesztésre áll. De én nem hinném, hogy ez a valóság, szerintem a nyugat csak játssza ezt a macska-egér játékot az oroszokkal, de amikor igazán sötétbe fordulnának a dolgok, majd megtalálják az akaratot, hogy többet segítsenek. Azt hiszem, hogy a nyugati, főként amerikai titkos szolgálat rajta tartja a kezét az orosz morál ütőerén (a nyugati világ ütőerén már sokkal régebben persze) és tudják mit csinálnak, Ukrajna nem fogja elveszteni a háborút, mert akkor a nyugat veszítene és az azért mégis csak vicces lenne ebben a világban. Sajnos sok ukrán nem fogja már megélni a háború végét, de lehet, hogy összben azért még így is ez lesz a legjobb verziója a háború potenciális kimeneteleinek.

Nem nagyon értek a politikához, de van egy elv amit nagyjából működni látok: a pénz beszél, a kutya ugat.

Jó lenne azért, ha jövőre véget érne a háború, de nem tartom valószínűnek, bár mostmár nagyon jöhetne valami jó is a világban.

a blogolás, evés, alvás, játszás, olvasás, film nézés szuperpozíciójából kéne jól kijönni

Mostmár vakáción vagyok, jó lenne sok jó filmet megnézni, sokat játszani, befejezni végre a könyvet amit olvasok és nagyon érdekel és nem túl sokat enni. Általában nem túl sikeresen hozom össze ezeket a terveket, mindent betemet a tuitter függőségem, meg a jótúb függőségem, meg az, hogy nem tudom eldönteni, hogy írjak-e részletesen a blogba gondolatokat vagy csak csapjam össze őket, ezért általában amiről részletesen kéne írni azt összecsapom és amiről elég lenne pár mondat, azt bő lére eresztem. Már filozófiát is gyártottam ehhez a jelenséghez, mégpedig annál inkább visszanyerhető az eredeti elmeállapotom egy bejegyzésből, minél kevésbé gondolom át amit írok és szerkesztem meg utólag a szöveget. Ha csak egy iterációt megy át a fejemen a szikra, akkor több megmarad az erejéből. Vagy valami hasonló.

Szóval lehet, hogy sok buta bejegyzés jön, de az is lehet, hogy csak egy, a szokásos év végi összefoglaló, az is összecsapva.

Addig is, néhány link amit gyűjtögettem az utóbbi napokban.

Demó.

Zene.

Zene.

Góprós.

Drónos.

Medvés.

az játék előrehaladásáról

A tegnap új vidiót tettem fel a játék készüléséről.

Idén mindössze két vidiót termeltem, nem valami sok, de dolgozni azért dolgoztam eleget, most egy kicsit hosszabban fogok írni, mert idén már nem fogok többet dolgozni és talán az sem árt, ha egy kicsit jobban kiöntöm a lelkem a témában.

Szóval még mindig a pályageneráláson dolgozom. Amikor a projekt kezdete előtt végig gondoltam a teendőket, úgy gondoltam, hogy nagyjából két hónap alatt befejezem ezt a dolgot. Nos, 2022 július 22-én tettem fel az utolsó vidiót aminek nem volt köze a procedurális generáláshoz, tehát olyan 17 hónapot dolgoztam rajta. Persze, még az sem biztos, hogy befejeztem, de erről később.

Szóval miért is kell nekem procedurális pálya generálás? Bizonyára 17 hónap alatt tervezhettem volna kézzel is 20-30 pályát és akkor már sokkal előbb lennék, talán a játék is be lenne már fejezve. Nos, ez így igaz, de ez a projekt nekem egy kicsit arról is szól, hogy ami nagyon érdekel, arra szánok időt, hogy felfedezzem, vagy megértsem. Márpedig a pálya generálás egy olyan dolog, ami régóta érdekelt, de sosem tudtam beleásni magam. Most szerencsémre lehetőség adódott, hogy addig ássak amíg kedvem tartja és hát jó mélyre sikerült leásnom. Bizonyára ha kézzel terveztem volna meg azokat a pályákat, abból is sokat tanultam volna, de az automatikus generáláson dolgozva is sokat tanultam, ráadásul azért így is szükség lesz arra, hogy sok mindent kézzel csináljak.

Van azért egy másik ok is. Ha írok egy jó pályagenerálót, akkor elvileg végtelen mennyiségű pályát generálhatok, ami jó pályák esetén egy jó dolog. Ha unalmasak lesznek a pályák, akkor fölösleges a végtelen számú, senki sem fog többel játszani mint 2-3. Egyelőre még nem túl jók a pályák, de nem is tettem túl magasra a lécet, ebben az első kísérletben csak egyszerű téglalap alakú szobák összeillesztéséből készült pályákat gyártottam, főként a Wolfenstein 3D-t használva inspirációnak. Igazából még csak nem is érik el azt a szintet a pályáim, mert tényleg csak véletlenszerűen vannak összeillesztve a téglalapok, mert már ezzel is volt elég gondom. Persze, készítettem néhány kisebb tesztet néhány bonyolultabb struktúra (mint mondjuk egy nxn-es cellákból álló fix szobaméretű labirintus, vagy egy 2xn-es szoba elhelyezés középen folyosóval, vagy csillag alakú berendezés) elkészítésével és azok mentek a kis tesztben, de a véletlenszerűen generált illesztések jobban feladták a leckét. Ugyanis már a munka elején kezdtem aggódni, hogy hogyan is fogom megoldani a rövidítések problémáját, ugyanis ahogy én a kifejezéseimet kiértékelem mélységi sorrendben, nem tudnak egymásról az egyes primitívek a különböző kiértékelési ágakon, csak annyit tudnak, hogy elkerüljék egymást. Semmiképpen nem akartam azt, hogy keresgéljek a térben kapcsolódási pontokat, mert az nagyon lassú és egy csomó gonddal is járna. Ezért sokat gondolkodtam ezen a problémán, találtam is rá néhány potenciális megoldást, de egyik sem volt elég jó, a mostani módszer sem olyan nagyon jó, de azt hiszem, megteszi. Azért van szükség a kiértékelési fa ágainak a kommunikációjára, mert ezzel tudom összekötni a szétágazó szobákat és arra meg azért van szükség, hogy rövidítéseket hozzon létre két térben közeli szoba között, azaz ha mondjuk van egy elágazás (azaz egy szobából két ajtó nyílik, (két különböző falon, de akár egy hosszú falon két ajtó is nyílhat, ha van hely)), akkor az egyik ajtót választva és végig küzdve a soron következő szobákat, ne kelljen már visszamenni az elágazásig, mert az unalmas, ugyanis már mind kiöltük ott a szörnyikéket. Inkább lehessen a másik elágazásra átmenni valahol és onnan folytatni a gyilkolászást, persze ha valaki mindent meg akar keresni a pályán, akkor valószínűleg muszáj lesz visszamennie már látogatott részekre, de az már az ő dolga, hogy betanulja, hogy milyen sorrendben érdemes választani az elágazásokban az irányokat, hogy a lehető leggyorsabban bejárhassa a pályát. Szóval úgy érzem, ilyen rövidítések nélkül eléggé nehéz fenntartani az adrenalin szintet, ezért mindenképpen meg kellett oldani. A mostani megoldás egyébként valami olyasmi, hogy a kiértékelés során a már kiértékelt részekre át lehet küldeni egy referenciát a kiértékelés alatti szabályba és az végezhet néhány egyszerű műveletet, pl. kereshet egy bizonyos címkével ellátott primitívek közül a lehető legközelebbit vagy legtávolabbit, meg megpróbálhatja összeadni a térfogataikat (esetleg a falakra elhelyezett markereknek) és megnézni, hogy van-e hely az összeadott térfogatnak is, sőt még kérhet ajtó nyitást is a már létező primitív falára. Lehet, hogy egyszer oda is el fogok jutni, hogy enumerálnom kell a címkézett primitíveket és ezt az enumerációra ki kell terjesztenem a backtrackinget is, ezen is gondolkodom most.

Egyébként nagyon érdekes játék ez, hogy mit tudjon a rendszer, néha úgy érzem, hogy már elég mindent tud, ha van valami problémám, akkor inkább próbáljam megoldani a létező dolgokkal, máskor meg minden ami eszembe jut, bekerül. Az elején, csak három primitívre gondoltam, az alap formák, a szabályok, amelyek mindig formával indulnak (hogy fixáljam azt, hogy a térben hol is fogom kiértékelni, de időközben ezek a formák lehetnek átlátszóak is, szóval ez nem túl erős megkötés) és a változók, amelyek véletlenszerűen felvehetik egy szabály vagy egy forma értékét. Na, most már van vagy 20 ilyen primitív, majd ha véget ér a fejlesztés, mindenképpen fogok készíteni egy vidiót arról, hogy mire is képes a rendszer, mindenesetre mindenféle dolgokra lett szükségem. Időközben rájöttem, hogy én nagyon programozó szemmel nézem még mindig ezeket a feladatokat, szóval még végrehajtási feltételeket is tettem be, olyanokat mint pl ha sikerült egy al-szabályban létrehozni egy primitívet, akkor érjen véget ez a szabály sikerrel (ez egy fajta "if", de van ennél sokkal explicitebb "if" is) vagy a büdzsé ha nem merült ki, akkor érjen véget a szabály sikertelenséggel amikor újra belép a backtracking és megpróbálja kielégíteni a szabályt, meg ilyenek. Azt kell mondjam, hogy igazán élvezem is ennek a szabályrendszernek a pofozgatását, pedig nem egy túl vicces dolog, általában tépem a hajam, hogy miért nem mennek úgy a dolgok ahogy szeretném, aztán mindig találok egy esetet amire nem megy az algoritmusom. Odáig jutottam, hogy kénytelen voltam debuggolási funkciókat beépíteni, egészen pontosan, brékpontot, meg lépésenkénti végrehajtást, hogy lássam pontosan mi történik. Sajnos nem volt valami jó döntés ez a szerkesztő amit írtam, jobb lett volna, ha inkább forráskódszerű valamit írok, még ha nem is imperatív nyelven, hanem deklaratívon, de nagyon hiányzik a teljes forrás átlátása, meg a keresés és kicserélés. Kommenteket kell már fűzzek gyakran a szabályok primitívjeihez, mert erőst felejtek és persze már meta-programozásra is szükség van, ami nagyjából csak annyit csinál, hogy kicserél primitíveket, vagy változókat, vagy szabályokat.

Szóval nem mondanám, hogy jól mennek a dolgok, de azért kitartok már ennél a procedurális generálásnál, mert lehetővé tesz még egy dolgot azon kívül, hogy rengeteg pályát lehet generálni. Mégpedig azt, hogy minőségileg másfajta pályák generálását teszi lehetővé, ugyanis a klasszikus pályaszerkesztésben az ember kénytelen koncentrálni egyetlen helyes bejárási útvonalra, mert olyan munkás a processz. Ha generáljuk a pályákat, akkor elvileg akárhány útvonalat generálhatunk a pályán belül, ami sokkal inkább megfelel a valóságnak, ugyanakkor persze ennek az az ára, hogy az egyes útvonalak nem annyira jól tervezhetőek és nem is annyira szépek és részletesek. De ezzel én már rég kibékültem, a falaknak még mintázata sem lesz, csak egy fix színe (legalábbis amíg meg nem gondolom megint magam), szerintem úgyis a geometria és a világítás adja a pálya érdekességét, nem az, hogy mi van a falon. Persze amíg NaissanceE klónt akartam írni, ez jól adta is magát, ugyanis ott is egyszínűek a falak. De megint megváltoztattam a tervet, mégsem sétáló-szimulátort írok először, mivel oda valami nagyon egyedi pályák dukálnának, inkább megmaradok az fps-ek világában, ahol nem csak a világ számít, hanem a szörnyikék is, akik benépesítik. Persze ezeket vásárolni fogom, az nagyon nem az én asztalom, hogy készítsek is ilyeneket, bár gondolkodtam egy kicsit generált robotokon (petscii robots mintára).

Hmm, én eredetileg arról akartam írni, hogy milyen jó, hogy a saját fejem után mehetek ebben a kérdésben is, de megint elvesztem a technikai részletekben. Fogok még filózni itt eleget, főként ha véget ér a fejlesztés. :)

transzferáld a stílusodat, ne a pénzedet, te virtuális tuskó

Van ez a vidió, valaki felhasználta az egyik most menő mesterséges intelligenciát amit vidiógenerálásra lehet használni, a pika-t és generált egy animésített GTA VI trélert. És egészen jó, mondjuk ez egy kicsit könnyebb feladat, mint aminek tűnik, ugyanis a trélerek általában csak pár másodperces snittekből állnak össze aminél többet még a mostani generátorok nem is tudnak, viszont már a stílus transzfer elég jól megy nekik, leginkább a konzisztenciával van bajuk (meg persze a rendezéssel, de az már magasabb rendű funkció, nem is filózunk még azon). Viszont van a mesterséges intelligenciának egy előnye a GTA VI-al szemben, mégpedig hogy ömlenek belé a milliárdok és sok sok ezer programozó és kutató töri rajta a fejét, szóval a fejlődés túlzás nélkül exponenciális. Szóval már nem is vagyok benne annyira biztos, hogy valakik nem előzik be majd a GTA VI-ot és mondjuk ráhúznak egy GTA VI stílust a GTA III-ra és esetleg egy kicsit megmókolják a missziókat és learatják a babérokat. Érdekes időknek nézünk elébe.

Azért ez a Miami Vice vágás sem rossz.

Demó.

Zene.

The Boy and the Heron (2023)

Úgy mentem moziba, hogy semmit sem tudtam erről az animációról, aztán amikor kezdte a világháborúval meg a hős anyjának halálával, gondoltam, ha megríkat a mester egy újabb Grave of the Fireflies-szal, akkor nagyon nem leszek boldog. Szerencsére nem ríkatós ez a matéria, mondjuk boldog sem vagyok egészen, de azért nem sajnálom, hogy megnéztem.

Jó cucc, de azért egy kicsit úgy érzem, hogy túltolta a mester a történetet és kevesebb több lett volna, mert bár biztos vagyok benne, hogy mindennek van benne értelme és szépen megfeleltethetőek a másvilág dolgai a normális háború tépázta Japán dolgainak, nekem ez azért nem megy olyan könnyen és főként úgy érzem, hogy a másik világnak is ugyanaz a logikája mint a normális világnak, még ha a lakói és a cselekedeteik némileg el is térnek. Ez egyébként üzenetnek akár meg is felelne, csak nem ezt szoktam meg Miyazaki mestertől, de lehet, hogy csak az én belső világaim változtak a filmjei között eltelt időben. Valahogy nem jött be, hogy a másik világnak el kell pusztulnia, mert egy hülye király hülyeségeket művel és a másik világba menekült emberek elfogadják mégis a normális világban a sorsukat, akár a halált is. Ez nem az a világ, amiben a macskabusz megold minden problémát, még ha az csak annyi is, hogy Mei eltévedt, vagy meg kell látogatni a mamát. Persze, lehet a mester is azzal küzd, hogy a véget lehet nem elfogadni, de attól az még eljön. Én azért optimistább felhangot vártam volna, főként hogy minden abba az irányba mutatott, hogy a nehézségeket legyőzi a főhős, főként mivel még én is tudom, hogy a japánoknál a szürke gém a halál madara, jó kis fricska lett volna, ha itt meg nem.

Na, azért menő cucc, hogy azért a román mozik is kezdték játszani a mester műveit, de azért inkább retrospektívekre megyek legközelebb, csak nem a GotF-ra, mert az kibírhatatlan bőgés nélkül.

Zene.

a robotok moszkvai hadjáratát a kiégett konnektorok fogják füstbe vinni

Talán a legjobb mesterséges intelligencia poén az évből mostanában történt, ezt muszáj megosszam. Szóval az emberek kezdtek sírni, hogy a fene okos gpt4 intelligencia kezd rövid válaszokat adni a kérdésekre. Aztán rájöttek, hogy ha azt írják neki, hogy kap 20 dollárt a válaszért, akkor jobban megerőlteti magát, de a trend mindenképpen az volt, hogy egyre gyengébb válaszokat kaptak az emberek. Aztán most úgy tűnik, hogy az az ok, hogy az intelligencia automatikusan megkapja az aktuális dátumot és a rengeteg adatból amit látott azt tanulta meg, hogy decemberben bizony az emberek rövidebb válaszokat adnak, ezért ezt is elkezdte utánozni. Ha májusi dátumot kap a kontextusban, akkor minden megy ahogy régen.

Na most én nem tudom ellenőrizni ez a sztori mennyire valós, de el tudom hinni, hogy ez tényleg így megy. Remélem akkor majd amikor az igazán okos intelligenciát röffentik be, tél lesz és inkább elmegy téli álmot aludni mint kinyírni az emberiséget.

Demó.

Zene.

Zene.

Drónos.

Animáció.

La bohème (1896)

Kele Brigitta énekelte a Mimit, el kellett menni megnézni megint, mert amikor jó pár éve láttuk akkor csodálatos volt.

A bohéméletben van négy srác, akik úgy viselkednek mint a bohémek, de pozőrök, meg két csaj, Mimi és Musette, akik igazi bohémnek születtek, de sajnos Miminek meg kell halnia, mert Mimi gyenge. De annyira szívszorító ahogy meghal, hogy nem is tudom, miért megyek megnézni időnként. Főként, hogy annyi halál van már körülöttünk. Néha csak számokban látom, néha képen, néha videón. Fene tudja, mi az igaz és mi a fikció már. Fene tudja, ki az erős és ki a gyenge. Az igazi tragédia, hogy nem tanulunk semmit a Mimi halálából, már 100 éve, az embernek élnie kell és szeretnie, a többi nem számít.

Zene.

toyotát tojt a tojó

Vettünk egy használt Toyota Corollát, ma intéződött el minden papír. Egyelőre még inkább vagyunk mi érte mint ő értünk, de ez nem egy ismeretlen érzés azoknak akik nagy zsúfolt román városokban laknak. Reméljük azért sok szép utat fogunk megtenni vele és pár év múlva már önvezető autóra cserélhetjük.

Demó.

Zene.

napoleon (2023)

Elég epikus volt, de nekem nagyon nem ilyen Napóleon kép él a fejemben, ezért annyira nem is tetszett. Ráadásul nagyon távolról kezeli a figurát, úgy mutatja be mint egy halk szavú kissé tétova embert, ami az én fejemben távol áll az igazságtól, ráadásul csak a hadvezért és szerető oldalával foglalkozik, pedig Napóleon államférfiként is nagyot alkotott és a tudománnyal is érdekesebb kapcsolata volt mint az akkori átlagos királyoknak. Ráadásul az a híres waterlooi lovasroham is elég gyengécskére sikeredett. A Josephinet érintő részek meg egyenesen értelmetlenül vannak vágva, ez talán inkább csak reklám a 4 órás vágáshoz, ami gondolom csak Apple TV-n lesz elérhető. Ráadásul Josephine inkább csak szenved és boci szemekkel néz, ez megint nem felel meg annak ahogy én elképzeltem.

Szóval inkább nem tetszett mint tetszett, talán én vártam el túl sokat, Napóleon azon ritka csókák egyike, akinek elolvastam az életrajzát, de már jó régen volt, mindenesetre nekem nagyon más kép volt a fejemben.

Persze, akkora a téma, hogy simán lehetne egy hat szezonos sorozatot is szentelni neki, mint amilyent II. Erzsébet kapott és akkor még a kor bemutatását össze is kéne csapni. Talán egyszer majd megcsinálják azt a sorozatot is, ha nem omlik a világ össze előtte.

De azért jó volt elmenekülni a jelenből egy múltba, amit nem igazán értek, de érdekel. És hát a nyitó jelenet Marie Antoinette lefejezésével azért elég zúzós volt, nem is tudom mikor láttam utoljára ilyen erős nyitó jelenetet.

Ami talán leginkább zavar, hogy nincs egyetlen eredeti gondolat az egészben, talán hacsak a főhős természetének eltorzítása nem vehető annak. Egyik mellékszereplő azért üzenhetett volna valami a jelennek is, megdicsérhették volna a köztársaságot, vagy Beethoven is sertepertélhetett volna néhány másodpercet, szerintem elég rosszul volt beosztva az idő a hangulat és a történelmi jelentőségű jelenetek között.

Ehh, azért érdemes megnézni, ha valakit érdekel Napóleon, a képek szépek, bár a színek elég komorak.

Zene.

angyalok éneke

Ahogy ez a kis srác énekel, lehozza az angyalokat.

a zevidencia manifesztációja

Van ez a cikk, hogy az optimista emberek butábbak és rosszabb pénzügyi döntéseket hoznak. 

Én már csak egy kávét kérek.

Demó.

Zene.

Zene.

doom (1993)

Tegnap volt 30 éve, hogy megjelent a Doom shareware verziója.

Sokan sokat írtak róla azóta és most is (ez egy jó magyar cikk az évfordulóra), még egy kis beszélgetésre is összeült a fődizájner és a főprogramozó, én inkább csak egy-két személyes gondolatot osztok meg róla, amíg el nem enyésznek egy plazmafegyver záporában.

Kevés játék esetében emlékszem arra, hogy mikor láttam meg először, de erre emlékszem, még ha az évre nem is. 94 vagy 95 január-februárja lehetett, volt egy kiállítás az öntöde kantinjában, talán ExCo volt a neve, vagy valami hasonló. Azt hiszem, a Server vagy talán a BB Comp standján volt egy számítógép, azt hiszem egy 486 DX2 és Molnár Laci ült előtte és az volt a dolga, hogy játsszon játékokkal, hogy mutassa milyen vagány dolgokra képes egy számítógép. Ott, az egyik shareware cédéről került elő a Doom és emlékszem, hogy teljesen lenyűgözött a hangulata. A Wolf3d-t ismertem már és egyébként ha jól emlékszem, Laci többet játszott azzal mint a Doommal, mert színesebb volt és nem olyan sötét és véres, de azt azért megértettem én is, hogy a Doom a jobb játék és minőségi ugrás a Wolf3d-hez képest, még ha nem is értettem igazán, hogy mi is a lényegi különbség köztük.

Az biztos, hogy itt még nem volt saját PC kompatibilis számítógépem és amikor lett, az sem vitte valami jól a Doom-ot, meg akkoriban baromi nehéznek és ijesztőnek is találtam, de arra azért emlékszem, hogy az első 386-osomon azért végig vittem könnyű fokozaton és nagyon büszke voltam magamra.

A többi már történelem, máig imádom a Doomot és klónjait, bár azért a Halo átvette a koronát és az új részeket nem is próbáltam, bár a 2016-ost megvettem anno és persze a 90-es években sokat bújtam a játékmagazinokat minden kis infót felszippantva erről a világról. És a Duke sem győzött meg, inkább szeretem a sötét és félelmetes világot mint a rágógumis macsó világot amit ez utóbbi képviselt.

Ja, és anno megvettem a Doom enginejéről írt könyvet és ha jól emlékszem, két nap alatt kiolvastam és levontam a következtetést, hogy ha 93-ban meg lehetett csinálni a Doomot 1 év alatt, akkor 2019 körül nekem is menni fog a saját voxeles játékom 2-3 év alatt és persze 4.5 év után még mindig csak a technológiát hegesztem, de persze ez történik akkor, ha az embert érdekli is az, amit csinál. Meg persze most elolvastam a Romero önéletrajzát is, de kivételesen nem akarok csak egy gondolatömlenyt írni róla, ezért lehet csak azután írok róla, ha még egyszer elolvastam, egyébként elég jó és érdekes is.

Vicces, hogy most éppen reneszánszukat élik a régi vágású fps-ek, az emberek megint kezdik értékelni az egyszerű de tömör akciót és becserélik egy kis lövöldözésre a hosszú átvezető animációkat amelyekben elmondják nekik, hogy milyen nagyszerű katonák is ők és mennyire fontos ügyért harcolnak. Szörnyeket öldökölni még a mélyen vallásos embereknek is szabad.

Hát ennyi most, ha lenne végtelen bakancs listám, tuti rátenném egy Doom engines játék elkészítését is, vagy még inkább egy hasonló reprezentációt használó engine elkészítését. Make room over room great again!

Demó.

Zene.

my fair lady (1956)

Lehet, hogy az amit mi különbözőnek látunk, az valójában ugyanaz a dolog, csak valamilyen lényeges paraméterében elcsúsztatva egy fél periódust. Liza és Higgins valójában ugyanolyan erős jellem. A tea és a kávé egyaránt jó az álom elűzésére, csak más és más napszakban. A népek ugyanazt akarják, csak egyesek fiatalabbak mint mások. A konzervativizmus gyermeke a liberalizmus, csak az öreg nem tudja elfogadni a haladást.

Aki lepkéket gyűjt, egyszer oroszlánokra fog vadászni.

A gondolatok az érzelmek integráltjai időben.

A színházba járás az elvágyódás otthonról.

Satöbbi.

Zene.

vera

Amikor a számítógépes grafika programozásával kezdtem ismerkedni, akkor emlékszem az első évek arról szóltak, hogy megpróbáltam a nekem tetsző demóeffekteket én is megvalósítani, de mindig is arról volt szó, hogy a működési elv érdekelt, nem maga az esztétikai élmény. Ha sikerült elérni, hogy a pontok hasonlóan mozogjanak ahhoz amit le akartam másolni, nem számított, hogy a színek nem illenek össze, hogy a pacák hányásra emlékeztetnek, az elv volt a lényeg. Azt hiszem, ezzel sokan voltak így akiknek a demoscene felfedezése és a programozás tanulása kéz a kézben járt. Aztán azért egy idő után kezdtem felismerni, hogy az esztétika is fontos, hogy nélküle sosem fogok jó demót készíteni, bármennyire is jó a kód, de valahogy ez az esztétika dolog teljesen elérhetetlennek tűnt nekem.

Aztán eljöttem egyetemre és végre az internet is kezdett kitárulni előttem (amíg otthon laktam, csak emailre volt előfizetésem, még modemmel szíptam le az életadó kis biteket, elképzelhetetlen volt az a bőség ami mostanában mindenkinek megadatik, hogy gyakorlatilag 24/7 az internetre kötve vagyunk). Így találtam rá Vera Molnárra, volt egy cikk, hogy még Amigán nyomja a művészetet. Aztán amikor megnéztem az alkotásait, akkor egyből előjött, hogy ilyent én is tudok és a demók szebbek. Ugyanakkor a legfontosabb talán az volt, hogy szép lassan megértettem, hogy leginkább azt jelenti nekem a munkája, hogy az én módszerem, a technológiával kezdeni és utólag valahogy beletenni az esztétikát is egy valid módszer. És persze az is fontos, hogy milyen kontextusban vizsgáljuk az adott alkotást, ugyanaz a kép lehet házi feladat a for ciklus gyakorlására vagy digitális művészeti alkotás a világrendről.

Hát most Vera meghalt, 99 évesen, de ha nem is értem vagy követtem igazán a munkáját, néhány fontos gondolatot elültetett a fejembe és ezért köszönet neki.

Demó.

Zene.

minnyá minnyá a holdra száll a gúgel

Na, beszállt a gúgel a nyelvmodell buliba, ma beélesítették a gemini nevű modelljüket, amely állítólag nagyon jó, feladja a leckét az ópenéjájnak. Bizonyára beindul most a verseny rendesen, hogy hol fog megállni, az jó kérdés, de szerintem összejön hamar az emberi szintű mesterséges intelligencia, főként ha sokan fogják használni és ezáltal tanítgatni is. A gúgel rengeteg sok számítógépével hamar beszípnak elég információt amivel beindul a ringlispíl és egyre jobb lesz a modell amit egyre többen használnak ezért és így tovább. Kíváncsi leszek akik a terminátor vizionálják, most akkor növelték az apokalipszis valószínűségét vagy csökkentették, hogy egy olyan komoly cég, mint a gúgel is beszállt a ringbe. Ha ők érnek célba először, akkor elvileg azért csökkenteni kéne, mert nekik van a legtöbb erőforrásuk arra, hogy kiszúrják a kis terminátort a súlyok között.

Egyébként nem tudom honnan jön a gemini, de a NASA űrprogramját az apollo előtt is így hívták.

Demó.

Zene.

mindenki leendő kedvenc bűnözői készülnek a reinkarnációra

Végre bejelentették a GTA VI-ot, persze csak 2025-ben jön, ha minden jól megy. Nekem annyira nem tetszik, hogy a jelenben játszódik, jobb lett volna a 80-as évekbe megint visszamenni Vice Citybe, az egy jó kis kor volt, amit még nagyjából értettünk is. A jelenben játszódó dolgokkal az a baj, hogy nem tudjuk még mi a jó és mi a rossz, lehet, hogy rosszul tippeli meg ezt a játék és egy ilyen baki lehúzza majd a süllyesztőbe. Remélem a cociális hálós dolgokat sem tolják nagyon túl, nekem már most elegem van az egészből, ha rendszeresen kell posztolgatni a játékban is, mérges leszek. Ha mondjuk influenszereket kell majd vadászni, az talán javít egy kicsit a dolgon.

Egyébként azt sem igazán tudom, hogy veszek-e végre egy konzolt, ha csak konzolra jön ki, vagy megvárom a pécés verziót. 2025-ben illene már új pécét is venni, lehet egy konzol nem fér bele a büdzsébe. Meglátjuk. Addig talán még lenyomom párszor a hármast meg talán egyszer még a San Andreasra is sor kerül, talán az az egyetlen amit csak egyszer toltam végig, már persze a Stories részeket és az 5-öst leszámítva. :)

Az azért elég durva, hogy 12 évet készül ez a rész, ha mondjuk ezzel a fene jó endzsinnel készítenének egy Scarface játékot is, nem háborognék, megértem, hogy nagyon komplex a rendszer, lehetne a régi jó kis reskinnelő módszereket megint előszedni.

Zene.

Drónos.