mégsem

Nagyon gondolkodtam, hogy írjak valami bevezetőt ahhoz, hogy a komolyabb bejegyzéseket jobban lehessen érteni. Még politikáról is akartam írni. Közben persze még rágtam ezt a dolgot és megint úgy döntöttem, hogy inkább kihagyom, jobb ez mindenkinek.

Úgyhogy visszatérünk szépen a mesterséges intelligenciához, a sci-fi-hez, a filmekhez meg a jótúbhoz.

Ja, meg lehet, hogy a nap elején fogok ezentúl bejegyzést írni, ha már magam oszthatom be a napi programot.

Itt egy videó a jövőbeli orosz farmról. Jó.

axiómák

Kéne néhány mostani dologról írni, mint mondjuk a koronavírus járvány, meg a választások, az itthoni. De attól félek, hogy félre fogják érteni, mert mostanában mindenki imád mindent félreérteni, mert akkor mehet a skandallum. Ezért arra gondoltam, hogy előtte tisztáznom kéne néhány fogalmat, de az a baj, hogy úgy érzem, azokat is félre fogják érteni. Meg aztán, az első fogalom ami eszembe jutott az élet értéke és bár megy a narratíva rendesen a fejemben, amikor le akarom írni, valahogy mégis kicsit erősnek érződik az élet értelméről filózni absztraktan. Lehet, hogy holnap menni fog, lehet nem, ma mindenesetre már hanyagolom.

crew-1

Wow, felröppent a SpaceX első hivatalos emberes zűrkapszulája az ISS-hez, a Crew-1 misszió. Ha a Teslahoz hasonlóan a SpaceX is meg tudná ezerszerezni a járműparkját 10 év alatt, akkor lehet a Holdon ihatnám meg azt a sok láda sört amit az emberi szintű mesterséges intelligencia 2029-es eljövetelét helyesen jósló fogadásommal nyernék.

Jótúb. Jó kis rövidfilmet készített néhány amatőr filmes Peter Watts Blindsight című könyvéből inspirálódva, amit én is olvastam 2012-ben amikor Bukarestben dolgoztam. Lehet csak véletlen egybeesés, de valahogy mindig fura könyveket sikerül olvasnom, amikor távol otthontól kell dolgoznom és vágyom haza, pl. a Valis Ditzingenben került sorra egy kis hotelszobában és néha nem voltam tisztában azzal, hogy most álmodom, hogy olvasok, vagy tényleg ez van a könyvben leírva. Sajnos mostanában twitterezni szoktam álmomban néha, de még semmit nem retweeteltem, hogy tudjam mi olyan jó az álomban twitterezésből.

újabb román tragédia

Ha kimarad egy napi bejegyzés, az jó. Jó nekem, mert semmi olyan nem történt, amiről írni kéne (vagy ritkább esetben, de azért cenzúrázom magam). Jó a blognak, mert nem kerül bele újabb butaság, nem közeleg a vég, amikor letörlöm.

Ma nem ilyen nap van.

Történt, hogy Piatra Neamţ-on tűz ütött ki az intenzív osztályon ahol a koronavírusos betegeket kezelték és tíz beteg meghalt, a gárdás orvost, aki szintén égési sérüléseket szenvedett, már el is szállították Belgiumba, ott nagyobb eséllyel él túl.

Erre a hős egészségügyi miniszter kijelenti, hogy mindenki hibás az esetért, amiért elfogadtuk, hogy az utóbbi 30 évben tönkremenjen a román egészségügyi rendszer. Na most ez akkora baromság, hogy muszáj volt ma erről írnom. Elvégre reprezentációs demokráciában élünk, három hét múlva választanunk kell, hogy kire bízzuk a törvényhozás jogát, ahelyett, hogy mi gyakorolnánk, szóval nem tudom, mi a francot tehettem volna én, hogy megakadályozzam ezt a tragédiát? Egyetlen jogom az, hogy kimondhatom a véleményem és tüntethetek, de ez utóbbit most még fel is függesztették. De azt megígérem, ha valaki tüntetni hív a rendszer ellen, szíves örömest menni fogok. Emlékszem, milyen jókat tüntettünk Verespatakért minden vasárnap még Ponta idején. Itt az ideje, hogy újra nekifogjunk...

40

Ma lettem 40 éves.

Nem nagyon akartam erről írni, mert nem tudom mit kéne írnom róla. Nekem ezek a születésnapok sosem mentek jól és azt hiszem sosem történt a nulladikon kívül olyan esemény a születésnapomon ami egy kicsit is befolyásolta volna az életem. Az első számítógépemet karácsonyra kaptam...

Ugyanakkor meg tudom, hogy nagy nap ez, eléggé öszintétlen lenne nem erről írni ma. Ugyanakkor ez egy csöppet sem érdekel. De azért az írás egy kicsit mégis rólam szól, azt akarom leginkább betűkbe szedni, hogy hogyan változik a világképem és hát ezt lehetne ilyen napokon összefoglalni, de egyrészt a régi világképemet nem írtam le, másrészt meg bár nagyjából emlékszem rá, azért annyira mégsem. Meg talán az összegzés nem is kell publikus legyen, bizonyára mindenki másféle változást lát abban a kevés infóban ami nyilvános.

Most éppen úgy látom, hogy vesztébe robog a világ és nagyjából senki sem tud semmit ellene tenni, mert sokaknak úgy tűnhet, hogy a világvége nem is olyan veszélyes. Sajnos szerintem veszélyesebb, mint azt akár én gondolnám és ez a paradox eléggé kikészít, de nincs mit tenni. Rengeteg áramot fogyaszt a gépem amíg ezt írom, de legalább nem repülőn teszem.

Jűtúb. Nem semmi, egyeseket lehet nézni, ahogy tanulnak a könyvtárban.

gúgel fotósz

Ha néha kimarad egy nap, akkor nincs semmi, csak rosszul osztottam be az időm. Sajnos ez elég gyakran előfordul.

Ma kaptam emailt, hogy 2021 június 1-től megszűnik a gúgel fotósz eddigi ingyenes szolgáltatása és amit ezentúl kapunk ingyen az vajmi kevés. Tudtam, hogy nem tarthat örökké ez a dolog, de az utóbbi két évben nagyon rácuppantam a gúgel fotószra és igen fogom sajnálni, hogy elveszítem ezt a jó kis játékszert. Túl jó volt ahhoz, hogy nyereséges legyen, ezt megértem. Ha véletlenül úgy döntenék majd, hogy fizetek valamilyen online fotós szolgálatért, azért majd rendesen összevetem a flickrrel, persze annak nincs olyan jó kis vr appja amiben nézhetem a jó kis vr180 fotókat amiket készítettem (a videók már nem mennek, szépen lerohadnak ezek a szolgáltatások).

Szomorú vagyok.

a zönvezető autók

A Tesla meg fogja csinálni az önvezető autóját, talán már meg is csinálta, csak még nincs kész a szoftver update. Ez a zseniális a Teslaban, hogy egy szoftver update fogja valószínűleg elhozni.

Ez olyan komoly kijelentés, hogy többet nem is írnék róla, de gondolom ezzel sem újat nem mondtam, sem meg nem győztem senkit. Szerencsére egyik sem célom most, hanem csak az, hogy meglegyen a napi egy bejegyzés, ami célnak egyébként elég buta. Persze, nem sokkal butább mint egy csomó más cél, mint például péntek este seggrészegre inni magad.

Na jó, szóval ha valaki hisz a megfigyelési kapitalizmusban, akkor hinnie kell az önvezető autókban is, hiszen azok csak az út és a járókelők megfigyelési kapitalizmusa.

Arról persze nem értekeztem, hogy mennyi idő múlva jönnek el az önvezető autók. Remélem minél hamarabb, de nem csak a technológián múlik a dolog és azokról aztán pláne nem tudok értekezni. A nagy autógyártók már így is szabotálják a folyamatot Európában, remélem az európaiak nem fogják hagyni magukat nagyon.

Viszont mivel éppen tesztfázisba jutott a Tesla megoldása és kezdenek feltűnni a jótúbon a videók erről a megoldásról és amúgy is szeretek jótúb videókat megosztani, hát itt az egyik. Ez éppen a szerencsés eset, amikor minden jól megy. Ha lesz érdekes eset amelyben nem megy minden jól, akkor azt is megosztom majd.

gúgel és tsai

Volt ez a cikk. Sokat gondolkodtam rajta, hogy le kéne írnom a véleményem a megfigyelési kapitalizmusról, de sose volt elég időm arra, hogy összegyűjtsem a gondolataimat és struktúráltan leírjam. Pont jó, hogy ebben a blogolási formában nem is kell.

Szóval ennek a bejegyzésnek némileg több értelme van, ha az ember elolvassa előtte a linkelt cikket, de ha nem, akkor röviden összefoglalva annyi a lényeg, hogy a nagy IT óriásoknak rengeteg adata van rólunk és ebből csinálják a sok pénzt és ez rossz.

Ez a gondolatmenet rengeteg sebből vérzik és azok amelyek számomra érdekesek is túl sokan vannak ahhoz, hogy mind felsoroljam őket, de ma az egyik terítékre kerül.

Szóval nagyon fontos figyelembe venni azt, hogy milyen minőségűek a begyűjtött adatok és azt is, hogy mennyire jó a modell amellyel interpretálni tudjuk őket. Ugyanis bár a nagy IT óriásoknak tényleg csillió adatuk van és némileg aggodalomra okot adó módon nem csak a számítógépünkkel vagy telefonunkkal való interakciónkról, hanem mondjuk a fizikai helyünkről is, ezek azért elég gyengécske adatforrások, mind mind csak korrelációk. Az igazi adatokat a fejünkbe szúrt eletródákkal lehetne kinyerni és azok értelmezése is eléggé megkérdőjelezhető egyelőre. Továbba azt is figyelembe kell venni, hogy ezt az óriási mennyiségű adatot csak nagyon egyszerű, lineáris módszerekkel tudják elemezni, ugyanis bonyolultabb módszerekhez egyszerűen nincs meg a számítási kapacitás. Ez kb. azt jelenti, hogy bár minden személyre ki tudják számítani, hogy átlagban mikor reggeliznek, de arra már nem tudnak rájönni, hogy azok akik átlagban korábban reggeliznek mint a többiek, azok valószínűleg ételt készítenek vagy felszolgálnak a többieknek. Röviden, ha ismernénk egy középkori királyság lakosainak 99%-nak a mindennapjait, nem biztos, hogy meg tudnánk jósolni belőle, hogy kivel fognak háborúzni legközelebb.

Jótúb. Tokióban már feltették a karácsonyi kivilágítást.

minden nap

Természetesen nem realisztikus minden nap blogot írni. Nem csak azért, mert nem lehet minden nap minőséget produkálni, vagy azért, mert néha egyszerűen nem jut rá idő, hanem azért is, mert néha utálom ezt az egészet és bár eddig sikerült nem letörölnöm a blogom és próbálom úgy csinálni, hogy ne is kelljen soha.

Az időzített bejegyzések némileg kezelhetővé teszik ezeket a problémákat, de egyelőre még nem fogtam neki ilyen praktikáknak. Szóval ha egy nap nem lesz bejegyzés, akkor csak nem volt aznap semmi kedvem írni, vagy tényleg nem történt semmi aznap, vagy nem gondoltam semmi érdekesre. Na ez utóbbi azért nagyon ritka, szóval azért némileg optimistán nézek a jövőbe ilyen szempontból.

Ma viszont Joe Biden napja van és ez nagyon jó, komolyan megkönnyebbültem, hogy nem gyün az apokalipszis hamarosabban mint kéne neki. Mert jönni még mindig jön, de talán egy hajszállal későbben lehet rá számítani.

Egyébként már nagyon régen eldöntöttem, hogy nem fogok politizálni a blogon, de lassan rá kell jönnöm, hogy ez sajnos lehetetlen, szóval egy ideig lehet, hogy politikai témák fognak dominálni, de mindenképpen egy absztraktabb, informatikusabb szempontból látva a dolgokat. Ez tuti nem a hivatalos politológiai diskurzus, de talán érdekes lehet valakinek és mindenképpen nagyon sokat változik a véleményem ilyen téren az évek alatt, ezért is érdekes számomra ez a téma.

Karácsonyi zenében nálam a Cindy Lauper albuma nyitja az évadott, itt megtalálható jótúbon.

a lehetőségek földje

Nem gondoltam volna, hogy Amerika annyira a lehetőségek földje, hogy több mint kétszázezer koronavírusos halottal és több millió munkanélkülivel a háta mögött Trumpnak még komoly esélye lesz az újraválasztásra.

és mégis blogol

Azt hiszem, mégis a blogolás az én műfajom. Eleinte ugye voltak a blogok, aztán jött a twitter és a youtube, legalábbis az én online aktivitásomban, de leginkább mégis inkább a blogoláshoz szeretnék visszatérni.

Szóval ezentúl megpróbálok naponta egy bejegyzést írni. Azért, mert valami írnivaló mindig van, de hosszú és okos bejegyzésekhez meg nincs kedvem és az amúgy is több napba tellene. Ezért inkább rövidebbeket fogok írni, csak egy gondolatot vagy kettőt, azt is röviden.

Továbbá inkább reflektálni fogok dolgokra, nem igazán rólam fog szólni amit írok. Annak az időnek vége.

 

Most ugye az amerikai elnökválasztás a fő téma. Két napja rá vagyok cuppanva a CNN-re, de már nagyon várom, hogy vége legyen. Természetesen nagyon fontos, hogy mi lesz az eredmény, sokkal fontosabb mint azt bárki fel tudná fogni, de ettől függetlenül nagyon lefárasztott ez az egész procedúra és persze az utóbbi négy év is. Rossz belegondolni, hogy mennyi energiát emészt fel ez az elnökválasztás és mennyire gyenge eredményt fog szülni. Azt hiszem, hogy nem éri meg az egész, ez is jelzi a nyugati demokráciák lassú bukását, egyre inkább bullshit jobokra megy el a legtöbb energia. Hogy miért van ez így? Na erről fogok még értekezni, de természetesen oda fogok kilyukadni, amihez egy kicsit értek, hogy ha egy optimalizációs feladatot akarunk megoldani, akkor a számítástudomány alapján gyakran könnyebb ellenőrizni az eredmény helyességét mint megtalálni azt az eredményt, ezért leginkább arra fektetik a hangsúlyt a legtöbb helyen, hogy egy adott (valamilyen szuboptimális módon kiválasztott) eredményről (jelöltről) bebizonyítsák, hogy ő az optimum és nem arra, hogy tényleg megkeressék a legjobb eredményt. Ezt általában hazugsággal érik el...

A mai jótúb a 4k-s Freedom.

szórakozás

Nekem messze nem olyan nehéz az otthonűlést kibírni, mint másoknak. De azért ha a jövőre gondolok, ott már nem teljesen felhőtlen a dolog. Próbálok szórakozni mindenféle hülyeséggel, pl. a tévét fényképezem, ha okosakat próbálnak mondani. Ma pl. ezt sikerült kihozni.

Na jó, van azért más is. Pl. találtam egy jó kis képtekergetőt, amivel pár száz képet megtekergettem, de nem osztom meg őket, hogy ne sírjanak a fotográfusok, hogy ellopom a munkájukat, amivel egyébként egyetértek, de azért nem bírtam ki és feltettem pár próbálkozást a twitterre.

jótúb

Még mindig nem tudom a gondolataimat összerázni egy bejegyzés erejéig a vírusok koronájáról, de mivel holnaptól ki sem lehet már járni rendesen, ajánlom mindenkinek a videót amit Kolozsváron készítettem vasárnap reggel. Sajnos nem sikerült betenni alá a János Vitézt, ezért szenvedtem a 23 darab összevágásával, hogy meglegyen a két óra, de aki teheti halgassa azt mellette. Nem igazán passzol, de ez van.

A franc megette ezt a világot.

szingularitás

Van ez a Lex figura és egész érdekeseket beszélget mindenféle mesterséges intelligencia kutatókkal. És persze mindenki a távoli jövőbe teszi az emberi szintű mesterséges intelligencia létrejöttét, mert mindenki akadémikus vagy nagy cégeknél dolgozik, ahol nem lehet mellébeszélni. Az én blogomban viszont lehet mellébeszélni, ezért leírom a mostani gondolataimat, amit az utóbbi pár video megnézése után formáltam az agyacskámban.

Általában azért nem sokat szoktak arról beszélni, hogy miért nem lesz egyhamar emberi szintű mesterséges intelligencia, csak azt, hogy még nagyon távol vagyunk tőle, mert az intelligenciáról sem tudunk sokat. Yann LeCun azt mondja, hogy egyrészt az emberi intelligencia nem túl általános, ez egy kicsit talán könnyíti a problémát, viszont a mostani leginkább használt módszer, a felügyelt tanulás nem lesz elég, az ember sem felügyelten tanulja meg a világot értelmezni és befolyásolni. És ha új paradigmára váltunk, mondjuk a félig felügyelt, vagy önfelügyelt tanulásra, akkor azzal még olyan keveset foglalkoztunk, hogy fogalmunk sincs, ha véletlenül hatékonnyá tudjuk tenni, mi következik utána. Ő azt mondja, hogy a nem felügyelt tanulás a következő hegy, amit a tudománynak meg kell másznia és fogalmunk sincs, hogy hány hegy van utána, ugyanis még nem értünk fel a tetejére. Lehet, hogy csak egy hegy van, lehet hogy száz.

Én azt mondom, mi van akkor, ha nincs is több hegy?

Elég optimista kijelentés ez, nem rám vall. De azért talán vannak okok az optimizmusra, ebből fogok néhányat felsorolni.

Lehet, hogy a látás a fizikai világban sokkal nehezebb, mint a gondolkodás egy absztrakt világban. Ezért persze sok speciális neuront is fejleszettünk hozzá, de amennyire én tudom, matematikáért felelős neuront még nem találtak, már csak evolúciós okok miatt sem. Ugyanakkor bármilyen jó matekes is legyen valaki, nem tud fejben összeszorozni két 10 számjegyű számot, vagy elképzelni egy 5 dimenziós síkot (szerintem 4 dimenziósat sem, nekem legalábbis nem nagyon sikerült az előbb). Persze papírral nagyon ügyesen tudunk ilyen és ennel sokkal bonyolultabb matematikai objektumokkal operálni, de ez nekem azt jelenti, hogy bár jó reprezentációkat tudunk alkotni, túl sokat nem tudunk belőle tárolni (ugyebár a kognitív pszichológiában is megjelenik ez a fogalom, azzal a bizonyos 7-es számmal) és akkor ez eléggé limitálja is a dolgok mélységét amelyeket meg tudunk érteni, vagy legalábbis műveleteket végezni vele.

Egy érdekes technikai fejlemény, hogy most a nyelvi problémák megoldásában igen hatékonynak bizonyuló transzformer módszerek eredetileg a gépi látásban jelentek meg, ahol az lett volna a feladatuk, hogy a kép részleket egy kanonikus pózba transzformálják, amiben már könnyebb felismerni őket. Ami igazán optimizmusra ad okot, hogy mostmár sokkal bonyolultabb modelleket tudunk alkotni, eddig nagyjából minden a konvolúcióra és egyébb egyszerű mátrixműveletekre szorítkozott. Viszont mostanában már gráfokon, halmazokon, akár kissebb optimalizációs feladatok megoldásán alapuló hálókat építhetünk, szerintem ezek már bőven elegek lesznek ahhoz, hogy megoldjuk a gépi látást és szerintem ezek a módszerek a hallásban és nyelvfeldolgozásban is meghozzák az áttörést. Már vannak olyan cikkek, amelyekben matematikai képletekkel végeznek műveleteket transzformerekkel és csodák csodája, hatékony heurisztikákat tudnak tanulni.

Szóval az én kevéssé hozzáértő véleményem az, hogy nem lesz több hegy. És még rengeteg idő van 2029-ig, remélem, hogy a modellező programozási nyelvek is fejlődnek addig, mert szerintem most egy kicsit visszafogja a területet az, hogy Pythonban modellezünk, ami arra jó, hogy nagyobb kész kockákat összeillesszen, de ami nincs előre elkészítve, azt nem tudja apróbb részekből összerakni, mert ahhoz túl lassú. Most, hogy már antibiotikumokat is találtak mesterséges intelligenciával, ha beszáll az egészségügy a sok-sok pénzzel amit rá költünk, szerintem már sosem jön el a mestint tél.

Na most erről nincs kedvem többet írni, majd jön a kiegészítő bejegyzés valamikor, amikor rájövök, hogy mit hagytam ki azokból amiket összegondoltam. :)

fényképészet 2

Szokásomhoz híven, a legutóbbi bejegyzést rendesen összecsaptam és pont az alaptézist, amire felépítettem a mondandómat felejtettem ki. Szóval most itt jön, aztán majd valószínűleg lesz még bejegyzés ebben a témában, mert még mindig foglalkoztat és persze most is sok minden ki fog maradni.

Szóval én azon ritka csoportjához tartozom az embereknek, akik először kaptak számítógépet (93 karácsony, C64) és csak sokkal később lett saját fényképezőgépük (2007 karácsony, a marseillei útat megörökíteni). Persze volt otthon filmes fényképezőgép, de valahogy nem érdekelt egyáltalán. Én előbb írtam a képernyőn összefolyó gömböket, minthogy lefényképeztem volna egy almát. Ennek köszönhetően kialakult bennem egy elvárás a képekkel szemben, a demós múltamnak is köszönhetően, mindig is úgy tekintettem a képekre, amelyek mögött valamilyen módszer bújik meg és amelyre először rá kell jönni és utána paraméterezni úgy, hogy az tetszetős legyen. Persze nálam ez nagyjából úgy jelent meg, hogy nagy nehezen rájöttem a módszerre és azzal kábé el is veszítettem az érdeklődésem iránta, a paraméterezés és szépítgetés már elmaradt. így sikerülhetett, hogy ilyen szín-förmedvényeket is sikerült kiadni. :) Azt hiszem, az első paletta volt ez a sárga-piros amit inkább a turbulencia+zaj textúrageneráló debuggolására használtam, mint arra, hogy egy kellemes, nézhető képet generáljak. Na mindegy, szóval az a lényeg, hogy a képek mögött módszer kell legyen és paraméterek amiket húzni lehet.

Ez persze némileg ráillik a művészeti fotográfiára is, ott is vannak gondolatok, a dolgoknak helye és viszonya, mozgó és álló dolgok, kompozíció, miegymás. Ami viszont hiányzik, az a paraméterezhetőség és én anno mindig is nagyon fontosnak tartottam a paraméterezhetőséget, még ha általában nem is igazán éltem vele. A digitális és némileg az analóg fotózásban is van egy bizonyos paraméterezhetőség, lehet mindenféle színgörbéket és histogrammokat lokálisan és globálisan húzogatni, de egyrészt ez nagyon sok munka (amit megint nem szeretek :)) és másrészt igen limitált.

Én olyant akarok, hogy úgy készíthessek a tengeren a napfelkeltéről képet, hogy nem kell korán felkeljek, hanem csak egyszerűen a nap közepén készítek egy képet és paraméterező rendszerben ki tudom szedni az embereket a vízből, a hullámokat el tudom simítani, a napot le tudom hozni a tenger színtjére és a rendszer újraszámolja a fény szóródását az atmoszférában. Ezt nevezem én paraméterezhetőségnek és hiszek benne, hogy el fogunk ide jutni, illetve már vannak kezdetleges ilyen rendszerek, amelyek mondjuk ugyanazt a képet különböző napszakokra vagy akár különböző évszakokra transzformálják, de egyrészt még nagyon egyszerű a modelljük, másrészt komolyabb feladatokkal, mint mondjuk egy ember vagy egy épület kitörlésével nem igazán bírkóznak meg. De eljön majd az idő, hogy mindez menni fog, a sok adat és sok intelligenciának köszönhetően, amit egy ilyen rendszerbe fogunk pakolni. Na ezért érdekel engem inkább a digitális fényképezés. A lustaság a digitális világ legnagyobb szövetségese. :)

fényképészet

Volt nemrég egy cikk a Transindexen a fényképészetről, hogy egyesek visszatérnek az analóg fotózáshoz, mert az művészibb, igazibb fotózás, meg egyebek.

Mostanában engem is kezd egyre jobban érdekelni a fényképészet, megint, és néha gondolkodtam róla, hogy nekem mit is jelent, szóval akkor most leírom ezt. Persze, nem a Transindexes cikkre válaszként, inkább csak az apropóján, már úgyis akartam írni erről.

Szóval mostanában egyre inkább foglalkoztat a fotogrammetria is és néha megpróbálok egy-két dolgot rekonstruálni a számítógépen. Mivel olvastam, hogy a sétatéri szökőkút díszkivilágítást fog kapni nemsokára, eljött az ideje, hogy megpróbálkozzam a körbefotózásával, amíg nem ugrálnak rajta a fények. Sajnos mivel nagyon sokan látogatják a parkot, jó korán kellett kimenni, hogy ne nagyon zavarjon be senki a képbe és akkor már megpróbáltam elcsípni egy napfelkeltét is, így 20 év után először Kolozsváron, a fellegvárról. Sajnos felhős volt az ég, szóval nem lett semmi belőle, viszont készítettem egy (pár) képet a fényképezőgépeimről (az iPhone 5S-t nem tekintem annak, azzal készült).

Mint látható, én nem vagyok az analóg fotózás híve. Igazából a régi Nikon D60 is csak pár hónapja került vissza használatba, azért se a sztereó kamerám (Lenovo Mirage Camera), sem a szférikus (Nikon Keymission 360) sem nagyon tud versenyezni vele sok szempontból, pedig már több mint 10 éves, persze, a fejlődési szakaszának teljesen más tartományában van, mint ezek a másik kütyük, amelyek csak most kezdtek kereskedelmi forgalomba kerülni.

Egyébként a fotogrammetria eredménye meglepően jó lett, persze messze vagyok még a sketchfab minőségtől, de lehet, hogy kézi javítgatás nélkül annyira jó rekonstrukciókat nem lehet generálni, vagy csak nem a megfelelő szoftvert használom, amit ugyanis próbáltam, az egy kutatási módszer githubos változata, bizonyos esetkeben bizonyára jobban műkszik, de azért annyira nem finom hangolták, amennyire a profibb szoftvereket (amelyekért viszont fizetni kéne valószínűleg). Meg persze elég nagy fába vágtam ezzel a szoborcsoporttal a fejszém, egy-két süti meg szobrocska otthoni rekonstrukciója után itt azért kellett sokat kattintgatni, véletlenül pont 700 fotót készítettem erre a célra, de nem mindegyiket tudta felhasználni a szoftver, gondolom soknál az élesség hibádzik és a végén már fájt a karom és kezdett csáléra állni a kép, szerencsére elég jól kezeli a program a rotációs szabadságot.

Szóval elmondható, hogy míg mások a fotózásban a művészetre fektetik a hangsúlyt, nálam az információ maximalizálása a cél. Ezért is (szokásommal ellentétben) ugrottam hamar fejest a szférikus fotózásba, utána meg a sztereó fotózásba (persze csak akkor, amikor már elég olcsó lett és kész rendszereket lehet venni, annyira nem voltam eltökélt, hogy ragasztószalaggal illesszek össze kamerákat és kioldó bigyókat szinkronizáljak). Sajnos ezek a kezdeti kamerák egyébként nem valami jó minőségűek, most eldöntöttem, hogy a következő ilyen kamerám már valami igazán jó cucc lesz, lehetőleg minimum 4 lencsével. Persze még előtte jön majd egy Inteles aktív mélységmérős kamera, de az kimondottan a játék animációinak elkészítésére lesz vételezve. :))

Ugyanakkor meg az információ maximalizálása is érdekes feladat, amióta gépi látással foglalkoztam, azóta jöttem rá, hogy igenis hasznos ugyanazt a kompozíciót megpróbálni elkészíteni különböző napszakokban, mert a fények biza változatosak. Néha persze egy gps koordináta a lényeges információ a képen, vagy egy időpont, vagy egy üzlet nyitvatartása, de ezt elfogadom, hogy ne nevezzük fotózásnak.

Mostanában úgy gondolom, hogy az emberi szintű mesterséges intelligencia egyik alappillére rengeteg videó lesz, valószínűleg a youtuberól beszippantva. El lehet játszani azzal a gondolattal, hogy milyen intelligencia fejlődhet ki abból, ha azt a feladatot adjuk, hogy a fekete-fehér videót színesítse ki a rendszer, elvileg rá kell jöjjön, hogy a mászkáló foltok, ha emberek, vagy állatok, nem változtatják a színüket, hacsak nem sétálnak olyan foltok közelébe, amelyek minden színét egy kicsit megvadítják. És vajon milyen intelligencia fejlődne ki abból, ha egy videón meg kellene mondja, hogy melyik a leggazdagabb ember, és melyik a legidősebb és melyik vezet taxit. Mind relatív könnyen előállítható adathalmazok.

Számomra ezért érdekes a fotózás, mert ilyen kérdésekre segít választ adni. És persze még jobban segítene, ha már terabájtos képeket készíthetnénk petabájtos memóriakártyákra és nem csak egy pontból készítenénk el a képet, hanem az egész fénymezőt tárolnánk. A fény teljes spektrumával és a kódolatlan wifik adatfolyamaival és a rádióhullámokon még terjedő zenével együtt. Még a kozmikus háttérsugárzást is akarom egy képre, mert mind-mind olyan információ, ami hasznos lehet. És nem akarok várni 40 évet, amig ide eljutunk, nekem most kell. Ezért nem szeretem az analógot, előre kell menni, hogy mindez megvalósúljon.

És van még valami, amit az analóg sosem fog tudni, de a digitálisnak van rá esélye. Mi emberek, ránézünk egy képre és egy bőrszínt látunk, meg egy arcot és máris elkezdünk mindenféle következtetéseket levonni. Teljesen megfeledkezünk arról, hogy annak az embernek is van édesanyja valahol, aki aggódik azért, hogy megint milyen kalamajkába került a fia. Ha a fénykép egyből tartalmazná az anya képét, ahogy vizet ad a szomjas kisfiának, szerintem másként néznénk arra az emberre. És mostanában tényleg szükségünk lenne egy kicsit lenyugodni és benézni a kép mögé. A vicc az, hogy ezt már a mostani mesterséges intelligencia módszerekkel is szinte meg lehetne csinálni...

yey

Visszajön a Burger King Romániába, illetve 6 nagyobb városban fognak éttermet nyitni a két bukaresti mellé, gondolom Kolozsvár azért felkerül a listára.

Csak aztán nehogy úgy járjunk mint legutóbb, én még emlékszem a Whopper Virginsre.

Én egyébként szeretem a Burger Kinget, csak sajnos az utóbbi időben a legkönnyebben elérhető számomra a stuttgarti reptéren volt és egy idő után már nagyon nem vágytam Stuttgartba...

cats

Tegnap voltam és megnéztem az új Cats filmet. Egyedül voltam a teremben, nem túl gyakran fordul elő ez (na persze, nagyon régen, Gyergyóban amíg még volt mozi, gyakran mentünk hárman és még fizettünk két jegyet, hogy legyen vetítés, de hol vannak már azok a szép idők?)

Sokat nem akarok értekezni róla, fura számomra, hogy az emberek annyira gyorsan elitélték, hogy hülyeség, meg gyomorforgató, számomra egyik sem igaz ezekből. Nekem tetszett. Mondjuk lehet, hogy én nem tudom annyira beleélni magam a filmekbe, hogy meztelen embereket lássak amint macskaszőrbe bújva nyalogatják magukat, merthogy a filmbeli macskák ilyent is csinálnak, de én akkor is csak macskákat látok. Persze, tudom, hogy a mondanivaló az emberekről szól, de az a karaktereket, meg az élet-történeteket, meg a vágyakat tartalmazza, nem a látványt.

Szóval nekem bejött. De nekem bejött a The Rocky Horror Picture Show is. Meg egyébb utődött dolgok is bejönnek néha. Például az Ichi the Killer.

Mindegy is, 10 év múlva már a youtube-ra is mindenki hasonló effektekkel rendelkező filmeket fog felpakolni, valós időben fogja ezt már nyomni a telefonunk, szóval ajánlom mindenkinek, hogy kezdjen hozzászokni az ilyen típusú effektusokhoz.

Vannak mások is, akiknek bejött, itt egy youtube kritika, ő jutatta eszembe a Rocky Horror Picture Show-t. És még csak azért is itt a trailer, mert jó cucc ez.

Cats rulez.

hírek

Kattogtattam a blog arhívumában és ráakadtam erre a bejegyzésre.

Vicces, de nagyjából 5 évvel ezelőtt írtam és közben történt egy-s-más és akár reflektálni is lehetne arra, hogy mennyi valósúlt meg ezekből a dolgokból.

Most szerencsém van, mert nagyjából úgy alakultak a dolgok, ahogy azt anno beharangozták. A Tesla nagy valószínűség szerint fog gyártani 500.000 autót idén (tavaly szinte 400.000 összejött, legalábbis az előrejelzések szerint). Önvezetés nem lesz, legalábbis biztosan nem teljesen megbízható módon, tehát úgy, hogy alhatsz az autóban miközben az visz a célod felé. Szerintem a következő 5 évben azért összejön ez is a Teslának, főként, ha sikerül 5 millióra tornászniuk az évente gyártott autók számát, ahogy egyébként Musk ígérte. Nem tudom, hogy mi a nehezebb, 50.000-ről 500.000-re nőni 5 év alatt, vagy 500.000-ről 5.000.000-ra. Mindkettő egy tízszeres szorzó, azaz évi szinte 60%-os növekedés, a mai világban elég elképzelhetetlen, de persze elég jól csinálja a Tesla, szóval erre még visszatérünk 5 év múlva.

A Google is kezdi komolyan csinálni a kvantumszámítógépeket, tavaly ugye sikerült egy olyan kvantumszámítást elvégezniük, amit klasszikus számítógép csak nagyon nagyon lassan tudnának utánozni. Ez a számítás még nem nagyon érdekes, de szerencsére érdekes számításokat át lehet majd alakítani ebbe, ha tovább sikerül skálázni a rendszert. Ehhez nagyon nem értek egyébként, nem hinném, hogy 5 éven belül lenne nagy haszna az egésznek, de nagyon hosszú távon biztosan lesz értelme a kvantumszámítógépeknek.

A SpaceX meg egyre sikeresebben lövöldözi fel a világzűrbe a rakétáit, 5 év múlva már valószínűleg kiépül az a műhold konstelláció ami gyors internetet tud sugározni a Földön mindenhova, hogy ki fogja ezt használni, az még kérdéses, az is lehet, hogy mindenki.

Egyébként nem fogok visszatérni az ilyen apróbb hírek blogba átemeléséhez, de ha valami nagyon fontos történik a számítástudományban, vagy mesterséges intelligenciában, akkor valószínűleg lejegyzésre kerül.

youtube ajánló

Az index összegyűjtötte az évtized legjobb albumait, de linkeket nem raktak az albumok mellé, ezért megkerestem én az albumokat youtubeon és betettem alább.

Darkside: Psychic (2013)

Shame: Songs of Praise (2018)

King Gizzard & the Lizard Wizard: Nonagon Infinity (2016)

The War on Drugs: A Deeper Understanding (2017)

Idles: Joy as an Act of Resistance (2018)

Japandroids: Celebration Rock (2012)

Daft Punk: Random Access Memories (2013)

Grimes: Art Angels (2015)

Anderson .Paak: Malibu (2016)

Cloud Nothings: Attack on Memory (2012)

Gorillaz: Plastic Beach (2010)

Toro y Moi: Outer Peace (2019)

King Krule: The Ooz (2017)

Arctic Monkeys: AM (2013)

Thundercat: Drunk (2017)

DIIV: Is the Is Are (2016)

Frank Ocean: Channel Orange (2012)

Billie Eilish: When We All Fall Asleep, Where Do We Go? (2019)

Kanye West: My Beautiful Dark Twisted Fantasy (2010)

Fontaines D.C.: Dogrel (2019)

Tame Impala: Currents (2015)

Kendrick Lamar: To Pimp A Butterfly (2015)

Parquet Courts: Wide Awake! (2018)

Radiohead: A Moon Shaped Pool (2016)

Slowdive: Slowdive (2017)

MGMT: Little Dark Age (2018)

Denzel Curry: Imperial (2016)

Courtney Barnett & Kurt Vile: Lotta Sea Lice (2017)

Mac DeMarco: 2 (2012)

Superorganism: Superorganism (2018)

Na persze tudom, hogy a youtubeon nem mindig az album verzió van fent a számokból, de ez is több a semminél, ráadásul eddig amit hallottam, nem fogom leváltani a The Songs of Distant Earth-et programozási zenének.