predator: badlands (2025)

Ez egy egész jó iparosmunka volt. Nem követtem annyira a Predator vonalat, inkább Aliens fan vagyok, itt sajnos nincs egy darab se belőlük, de van egy pár böcsületes monszter azért. A történet nem túl bonyolult, nem is fogok írni róla, de az azért vicces, hogy a kooperációt és a másság elfogadását még ebben a közegben is érdemesnek találják elmondani. Azért nem vagyunk mi agyatlan véglények, szerintem az ember tudja ezt az elvet, csak éppen szűkebbre húzza a kört ami bele kell férni, mint régebben gondoltuk. De legalább a természetnek is vannak meglepetései számunkra, az evolúció is talál érdekes megoldásokat, főként, ha egy kicsit oldalba szurkálják. Mondjuk azért én még mindig a technológiára fogadnék, ha megjelenne egy halálcsillag, az biza jól oda tudna pörkölni mindenkinek. Persze a halálcsillagot is ellepheti a flood és akkor még egy univerzumot be lehet kapcsolni a körforgásba.

Szóval én élveztem, jobban mint a Tron: Arest, ez kevésbé volt papolós és nagyon jól is nézett ki.

Zene.

mert fecseg a user és hallgat a kernel

A világ olyan mint egy számítógép. Aki igazán ért hozzá, az mélyen hallgat.

Demó. 

Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI.

politikusharapást szőrével

A demokrácia jövőjéről. A demokrácia halott. Illetve nem halott, mert még úgy teszünk, mintha élne, de ha nem tölti be a szerepét, akkor pont annyira van értelme, mint ha az ember verdesne a karjaival azért, hogy repüljön.

Azért nincs értelme a demokráciának már, mert egy régi technológia aminek az lenne az értelme, hogy az emberek preferenciáival összhangban lévő vezető rétegnek adja át a kontrollt, de közben a technológiai fejlődés lehetővé tette a politikusoknak, hogy anélkül nyerjenek választásokat, hogy a közérdeket igazán előmozdítsák. Most már ott tartunk, hogy a közérdekkel való foglalkozás versenyhátrány a politikai harcban, mert az azt lekötő energiát fel lehet használni a választási versenyben az előnyszerzésre. Ha valakinek mégis eszébe jut a közérdekről kérdezni, azt kommunikációs trükkökkel (értsd, hazugságokkal) meg lehet oldani.

Néha egész érdekes módon hull le a lepel a cirkuszról, most például kiderült, hogy a tuitteren a narancs képű bajnokai valójában a glóbus mindenféle szegény országainak polgárai akik több pénzt keresnek azzal, hogy az amerikaiaknál tolják a kultúrkampfot mint, hogy otthon túrnák a földet. Az "ennyire hülye csak pénzért lehet az ember" tézis újabb bizonyítékot nyert és valószínűleg még nincs vége a kinyilatkozásoknak.

A vicces az, hogy a megoldás még több technológia lenne, de hát az igazi problémákra mindig csak a technológia adott megoldást, az ember mindig le van maradva pár tízezer évnyi emocionális fejlődéssel és a deficit csak egyre nő.

Én nem hiszem azt, hogy a mostani problémáinkat már időben megoldjuk, akár technológiai segítséggel (illetve, egy nagyon kissé valószínű, csodával határos módon talán). De hát minden vég egy új kezdet is... csak nem ugyanazoknak...

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI.

Románia fentről.

Nosztalgia. 

miért is ingára vettünk jegyet?

Egyre több cikket lehet olvasni arról, hogy milyen változtatásokat fog eszközölni a kormány annak érdekében, hogy hatékonyabbá (és főként olcsóbbá) tegye a működését. Milyen kár, hogy ebben a kurva országban csak akkor fejlődik valami, ha kurva nagy baj van. Remélem olyan nagy gazdasági válság lesz, hogy alulcsordul az életminőség és a gdp és a másik oldalon kijövünk az utópiában.

Zene. Zene.

a negatív térben táncra perdülni

Még egy pár gondolat a tegnap esti bejegyzéshez.

Először is, én nagyon örvendek, hogy Bede Kincső sikeres és elviszi a gondolatait a külföldi közönséghez és így árnyalódik a kép az általa választott témákról (ami most éppen a romániai szocializmus Kovásznán).  Még ha nem is lenne sikeres, akkor is hasznos lenne a munka amit elvégez, de így dupla öröm. Én egyébként már régóta követem őt az instán, mert amikor kezdtem én is az insta létet, akkor mindenféle embereket kezdtem követni akik a közbeszédben megjelentek, mert kíváncsi voltam, hogy ők hogyan tudják az instát arra használni, hogy az életüket és a gondolataikat megjelenítsék. Úgyhogy elkezdtem követni írókat meg egy rendezőt is, remélve, hogy lesz valami a megszokottól eltérő tartalom, de sajnos nagyon nehéz (vagy nem is akarják) a munkájuk igazán privát oldalát bemutatni, azt ahogy "a kolbász készül". Mert egy fotó egy verseskötet egy lapjáról vagy egy olvasópróbáról egy rövid videó nem árul el semmi újat nekem az adott szakmáról. Persze valószínűleg az van, hogy ők is a platform nyelvi megoldásainál nem akarnak tovább lépni, mert úgy érzik, hogy itt ez így illik. Talán még el kell teljen egy generáció és az eszközök is szintet kell lépjenek, hogy az emberek végre úgy érezzék, hogy joguk van a digitális világot a saját énjükre formálni és nem nekik kell alkalmazkodni hozzá.  Nekünk programozóknak ilyen gátjaink nincsenek, nekünk az van, hogy nincs igazán mit mondani arról, hogy naponta sok-sok órát ülünk a széken és a végtelenbe révedünk. Persze, a fotográfusok, festők, operatőrök meg egyebek teljesen otthon vannak az instán, az ő munkájuk nagyon nagy részben fedi a platform lehetőségeit.

Hmm, ez hosszabb lesz mint terveztem, csak a bevezető hosszabb lett mint az átlag bejegyzés.

Szóval nekem igazán azzal kapcsolatban lenne egy megjegyzésem, hogy mindenkinek (aki élt benne) a szocializmussal kapcsolatban a hiány és a nélkülözés az egyik alapérzés ami eszébe jut. Ez az érzés pedig nekem nem jön le az ő képeiből. Persze, lehet, hogy nem is akarta ezt megmutatni, joga van hozzá. Én inkább azon akarok filózni, hogy ezt hogyan lehet megmutatni fotókon. Szerintem nem igazán lehet, vagy én legalábbis még nem találkoztam olyan fotóval, ami kontextus nélkül a hiány érzését keltené bennem (talán Edward Hopper festményei járnak számomra a legközelebb, de azok sem az anyagi hiányról szólnak nekem, hanem a magányról). Na és itt megkérdeztem a dzseminájt és azt mondta, hogy ez a fotográfia klasszikus témája. Sőt, még az anyagi nélkülözést is tudták ábrázolni. Na jó, meg kell nézzem ezeket a képeket. De azért elég szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy azok, akik nem éltek át hasonló élethelyzeteket, igazán meg tudnák érteni ezt az érzést. És erre van egy nagyon jó érvem is, mégpedig a mesterséges intelligencia. (vajon miért térek vissza mindig ehhez a témához? :))) Ugyanis ha egy mondatban össze kéne foglalni azt, hogy most mi a gond a mesterséges intelligenciával, akkor az az, hogy nem tudja azt, hogy teljesen más jelentése van annak, ha az emberek a mozi előtt állnak sorba, mint annak, ha az emberek a kenyérbolt előtt állnak sorba. Persze, ő nincs is honnan tudja, hisz lehetősége sincs állni sehol, a legtöbb amit csinálni tud, hogy egy nagyon ókos korrelációt készít a mozi, kenyérbolt és várakozás "fogalmak" (illetve ókos reprezentációk) között. Ha elég sok elég reprezentatív adatot adunk be neki, akkor talán eljut oda, hogy a "kenyérbolt előtt várni" reprezentációja jobban korrelál a "rossz" reprezentációjával, míg a "mozi előtt várni" reprezentációja jobban fog korrelálni a "jó" reprezentációjával. És ebből a nagy katyvaszból mára oda jutottunk, hogy amit generál, az elég jól korrelál az "érdekes" reprezentációjával a mi agyunkban.

Szóval nagyon örvendenék, ha valamely fotográfus képes lenne olyan képet készíteni ami korrelál a hiány érzetével az agyunkban akkor is, ha mondjuk mi nem éltük át azt a fajta hiányt amit a képen szereplő dolgok reprezentációival kapcsolatban át lehet élni. Nagyot dobnának a mesterséges intelligencia kutatáson is, az tuti. Persze tudom, a tagadást nehéz dolog reprezentálni, az embereknek sem igazán megy, aztán ami a kvantorokkal történik, az kész agyrém.

De milyen csodálatos a nyelv. Hogy egy mondatban le tudjuk írni, hogy miért olyan fájdalmas a kenyérbolt előtt állni és nem tudni, hogy lesz-e kenyér a vacsorához. És milyen vacsorához?

Ezért olyan fantasztikus dolgok a nagy nyelvmodellek, mert az élet egy olyan reprezentációját tanulják meg, amiben nagyon tömören, nagyon sok mindent el lehet mondani az életről, talán a legfontosabb dolgokat mind el lehet mondani. De mégis, még az elmondás is milyen felületes dolognak tűnik az érzéshez képest (az öntudat nehéz problémája majd máskor kerül billentyűzésre). 

Azon gondolkodom, hogy egy kenyérjegyről egy fotóval hogy lehet elmondani azt, hogy mindig féltem, hogy nehogy elveszítsem a kenyérjegyet? Emlékeim szerint, soha nem veszítettem el a kenyérjegyet, a házkulcsot néhányszor sikerült, de a kenyérjegyet soha. Milyen érdekes káros párhuzamos gazdasági rendszert alakított ki az a kartondarabka.

Na jó, abbahagyom, végül is az a jó, hogy van téma a blogon, meg a szocializmus jövőjéről nem akartam írni, de akkor lehet ez is sorra kerül még a hónapból maradt egy hétben.

Zene. Zene.

teszed el azt a fényképezőgépet és ide figyelsz végre? - mondta a róka

Van ez a fotográfus csaj, nagyot mennek a képei egy elképzelt román szocialista világról, itt van egy friss cikk is róla. Én éltem 9 évet a szocializmusban, de csak nagyon kevés primér élményemet tudom már felidézni, én inkább sötétséggel reprezentálnám azt a korszakot, de valószínűleg ez inkább csak azért van, mert a következő világot meg színesnek és hangosnak éltem meg és abból már sokkal több mindenre emlékszem (még). Mindenesetre jó, hogy sikeres tud valaki lenni ezzel a témával, meg adott egy ötletet, hogy mivel kínozzam a dzseminájt. :)))

Zene.

AI. 

ezt a gyűrűt én nem viszem mordorba, ha gandalf fenét eszik se

Olyan szomorú, hogy itt van ez a mesterséges intelligencia forradalom és nagyon sokan annak szurkolnak, hogy összeomoljon az egész. Pedig egész vicces kis buta kísérletezésre ad lehetőséget. Persze értem én, hogy egyeseknek a megélhetését sodorja veszélybe, de nem lehet, hogy akkor inkább olyan társadalmat kéne építenünk, amelyben a megélhetés nem szabad probléma legyen? Mert a technológiai fejlődés előbb-utóbb mindenki megélhetését veszélybe sodorja, nincs megállás. De a lehetőségek, amiket a mesterséges intelligencia mindenki kezébe tesznek...

Zene. Zene (AI vidióval). Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI.

prince of persia (1989) (dos)

Ez a játék ingyen élt a fejemben és valószínűleg mindig is ott fog élni. Most végre befejeztem, az elején úgy játszottam, ahogy annó játszottuk a 90-es években, hogy egy óráig nyomtuk, mentés nélkül (mert nem tudtunk róla) és ha belefért a befejezés az órába akkor jó, ha nem, akkor kellett kezdeni elölről. Még így is sokkal engedékenyebb ez a játék mint az akkori cuccok nagy része, halál esetén csak az aktuális pályát kell újrakezdeni, nem az egész játékot. Játszottam vagy 3-4 órát így, de nem sikerült a 9-es pályánál tovább jutnom és úgy döntöttem, hogy egy kicsit csalok, szóval kihasználtam a dosbox adta lehetőséget, hogy bárhol menthessek, így viszont már nem volt gond másfél óra alatt befejezni a játékot.

Azt igazán nem tudom elmondani, hogy mennyire mélyen él bennem ez a játék, még mindig sok helyszínt felismertem belőle, pedig már nagyon régen játszottam utoljára. Jó lenne egy csomót elemezgetni a játékot, talán még újra elolvasni a naplót is, ami a készültéről szól, mert ez a játék az egyik oka annak, hogy én is játékírásra adtam a fejem mostanában. És nem igazán azért, mert hogy én is úgy érzem, hogy képes vagyok megcsinálni, inkább azért, mert meggyőzött abban, hogy minimális lehetőségekkel is lehet mélyre nyúlni az emberi pszichébe. Mert hát nincs valami jó grafikája most, de persze amikor én először láttam, akkor még jónak számított, de azt nem tudom, hogy miért sikerült neki annyira mélyre befúrnia magát a tudatalattimba. Meg az is érdekes, hogy a naplót elolvasva, néhány dolognak extra értelme lett. Pl. annak, hogy maga az ugrálás sokkal nehezebb (számomra legalábbis) mint a törökökkel (akik valójában perzsák, de hát nekem mindig is törökök maradnak, mert így hívtuk őket amikor még nem tudtuk elolvasni az angol bevezető szöveget) való küzdelem. A pályák szerkesztésében is mindig van valami új ötlet, legalább pályánként egy, míg a törökökből azt hiszem csak négy variáns van. Az egyik az alap variáns, a másik a kövér török, akivel lehet sokat kardozni szúrás nélkül, aztán van az, amelyik nem támad magától sosem, nekem azt úgy sikerült legyőzni, hogy ha elteszed a kardot, akkor mégis támad és akkor lehet gyorsan ellentámadni és végül persze van a főgonosz, bár én nem vettem észre, hogy az hogy is hal meg speciálisan (a naplóban mintha az van, hogy egy filmből másolta az utolsó életnyi pengeváltást?). Az ugrálás viszont sokkal változatosabb mint ahogy a törököket kell legyőzni, de ennek persze az az oka, hogy a törökök csak nagyon a végén kerültek be a játékba, hosszú időn keresztül csak maga a labirintusból a kijutás volt a feladat. Az én játékom is sétáló szimulátornak készül, de nehéz ugrálás nélkül. Lehet, nekem is kénének törökök, de azt hiszem, az első verzióból kimaradnak mégis.

Aztán az is érdekes, hogy milyen egyszerű módon, de azért mindig csempészett egy kis újdonságot a történetbe is, ugyebár a csontváz, az árnyék, az egérke, mind-mind feldobják egy-két másodpercre a kolbászolást és mégis mennyire jól működnek. Mondjuk látszik, hogy filmrendező akart lenni a programozó, az ilyen kis részleteket elég fontosnak ítélte, hogy energiát öljön beléjük, pedig bizonyára ha kód/pixel per másodpercben mérjük a befektetett munkát, akkor nem jön ki a matek, de lehet, hogy rossz a matek, mert ezek az apró részletetek azok, amikért az ember mindig visszatér a játékhoz.

Neki kell fogjak a jó kis régi játékokat lenyomni, a mostani emulátorokkal már nem lesz olyan nehéz, ha az ember mellé ugrik, vissza tudja pörgetni az időt... :)

bezár a rakkendról bazár

Most volt a hír, hogy jövőre megszűnik az MTV. Gondoltam, nem írok róla, hiszen csak egy üzleti modell szűnik meg, az sem az egész világon, csak a legkapitalistább országban, gondolom mindenféle buta zene tévék mindaddig létezni fognak, amíg a tévézés létezni fog. Olcsó mostanában már egy digitális tévé hálózaton, mint mondjuk a Digi egy playlistet működtetni időnként néhány reklámmal (mint mondjuk ez a Hit Music Channel), talán lassan már ember sem kell az egészhez, megy AI-ból ezerrel. Az biztos, hogy a zenéhez készített klipp mint műfaj, most éppen egy nagy átalakuláson megy át, egy-két év múlva már gondolom 90%-uk mesterséges intelligenciával készül majd és senki sem fog fanyalogni, hogy gyerekek, mi ez az AI fos? Az igazán gazdag együttesek fognak majd igazi élő szereplős zene videót készíteni, valószínűleg lesznek bennük jogvédett márkák, amelyeket az AI generátorok elkerülnek és ez lesz a jele, hogy nem AI-al készült, szóval igazi Mercédeszből száll majd ki a királylány és igazi kólát iszik majd, nem AI fost. Nem gondoltam, hogy az új Parov Stelar album tele lesz AI klippekkel, úgy tűnik, az emberek is elfogadták már ezt, aki nem akarja, ne nézze, elég, ha hallgatja a zenét. Szép új világ... Egyébként a technológia menetelését nem lehet megállítani. Csak remélem, hogy kicsit furmányosabb lesz az útja, mint ahogy azt mindenki gondolja.

Nem semmi, ott tartunk, hogy a volt iskolámból élőben közvetítik a jótúbon a gólyabált. Na gyorsan fejezzem be a bejegyzést.

Zene. Zene. Zene (AI klippel). Zene (AI klippel).

AI. AI. AI.

megint

 

az utolsó vendég a terminátor kávézóban kapcsolja le a szervert

Azért utólag lett torta, itt a vidió róla. Nem semmi, hogy készítettem egy szeletről egy képet és megkértem az új dzseminájt, hogy készítsen egy képet vele és persze nem pont ezt a képet használta fel, hanem felismerte a torta fajtát és generált egy szeletről egy képet, de azért mégis egész ügyi. Persze viccesek a hibák is a generált képen, ugye nem hiányzik semmi a szeletből, meg a részek amit esznek a nagy szelet kicsinyített másai, de azért néhány milliárd szorzásból és összeadásból egész jó kép kerekedett.

Na, ezzel egy ideig el fogok szórakozni. Az tuti, hogy most már nem csak a termék képe lesz megmókolva a reklámokban, de a kontextus is, potenciálisan személyre szabottan. Remélem megtanulja az AI, hogy nekem mik a preferenciáim süteményekben és filmsztárokban. :)

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI.

Ehh. 

rebecca

Amikor feliratkoztam a tuitterre, gyorsan felfedeztem, hogy nagyon aktív játékfejlesztő közösség van ott és ami még jobb, nagyon aktív retró játékos és fejlesztő közösség is. Nagyon érdekes volt olyan embereket találni, akiknek a játékait ha nem is játszottam, legalább hallottam róluk. Ami még érdekesebb volt, hogy rengeteg új sztorit is olvastam, ami nekem annó kimaradt, vagy talán mindenkinek kimaradt, mert nem volt minden publikus.

Így találtam rá Rebecca Heineman-ra, aki már a hőskortól benne volt a játékiparban és legendás hacker volt már akkor is, amikor ez a kifejezés nem is igazán létezett. Például itt beszél egy trükkről, hogy a SNES DMA regisztereiben kódot tárolt és úgy sikerült gyorsan vízszintes vonalakat húzogatnia (érdekes, az új Gemini nem így tudja, azt mondja, hogy csak sima másolásra használta). Szerintem ezek az igazi "think outside the box" trükkök, amelyek olyan érdekessé teszik a programozást. A mostani optimalizálás ehhez képest unalmas, csak az adatokat kell átrendezni (főként cpun, de gpun a kvantálás és retopo a menő), esetleg az emberi látás bugjait felhasználni (foveated rendering, neural upsampling).

Ha nem úgy tanítanák az informatikát, ahogy most tanítják, azaz a régi dolgokra is jutna idő (ha a történelmet tanítanák hasonlóan, akkor az első lecke Obama elnöksége lenne és az ókor meg a középkor talán egy leckében lenne említve, amit amúgy is mindenki átalszik), akkor az emberek jobban értékelnék a régi mesterek trükkjeit és biztosan jobb szoftver is íródna, nem tennék oda az embereket kritikus infrastruktúrát írni három év egyetem után.

Szóval Rebecca már nincs közöttünk és elég szomorú volt olvasni az utolsó napjaiban a küzdelmét a rákkal. Bár nem hiszek benne, remélem azért találkozik a Valhallában a feleségével, akinek a halálát másfél éve dokumentálta. A napokban azon gondolkodtam, hogy vajon, ha többen hiszik el, hogy a halál olyan mint a zérós számjegy, végre jobban tudunk az élettel is kalkulálni, hasonlóan ahhoz, ahogy a zérós számjegy bevezetése berobbantotta az aritmetikát és utána az algebrát?

van aki forrón szereti... a történelmet

Ma csak egy rövid jóslatra telik: azon a napon amikor közlésre kerülnek az Epstein iratok, Amerika megtámadja Venezuelát.

Demó. 

Zene. Zene.

AI. 

Ehh.

kolozsvár

 

a gumicsontok rágásának elviselhetetlen könnyűsége

A demográfia jövője. Az egy nőre eső élveszülések száma már vagy száz éve folyamatosan csökken az egész világon, csak az utóbbi 80 éveben elfedte ezt a folyamatot elfedte az, hogy radikálisan sikerült csökkenteni a gyermekhalandóságot és az időskori megbetegedéseket is sokkal tovább sikerül kezelni. Szóval valószínűleg nagyon sok kis faktor adja a fertilitás csökkenését, amelyek valószínűleg időben és térben is változnak. Az igazi probléma ott van, hogy ezek a faktorok a politikai és gazdasági spektrum különböző oldalaira esnek és senki nem akarja őket együttesen kezelni, ezért ha van is előrelépés egy területen, a következő kormányváltásnál azt visszavonják egy másik terület támogatását előnybe helyezni. Meg aztán, jó kis téma ez mind a gazdasági, mind a politikai szereplők kezében amivel jól lehet ijesztgetni a klientúrát, ha megoldanák, akkor lemondanának egy aduászról, szóval senkinek sem érdeke igazán megoldani.

Szerencsére a probléma nem is olyan nagy mint ahogy bemutatják, nem úgy tűnik, mintha biológiai okai lennének a népességszaporulat csökkenésének, másrészt, a természet azért akar sok egyedet, hogy kellő nagyságú genetikai diverzitást biztosítson, ami megvéd attól, hogy valami gonosz kis víruska véletlenül kinyírja az egész populációt, ráadásul néha még egy-egy olyan egyed is születik, aki képes megoldani a generációja nagy problémáit. Mindkét feladatot pár év múlva átveszi a mesterséges intelligencia, szóval a faj fennmaradása még inkább biztosítva lesz. Lehet, hogy bizonyos képzelt vagy valós struktúrák eltűnnek az évezredek során, de hát kellett volna nem zsákutcában kódorogni.

Demó. 

Zene (félig AI videóval). Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. 

Jó cikk. 

20 éves a blog

20 éve ma kezdtem írni ezt a blogot. Előtte volt még egy másik blogom is, az egyetem szerverén, de még az archive.org sem tartotta érdemes lementeni, szóval az elúszott, illetve lehet, hogy valahol még megvan, de egy cseppet sem vágyom arra, hogy olvasgassam. A régi bejegyzéseket egyébként elég krindzs olvasni és valószínűleg így leszek ezekkel is, amiket most írok 20 év múlva. De majd valahogy kimagyarázom magamnak, hogy volt értelme leírni őket.

Egyébként semmire nem emlékszem a 20 évvel ezelőtti napból, a gondolat sincs igazán meg, amit ki akartam fejezni. Bizonyára sok indokkal és stílusban lehet a blogokat írni, nekem az nem megy jól, hogy eseményeket írogassak le, amúgy sem történik semmi általában. A fejemben történő dolgok leírása maradt nekem, mostanában megint belehúztam ebbe, de lehet, hogy lassan megunom, vagy csak kifogyok a témából. Mindig azt mondogatom magamnak, hogy érdekes az, ahogy változnak a dolgok, de nem nagyon van kedvem ki is értékelni azt, hogy mi változott. Lehet nem is lehetne, csak hitegetem magam. Bár lehet egy mesterséges intelligencia azért ki tudna hozni valami érdekeset. Azt tudom, hogy most kicsit megborultak a dolgok, úgy tűnik, hogy a világ teljesen meg van őrülve, csak nagyon kevés ember látja jól a dolgokat és az ő hangjuk elvész a viharban. Ez egyre több dologra vonatkozik, kezdve attól, hogy úgy gondolom, az iskolában már indoktrinálni akartak, egy csomó dologról most teljesen más a véleményem mint amit tanultam, a társadalom és a vallás is teljesen másról szól szerintem, mint amit valamikor gondoltam, még a tudomány és azok művelői sem olyan egyértelmű dinamikával rendelkeznek, mint ahogy hittem valamikor. Na de nehéz mindezt egy konzisztens rendszerbe szedni, szóval csak impressziókat írogatok amikor valamiért úgy érzem, hogy ez most fontos dolog lehet, nekem, vagy a világnak. Vagy néha csak egy-egy jó videót kell belinkelni és egy félkész gondolattal megnyomtatni a blogban.

Fura dolog ez a blog. Szeretném valami értelmesebbel tölteni az időmet, mint ide írogatni. De mostanában minden nap úgy gondolom, hogy le kell írnom valamit, hogy betartsam amit a hónap elején vállaltam. Jobb lenne játszani blogírás helyett, de azt nem érdemes 20 percre beröffenteni. Vagy mégis?

Na majd meglátjuk mi lesz. Valószínűleg amíg a mostani életem élem, a blog is élni fog, amikor változás lesz, akkor majd meglátjuk, hogy belefér-e még, legalábbis az aktuális intenzitáson. Legalább annyi a jó az egészben, hogy nem veszem túl komolyan, lenne is baj, ha a sok minden mellé, amit komolyan veszek az életben, még ezt is komolyan kéne venni.

Hmm, most generáltam a képet a bejegyzéshez. Lehet, hogy amikor abbahagynám a blogot, inkább átalakítom mesterséges intelligenciával generált kép és linkbloggá, mert ez jó szórakozás.

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI.

a konstrukció introspekciójának a kommunikációja

A programozási nyelvek jövője: a Rust.

Zene. Zene.

AI.

What is Intelligence? (nyílt hozzáférésű könyv) 

a szárnyas elefántvadász visszatér, mint mindig

A filmek jövőjéről. Szerintem 1-2 év múlva már a mesterséges intelligencia is képes lesz egy egész estét filmet létrehozni. Igazából azért is linkelgetek be mindenféle AI vidiókat, hogy pár év múlva szórakozhassak azon, hogy milyen volt az ősidőkben a technológia. Még az AI filmek lyukkártyás korszakában vagyunk, az tuti. Persze, a termelt filmek 99%-a szar lesz, de ez most is igaz talán, akkor legyen mondjuk 99.99%. De mit számít az, ha lesz pár jó film, amelyet érdemes megnézni és nem kell már arra várni, hogy a pénzes embereknek jó kedve legyen és vállaljanak egy kis rizikót egy nem tipikus filmtervvel? Talán ha rendesebb lesz az interfész és jól lemegy a generálás ára, meg persze lesz valami ötletem amit meg akarok csinálni, akkor én is fogok majd egy ilyen AI filmet készíteni, remélem néhány barátom majd megnézi és azt mondja, hogy inkább blogolj. :)))

Szóval én igazából nem azért gondolom, hogy érdekes lesz, amikor mesterséges intelligenciával készítjük a filmeket, mert mindenkinek lehetősége lesz filmet csinálni, mert bizonyára az emberek többsége szar filmeket csinál a legcsicsásabb technológiával is. De így lehetőséget kapnak olyanok is, akik a filmkészítés egyetlen részletében jók, hogy a többi részletet egész jól kitöltsék és sokkal kevesebb frikcióval megvalósítsák az elképzeléseiket. Persze, néha az összeg több mint a részek összessége, de szerintem a valóságban, főként a kreatív szakmákban, a legtöbbször az összeg kevesebb mint a részek összessége, mert a kommunikáció és a szinkronizálás biza nehéz feladatok. Szóval így lehetőség lesz, hogy egyetlen rész meg egy csomó mesterséges intelligencia végre sokkal több legyen mint amire az a rész képes lett volna. És végre megkapjuk az operatőrök álmait, meg a rendezők álmait, meg a zenészek álmait, meg a berendezők álmait, meg a színészek álmait is. Meg persze a pékek álmait, akik amikor megsütötték az életük briósát, pont a legszebb csaj lépett be a pékségbe, a fizikusok álmait, akik az ablakukból kitekintve felfedezték az univerzum dinamikáját a téren, a macskabarátok álmait, akik 101 kiscicáról készítenek filmet, az írók álmait, akik az idegösszeomlás határán sétafikálnak, a történészek álmait, akik végre le szeretnék taszítani a piedesztálról azt, akinek nincs ott helye, stb. stb. stb. Aztán vannak olyan álmok is, amelyeket a mai technológia nem tesz lehetővé (vagy csak nagyon nagyon drágán), de a mesterséges intelligenciával megoldhatóak lesznek (tekintve, hogy nagyon könnyű lesz integrálni a nem filmre szakosodott intelligenciákat, mondjuk egy realisztikus utazás most már a testben, az orvosi intelligencia segítségével). Szerintem a film egy olyan médium, amit érdemes minél szélesebb körben elérhetővé tenni, mert a legjobb történetek valószínűleg ugyanúgy egyenletesen oszlanak el a populációban, mint a zsenialitás, csak még nem tudjuk felszínre hozni őket hasonló biztonsággal. Egy évvel ezelőtt még azt hittem, hogy mesterséges intelligenciával nem lehet generálni egy meggyőző mosolyt, de ma már tudom, hogy ez nem igaz. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből az egészből. Persze, lesznek akik a régi módszerekkel készítik tovább a filmeket, lesznek olyanok is, akik soha nem fognak megnézni egyetlen mesterséges intelligenciával készült filmet és én ezt el tudom fogadni valid hozzáállásnak, de ne dobjuk már ki a bébit a fürdővízzel. És amúgy is, ha a mesterséges intelligencia elhozza az utópiát, akkor sokkal több kézműves film is készül majd, ha meg a disztópiát hozza el, akkor meg úgyis mindegy, hogy a filmőrültek mit gondolnak a dologról.

Egy dolog lesz nehezebb ebben a jövőben: filmkritikusnak lenni. :))) 

Zene. 

AI. AI.

Cucc.

Még több ilyent. 

hajtsuk a malmokat folyékony terminátorral

A pénz jövőjéről. Gondolom nem lepek meg senkit, ha a mellett érvelek, hogy a pénz jövője digitális. Nem hinném, hogy a kriptónak lenne értelme, igenis kell az, hogy a nemzeti bank tudja növelni a piacon levő pénzmennyiséget, egy kis infláció kell, sok problémát megold. De ettől még az is igaz, hogy ha minden pénzmozgás feljegyződne valahol, akkor az a korrupciót és az alvilágot elég nehéz helyzetbe hozná (persze, lehet "természetben" is fizetni, de elég alacsony összeg felett már nem praktikus). Szerintem már ez is megérné a digitalizálást, de ezen kívül még sokkal jobb dolgokra is lehetőséget adna, pl. a pénzhez lehetne metaadatot kapcsolni és mondjuk bizonyos pénzzel csak bizonyos kategóriájú termékeket lehetne venni, vagy csak bizonyos helyeken elkölteni, ez nagyon sokat segítene a könyvelésben és a helyi gazdaságok támogatásában. Talán a magasabb rendű pénzügyi tranzakciókat is segítené a dolog, pedig az már amúgy is digitális, de talán segítene az, ha jobban át lehetne látni a pénz útját, vagy csak automatizálni bizonyos folyamatokat.

Szerintem csak azért nem vezettük még be a digitális pénzt, mert az alvilágnak és a politikus haverjaiknak ez nem érdeke, a megtakarításból minden tyúkketrecbe tehetnénk bankkártya leolvasót, sőt, ma már arra sincs szükség, okostelefonja mindenkinek van, mehetne az egész ott.

Persze, hosszú távon nem lesz szükségünk pénzre, mert a szűkös időknek egyszer csak vége lesz, vagy a valóságban, vagy a digitális túlvilágban.

Zene. Zene.

AI.

45

Sosem tudtam jó szülinapi bejegyzést írni, nem is igazán olvastam sokat, szóval fogalmam sincs mit kéne írjak. Én úgy gondolom, hogy inkább az év többi napja legyen jó és ez a nap legyen unalmas, azzal jobban járok, várható értékben. Az utóbbi év is elég jó volt, olyan szempontból, hogy azon dolgoztam ami érdekel, néha lustálkodtam sokat, de az egy kicsit idegesít, hogy képtelen vagyok befejezni ezt a projektet, valami hülye mentális blokkom van már vele kapcsolatban. Valószínűleg csak azt kéne mondjam, hogy kész, most ennyire vagyok képes, majd megpróbálom máskor másképp és akkor jobban fogom csinálni. Vagy nem próbálom meg, lassan úgyis kifut az ember történelme az időből és jön aminek jönnie kell, csak senki nem tudja mi lesz az.

Nem nagyon tudok semmi tanulságot levonni ebből az évből, de hát fostam a szót eleget itt a blogon, ha majd egyszer nekifogok tanulságokat is gyártani, nem csak hangulatokat, akkor lesz nyers matéria. Meg persze, lesz sok netezési kontextus, aminek egy része remélem elmentődik az it óriások adatbázisaiban. Ha majd a gúgel egyszer csinál valami jó terméket abból, hogy eladja nekünk a tíz évvel ezelőtti internetezési szokásainkat, tuti még sokkal sokkal több milliárdja lesz, mint amennyi most van.

Vicces arra gondolni, hogy az életem bizonyos szempontból csak lefelé megy innen. Nem sokat segít ez máshogy élni most, túl bonyolult lenne nagy átalakításokat végezni, könnyebb az, ha az emberre ráerőltetik a változást. Persze, utálni fogom, hogy menni kell, de remélem hamar megtalálom a helyem ott ahova megyek. Persze az sem jó, ha az ember megtalálta a helyét, mert akkor fáj, ha megint el kell menni. De az sem jó, ha nem találja meg a helyét. Zűrös dolog ez az élet.

Megpróbálom mindenesetre azokat a dolgokat, amelyeket elkezdtem utálni nem beengedni az életembe és helyettük a régi kedvencek kapnak új esélyt. Szerencsére a régi dolgok hozzáférhetőbbek mint bármikor máskor. Ez mekkora királyság.

Na jobb is, ha abbahagyom ezt itt, lett elég szöveg, közben generáltam 4 képet is, már csak valami alkalomhoz illő zenét kell választani és ki lehet lőni. Egyébként ma nem úgy jött ki a lépés, hogy torta is legyen, de majd valamikor a jövő héten pótoljuk. A legkevésbé fontos része amúgy is a mai napnak.

Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. 

álmodtam egy világot a terminátornak

Két hír röviden.

Egy mesterséges intelligenciával generált country szám felmászott az eladási listák elejére Amerikában. Breaking Rust: Walk My Walk. Nem semmi, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megérjük ezt is. A kérdés leginkább az, hogy melyik zenei stílus lesz a legutolsó, amelyben (remélhetőleg rövid időre) élre tör a mesterséges intelligencia. Most 3 másodpercnyi gondolkodás után az a tippem, hogy a jazz.

Yann LeCun otthagyja a Metát és saját céget indít, hogy nagy világmodelleket gyártson, mert szerinte a nagy nyelvmodellek zsákutcák. Nem semmi 65 évesen belevágni egy ilyen nagy feladatba, de biztos olyan körökben mozog, hogy nem sok adminisztrációval kell majd foglalkozzon és a kutatásra összpontosíthat az új cégében. Én örvendek, hogy nem mindenki ugyanazt csinálja és bizonyára nagyon jó intuíciói vannak, szóval ez mindenképpen pozitív, én örvendenék is, ha ő érné el leghamarabb az emberi szintű mesterséges intelligenciát, legalábbis a saját intuícióm alapján, de majd meglátjuk. A leginkább arra lennék kíváncsi, honnan szedi majd az adatokat? Csinál majd egy videómegosztót csak egyetemistáknak és beszervezi az összes nagy egyetemet? :)))

Zene. Zene.

AI. AI.

Kína. Strandbeest.

a dolgok az újságban nagyobbnak látszanak mint amilyenek a valóságban

A média jövőjéről. Nagyon utálom most a médiát, mert úgy látom, hogy ma már egyáltalán nem az a szerepe, hogy segítsen megérteni a világot, hanem az, hogy manipuláljon úgy, hogy az éppen hatalmon lévők világképét lássuk a legjobbnak. Mostanában már egyre kevesebb cikket is olvasok, politikát szinte semmit, inkább gazdasági cikkeket, de ott is ugyanezt kapom, csak ott azért vannak nyers adatok is, amelyekből azért lehet valami információt levonni, ha az ember érti miről van szó. Például itt van ez a cikk a széhelyhonon, a szeptemberi átlagfizetésről. Azt mondja, hogy a nettó átlagbér az augusztusi átlaghoz képest 56 lejjel nőtt, 5443 lejre. Meg még néhány hasonló buta adatot. De ha az ember nem figyel, akkor nem jön neki le (bár írja, hogy tavaly szeptemberhez képest 4.1%-ot nőtt a nettó átlag), hogy reál értékben (azaz a szeptemberi 9.9%-os inflációt levonva) ez elég komoly csökkenés. Meg amúgy sem jelent semmit az egész, ha nem közlik, hogy pontosan hány emberre számolták ki ezt az átlagot. Ezért megnéztem a hír alapját a Nemzeti Statisztikai Hivatalnál is. Hát ők sem közlik a számítás pontosabb részleteit. Mondjuk lehet, hogy valahol meg lehetne keresni a módszertant legalább, mert ők még "simítják" a nyers adatokat, de akkor is nagyon jó lenne tudni azt, hogy pontosan hány emberre számolták ezt az átlagot. Mert ugyebár akár az is történhetett, hogy augusztus végén elég sok turizmusban dolgozó embernek (akik amúgy az átlagnál kevesebbet keresnek) véget ért a szerződése és mivel kiestek a statisztikából, az automatikusan nőtt. Szóval amíg nem adnak több adatot, addig ez a cikk semmit nem mond. Azt már ne is emlegessük, hogy be kéne tiltani az átlagok közlését a szórás és a medián közlése nélkül. Ha valamit be kéne venni az alkotmányba, akkor az ez.

Szóval szerintem a média dolga az lenne, hogy összegyűjtse a nyers adatokat és ahhoz könnyen hozzáférhető kontextust szolgáltasson, természetesen interaktív módon. Nem hinném, hogy bárki ki tudja találni, pontosan milyen részletek érdekelnek engem egy eseményből. Ezért nem is kell beleírni a cikkbe, de elérhetővé kell tenni. Engem pl. a globális folyamatok érdekelnek leginkább, hosszú időintervallumokon, nagyon nehéz ebből jó cikket írni, de ha interaktívan felfedezhetnék egy témát, azzal baromi sok időt el tudnék tölteni egy újság oldalán, mehetnének a reklámok is közben, nem zavar, én sosem adblockkoltam, az is érdekel, hogy milyen jellegű reklámok mennek aktuálisan (persze tudom, hogy személyre szabott, de azért mégis reprezentatív valamennyire arra, hogy ki gondolja még, hogy növelni tudja a bizniszt).

Én tudom, hogy a médiamunkások sírni fognak, hogy ilyen képzést nem kaptak, de aztán ne sírjanak, amikor ezt az összegző feladatot átveszi helyettük a mesterséges intelligencia és a nyers adatok szolgáltatását meg a szociális hálók.

Ok, a kultúra mondjuk egy olyan téma, ami maradhat a mostani keretek között, vagy a nagyon spekulatív dolgok is. Itt egy pozitív példa.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. 

bezzeg Aineiaszt nem találta otthon a terminátor

A városok jövőjéről. Szerintem nem biztos, hogy a nagyvárosoké a jövő. Egyrészt a munka, akárki akármit mondd, de lassan átalakul otthon végezhetővé (sok értelme nincs azért bejárni, hogy az ember a mesterséges intelligenciával csetelve végezze a munkáját, amikor majd egy egész csetszobával csetel a csetbot, az emberi beszélgetés tiltott lesz, nem hogy "közösségépítő"). A többi dolog, amiért megéri nagyvárosban élni is átalakul valószínűleg, a legjobb iskola a virtuális lesz, azon kívül a gyerekeknek nagy rét és egy labda kell majd, a kórházakat sokkal ritkábban kell majd látogatni, mert az okos óránk figyeli a testünk paramétereit és egy nappal korábban szól mielőtt infarktust kapunk (nem hiszem, hogy a test paraméterei bonyolultabb rendszert és nehezebben mérhető paramétereket jelentenének mint az időjárás és azt is előre tudjuk jelezni pár napra).

Továbbá, szerintem a mai városok nem hinném, hogy a legoptimálisabb válaszok lennének az éghajlatváltozásra, lehet, a domborzat elemzésével találunk sok olyan helyet, ahova kisebb településeket felhúzva sokkal védettebbek leszünk az elemekkel szemben (és olcsóbb lesz új várost építeni mint a meglévőket felkészíteni az éghajlatváltozásra (nem csak technikai okokból)). A technológiai fejlődés meg gondoskodik róla, hogy az energia, édesvíz, stb. gondjainkat sokkal skálázhatóbban oldjuk meg. Romániában most aki vesz az államtól egy kwh elektromos energiát, az ár felét adóba adja, negyedét meg szállítási díjat fizet, ha tesz egy kis napelemet a háza tetejére, ezek a költségek egyből eltűnnek. Ráadásul a napelemek és akkumulátorok sokkal rohamosabban fejlődnek mint bármi más. Arra a hétre, meg amikor felhős lesz az idő és hideg lesz, elköltözik Görögországba. Valamint az épületek is lassan belehúzhatnának a fejlődésbe, hol van már az a kacsalábon forgó palota? A mesterséges intelligencia ennek a területnek is rendesen a seggébe fog rúgni és akkor majd ki lehet dobni amit eddig építettünk, vagy legalábbis az unalmas részét.

És akkor még nem is említettem a demográfiát...

Szóval akkor addig, amíg nem a számomra fontos szempontok szerint építik és árazzák a lakásokat/városokat, addig én kimaradok a játékból. Tudom, hogy nem lehet a széllel szembe pisilni, de legalább meg lehet várni, míg elül a szél. Mert mindig elül.

Zene. Zene. Zene.

AI. 

amikor a terminátor eljön az állásodért

A munka jövőjéről. A mesterséges intelligencia és a robotok elveszik majd mindenki munkáját, aki nem így gondolja, az téved. A kérdés csak az, hogy akkor mit fog mindenki csinálni? Szerintem az csak egy buta mese, hogy az embernek szüksége van munkára, hogy értelmét lássa az életnek. Bizonyára bőven lesz majd elég erőforrás, hogy mindenkinek jusson, az a kérdés, hogy a gazdagok ezt hagyják-e majd. Meg persze az is kérdés, hogy mi értelme lesz a gazdagoknak, mert miután felhoztunk mindenkit egy élhető életszínvonalra, nem igazán lesz értelme a növekedésnek ami nem népesség és hatékonyság alapú, márpedig ebből a hatékonyság a mesterséges intelligenciára lesz bízva, a népesség növekedése meg majd az alsó 99%-ra. Régebben egyáltalán nem voltam optimista a gazdagokkal szemben, már most sem akadályozza meg semmi benne őket, hogy egy egalitáriánusabb rendszert építsünk, semmivel nem romlik az életszínvonaluk, ha csak fele akkora vagyonuk lesz, de most egy kicsit optimistább lettem, talán a mesterséges intelligencia őket is meg tudja majd győzni, hogy jó dolog az, ha nem nyírunk ki/hagyunk meghalni mindenki mást. Régebben ezt világvégeként éltem meg, de ma már inkább úgy vagyok vele, hogy elvégre ha marad néhány ember és baromi jó technológia, akkor újra benépesíthetik amit be akarnak népesíteni. Ha mondjuk közvetlenül ők okozzák az alsó 99% halálát, akkor persze még ennek a tudatával is meg kell küzdeni, de persze mindent jól be lehet csomagolni a verseny mítoszába, elvégre miért nem futottak elég gyorsan a tornádó elől, vagy halmoztak fel elég konzervet a sáskák eljövetele előtt? Az fogja eldönteni azt, hogy mi lesz, hogy a mesterséges intelligencia eljövetele és a katasztrófák milyen kombinációban érkeznek, ha egy nyugis világban teszünk pontot a munka korára, akkor valószínűleg utópia lesz, ha mondjuk gyakori élelmiszer-biztonsági katasztrófák között, akkor valószínűleg sokkal nagyobb lesz az áldozatok száma. Fogalmam sincs, hogy mi lesz a pontos forgatókönyv, csak azt tudom, hogy a peremfeltételek adottak, a dinamika adott, már csak ki kell várni, hogy mi történik.

Azt hiszem, hogy leginkább az hiányzik az emberek ismereteiből a mesterséges intelligenciáról és a robotikáról, hogy ezek nagyon moduláris dolgok és mint ilyenek, nagyon jól skálázhatóak és adaptálhatóak. Még nincs olyan robot, ami mondjuk össze tudna hajtogatni egy kosár ruhát, mert ez egy nehéz feladat, mint arra így utólag rájöttünk. De meg fogjuk oldani és vele párhuzamosan megoldjuk azt is, hogy a robot tudjon sepregetni, meg rántottát sütni, meg füvet nyírni, meg budit pucolni, meg tüzet oltani. Az ember is meg tudja mindezeket tanulni, de csak sorban, a robotok párhuzamosan tudják megtanulni őket. Továbbá, az embernek korlátai vannak a megtanulható dolgok számában, a robotoknak is vannak korlátai, de sokkal könnyebben tudják kicserélni az egyik tudásukat a másikra, egyszerűen csak a régi vezérlő programot kell letörölni és újat tenni helyette. Szóval a robotok lesznek az optimális fizikai munkások. És mondjuk műteni is ember felett fognak tudni, mert egyrészt a pontosságuk potenciálisan sokkal meghaladhatja az embert, az ismereteik szintúgy és hogy akkor a modularitásra is példát adjunk, ha egy műtéthez mondjuk négy kézre egy öt szemre lesz szükség, akkor mindezeket fel lehet szerelni a robotra és azok szinkronizálását is az emberekhez képest sokkal gyorsabban és precízebben fogja megoldani (és még csak fel se kell tekintsen, hogy megnézze, hogy van-e még pulzusa a páciensnek, mert a pulzust is egy robot méri és direkt közvetíti a műtétet végző robotnak). Persze, valószínűleg ez a korszak sem tart majd sokat, jönnek a nano robotok és akkor még csak vágni sem kell majd, de az is lehet, hogy nem jönnek, mert hamarabb feltöltjük magunkat a számítógépbe. Arról azt hiszem nem is kell nagyon írnom, hogy a tudományos munka mennyire moduláris. A legjobb kutató az, aki tud matematikát, de biológiát és fizikát és közgazdaságtant is. Meg persze jó kávét főz.

A kérdés nem az, hogy ez a világ eljön-e, hanem inkább az, hogy mikor. 

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI.

Still Here. (animáció)

mi a pénz istenének a teste és miért a bigmek?

A vallás jövőéről. Én azt hiszem, a hit valami nagyon elemi emberi tulajdonság, amit most éppen a vallás tart fogva, de ezt nem hinném, hogy sokáig így marad. Nekem már így is kicsit fura, hogy az emberek hisznek Istenben, pedig ma már tudunk olyanokat csinálni, amit csak az istenek tudtak régebben, mint pl. megnézni mi történik a bolygó másik oldalán, sőt beszélni azokkal akik ott élnek, halottakat feltámasztani (bizonyos keretek között), halálos betegségeket gyógyítunk és minden nap csirkehúst ehetünk anélkül, hogy láttunk volna egy élő csirkét egész életünkben, acélszörnyekkel túrjuk a földet és az emberek az égben járnak (pontosabban ülnek). Az istenhit utolsó bástyája a mennyország, de amikor az embereket fel tudjuk majd tölteni a digitális túlvilágba, a vallási mennyország nem nagyon lesz már népszerű. Ugyanis a vallás egy szociális konstrukció amit a szülők átadnak a gyermekeiknek, de amikor az egyik gyereket megkérdik, hogy hol vannak a nagyszülők és azt mondja, hogy a mennyországból nézik őt nagy szeretettel, a másik meg azt mondja, hogy a digitális túlvilágban és mindig segítenek a házi feladat megoldásában és amikor az apukájuk mérges rájuk, akkor megkérik őket, hogy meséljenek neki az ő csintalan tetteiről, hogy egy kicsit puhítsa meg a szívét, szóval nem tudom meddig tud a vallás mennyországa versenyezni a digitális túlvilággal. És egyszer majd eljön az a pillanat is, amikor a digitális túlvilágban élők visszatérhetnek a földre biológiai formában is.

Lehet, hogy 100 év múlva jön el ez a világ, de az is lehet, hogy csak 50, most még nehéz mérni ennek az exponenciális folyamatnak a bázisát, rendesen zaj határon belül van még, azt hiszem, de ha nem nyírjuk ki magunkat, akkor egyszer tuti eljön.

Az biztos, hogy engem egyre inkább érdekel az a valami, aminek a vallás a mostani megjelenési formája, de azt is tudom, hogy vallásháborúkba bocsátkozni ma már igencsak kontraproduktív. 

Zene. Zene. Zene.

AI. 

együnk időhurkát reggelire

Van ez az elméletem, hogy a 202x-as évek az átlagosnál jobban fognak hasonlítani az 199x-es évekhez. Mostanában Románia inkább politikai meg gazdasági káoszban kezd gyúrni a hasonlóságra, de ezeket nem nagy kedvvel dokumentálom, de most találtam egy új párhuzamot.

Szóval mostanában a retró nagyot megy, aminek persze én csak örvendek, főként a számítógépes területen. De most végre az van, hogy lehetőségünk is van megismerni annak a kornak a hőseit. Pl. most jelent meg egy interjú Ken Silvermannel, aki az utóbbi 30 évben nem igazán adott interjúkat, de most úgy tűnik, ő is beszáll a buliba (azon a csatornán még van pár érdekes interjú régi arcokkal és persze egyre több retró csatorna van a jótúbon). Arról sem kell megfeledkezni, hogy jön új C64 (fpga alapú), új Amiga 1200 (emulátor alapú), évről évre növekszik a retró platformokra kiadott játékok száma (míg a mostani AAA éppen kezd haldokolni, persze nem lesz egy 1982-es összeomlás, most már sokkal több lábon áll az ipar, de egy becsületes kis összeomlás lassan összejön). Szóval megint a 90-es évek játékai lesznek a menők és azokhoz hasonlóakat (néha csak játékmenetben, néha technológiában is) fognak megint gyártani, csak már új eszközökkel. Pár év múlva meg akkora lesz a dömping, hogy az emberek hányni fognak tőle. Vagy nem, mert visszatér a kísérletezés is és a következő harminc évre való új ötlet születik meg ebben az évtizedben. Én mindenesetre örvendek ennek a trendnek, de sajnos még nem nagyon van időm beszállni a retróba (már a játékon kívül amit kalapálok és az is 90-es évekbeli inspirációjú). 

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI.

intelmek fasza gyerekeknek

Bármennyire is fasza gyereknek gondolod magad, a természet úgy gondolja, hogy legjobb lesz, ha véletlenszerűen összekeveri a génjeidet egy másik egyed génjeivel, nehogy még egy ilyen fasza gyerek járja a Földet.

Zene. Zene. Zene.

AI. 

Drónos. 

árkontrollált gput vegyenek, még friss, most hozták a vágóhídról

Két hír.

Az első, hogy Zohran Mamdani megnyerte a nyú jorki polgármester választást. Én próbálom egyre csökkenteni a politika iránti érdeklődésemet, mert csak egy légvár az egész, de ha már ennyit írtam az utóbbi időben róla, akkor most is illik. Meg azért is, mert lehet, egy kicsit váratlan a véleményem a dologról. Ugyanis szerintem megnyerni a választást a legkönnyebb dolog, főként egyszerű megoldások ígérgetésével a választók friss gondjaira. Az szerintem teljesen irreleváns, hogy most éppen egy demokratikus szocialista nyert egy városban ami a Földön a kapitalizmus fellegvára. A kérdés az, hogy mit fog csinálni, azt milyen csapattal, mekkora lesz az ellenállás, stb. Szóval én nem fűzök nagy reményeket hozzá, de ha véletlenül sikerül nagyot mozdítania a társadalom alsóbb rétegeinek az életminőségének a javításában, akkor majd azt mondom, szép volt.

A második, hogy az Nvidja főnöke kimondta, hogy szerinte Kína fogja megnyerni a mesterséges intelligencia háborút, mert ott jobb az infrastruktúra (főként az elektromos áram) és kevesebb a szabályozás. Persze, ez inkább csak ijesztegetés, hogy az amerikai kormány jobban támogassa a tech cégeket, mert szegények alig tengődnek. Jó poén, hogy a tegnap erre kijött (igaziból, tehát le is tölthető) egy nyitott kínai nagy nyelvmodell ami bizonyos logikus következtetést igénylő feladatokban lenyomja még a legjobb zárt nyelvmodelleket is. Pár éve tuti nem gondoltam volna, hogy a kínaiak lesznek a mesterséges intelligencia legnagyobb szabadságharcosai, de hát a dinamika már csak ilyen.

Zene. Zene. Zene. Zene.

ha végre belezuhanunk az utópiába

Régebben úgy gondoltam, nehéz lesz meggyőzni a politikumot, hogy adja fel hatalmát és adja át a számítógépeknek a vezetést, mert jobban csinálja majd nála. De ahogy Romániát elnézem most, meg ahogy bénázik a politikai osztály, azt hiszem, ha majd földbe döngölték a gazdaságot, szívesen átadják majd a hatalmat, csak annyit kérnek majd, hogy amit összeharácsoltak maguknak, azt megtarthassák. Mi meg majd szívesen odaadjuk, mert tudjuk, hogy a számítógép kiszámolja majd, hogy mindenkinek egyenlő hőenergia jut majd, amivel egy palotát nem lehet kifűteni, mindenki tömeg-közlekedni fog, és az új szabályok szerint, hogy legyen miben versenyezni, a mosolyok gyűjtése lesz a jutalmazott cselekvési forma. Végre a gyerekek és a bohócok kerülnek helyzetbe, ahogy már nagyon régen kellett volna. És a hivalkodás az ékszerekkel meg a nagy autókkal gyorsan a mosolyadósok börtönébe juttatja az embert.

Zene. Zene.

AI. AI. Coca Cola AI Ad. 

az társadalmi polcok mászásának elviselhetetlen könnyűsége

Szóval a tegnapi gondolatmenetet nem csak arra lehet alkalmazni, hogy hátha megment minket a mesterséges intelligencia az éghajlatváltozástól, de önmagunktól is. Mert most úgy tűnik nekem, hogy az emberiségre maga az emberiség (egy kis része) a legnagyobb veszély. Persze, ha nem lenne mesterséges intelligencia, akkor mindig szükség lenne emberekre, hogy kiszolgálják azokat akik magasabb polcra születtek vagy másztak. De a mesterséges intelligencia megszünteti ezt a szükséget, akik a mesterséges intelligenciát irányítják, bármit megkaphatnak, mert definíció szerint a szuperintelligencia képes bármire (az, hogy lehetséges-e a szuperintelligencia egy másik bejegyzés tárgya lesz, de talán már megírtam ezt a bejegyzést, most nem emlékszem :)).

Butaság azt gondolni, hogy az ember tartósabb szubsztrátuma a cselekvő énnek, mint egy robot, a robot még ha sérülékenyebb is (bár a terminátornak lenne ehhez hozzáfűznivalója), sokkal egyszerűbben sorozat-gyártható, nem alszik, nem felejt, nem éhes és nem akar saját gyerekeket csinálni. És a Föld sok különböző pontján lehet robotgyárat létrehozni amelyek lerobbanási karakterisztikái kellőképpen dekorreláltak, hogy gyakorlatilag a Föld végezetéig gyárthassanak elég robotot amelyek kiszolgálják azok igényeit akik a magas polcon vannak.

Szóval a kérdés csak az, hogy a szuperintelligencia az apokalipszis előtt jön-e el (mert akkor remélhetőleg már nem is lesz apokalipszis) és ha eljött, akkor meg tudja-e győzni a magas polcon levőket, hogy azok az emberek is értékesek, akik az alacsonyabb polcokon élnek. Én most kezdtem ebben is reménykedni, az biztos, hogy mi emberek nem tudjuk meggyőzni a magas polcokon élőket, de talán majd a szuperintelligencia. Az viszont tuti, hogy senkinek nincs fogalma arról, hogy a szuperintelligencia hogyan fog gondolkodni ezen és egyéb kérdésekről, mert ugyebár szuper és az, ami az embernek természetes, az neki nem, szóval eléggé fifti-fifti a dolog. De ugyanakkor úgy is gondolom, hogy nélküle előbb-utóbb kiírtjuk önmagunkat, mert rombolni sokkal könnyebb mint építeni és mostanában nagyon hatékonyan tudunk már rombolni is. Sőt, olyan folyamatokat is beindíthatunk, amelyekről nem egyértelmű az elején, hogy romboló hatásúak, később meg már nem tudjuk leállítani őket. Mint pl. a kapitalizmus, egy ideig jó vicc volt, hogy a közösségnek az a jó, ami az egyénnek jó, de ma már csak az agyunk nagy részének kikapcsolásával lehet az ilyen meséknek hinni.

Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. 

Robotos. 

midőn az írva található a titkos záradék harmadik bekezdésében

Az előző bejegyzésben elrontottam a címben a világvégi szót, világ véginek írtam. Tudom, hogy egyesek nagyon haknisak a helyesírásra, de én úgy vagyok vele, hogy inkább írok helytelenül, mint nem írok helyesen (egyébként vicces, milyen mélyen párhuzamos ez a mesterséges intelligenciával támogatott "alkotás" problematikájával és hát ott is elég egyértelmű az álláspontom, remélem). Mert nem csak a helyesírás hordoz jelentést, de a mondatok szemantikája is, a felröppenő gondolatok néha madárrajként szárnyalnak, néha meg ágyúgolyóként állnak bele a földbe. Meg aztán, mint mondtam, nem csak a szöveggel próbálok közölni valamit, de a generált képpel, sőt még a linkelt zene választásával is. Pl. ezért sem készítek képet és linkelek egyebet mint a hivatalos zenét a filmekhez és könyvekhez, mert ott nem akarok semmi extra asszociációt. A többi bejegyzésnél viszont szabad a gazda, ha valamivel sikerül kicsit javítanom a gondolatátvitelen, mint a puszta szöveggel (aminek az írása nagyon nem megy nekem, főként azok között az időkorlátok között amelyeket megszabok), akkor azt használni fogom. Tudom, hogy amúgy is nehéz belepréselni azt a rengeteg kontextust amitől értelmet nyer egy szöveg és a kultúra (szerencsére) annyira fragmentálódott, hogy ezek a kísérletek valószínűleg fölöslegesek, de én most nem így gondolom.

Zene.