Végre hozzánk is elérkezett (talán már pár éve) az a divat, hogy kultfilmeket is játszanak a mozik, hetente legalább egyszer. Most a művész moziban került sorra ez a film, ami az egyik kedvenc szerelmes filmem. Nem is emlékszem, hogy mikor láttam először ezt a filmet, szerintem valamikor a 2000-es évek elején valamilyen filmtett filmklubban még a tranzit házban. Akkoriban nagyon bele voltam zúgva a keletbe, koreait is tanultam az egyetemen (persze az infó mellett), a zen buddhizmus kínai mestereinek tanításait olvastam (igaz románul, ez egy extra akadály az 1200 év és az idegen kultúra mellé), végre sikerült animéket is beszerezni (főként E-től, még a bentlakási hálózaton is csak a GITS volt az egyetlen) és megnézni őket. Azt hiszem, akkoriban volt a kelet őrültségem csúcspontja, nem csoda, hogy nagyon bejött ez a film, meg két másik is, ami szerepel azon a toplistán, meg persze egy csomó más keleti film, amikhez akkoriban kezdtem hozzájutni (és amelyekből néhány még mindig a megnézendő listán van, pedig az idő vasfoga már tuti megette a cédéket amire fel voltak írva, még egy szegedi hallgatói ösztöndíj alatt is kunyeráltam filmeket Sekigaharatól).
Aztán valahogy a keletőrültségről lejöttem, meg a filmekről is valamennyire, de a filmek most megint nagyon kezdenek érdekelni, amióta leírok néhány gondolatot is a filmekről, úgy érzem, kezd megváltozni a hozzáállásom a filmekhez, de erről most nem fogok értekezni.
Oda akartam eljutni, hogy valahogy a keleti filmek, meg a keleti érdeklődés összekapcsolódott úgy is, hogy mindkettőt úgy éreztem, hogy segít megoldani egy kirakóst, ami a keleti emberek gondolkodása. Akkoriban nekem úgy tűnt, hogy nagyon más szabályok szerint élik az életüket mint mi és úgy tűnt, mintha ők jobban csinálnák. Ez a véleményem is változott, de ez sem a témája ennek a bejegyzésnek. De az mindenképpen fontos, hogy a keleti filmek részét képezték annak a rendszernek amit meg akartam érteni, szóval mindig is úgy tekintettem rájuk mint valamilyen kirakós puzzle amiben minden pillanatnak meg van a helye és ha összerakom a puzzlet akkor lehet egy olyan kép is előtárul amit a filmben amúgy nem lát meg az ember. Ez a dolog csak erősödött azóta, amióta a wikipédiát is kezdtem bújni a filmekről infókat olvasni és amióta rátaláltam arra, hogy a jótúbon is van rengeteg ember aki elemzi a filmeket, azóta méginkább rácuppantam a puzzle kirakásra, de leginkább csak keleti filmek esetén érdekel igazán, a nyugatiaknál úgy érzem, jogom van saját vélemény kialakítására, de a keletieknél mindig gyanús, hogy talán csak én nem ismerek valamilyen szokást vagy történelmi eseményt, ami megmagyaráz bizonyos érthetetlen attitűdöket, esetleg cselekedeteket.
Ezt a filmet olyan sokszor láttam már, hogy természetesen nem lep meg semmi benne, de attól még átérzem az érzelmi hullámvasutat amin átmennek a szereplők és szerintem ha mérni tudnám az érdeklődésemet, az is minden megtekintésnél más és más ábrát mutatna. Most pl. úgy ültem be a moziba, hogy mivel eladtak minden helyet, ezért megpróbálom az első sorból nézni, amiről én mindig úgy gondoltam, hogy nagyon rossz ötlet (a legutolsó hasonló élményem az a republikában volt amikor a második sorból néztem a The Beach-et, az nem volt a legideálisabb). De csalatkoznom kellett, a művész moziban elég kicsi a vászon, a teremnek nincs lejtése, az első sor elég messze van a vászontól, szóval talán a legideálisabb helyről néztem. Az is meglepett, hogy az emberek arról beszélgettek, hogy még nem látták ezt a filmet. Arról gondolkodtam, hogy szeretném-e én is "elfelejteni" a filmet és új szemekkel nézni és hát nagyon nem. Nem emlékszem, hogy milyen volt először látni, de szerintem ez a film mint a jó bor, megért bennem, egyre jobban tetszik, pedig már ismerem az ízét, de mégis szeretem és mindig felfedezek benne valami újat. Egyébként nem hinném, hogy nagyon sokszor láttam volna, szerintem olyan 10 körül van az ahányszor láttam, de lehet, hogy csak 5 és a többi fílinget úgy szedtem fel, hogy valami iszonyatosan nagyot megy ez a film (és még nagyobbat a Fallen Angels) bizonyos netes szubkultúrákban, mint pl. a vaporwave.
Mivel már lassan két hete láttam a filmet, most nincs is igazán sok mit írnom róla, csak két gondolat maradt meg azóta is. Az egyik, hogy az elején van az a szójáték, hogy a fickó nőjét May-nek hívják és ő eldönti, hogy ha május 1-ig nem találkoznak, akkor véglegessé válik az április 1-i szakításuk. Tudom, hogy a keletiek igencsak rá vannak cuppanva a szavak kiejtésének erejére (most már azt is tudom, hogy ez az ősvallásból származik, amikor még hittek a szavak erejében, hogy távol tartsa a gonosz szellemeket), de nekem ez leginkább egy olyan jelzésnek tűnik, hogy ebben a filmben az asszociációk inkább csak játékosak, nem kell mindenben az élet értelmét keresni, volt May, nincs May, van May (a hónap).
A másik meg, hogy a két történet váltásakor egyértelművé teszi, hogy a két történet egymást követi időben (ugyanis összefut Takeshi Faye-el, aki akkor kezd a gyorskajáldában), de ugyanakkor az első részben néha megjelenik Faye, pl. amikor veszi a nagy Garfieldet. Szóval ez azt mutatja, hogy az idő igazából összegubancolódott a film alatt, azaz megint azt jelzi, hogy nem kell túl komolyan venni a dolgokat. :)
Végül meg, mint utólag kiderült, ezt a filmet akkor ütötte össze, amikor az Ashes of Time-ot vágta és pihenni akart, szóval kicsit ebből is jogosnak érzem, hogy talán itt mégis arról van szó, hogy nincs rendszer, csak ötletek vannak és abból összeállt magától valami jó kis film, talán éppen azért ilyen jól, mert elengedte a mögöttes tartalmat. (talán ezért is olyan kibogozhatatlan nekem a Days of Being Wild, mert ott meg minden a mögöttes tartalomról szól, de legalább a melankólia bemutatását jól kimunkálta ott).
Na de amikor legközelebb megnézem, szerintem megint fogom keresni a kis utalásokat, mert pihentető játék ez is, amikor nem a világ bajain kell gondolkodni, hanem azon, hogy Faye-nek tényleg kellett egy év gondolkodási idő, miután széttúrta Tony életét, vagy ez is csak egy kisded játék volt?
Legalább ide van bőven jótúb vidió amit linkelni lehet. Pl. ez. Vagy ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése