Mindig is szerettem volna egy hosszú bejegyzést írni arról, hogy hogy látom a világot (leginkább a jövő érdekel belőle), de sosem volt kedvem belevágni, mert túl hosszú lenne és tuti teljesen szétesne. De mivel most novemberben minden nap akarok írni valami kis bejegyzést, mi lenne, ha egy-egy gondolatot leírnék abból a monsztre bejegyzésből? Szóval ez lesz a fő téma ebben a hónapban.
Először is előre kell vetítenem, hogy én nem is hiszek abban, hogy meg tudnám érteni a világot, inkább csak rendet akarok tenni a gondolataimban és figyelni a változásokat. Amúgy is, megérteni a világot valami olyan dolog lehet, mint tudni azt, hogy az antianyag a leghatékonyabb üzemanyag, de ettől még nem lesz valaki képes egy szekeret elvezetni.
Egyszerűen csak az van, hogy a világot mesékre építik fel az emberek, csak az idők során a mesék módosulnak, meg hiába ismer valaki egy jó mesét, ha meghal himlőben kicsi korában. Az emberek a sikerüket általában a meséknek tulajdonítják amelyeket a szüleik mondtak nekik, de azért ennél összetettebb a dolog. Néha csak azért kellenek a mesék, hogy ne kelljen bevallani hogy rablással és gyilkolással jött össze a pénz a palotára. Én egyébként szeretem a jó meséket, de a mostaniak amiket hallok nagyon rosszak, nem is igazán a tartalmuk, hanem a konzisztenciájuk és az üzenetük meg a valóság közti tátongó hasadék miatt csak igazán kis gyerekek tudnak bennük hinni már. De most rájöttem, hogy azért ha az ember figyelmes, keresi az igazi ok-okozati összefüggéseket és nem arra figyel, hogy ki mondja, hanem, hogy mit, akkor azért meg lehet találni az ősmesék csíráit még a mostani zavaros világban is. Azt nem mondtam, hogy sokat megtaláltam eddig, de azért próbálkozom.
Demó.
AI. AI (két hangsáv van, a japánt kell választani). AI. AI. AI.
Wow.
Hehe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése