Szóval a tegnapi gondolatmenetet nem csak arra lehet alkalmazni, hogy hátha megment minket a mesterséges intelligencia az éghajlatváltozástól, de önmagunktól is. Mert most úgy tűnik nekem, hogy az emberiségre maga az emberiség (egy kis része) a legnagyobb veszély. Persze, ha nem lenne mesterséges intelligencia, akkor mindig szükség lenne emberekre, hogy kiszolgálják azokat akik magasabb polcra születtek vagy másztak. De a mesterséges intelligencia megszünteti ezt a szükséget, akik a mesterséges intelligenciát irányítják, bármit megkaphatnak, mert definíció szerint a szuperintelligencia képes bármire (az, hogy lehetséges-e a szuperintelligencia egy másik bejegyzés tárgya lesz, de talán már megírtam ezt a bejegyzést, most nem emlékszem :)).
Butaság azt gondolni, hogy az ember tartósabb szubsztrátuma a cselekvő énnek, mint egy robot, a robot még ha sérülékenyebb is (bár a terminátornak lenne ehhez hozzáfűznivalója), sokkal egyszerűbben sorozat-gyártható, nem alszik, nem felejt, nem éhes és nem akar saját gyerekeket csinálni. És a Föld sok különböző pontján lehet robotgyárat létrehozni amelyek lerobbanási karakterisztikái kellőképpen dekorreláltak, hogy gyakorlatilag a Föld végezetéig gyárthassanak elég robotot amelyek kiszolgálják azok igényeit akik a magas polcon vannak.
Szóval a kérdés csak az, hogy a szuperintelligencia az apokalipszis előtt jön-e el (mert akkor remélhetőleg már nem is lesz apokalipszis) és ha eljött, akkor meg tudja-e győzni a magas polcon levőket, hogy azok az emberek is értékesek, akik az alacsonyabb polcokon élnek. Én most kezdtem ebben is reménykedni, az biztos, hogy mi emberek nem tudjuk meggyőzni a magas polcokon élőket, de talán majd a szuperintelligencia. Az viszont tuti, hogy senkinek nincs fogalma arról, hogy a szuperintelligencia hogyan fog gondolkodni ezen és egyéb kérdésekről, mert ugyebár szuper és az, ami az embernek természetes, az neki nem, szóval eléggé fifti-fifti a dolog. De ugyanakkor úgy is gondolom, hogy nélküle előbb-utóbb kiírtjuk önmagunkat, mert rombolni sokkal könnyebb mint építeni és mostanában nagyon hatékonyan tudunk már rombolni is. Sőt, olyan folyamatokat is beindíthatunk, amelyekről nem egyértelmű az elején, hogy romboló hatásúak, később meg már nem tudjuk leállítani őket. Mint pl. a kapitalizmus, egy ideig jó vicc volt, hogy a közösségnek az a jó, ami az egyénnek jó, de ma már csak az agyunk nagy részének kikapcsolásával lehet az ilyen meséknek hinni.
AI.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése