Most megint nincs kedvem írni, úgy érzem, ha valami buta játékot játszom, még annak is több értelme van mint blogot írni. Persze, nem fogom teljesen lehúzni a rolót, a filmekről írogatom továbbra is amit megjegyzésre érdemesnek tartok. De a mestint cuccot hanyagolom, mert az mostmár elég ménsztrím lett, már fék nyúzokat is nyomnak róla. Politikáról nagyon nincs kedvem írni, de a 90-es és 20-as évek párhuzamát még szeretném egy kicsit görgetni.
Ezért ez most a téma, egy mondat erejéig. Most ugye vannak nálunk ezek a tanár tüntetések, azt hiszem, ezek voltak valamennyire a 90-es években is, bár én annyira nem emlékszem rá, nem sok emlékem van a suliról, sikerült eléggé párhuzamos maradnom vele, bár az elvárásokat sikerült teljesíteni nem túl nagy erőbefektetéssel. Mindenesetre az van bennem, hogy politikai szempontból a 90-es évek elég forrongó volt, lehet hogy ez most összejön a 2020-as években is, kezd mindenki és minden a cérnája végére érni, bár egyesek próbálnak úgy tenni, mintha nem is így lenne. De nem lesz kedvem nagyon dokumentálni ezt, jobb szeretem a régi demókat nézegetni és választani egyet ami illik a bejegyzés alá. De nem mindig van rá időm...
Mondjuk, ha jobban belegondolok, az ország sorsa a 90-es években dőlt el, amikor elment sok okos ember és demográfiai lejtőre állította a hóbelevancot. Persze, még sok év kell amíg kifutnak a folyamatok, de a nagyja már lement, 20 év múlva úgyis apokalipszis... Addig kell kezdeni valamit az idővel, hogy ne legyen elviselhetetlen.
Demó.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése