filmek

Na már megint itt a hónap vége, most éppen jó hosszú a filmek listája és én megint elhanyagoltam a gondolataim leírását, ezért megint jól össze lesz csapva ez az egész, de amúgy sem hiszem, hogy bárki innen merítene ötleteket, hogy mit érdemes nézni, ez inkább nekem szolgál emlékeztetőül, hogy érdemes-e újranézni a már látott filmeket. Meg általában az évek során teljesen el is felejtem egy-egy film tartalmát, hátha így sikerül feléleszteni néhány emlékfoszlányt majd a jövőben, bár, hogy mi célból, az talány. Ja, és néha nagy ritkán változik a meta szint is, mint ebben a hónapban, de erről majd a végén.

Turkish Delight (1973): Első Rutger Hauer film, meg minden idők egyik legjobb holland filmjeként is van jegyezve, meg Verhoevennek is az első nagy sikere. Elég vicces dolog, kicsit amatőr a kinézete, nem tudom mennyire szándékos és mennyire a kor technikai limitációinak és a költségvetésnek a kombinációjából ered. A tartalom viszont első rendű, amikor a két főszereplő éppen nem meztelenkedik, akkor kemény társadalom kritikát fogalmaz meg. Ebből két dolgot lehet megtanulni, a hollandok sem voltak a 70-es években még az a minta nemzet, mint ahogy most gondolunk rájuk (pl. biciklit is csak a főszereplő használ), másrészt lehet bőven meztelenkedni egy filmben szex nélkül is. Nagyon mély mondanivalót azért nem kell keresni, illetve a meta szinten igen, de erről még mindig csak a végén.

The Last Chase (1981): A sok millió dolláros pasassal egy régi sci-fi, ez is propaganda a javából, de republikánus propaganda, a wikin azt is írja, hogy tiszta reaganizmus az egész. Azért én élveztem, pedig több a hiba benne mint az értelmes dolog, de pont ezért jó. De azért többször nem érdemes megnézni, inkább az Alient kéne újranézni, vagy a következő filmet.

The Thing (1982): Ez alapmű a horrorok történetében. Kicsit már eljárt felette az idő, a mai szörnyecskék sokkal aktívabbak mint a régi társaik, de régebben több idő maradt a helyszín és az emberek bemutatására, talán így fogékonyabbak lettünk a rájuk váró horrorra. Fene tudja, nekem mindenesetre bejött nagyon ez a film, eddig nem is láttam, de szerintem felkerül a listára, bár nem is igazán tudom, mi tetszik annyira. Talán a helyszín, meg az, hogy az emberek amúgy elég lazán állnak a halálhoz, nincs nagy drámázás, illetve ugye van az a székes jelenet, de az inkább poénos. Több horrort kéne nézzek, csak sajnos csak egyedül nézhetem, E nem vevő rá, ha néha megpróbálkozunk egyel, hamar le kell lőni, mert ő sokkal inkább benne van, ami hát öreg hyba horrorok esetében. :)

Planet of the Apes (1968): Az úgy kezdődött, hogy valaki azt írta tuitteren, hogy milyen jó kis brutalista helyszínek voltak a Conquest of POTA-ban. Én mostanában nagyon érdeklődöm a brutalizmus iránt, meg amúgy is nagyon rég óta meg akartam nézni a Majmok bolygója filmeket, szóval nem kellett sokat győzködni. Én csak az első részt láttam valamikor, sok meglepetést nem tartogatott, bár az azért meglepő volt, hogy mennyire megy benne az igazi háborúellenes diskurzus, nem az a bullshit ami most népszerű. És persze az alapötlet annyira erős, hogy szerintem még sokáig lehet fejni. Van valami elemi erő abban, ha elmegyünk a falig a másság értelmezésében, aztán lehet szépen keresgélni a közös dolgokat. Szóval alapvetően én most nem is sci-fi-ként néztem ezeket a filmeket, hanem a kor problémáira való refelexióként. Azt hiszem, számunkra ugyanannyira felfoghatatlan az, ahogy texas demokratából republikánussá vált és ahogy a pártok egyetlen sarokkövön teljesen átfordultak Lyndon B. Johnson tevékenysége alatt. Nehéz lett volna ütősebb párhuzamot találni, mint ami az emberiséggel történt ebben a filmben.

Beneath the Planet of the Apes (1970): És mégis, az emberek nem változtak semmit, csak ritkábbá váltak, de a Föld elpusztítása még bőven benne van a pakliban. Élveztem, hogy végül csak azért döntenek a Föld elpusztítása mellett, mert a majmok lelövik a jó csajt, Novát. Nagyon érződik ezen a filmen, hogy a készítők nem akartak folytatást csinálni, de a pénz nagy úr volt, ezért teljesen ideológiai alapon megcsinálták a folytatást és az egészet felhúzták a háborúellenességre. Gyakorlatilag minden erről szól ebben a filmben, a majmok és emberek viselkedése is és az is, hogy nincs menekvés.

Escape from the Planet of the Apes (1971): Ez talán a sorozat csúcspontja. Látszik, hogy mennyire nem sci-fi-ként gondolnak a filmre az alkotók, nincs itt már semmi űrhajó, csak két majom Los Angelesben kiosztja az eszet. Minden téma sorra kerül, rasszizmus, feminizmus, munkajog, amit csak akar, azt hall bele az ember. A vége nekem nagyon bejött, volt abban az elhagyatott hadihajóban valami végtelen magányos és persze a majmok sorsa se valami szívderítő. Azt hiszem, itt teljesen kifogytak az ötletekből, a következő filmek már csak arról szólnak, kell valami a vásznon történjen, hogy belépőjegyet lehessen szedni, de már az üzengetést nem lehet tovább húzni.

Conquest of the Planet of the Apes (1972): Igen, jó kis brutalista ez a jövő, ami persze már a múlt, de itt már nagyon egyértelmű az üzenet és nagyon hosszú a lázadás, ami sajnos a mai standardokkal már nem veszi fel a versenyt, de az akkori nézők biztos rémüldöztek rendesen ahogy a több száz gorilla futkosott az utcákon meg a tereken. Ez már inkább arról szól, hogy a 3. részben elhangzottakból csináljunk filmet, mert az emberek nem hitték el elsőre.

Battle for the Planet of the Apes (1973): Itt sincs már sok mondanivaló, csak némi poénkodás a társadalom majomizálásáról, az emberek erőszakosságáról és arról, hogy a sorsot nem lehet elkerülni. Azért az is nagyon bejön, hogy mivel van az egész történetben egy időutazás, az ebből adódó paradoxon sosincs feloldva, tehát ha az ember akarja, értelmezheti az egészet úgy, hogy az egész csak egy olyan lehetőség, ami sosem válhat valósággá, mert a majmok a jövőből érkező egyedektől tanulnak meg beszélni. De persze lehet úgy is értelmezni, hogy az ember soha nem értheti meg igazán a cselekedeteinek a következményeit, ezért még a legfurább dolgok is lehetővé válnak. És persze lehet úgy is értelmezni, hogy az ember ígyis-úgyis elpusztítja magát, mert nem értjük a helyünket a világegyetemben. Mert nem is érdekel minket, az érdekel, hogy melyik hülye mit mondott és mikor. Mintha a csillagokig elhallatszana.

The Death of Dick Long (2019): Nehéz volt elhinni, hogy ez egy nagyon jó film, de tényleg az. Teljesen szembemegy mindennel ami a mostani filmeket jellemzi, egy buta történetben buta emberek rengeteg butaságot csinálnak és szenvednek is miatta rendesen. Katarzis nincs a végén. Zseniális.

The Lobster (2015): Hát ez egy nagyon okos kritikája a mostani társadalmunknak. 10/10 pont erre, de azért nem ártana ha valami látványos is történne a filmben, legalábbis én végig vártam rá (mint ahogy az előző filmben is, de ott mivel nincs kiforgatva a világ, nehezebben lehetett volna eladni egy nagy csavart). Ritkán mondom azt egy filmre, hogy lehetett volna egy kicsit Shyamalanosabb is, de itt azért jó lett volna. Persze, lehet akkor az emberek nem vennék komolyan a mondanivalót, ha lenne valami ócska de jó poén benne. Én azt hiszem, nekem csak így tudna működni ez a film, ha azt mondaná, hogy teljesen kifordítottuk a társadalmunkat, de mindig lesznek univerzális igazságok, mint a kacagás. Azért ajánlom annak, aki nagyon vágyik egy újabb allegóriára, hogy miért tűntek el a jó dolgok a világból.

Men in Black (1997): Ez még mindig működik, poénos is, még vizuálisan is megállja a helyét, pedig jó régi már és jó nagy lépés volt előre. Csak most már kezdtem kicsit fogékonyabb lenni a társadalmi üzenetre is, meg arra, hogy mit is reprezentál a nagy alma az amerikai kultúrában (bár ez ugyebár változik, de éppen a változás által lehet érzékelni nekünk is, akik sosem voltunk ott és valószínűleg sosem leszünk). Szóval jó volt újra nézni, van benne egy nagy flaska "je ne sais quoi" a 90-es évekből, jó neon zöld, de időnként fel kell hajtani. Persze, lehet ez csak azokra vonatkozik akik akkor is éltek és valós időben volt lehetőségük megtapasztalni. Én mindenesetre nagyon jól szórakoztam a poénokon is, a világon is, pedig már meglepetés nem sok volt benne.

Men in Black II (2002): Ez még tűrhető folytatás, nagyjából minden megvan benne mint az előzőbe, csak az újdonság hiányzik, de hát az nehéz dolog egy folytatásban. De minden másban léptek egy szintet, ami azért elég becsületes dolog. Talán még abban is sikerült egy szintet lépni, hogy kár sietni, úgyis odaérsz, még ha az utolsó pillanatban is. Mostanában, amikor a szabad akarat kezdett érdekelni, egészen érdekesen értelmezhető ez a film. Kis részecskék vagyunk fix pályán egy végtelen univerzumban. És az egész elfér a legunalmasabb helyeken is.

Men in Black: International (2019): Ezt láttam akkoriban, de nem sok mindenre emlékeztem belőle, szóval néhány poén megint ütött, de sajnos kevés volt belőlük. Kicsit az az érzésem, hogy az időt a poénok csiszolása helyett a PC csiszolására helyezték és hát a PC igencsak változó dolog, míg egy jó poén mindig jó poén lesz (ha nem PC alapú, persze :)). Kár érte, lehetett volna sokkal jobb is.

Last Tango in Paris (1972): Állítólag, Bertolucci a szexuális fantáziáiból készítette ezt a filmet, persze ez valószínűleg csak reklámfogás, valami ami univerzális érdeklődésre tarthat számot. Én annyira nem látom korszakalkotó filmnek, bár mondjuk a kortárs Decameronnál sokkal jobb. Csak valahogy az a baj vele, hogy számomra hamis minden ami a meztelenkedésen kívül történik benne. Azt hiszem, kicsit túl van tolva benne a férfi karaktere aki az élet értelmét keresi a felesége nélkül és a kiscsaj karaktere is, aki egy tapasztalt férfi szerelmére vágyik. De persze, lehet ez csak a mostani normák tükrében és csak nekem érződik így. Na de ehhez is lesz egy kis meta szintű hozzáfűzni valóm.

Men (2022): Na, ez nagy hülyeség volt, a szó jó és rossz értelmében is. Sok értelmet nem sikerült felfedeznem benne, de a hülyeség az első rendű volt benne, szóval aki szereti a formabontó cuccokat, azoknak tudom ajánlani. Lehet még én is adok neki újabb esélyt majd valamikor, Alex Garland jó cuccokat készít, bár nekem az Annihilation marad egyelőre a kedvencem tőle.

The Hunt (2020): Nem tudom, külön zsáner-e ez az üldözzünk és gyilkoljunk embereket, én láttam párat, azt hiszem. Ez egy elég gyengécske próbálkozás, a véres, gyilkolós része még elmegy, de a beszélgetős, motivációs része nagyon gyenge. És nem azért, mert próbál viccelni a progresszív gazdagokkal, hogy milyen könnyen válnak az jogvédelem bástyáiból brutális gyilkosokká, hanem azért, mert ezt nagyon gyengén teszi. Bár lehet, hogy ilyen gyenge világban élünk, telefonos poénokon csúszik el az életünk. Fene tudja, inkább úgy érzem, ugyanannyira nem értette a film a világot amit bemutat, mint amennyire nem értik a progresszív jogvédők az embereket, akiknek a jogait védik. Vagy direkt ilyen és akkor ez a csavar. 

Na és akkor a meta. Végre. Szóval az első filmben, a Turkish Delight-ben volt egy jelenet, amikor a főszereplők kidobják a szobrot amiért jó pénzt kaptak, de nem kapták meg a társadalmi elfogadását az életstílusuknak. Akkor arra gondoltam, hogy ezt lehetne úgy értelmezni, mint a rendező jelzése a filmjének a túl mély mondanivalóját keresőknek. Persze, lehet benne van a regényben is, ami alapján a film készült, de nekem valahogy ezt is jelentette ez a jelenet. Aztán az utolsó tangó alatt is volt egy jelenet, amikor a lakásban van valami lepedővel letakart szobor szerű valami, ami párszor megjelenik, míg végül a csaj egyszer lerántja a leplet, de igazából nincs ott semmi. Na ezt a jelenetet értelmezni úgy, mint a rendező véleménye a filme mondanivalójáról, már tényleg nem túl nagy logikai bukfenc. Egyébként a Poor Thingsnél is filóztam ezen a buborék fújós jeleneteknél. Szóval akkor elkezdtem gondolkodni, hogy milyen filmekben van még ilyen jelenet, amikor valamilyen műtárgyat vernek szét, vagy valami ilyesmi és esetleg van a filmnek valami pretenciója is mélyebb gondolatok közvetítésére? És persze egyre sem emlékszem, mert nagyon rossz a memóriám, ilyen szempontból is. De ezután remélem, ha valami ilyen jelenetet látok, megvizsgálom, hogy értelmezhető-e a jelent úgy mint a rendező kommentárja a művéről. Remélem lesz még a listán pár film.

Zene.

Még zene. Talán már a jótúb előtt is csinálták, de igazán a jótúb hozta fel ezt a műfajt, hogy kedvenc filmek jeleneteiből vágnak klippeket az emberek a kedvenc zenéikhez (én csak az animés változatával találkoztam ennek a jótúb korszaka előtt), mindenesetre van itt egy nagyon jó kollekció régebbi filmekből régebbi zenék alá vágva, egy Jennifer Connelly superfan által. Jó kis kollekció, az tuti. Vannak még ilyenek, lehet, ide a filmek alá kéne tegyek rájuk linket. Vagy nem. :)

VÉGE. Végre.

maxoljuk ki a technológiai visszalépést a szingularitás határán

Most egy kicsit szünet volt a blogban, mert nagyon be akartam fejezni a játékhoz az utolsó vidió témáját, de most akkor megint jönnek az értelmetlen bejegyzések.

Mára még egy van. Két morgolódni valóm van.

Az első, hogy az HBO MAX nevet váltott csak MAX-ra, ami mondjuk nem lenne gond. Az viszont gond, hogy elkezdtek reklámokat is tenni a filmek elejére, sőt, már közbe is. Szerencsére pár másodpercesek csak, de azért elég nagy szívás ez így is. Be kéne sokallni és le kéne mondani az előfizetést, de olyan olcsó volt... Egyébként az sem tetszik, hogy nem lehet megnézni, milyen filmek kerültek be frissen a listába. Főként, hogy volt ilyen funkció régebben (sőt, még az is volt az HBO GO idején, hogy mely filmek mennek ki a hónap végén) és azért hasznos lenne, hogy ne kelljen keresgélni. Komolyan, minden egyre szarabb lesz. Kivéve ami jobb lesz. :)

A második nem annyira morgolódás, inkább egy új mesterséges intelligencia hír. Mármint új volt a múlt héten. Szóval a májkroszoft bejelentette, hogy ezután integrálnak a vindózba ilyen mesterséges intelligencia alapú segítséget, ami figyeli mit csinálunk és összetettebb dolgokat lehet keresni vele, meg gondolom érteni fog bizonyos programok használatához is valamikor. Szóval ezek a mesterséges intelligencia segítők beépülnek az operációs rendszerbe, ez lehet egy új verseny nyitánya is, ami csak jó. Persze az vicces, hogy az ópenéjáj most mindkét térfélen játszik, meg a fészbuknak egyelőre csak annyi jut, hogy belepisiljen a mások medencéjébe, de végre lehet, hogy megint igazi verseny alakul ki az ájtí nagy óriásai között, ami általában jó dolog szokott lenni, de most egy kicsit talán nagyobb a tét, mint szokott lenni. Meglátjuk.

Na és végül kicsit felgyűltek a linkek, de hát ez van.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Sétálós. Drónos. Zenéről.

kingdom of the planet of the apes (2024)

Ebben a hónapban megnéztük a Planet of the Apes eredeti filmeket, mind az ötöt, szóval pont kapóra jött, hogy a legújabb rész az újra feltámasztott sorozatból most megy a mozikban. Sajnos nekem nem jött be annyira mint az eredeti filmek. Egyrészt a látvány természetesen lenyűgöző, fogalmam sincs, hogy mennyi a számítógépes grafika (már a majmokon kívül persze) és mennyi valóság, gondolom, nem nagyon lehetett a vizes jeleneteket megcsinálni térfogat-azonos robotokkal, szóval az is tiszta számítógépes grafika. Meg az is nagyon durva, hogy mennyire jól megtalálták az egyensúlyt a majmok arcának emberi érzelmek kifejező ereje és majom léte között, bár itt lehet az a pár millió év is besegít amíg együtt szedtük a sóskát a szavannán. Sajnos maga a történet kicsit butácska és messze nincs meg benne az a kemény társadalomkritika ami az eredeti filmekben megvan. Igen, a majmok is lehetnek rosszak, de ez az eredeti filmekben úgy volt benne, hogy aktívan tárgyalták, hogyan lehetne tovább lépni az egyes majmok természetéből adódó agresszivitáson, itt meg ugye csak simán öldöklik egymást, mint ahogy azt az emberek is szokták a filmekben. És nem csak. Szóval a legjobban nekem a régi filmekre utaló poénok jöttek be, kár, hogy nincs túl sok belőlük. Na de gond egy szál se, cudar idők jönnek holivúdra, megtalálják ők még az utat a több mondanivalóhoz és kevesebb effektushoz (illetve nem kevesebb, de olcsóbb, ami amúgy is a technológia természete).

Ugyanakkor, annyira erős ez az ember-majom párhuzam, hogy szerintem akárhányszor lehet még ribútolni ezt a filmet, én azt hiszem, ezentúl mégis inkább rajongója leszek a témának, újra kéne nézni az utóbbi három részt is.

Zene.

az játék előrehaladottáról

Tettem új vidiót a játékról.

Ez most egy kicsit elméletibb jellegű, de mivel olyan ritkán sikerül készíteni egyet, ezért gondoltam senki nem haragszik meg. :) Itt a blogban egy kicsit többet is fogok filózni, mint amennyi a vidióba került. Egyébként egyetlen próbából felvettem a teljes hangot, olyan is lett, de 10 perc munka még mindig úgy tűnik, hogy elég egy vidió megcsinálásához. Aztán majd ha mesterséges intelligenciával generálhatom a hangot, akkor jobb is lesz, meg értelmesebb is és nem fog napokat tartani amíg kivágosgatom a nyenyegéseket belőle. Na majd ha komolyra fordul a dolog...

Szóval az van, hogy végre eldöntöttem, hogy mégis csak sétálós játékot készítek. Most már nagyon be akarom fejezni a játékot és nincs kedvem a szörnyikékkel is foglalkozni, még ha meg is van már írva a kódjuk nagy része. Inkább maradok a sétálgatásnál és megpróbálok beletenni valamiket amitől érdekes is lesz. Elvégre, a pac-man is sétálgatós játék, csak közben kis golyókat kell felszedegetni és futni kell a szellemek elől. Valamit kell majd nálam is gyűjtögetni és persze kapcsolókat kapcsolni, hogy haladni lehessen. Ilyesmik. Meg amúgy is az az ötlet, hogy megcsinálom a játékot és utána még fogom tovább fejleszteni, azaz updatelem. És ami nem fért bele az elején, az belefér később. De a fejlesztések már kevesebb munkát igényelnek egyenként, akár még amellett is tudom csinálni, hogy visszamegyek dolgozni. Mert hát nem igazán hiszek már abban, hogy ebből meg tudok élni, de talán ha még pár évig bővítgetem a játékot, a végére már kikerekedik belőle valami élvezetes. Szóval a vég csak a kezdet, mint az lenni szokott. De mindenképpen át akarok mihamarabb lépni ebbe az új fázisba.

Szeretném azt gondolni, hogy csak 1-2 hónap választ el, de hát ezt már régebb is gondoltam így és mi lett belőle, lassan 5 éve lesz, hogy nekifogtam a játéknak (bár igazán komolyan csak 2019 őszén kezdtem dolgozni, 2019 nyara még a lazázásról szólt, ami 2020-at tekintve lehet nem is volt olyan rossz ötlet).

A másik dolog meg az, hogy végre eldöntöttem azt is, hogy egyszerűsítem a pályagenerálási problémát. Lassan rá kellett jönnöm, hogy ahogy most csinálom, nem valami jól van. Nem is ez volt az eredeti tervben, én megszorítás megoldó algoritmussal terveztem létrehozni a pályákat, csak amikor a vizibilitást teszteltem, gyorsan írtam ezt a kis szabály alapú rendszert és úgy tűnt, működik jól és akkor már elkezdtem ebbe rakosgatni azokat a dolgokat amelyekről úgy éreztem, hogy hiányoznak. De túl sok gond van az előre meghatározott formákkal, nagyon nem akarnak úgy összepászolni ahogy én akarom, meg amikor keresgetik a megoldást, akkor is végig kell pásztázzák a voxelek terét, nem egy magasabb, térfogat szinten működnek, úgyhogy az a bizonyos megoldás kereső dolog amit beleírtam, eléggé szenved becsületes méretű feladatoknál. Na de már új rendszert nem írok egy ideig, ebből kell kihozni amit ki lehet, ami van. Szerencsére, ha fix méretű építőkockákat használok, akkor könnyebb pászítani az elemeket és könnyebb több előre meghatározott elemet elkészíteni és azok variálgatásával hazudni azt a felhasználónak, hogy itt beza a végtelen lehetőségek tárháza van. És egyébként így könnyebb nekem is elképzelni a dolgokat, amikor szabad volt minden, beza bonyolult algoritmusokat kellett megcsinálni abban a leíró nyelvben amit csináltam, hogy két kocka végre összeérjen jól, itt megy ez magától és szerintem még így is tudok majd érdekes dolgokat generálni. Reméljük nem fog sok hónapot tartani már.

Egyébként most is az van, hogy mindenféle absztrakciókat húzok a kész rendszer fölé, mert programozni könnyebb mint azt mondani, hogy akkor ez most így jól van. Kicsit úgy érzem, hogy nagyon alábecsültem ezt a feladatot. Mostanra már megértettem, hogy kb. az volt a logikám, hogy mivel tudom, hogy kell egymásra rakni a téglákat, ezért meg tudok tervezni egy házat is. Csak azt felejtettem el, hogy igaz, hogy a ház megépítéséhez téglákat kell egymásra tenni, de a terv elkészítéséhez érteni kell azt, hogy mit is jelent a ház. És ez nekem teljességgel hiányzik, szóval hiába generálok valamit, ami 90%-ban úgy néz ki, mint egy ház, nem tudom mi az a 10% ami hiányzik. Persze, csinálhatom azt, hogy megelégszem a 90%-al, de nem tudom, hogy a játékosoknak is elég lesz-e ez. Meglátjuk.

Mindenesetre építgetem az absztrakciókat és amikor már úgy érzem, hogy házak készülnek vele, akkor megállok és akkor már csak tovább kell futtatni az algoritmust és még több házat generál.

Most még a filózásba is belefáradtam, most be is rekesztem ezt a bejegyzést. A lényeg csak annyi, hogy dolgozom én és tuti befejezem a játékot, csak ki kell várni. :)

Ja igen, és a vidióban azt mondtam, hogy bugos a rendszerem, de aztán rájöttem, hogy nem bugos, igenis jól működik, meg is írtam kommentben, hogy azért mutat kevesebbet a pályából, mert csak annyi látszik a kezdőpontból, anélkül, hogy kimennénk a pályát magába foglaló térfogatból. Ha növelem egy kicsit a térfogatot, akkor látszik az egész. Na reméljük nemsokára lesz valami látványosabb pálya is amivel ezt bemutathatom. Addig is, lehet nézni a rövid vidiókat amelyekben tesztelgetem az algoritmusokat. Gyakran ezek sem sikerülnek valami jól, pl. ez utóbbi rendesen kiégett, de mivel kb. 3 órát dolgozik rajta a Blender míg megcsinálja a 4k-s vidiót, ki nem dobjuk, majd legközelebb jobb lesz. :)

a lét vagy a tudat? a tét vagy a ludat!

A mai nap nagy ráébredése, hogy egyes cégek csak azért léteznek, hogy más cégek a tevékenységükben létező rizikót harmonizálhassák az országuk munkaügyi törvényeivel.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

a múltat le kell porolni, mert már erőst rászállt

Balázs Áron a mesterséges intelligenciáról beszél a gyergyói tévében.

Hátha a gyergyói autonómiatörekvés az autonóm modellekre is kiterjed egyszer. Elvégre ki tanítja majd meg székelyül őket?

Na, eleget írok én itt a mesterséges intelligenciáról, most nem ez érdekel.

Inkább az, hogy gyűjtögetem a párhuzamokat a 90-es és 2020-as évek között és hát itt is valami ilyesmi van. Időben rámozdult Gyergyó az internetre a 90-es években is és hát a mesterséges intelligencia használatáról sincsenek lekésve még akik most kezdik akár. De aztán valahogy mégis elmarad a csoda, Románia első nemzetközi irc találkozóját Gyergyóban tartották (ha igaz a városi legenda), az első kocsmát amit egy csatornát parkoló botról neveztek el is itt nyitották. De aztán a folytatás elmaradt, se internet nagyhatalom nem lettünk, sem szociális média cézárok. Lehet, hogy egy ilyen kis városban nem is lehet (elvégre Kolozsvár sem lett egyik se). Lehet, hogy a srácok inkább kocsmázni jártak, mint éjszakákba nyúló programozási maratonokat tartsanak. Én nem igazán láttam bele a dolgokba, csak egy kissrác voltam aki szeretett játszani és arról álmodott, hogy egyszer játékokat készítsen. És most is pont ugyanez vagyok. Csak most már tudom, hogy mindent elfelejtek, ezért néha leírok dolgokat, amelyeket talán nem kéne leírni.

Meg az is van, hogy hiányzik belőlem az ambíció. Nem kell nekem jacht, elég ez a számítógép előttem és a régi szép időkről hallgatni beszélgetéseket. Az ilyenek nagyon bejönnek. Kíváncsi lennék, miket lehetne összeturkálni Gyergyóban. Mondjuk C64-en nem sokat, bár emlékszem, a Mecatex azon készítette a képújságját, érdekes lenne ha még feltúrható lenne. De azért a PC-s korszakban már készült néhány műremek (pl a lemezújságjaink), de bizonyára sok kisebb szoftver is a helyi igényeknek.

Szép lassan nálunk is divatba jönnek a podcastok, reméljük egyszer valaki csinál ilyen témában egyet. Most látom, hogy van még gyergyói digitális archívum is. Mondjuk csak képeknek, a szoftvereket még nem becsülik. :)

Demó.

Zene. Zene. Zene.

Drónos.

gameloft kolozsvár 2010-2024

Felröppent a hír, hogy bezár a kolozsvári Gameloft iroda. Bár én már vagy 8 éve (2016 áprilisától) nem dolgoztam ott, azért valamennyire mégis rosszul esik ez a dolog. Pedig akár lehetnék kárörvendő is, meg "ugye megmondtam", de mégsem vagyok boldog. Pedig nem hiszem, hogy valaha is visszamentem volna, még a tudatalattim sem hitte el, hogy egyszer még újra egy jó hellyé válhat a cég ahol érdekes dolgokon lehet dolgozni. Annyi a szerencsém, hogy elkaptam a kolozsvári aranykort és mivel az első cég volt ahol dolgoztam, egy elég atipikus bevezetést kaptam a céges világba, ami talán a hasznomra vált később. Talán nem.

Azt hiszem, az általános következtetésektől el fogok most tekinteni, mert hát inkább olyan dolgokat tanultam, amelyek némileg rombolják azt az idealizált világot amit a cégek próbálnak terjeszteni magukról. Persze, mindenhol szürkébb a valóság mint ami a prospektusban van, néhol persze az van, hogy a prospektus túloz nagyon, nem lehet utolérni, néhol meg a valóság a nagyon fekete, itt azért nagyon sokat jelentett az, hogy az emberek igazán szerették amit csináltak és együtt könnyebb túllépni a szar dolgokon.

Szóval inkább leírom azt, hogy miken dolgoztam.

Én azon kevesek (talán 8 ember) egyike voltam, aki ott volt a stúdió nyitásánál, 2010-ben. Éppen Románia legjobb egyeteméről (most, akkoriban nem voltak ezek a listázások annyira témában, vagy csak én nem tudtam róla) jöttem el, igen szar szájízzel. Ehhez képest játékokon dolgozni és rendesebben megfizetve lenni maga volt a mennyország. Először az volta a dolgom, hogy a NOVA ipades verzióját (ami már nagy felbontású volt) visszaportoljam a iphone-os verzióba, ami szintén nagyon akarta támogatni az éppen megjelenő iphone 4-es nagy felbontását. Hát, eltartott ez egy darabig, de összejött, persze a grafikában volt segítségem. Aztán beraktak a bukaresti fejlesztésű NOVA2-re valami bluetoothos hálózati cuccot írni (ezt teljesen el is felejtettem, míg rá nem jöttem, hogy a mobygameson van érte kreditem), ez egyébként egész jól ment, emlékszem, mindenki mindig szidta a bluetoothot, de akkoriban iphone-on egészen jól ment a dolog. Aztán ha már volt némi tapasztalatom a NOVA2-vel, akkor egy update-t is kellett gyártsak hozzá, amelyben vásárolni lehetett két új multiplayer pályát (amit persze nem én készítettem, hanem a profi modellezőink Kolozsváron) és kijavítottam egy csomó bugot is, amelyek benne maradtak a végső nagy hajrá közben. Emlékszem, vagy 15 buildet kellett leadni amíg meg nem unták, hogy velem fixáltassák meg az összes bugot ami a játékban maradt, már az elsőben megcsináltam mindent ami eredetileg a feladatom lett volna (a két új pálya integrálása, az új menük, fizetés integrálás, ez-az). Jó, néha fixáltam bugot úgy is, hogy befejezhetetlenné vált a játék, de hát nem tehettem róla, egyszer se játszottam végig és hát elég nagy spagetti volt az egész. Azért sokat tanultam belőle persze.

Ez kb. az első 6-8 hónap volt. Aztán volt egy rövid ismerkedés a 3DS devkittel, de utána eldőlt, hogy megkapja a kolozsvári stúdió az Asphalt 6 portolását PS Vita-ra, persze más néven, ja és a VITA megjelenésére el kellett készülni (azaz launch title voltunk). Elég mély víz volt, én csak a közepén kerültem bele a projektbe, csak a maradékot kaptam programozni, szóval jó sok interfészt írtam, meg némi hálózatokat, meg fene tudja még mit. Mondjuk gyakran volt olyan, hogy megindult egy bug, hogy hibás érték jelenik meg, nosza javítsam ki. Persze a hibás eredmény azért íródott ki, mert hibás volt a számítás mögötte, de ha már úgyis én kell kijavítsam a bugot, akkor letisztázhatnám, hogy mit és miért kéne ott kiszámolni. Emlékszem olyan bugok voltak az eredeti kódban, hogy kis szerencsével egy-két kör után ki lehetett maxolni az autódat, annyi pénzt össze lehetett szedni. Hiába, a szorzók nagyon mocsok kis dolgok tudnak lenni. :)

Aztán elkezdtünk egy stratégiai játékon dolgozni, itt mivel már az elejétől ott voltam, megkaptam a mesterséges intelligenciát. Ez jó volt, nagyon poénosak a mesterséges intelligencia bugok, aztán amikor már kezd játékszerűvé lenni a dolog, egészen érdekes is tud lenni. Aztán amikor már jól ment a dolog, puff, átraktak a bukaresti nagy projektre, a The Dark Knight Risesra. Úgy emlékszem, én voltam kb. a 15. programozó és még utánam is jött néhány ember. Én az utolsó 4 hónapban dolgoztam rajta, Bukarestben laktam, néha egy harkovi lakótárssal, aki valami hálózatos projekten dolgozott itt. Na, ez már nagyon söprögető munka volt, minden szart csináltam ami senkinek sem kellett. Viszont itt kezdtem sok hang integrálási feladatot kapni, amire rá kellett jönnöm, hogy nagyon élveztem. A hangok azért szoktak a végén integrálódni egy játékba, mert általában végleges animációkhoz szokás hangot gyártani és az animációk csak a végén válnak véglegessé. Viszont akkor aztán nagyon sok jön. Azért tök jó volt, úgy játszani a játékot, hogy egyetlen effektus hallatszik és azt nézem, hogy jókor szólal-e meg, jól áll-e meg és indul-e újra. Ja, meg interfészt és fizetős dolgokon is dolgoztam, ez már tényleg az én keresztem lett, pedig soha nem kértem. :) Egyébként egész jó kis játék lett ez, talán mobilokban az egyik igazi AAA játék volt abban az időben, azt hiszem, vagy 60-an dolgoztunk rajta. Ráadásul megismerkedtem egy budapesti designer sráccal, aki aztán visszament Budapestre mert ott is nyitott stúdiót a Gameloft, amit már rég be is zárt. Az a 4 hónap kb. arról szólt, hogy vagy dolgoztam, vagy söröztem ezzel a sráccal (néha már az úton megkezdtük, egész be a Győzelem térig, néha busszal bementünk a régi központba és ott egy kis kocsmában, ahol 100 féle sört lehetett inni variálgattuk a búzasöröket az ipákkal és belga gyümölcsös cuccokkal, ekkor már Pesten megkezdődött a kézműves sör forradalom, de nálunk még nem híre-hamva se volt), vagy aludtam. Néha meglátogatott E hétvégenként, akkor nem dolgoztam.

Amikor véget ért a betmen játék, ősszel megnéztük a moziban és láttuk, hogy még arra sem voltak hajlandóak, hogy elmondják nekünk, hogy ki lesz az igazi főellenség (gondolom nem írok le nagy titkot, hogy Selina az, nem Bane, féltek, hogy kiszivárogtatjuk a nagy csavart a végén). Én egyébként semmit sem láttam a film készítőivel történő kommunikációról, csak néha nézegettem, hogy milyen fura pályák jelentek meg, ilyen hülyeséget tuti csak a filmből meríthettek. Szerintem ki is dobták az érdekesebb dolgokat a végső játékból, bár ezt se játszottam végig soha, azért a szerkesztőben végig kellett kolbászolni minden pályát, amikor rakosgattam be a pályaelemek hangjait.

Aztán amikor visszajöttem Kolozsvárra, a stratégiai játék már szinte kész volt, de rájött a vezetőség, hogy Clash of Clans klónt kéne gyártani. Én megint csak sokadik programozó lettem a projekten, de szerencsére aki átvette a mesterséges intelligenciát tőlem, az el is ment nemsokára, szóval miután ő átírta azt amit én csináltam, én harmadjára átírtam azt amit ő csinált. Elég nagy katyvasz lett belőle, ráadásul odatettek, hogy az útkeresést egy harmadik ember írja, aki nagyjából az egyik első programozó volt a projekten és válogathatott abban, hogy mit akar csinálni. Ebből még nagyobb katyvasz lett. De azért talán ez volt a legélvezetesebb projekt amin dolgoztam és itt végre elég sok mesterséges intelligenciát írtam (persze ez csak egy vicces megnevezés arra, hogy az ember külön rendszert ír az ifek menedzsmentjére, amelyek az animációkat pakolgatják egymás után). Meg hangot is integráltam, ez igazán vicces volt ebben az esetben, néha több tucat kis emberke mozog egyszerre, nem teljesen triviális, hogy ne legyen katyvasz belőle. Aztán egy év késéssel megjelent a Total Conquest és bár soha meg sem közelítette a másolt játék sikerét, azért azt hiszem elég sikeresnek számított a mi berkeinken belül is.

Viszont amikor már az updatelési fázisba ért a játék, egy idő után meguntam a szarevést és elhúztam a Garminhoz, ami egy tök jó hely volt, de egyszer még visszacsábítottak a Gamelofthoz azzal, hogy Witcher 3-at készítsünk telefonra. Nagyon pöpec kis játék volt az, amikor én becsatlakoztam, de ekkor is már sokadiknak érkeztem, mesterséges intelligencia már nem jutott, de jutott jó sok hálózatok meg fészbuk integrálás. A hálózatokkal az a baj, hogy a szerverek néha megadják magukat és olyankor persze a programozó rontott el valamit, nem a szervert kell újraindítani. Amikor már sokadszorra baszogattak olyan dolgok miatt, amelyekről nem tehetettem, leléptem megint (és utoljára). Mondjuk az is volt, hogy én annyira mesterséges intelligenciát akartam írni, hogy a hálózati rész is egy teljesen szabadon konfigurálható viselkedés fával implementáltam (amit a játék mesterséges intelligenciájából vettem át), de ez nem nagyon tetszett a bukaresti hálózatos programozóknak és elkezdtek mindenféle okot felhozni, amiért nem lesz ez így jó, amelyekre persze én tudtam volna megoldást találni és amúgy is mindig működtek a dolgok amiket csinálnom kellett, általában nem is szálltam el a megoldással, főként annyira nem amennyire sokan hajlamosak voltak, bár ez a behavior tree alapú hálózatkezelés azért kicsit unortodox volt, azt meg kell hagynom. Ez a játék végül Iron Blade néven jelent meg, de közben elveszítette a lelkét.

Ez után már nem készültek nagy játékok Kolozsváron, csak pár kisebb cucc, meg egyre inkább a többi stúdió munkájába kellett besegíteni, de ez azzal is járt, hogy megszűnt a túlórázás is.

Ezt az egészet így leírva, azt hiszem az egyik legfontosabb tanulság az, hogy akkor érdemes egy projektbe beszállni, amikor indul, utána már csak a szarevő melók jutnak és ezt eléggé alá is tudom írni. Persze igazán nagy cégeknél több projekt indul, könnyebb váltani, ha van hajlandóság rá minden oldalról. Én mindenesetre nagyon szerettem volna grafikát programozni, szerintem értettem is hozzá legalább annyira mint bárki más ott (tekintve a demós hátteremet is), de még csak közelébe sem kerültem (egyszer kaptam egy feladatot, de csak azért, mert aki a grafikát programozta nem tudta megoldani és nagyon nehéz is volt a létező rendszerben, a megoldás az volt, hogy kivettük a gondot okozó dolgot a játékmenetből, úgyis kifelé állt a rúdja). De aztán csináltam egy csomó olyan dolgot is, amiről nem gondoltam, hogy élvezni fogom, pl. a hangok, de igazából az a legvagányabb, amikor az ember látja, hogy az ő munkája is hozzátesz a projekt fejlődéséhez, még ha nem is ő csinál valamit, az egész projektet magáénak érzi. Aztán persze amikor rossz döntések születnek, akkor az ő szívében is forgatják a kést. Én ezt nem fogadtam el igazából, amikor mindig tovább és tovább mentem cégről cégre. De így megismertem egy csomó új embert, dolgoztam sokkal nehezebb feladatokon is, sokkal furább architektúrákon is, rájöttem, hogy nem csak a francia főnökök lehetnek párhuzamosak azzal ami a dolguk lenne, hanem a német meg az amerikaiak is. Állítsuk meg Brüsszelt. Meg Párizst. Meg Kansast. Meg Stuttgartot. Meg Kolozsvárt is. Egy percnyi tiszta kocsmazajt megér azért a Gameloft is.

Annyi még, hogy egy másik cégről sem fogok írni ebben a blogban, a többi hely ahol dolgoztam, sokkal kiegyensúlyozottabb volt, ugyanakkor sokkal unalmasabb is. Persze néha az unalom jó. Néha meg nem. Az biztos, hogy a Gameloftban az emberek voltak a legjobbak, szerencsére még most is jó haver vagyok jó néhányukkal, időnként még találkozunk is sörözni. Remélem ez még sokáig így marad.

Ja igen, és még egy valamit megtanultam. Bármilyen problémát meg tudok oldani, ha eleget dolgozom rajta. Talán ezért mertem belevágni a saját játék fejlesztésébe is, meg talán ezért is tart ilyen sokat. :) Na de egyszer vége lesz és akkor jó lesz. Vagy nem. :)

a háború javában zajlik a természetes agyak között, lassan jönnek a mesterségesek is

Nocsak, úgy tűnik, lassan megérkezünk az egész tűrhető személyi asszisztensek korába. Tegnapelőtt az ópenéjáj mutatta be a rendszerét, tegnap a gúgel mutatta be a sajátját. A gúgel viszont bejelentett valamit amit az ópenéjáj még egy ideig nem fog, azaz a gyorsító csipjének legújabb verzióját, immár a hatodikat. És persze még valamit, azt, hogy a mesterséges intelligenciát a legújabb android operációs rendszerükbe is integrálni fogják. Persze az ópenéjáj az epöl felé tolódik, immár natívan is akarják futtatni a cuccaikat.

Érdekes kérdésekre kapunk szép lassan választ ebben a szép új világban. Mint például, a sok olcsó androidos interakciója hasznosabb-e a mesterséges intelligenciát építeni mint a kevés drága ájfónosé? Szép nagy bolygó szintű kísérlet a diverzitás igazi értékéről.

Ja igen, Ilya távozik, sőt egy másik vezető kutató is vele együtt. Kíváncsi vagyok, hova mennek, hátha új játékosok lépnek be a játékba. Itt az ideje, hogy az intel az asztalra csapjon végre. :)

Tiszta trónok harca lesz ez nemsokára. Reméljük a vége azért kevésbé lesz forró.

Demó.

Zene. Zene.

a legrövidebb bejegyzés a legnagyobb igazságról. vagy legalábbis epszilon és delta összefogtak F ellen.

Az egyetlen különbség a hazugság és az igazság között, hogy a hazugságból ki lehet fogyni. Avagy, az álló óra is pontos időt mutat kétszer egy nap.

Demó.

Zene. Zene.

Ehh. Ehh.

a vonalhúzás sötét jövőjéről ha már nem lesz papír se

Nekem az a benyomásom, hogy egy nagy gazdasági válság közeledik rohamosan. Ilyenkor az elmélet óvatosságra intene, ehhez képest szárnyal a tőzsde, a legkockázatosabb befektetési eszköz. Nem értem miért, de érteni szeretném. Azt hiszem, az elméletnek semmi köze nincs a valósághoz, a közgazdászok húzogatják a vonalakat mindenféle változók mindenféle kombinációi és projekciói között, könyveket írnak róla, díjakat kapnak érte, stb. A valóság valami teljesen másról szól. Az emberek azért fektetnek be még mindig a tőzsdébe, mert valamikor beállították a fizetésük fix százalékának havi rendszerességű befektetését és lusták kikapcsolni. El sem gondolkodnak azon, hogy jöhet egy nagyobb krach. Jobb esetben valamilyen alapba megy a pénzük ami kicsit szétszórja a rizikót, rosszabb esetben direkt fújják egyes részvények lufiját.

De persze ilyen egyszerű elméletről nem lehet könyveket írni, modellezni sem lehet igazán a lustaságot.

Az a poén,hogy szerintem a mesterséges intelligencia fejlődéséről beszélő szakértők is nagyjából ugyanebben a hajóban utaznak. 1 évtől 100 évig bármikor bejöhet az "igazi" mesterséges intelligencia. Nehéz dolog a jóslás, főként ha komolyan is kellene venni.

Demó.

Zene.

száz forintnak tíz a fele logaritmikus skálán csuhajja

Van egy számítógép. 1% az esélye, hogy a felhasználója programozó lesz. 10% az esélye, hogy 5 év után eleget tud már, hogy játékokat írjon és el kezdjen játékokon dolgozni. A számítógépek eladása évente 30%-al nő. Minden szép és jó. Ezek a 80-as, 90-es, 2000-es évek. Aztán a számítógépek eladása stagnálni kezd, de a beérő játék programozó generációk éppen a mobil telefonokra kezdenek dolgozni, mert ott van éppen az óriási növekedés. Ezek a 2010-es évek. A 2020-as évekre már a mobil telefonok eladásai is stagnálni kezdenek és a beérő játék programozók megtapasztalják azt, hogy milyen egy stagnáló iparban dolgozni. Ha most jön a mesterséges intelligencia forradalom, akkor már jó kérdés lesz, mi nő ki belőle.

A következtetés házi feladat.

Demó. Demó. (ha a Debris már volt)

Zene. Zene.

repüljünk végre át a majom frontális lebenyéből az ember fraktális levesébe

Tegnap megnéztük a Majmok bolygóját és van benne egy jelenet amikor a fickó készít egy papírrepülőt és azzal demonstrálja, hogy a repülés igenis lehetséges. Azt hiszem, ez egy igencsak találó metafora a mesterséges intelligenciára is. Néhány egyszerű hajtogatás teljesen hiányzott az emberi repertoárból (bár a wiki szerint már 1864-ben leírják egy amerikai gyermekkönyvben, hogy hogyan kell készíteni és persze sárkányokat a kínaiak már sokkal régebben készítettek) és az okosok egy ilyen egyszerű szerkesztés hiányában készek voltak kijelenteni, hogy a repülés levegőnél nehezebb tárgyakkal fizikai lehetetlenség.

Persze a kérdés még nyitott, hogy most még a DaVinci korszakban vagyunk, vagy már a papír repülőket gyártjuk. Szerintem már bőven a papír repülőket gyártjuk, a DaVinci mindenféle dugattyús meg spirálos cuccainak sose volt esélye repülni, de a mi rendszereink már egyre nehezebben megkülönböztethetőek az emberi intelligenciától, bár még persze van némi bajuk a permanenciával és egyéb fizikai létből származó invarianciákkal. Szerintem még néhány hajtogatás a keresési térben és eljutunk oda is.

Demó.

Zene.

linkelős

Gondolkodtam, hogy kéne olyan bejegyzéseket írnom, amelyekben csak linkek vannak. Néha nincs kedvem köretet írni, még akár egy sort se, csak linkeket akarok tenni dolgokról, amelyek érdekesek és sokkal több értelmük van, mint az én soraimnak.

A gond csak az, hogy mostanában már a linkelés nem az a linkelés, ami régen volt. Én leginkább jótúb és tuitter linkeket akarok megosztani, de ezek már elég komolyan limitálják az elérhetőségüket bejelentkezés nélkül. Talán még a jótúbot el lehet érni (csak bizonyos tartalmakhoz kell bejelentkezés), de azt hiszem a tuittert már egyáltalán nem, ha nincs felhasználód. Meg aztán, ha megtekintesz valami cuccot, az már egyből "érdekesnek" minősül számodra és ezentúl figyelembe veszi amikor ő maga ajánl tartalmakat, szóval ha valaki túl sok linkre klikkel azokból amiket megosztok, akkor lassan kezdi ugyanazokat a dolgokat kapni (valamilyen százalékban persze), mint én, amire lehet, hogy nem tart igényt.

Szóval ezek miatt nem akartam túl sokat linkelni. Meg azért is, mert a dolgok el-el tünedeznek, nem lehet arra építeni, hogy egy link tartalma hozzájárul a kontextushoz, amibe berakták.

Továbbá, mindig van sok érdekes dolog amit olvasni/nézni/hallgatni lehet, nem kell visszatérni a régi dolgokhoz. Bár én kifejezetten érdekesnek találom azt, hogy néha meghallgassam ugyanazt a zenét, amit akkor hallgattam amikor bizonyos gondolatok születtek a fejemben.

Végül is, az egész egy értelmetlen játék ami csak pillanatokig tart amúgy is, szóval mégis csak linkelek (legközelebb már filó nélkül), aztán akinek nem tetszik, ne nézze. Néha lesz leírás, néha nem, a lustaság nagy úr.

Zene.

Tuitter.

Monszteres-szexis animé.

Zene.

Insta.

Zene.

song to the siren

Wow, a Garbage is feldolgozta a Song to the Sirent. Azért az a másik feldolgozás még jobban tetszik nekem. Igen, ezért. Is.

unikornist minden klippbe!

Téma volt a magyar tévén a mesterséges intelligenciával gyártott műsorvezető csaj. Kicsit nehéz elmagyaráznom azt, hogy ez mit is jelent igazán pontosan, de azért megpróbálom szép lassan. Most egyelőre csak egy újabb példát mutatok, ezt a klippet is mesterséges intelligencia alkotta. Jobban látszanak rajta a mostani mesterséges intelligencián alapuló technológiák hibái, az emberek kicsit összefolynak a környezettel, még maguk sem teljesen konzisztensek, viszont ez már sokkal jobb mint ami volt 1-2 éve, amikor még váltogatott az emberek arca elölnézet és hátulnézet között. És végre van jelentős mozgás, nem csak egy picike zoom vagy egy picike svenk vagy egy picike fart (mint mondjuk itt). Néha még egy-egy 180 fokos fordulat is bejön.

Szóval most már egész könnyű egy aránylag konzisztens alakot generálni egyetlen pózban amint csápol a karjaival és mozgatja a száját és néha pillog is, de pár év múlva sokkal kevesebb limitáció lesz és akkor végre ömleni fognak a jótúbon a klipkészítés klasszikus korából inspirált klippek és nem kell beérnünk azzal amit most a mainstream le akar tömni a torkunkon. Talán ha mindenki gyárthat vidiót saját kedve szerint, akkor majd eldől, hogy mik is az igazi igények.

(egyébként ez az egész bejegyzés a tuitterről indult, de aztán kiegészült a jótúb által ajánlott vidiókkal, keresni csak az Enigma számot kellett, a többi jött szépen kikészítve).

Demó.

Zene. Zene. Zene.

Kolozsvár.

amikor a keresztapa vasluira látogatott egy vidió kazettán

A múltkor kicsit filóztam az átkosban a zene beszerzésének lehetőségéről. Erre kiadtak egy könyvet, mi szerint a szekuritáté aktívan részt vett a másolt vidiókazetták terjesztésében, sőt, úgy nevezik, mint a legnagyobb üzlet (amit azért én megkérdőjeleznék, bár lehet, hogy a kérdés igazából ott húzódik, hogy miről tudott a Kárpátok Géniusza és miről nem).

Most arra gondolok, hogy jó lenne megismerni azt a kort. Talán még meg is tudnánk érteni, nem telt el olyan sok idő, hogy párhuzamot tudjunk vonni a felületen zajló folyamatok és a mélyen zajlóak között. Talán hasznos lenne a jelen megértéséhez is. Talán még a jövőhöz is. Talán nem. Kár lenne egy életet eltölteni a rendszer megértésével és után rájönni, hogy a forradalom után ránk zúduló külvilág végül mégis nagyobb hatással volt ránk mint az a csomag amivel az átkosból jöttünk. Egy jó kis mesterséges intelligenciára kéne bízni a dolgot. Amíg az emberek nem ragaszkodnak az eredeti adatokhoz, hanem a "hivatalos" "értelmezéssel" megelégednek, soha nem lépünk előre.

Azt hiszem, engem azért mégis inkább az érdekel, hogy a jelen vizuális özönvizéből mire lesz kíváncsi a jövő és mit hoz a mesterséges intelligencia által lehetővé tett képi remix kultúra.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

Reklám. Reklám.

a jó és a rossz primitív rekurziójának kigöngyöléséről

Minden győztes csata egy elvesztegetett alkalom, hogy végleg lemondjunk a háborúról. Végül ez lesz a vesztünk.

Demó.

Zene. Zene.

éljen a munkás basic és az alap worker örök osztályharca a 8 bites számítógépeken

Nem semmi, ma, a munkások ünnepén, a BASIC programnyelv is 60. születésnapját ünnepli. Arra emlékeztem, hogy Kemény János volt a kitalálója, de azt nem tudtam, hogy rektor is volt, meg az egyenlő jogokért is harcolt Amerikában. Egyébként vicces, de én nem nagyon szerettem a BASIC-et a C64-en, mert tényleg gyengus is volt, de persze csak most értettem meg, hogy azért komoly eredmény volt az úgy is, azon a pirinyó kis teljesítményű gépen (és persze amit most művelnek vele a hozzáértők, az valami csoda). Nem tudom milyen más szakma van a világon, amiben az emberek ennyire körbe-körbe járnak az ismereteik bővülése közben, mint az informatikában. Na, hát szóval isten éltesse a BASIC-et, talán egyszer még én is visszatérek valami kis produkció erejéig.

Demó. Demó. Demó. Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Cucc.