A TIFF elhozta a Tangerine Dream-et és én voltam a koncertjükön. Nagyon bejön nekem ez az elektronikus elszállós zene, bár a TD eléggé kimaradt. Na nem baj, a jótúbnak köszönhetően lesz lehetőségem pótolni, elég termékenyek voltak szerencsére. Félig olyan volt a koncert egyébként, mintha demo vetítésen lett volna az ember, a vizuál és a zene is teljesen az volt. Szóval imádom én az ilyen hanghullám nyenyergetést és nem hogy elvesz az élvezetből, hogy a hang teljesen digitális (bár volt hegedűszó is, csak kicsit nyenyergetve, de gondolom csak sportból csinálják, mára már a hegedű szintézis is megy jól), hanem hozzáad számomra. Ha valaki tud úgy jó zenét csinálni, hogy nem kell hozzá csapkodjon, vagdalja a levegőt, vagy lehúzza az istenek szakállát, hát az még jobb.
Volt Panoráma főcím is, a Chronozon. Mást sajnos nem ismertem fel, de majd pótolok.
Érdekes volt látni, hogy voltak egész idős bácsikák is, elgondolkodtatott, hogy azok az emberek az átkosban nem kis költségen szerezték be ezeket a lemezeket, hogy aztán otthon hallgathassák a jó zenét és elvonja a figyelmüket mindarról a sok gonoszságról ami körülöttük zajlik. Azt hiszem, nekem is lett volna ilyen szerepe a zenének az életemben, ha az átkosban eszméltem volna magamra. Szerencsére nem eszméltem eléggé magamra az alatt a kicsit több mint 9 év alatt amit benne töltöttem. Szerencsésen megúsztam.
Azon is gondolkodtam, hogy vajon a szekuritáté követte ezeknek a lemezeknek az útját a társadalomban? Netalán próbálták osztályozni, hogy milyen fajta zene mennyire radikalizálja/nyugtatja a népet? Esetleg számolták a lemezeket? Mondjuk a francia testvér Jarre jobban elfogadható volt, mint a német TD? Egyszer talán a mestint választ ad ezekre a kérdéseimre, ha ráengedik a dokumentumokra amelyeket még nem semmisítettek meg. Valószínűleg nem vették komolyan a zenét, vagy tudták, hogy hagyni kell egy menedéket az embereknek...
Demó.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése