Vannak dolgok. Aztán nincsenek. Minden egy önlimitáló folyamat?
A mézes bödön az, mert egyre csak kaparjuk ki belőle a mézet és egyszer csak nem lesz benne több méz és már semmit nem tudunk kikaparni belőle.
A vérnyomás is az, mert addig nő, amíg vagy csökkenni kezd, vagy agyvérzést okoz és akkor jó eséllyel megszűnik.
Az infláció is az, mert bár az egységről néha milliárdra vált a pénznem, egyszer csak az emberek akik még használják, azt mondják, hogy elég volt az inflációból, többet nem emeljük az árakat, mert az senkinek nem jó, általában egy új pénznemet is bevezetnek ilyenkor.
Az éghajlatváltozás is az, mert addig változik az éghajlat amíg kinyírja a változást okozó emberek 99%-át és utána szép lassan megnyugszik, azaz a megszokott határ alá csökken a varianciája.
A munka is az, mert az ember azt hiszik, hogy mindig tud többet dolgozni és addig dolgozik amíg ki nem ég, vagy meg nem hal, esetleg nyugdíjba nem megy. Ezután már többnyire konstans mennyiséget fog dolgozni, potenciálisan nullát.
A blogolás is az, mert ezt mutatja a gyakorlat. Mi az igazi oka annak, hogy kihalt a blogok 99%-a? Valószínűleg mindenki átment valamelyik cociális hálóra, vagy megunt okoskodni közönség hiányában. Én még kitartok, mert megtanultam nem hinni a hangoknak a fejemben, más hangok meg nincsenek.
Demó.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése