tgm

Meghalt TGM, tele volt vele a sajtó.

Én nem ismertem őt, nem is olvastam, de egy kicsit elgondolkodtam. Erről szól ez a bejegyzés.

Először egy kis filozófia. Én sosem értettem a filozófiát, ha kezembe került egy könyv, gyorsan le is tettem. Egy kicsit értek a logikához talán és a filozófusok egyfolytában írják, hogy az ember így, meg az ember úgy és én elég határozottan hittem azt, hogy nem minden ember így meg úgy. Szóval leírtam a dolgot elég hamar, mint oly sok egyéb dolgot is, amiről olvasgattam valamikor (a kabbalának és az agykontrollnak több értelmét láttam akkoriban). Közben persze én is változtam, rájöttem, hogy kérdésekért érdemes a filozófiához nyúlni, válaszokért kevésbé, meg aztán, néha a szöveg folyékonysága érdekében érdemes feláldozni a logikai következetességet. Az érthetetlen kifejezések pedig azért vannak, hogy elijesszék a rosszhiszemű kritikusokat. Az sem véletlen, hogy ha jól tudom, ez az egyetlen terület, amelyben a régi alkotók magyarázatából ugyanolyan jól meg lehet élni mint az új ötletek gyártásából. 2500 év alatt bizonyára belátták, hogy igazán egyetemes igazságot nehéz írni, de attól még lehet nagyot mondani, csak mindig igazítani kell a korszellemhez.

Szóval én nem olvastam TGM-et, nem ismerem magát az embert, sőt még a méltatóit sem, de érteni a dinamikát próbálom néha, ezért a TGM kategórián egy kicsit elgondolkodtam, azaz a baloldali filiozófus-politikus emberen. Két gondolat fogalmazódott meg bennem.

1. A politikai siker kulcsa nem az értelmes érvelés. Nem volt sikeres politikus és a szövegeit is vajmi kevesen értékelik, amennyire nekem ez látszik. Ez mondjuk nem új keletű gondolat nekem, csak egy újabb példával szolgált. Marketing, média jelenlét, ordítás ahogy kifér a torkunkon, ez a nyerő stratégia. Ezennel le is írtam a politikai témájú mindent is a figyelni való dolgokból. Az utóbbi időben nagyon komoly világnézeti törést jelentett számomra a fék nyúz, meg minden ami vele jár, azt hiszem, minimálisra kell mérsékelnem a kitettségemet. Azért kezdett érdekelni a politika, mert azt reméltem, ami eljön a XXI. századi kristály éjszaka itt Romániában (is), tudnom kell mikor kell pakolni és futni. De azt hiszem, hogy a dolgok követése sokkal nagyobb kárt okoz nekem, mint amikor majd beterelnek a gázkamrába, az legalább néhány percnyi fájdalommal jár csak. És az is lehet, hogy lesz egy barátom, aki szól, ha ideje pakolni.

2. Van egy olyan mondás, hogy fiatal korában mindenki liberális, öreg korára mindenki konzervatívvá válik. Én ezzel nem tudok egyet érteni, bár vannak rá példák, de ellenpéldákat is akarok látni. Egy ilyen ellenpélda volt TGM, sőt, mi több, ha jól értettem a cikkekből, ő a konzervatív oldalon kezdte és marxista lett, ahonnan már nem volt visszaút (vagy talán csak az időből futott ki?). Ez egyébként számomra is logikusabb pálya, az ember az anyatejjel szívja magába a konzervativizmust, de amikor már járni tud és kiviszik a játszótérre, hamar rájöhet, hogy vannak más gyerekek is rajta kívül a világon, akiknek ugyanúgy fontos a szempontjait figyelembe venni. A legtöbb ember ezt visszautasítja, mert úgy nevelik, de ha már egyszer elfogadtuk, hogy nem mi vagyunk a világ közepe, számomra elképzelhetetlen az, hogy vissza tudjuk magunkat oda tenni.

Ha valakinek ez így túl pesszimistának tűnik, akkor sajnálom, nem kell olvasni az én önterápiámat, mert bár értelmetlen a gondolkodás, azért levezeti a feszültséget, ha az ember pontot tehet egy gonosz gondolat végére és tovább mehet, lehetőleg megkönnyebbülve. Blogolni olcsóbb mint pszichológushoz járni.

Demó.

Zene.