Persze, ezek a dolgok (meg azok is, sőt amazok is) végtelen számban léteznek, de most kiemelnék egy párat, amit nem csinálok, vagy csináltam, vagy csinálni fogok, pedig lett (van, lesz) volna rá lehetőség. A sorrendet valamilyen rejtett változó generálta.
Nem fogok ma szavazni, mert ugye anno azt szavazták a magyarok, hogy én nem vagyok magyar, vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt más magyarok elképzelik, hogy mitől lesz magyar a magyar. De ha szavazhatnék, tuti odamennék a konzulátusra és böknék egy nagy büdös pecsétet a Fideszre. Amikor Szegeden voltam, gondoltam, hogy írok arról, hogy mennyire eltér a két kampány egymástól, mondhatni ortogonálisak (itt ugye eltér erősen a matematika az irodalomtól, mert irodalmian azt hiszem, azt kéne mondani, hogy párhuzamosak, ami azt jelenti, hogy nincs közös pontjuk, tehát teljesen eltérőek, viszont matekből ugye tudjuk, hogy két párhuzamos vektorban minden pontot meg lehet egymásnak feleltetni egy egyszerű eltolással, viszont az ortogonális vektoroknak bár van egy közös metszőpontjuk, lineárisan mégis függetlenek, szóval nem feleltethetőek meg egymásnak a pontok (legalábbis olyan egyszerűen, mint párhuzamos esetben, bár nem sokkal bonyolultabban ugye). Na most én sem irodalmár, sem matematikus nem vagyok, én csak egy agyatlan pötyögő vagyok, de itt mégis a matematikai terminust választottam, mert csak). Aztán nem írtam, mert nem volt kedvem, meg hát tényleg teljesen világos, narancssárgában az áll, hogy munka, család, otthon, pirosban meg az, hogy tudom, látom, akarom (bár ebben a sorrendben nem vagyok biztos, nem is igazán vélek felfedezni valamilyen komolyabb rendezési elvet). Főnevek, igék első személy, egyes szám, mostanában ilyeneket is észreveszek. Igazuk van, tenni kell, csak nem rájuk, vagy nem úgy. Mindegy nekem végül is, Magyarország csuda jó hely és csuda okos meg értelmes emberek laknak ott. Csak az a baj, hogy nagy része lapos. Most nem tudom, miért kanyarodnak ide a szavaim, végül is, engem nagy kár nem ért az utóbbi négy évben sem, a következőben sem fog, azt hiszem. De nem törlöm ki, mert ez egy ilyen nem bejegyzés.
Nem fogok játszani sem a közeljövőben, a tegnap este kicsit próbálkoztam a dologgal, de nem ment, egyértelműen a videókártya a bűnös, a winamp szól tovább, a DC++ tölt, csak éppen a kép áll. Kéne rá venni új (jó) hűtőt, de nincs kedvem bütykölni, maradok a dosboxnál meg Cannon Foddernél, nem próbálkozom a mai csilivili cuccokkal. Press Play on Tape CF videó kötelező. Meg aztán, dolgozni kell, nem játszani, ezt ezentúl minden bejegyzésben meg kéne ismételjem, de bátran kijelenthetem, hogy nem fogom. Hehe.
Nem mentem blogger konferenciára sem a tegnap, meg Rodosz záró bulira sem, nem kell nekem az ész, vagy legalábbis amit ott osztottak, de leginkább csak lusta voltam és Eszter amúgy is aludt, mert nagyon kifáradt a délelőtti óratartásban. Megegyeztünk, hogy a tanítás messze nem olyan könnyű, mint ahogy az kívülről látszik, mondjuk a gödörásásnál azért pár fokkal jobb. (Note to self: a magyar az összetett szavakat kicsit úgy kezeli, mint a japán?)
Nem fogok filmtett táborba sem menni, gondolkodtam rajta, az a baj, hogy én nem akarok komolyan filmezéssel foglalkozni, ezért nem tekintem ezt kezdetnek, hanem végnek, ahhoz pedig ki nem állhatom, amit képes vagyok kihozni, szóval inkább nem csinálom. A múltkori filmemnek is utálom a képminőségét, hát még azt, hogy teljesen érthetetlen, de leginkább azt, hogy kaptam vagy 6-7 órát 3 nap folyamán, napi 2 órás átlaggal és hát egy felet csak azt vártuk, hogy a tehén álljon odébb. Túl nagy küzdelem ez az én gyenge szívemnek, nekem nyugi kell, nem pörgés, alkotás közben. Meg aztán, a mostani filmötletem annyira minimális, hogy ha egyszer lesz kamerám, megcsinálom simán én is és aztán széteffektezem annyira, hogy ne lássam azt az idegesítő minidv képet.
Más fontosabb nem most nem jut eszembe. :)))
Ja és bár mostanában elméleti szinten sokat foglalkozom azzal, hogy hogyan kéne leszokni a blogolásról, kijelenthetem azt is, hogy nem fogok leszokni róla még egy ideig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése