általában. Kedden viszont biztosan ment addig, amíg ebédeltem lent a közgáz ebédlőjében, nevetséges áron. Szerda este is ment, pinpongoztunk, bár kellett egy háromnegyed órát várni egy asztalra, azalatt meg állt. Ha nem tudnám, hogy amíg az idő áll, a halállal nézek farkasszemet, egészségesnek érezném magam, boldognak és kövérnek. így csak simán kövérnek, de legalább a körömágyaim egészségesebbek mint valaha.
Szegeden szinte alig moccant az idő, de 3733 fájl lett az eredménye, ami azért nem kevés. Ó milyen csinos.
Ez most akkor pozitív poszt vagy negatív?
Sajnos én annyit álmodom ébren, hogy éjjelre már nem jut, pontosabban, nem tudok különbséget tenni azt hiszem. Amikor emlékszem az álmomra, akkor mindig valaki meghal a szeretteim közül, szerencsére nagyon ritkán álmodom ilyent. Néha én halok meg, az is elég furcsa dolog. A pesszimisták vagy az optimisták vonzódnak jobban a halálhoz? A ultimate optimista a halál után is jóra, újra számít, neki is kell vonzódnia hozzá. Mióta visszajöttem, nem főztem magamnak kávét itthon, nem csak azért, mert siettem, el is felejtkeztem róla, hogy ez nekem frissebben szokásom. Úgy látszik, még mindig csak szokás ez nálam. Szóljanak a harsonák, dübörögjenek a dobok. És az idő is moccanhatna már, csak egy percre bár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése