Tudom, volt feltámadás is, de az nem az én dolgom, nem is fogok róla írni, pedig gondolkodtam rajta, hogy azért mégsem semmi dolog már 2000 éve feltámadni. Annyit csak, hogy azért mégiscsak utánozhatatlan ez a mutatvány és ez nem semmi.
Idén először mentem együtt a haverokkal locsolni. Mostanában már annyira nincs kedvem az egészhez, hogy muszáj volt egy kicsit feldobni a dolgot, eddig elfogadtam kötelességnek, de mostmár meguntam. Verset sem mondtam, elég volt, egész életemben ugyanazt a verset mondtam, kellett anyunak anno egy hosszú hatsorosat kiválasztani az Ablak Zsiráfból. Azért apuval voltam pár fontos helyen, de a délután már a haverokkal együtt járkáltunk, többnyire nekem a múlt habos ködébe vesző arcú lányokhoz. Ez jó volt, mert legalább hallgathattam kedvemre. Érdekes dolgokat lehet ilyenkor hallani, főként a vége felé, amikor már az alkohol kezdi megtenni a hatását. Én, antibiotikumot szedő lévén, amikor eljutott a kérésem a nedüt öntő fülébe, mindig csak fél pohárral ittam, azt is borból, szóval sikerült mindvégig megőriznem a betegségem kellemes érzését a fejemben, józansággal keverve.
Jó lenne kitérni mindenre amiről beszélgettünk, imádom az időkapszulákat, ezért is írok blogot, egyrészt, talán. Ez nem igazán megvalósítható, de nagyobb vonalakban: választások, választások, választások, hoki és egyéb sportok, valamint elméleti tárgyak oktatása gyermekkorban, avagy mennyit ér egy (halom) pofon az olimpián, korrupció és befolyásos pozíciók lehetőleg a jó oldalán való elhelyezkedése, bankok, de leginkább a transzilvánia, házasság, eljegyzés, gyerek és ezek kombinációi. A sorrend nem felel meg a valóságnak, vagy a valóság nem felel meg a sorrendnek, de úgyis mindegy. Hallottam továbbá egy érdekes osztályozást a gyergyói emberekre vonatkozóan, mivel a szerzőtől nem kértem jogot leírni, ezért elhallgatom a nevét, hátha nem dobja ki a Google amikor rákeres a nevére, vagy egyéb úton megtalálja a blogom. Egyébként tetszik, ezért írom. Szóval Gyergyó vezet francia légiósokban, iraki vendégmunkásokban és mennyei selejtben. Aki nem ezek közül való, az vagy fát lop, vagy szabad idejében motorozik.
Jó volt látni, hogy a havereimet nem igazán a mindennapi robot köti le, szerencsére elég jól keresnek és mindenféle terveket szőnek és van aki már az építésbe is belefogott.
Egyébként meg ugye jó volt otthon lenni, semmit nem csinálni, sörözni haverokkal, templomba menni koncertre, a szülőkkel, vadászni az ircn mindenféle után, amit úgysem fogok soha elolvasni, nagyokat enni, délután aludni, egyetlen netes üdvözletet sem küldeni, eljövés napján éjjel három órat forgolódni alvás helyett, a tesómmal a vonatban beszélgetni, a tesómmal otthon beszélgetni, a szülőkkel otthon beszélgetni (végre az utóbbi időben legalább azzal nem nyaggatnak, hogy mi lesz belőlem).
Azt hiszem, már legalább ötvenszer meghallgattam a kínai Dreamset, Faye Wongtól, ideje mást tenni. Egyébként meg kifejezetten tetszik ez a Mary J Blidge-s One, bár azt hiszem, az egyéb számai nem igazán érdekelnek ennek a nőszemélynek, de azért próbálkozhat Queennel is. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése