szerda, október 14, 2026

a minták vételezésének elkúrásának elviselhetetlen könnyűsége


Amikor az embernek nincs ideje blogot írni, odateszi a mesterséges intelligenciát, hogy írja helyette. Szerencsére a gazdasági dolgokban olyan szinten megy a vetítés, hogy minden napra jut valami szaftos kis történet. Pl. most megint itt ez a transtelex cikk (arhív) a lakbérek inflációjáról, ami 40%-ot nőt egy év alatt, de az a vicces, hogy az economedia már leírta (arhív), hogy ez valójában egy statisztikai torzítás, azért mert az állami lakásokban húsz év után eszükbe jutott, hogy növelni kéne a lakbéreket. Arról már ne is beszéljünk, hogy ez ugye azt jelenti, hogy 18 évig alulbecsülték az inflációt a lakbérek esetén, 1 évben meg túlbecsülték. Na, ezzel kezdjen mindenki amit akar. Aki nem akarja elolvasni a híreket, azoknak rövid összefoglaló a gemini által:

1. Mit írt az eredeti Transtelex cikk?

  • A hivatalos statisztika: A Transtelex a HotNews által szemlézett, az Országos Statisztikai Intézettől (INS) származó adatok alapján arról számolt be, hogy 2026 szeptemberében Romániában az éves infláció újra növekedésnek indult.

  • A drasztikus adat: Ezen belül a statisztikai adatok azt mutatták, hogy a szolgáltatások kategóriáján belül a lakbérek közel 40%-kal (pontosan 39,46%-kal) drágultak egy év alatt (2025 szeptembere és 2026 szeptembere között).

2. Mit mutat az Economedia elemzése (a statisztikai anomália háttere)?

Az Economedia és más gazdasági blogok alaposabb elemzése rávilágított arra, hogy ez a 40%-os ugrás egy statisztikai torzításon/anomálián alapul, és nem a szabadpiaci albérletárak általános elszabadulását jelenti:

  • A valódi ok (HG 193/2026): A kiugrás hátterében a 193/2026-os Kormányhatározat áll, amely 2026 áprilisában frissítette és emelte meg az állami tulajdonú, önkormányzati és szolgálati lakások bérleti díjait. Mivel ezeket a tarifákat 2007 óta először igazították ki érdemben, az árak hirtelen, egyetlen hónap alatt hatalmasat ugrottak.

  • Hogyan mosódik össze a statisztikában? Az INS (és az uniós Eurostat) a fogyasztói árindex kiszámításakor a „lakbér” kategóriába egy kalap alá veszi a magánpiaci bérleményeket és az állami/szociális lakásokat is.

  • A súlyozás hatása: Miután az állami lakások bérleti díjait és statisztikai súlyozását módosították, az áprilisi hatósági áremelés egyetlen pillanat alatt felhúzta az egész kategória éves átlagát közel 40%-ra.

  • A magánpiac valósága: A piaci portálok (például a Storia vagy a magánbérbeadók adatai) azt mutatták, hogy a szabadpiacon a lakbérek nem drágultak meg ilyen brutális mértékben; a statisztikai rekord mögött szinte kizárólag az év eleji állami lakbér-rendezés egyszeri, adminisztratív hatása áll.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. 

kedd, október 13, 2026

Digger (2026)

Ez a film éppen bukik Amerikában, de amiket olvastam róla a tuitteren, meggyőzött, hogy megnézzem moziban. Nem rossz film, de annyira azért nem jó, eléggé felmagasztalták egyesek. Itt most lelövöm a poént (de azért még mindig nem túl részletesen), ha nem vagy rá kíváncsi, akkor nyugodtan abbahagyhatod az olvasást. Azért ajánlom megnézni.

Szóval a film bemutat egy potenciális klímakatasztrófát, egy olyant, ami nagyon gyorsan történik. Aztán mielőtt még megtörténne a katasztrófa, megtudjuk, hogy ez valójában csak egy színdarab, szóval egy ideig akár abban a hiszemben is ringathatjuk magunkat, hogy az egész fikció, aztán a végére kiderül, hogy valójában nagyjából minden úgy történt ahogy eljátszották, szóval maga a színházi produkció az átértelmezés helyett inkább a realisztikus bemutatásra összpontosít. Van egy kis történet a színfalak mögött is, de szerintem csak azért van odatéve, hogy meggyőződjünk, hogy tényleg színház maga a főszál.

A végén persze van kérdésem, nekem ez a kombináció kicsit nehezen értelmezhető, talán többet mond el a színház és film szakmáról mint magáról az éghajlatváltozás veszélyéről. Hogy a két téma erősíti vagy gyengíti egymást, nekem nehéz megítélni, de inkább azt mondanám, hogy gyengíti. Persze az is felmerül kérdésként, hogy vajon tényleg az igazság van bemutatva, vagy egy fikció, a film végén kapunk egy kis képet az igazi valóságból, az szerintem inkább egy nukleáris téllel konzisztens, persze nukák is hullhatnak abban a szcenárióban amit a film bemutat.

Persze a szereplők jól játszanak, az áthallások könnyen áthallhatók, én szeretem a nagy látószöget is (ez a film simán elmenne 360-ban is (akár kifeszítve 2d-be is)), csak az a baj, hogy ezt a témát én komolyan veszem és talán a film nem eléggé. Mikor fog valaki csinálni 200 millióból Threads-et? Nem kell belé semmi nagy színész, inkább költsék az egészet az effektusokra. Na majd a mesterséges intelligencia...

Biztos meg fogom nézni még egyszer, ha előbb nem látok egy jó elemzést jótúbon, biztos csomó nyalánkság el van dugva a képen, tuti van Hamlet referencia is amit én nem fogtam fel. Az egyetlen ilyen dolog amit észrevettem az a nagy szpícs közben volt, látszott, hogy néhány hallgató csak bábú.

Nem lepne meg, ha csak azért készült volna el ez a film, hogy Cruise úr egy újabb strigulát húzzon a művészfilmes rubrikába és ha valaki azért sírna, hogy mostanában a nagy stúdiók nem kockáztatnak, akkor lehessen rá mutogatni. Tuti a Top Gun 3 milliárdos buli lesz.

Zene. 

hétfő, október 12, 2026

a láncok viselésének elviselhetetlen könnyűsége


A láncok valójában csak az ember fejében léteznek, mégis hasznos konstrukciók, másképp nem tanultuk volna meg annyira kanyarítani őket. De azért néha, ha egy kis időre is, megpróbálhatunk megszabadulni tőlük.

Demó.

Zene. 

így könnyű hülyíteni


Most a transtelex került sorra a hülyítési listán, igaz, valószínűleg fordították az agerpressről a cikket (arhív), de azért kikérhették volna a gemini véleményét, mint én tettem:

A cikk alapvetően egy szakértői (Dumitru Chisăliță, az Intelligens Energia Egyesület elnöke) véleményt és piaci mechanizmust mutat be, de több ponton is leegyszerűsíti vagy félrevezetően tálalja az energiaárak alakulásának okait.

Íme, hol és hogyan beszél „félre” vagy ad hiányos képet a cikk:

1. A „marginal pricing” (határárazási rendszer) démonizálása

A cikk azt sugallja, hogy a jelenlegi európai uniós (és romániai) nagykereskedelmi árszabályozási modell valami igazságtalan anomália: „ha a fogyasztás fedezéséhez egy drágábban működő gázerőmű áramára is szükség van, akkor a víz-, atom- és naperőművek is ugyanazon a magasabb piaci áron értékesíthetik az áramot”.

  • Miért félrevezető?

    • Ez a határár-alapú (pay-as-clear) piacműködés a liberális energiapiacok alapköve, és racionális gazdasági logika mentén működik. Ha a legolcsóbb erőművek (víz, atom) gyártanák le az összes áramot fix, alacsony áron, az hamar kimerítené a kapacitásaikat, és nem lenne piaci ösztönző a drágább, de biztonsági tartalékként elengedhetetlen gáz- vagy csúcserőművek fenntartására vagy építésére.

    • Emellett a megújuló- és atomerőművek magasabb bevételeire szükség van ahhoz, hogy fedezzék a gigantikus kezdeti beruházási költségeiket (CAPEX). Ha az atomerőművek nem kapnának piaci árat a termelésükért, akkor az állami költségvetésnek (az adófizetők pénzéből) kellene folyamatosan szubponálnia őket, ami végső soron ugyanúgy a lakosságnál csapódna le más adók formájában.

2. Az energiaszektor szétszedése (privatizáció/részvényesítés) mint fő bűnös

A cikk azt állítja, hogy a 2000-es évek eleji átszervezés (amikor a különböző erőműveket önálló cégekké szervezték) a fő oka a magas számláknak, mert a vállalatok a saját profitjukra ha hajtanak, és nem az országos rendszer összehangolt kezelésére.

  • Miért félrevezető?

    • A vertikálisan integrált állami monolitok (mint amilyen a régi rendszer volt) sokkal kevésbé hatékonyak, mint a piaci versengő cégek. A monopolhelyzetben lévő állami óriások gyakran pazarlóak, korruptak és lassan modernizálódnak.

    • Az, hogy a Hydroelectrica vagy a Nuclearelectrica különálló, tőzsdén is jegyzett cégként működik, kifejezetten átláthatóbbá tette a működésüket, és profitot termel (amelynek jelentős része állami tulajdonon keresztül vagy osztalékként amúgy is visszafolyik az államkasszába). A probléma nem ott van, hogy önálló cégek, hanem hogy a román állam korábban elkésett a hálózatfejlesztésekkel, és a lakossági árplafonok, illetve a szabályozási környezet bizonytalansága torzította a piacot.

3. Az olcsó termelés és a lakossági számla hamis szembeállítása

A cikk arra futtatja ki a narratívát, hogy „az olcsóbb energiatermelésből elsősorban a vállalatok húznak hasznot, miközben a fogyasztóknak továbbra is magas összegeket kell fizetniük”.

  • Miért félrevezető?

    • Romániában az elmúlt években (egészen a nemrégiben lezárult árplafon-kivezetési folyamatokig vagy azok átalakításáig) a lakossági árakat mesterségesen, állami támogatásokkal és ársapkákkal fogták vissza. Sőt, sokszor a román lakossági fogyasztók az egyik legalacsonyabb árat fizették az EU-ban, miközben a piaci realitások mást mutattak.

    • A végső fogyasztói számla nemcsak magából az áram áramtőzsdei árából áll, hanem nagy részben a szállítási és elosztási tarifákból, valamint az adókból és zöld bizonyítványokból. Ha a számla drága, annak gyakran nem az erőművek profitéhsége az oka, hanem az elavult hálózatok fenntartási és felújítási költsége, amit a disztribúciós cégek hárítanak át a fogyasztókra.

Összegzés

A cikk egy populáris narratívát erősít meg: azt sugallja, hogy van egy „gonosz piaci rendszer”, ami miatt a lakosság nem élvezheti a saját természeti kincsei (víz, atom) áldásait. Valójában a romániai energiaszámlák magasságát sokkal inkább a hálózati infrastruktúra elmaradottsága, a geopolitikai gázárak ingadozása, az adóterhek, valamint a piac átmeneti szabályozási sokkjai határozzák meg, nem pedig önmagában az a tény, hogy az erőműveket külön cégekbe szervezték húsz évvel ezelőtt.

Demó.

Zene. 

vasárnap, október 11, 2026

az álarcok viselésének elviselhetetlen könnyűsége


Néha olyan kényelmes bebújni egy álarc mögé, az ember elő sem jönne mögüle egész életében. Főként, ha megtaláljuk a többi embert, akik hasonló álarcot hordanak és közösségben lehetünk. Ki mondja meg, hogy mi a valóság és mi az álarc? 

Demó.

Zene. Debussy. Zene.

AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI.

Ehh. 

filmtettfeszt 2026

Most mindössze két filmet néztem meg, kevesebb régi film volt, pedig én azokat jobban szeretem. Na majd jövőre talán. Meg most túl sok időt sem akarok szánni a filózásra, van elég más dolgom/nézni valóm.

Egészséges erotika (1986): Zseniális, hogy a mozgás visszafelé játszásával trükközve adja el az egyébként elég lineáris történetet, gondolom ezzel rendesen fel lehetett adni azoknak a leckét, akik akadékoskodtak volna. De egyébként a történet is könnyen védhető, a karakterek elég megkérdőjelezhető moralitásúak, nem igazi képviselői a munkásosztálynak. Én el tudok egy ilyen filmen filózni a végtelenségig, a kontextust ugye szabadon be lehet tenni, kezdve a termeléstől az emberi gyarlóságig és az erőviszonyok fluxusáig minden belefér, de most nem fogok erre az útra tévedni. Mi volt benne az egészséges? Nem tudom, talán a kefir? Mindenesetre jó kis epizód lenne a marxista-leninista trónok harca sorozatban. Ja igen, volt a végén beszélgetés Koltai Róberttel, Nándika vezette, érdekes volt, elszavalta Petőfi Péter Bátya versét.

A tyúk (2025): Először azt hittem, újabb Baraka lesz, aztán belenyugodtam, hogy egy tyúk viszontagságait követjük az emberek világában, aztán persze az emberek világában eléggé félrementek a dolgok, de a tyúkok szempontjából nem sok minden változott. Nem tudom, ez a film ilyen Rorschach teszt-e az asszociatív memóriánk gátló funkcióinak feltérképezésére, mindenesetre feladja a leckét, ha az ember egy szép frappáns megfogalmazást szeretne kanyarítani róla. Én ezennel abba is hagyom a próbálkozást.

szerda, október 07, 2026

hihetetlen



Hát nem semmi, az ópenéjáj rendesen belecsapott a lecsóba, feltettek a githubra 722 cikket amelyek mindenféle matematikai, informatikai és egyéb feladatokat oldanak meg, de olyan kaliberben, amilyenre még nem volt példa, a Riemann sejtésen is egy óriásit mozdítottak, de Hilbert feladatok is megoldásra kerültek, a 3SUM feladatot is levitték 2-es exponens alá (na ezt el sem tudom képzelni hogyan) és a mátrixszorzás komplexitásán is toltak egy nagyot. Ez kb. olyan Hiroshima méretű robbanás a tudományos világban, pont Nobel díj osztáskor.

Ennek azért már kezd szingularitás íze lenni, nem hittem volna, hogy már itt tartunk.

Ugyanakkor meg semmi más nem nagyon változott a világban.

De minden megváltozott, csak a rendszereink ellenállnak, akarva, vagy akaratlanul, fene tudja, az inercia nagy úr.

Lassan megtapasztaljuk, hogy milyen az, amikor az emberiség új fejezetet nyit a történelmében. De legalábbis azt, hogy mit tesz az emberrel az, ha megsúgják neki a titok nyitják, de nem dolgozott meg azért, hogy meg is értse azt.

Reméljük, ezt a sok matematikát, jóra fogjuk majd használni, mondjuk a nagyon buta rendszereinket formalizáljuk vele és sokkal jobb megoldásokat keresünk mint amelyeket a mostani történelmileg beágyazott iterációval találtunk. 

Demó.

Zene. Zene.

kedd, október 06, 2026

augusztusi adatka


Mielőtt valaki még pezsgőt nyitna ennek a hírnek (arhív, ins) az olvasása után, itt a gemini véleménye:

A megosztott Ziarul Financiar cikk a Román Országos Statisztikai Intézet (INS) legfrissebb adatait elemzi: 2026 augusztusában 12 hónapnyi folyamatos csökkenés után először mutatott minimális, +0,1%-os növekedést a romániai kiskereskedelmi forgalom éves alapon (szezonálisan kiigazítva). Nyers adatok szerint a bővülés +0,9% volt, miközben az év első 8 hónapjában a piac összességében még mindig -5%-os mínuszban van.

A jelenség megértéséhez külön kell választani a hosszabb távú csökkenést és az augusztusi minimális felpattanást.

1. Miért csökkent a fogyasztás az elmúlt egy évben (2025/2026)?

  • A vásárlóerő eróziója: Az elmúlt időszak magas inflációja és az emelkedő megélhetési költségek (élelmiszer, rezsi, hitelek törlesztőrészletei) felőrölték a háztartások reáljövedelmét.

  • Fiskális szigorítások és adóemelések: A költségvetési hiány leszorítását célzó adóügyi intézkedések (pl. áfa- és illetékváltozások) óvatosságra intették a lakosságot.

  • A halasztható vásárlások elengedése: A lakosság elsősorban a nem létszükségletű cikkeken (elektronika, bútor, ruházat) spórolt, és a megtakarítások feltöltésére törekedett.

2. Mi áll az augusztusi minimális fordulópont mögött?

Az augusztusi kiigazított +0,1%-os (illetve nyers +0,9%-os) növekedés főként négy tényező együttállásának köszönhető:

A. Szezonalitás, turizmus és a diaszpóra hazatérése

Augusztus a nyári szabadságolások és a turizmus csúcspontja Romániában. Ebben a hónapban hagyományosan több százezer külföldön dolgozó román állampolgár látogat haza a családjához, ami jelentős extra költést generál a hazai üzletekben és szolgáltatásokban.

  • Ezt jól mutatja az adatok szerkezete is: a növekedést a nem-élelmiszer jellegű termékek (+2,7% nyers) és az üzemanyag-értékesítés (+2,5% nyers) húzták, miközben az élelmiszervásárlás még mindig mínuszban volt (-2,3%).

B. Bázishatás (base effect)

A fogyasztás zsugorodása pontosan 2025 késő nyarán/ősszén kezdődött el. Mivel a 2025. augusztusi viszonyítási alap már egyébként is gyenge volt, ehhez az alacsony bázishoz képest statisztikailag jóval könnyebb volt minimális növekedést elérni.

C. Iskolakezdési előkészületek és nyár végi kiárusítások

Augusztus második felében elindultak a nyár végi akciók és a "back to school" felkészülés (ruházat, tanszerek, elektronikai cikkek), ami átmenetileg fellendítette a nem-élelmiszer jellegű kiskereskedelmet.

D. Az inflációs nyomás lassú enyhülése

Noha a reálbérek még nem álltak teljesen helyre, az infláció lassulása és a korábbi minimálbér-kiigazítások miatt a lakossági vásárlóerő romlása megállt, így a felhalmozódott elhalasztott kereslet egy része megjelenhetett a boltokban.

Összegzés

Az augusztusi +0,1% még nem feltétlenül jelent tartós és robusztus gazdasági fordulatot — sokkal inkább egy szezonális és bázishatások által támogatott átmeneti korrekcióról van szó. Hogy a romániai lakossági fogyasztás valóban tartós növekedési pályára áll-e, azt az ősz utolsó negyedévének (szeptember–november) adatai fogják megmutatni.

 

 

hétfő, október 05, 2026

a miniszterelnök-jelöltön már megint nincs sapka


Most komolyan, Nyekusor megint egy olyan fickót jelölt ki miniszterelnöknek, akinek nincs esélye kormányt alakítani. Még mondja valaki, hogy az egyszerű logikával nem lehetne megoldani ebben az országban a problémákat. Annyit kéne változtatni az alkotmányon, hogy ne lehessen megbuktatni egy kormányt csak úgy, hogy egy másikat szavazol be helyette. Mi értelme egy korlátozott jogkörű kormánynak? Ha a politikusok újra akarják alkudni egymás között a megállapodásaikat, akkor alkudják újra munka után. Kezd nevetségessé válni ez a szarkeverés. Na de legalább egyre közelebb kerül a rendszer összeomlása, aztán lehet valami olyant csinálni ami nem egy nagy szar szétkenve egy jó nagy falon.

Zene. Zene.

ki-kiki-kikiki


Amikor a mesterséges intelligenciával generálok egy fikciós karakterről egy képet, hogy magát fotózza a tükörben, akkor ki készít képet kiről? 

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI.

szerda, szeptember 30, 2026

filmek

Na megint itt a hónap vége és én szinte semmit nem írtam. Belehúzunk a "velős" mondatokba. 

The Terror (3. szezon): Nekem a The Terror 1 szezonja nagyon nagyon bejött, talán az egyik kedvenc sorozatom, a második is tetszett, ritkán dolgozzák fel azt a témát. Ez a 3. szezon nagyon elüt tőlük, hacsak nem gyanakszunk arra, hogy a főszereplő tortúrája valójában az amerikai nép tortúráját szimbolizálja, akkor kap egy elég univerzális olvasatot és azt kell mondjam, nekem bejön ez az értelmezés. Egyébként persze szépen meg van csinálva, csak kicsit szűkebb a történet az előző epikus művektől.

The Maze Runner (2014), Maze Runner: The Scorch Trials (2015), Maze Runner: The Death Cure (2018): Nem fogom külön értékelni ezeket a filmeket, annyira azért nem voltak érdekesek. Egy fiatal felnőtteknek szánt könyvsorozaton alapulnak, amely zsáner legfőbb ismérve az, hogy fiatalok a főszereplők és az üzenetük általában a lojalitásról szól, meg arról, hogy meg kell szólítani a csajt/pasit aki tetszik neked. Legalábbis nekem ez a benyomásom, bár nem nagyon tudom, hogy annó olvastam-e ilyesmit és ha igen akkor abban mi volt az üzenet. Mindenesetre a The Hunger Games is ugyanez a zsáner. Érdekes, hogy ezek a sikeres könyvek, amelyekből film is készül, mind disztópikus sci-fik, lehet, hogy ez az a miliő amiben a leghihetőbb az, hogy felnőtteknek gyakran sikerül elkúrniuk a világot. Engem inkább érdekelne valami történelmi fikció, a két világháború legalább ilyen környezet, de lehet, ezt a fiatalok nem szeretik mert túl történelemóra szaga van. Mindenesetre itt is van egy verseny, amiben kiválasztják a gyerekeket (itt egy labirintusban kell túlélni, mivel mostanában nagyon érdekelnek a labirintusok, gondoltam, két legyet ütök egy csapásra, de nem volt semmi igazán nagy innováció ami a labirintusokat illeti és csak az első film helyszínéül szolgálnak amúgy is) és aztán ki akarják facsarni a nyerteseket, de a legújabb gyereknek jut a lehetőség/sors hogy megszakítsa a körforgást, megcsókolja a lányt és megmentse az emberiséget. Legalábbis egy kis részét itt, de persze nyitva hagyják a végét, hogy azért még a maradékról sem feledkezett meg. Elég látványosak a helyszínek, a szereplők nem tolják túl a színészetet és a karakterek is könnyen felismerhető kategóriákba tartoznak, pont elegendő érzelmi konfliktus van benne amire még egy 15 éves nem a könyv lecsapásával reagál. Persze, ez is rendesen melléfog ami egy globális pandémia igazi problémáit illeti, de hát ki nem? Utólag könnyű okosnak lenni. Volt egyetlen jelenet, amiről azt gondoltam, hogy felnőtteknek szól, de már nem emlékszem mi volt az, lehet van több is, de én nem voltam képes felfedezni őket. Jajj.

Bad Lieutenant (1992): Hát ez bizonyára nagyon ütős volt 92-ben, full frontálba megy a drogozás meg az egyebek, de nekem nem állt nagyon össze semmilyen más mondanivaló azon túl, mint hogy vannak rossz zsaruk is. Persze az vicces, hogy a vége akkor most pozitív vagy negatív. Azért egyszer érdemes megnézni, főként, ha valaki szereti a New York őszi képét, de nem valószínű, hogy valaha is elmegy oda. 

Day The World Ended (1955): Jó kis régi poszt-apó film, mindenki olyan jól fésült az apokalipszisban, mintha mise történt volna. Hiába, a szokás, vagy az értékrendszer, vagy csak a filmes igények és lécek. A történet nem túl bonyolult, nekem az tetszett, ahogy felépítették a szörny bemutatását, aztán most látom a wikipédián, hogy ott volt a plakáton is. Szerintem nem kellett volna, mert vicces a szörnyike az átlátszó szarvaival. Na most meg én lelőttem a poént. Csak a műfaj szerelmeseinek ajánlott.

Chosen Survivors (1977): Ez megint poszt-apó filmnek indul, de aztán nagyon elkanyarodik egy olcsó horrorba egy fura helyszínen. A csavar is kiszámítható most, persze akkor lehet, hogy nagy volt, lepetéltek tőle az emberek.

Kingsman: The Secret Service (2014), Kingsman: The Golden Circle (2017), The King's Man (2021): Ezek egész jó kis titkos ügynökös filmek, képregény alapon, ezért van benne néhány nagyon fura dolog, pl. az, hogy gyakran kinyírják a szereplők nagy részét, meg az, hogy a bunyók nagyon képregényes stílusban vannak filmezve és vágva, engem egyébként ez eléggé idegesít. Viszont az meg bejön, hogy eléggé görbe tükröt mutat a világra és a zsánerre, szeretném én felfedezni az összes apró és nem annyira apró referenciát, bizonyára hemzsegnek benne, de csak néhányat találtam, nem is fogom listázni őket, mert el is felejtettem őket közben. Nem tudom mennyire újranézhető, valószínűleg eléggé, mert nem annyira maga a történet a lényeg, inkább a látvány meg a világ dolgai, ezek egyszer még nosztalgiát is ébreszthetnek. Jó cucc, de azt hiszem, ha moziban nézem, kicsit fanyalogtam volna, hogy ennyi?

Damnation Alley (1977): Jó kis poszt-apokaliptikus road movie, a mai léptékkel sem a látvány sem az akció nem valami ütős, de azért egyszer érdemes megnézni. Az elején van egy hosszú bevezető az atomháború kitöréséről az amerikai nukleáris arzenál központjából, az eléggé hatásos, még most is hideglelés a precíziós kimúlás.

Deliverance (1972): Kimegy az ember a vadonba és rájön, hogy ő is vadember. Persze, 72-es minőségben. Nagy siker volt ez a film, ebből finanszírozta Boorman a Zardozt, az nekem jobban bejött, de persze valószínűleg kevesen vannak ezzel így. Egyébként meg szépen megcsinált film, lassú is eléggé, hogy legyen idő emészteni, de én nem vagyok olyan nagyon fogékony erre a témára, de azért érdekes volt egyszer megnézni, de ha valaki nem magyarázza el hihetően, hogy a Föld anya hogyan jelenik meg a filmben, még egyszer nem fogom megnézni.

Dangerous Game (1993): Sajnos ehhez nem volt semmilyen nyelven feliratom, megszoktam a feliratot a filmeknél, még ha angolt is, bár elég jól értem a nyelvet, ha nem tökéletes a hang, azért sokat tud segíteni. Nekem nagyon bejött ez a film, kicsit úgy érzem, hogy a Bad Lieutenant egyszerű története után gondolta Ferrara, hogy megmutatja, hogy tud egy kacifántos többrétegű filmet is csinálni, ugyanazzal a főszereplővel, kicsit amolyan Bad Director témában. Viszont a való világ és a filmezés egymásra vágása nagyon érdekes egyveleget alkot, egy idő után nehéz eldönteni, hogy a karakterek mikor élnek és mikor játsszák a szerepüket. Van viszont benne egy elég gyomorforgató jelenet, nem fogom lelőni a poént, csak azt, hogy van egy hasonló másik híres ilyen jelenet egy másik filmben és mennyire különbözik a kettő értelmezése a kontextus alapján. Vagy mégsem.

Sentimental Value (2025): Ez jó kis film, de nem mondhatnám, hogy könnyű darab megérteni. Valószínűleg az élet értelméről szól, hogy az embert az áldozatok amiket hoz jobban meghatározzák, mint az eredmények amiket elér, főként, ha egy kicsit kiterjesztjük az ember fogalmát (mondjuk a családjára). Vicces, hogy a fickó ad négy dvd-t az unokájának, ebből kettőnek látszik a borítója, az egyik az Irreversible, a másik a The Piano. Az első filmet egyszer láttam, de többször nem fogom megnézni, a másodikat meg akartam nézni ebben a hónapban, de nem jött össze, majd talán jövő hónapban. Mindenesetre én nem adnám az Irreversible-t egy gyereknek, meg ezt a filmet sem, biztos unná. Én nem untam, de több a lyuk a történetben mint az anyag, bizonyára, hogy mindenki szép nagyra szőhesse a maga szájíze szerint.

Commando (1985): Azok a régi szép idők, amikor Arnie csinálta a rendet a világban. Jó poén volt megnézni, van egy bizonyos poétikája azoknak a jeleneteknek amikor valaki áll a kép közepén és másodperceken keresztül lő és táncol a kezében a géppuska. Persze a főellenséget azért csakis késharcban lehet legyőzni. Azért persze el lehet gondolkodni, hogy ki is a főnök a világban, a megbízó vagy a megbízott.

On Her Majesty's Secret Service (1969): Hoppá, ezt elfelejtettem időben beírni, persze megnéztem, hiszen időrendben nézem a filmeket, de kimaradt amikor néztem. Nekem egyébként egészen bejött, sokkal valószerűbb volt a szokásos Bond filmeknél, talán kütyüket sem használt a fickó. És ugye átlagosabb fickónak mutatja be, aki megnézi a Playboyt is, még ha bombázókkal is van körülvéve és nagyon rosszul is tud öltözködni, ha akar (az a skót szoknya brutális). Na meg itt meg is nősül Bond, nagyon komoly irányváltás a karakterében, de persze azért nem tolták túl a témát, nem tudom, eredetileg is ez volt a koncepció, vagy mivel a szereplő jelentette be, hogy egy filmnél tovább nem vállalja a szerepet, hát gyorsan le is zárták ezt a dolgot. Meg persze itt jelenik meg a sízés először, gondolom a sok tengerparti jelenetet akarták lecserélni, viszont itt nagyon sok rosszfiúval a sízési tudásbeli hiányosságok végeznek, egészen emberséges hozzáállás. Szóval jó kis darab. (ez itt utólagos insert volt)

Diamonds Are Forever (1971): Most belehúztam a James Bondokba, de most sajnos se kedvem se időm írni róluk. Mindegyik érdekes darab, talán majd ha legközelebb újranézem őket, akkor többet fogok ezekről írni, amelyekre csak egy-egy mondat jut. Erről most annyit, hogy ennek a nézése közben ismertem fel, hogy a Bond filmek mind teljesen azonos struktúrájúak, iszonyú zseniális, ahogy ugyanazt a történetet el tudják adni harmincszor, az apró részletek variálásával.

Live and Let Die (1973): Na innen kezdve már Roger Moore a Bond, eléggé megváltoztatták a hangulatot és a szereplőket (lévén szinte mindenki afroamerikai), még ha a film struktúráját nem is. Én inkább poénosnak értékelem az egészet.

The Man with the Golden Gun (1974): Na ez viszont komoly, itt az igazi történet az, hogy egy csaj próbál szabadulni a bérgyilkos pasasától, ezért (nem túl plauzibilis módon) küld neki egy üzenetet, de sajnos a pasasa megöli őt és Bond végül megbosszulja a csajt. És van persze valami globális jelentőségű napbizgenytű is, meg sziklába épített titkos bázis, de hát ezek elmaradhatatlan kellékek egy Bond filmből, de nem erről szól az igazi történet.

The Spy Who Loved Me (1977): Érdekes közeledés a Szovjetunió felé, lehet Brezsnyev papa népszerű volt nyugaton. Persze azért a szovjet ügynök nem sokat karatélyozik, de annál jobban néz ki, szóval az ügynökök végül békét kötnek (a szokásos Bond stílusban), még akkor is, ha jó okuk lenne nem ezt tenni. Lehet van itt valami üzenet a mai kornak is?

Full Metal Jacket (1987): Ez is kimaradt, Kubrickot is be kell pótolni. Nekem annyira nem jött be, de lehet, csak én vagyok érzéketlen a háborús köntösbe ültetett mélypszichológiai üzenetekre. Azért persze szépen meg van csinálva és eléggé különbözik képileg a szokásos Kubrick művektől, érdekes látni, hogy tud mást is, ha akar.

Moonraker (1979): Nekem ez nagyon poénosnak tűnt, szerintem legalább tízszer felkacagtam. A vége, az űrbázison ugyanolyan fárasztó mint az a hosszú bunyó a víz alatt a Thunderballban. Amikor régebben láttam, ez a rész nagyon fárasztott, de most nagyon bejött. Lassan azt kell figyelnem, hogy melyik Bond filmekben nem egy szigetbe van beépítve a titkos bázis, az talán valami titkos üzenet a földtulajdonosok ellen?

Band of Brothers (minisorozat): Ez a sorozat most 25 éves, elég érdekes volt újranézni, valamikor nagyon régen láttuk, én nem sokra emlékeztem belőle, kivéve a végére. Igazán bemutatni a háborút lehetetlen, de azért ez a sorozat sok érdekes jelenetet mutat a harcokon kívül is, meg azt, hogy nem csak harc közben lehet meghalni, sőt, talán a legtöbben nem úgy halnak meg. Meg persze a hősök is elteszik az ezüst étkészletet, egyiküknek sem lett volna ott a helye, egy ideális világban. Kár, hogy olyan sok döntéshozó nem néz háborús filmeket és sorozatokat, mielőtt meghozza a buta döntéseit.

Zene. 

kedd, szeptember 29, 2026

ahova nem süt be a napfény, ott kár a memóriáról elmélkedni


Azt hiszem írtam már, de románul csak gazdasági híreket olvasok (azért néha tévét is nézek, digi24-et meg euronews-t), leginkább a ZF-et. Nagyon gyakran úgy hazudnak, mint a vízfolyás (igen, szerintem direkt hazudnak, ez nem inkompetencia, mindig ugyanabba az irányba mutat, talán egyszer majd írok erről is), ezért gyakran már nem olvasom el a cikkeket sem, csak a címeket, hogy tudjam, mi fáj, mit kell megtolni egy kis hazugsággal. De azért dühöngök rendesen magamban, gyakran gondoltam arra, hogy meg kéne írni, amikor hazudnak, de a magyarázat túl sok időt venne fel, amiből most nekem nincs ilyen célra feleslegem. Viszont ma kipróbáltam, hogyha a gemini-nek azt mondom, hogy keresd meg a hibát a cikkben, akkor megtalálja-e és hát persze megtalálta, nagyon szépen. No hiszen, annyit megér nekem a dolog, hogy a gemini-t megkérdezzem, tényleg jól látom-e hogy hazugság amit írnak és ha igen, akkor csináljak belőle blogbejegyzést. Szóval erről a cikkről van szó (arhív link is). És itt jön amit a gemini írt: 

A Ziarul Financiar cikkének kiindulópontja egy nagyon is valós és aktuális problémát feszeget: Románia nappal olcsón exportálja a megtermelt napenergiát, este pedig – amikor a fogyasztás a csúcsra ér – drágán kénytelen visszavásárolni azt (például Bulgáriából), mivel nem rendelkezik elegendő tárolókapacitással.

A cikk konklúziója azonban – miszerint ha Romániának lenne tárolókapacitása, az energia akkor sem lenne olcsóbb, pusztán azért, mert a tárolókkal rendelkező Bulgáriában is magasak a spot (napi) piaci árak – közgazdaságilag és logikailag is súlyosan hibás.

Íme a főbb hibák és tévedések az újságíró érvelésében:

1. A nagykereskedelmi (spot) ár és a tényleges fogyasztói költség összekeverése A cikk azt feltételezi, hogy ha a tőzsdei spot ár magas, akkor az energia mindenképpen drága marad. Ez tévedés. Ha Romániának lennének akkumulátorai vagy szivattyús-tározós erőművei, akkor a szolgáltatóknak nem kellene az esti csúcsidőszakban a legdrágább spot áron importálniuk az áramot. Ehelyett a nappal, saját maguk által szinte ingyen megtermelt és eltárolt napenergiát használnák fel. Vagyis függetlenül attól, hogy a tőzsdén éppen milyen magas a marginális ár, a román energiarendszer és a fogyasztók tényleges átlagköltsége jelentősen csökkenne.

2. A regionális piacok működésének meg nem értése A cikk felteszi a kérdést: ha Bulgáriának van tárolója, miért drága ott is az áram? A válasz éppen a cikkben elrejtett állításban van: "Románia (...) elküldte ezt az energiát a bolgár akkumulátorokba, majd a fogyasztási csúcsidőszakban (...) importálta azt, ennek megfelelő áron." A balkáni energiapiacok össze vannak kapcsolva. Bulgáriában (és a régióban) azért magas az esti ár, mert a bolgárok pontosan tudják exportálni a betározott energiát azoknak (pl. Romániának, Magyarországnak, Ukrajnának), akiknek hiányuk van belőle, és hajlandóak megfizetni a csillagászati árakat. Ha Románia rendelkezne saját tárolókkal, az esti órákban kiesne mint nagy importőr. A regionális kereslet csökkenése pedig törvényszerűen lejjebb nyomná az esti tőzsdei árakat az egész régióban, így Bulgáriában és Romániában is.

3. Az "arbitrázs" profitjának figyelmen kívül hagyása Jelenleg a bolgár tárolótulajdonosok realizálják a profitot (arbitrázst) azon, hogy nappal olcsón befogadják a román áramot, este pedig drágán eladják Romániának. Ha Romániának saját kapacitása lenne, ez a profit a román gazdaságban maradna (a román energiacégek nyereségeként, vagy alacsonyabb rendszerhasználati és energiadíjként a fogyasztóknál). Ezt az elvesztett hasznot a cikk érvelése teljesen ignorálja.

4. Hibás ok-okozati összefüggés (A "kontrafaktuális" hiánya) Az újságíró logikája szerint: Bulgáriának van tárolója → az ár magas → tehát a tároló nem csökkenti az árat. Ez egy klasszikus logikai hiba (fals ok-okozat). Nem teszi fel a kérdést: Milyen magasak lennének a bolgár (és régiós) árak, ha Bulgáriának EGYÁLTALÁN NEM lenne tárolója? A tárolók tompítják az ártüskéket. Attól, hogy egy extrém aszályos időszakban, hiányzó termelőkapacitások (pl. Cernavodă leállása) mellett az árak így is magasak, tárolók nélkül még sokkal katasztrofálisabb lenne a helyzet.

Összegzésként: A cikk helyesen ismeri fel a román villamosenergia-rendszer rákfenéjét (a tárolás hiányát), de a konklúziója defetista és hibás. A hazai energiatárolás kiépítése igenis csökkentené a kiszolgáltatottságot, letörné a rendszer szintű beszerzési költségeket, és megszüntetné azt az abszurd helyzetet, hogy Románia finanszírozza a szomszédos országok tárolókapacitásainak megtérülését.

Demó. 

Zene. 

AI. 


szerda, szeptember 16, 2026

az emberi agy illúzió átnemeresztő képességéről


Hát ez fontos, meg kell szakítanom a szünetet.

Szóval van egy olyan neurológiai betegség, amit Anton-Babinski szindrómának hívnak (igaz, csak 28 dokumentált eset létezik), ami úgy manifesztálódik, hogy a beteg azt állítja, hogy lát, pedig nem is lát, ugyanis bár a szemei és látóidegei nem sérültek, az agy vizuális feldolgozásért felelős része igen (általában agyvérzés, de akár fizikai sérülés eredményeként). Ezért természetesen, amikor nekimegy a falnak és megkérdik tőle, hogy miért ment neki, akkor mindenféle okokat konfabulál, de nem ismeri be, hogy nem lát.

Hát ez szuper érdekes, ha az ember képes tagadni azt, hogy nem lát, akkor simán képes tagadni azt is, hogy a világmodellje és a cselekvéseinek költségfüggvénye bár determinisztikus, de nem jósolható praktikusan a paraméterek sokasága és kusza összefonódása miatt (azaz nincs szabad akarata).

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI.

The Lovers. 

szerda, szeptember 02, 2026

szünet

Nem lesz több bejegyzés a blogon addig amíg be nem fejezem a játékot. Na jó, ha a játékról valami érdekes még szót érdemel, akkor arról, meg a hó végi filmes lista sem marad el, de egyébként más nem lesz. Na jó, ha leszállnak az ufók, egy AI megoldja a Riemann hipotézist, vagy valami hasonló apróság történik, akkor lehet szintén megér majd egy bejegyzést, de próbálok leszállni a blogolásról amíg be nem fejezem a játékot. Jó lenne ha egy hónapnál nem tartana többet, már csak a szükséges minimumot akarom megugrani.

hétfő, augusztus 31, 2026

filmek

Megint szép hosszú a lista, de megint nem fogtam neki időben írogatni, szóval összecsaptam az egészet, de hát ez van, majd egyszer lesz időm sokat írni, de persze lehet, hogy jobb lenne filmnézéssel eltölteni a sok időt, az jobban megy mint az írás. :)) 

Waterworld (1995): Én az Ulysses cut-ot láttam, amiben jobban kikerekednek a dolgok. Amikor megjelent, bukott ez a film, de nekem most nagyon bejött, igaz, nem vártam világmegváltást, csak egy kis poénos gamatkodást és azt teljesen jól hozza. Szerintem nagyon jó poén, hogy rámentek erre az eltorzult kultúrára, ami a mostani kultúránkból random módon ollóz össze dolgokat, a kataklizmát senki és semmi nem tudja, hogy fogja túlélni, sőt, talán garantált, hogy azok, akik most a csúcson vannak, a társadalom aljára kerüljenek. És miután megnéztem a filmet, egész véletlenül felfedeztem, hogy a hozzá készült SNES játék zenéje mennyire cuccos, úgyhogy be is égett az örök kedvenc listámra. Vajon ha Nolan nem hozza be megint Odüsszeuszt a menő csávók körébe, megkapta volna a hajós abban a torzult kultúrában az Odüsszeusz nevet? Think about it!

Weird Science (1985): Kezdek John Hughes rajongó lenni, ez is egy jó kis filmje. Nem kell túl komolyan venni, csak ha akarja az ember, de azt már csak utólag kell csinálni, a film közben a érdemes a filmre figyelni, mert vannak benne számítógépek, dögös csajok, villámok, még porszívó effektus is. Egyébként kicsit több csajozást vártam, de lehet, csak a konzisztencia végett nem csajozott be a főcsaj, tekintve, csak egy idolt gyártottak, ami definíció szerint elérhetetlen. Szerencsére a valóság is van olyan jó mint a fikció. (yt)

House of the Dragon (3. szezon): Hát megnéztük ezt a 3. szezont, de annyira semmi extra. Szép, de a történet elég lapos és mivel itt eléggé el van magyarázva, hogy ki a jófiú és ki a rossz, inkább csak annyi a kérdés, hogy kit mikor ér utol a sorsa, esetleg a mellékszereplőknél lehet érdekes a kavarás, de a főszereplők csak le kell nyomják a rájuk szabott kaszabolást. Azért persze megnézzük majd az utolsó szezont is, állítólag a legepikusabb sárkányolás lesz majd benne, de nem mondhatnám, hogy tűkön ülve várom.

The Agency (2. szezon): Ez viszont jó kis sorozat volt. Ebben ugye az a spíl, hogy teljesen az íróasztal mögött dolgozik a mesterkém úr, persze a végére azért egy kis akció is befigyel, de egyébként csak puszta manipuláció az egész és hát persze az azért néha egy kicsit hihetetlen, milyen trükköket húznak elő, de azért újszerű tud maradni és az iráni mellékszál is egészen érdekes, persze fogalmam sincs, hogy mennyire életszerű (főként ugyebár most ott nagyot változott a leányzó fekvése). Ez jó kis variáció a kémkedős témához, szóval jöhet még.

Paradise (1982): Hehe, hát ezt muszáj volt előbb vagy utóbb sorra keríteni, a főszereplőnő legendásat alakít benne. Egyébként a moziban bukott a film, de nagyot ment videón. Hát, nekem nagyon bejött, teljesen más hangulata van mint a mostani filmeknek, a főszereplőnő teljesen korrekt mennyiségű képidőben meztelen, a történet butácska, de ha valaki azon akar elgondolkodni, hogy a kiűzetés a paradicsomból miért esik egybe a gyerek problémájának feltűnésével, vagy, hogy a szülők milyen szerepet töltenek be a filmben, akkor megtalálja a morális rágógumit is. Jó cucc, legalábbis nekem bejött.

La Reine Margot (1994): Ez egy Dumas regényen alapul, nagyon érdekes történet, szerintem feldolgozhatnák legalább annyiszor amennyiszer a Monte Cristo grófját feldolgozzák (azaz évtizedenként legalább egyszer). Egyébként egy általában operákat rendező rendezője volt, meg is látszik, néha nagyon nem tököl, néha meg nagyon belemegy egy-egy jelenetbe, ami talán kicsit uncsi, de azért persze nagyon erős jelenetek is vannak és hát fröcsög minden aminek fröcsögni kell, nem szívbajos. Egyébként én inkább azért néztem meg, mert Isabelle Adjani játszik benne, egyébként nagyon jól, de azért a Szent Bertalan éji mészárlás nem volt pite. Érdekes belelátni a királyi nemesség életébe, nem kellett sokat ficánkolni egy kis méreg kiérdemlésére, a tőrök meg pisztolyok már egészen tisztes dolgok voltak. Persze, ha az ember szeret párhuzamokat vonni, itt egész katedrálist építhet belőlük, remélem az AI kegyesebb lesz velünk 500 év múlva mint amilyen kegyesek mi voltunk az őseinkkel. Igaz, az AI-nak sokkal több adat áll rendelkezésére és nem lesz olyan elveszett az emberi elme működésével kapcsolatban sem, mint ahogy mi állunk jelenleg. Nagyon jó kis film.

You Only Live Twice (1967): Egy kicsit lapos volt ez a Bond film, nem is igazán tudom miért, talán azért, mert nekem a keleti dolgok annyira nem egzotikusak már, pedig itt rendesen rámentek, még egy sintó házassági szertartás is gyorsan fel van skiccelve. Az ellenség itt is egy szigetben van, csak itt éppen űrhajókat lopkod, nem űrhajók pályáját szabotálja, lényegében egyre megy. A bunyó nagyobb léptékű, de ugyanazok a mozdulatok többször ismételve, annyira nem érdekes. A legérdekesebb nekem inkább az, hogy valahogy a csajozás mint munkaköri elem van bemutatva, ez olyan vonal ami érdekes számomra. Itt már odáig mennek, hogy a csajozás nélkül Bond nem is tudná teljesíteni a küldetéseit, már a kapcsolatfelvétel is a kiszámítható csajozására épül, vagy pl. a mérgezős jelenetben egyértelmű, hogy valakinek meg kell halnia, ha éppen egyedül lett volna Bond úr, akkor konyec filma. Ugyanakkor az is be van mutatva, hogy milyen úriember is tud lenni Bond úr, amikor legálisan összeházasodik a fedőszemélyiség felépítése részeként, de tiszteletben tartja a felesége érzéseit (illetve azok hiányát) (persze a végén azért senki nem tud ellenállni neki). Ezt a vonalat végig akarom követni a Bond filmekben. Egyébként persze nem rossz cucc, de nekem annyira nem érdekes.

The Blackout (1997): Ez Abel Ferrara, de nem olyan jó film, az ivás meg drogozás potenciális csapdáiról szól, de jó része csak öncélú művészkedés (némi meztelenkedéssel, de nem valami érdekes látvány). Azért egyszer érdemes megnézni, de nem túl érdekes és főként ma már lerágott csont ez a téma, persze lehet 97-ben ütött és azért a két főszereplő csajnak biztosítania kellett volna a sikert, de ha jól értem, nem jött be a számítás.

12 Monkeys (1995): Jó régen láttam már, nekem valahogy az volt meg a fejemben, hogy nagyon bonyolult és kusza a történet, hát egyáltalán nem, igaz, hogy két idősíkon történik, de teljesen lineárisan van elmondva és nagyon jól különválik a két sík, csak egy kis poénkodásig van köztük vizuális kapcsolat (az állatos plakátok). A történet maga sem bonyolult, szerintem az zavart engem anno össze, hogy nem tudtam elképzelni, hogy egy időugrás akár nem az elvárt módon is történhet, de még a félresikerült ugrások is szépen be vannak illesztve a történetbe, semmi fölösleges művészkedés nincs. Szóval az igazi üzenet inkább a rendszer kritikája, ugyebár ha valami igazán nagy gebasz történik, akkor a rendszer nem tudja kivédeni, ez most a Covid után duplán elgondolkodtató, meg a fék nyúz, meg az áldozathibáztatás, meg az igazi elmebaj, meg ilyenekből szép kis kártyavárat lehet rakni. Meg persze a mostani kedvencem, a szabad akarat is jó vastagon ott van (egyébként az én olvasatomban ellene érvel, hiszen a főszereplő nem képes elkerülni a sorsát, pedig még a kimenetet is tudja, csak ugye nem érti). Kötelező sci-fi, de én kipipáltnak tekintem.

To Live (1994): Hú, ez elég ütős volt. Nyugis kis kínai film egy család sorsáról, de hát elég nehéz a sorsuk, jönnek rendesen a megpróbáltatások, némelyek csak úgy, másokat az új kínai kormány hoz, ugyanis a férj megjárja a vörös-fehér polgárháborút, aztán együtt a nagy lépést, meg a kulturális forradalmat is. Még ahhoz képest eléggé kimaradnak ezekből a dolgokból. Ami igazán bejön az ahogy a csapásokhoz hozzáállnak, igazából nincs mit tenni, menni kell tovább, az ember kis porszem a gépezetben, főként ez a család, egy kis város lakójaként építi az utat a kommunizmusba. De a sok megpróbáltatás ellenére is elég optimista marad a film (ellentétben a könyvvel ami alapján készült). Vannak jó dolgok is, a fickó bábjátékos is, egy ideig azzal szórakoztatja a népet, ha szükség van egy kis szórakozásra, érdekes párhuzam magával a filmmel a hagyományos "film" a filmben. Valahogy zseniálisan működik az, hogy a főszereplő amúgy főként komikus szerepekben edződött, itt valahogy magába szívja a sok rossz dolgot és egy mosolyt ereszt ki belőlük. Én már nem is tudom, hogy kínaiak hisznek-e a predestinációban (vagy, hogy ennek az állításnak van-e egyébként értelme, mert mondjuk a magyarokra nincs értelme, még a magyar reformátusokra sem igazán, a szabad akarat mindenkinek kedves), vagy esetleg valami más oknál fogva nem töri össze őket a sok szerencsétlenség, mindenesetre annak, akinek ez bejön, annak bejön és néha tényleg nem lehet mást tenni, mint másnap újra felkelni és végezni a dolgunkat, jól-rosszul.

Runaway Jury (2003): Szépen fel volt építve, a végén viszont (szerintem direkt) blődséggel fejezték be. Érdekes variáció az igazságszolgáltatás működéséről szóló filmekhez, lerántja a leplet az igazság mítoszáról, minden rendszert ki lehet játszani, ha elég sok pénzt fektetünk bele. Most mondjuk mindenki már a számítógépes rendszereken rugózik, pedig valószínűleg ami itt be van mutatva, az még sokkal sokkal. Nekem bejött, de ezeknél a filmeknél, amelyek arra alapulnak, hogy valakit átvernek, valahogy a tetőpont nem igazán tud működni, mert mindenki tudja, hogy kell még legyen egy csavar és a tetőpont pont azért működik, mert előreláthatatlan akadály szokott lenni, ami aztán persze általában megoldódik, de itt pont a viselkedés tökéletes modellezését adják el nekünk. Na mindegy, azért egyszer megéri megnézni, gondolom, másodjára már nem csak a rendszerrel való küzdelmet lehet figyelni, hanem azt is, hogy a két főszereplő életét hogyan csavarja ki ez a fura életvitel, de én ebből már azt hiszem ki fogok maradni. Ja igen, milyen vicces, ahogy a csaj egy firkantással leírja az email címét. Ezt is ellopták tőlünk 2003 óta.

Road House (2024): Bunyós film, de Doug Liman rendezésében, szóval elég látványos, meg elég vicces hangulata is van, ha valaki szereti a témát, ajánlott. Azért én inkább Edge of Tomorrow 2-t szeretnék már látni tőle.

Last Chance Harvey (2008): Ezt láttuk már jó régen, de semmire nem emlékeztem belőle. Hát nagyon sok dolog nincs is mire emlékezni, ebben a filmben a tetőpont az, hogy egy fickó lekésik egy találkáról egy nővel, mert kórházba kerül. De azért elég nyugis film és hát a romantikus filmekben mindenki saját magát keresi (talán), ha vannak akik megtalálják, akkor az már jó, én azért többször már nem akarom megnézni ezt a filmet.

The Choral (2025): Ez nagyon bejött, mert egy történelmi film, de egy relatív egyszerű kis szeletét mutatja be az első világháború idejének és engem igazán érdekel, hogy milyen is volt akkoriban az emberek hétköznapja. Itt egészen pontosan egy kórust szerveznek, hogy előadjanak egy epikus zeneművet, kisvárosi környezetben és hát az a gond, hogy kevés a férfi, mert mindenki éppen a hazát védi Francia honban. Meg persze van igazi művészet, ami nem ismer határokat, de az embereknek meg fontosak a határok, legalábbis egyesek. Nem is tudom mit írjak, nekem nagyon bejött, minden kis részlet érdekel ebből a filmből és minden részletnek két oldala van, néha még be is vannak mutatva. Zseniális.

Silent Roar (2023): Ez is zseniális, jó kis skót művészfilm egy srácról, akinek a tenger elrabolja az apját, de ő persze nem nagyon tudja ezt elfogadni. Meg persze van egy csaj is, meg a skót sziget a magas fűvel, fák nélkül, van vallás meg hit, de egy kicsit félrement és végül elég látványos és poénos is, szerintem kötelező darab. Jól nyomja az hbo, hogy nem csak holivudi színes szart nyom, bár lehet, hogy az EU kényszeríti erre, de nagyon jól csinálja. 

Death Proof (2007): Én anno a Grindhouse-t láttam, azaz ezt meg a következő filmet együtt. Nem nagyon emlékeztem már rá, szóval gondoltam ideje frissíteni. Hát ez az első darab, Tarantino rendezése annyira nem jött be, az autós dolgok annyira nem hatnak meg, a duma meg nekem nagyon műnek tűnik. Persze lehet, hogy érdekes ez egyeseknek, még nincs semmi cociális hálózás, itt még nem az instagram követőkben mérik a népszerűséget, hanem az út menti panókban, meg az akármilyen magazinban való megjelenésben. De baromi sokat dumálnak és elég uncsi, lehet csak nekem nem jön be most ez a felesleges szócséplés, mert még csak nem is poénos. Lehet, pont ez a lényeg, a meta üzenetbe nem akarok belegondolni. Gyengécske. Ja igen és nem tudtam eldönteni, hogy az első részben a vágási hibák akarattal voltak benne, vagy véletlenül, valahogy elég diszkrepáns, hogy 80-as évek trash stílusát ötvözik a 2000-es évek elejei kulturális rágógumival. Mindenképpen a rágógumit kellett volna adaptálni a vizualitáshoz, szerintem. Azért az jó poén, hogy tiszteleg John Hughes előtt, azért egy Tarantino filmet Hughes stílusában megnéznék (meg persze fordítva is, de sajnos azt már csak AI-val lehet összehozni).

Planet Terror (2007): Ez viszont nekem bejött, a zombis téma most amúgy is bejön, a maximumra járatott közhelyek meg adnak egy igazi sármot és persze fröcsög aminek fröcsögnie kell. Nem tudom lehetett-e volna ezt még tovább tolni ezen a pályán, valószínűleg már nem, ilyen szempontból tökéletes film. Az vicces, hogy a nagy dobás, az amputált láb helyére tett automata gépfegyver nem is akkora nagy dobás már így másodszorra, a többi rész ugyanolyan erős. Ez bejövős.

Miami Vice (2006): Nekem ez is bejött, főként a látvány, igazán jól működik az, hogy valahol a házi videóra emlékeztet az egész, megteremti az immerziót, akár a néző is szemtanúja lehetett volna a cselekménynek. Az is nagyon jól működik, hogy szuperközeliben nyomja végig az arcokat, segít megérteni, hogy mennyire a bizalomról meg az érzelmekről szól az egész alvilági élet. Hát ja, hosszan tervezni, százalékpontokon rugózni sokat nem érdemes ott, úgyis elég nagy a marzs, főként ha az ember nem tervez nyugdíjba menni. Talán a történet egy kicsit tényleg gyengécske, de hát nem igazán az a lényeg, mindenből van elég, amiből egy gengszter filmben lenni kell.

Till Love Do Us Part (2022): Ez egy kínai szerelmi háromszög, csak itt egy csaj kell döntsön, hogy mi kell neki, a státus otthon az uncsi gazdag pasasával vagy az önmegvalósítás külföldön a művész pasassal. Igazából egyik témához sem tesz újat, sem a szerelmi háromszögekhez, sem az otthon elhagyásához, de azért jól összeáll a film, nem uncsi és hát első filmnek igencsak dicséretes próbálkozás.

Zene.

vasárnap, augusztus 30, 2026

mindenkinek aki szereti


Nocsak, a mesterséges intelligencia arra is jó, hogy egyesek a verseiket, amelyeket közéleti problémákról írnak, nagyobb közönséghez juttassák el (mert ki olvas ma már?). Pl ezt itt. Szerintem igenis egy új kulturális forradalmat fog elhozni az, hogy sokkal többen tudják majd megugorni az aktuális technikai lécet. Persze, lesz rengeteg színes szemét is, de azt majd az algoritmus kiválogatja.

Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI.

péntek, augusztus 28, 2026

majd a télapó elhozza


Mesterséges intelligenciával mostanában megtaláltak néhány matematikai sejtésre ellenpéldát, meg olyan konstrukciókat amelyekkel létezési tételeket lehet bizonyítani. Egyelőre olyan konstrukciókat, amelyek több területet összekapcsolnak egy új megvilágításban nem sikerült generálni. Jó lenne érteni, hogy egy ilyen példa/ellenpélda matematikai objektum komplexitása mennyiben tér el egy fizikai objektum komplexitásától, amelyet a fizikusok is keresnek már 100 éve, mondjuk egy szupravezető szerkezettől, vagy egy olyan molekulától, amely a víz kémiai tulajdonságaival rendelkezik, de fagyasztáskor nem nő meg a térfogata, tehát mondjuk egy agy lefagyasztására lehetne használni? Remélem csak azért nem találtuk meg ezeket a megoldásokat, mert még senki nem kereste mesterséges intelligencia segítségével, nem azért, mert elérhetetlen komplexitásúak még. Jól jönne már néhány ilyen jellegű eredmény is, eddig nettó negatív a mesterséges intelligencia megítélése az emberek körében.

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI.

Pikszelek. 

GTA6 előzetes. 

csütörtök, augusztus 27, 2026

na ezt jól kisütötték


Hát nem semmi, ahogy a politikus urak elengedték ezt a 1.5 milliárd ingyen eurót a két törvény elpuskázásával (az összeférhetetlenségi törvényt még az EU is vissza kell dobja, de nem kétlem, hogy vissza fogja). Ez a pénz azért a gdp 0.4%-a, nem aprópénz. Amilyen felelőtlenek a politikus urak, olyan felelőtlenül jósolhatom én is azt, hogy Románia nem ússza meg vagy a fizetésképtelenséget, vagy annak az előszobáját (valami hasonlót mint ami Görögországban történt). Egyszerűen a politikusok nem értik mivel játszanak, hát még azt, hogy a szerencse forgandó, stb. Legalább annyi a jó a dologban, hogy nincs vagyonom és befektetésem amit elvihet egy krízis. A nyugdíjban úgysem hittem soha. Egyébként meg kapják b*.

Zene. 

szerda, augusztus 26, 2026

beszarás

Portolták a Debrist jávaszkriptbe, mesterséges intelligencia segítségével, itt megnézhető. Igaz, a tool amivel készítették, már nyílt forrású, ezért a generált js kód egész érthető lett, nem a szokásos rekompilált kód maszlag. Ha sok időm lenne, belemásznék nyakig, de sajnos most nagyon nincs.

Micsoda időket élünk...

a paradicsomlé fröcsögtetésének elviselhetetlen könnyűsége


Na jó, van itt ez az új Ariana Grande klipp. Azért ha legközelebb valakit hibáztatni kell valamilyen tömeggyilkosságért, akkor azért van már más is akit elő lehet szedni, nem csak a számítógépes játékokat meg a szerepjátékokat.

Amúgy ez elég érdekes, nem tudom, hogy azok a zenészek készítenek ilyen típusú vidiókat, akik szeretnének berobbanni a filmiparban (a pop királyánál azt hiszem egyértelműen ez volt az indok), vagy csak egyszerűen megunták a táncikálást, esetleg valami éppen aktuális mémre reagálnak. Persze, a tiktok generációnak sem semmi megfelelni ma már, ha nincs 2 másodpercenként vágás, akkor már uncsi a dolog (egyébként szerintem ez a klipp zseniális, a mondanivalóját meg reverz pszichológiával értelmezném).

Aztán arra gondoltam, hogy vajon vannak olyanok, akik a filmvilágból akartak váltani a zene világába, a dzsemináj adott is néhány tippet, pl. Mackenzie Phillips tette meg ezt a lépést. És itt abba is hagytam a keresgélést. 

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI.

Drónos. 

Kínai lakások.