a szabadságból is a kevesebb néha több

Most egy ideig megint ingyenesen lehetett magyar filmeket nézni, most rendesebben beleálltam a dologba, majd remélhetőleg írni is fogok időben a filmekről, szóval jó kis dagi összefoglaló lesz a hónap végén. Leginkább a rendszerváltás előtti filmek érdekesek számomra, ennek a megértése még sokat fog foglalkoztatni, szóval itt most pár gondolat erről kerül lejegyzésre.

Lehet, hogy minden amit itt leírok csak a képzeletem szüleménye. Persze ezzel semmi gond nincs, hiszen a (film) művészet egyik feladata az, hogy beindítsa a képzeletet (a másik meg az, hogy kenyeret adjon néhány embernek, a kettő közti egyensúly billen néha vészesen ki). 

Szóval én valahogy úgy látom, hogy a rendszerváltás előtti magyar filmek jobbak mint a rendszerváltás utániak. Persze, mindkét korszakban vannak jó darabok és szarok is, de nekem nagyobb arányban jönnek be rendszerváltás előtti filmek. Lehet mindez csak azért van, mert engem jobban érdekel maga a korszak, de lehet azért is, mert volt abban a korszakban valami ami adott egy löketet a filmeknek.

Szóval mi nem volt a Kádár rendszerben? Szabadság. Azért valamicske volt, sokkal több mint Romániában, de persze teljes szabadság azért nem volt, meg cenzúra is volt. Nekem valahogy az az ötletem támadt, hogy a művészeteket mind összefogta ez a dolog, hogy a szabadságról írni, már arról ami nincs a rendszerben, mert tippem szerint a Balcsin több magyar szabadságolt akkor mint most (bár erről nem láttam adatokat, a fejemben a modell ezt mondja, hadd ne kezdjem a paramétereket részletezni most). Szóval azért volt jobb az akkori film és zene, mert valahogy mindenben ott kellett legyen ez a téma, hogy szabadság, de persze csak úgy, hogy átmenjen a cenzúrán. Viszont az, hogy mindenki ugyanazt a témát boncolgatta adott egy olyan koherenciát az egész miskulanciának, amit azóta sem talált meg a (művész) társadalom. Paradox módon, ez az üzenetbeli limitáció nyitotta meg az utat, hogy témában, nyelvben, esztétikában satöbbiben szabadon lehessen alkotni és mégis ne váljon az egész öncélú művészkedéssé. Ez, meg a technikai limitációk arra kényszerítették az alkotókat, hogy közösséget alkossanak és így létrejött egy szinergia a film, zene, és irodalom között ami a szabadságról szólt és elég magasröptű is volt, hogy megugorja a cenzúrát (mondjuk az irodalomról nem sokat tudok, nem is igazán olvastam sok korabeli magyar irodalmat, ha nem is annyira jó ez a korszak, mint a filmekben, el tudnám fogadni, hogy az emberek nem akartak József Attila mögé beállni a sorba, inkább váltottak filmre vagy zenére).

Szóval úgy gondolom, ezért jobbak a régebbi filmek, ma minden alkotó a saját elképzeléseit nyomja orrba-szájba és hiányzik a szinergia a többi alkotóval, akik azért mindenki művéhez hozzátettek valami jót.

Igazából amikor kitaláltam ezt a témát, még volt pár gondolat amiről írni akartam, de most nem jutnak eszembe és éppen volt egy kis rémület is, hogy elveszett a bejegyzés a végén, mert nekifogtam keresgélni zenét és bezártam az ablakot és most éppen úgy tűnik, hogy a blogger nem utolsó módosítás alapján teszi a bejegyzéseket sorrendbe. Na, szóval folyt. köv. 

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene.