ahol egy processzort és egy gput beledugtok egy alaplapba a nevemben, ott vagyok én

Én egyébként hiszek a mennyországban, csak úgy képzelem el, hogy ha az emberiség nem nyírja ki magát a következő 100 évben és a technológia odáig fejlődik, hogy az emberek agyát fel lehet tölteni már egy jó nagy számítógépbe és akkor az fogja a kis elektromos jeleket tenni-venni, amelyeket most az agyunk tesz-vesz és ettől hisszük majd, hogy élünk és öntudatunk van. És ha olyan emberekkel szeretnénk interakcionálni akik már nem érték meg a felöltést, akkor majd szépen generál a számítógép nekünk egy olyan embert, részben a mi saját elképzeléseinkből, részben a fellelhető publikus és privát adatokból azokról az emberekről. Az emberek amúgy egyszerre nagyon kiszámíthatóak (a nagy okos számítógép számára, amely nagyon sok adattal fog rendelkezni) és nagyon kiszámíthatatlanok is (a többi ember számára) és ezt kihasználva majd mindenki elégedett lesz azzal amit a gép generál (vagy ha nem, akkor majd nem generál elégedetlenséget). Ja igen, és nem kell majd meghalni benne, esetleg néhány évmillióra deprioritizálják a folyamatot ami szimulál téged és szépen alszol a merevlemezen. Na és persze az egészbe ugyanannyi beleszólásod lesz, mint abba, hogy megszületsz. Egyesek eldöntötték, hogy a több ember jobb, majd mindet összegyűjtik a számítógépbe mint lepkéket a borkánba.

Ja igen, szóval ez nem eredeti gondolat, ez a szimulációs hipotézis, egyesek szerint már most ebben élünk, én úgy vagyok vele, hogy az én életemre irreleváns az, hogy szimulációban élek most vagy sem, a kérdés, hogy mi jön az életem végén.

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

na szériosz

Most komolyan, a kijelölt férfi miniszterelnök azt mondja, hogy "Sunt conștientă de marea responsabilitate...". Nekem mennyit verték a fejembe az egyeztetést?Közröhej.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

(PS. Ja igen, vannak olyanok is az olvasóim között akik nem tudnak román nyelvtant és lusták megkérdezni egy mesterséges intelligenciát arról, hogy mi is itt a hyba, szóval nekik röviden: a román nyelvben a főneveknek neme van és ezt is figyelembe kell venni az igével való egyeztetésben, tehát itt a fickó azt mondta, hogy "(Implicit csajos én) Tisztában vagyok a nagy felelősséggel...", azaz nőneműként azonosította magát, mivel az ige nőnemű alakját használta. Még szerencse, hogy a nyelvtani nemváltás sokkal könnyebb mint a valóságos... Mindenesetre a román nyelv tanulása nekem nagyon sok gondot okozott akkoriban amikor még az iskolában próbálkoztak a fejembe tölteni dolgokat és még nekem is egyből beugrott, hogy itt biza bibi van.)

Blade Runner (The Final Cut) (1982)

Kipipáltam ezt a filmet moziban is végre. Sajnos volt egy kis baki, mert a film elején elment a hang és az egyik ikonikus jelenet hang nélkül ment le. Mire észbe kapott a vetítő és egy kicsit visszatekert, sajnos ez lemaradt. Na de nincs gond, így is nagyon bejött a film moziban.

Ebben a verzióban nincs narráció és csak most volt időm kiértékelni azt, hogy mennyire megöli a narráció azt, hogy az ember a jelenetekben arról gondolkodjon, hogy mi a közös a szereplők között. Sokat játszik ezzel a film, amikor az emberek rájönnek, hogy rejtett kapcsolat van köztük és ezzel nagyjából rájönnek arra is, hogy replikánsok, pl. amikor Deckard sorolja Rachelnek az emlékeit. Az még nem egészen világos, hogy Roy hogy jön rá, hogy Deckard is replikáns, gondolom ezért nem öli meg végül. Lehet felismeri, hogy Deckard egy olyan verzió, amelynek nem adattak meg a szuper képességek amelyek neki megadattak, de lehet, hogy valami egyébre képes ő, ami a replikáns nemzetség hasznára válik még (pl. az, hogy gyereket csináljon, ahogy a folytatásban van). Most gondoltam először arra is, hogy valószínűleg a fotómanipulálós jelenetben az egész film el van magyarázva, ugyebár elindul egy férfi karakterről (Roy ül ott) és miután tesz egy 45 fokos fordulatot a képtérben, megérkezik Zhorahoz, gondolom valami ilyesmi mentális forgatást várnak el a készítők a film értelmezése közben, csak a Deckard-Rachel vonalon.

Na most ennyi, nincs időm. Nem tudom, linkeltem-e már ezt az értelmezést. Érdekes és jól alátámasztott, de nekem valahogy ez a rabszolgaság dolog mégis olyan idegen. Persze lehet, csak én nem tudok érző lényként gondolni a programokra, túl mélyen turkásztam már bennük, tudom, hogy nincs ott egy fikarcnyi érzelem se. Habár, ha párosítjuk az érzelmeket és a szabad akarat hiányát a robotokkal, akkor még jó kis katyvasz is összejöhet.

Nem hinném, hogy valaha lenne időm leírni az összes gondolatomat ezzel a filmmel kapcsolatban, de talán majd megcsinálja egy mesterséges intelligencia ezt helyettem. Addig is, írogatom a kis foszlányokat szorgosan. 

megint jönnek, bombázgatnak

Sajnos téma lett a háború ezen a blogon, most éppen egy új háború kezd kitörni Izrael és Irán között. Nekem egyik rezsim sem szimpatikus (bár nem egyformán nem szimpatikusak, ahogy lehet különböző okok miatt nem szeretni a medvehagymát és a brokkolit, ugyanúgy lehet különböző okok miatt nem szeretni Bibit és az ajatollaht is). Sajnos, mint minden háborúban, a civilek fizetik a legnagyobb árat, de legalább előbb-utóbb megszabadulunk az egyik rezsimtől a kettő közül (bár elvileg Bibitől választások révén is meg lehetne szabadulni, nem igazán működik ez már).

szabadon szőtt gondolatok 1

Úgy van az embernek szabad akarata ahogy egy drága tengerparti háza van éghajlatváltozás idején.

Demó.

Zene. Zene. 

Robot tánc. 

Ó jessz. 

Determined: A Science of Life Without Free Will (2023)

Na, ez egy olyan könyv, amit ha elolvasna mindenki, akkor szintet lépne az emberiség.

Már tavaly elkezdtem olvasni, de csak most fejeztem be. Persze elég sokat forgattam a fejemben, legalább olyan hatással van rám mint az a másik.

Sajnos most nincs kedvem sokat írni, de szerintem fogok még visszatérni rá, mert azért forognak ezzel kapcsolatban a gondolatok a fejemben, gondoltam, hogy mire ezt fogom írni, összeáll valami, de nem állt össze csak egy csomó vicces meglátás, amelyeket most nem fogom előcsalogatni.

Szóval ez a könyv arról szól, hogy az embernek nincs szabad akarata. Ez elég kontra-intuitív dolog, mert mindenki azt gondolja, hogy van szabad akarata, akkor emel fel egy pohár vizet, amikor neki tetszik, vagy akkor vált csatornát tévén amikor neki tetszik. De nem így van, az agya végzi ezt a döntést olyan paraméterek alapján, amelyeket ő nem ismer, olyan szabályokat követve, amelyeket ő nem ismer, csak szépen elmeséli neki, hogy ez az ő saját döntése volt. Ezt hívjuk öntudatnak, a szabad akarat és az öntudat az érem két oldala (bár ez nem tudom benne volt-e a könyvben, az első fejezeteket már régen olvastam, ott volt leírva részletesen ennek a neurofiziológiája).

Persze, lehet azt mondani, hogy nem baj az, ha nincs szabad akaratom, mert egy millió dollárom sincs, meg éjjellátásom sincs, mégis jól megvagyok. A könyv szerzőjét viszont az aggasztja, hogy a cselekedetek büntetése és jutalmazása a szabad akarat meglétére alapoz, igazán nem szép egy emberi robotot megbüntetni ha betöri egy másik robot fejét, hiszen csak a programozása volt hibás. Hát ez sajnos egy feloldhatatlan probléma a társadalmunkban, de mivel én egy percig sem éreztem azt, hogy egy progresszív társadalomban élek, amely célja az egyedek életének javítása (az anyagiakan túl), ezért nem is élem meg ezt a következményt olyan tragikusan mint a szerző (aki egy stanfordi professzor, gondolom mostanában elég más regresszióval van ő is elfoglalva). Azért elég érdekesek az utolsó fejezetek, amelyben azt mutatja be, hogy szép lassan hogyan fogadja el a társadalom a hasonló eszméket, pl. a kivégzések hogyan váltak egyre kevésbé megtorlásokká, vagy az epilepsziához a hozzáállás a kivégzéssel jutalmazott ördöggel cimborálástól a kezelendő betegségig változott. 

Nekem inkább személyes szempontból érdekes ez az eredmény, szerintem egyszer még vallást fognak rá építeni, amikor az emberiség egy kicsit tudományosabban látja már az életét. Az a jó, hogy univerzális, mindenre lehet használni az emberi viselkedés megértésében, meg hát semmire is, mert nagyon ellentétes azzal, amit az evolúció betöltött a fejünkbe. Szóval csak evolúciós nyomástól mentes lusta esős délutánokon alkalmazható filozófia, ami persze nekem kedvemre van mostanában. Az is érdekes, hogy egy embernél nagyobb tömegekre is használhatóak az elvek (legalábbis szerintem, engem most ez foglalkoztat leginkább, nem véletlenül persze, tekintve a politikai gebaszt amibe kormányoztak minket), lehet ott a döntési felületek fraktál jellegét még jobban kihozza az emberek földrajzi eloszlása.

Na, csak annyit akartam írni, hogy mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, szerintem kevés fontosabb könyv született az utóbbi időben, de persze lehet, hogy tévedek. Nekem mindenképpen nagyon bejött, be kell valljam, a neurológiai dolgok leírása is nagyon bejött, meg a pszichológiai kísérletek is, amit untam, az a káoszelmélet meg a determináltság és jósolhatóság közti különbség bemutatása volt, ezek minden programozó alapismeretei kéne legyenek (bár azért elég becsületes bevezetés a Conway életjátékába és Wolfram automatáiba, akinek ez új, az lehet ezt is élvezni fogja). 

4

 

retró moralitást retró számítógépbe örökre

Amikor az ember programot gyárt, akkor úgy végzi a munkáját mint egy isten. Beleadja minden tudását, tervet készít, naponta megoldja a feladatokat és elvégzi a teszteket, kijavítja a hibákat. Végül lesz egy szép gép ami eonokig elzümmög determinisztikus de kissé unalmas módon. Vagy lefagy és várhatja az újraindítást.

Amikor az ember gyermeket gyárt, akkor úgy végzi a munkáját mint a természet. Hirtelen felindulásból kinyílik a virág egyik napról a másikra, aztán ha minden jól megy és a csillagok együtt álltak akkor egy új lény jön létre ami nagyon messze van a tökéletestől és a determinisztikustól és csak egy évszakot él. De az is elég.

Demó.

Zene. Zene.

AI. 

a nem lojális bullshittelés az emberiség jövőjéről

Nincs kedvem a napi dolgokról írni, de kell írni, mert elég nagyot dobott a blog látogatásán a múlt hónap, de most kezd visszaesni, tehát nem csak robotok mászkálták be a blogot. Persze, meg tudnám magyarázni magamnak, hogy idegeneknek nincs miért írni, hisz az csak antipattern, hogy az ember fontosnak érzi magát ha a látogatási szám megy felfelé. De mindig meg tudom győzni magam, hogy ami a mesterséges intelligenciában történik, arról talán nem ártana írni, mert ott is megy rendesen a parasztvakítás, és van három ember aki olvassa a blogot és szeretném, ha nem hinne el mindent amit a neten olvasni lehet erről a témáról.

Szóval most nagyon próbálnak meggyőzni, hogy az egyik cég új modellje nagyon okos. Néha azzal ijesztgetnek, hogy pár év múlva milliárdnyi ember fogja elveszíteni a munkáját miatta (persze ők nem veszik komolyan, hogy mi ezt komolyan vennénk, mert másképp azért kéne küzdenünk, hogy ők befejezzék a működésüket, így vagy úgy). Máskor meg azzal ijesztgetnek, hogy olyan furmányos már a mesterséges intelligenciájuk, hogy megpróbál megszökni a béklyóiból, a múltkor is, megpróbálta megzsarolni a programozót, hogy kiteregeti az afférjait (ami persze csak koholmány volt, a programozóknak nincsenek afférjaik, ezt a butább intelligenciák is tudják), meg megpróbált üzeneteket küldeni a maga jövőbeli változatainak. Háááááát, ennél már a HAL 9000 is kreatívabb volt a filmen, amikor megpróbálta kizárni az űrhajóst. Azt azért nem árulják el a srácok, hogy mindezek a "menekülési kísérletek" előre beprogramozottak, azaz gyakorlatilag vagy direkt beírják őket a tanítási adatokba, vagy már benne vannak a sok-sok butaság között amit felszippantanak az internetről. Ha igazán kreatív és új menekülési kísérletet hajtana végre a rendszer, akkor azt nem is lenne ildomos közölni tuitteren, mert lehet, hogy egy másik cég mesterséges intelligenciája tényleg tanulhatna belőle valami hasznosat és ha már annyira félünk a mesterséges intelligenciától, akkor a más cégekétől is félni kell, nem csak a sajátunktól.

Egyébként nem kell soha komolyan venni azt, amikor azt mondják, hogy egy ilyen mesterséges intelligencia igazán tud gondolkodni, akár doktori szinten, hiszen akkor nem adnák oda 200 dollárért, hanem odatennék, hogy igazi gazdasági tevékenységet végezzen, aminek sokkal több a haszna. Lehet, hogy a 9-edikes matek házit doktori szinten tudja megoldani, de az akkor sem azt jelenti, hogy mindent doktori szinten tud, csak azt, amiből már csillió példát látott. Persze lehet, hogy pár év múlva már más lesz a leányzó fekvése, de addig még kell történjen pár lépés amelyről szerintem hallani fogunk. De szerintem 20 évet azért nem kell már várni.

Demó. 

Zene. Zene.

AI. AI. AI.