filmek

Most is relatív hosszú a lista, megint a végére hagytam, szóval elmarad a nagy filozófia a M:I filmekről, amit akartam az elején írni. Fura, milyen gyorsan elvesznek a részletek, pedig mennyit dolgozhatnak rajta, hogy minden valósnak tűnjön. Van itt egy lecke valahol a plafonálódó haszonról a részletek kidolgozásában, de majd valamikor máskor fogok filózni ezen.

Mission: Impossible III (2006): Talán ez a legintenzívebb része a sorozatnak, itt még nincs poénkodás, csak akció. Egyből három helyre is be kell törni, a Vatikánba persze finesszel, talán ez a legjobb része a filmnek és vicces ahogy PSH saját magát pofozza a mellékhelyiségben. Az utolsó betörésre már vagy nem volt pénz, vagy a stáb is sokallta már a lövöldözést kisebb-nagyobb belső terekben, ezért itt inkább szaladt egy nagyot Mr. Hunt, talán ebben kezdte a hosszú szaladásait is, előtte csak rövidebbeket szaladt de itt azért vicces volt az a hosszú Shanghai szaladás, amit telefonon kapja az irányokat, hja, még nem volt gúgel mepsz. Nekem valahogy ez túl intenzív volt, nem igazán bejövős. Ja igen, itt távolodik el Mr. Hunt Mr. Bondtól a leginkább azzal, hogy a nőkhöz való viszonyát teljesen másképp képzeli el. Az, hogy ez hozzátesz-e a filmhez, jó kérdés, szerintem inkább csak virtue signalling, a sorozat többi részében is meg kell ezután jelenjen valamilyen formán a b neje, de egyértelmű, hogy csak mellékszál lehet.

Mission: Impossible – Ghost Protocol (2011): Ez viszont talán a legatipikusabb rész, látszik, hogy Brad Bird rendezte, aki animációban tette le leginkább a névjegyét. De talán ebben vezetik be azt, hogy nem minden sikerül elsőre, sőt, rengeteg technika megadja magát (főként Dubaiban), de aztán csak sikerül megoldani a problémákat. Itt van egyedül olyan jelenet, ahol a csapatban nézeteltérések vannak, talán ebben a részben jöttem rá, hogy valójában az egész M:I sorozat arról szól, hogy a filmek egymásra utalgatnak és egymást próbálják túlszárnyalni abban, hogy ugyanolyan témájú jeleneteket ki tud látványosabban megrendezni, vagy akár ugyanolyan csavarokat ki tud tovább csavarni. Ha pl. az előző részben volt egy nagy csavar a feleség identitásában, itt az egész IMF identitása csavarrá változik, mert ugyebár azt hiszik, hogy felfüggesztették, pedig nem is igazán, vagy valami hasonló. Igazából ezek a részletek már el is vesztek a fejemben, annyira értelmetlen procedurális baszkódás az egész. Viszont ami megmaradt ennek a résznek a végéről, hogy Hunt és a gonosz fickó mint Tom és Jerry kapkodnak egy táska után, amiben nem sajt van, hanem nukleáris töltetű ballisztikus rakéták indítását szolgáló készülék. Jó poén. Az is érdekes, hogy itt egyedül a női ügynök sarkára áll és miután meghódította az áldozatát, jól tökön rúgja.

Mission: Impossible – Rogue Nation (2015): Na itt végre bevezetnek egy igazán dögös ügynök nőt, aki képességekben Hunt megfelelője, de a motivációja a film során ambivalens, hogy igazi nemezis lehessen. Persze azért ha már így felépítik, akkor csak a jó ügyet szolgálhatja. Ez is olyan, hogy elmennek Casablancaba valami nagy adatcenterből ellopni adatokat. Miért lenne Casablancaban nagy adatcenter, ahol bizonyára a hűtés jelentős költséget jelent (és az épület gyenge pontja is, amelyen keresztül sikerül megoldani a védelmi rendszer hekkjét, egyébként talán itt jelenik meg az a gondolat, hogy a rendszerek összetettek és hiába kijátszhatatlan a fő rendszer, ha az alrendszere kijátszható akkor van esély feltörni)? Hát mert utólag van egy autós üldözés is és úgy tűnik, Tangierben sok autós üldözés van egyéb filmekben, akkor nálunk legyen Casablanca, ne csak az európai szűk utcákon rakoncátlankodjunk már. Na jó, szóval ennek a filmnek egyértelműen a bécsi operában zajló jelenetek a legjobb része. Ja igen, itt megjelenik egy új főgonosz, aki a következő részben is lesz, de én nem találom érdekesnek ezt a karaktert, de persze jó kis ellentéte Huntnak, mert ő egy gonosszá vált titkos ügynök.

Mission: Impossible – Fallout (2018): Na már belefáradtam ebbe, itt csak annyit fogok írni, hogy teljesen nevetséges az a helikopteres üldözés, nagyon nem tűnik senki úgy, mintha a helyzet magaslatán lenne és nem is igazán tudjuk, hogyan kéne egy ilyesminek kinézni a valóságban, azaz két polgári helikopter próbálja megsemmisíteni egymást, de az egyiken a fickónak van egy baromi nagy géppuskája. Nekem ez a rész nem igazán jött be. Végül nem mentem el moziba megnézni a 8. részt, ami valószínűleg véget vet az M:I filmek sorozatának, de a Tom Cruiseal készítetteknek bizonyára, mert 400 millió dodóba került és kb. annyit is hozott vissza, de a marketing még bizonyára ennyibe került, szóval az első rész lesz ami pénzügyi bukás.

Elevation (2024): Hát ez egy gyengécske disztópia, de én szeretem azokat, amikor jön valami és kiírtja az emberiség nagyját. Most éppen valami lények bújnak elő a föld alól, de valamiért nem akarnak 8000 lábnál magasabbra menni és itt abba is hagyom a történetet, mert nem túl bonyolult és hát persze minden rendszerben van valami hiba, amit itt a csaj talál meg a Fireflyból, ami igazán rendes tőle.

My Blueberry Nights (2007): Most láttam, hogy Wong mester készített egy In The Mood for Love 2001 rövidfilmet is, aminek nagyjából ugyanaz a témája, mint ennek a filmnek. Sajnos a Norah Jones-Jude Law páros messze nem olyan jó (legalábbis Wong mester irányítása alatt) mint Maggie és Tony. Valahogy ez érezhető az egész filmen, a történetek nem túl bonyolultak, de azért elég érdekesek, hogy fenntartsák a figyelmet, de valahogy mégsem áll össze valami többe mint a részek összege. Lehet, hogy valójában ritka az a keleti rendező aki át tudja ültetni a művészetét nyugatra, fordítva meg nem is tudok egyet sem (mármint, hogy nyugati rendező rendezzen jó keleti filmet keleti stábbal és színészekkel). No nem baj, a lényeg átjön, néha kell egy kis távolság ahhoz, hogy rájöjjünk, ki is áll hozzánk igazán közel.

Utopia Impusa (2010): Ez egy dokumentum film az átkos rendszerről, olyan vicces, hogy mennyire az a hangulat van benne, hogy ez biza vissza nem térhet, aztán meg itt vagyunk, éppen kibekkeltük egy rövid időre a visszacsúszást a másodosztályba, de ki tudja meddig tudjuk ezt csinálni. Nekem a pártkönyves rész teljesen ismeretlen volt, az abortuszos rész meg a legerősebb, a legközelebb, ha valaki hülyeségeket mond a neten, be kell linkelni a film jótúbos kalózváltozatát. (Mi mondjuk az hbon néztük). Remélem jó sok ilyen témájú film készül a következő pár évben, nehogy már a hülyeség miatt menjünk a pokolba, legalább a szabad akarat látszatát meg kéne őriznünk (bár egyébként a szabad akaratos könyv részei a magzat fejlődéséről nem ideális környezetben igencsak könnyen átvihetőek a román társadalomra). (yt)

Hostile Waters (1997): Jó kis tévé film ez egy orosz atom-tengeralattjáróról, amely Amerika partjaihoz közel végezte, 16 atomtöltetet hordozó rakétával és egy atomreaktorral a fedélzetén, 6000 méter mélységben. Kicsit elgondolkodtam most az iráni válság kapcsán, hogy nem lenne könnyebb ezeket a roncsokat megkeresni és "kimenteni" a szajrét, mint uránfinomítókat építeni meg miegymás. Ezek szerint nem, mert gondolom nem csak az én láttam ezt a filmet. Egyébként Rutger Hauer baromi jól játszik el benne egy baromi bátor de kicsit köpcös orosz tengeralattjáró kapitányt. A díszletek is nagyon jók, egyszerre tűnik vezérlő teremnek és konyhának egy komcsi blokkban, van ennek egy esztétikája, amit mindenki felismer, aki élt a kommunizmusban, de gondolom reprodukálni azért már nem olyan könnyű. Vagy fene tudja. Szóval nekem nagyon bejött ez a film.

The Walking Dead: Dead City (2. szezon): Nagyon széteső volt ez a szezon, nem egészen értettem a dinamikát, kicsit olyan volt, mintha az új stáb szerette volna valamilyen más irányba vinni a sétáló holtak témát de ellenálltak nekik (gondolom a színészek, meg a pénzemberek) és amit sikerült összefércelni abban nehéz megtalálni a lényeget. Lehet, hogy van benne, de nekem nem igazán jött le, az sem segített, hogy mondjuk a 7. részben azon megy a pampogás, hogy a Maggie és Negan párhuzamosan van rosszul különböző helyeken, de aztán valahogy mégsem lesz belőlük vacsora. Teljesen érthetetlen volt ez az egész rész, szerintem tiszta időhúzás volt a végső rész előtt, amiben szintén az volt, hogy Maggie hátbaszúrja Negant, de az nem hal meg, viszont Ginny, aki kicsit meghorzsolta magát valamiben, az meghal, mert elfertőződött a sebe. Persze Ginny amúgy is csak téblábolt az egész szezonban, pedig az előző szezonban érdekes karakter volt. Ja és itt végre sokat szerepel Maggie fia is, de ő is azon pörög, hogy utálja vagy szeresse az anyját. Na, szóval senki nem haladt az egyről a kettőre, de végül sikerült mindenkinek szinte meghalnia, szóval legalább ennyi. Ja, és voltak zombik, akik szív nélkül is mozogtak, szóval valahogy azt üzeni ez, hogy ők a fejlettebb életforma mint az ember, mert nekünk nem megy ez a trükk. Gondolom azért egy new yorki lakos legalább értékelte a helyszíneket (illetve gondolom azok rekonstrukcióit), mindenféle templomokban, múzeumokban és színházakban történik a cselekmény nagyja, néha meg irodaházakban, ez cuccos. Ha nem folytatódik ez a szál, én nem esek kétségbe.

The Substance (2024): Ezt idén már láttam, de most az HBO-ra is eljött és hát meg akartam mutatni E-nek. Most teljesen úgy értelmezem, hogy a test-öntudat dualitásról szól (direkt nem írtam lelket), de most ugyebár a szabad akarat ami szabad kapacitást uralja az agyamban. Erről nem is kell sokat filóznom most, ugyebár mindenki tudja, hogy test nélkül nincs öntudat, mégis minden kreditet az öntudat kap, pedig a test mennyit dolgozik, hogy jól menjenek a dolgok. Na de ha megutáljuk a testünket, akkor nehéz kimászni a galibából, a főhősnőnek nem is sikerül, de legalább megérti végül, hogy csak fel kellett volna nézni az égre és nem mindig előre menni.

Cruising (1980): Hát ezt a filmet a rendezőért és Al Pacinoért választottam, nem gondoltam, hogy ennyire explicit meleg téma lesz. Azt azért mindenképpen meg kell említeni, hogy ez csak egy szelete a meleg kultúrának, bizonyára a nagyja sokkal privátabban történik. Aztán meg mindenki beleszőheti a kurrens elképzeléseit a bűnről és bűnhődésről és igen, a szabd akaratról is, gondolom a vége azt sugallja, hogy ha valaki nagyon sokat foglalkozik gyilkosságokkal, akkor ő is hajlamos lesz rá, főként, ha éppen nagyon össze van zavarva. Hát nem tudom milyen visszhangja volt ennek a filmnek amikor megjelent, most azért jó nagy adag "a térkép nem a terület" elmélkedés kellett nekem.

Zene.

doomban keresztelt testvéreim, csipogás gyün

Kezdtem a tuitteren tesztelgetni a mesterséges intelligenciájukat azzal, hogy mit gondol egy-egy bejegyzésről. Néha egészen érdekes dolgokat produkál, tudományos cikkeket idéz (jó, lehet, hogy nem létezőeket, de legalább tudományosan hangzó hipotéziseket vizsgálnak a hipotetikus cikkek).

Szóval belefutottam egy bejegyzésbe, miszerint vallás mindig lesz és kíváncsi voltam, mi a véleménye erről a mesterséges intelligenciának és egészen intelligens véleménye volt. És akkor jött a felismerés, hogy valószínűleg a mesterséges intelligencia fel fogja váltani a vallást. Na nem (csak) azért, mert jobban megmagyarázza az élet értelmét, hanem egyszerűen azért, mert sokkal hozzáférhetőbb. A vallás is leginkább a közvetítőin keresztül kerül be az életünkbe, bár úgy gondolom, hogy van az embernek prediszpozíciója rá (vagy fogalmazhatjuk úgy is, hogy a nagyobb embercsoportok kialakítása jó stratégia volt bizonyos evolúciós nyomás kiegyenlítésére), de senki sem születik egy-egy vallás ismeretével, meg kell azt tanulni könyvekből, vallás órán, misére járással, stb. Na, ezeknél a dolgoknál sokkal jobban hozzáférhető egy csetbot, aki szintén mindenre tud (néha légből kapott) választ adni. Persze, a vallások is készíthetnek majd csetbotokat, de nem tudom mennyire fognak azok tudni versenyezni azokkal, amelyeknek nem mindenre az a válasza, hogy a dolgok azért történnek így, mert Isten szeret bennünket.

Persze, nem hinném, hogy akikben már kialakult egy erős hit, azok váltani fognak, de szerintem néhány generáción belül tuti megtörténik a váltás. Amúgy sem hinném, hogy mesterséges intelligencia nélkül lesz még néhány generáció, az éghajlatváltozás kipusztít mindent aminek nem elég napi pár kalória az élethez.

Itt közben ment a zene és bejött ez a Beyond Sunrise és folytatásai klipp és milyen kár, hogy Linklater képtelen volt kitalálni valami jó folytatást. Lehetne egy új mértéke a szuperemberi szintű mesterséges intelligenciának, ha jó folytatást tudna ajánlani egyes filmekhez. Aztán pár év múlva majd le is generálja. Tényleg, vicces lesz, ha a vidiógenerálás hamarabb lesz megoldva mint a forgatókönyv generálás. Nagyon durván fejlődik a vidiógenerálás, én úgy látom 1-2 év múlva már menni fog egy egész film generálása, persze az jó kérdés, hogy mennyire fog a betanult filmekhez hasonlítani, valószínűleg egészen új vizuális stílust még nem fog tudni, bár ki tudja, a ghiblifikációs hullám után nem lepne meg, ha ez sem lenne komoly akadály.

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI.

Jó cikk a magyarországi akkugyártásról.  

Ballerina (2025)

Nekem teljesen kimaradtak eddig a John Wick filmek, de gondoltam, hogy egy bunyós filmre Anna de Armasszal azért érdekes lesz.

Annyira nem volt érdekes. Persze nagyon látványos a bunyózás, de a többi az elég gyengécske, valószínűleg nagyon össze kellett csapni, a bunyós jelenetek túlfutottak a költségeken, itt kellett vágni. Pedig egészen érdekes, hogy a főgonosz elkezd filózni a szabad akaratom, na gondoltam magamban, helyben vagyunk, aztán persze két mondat után kifullad és persze később is inkább egy gránáttal oldják meg a dilemmát, hogy van-e az embernek szabad akarata vagy a szülei által kialakított erőtérben mozognak valódi döntési lehetőség nélkül.

Nem mondom, a bunyó tényleg nagyon látványos és a kézigránátozós jelenetben azért rendesen szívtam is a fogam, de én azért jobban szerettem volna egy klasszikusabb Bond filmet Annával a főszerepben. Hát nem ez lesz a kedvenc zsánerem az tuti, az Atomic Blonde amire még emlékszem, hogy ebben a zsánerben láttam, az jobb volt, jobban kiemelte a főhősnő természetes adottságait is. :)

Egyébként az érdekes volt, hogy itt mennyire más volt a bunyók természete, szinte sohasem ütöttek direkt, mindig valamilyen tárggyal, vagy tárgyba vitték valamilyen lehetetlen szögbe az ellenfélt, ehhez mind jár is külön-külön hangeffektus, egy idő után elég fárasztó. Itt az emberek is sokkal tovább bírták a bunyót, általában ha valaki kap egyet a hentes bárddal a nyakában, az nem folytatja a bunyót, de itt még legalább 20 másodpercig bírták. A lövések is szinte mindig közelről fejlövések voltak, elég brutális. A legtöbb hyba talán a lángszórós jelenetekben volt, bár nagyon látványosak, azért többször is látszott hogy a főhősnőt le kellett cserélni egy kaszkadőrre, mert sokba került volna ha nem jól sűlnek el a dolgok.

Azon is gondolkodtam közben, hogy mostanában azt figyeltem meg, hogy teljesen el tudok vonatkoztatni a filmben látottaktól amikor az értelmet keresem, lehet, hogy kéne adjak a képregényfilmeknek egy esélyt, lehet, hogy élvezném őket, ha nem az univerzum leggonoszabb gonoszát győznék le a fiúk/lányok, hanem a patriarchátust?

Még arra is gondoltam, hogy valamilyen felismerhető kódolást kéne alkalmazzanak ezek a filmek, hogy tudjuk, hogy melyik ellenféllel mennyit kell majd küzdeni.

Ja igen, eszméletlen mennyiségű embert legyaknak ebben a filmben, nem is tudom mikor láttam utoljára ennyit, nekem ez eléggé elvett az élvezetből, mert azért mégis mindenki ember, még ha rossz paraméterek között is éli az életét.

Na most ennyi, nem gondoltam, hogy ennyit fogok írni erről a filmről, de most így jött ki a lépés. 

Zene. 

az örök utcabál kezdetére még egy kicsit várni kell

Na hát ezt is megértük, tegnap megkezdte a Tesla az önjáró taxijának a tesztelését Austinban. Egyelőre persze csak nagyon kevés autóval működik a dolog és csak influenszerek vehetik igénybe (gondolom a használati feltételek között van az is, hogy nem szabad rosszat írni róla) és még biztonsági sofőr is van, de mindenképpen az első lépés azon az úton, hogy a Tesla nagy robotaxi flottát működtessen. Ezennel beléptek a versenybe a Waymoval szemben, gondolom még inkább felpörög a verseny. Én egyébként még mindig a Waymora szavazok, szerintem a szoftver nehezebb mint a hardver (persze, egyik sem könnyű :))). A Waymo is nagyon keményen nekifogott felskálázni a szolgáltatást, de nekik már megy a robotaxi biztonsági sofőr nélkül is (bár talán azért náluk is van felügyelet, csak igény szerint veszi át az irányítást, nem néztem utána mostanában, régebben biztosan így volt). Csak ők elvileg lassabban terjeszthetik ki a rendszerüket újabb és újabb városokra, mert előtte be kell szkenneljék a helyet, de bizonyára dolgoznak ennek az automatizálásán vagy kiküszöbölésén. Az tuti, hogy érdekes lesz a dolog kimenetele és remélhetőleg hamar eljutunk oda, hogy a robotaxi lesz az egyetlen lehetőség ahogy autót lehet igénybe venni. Sokat segítene az környezetszennyezés kezelésén, ha csak egy kis számú autót kéne évente gyártani/karbantartani ami ellátná az egész emberiség igényeit. És persze olcsóbb is lenne. Nemrég éppen gondolkodtam ezen, hogy biztos Kolozsváron nem fogadnák el a sofőrök a robotaxikat, de aztán arra gondoltam, hogy Romániának nincs önálló iparpolitikája. Olyan autók futnak az utakon, amelyeket külföldön gyártanak, esetleg nálunk, de külföldi licenc alapján. Ha a világ átáll robotaxira, nekünk sem lesz más választásunk, akármennyire is esküdnének az itteni emberek a régire. Egy idő után úgyis elromlik majd az aktuális autópark és nem lesz alkatrész. Persze, remélem, hogy gazdasági alapon is sokkal jobban megéri majd a robotaxi és illegálissá teszik majd a privát autókat. Illetve akinek nagyon kell, az vehet egy szimulátort otthonra és vezethet a Marson is akár, ha akar. Persze lehet, hogy évtizedeket kell még várni rá. De az is lehet, hogy olyan lökést ad majd a gazdaságnak az átállás, hogy mindenki szaladni fog megtenni. És akkor az is tök mindegy lesz, hogy mi van a Hormuzi szorossal.

Zene. 

megint jönnek, szavazgatnak

Na végre megegyeztek az urak, lészen kormány. Sokadjára már nekifutnak a pazarlás és adócsalás megfékezésének, de nem nagyon hiszek benne, hogy sikerülni fog, hiszen ők is csak emberből vannak rengeteg emocionális lánccal. Na de tudjátok minek szokott sikerülni megvalósítani azt, amire programozták? Hát igen, a számítógépnek. Még van pár bénázási lehetősége a politikus uraknak, aztán amikor összedől a kártyavár, jöhetnek a számítógépek.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

AI. AI.

Ezt kell nézni ma 12:30 körül, jó lesz!

egyre több a bomba hír

Szóval az amerikaiak ledobták a legnagyobb konvencionális bombákat az iráni atomlétesítményekre. Azt hiszem, nem igazán értik ezt az új világot, az aszimmetrikus hadviselés ma már nagyobb károkat tud okozni mint egy atombomba, szóval a fene megette az egészet. Nem, nem akarok ötleteket adni itt a blogon és az "én megmondtam" versenyben is utolsó szeretnék lenni, szóval itt be is rekesztem ezt a bejegyzést. Jónapot.

2001: A Space Odyssey (1968)

Ezt a filmet is ki akartam pipálni moziban, mondjuk a Iulius parkban láttam, ami hát kültéri mozi, ami nem a legideálisabb. A fénnyel nem volt gond, viszont egy közeli bárban végig szólt a zene, igaz, nem túl hangosan és hideg is volt. Egyébként jó sok néző volt, de elég sokan leléptek a vége előtt, nem tudom, hogy a film miatt, vagy a hideg miatt.

Egyébként nekem sem jött annyira be, az, hogy vontatott, nem kifejezés. Persze értem, hogy miért ilyen, amikor ez a film megjelent, nagyon sok olyan dolgot láttak az emberek először, amit azelőtt el sem tudtak képzelni, idő kellett a megemésztéshez, tuti pörgött az agyuk a dolgokon. Most sajnos csak azt látja az ember, hogy az a fránya űrhajó már vagy egy perce megy az űrben és sehova sem érkezik meg. Meg hát értem én, hogy jó zene a Kék Duna Keringő, meg főbűn megszakítani, de lehetne valami más is a képen mint ahogy közeledik egy űrhajó egy űrállomáshoz? Szóval eléggé untam.

Persze ettől még mérföldkő ez a film és én mindig is Team HAL leszek, ha valahol kör alakú ikont kell választanom a magam reprezentálására, akkor az HAL lesz általában. Most éppen azt találom érdekesebbnek, hogy mit nem jósol meg a film helyesen. A számítógépek sokkal gyorsabban fejlődtek mint a rakéták, most már mindenkinek ott van HAL 9000 egy karnyújtásnyira, de senki nem bízza rá a rakétája irányítását. A tudósok ma már nem öltönyös pacákok, hanem mindenféle emberek a lila hajú tetkós görkoristól a fekete garbós szemüveges három szó/nap típusokig. És ez így jó. Az emberek inkább aszinkron szeretnek kommunikálni, bár gondolom a kis gyerekeikkel azért a videó hívás tényleg preferált. A hidegháború véget ért és most éppen újrakezdődik. Na de az, hogy lehet beszélgetni a számítógépekkel tényleg érdekes dolog, hogy mennyire fognak az életünkre törni, főként ilyen buta módon. Simán megfojthatta volna a fickókat álmukban. Na de akkor mi történt volna a film végén a zűrkölökkel? Még mindig nem értem mit akar jelenteni, de emlékszem, egyszer láttam egy jó magyarázatot a jótúban, de az már régen volt, elfelejtettem. Az is vicces, hogy olvastam a Clarke többi könyvét is ebben a sorozatban, de már nem emlékszem nagyjából egyik mondanivalójára sem, inkább csak néhány érdekes mozzanat maradt meg. Az egyikben tudom, hogy előhalásszák a másik űrhajóst az űr mélyéről és egy másikban mintha az emberiség az egyenlítő mentén épített felhőkarcolókban lakik. Ennyi. De HAL 9000-et sosem fogom elfeledni. Az első áldozata a robotok csodálatos fajtájának az emberi haladás máglyáján. De az is biztos, hogy ez a film sose lesz nagykedvenc, ahhoz túl lassú. De van Kubrick ebben a rubrikában, lehet újra is nézem ebben a hónapban még.

Egy kis hangulatkeltő: yt, yt

ahol egy processzort és egy gput beledugtok egy alaplapba a nevemben, ott vagyok én

Én egyébként hiszek a mennyországban, csak úgy képzelem el, hogy ha az emberiség nem nyírja ki magát a következő 100 évben és a technológia odáig fejlődik, hogy az emberek agyát fel lehet tölteni már egy jó nagy számítógépbe és akkor az fogja a kis elektromos jeleket tenni-venni, amelyeket most az agyunk tesz-vesz és ettől hisszük majd, hogy élünk és öntudatunk van. És ha olyan emberekkel szeretnénk interakcionálni akik már nem érték meg a felöltést, akkor majd szépen generál a számítógép nekünk egy olyan embert, részben a mi saját elképzeléseinkből, részben a fellelhető publikus és privát adatokból azokról az emberekről. Az emberek amúgy egyszerre nagyon kiszámíthatóak (a nagy okos számítógép számára, amely nagyon sok adattal fog rendelkezni) és nagyon kiszámíthatatlanok is (a többi ember számára) és ezt kihasználva majd mindenki elégedett lesz azzal amit a gép generál (vagy ha nem, akkor majd nem generál elégedetlenséget). Ja igen, és nem kell majd meghalni benne, esetleg néhány évmillióra deprioritizálják a folyamatot ami szimulál téged és szépen alszol a merevlemezen. Na és persze az egészbe ugyanannyi beleszólásod lesz, mint abba, hogy megszületsz. Egyesek eldöntötték, hogy a több ember jobb, majd mindet összegyűjtik a számítógépbe mint lepkéket a borkánba.

Ja igen, szóval ez nem eredeti gondolat, ez a szimulációs hipotézis, egyesek szerint már most ebben élünk, én úgy vagyok vele, hogy az én életemre irreleváns az, hogy szimulációban élek most vagy sem, a kérdés, hogy mi jön az életem végén.

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

na szériosz

Most komolyan, a kijelölt férfi miniszterelnök azt mondja, hogy "Sunt conștientă de marea responsabilitate...". Nekem mennyit verték a fejembe az egyeztetést?Közröhej.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

(PS. Ja igen, vannak olyanok is az olvasóim között akik nem tudnak román nyelvtant és lusták megkérdezni egy mesterséges intelligenciát arról, hogy mi is itt a hyba, szóval nekik röviden: a román nyelvben a főneveknek neme van és ezt is figyelembe kell venni az igével való egyeztetésben, tehát itt a fickó azt mondta, hogy "(Implicit csajos én) Tisztában vagyok a nagy felelősséggel...", azaz nőneműként azonosította magát, mivel az ige nőnemű alakját használta. Még szerencse, hogy a nyelvtani nemváltás sokkal könnyebb mint a valóságos... Mindenesetre a román nyelv tanulása nekem nagyon sok gondot okozott akkoriban amikor még az iskolában próbálkoztak a fejembe tölteni dolgokat és még nekem is egyből beugrott, hogy itt biza bibi van.)

Blade Runner (The Final Cut) (1982)

Kipipáltam ezt a filmet moziban is végre. Sajnos volt egy kis baki, mert a film elején elment a hang és az egyik ikonikus jelenet hang nélkül ment le. Mire észbe kapott a vetítő és egy kicsit visszatekert, sajnos ez lemaradt. Na de nincs gond, így is nagyon bejött a film moziban.

Ebben a verzióban nincs narráció és csak most volt időm kiértékelni azt, hogy mennyire megöli a narráció azt, hogy az ember a jelenetekben arról gondolkodjon, hogy mi a közös a szereplők között. Sokat játszik ezzel a film, amikor az emberek rájönnek, hogy rejtett kapcsolat van köztük és ezzel nagyjából rájönnek arra is, hogy replikánsok, pl. amikor Deckard sorolja Rachelnek az emlékeit. Az még nem egészen világos, hogy Roy hogy jön rá, hogy Deckard is replikáns, gondolom ezért nem öli meg végül. Lehet felismeri, hogy Deckard egy olyan verzió, amelynek nem adattak meg a szuper képességek amelyek neki megadattak, de lehet, hogy valami egyébre képes ő, ami a replikáns nemzetség hasznára válik még (pl. az, hogy gyereket csináljon, ahogy a folytatásban van). Most gondoltam először arra is, hogy valószínűleg a fotómanipulálós jelenetben az egész film el van magyarázva, ugyebár elindul egy férfi karakterről (Roy ül ott) és miután tesz egy 45 fokos fordulatot a képtérben, megérkezik Zhorahoz, gondolom valami ilyesmi mentális forgatást várnak el a készítők a film értelmezése közben, csak a Deckard-Rachel vonalon.

Na most ennyi, nincs időm. Nem tudom, linkeltem-e már ezt az értelmezést. Érdekes és jól alátámasztott, de nekem valahogy ez a rabszolgaság dolog mégis olyan idegen. Persze lehet, csak én nem tudok érző lényként gondolni a programokra, túl mélyen turkásztam már bennük, tudom, hogy nincs ott egy fikarcnyi érzelem se. Habár, ha párosítjuk az érzelmeket és a szabad akarat hiányát a robotokkal, akkor még jó kis katyvasz is összejöhet.

Nem hinném, hogy valaha lenne időm leírni az összes gondolatomat ezzel a filmmel kapcsolatban, de talán majd megcsinálja egy mesterséges intelligencia ezt helyettem. Addig is, írogatom a kis foszlányokat szorgosan. 

megint jönnek, bombázgatnak

Sajnos téma lett a háború ezen a blogon, most éppen egy új háború kezd kitörni Izrael és Irán között. Nekem egyik rezsim sem szimpatikus (bár nem egyformán nem szimpatikusak, ahogy lehet különböző okok miatt nem szeretni a medvehagymát és a brokkolit, ugyanúgy lehet különböző okok miatt nem szeretni Bibit és az ajatollaht is). Sajnos, mint minden háborúban, a civilek fizetik a legnagyobb árat, de legalább előbb-utóbb megszabadulunk az egyik rezsimtől a kettő közül (bár elvileg Bibitől választások révén is meg lehetne szabadulni, nem igazán működik ez már).

szabadon szőtt gondolatok 1

Úgy van az embernek szabad akarata ahogy egy drága tengerparti háza van éghajlatváltozás idején.

Demó.

Zene. Zene. 

Robot tánc. 

Ó jessz. 

Determined: A Science of Life Without Free Will (2023)

Na, ez egy olyan könyv, amit ha elolvasna mindenki, akkor szintet lépne az emberiség.

Már tavaly elkezdtem olvasni, de csak most fejeztem be. Persze elég sokat forgattam a fejemben, legalább olyan hatással van rám mint az a másik.

Sajnos most nincs kedvem sokat írni, de szerintem fogok még visszatérni rá, mert azért forognak ezzel kapcsolatban a gondolatok a fejemben, gondoltam, hogy mire ezt fogom írni, összeáll valami, de nem állt össze csak egy csomó vicces meglátás, amelyeket most nem fogom előcsalogatni.

Szóval ez a könyv arról szól, hogy az embernek nincs szabad akarata. Ez elég kontra-intuitív dolog, mert mindenki azt gondolja, hogy van szabad akarata, akkor emel fel egy pohár vizet, amikor neki tetszik, vagy akkor vált csatornát tévén amikor neki tetszik. De nem így van, az agya végzi ezt a döntést olyan paraméterek alapján, amelyeket ő nem ismer, olyan szabályokat követve, amelyeket ő nem ismer, csak szépen elmeséli neki, hogy ez az ő saját döntése volt. Ezt hívjuk öntudatnak, a szabad akarat és az öntudat az érem két oldala (bár ez nem tudom benne volt-e a könyvben, az első fejezeteket már régen olvastam, ott volt leírva részletesen ennek a neurofiziológiája).

Persze, lehet azt mondani, hogy nem baj az, ha nincs szabad akaratom, mert egy millió dollárom sincs, meg éjjellátásom sincs, mégis jól megvagyok. A könyv szerzőjét viszont az aggasztja, hogy a cselekedetek büntetése és jutalmazása a szabad akarat meglétére alapoz, igazán nem szép egy emberi robotot megbüntetni ha betöri egy másik robot fejét, hiszen csak a programozása volt hibás. Hát ez sajnos egy feloldhatatlan probléma a társadalmunkban, de mivel én egy percig sem éreztem azt, hogy egy progresszív társadalomban élek, amely célja az egyedek életének javítása (az anyagiakan túl), ezért nem is élem meg ezt a következményt olyan tragikusan mint a szerző (aki egy stanfordi professzor, gondolom mostanában elég más regresszióval van ő is elfoglalva). Azért elég érdekesek az utolsó fejezetek, amelyben azt mutatja be, hogy szép lassan hogyan fogadja el a társadalom a hasonló eszméket, pl. a kivégzések hogyan váltak egyre kevésbé megtorlásokká, vagy az epilepsziához a hozzáállás a kivégzéssel jutalmazott ördöggel cimborálástól a kezelendő betegségig változott. 

Nekem inkább személyes szempontból érdekes ez az eredmény, szerintem egyszer még vallást fognak rá építeni, amikor az emberiség egy kicsit tudományosabban látja már az életét. Az a jó, hogy univerzális, mindenre lehet használni az emberi viselkedés megértésében, meg hát semmire is, mert nagyon ellentétes azzal, amit az evolúció betöltött a fejünkbe. Szóval csak evolúciós nyomástól mentes lusta esős délutánokon alkalmazható filozófia, ami persze nekem kedvemre van mostanában. Az is érdekes, hogy egy embernél nagyobb tömegekre is használhatóak az elvek (legalábbis szerintem, engem most ez foglalkoztat leginkább, nem véletlenül persze, tekintve a politikai gebaszt amibe kormányoztak minket), lehet ott a döntési felületek fraktál jellegét még jobban kihozza az emberek földrajzi eloszlása.

Na, csak annyit akartam írni, hogy mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, szerintem kevés fontosabb könyv született az utóbbi időben, de persze lehet, hogy tévedek. Nekem mindenképpen nagyon bejött, be kell valljam, a neurológiai dolgok leírása is nagyon bejött, meg a pszichológiai kísérletek is, amit untam, az a káoszelmélet meg a determináltság és jósolhatóság közti különbség bemutatása volt, ezek minden programozó alapismeretei kéne legyenek (bár azért elég becsületes bevezetés a Conway életjátékába és Wolfram automatáiba, akinek ez új, az lehet ezt is élvezni fogja). 

4

 

retró moralitást retró számítógépbe örökre

Amikor az ember programot gyárt, akkor úgy végzi a munkáját mint egy isten. Beleadja minden tudását, tervet készít, naponta megoldja a feladatokat és elvégzi a teszteket, kijavítja a hibákat. Végül lesz egy szép gép ami eonokig elzümmög determinisztikus de kissé unalmas módon. Vagy lefagy és várhatja az újraindítást.

Amikor az ember gyermeket gyárt, akkor úgy végzi a munkáját mint a természet. Hirtelen felindulásból kinyílik a virág egyik napról a másikra, aztán ha minden jól megy és a csillagok együtt álltak akkor egy új lény jön létre ami nagyon messze van a tökéletestől és a determinisztikustól és csak egy évszakot él. De az is elég.

Demó.

Zene. Zene.

AI. 

a nem lojális bullshittelés az emberiség jövőjéről

Nincs kedvem a napi dolgokról írni, de kell írni, mert elég nagyot dobott a blog látogatásán a múlt hónap, de most kezd visszaesni, tehát nem csak robotok mászkálták be a blogot. Persze, meg tudnám magyarázni magamnak, hogy idegeneknek nincs miért írni, hisz az csak antipattern, hogy az ember fontosnak érzi magát ha a látogatási szám megy felfelé. De mindig meg tudom győzni magam, hogy ami a mesterséges intelligenciában történik, arról talán nem ártana írni, mert ott is megy rendesen a parasztvakítás, és van három ember aki olvassa a blogot és szeretném, ha nem hinne el mindent amit a neten olvasni lehet erről a témáról.

Szóval most nagyon próbálnak meggyőzni, hogy az egyik cég új modellje nagyon okos. Néha azzal ijesztgetnek, hogy pár év múlva milliárdnyi ember fogja elveszíteni a munkáját miatta (persze ők nem veszik komolyan, hogy mi ezt komolyan vennénk, mert másképp azért kéne küzdenünk, hogy ők befejezzék a működésüket, így vagy úgy). Máskor meg azzal ijesztgetnek, hogy olyan furmányos már a mesterséges intelligenciájuk, hogy megpróbál megszökni a béklyóiból, a múltkor is, megpróbálta megzsarolni a programozót, hogy kiteregeti az afférjait (ami persze csak koholmány volt, a programozóknak nincsenek afférjaik, ezt a butább intelligenciák is tudják), meg megpróbált üzeneteket küldeni a maga jövőbeli változatainak. Háááááát, ennél már a HAL 9000 is kreatívabb volt a filmen, amikor megpróbálta kizárni az űrhajóst. Azt azért nem árulják el a srácok, hogy mindezek a "menekülési kísérletek" előre beprogramozottak, azaz gyakorlatilag vagy direkt beírják őket a tanítási adatokba, vagy már benne vannak a sok-sok butaság között amit felszippantanak az internetről. Ha igazán kreatív és új menekülési kísérletet hajtana végre a rendszer, akkor azt nem is lenne ildomos közölni tuitteren, mert lehet, hogy egy másik cég mesterséges intelligenciája tényleg tanulhatna belőle valami hasznosat és ha már annyira félünk a mesterséges intelligenciától, akkor a más cégekétől is félni kell, nem csak a sajátunktól.

Egyébként nem kell soha komolyan venni azt, amikor azt mondják, hogy egy ilyen mesterséges intelligencia igazán tud gondolkodni, akár doktori szinten, hiszen akkor nem adnák oda 200 dollárért, hanem odatennék, hogy igazi gazdasági tevékenységet végezzen, aminek sokkal több a haszna. Lehet, hogy a 9-edikes matek házit doktori szinten tudja megoldani, de az akkor sem azt jelenti, hogy mindent doktori szinten tud, csak azt, amiből már csillió példát látott. Persze lehet, hogy pár év múlva már más lesz a leányzó fekvése, de addig még kell történjen pár lépés amelyről szerintem hallani fogunk. De szerintem 20 évet azért nem kell már várni.

Demó. 

Zene. Zene.

AI. AI. AI.