Na, ez egy olyan könyv, amit ha elolvasna mindenki, akkor szintet lépne az emberiség.
Már tavaly elkezdtem olvasni, de csak most fejeztem be. Persze elég sokat forgattam a fejemben, legalább olyan hatással van rám mint az a másik.
Sajnos most nincs kedvem sokat írni, de szerintem fogok még visszatérni rá, mert azért forognak ezzel kapcsolatban a gondolatok a fejemben, gondoltam, hogy mire ezt fogom írni, összeáll valami, de nem állt össze csak egy csomó vicces meglátás, amelyeket most nem fogom előcsalogatni.
Szóval ez a könyv arról szól, hogy az embernek nincs szabad akarata. Ez elég kontra-intuitív dolog, mert mindenki azt gondolja, hogy van szabad akarata, akkor emel fel egy pohár vizet, amikor neki tetszik, vagy akkor vált csatornát tévén amikor neki tetszik. De nem így van, az agya végzi ezt a döntést olyan paraméterek alapján, amelyeket ő nem ismer, olyan szabályokat követve, amelyeket ő nem ismer, csak szépen elmeséli neki, hogy ez az ő saját döntése volt. Ezt hívjuk öntudatnak, a szabad akarat és az öntudat az érem két oldala (bár ez nem tudom benne volt-e a könyvben, az első fejezeteket már régen olvastam, ott volt leírva részletesen ennek a neurofiziológiája).
Persze, lehet azt mondani, hogy nem baj az, ha nincs szabad akaratom, mert egy millió dollárom sincs, meg éjjellátásom sincs, mégis jól megvagyok. A könyv szerzőjét viszont az aggasztja, hogy a cselekedetek büntetése és jutalmazása a szabad akarat meglétére alapoz, igazán nem szép egy emberi robotot megbüntetni ha betöri egy másik robot fejét, hiszen csak a programozása volt hibás. Hát ez sajnos egy feloldhatatlan probléma a társadalmunkban, de mivel én egy percig sem éreztem azt, hogy egy progresszív társadalomban élek, amely célja az egyedek életének javítása (az anyagiakan túl), ezért nem is élem meg ezt a következményt olyan tragikusan mint a szerző (aki egy stanfordi professzor, gondolom mostanában elég más regresszióval van ő is elfoglalva). Azért elég érdekesek az utolsó fejezetek, amelyben azt mutatja be, hogy szép lassan hogyan fogadja el a társadalom a hasonló eszméket, pl. a kivégzések hogyan váltak egyre kevésbé megtorlásokká, vagy az epilepsziához a hozzáállás a kivégzéssel jutalmazott ördöggel cimborálástól a kezelendő betegségig változott.
Nekem inkább személyes szempontból érdekes ez az eredmény, szerintem egyszer még vallást fognak rá építeni, amikor az emberiség egy kicsit tudományosabban látja már az életét. Az a jó, hogy univerzális, mindenre lehet használni az emberi viselkedés megértésében, meg hát semmire is, mert nagyon ellentétes azzal, amit az evolúció betöltött a fejünkbe. Szóval csak evolúciós nyomástól mentes lusta esős délutánokon alkalmazható filozófia, ami persze nekem kedvemre van mostanában. Az is érdekes, hogy egy embernél nagyobb tömegekre is használhatóak az elvek (legalábbis szerintem, engem most ez foglalkoztat leginkább, nem véletlenül persze, tekintve a politikai gebaszt amibe kormányoztak minket), lehet ott a döntési felületek fraktál jellegét még jobban kihozza az emberek földrajzi eloszlása.
Na, csak annyit akartam írni, hogy mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, szerintem kevés fontosabb könyv született az utóbbi időben, de persze lehet, hogy tévedek. Nekem mindenképpen nagyon bejött, be kell valljam, a neurológiai dolgok leírása is nagyon bejött, meg a pszichológiai kísérletek is, amit untam, az a káoszelmélet meg a determináltság és jósolhatóság közti különbség bemutatása volt, ezek minden programozó alapismeretei kéne legyenek (bár azért elég becsületes bevezetés a Conway életjátékába és Wolfram automatáiba, akinek ez új, az lehet ezt is élvezni fogja).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése