egy neurománc koktélt kérnék, JÉG nélkül

Nem semmi, az epöl bejelentette, hogy sorozatot készítenek a Neurománcból. 

Először nagyon megörvendtem a hírnek, mert a Neurománc jó kis történet, innen kaptuk a kibertér szót, ami az internet elképzelt jövője lett volna, ha a művészek győztek volna és nem az üzletemberek. Szóval ebben a virtuális világban a különböző szervezetek a méretükkel arányos épületekben lakoztak volna, amelyek fényutakkal vannak összekötve és a adatokhoz való jogosulatlan hozzáférés jegelés segítségével történik. Elég pszichedelikus dolognak hangzott annó. Ja és a világ gyakorlatilag az óriáscégek béklyójában sínylődik és kiborgok járnak az emberek között, amelyek érzékszervei és végtagjai fölött át lehet venni az irányítást. Jó kis disztópia, 10 órányi matériát összehozni az egyébként elég vékonyka könyvből azt jelenti, hogy rendesen átrágják a világot.

Na és ennél a gondolatnál lett rossz kedvem, mert nagyon nem az a PC világ ez amelyről az epöl mesél nekünk és bizonyára csak azért kell nekik, hogy az emberek a kibertérbe az epöl új véerr sisakjához nagyon hasonlító sisakkal csatlakozzanak be, szóval csak reklám lesz az egész, a disztópia meg fel lesz vizezve a felismerhetetlenségig.

Vagy talán mégsem? Érdekes, de az epöl nagyon nyomatja a sci-fi-t a tévé szolgáltatásán, amit én nem nézek, de sokak dicsérik ezeket a sorozatokat. Még az Alapítványról is van sorozat, ami gondolom beleillik az epöl PC világképébe (ezért sem vonz annyira, meg azért sem, mert gyerekként nagy ötletnek tűnt, hogy a történelem kiszámítható, de mostanában nem igazán hiszek már ebben, inkább Dűne rajongó lettem).

Az biztos, hogy ettől már nem fogom magam távol tartani, lehet, a következő epöl termék vételét a sorozat végére időzítem majd.

Szóval valahogy elképzelhetetlennek tartom, hogy az epöl nem fogja felhígítani ezt a matériát, amit én nagyon fogok sajnálni, de azért csak megnézem. De milyen jó is lenne ha már lenne valami igazán jó disztópia, de zombik nélkül.

Egyébként ha már véerr, én érdekesnek tartom az epöl próbálkozását, jó lenne, ha sikeresek lennének vele. Azt nem hinném, hogy az árát lefelé fogják vinni, inkább a masina lehetőségeit fogják addig kiterjeszteni, hogy egyre több embernek megérje az a 3500 dollár. Ami egyébként nem egy elképzelhetetlen dolog, ha mondjuk az ember délutánonként sétálhatna vele egy kicsit Párizsban, az már jól hangzana. És még azt is kinézem az epölből, hogy belerakják azt a 10 milliárdot, ami ahhoz kéne, hogy az 1900-as világkiállítást is megnézhessük Párizsban és utána sétálhassunk egy kicsit a központban. Ez már tuti megérné azt a 3500 dodót. Majd meglátjuk tíz év múlva, hol is tartunk.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

filmek

Ebben a hónapban is sikerült átlag feletti számú filmet megnézni, de csak nem bírtuk ki, hogy egy kis Partizánt is nézzünk, pedig fölösleges volt. Na de bele kell húzni a pár soros véleményekbe, mert másképp hosszú lesz. Egyébként most sok olyan filmet néztünk meg, amit én régóta meg akartam nézni, valahogy most úgy jött ki a lépés, hogy sorra is kerültek.

Firefly (2002): Régóta meg akartam nézni, nem gondoltam, hogy ennyire tisztán keveri a westernt a sci-fi-vel. Igazából nem is nagyon sci-fi, egyetlen rész van amiben van bármi jelentősége annak, hogy űrhajóval közlekednek a bolygók között. Illetve mégis sci-fi, mert az amerikai-kínai kevert társadalom az csak a sci-fi-ben létezik. Bár lehet a kínaiak csak "az összes többi nép" absztrakciójául szolgálnak. Egyébként meg elég butácska történetek, a karakterek egész jók, az is működik, hogy a jövő ugyanaz mint a jelen, csak űrhajókkal, ilyen szempontból jó megszorítást választottak. Ami viszont gyenge, hogy igen csak lassan halad a nagy ívvel, ami gondolom az orvos húgának a mentális képességei lettek volna, de oly kevés derül ki belőle az egész évad alatt, hogy nem segített be amikor a következő évadról kellett dönteni és így csak egy fura western az egész, amiből már van elég. Egyébként nem lepődnek meg, ha ribútolnák ezekben a folytatás folytatásának folytatásáról szóló időkben, állítólag komoly tábora van most is, de annyira azért nem érdekelt, hogy utána nézzek. Szerintem én jegelném a folytatás megnézését, hacsak nem ajánlanák olyanok, akiknek adok a szavára.

Infernal Affairs (2002): Anno láttam ezt, akkor nagyon bonyolultnak tűnt, most egyáltalán nem tűnt bonyolultnak, lehet közben annyit fejlődött a tudatalattim a keleti arcok megkülönböztetésében, hogy már nem gond neki ezeket az arcokat a jó és rossz morális kategóriájához sorolni. Most is nagyon bejött, ez a 2000-es évek eleje esztétikája nagyon bejövős nekem. Most gondolkodom, hogy miért is, nem tudom, talán a legnagyobb ugrás amit a konzolok világában tapasztaltunk, az a ps1-ps2 váltás volt, de ez valahogy még mindig csak mennyiségi ugrás volt, de óriási. Itt az emberek még csak időnként veszik elő a telefonjukat, már megvan az instant információ csere lehetősége, de még mindig csak egy kvantumnyi információ cserélődik, az ember a telefonálás után nem azzal folytatja, hogy megnyitja a térkép alkalmazást vagy keres valamit a neten, hanem elteszi a telefonját és megy a dolgára. Ez hiányzik nekem a jelenből, ezt vették el tőlünk az okos telefonok, meg persze a buta telefonok elképesztő sokféleségét. Ez az idő jelenik meg ebben a filmben, vastagon. Persze van egy morális történet a jóról és a rosszról és, hogy mitől leszünk egyik vagy másik, de ez elég szakállas történet már, bár itt elég jól van előadva, végig fennmarad valamennyire az esély, hogy az utak morálisan keresztezik egymást, nem csak fizikailag. Szerintem a vége nagyon jó lett, én gondolatban itt lezárom a történetet, bár megnéztük a két folytatást is.

Infernal Affairs II (2003): Az első folytatás is egész jó, de míg az első részben kellett játszani azzal, hogy most ki kivel van, az előzményben ennek tisztának kell lennie, ezért ez elég standard történet, még ha van is benne csavar, de eléggé kiszámítható csavar. Nekem ez is bejött, de talán a legkevésbé érdekes film a trilógiából, de legalább jó sok vér folyik benne, a jó hongkongi filmes tradíciókhoz híven, bár azért ez már egy eléggé tisztára mosdatott tradíció, ps2-t tolnak az emberek amikor gyilkolják egymást.

First Snow of Summer (2023): Ez egy német Amélie, nagyon hasonló a témája, a vizuális szerkesztése, a történet vezetése. A vége más, nem is igazán értem mi szükség volt erre, talán a rendező úr azt gondolta, hogy másképp az emberek azt mondanák, hogy csak másolt mindent. Egy francot, minden hónapban kéne egy ilyen film, másolhatnák ezerrel ezt a témát: az élet mindenkinek máshogy szép!

Run Hide Fight (2020): Ezt a tévében néztük, elalvásra kellett volna inspiráljon, de végig néztük, mert hát egy kis modern Die Hard egy kiscsajjal mindig jó téma. Egyébként nagyon középszerű, de relatív kis pénzből is készült és nem is nagyon lehetett oldani a feszültséget pár poénnal, mert az nem illett volna a komoly alaphelyzetbe, szóval nagyon nehéz téma, nem tudok ki tudott volna többet kihozni belőle. Persze nem is nagyon foglalkoznak vele, ami érthető is, meg nem is. Ja igen, ha húsz év múlva olvasom ezt és nem akarok klikkelni a linkre, hát egy iskolai lövöldözésről szól, amelyet megold egy kiscsaj.

Elle (2016): Ezt azért néztük meg, mert Verhoeven és a Total Recall óta nekem ő kötelező rendező. (Vicces, hogy pont mostanában volt egy nagy vita a Starship Troopersről a tuitteren és a régi jó tuittert kaptam én ebben a témában, bár leginkább a vélemények amiket én olvastam mind a nácik bírálatát támasztotta alá.) Elég durva a történet, de nagyon reprezentatív is a mostani időkre, talán ez az egyik legerősebb film ilyen szempontból amit mostanában láttam. Az is vicces, milyen furán mutatja be a játékok készítését, persze, értem én, hogy nagyon távol esik a fő témától, de azért egy kicsit kavarhatták volna még ott a dinamikát. Na mindegy, szóval érdemes megnézni, még akkor is, ha az a szinopszisa, hogy egy nőt megerőszakolnak és ahelyett, hogy a rendőrségre menjen, inkább megpróbálja megoldani ő a rejtélyt. Lehet, sok ilyen műsort nézett a tévében.

Sisu (2022): Jó kis modern Rambó film ez, a második világháború vége felé egy finn fasza gyerek kinyír egy náci osztagot. Hó szerencsére nem sok van, nehogy összetévesszük a nácikat az oroszokkal.

Infernal Affairs III (2003): A harmadik rész ebben a bizonyos hong kongi trilógiában. Ez megint csavaros, azért is, mert az emberek Tony-t meg Andy-t akartak látni, de az ő történetüket már ismerjük, ezért van egy új rendőr, akiről megint nem tudjuk, hogy jó fiú vagy rossz, meg egy új bűnöző, akiről nem is feltételezzük, hogy akár jó fiú is lehetne. És persze az univerzum egyensúlyát is fenn kell tartani. És az ember talán mégis jóra vágyik, még ha rosszból is jön. Mert rossznak lenni fárasztó. De jónak lenni is, főként rosszak között. És végre a pszichológus nő is kap több szerepet, ha már ő Ázsia dívája. Itt megint úgy éreztem, hogy nem értem ki kivel van, talán ha 20 év múlva újra nézem, már világos lesz, bár utólag minden a helyére kerül, elvileg, de a pokol és a mennyország nem hiába áll 9-9 szintből a buddhizmusban, szerintem csak felületesen értem az egészet. Egyébként meg emelem kalapom a készítők előtt, akik 2 év alatt összehozták a három filmet, a Mátrix trilógia sokkal többet vajúdott és lehet a gondolati mélysége nem is nagyobb mint ennek a trilógiának és vizuálisan sem olyan egyértelmű, hogy melyik a jobb. Illetve, néha az egyik, néha a másik, most talán inkább ez, de lehet csak azért, mert a Mátrixot talán túl sokszor megnéztem.

August: Osage County (2013): Ebben a filmben az a durva, hogy első vonalbeli színészek játszanak el egy stupid amerikai történetet. Akkora az űr a színészek és a történet kalibere között, hogy egy kisebb planéta simán befér, talán a Mars, vagy a Merkúr. Ezzel most nincs is amit kezdjek, az, hogy nem értem, hogy erre mi szükség volt, az világos, mint a vak ablak.

Muriel (1963): Na jó, ebből a filmből sem értettem semmit. Valami olyasmi a témája, hogy egy volt szeretője meglátogat egy nőt, aki a mostohafiával él, aki nemrég tért vissza az algériai háborúból. Kb. mindenki teljesen kiszámíthatatlanul cselekszik, beszél, helyekre megy és jön. Ja és a filmnyelv is kb olyan, hogy miközben este sétálnak a lakásuk felé, nappali inzertek vannak mindenféle helyekről a városból, vagy mondjuk a fiatalabb pasasnak kell egy ébresztő óra, erre jön egy gyors snitt amiben átadnak neki egy piros ébresztő órát, de sosem jelenik meg többet ez az óra, felkelni sem kel fel senki igazán. Egy pasas a parton párt keres a kecskéjének. Én azon gondolkodtam, hogy ezek a színészek mind túlélték a második világháborút, vajon többet értettek belőle, mint ebből a filmből, vagy nem? Sajnos én ezt sosem fogom hosszú magyarázat nélkül még félig sem megérteni, de hát ez nem is baj, megyünk előre, nincs megállás. Ja és Muriel, a címadó lány meg sem jelenik a filmben, ha hihetünk a fickónak aki elmeséli a történetét, akkor szomorú története volt, de egyébként lehet csak egy csaj volt akit bámult a parton miközben sétáltatta a kutyáját. Persze, lehet így kell hozzáállni a háborúhoz.

Belladonna of Sadness (1973): Ez egy japán erotikus animáció, ami a középkorban játszódik, egy Belladonna nevű leányzó a szokásos középkori életét éli, előbb a nemesség, aztán a férje, aztán az ördög erőszakolja meg, aztán jön a pestis, de ő megvédi a parasztokat, amiért aztán keresztre feszítik és még be is gyújtanak alá. Szerintem a japánok élvezik, hogy legalább annyira félreérthetik a mi kultúránkat, mint amennyire mi az övéket. Lehet, ez valójában gyakoribb mint a megértés, csak nem értjük. Ami még különlegessé teszi, az az, hogy vizuálisan is az európai stílust utánozza, ráadásul nagyon nem volt rá pénz, hosszú részek nincsenek animálva, de az annál érdekesebbé teszi azt ami animálva volt (mondjuk egy hosszú pszichedelikus utazás az amerikai popkultúrában miközben az ördöggel hetyeg). A végére meg persze jár egy Delacroix, de nem az ami találna is, hanem az a másik. Egyébként pont miután megnéztem, láttam a hírt, hogy remaszterelik, igen fura egybeesés volt, az biztos.

El Hoyo (2019): Ezt két éve ajánlották, most került rá sor. Baromi jó film. Nem kell túl sokat gondolkodni rajta, hogy meglássuk a társadalomkritikát benne és van a végén a világra ortogonális csavar is. Mindenképpen ajánlom, lehetőleg a szinopszist se olvassátok el előtte. Netflixre készült, lassan jön a folytatás is, azt nem teszem el hidegebb időkre.

Crooked House (2017): Egy jó iparosmunka, Agatha Christie történet ami egy kastélyban játszódik, makulátlan környezetben, makulátlan emberek között. Persze senki sem az aminek látszik, de ki az legkevésbé? Mindig ez a történet. Most lelövöm a poént, ha nem akarod tudni, akkor ne olvass tovább. Szóval a kislány a gyilkos, de ez nekem nagyon fura. Értem én, hogy abban a társadalomban ő volt a legmeglepőbb tettes, ezért kellett ő legyen a gyilkos is. Mostanában gyakran nézünk a Sorozat+-on egy kis gyíkosságot lefekvés előtt (ha nem alszik bele E az esti filmbe, akkor már nem kezdünk újat, hanem inkább jöhet a tévé. Régebben inkább állatos filmeket néztünk, de mióta megszűnt a Digi Animal World magyar hangja és az Animal Planet meg National Geographic ma már mindenféle hülyeségről szól, de legkevésbé állatokról, ezért átszoktunk a gyíkosságos sorozatokra). Na most, én nem is nézem ezeket a sorozatokat (a címüket sem tudom igazán, csak azt, hogy van amikor NCIS van, néha meg Gyilkos elmék vagy mifene, de annyira kevéssé figyelek, hogy nem mindegyik színészről tudom, hogy melyik sorozatban játszik), mert olyan gyengék, hogy a tuitter sokkal jobb szórakozás nekem, de azt megfigyeltem, hogy szinte a részek egyik felében valami mentális problémákkal küzdő ember a gyilkos, a másik felében meg egy gyerek. Ezt elég problematikusnak tartom, mert egyrészt nagyon nem reprezentatív, másrészt megbélyegző, harmadrészt unalmas, olcsó és kiszámítható már, negyedrészt ne már ne ismerjük be, hogy óriási problémáink vannak a társadalomban, amelyek bűnözési spirálba taszítanak sokakat, akik nagyon jól tudják mit csinálnak, ötödrészt nagyon unalmas, vagy ezt már mondtam? Szóval akkor meg kéne találni a gyerek meg félkegyelmű bűnözők eredetét, lehet az ókorban kéne kezdeni egyből, mindenesetre ez egy szép példa 1949-ből, itt még szépen fel van építve a dolog azért.

Zene.

generáljunk parkolóhelyet elefántok nélkül

Érdekes hírt olvastam a tegnap. Az epöl leállítja az elektromos autó projektjét, amin talán már 10 éve dolgoztak és helyette átrakja az embereket, hogy generatív mesterséges intelligenciát fejlesszenek, tehát szöveg meg kép generálást. Arról most nem fogok filózni, hogy milyen lehet ez a váltás valakinek aki mondjuk hajtóművet tervezett, inkább az az érdekes, hogy közép távon is érdemesnek tartja az epöl a váltást. Bizony rendesen kimaradtak ők is a mesterséges intelligencia forradalomból. Mindenki úgy tekintette, hogy a hardverben nincs nagy pénz, túl vékony a marzs, aztán most az nvidija bankot robbantott és megmutatta, hogy lehet sok pénzt keresni, csak jó kell legyen a termék és relatív programozó barát is. Kíváncsi leszek, visszavesz-e az epöl a mákos elvadításából, vagy továbbra is hülyének gondolják a felhasználóikat, akik nem tudják mit akarnak és attól lesznek boldogok, ha a böngészőben a címsor háttérszíne egyezik az oldal hátterével.

A lényeg az, hogy lehet érdemes lesz még egy-két évet várni az új gép megvételével, lássuk milyen irányba mozdulnak a gyártók, az epöl integrált megoldásának is vannak előnyei, az nvidija bikaerős diszkrét gpu-jának is, ha kicsit több memóriát tesznek rá. Még úgyis jól muzsikál a gépem, de azért jó lenne már valami új dolgokat is kipróbálni rajta, ha nem ragaszkodnék ehhez az ősrégi ubuntuhoz. :))

Szóval egy kicsit több verseny hardver oldalon is jól jönne, ne már csak szoftver oldalon jöjjön ki hetente egy új modell.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

beszélő fejek hallgató füleknek

Van itt egy kezdődő román podcast a történelemről. Ebben a részben pár mítoszról volt szó, én ezért is néztem meg, kíváncsi voltam mik is a most menő fék nyúzok Romániában. Jó ez azért, mert lehet ajánlani ha valakinek nagyon elgurul a gyógyszere. Az is jó dolog, hogy kezd beindulni a reakció a fék nyúzra, nem teljesen reménytelen a dolog. Persze meglátjuk.

Demó.

Zene. Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Két éve tart a háború. Reméltem, hogy hamar véget fog érni, de nem úgy tűnik. Amit belőle és egyéb jelenkori eseményekből tanulni lehet, hogy minden politikus hazudik, kivétel nélkül. Ezért teljesen fölösleges követni a politikát, mert úgysem az fog történni amiről beszélnek.

Ha még sokat tart a háború, teljesen átalakítja a harc jellegét. Az, hogy ez növeli vagy csökkenti a jövőbeli háborúk valószínűségét, még nem tudom. De egyébként az éghajlatváltozás okozta apokalipszist úgy képzelem el, hogy háború okozza majd az emberiség vesztét, nem maga az elsődleges hatásai az éghajlatváltozásnak. Ha az emberiség összefogna, valószínűleg meg tudna birkózni az éghajlatváltozással, minden kontinensen egyszerre nem omlik össze a mezőgazdaság, nem fogy ki az ivóvíz, nem válnak a városok tűz martalékává. Ha feláldozzuk a jólétünket a mások életéért, akkor lenne esélyünk adaptálódni. De nem ez lesz, hanem a károsultaknak nem lesz választása, erővel akarják majd elvenni ami kell a túlélésükhöz és nagyon gyorsan globális háborúba keveredünk, mert a világ igazából multipólusú, hiába hitegetnek vagy ijesztegetnek egyesek az ellenkezőjével. Nincs receptem a háború túlélésére, csak szeretnék nyugodtan élni amíg eljön a kipusztulás ideje. A kérdés csak annyi, hogy ezt hogy lehet elérni. Tuti nem úgy, hogy még több hazugságot olvasok/hallgatok/nézek.

vidiotizmus

Szóval akkor mégsem képzelték az emberek azt, hogy az árak gyorsabban növekedtek mint illett volna. Ebben a vidióban, arról (is) szó van, hogy a cégek profitja megkétszereződött az utóbbi két év alatt, míg a bevételeik csak 46%-ot nőttek.

Ebben a vidióban meg arról van szó, hogy abban a vidiójában, amelyben Sabine Hossenfelder azt állítja, hogy a kapitalizmus egy jó dolog, igen csak téved, főként azért, mert olyan dolgokat tulajdonít a kapitalizmusnak amelyek nem direkt következményei. Azt a vidiót én meg sem néztem, mert ismerősek a kapitalizmus védelmezőinek az érvei, vicces, hogy ez sokkal inkább filozófiai kérdés, mint mondjuk az, hogy van-e szabad akarat, ami egy biológiai/fizikai kérdés, amiben viszont teljesen elfogadom a Sabine érvelését. Egyébként Sabine vidiói a tudományról egész jók, de sajnos a cociális hálók (és a jótúb is az, valamilyen szinten) dinamikája azt követeli meg, hogy mindenki mindenről értekezzen és ez persze azt eredményezi, hogy mindenki mond hülyeségeket olyan témákban amihez nem ért. Ettől még persze fel lehet mérni, hogy ki miben kredibilis forrás és súlyozni a véleményét ezzel. Mindenesetre találtam egy jó csatornát ahol baloldali gondolatokat lehet megismerni, nincs is nagyon sok vidió, szép lassan megnézem őket.

Végül egy jó vidió Stanislaw Lemről. Nagyon régen olvastam és nagyon keveset, akkor még a robotok jobban érdekeltek, most az emberek érdekelnek jobban. Az azért érdekes perspektíva, hogy a holokauszt élményét dolgozza fel a könyveiben.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

amikor a dinoszaurusz beleköp a galaktikus levesedbe

Miért jobb konstruktőr a természet mint az ember? Mert a természet nem kap díjakat a találmányaiért, ami működik, az marad, ami nem, az kihal.

Miért jobb konstruktőr az ember mint a természet? Mert tud kooperálni, térben és időben is, ráadásul a számítógép gyorssá és könnyűvé is teszi ezt a kooperációt.

Én nem fogadnék az ember ellen. De a természet ellen se. :)

Demó.

Zene. Zene.

a kaotikus hat test probléma és a szingularitás a végén

Gondoltam, hogy kéne írni valamit a napokban, csak nem nagyon volt rá időm, nagyon dolgoztam. Meg aztán, próbálom magam távol tartani a politikai témáktól, néha jobban sikerül, néha kevésbé. A rejtett változók modellezése a politikában és a mesterséges intelligenciában is príma szórakozás, de sokat kéne írni, hogy ne legyen túl könnyen félreérthető amit írok, ahhoz meg nincs kedvem, szóval el is döntöttem, hogy ezentúl hanyagolom a politikát, elég nekem a mesterséges intelligencia, a játékok meg a filmek témának.

Először talán akkor jöjjön az, hogy mekkorát menetelt az utóbbi időben az NVIDIA, ugyanis öt év alatt 1700%-os növekedés azért nem piskóta. Azért kerültek be a hírekbe, mert utolérték a gúgelt, ami érdekes dolog, ha arra gondolunk, hogy mindkét cég gyakorlatilag a mesterséges intelligenciában utazik, csak az egyik hardverben, a másik meg szoftverben (persze van mindkettőnek valami egyéb működési területe is, ami több-kevesebb figyelmet és energiát érdemel, a gúgelnél ugye az Android, az nvidjánál az, hogy a kártyáik egy részét még mindig lehet grafikára is használni, de ezek a dolgok csak lassan fejlődnek a mestinthez képest).

Szóval a két cég lassan direkt konfrontációba fog keveredni, mert az egyiknek az a jó, hogy az emberek a felhőben érjék el a mesterséges intelligencia szolgáltatásait, a másiknak meg az, hogy vegyenek egy jó drága kis kártyát (amiből lassan ki fogják dobni a gput, hogy még több mátrix szorzás beférjen) és otthon használja a maga által választott mesterséges intelligencia szolgáltatásokat. Mindkét megközelítéssel vannak problémák, de talán mégis a gúgel útját tartom veszélyesebbnek az emberiségre, szóval a nvidjának drukkolok, azért is, mert őket szorongatja jobban a konkurencia (intel, áemdé), a gúgel felszípta már azt a rengeteg adatot amit kitermeltünk az utóbbi 20 évben, szerintem ott már meg van a megoldás a nagy kérdésre, csak meg kell találni.

A tegnap viszont volt három érdekes bejelentés is, nehéz most megítélni, hogy melyiknek lesz a legnagyobb hatása. Azért így első blikkre sorrendbe rendeztem őket.

A gúgel bejelentette az új nyelvmodelljét, ami már 1 millió tokenes kontextusban tudja értelmezni a kérdéseket. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kontextusként megadhatunk egy könyvet és arról beszélgethetünk vele. Ha még kicsit okosodott is a modell, akkor szerintem ez azért egészen komoly dolgokra lehet már képes, bizonyára azok akik nyelvmodellek segítségével akarnak megoldani igazi gazdasági feladatokat, azok most nagyon hamar rácuppannak. Engem is leginkább ez érdekel olyan szempontból, hogy miben hibázik és miben jó már, lassan a házi feladatok megoldásán azt hiszem túlléphetünk.

Az ópenéjáj (szerintem a gúgel bejelentéséből kifogandó a szelet) bejelentett egy rendszert, ami már több másodperces videókat tud generálni és egészen bonyolult mozgásokat tudnak végezni az alanyok. Hogy mi a haszna a videoklip és film szakma ijesztegetésén túl, azt nem nagyon tudom, meg aztán, még nem is elérhető, csak miután jól átbogarászták, hogy nem-e lehet vele gonosz tartalmat generálni (ami azért elég vicces, mert ha nem akarsz gyerekekről (a narancsképűt is belevéve) képeket generálni, egyszerűen ne tegyél ilyen képeket bele, tuti nem fogja a rendszer megtanulni a Leon-ból, hogy mit nem szabad generálni). Valószínűleg még nincs kész az infrastruktúra, talán még optimalizálva sincs a modell, de el kellett gyorsan valamivel vonni a figyelmet a gúgelről és persze ha az emberek máris a valóság halálát vizionálják tőle, ami segít a trilliárdok begyűjtésében, akkor az sem baj. Ennek egyébként azért van egy olyan vonzata is, hogy lehet lassan holivúd is felébred és megelőző csapással próbálkozik az ópenéjáj-ra, aminek teljesen kiszámíthatatlan következményei lehetnek, szóval nem teljesen leírható ez a történet mint a legnagyobb hatással bíró esemény, de önmagában a vicces vidiók generálását nem tartom fontos mérföldkőnek az emberi szintű mesterséges intelligencia felé vezető úton.

A meta is bejelentett egy kis modellt, amit nyílttá is tesznek, hogy mindenki örvendhessen neki és valami olyasmit csinál, amit én nem is igazán értek, mondjuk úgy, hogy valamilyen értelem-vektort generál egy videóból (valamikor régen mi is generáltunk ilyeneket wikipédiából, hehe) ami gondolom segíthet sok videós feladatban, főként keresési és egyéb hasonlóságon alapuló feladatoknál. Gondolom ez a dolog előre meg volt írva, már csak azt várták, hogy mivel párhuzamosan dobják be, gondolom a nagy cégek már kénytelenek így időzíteni bizonyos bejelentéseiket. Nagyon úgy tűnik, hogy ez csak egy kis lépés a kutatási programjukban, de egy blogbejegyzést megért, ezért vagy most gyártottak hozzá egyet, vagy volt már egy készen. Na de hát ez legyen a legnagyobb gondjuk.

Szóval azt hiszem, az jó dolog, hogy az nvidja is beszállt a versenybe (mondjuk a meta is nőtt egyik nap 20%-ot) és egyre jobban dúl a mesterséges intelligencia háború, az azt jelenti, hogy egyre közelebb jön a nagy nap, már csak azt kéne tudni, hogy sírni vagy kacagni fogunk a nagy nap végén. Mindkettő benne van az emberi létezésben, egyesek szerint egyik sincs a másik nélkül. Meglátjuk.

Ja igen, a zenék kicsit felgyűltek a hét során, gyakrabban kéne írjak, de minden nap azért nincs ennyi téma.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Rövidke film Japánban.

sokasodjatok kis intelligens bitek és hódítsátok meg a világ minden szegletét

Ez igen, már Gyergyóban is a mesterséges intelligencia felhasználásáról beszélnek. Azt hiszem, akkor jön el a szingularitás, amikor a gyergyói tévében a kertészeti tippek és trükkök helyett promptolási tippek és trükkök lesznek. Zsír.

Demó.

Zene.

két morzsa a végtelen erdőben

Megint két gondolat.

Láttam ezt a podcastot amelyben Csató Lehel kifejti, hogy a mesterséges intelligencia sosem éri el az ember képességeit (vagy valami hasonló, már egy hete láttam és nem emlékszem a részletekre). Gondolkodtam, hogy kéne írni egy kis reakciót, de minél többet gondolkodtam rajta, annál hosszabbra nőtt a bejegyzés a fejemben, szóval mára már eldőlt, hogy nem fogom leírni mindazt amire gondoltam, csak két gondolat, egy-egy mondatban. Az első, hogy a számítógép egy óriási csoda, tökéletesen alkalmas gép az emberi gondolkodás replikálására, ugyanis sokkal megbízhatóbb, skálázhatóbb és gyárthatóbb mint az ember. A másik, meg az, hogy bár a mesterséges intelligencia eddig még csak jól körülhatárolt feladatokban győzte le az embert, az intelligencia programozása is egy jól körülhatárolt feladat, amiben szintén le fogja győzni az embert, csak ki kell várni.

A másik dolgot meg a tuitteren láttam, de fölösleges linkelnem, mert akinek nincs tuittere, az nem tudja elolvasni, ugyanis a Muszka végtelen bölcsességében leállította az anonim tuitter olvasást, hogy nehogy ellopják azt a sok bölcsességet, amit a felhasználók összehordanak neki (ekkora öngólt lőni, egyszer még tanítani fogják az egyetemen, a ChatGPT egyetemen, persze). Szóval írták, hogy találtak egy nőt Skóciában, aki nem érez fájdalmat, és még tökéletes mentális egészségnek is örvend és olybá tűnik, hogy mindössze egy gén mutációjából ered ez a képessége. De jól is hangzik. Viszont valaki más meg azt mondta, hogy ha tényleg egyetlen mutáció kellett hozzá, akkor bizonyára már nagyon sokszor előfordult, az, hogy nem vált dominánssá a populációban, valamit elárul azért ennek a génnek a hasznosságáról. Na, ez jó kis feladvány mára.

Demó.

Zene.

PS. Politika direkt nincs, voltak ugye események mostanában, de próbálom távolt tartani magam tőle és egész jól is megy mostanában. Ha valamit tanultam az egészből, az az, hogy az emberi hülyeségnél nincs nagyobb erő az univerzumban.

5-7 trilliárd savanyú cukorka

Ez most tényleg rövid lesz. Sam, az ópenéjáj vezére éppen 5-7 trilliárd dollárt akar összekéregetni, hogy megoldja a mesterséges intelligencia csipek iránti szomját, azaz gondolom csipeket akar terveztetni meg gyártani ennyi pénzből. Hát, az tuti, hogy nem kispályázik. Hogy sikerül-e a kalapolás, azt még meglátjuk, de nem hinném, hogy üres kézzel fog a szilikon völgyébe hazatérni, maximum kicsit átütemezik a befektetéseket és persze sok-sok garanciát kérnek majd a befektetők. Mindenesetre ennek a dolognak úgy érzem közvetlen hatása lesz az emberi szintű mesterséges intelligencia kifejlesztésére, szóval majd azért követni kell.

Demó.

Zene.

demó színűre fessük az eget

Érdekes, ps készített összefoglalót a 2023-as év demoscene terméséről és engem igencsak meglepett az eredmény. A legnépszerűbb platform a C64 lett, utána jön a ZX Spectrum, majd csak ezután a Windows, és szinte ugyanennyi produkció készült vanilla Amigára is. Persze, a legütősebb demók mind Windowson vannak, de a népek legtermékenyebbek mégis a retró platformokon, szinte az egész scene retróba fordult már.

Persze, valahol értem a dolgot, az emberek kedvtelésből művelik már leginkább ezt a hobbit, elmúlt már az idő, amikor bizonyítani akarták a világnak, hogy ők a legjobb kóderek/zenészek/grafikusok. Kedvteléshez pedig a régi platformok is tökéletesek, főként mivel az emberek kiismerték már őket és a limitációk már tényleg lehetőségnek érződnek a mai modern technológiával szemben.

Én még mindig nagyon élvezek demót választani a bejegyzés végére. Most már a 2000-2009 évtizedből válogathatok, ez nagyon speciális évtized volt. Talán a globális scenenek ez volt a fénykora (eddig), elfogadottá vált a Windows és a 3d gyorsított demók, a gépek még évről évre jelentősen gyorsultak, tényleg úgy érződött, hogy csak az égbolt a határ. Magyarországon sajnos nagyon lecsökkent az aktivitás, ott egyértelműen a 90-es évek volt a fénykor, lehet, egyszer valaki elmeséli, hogy miért alakult ez így. De talán nemzetközi nagy partyról ebben az évtizedben hozta el a legtöbb első helyezést magyar csapat, a Conspiracy óriásit ment. Romániában 2001-ben volt az utolsó igazi party, utána nagyon gyorsan szétment minden, a kézműves weboldalakon még maradt egy kis mag 2007-8-ig, de aztán az is eltűnt. Én is 2004-ben dolgoztam utoljára demóba, egy kis gbc demót hegesztettünk (ezt közben kinyírta a jótúb, gondolom egy szép napon újratömörítettek mindent a jobb algoritmussal, ami a szokásos vidiókon nagy helyspórlást eredményezett, de az ilyen nem természetes vidiót teljesen szétkente, talán egyszer újra feltöltöm ezt a demót, de nem mostanában). Nem is igazán hiszem, hogy bármit is gyártanék idén, jó lenne így 20 év után valamit még összehozni, de minden energiámat a játék veszi fel és egyébként kacsintgatni én is a retró felé kacsintgatok, egyre inkább jó ötletnek tűnik az első IBM PC-re, az 5150-re írni valamit MartyPC segítségével, ha egy smooth scroll összejönne az már menő lenne. Persze, nincs is ilyen igazi vasam, de régóta megszoktam az emulátorozást, meg talán most már meg tudnék kérni valakit, hogy próbálja ki a kész terméket, hogy működik-e.

Na de a lényeg az, hogy többet kéne írni a blogba, hogy több demót tehessek be. Csak a játékomról és a filmekről írt bejegyzések alá nem teszek demót, mert nem érzem helyesnek az asszociációt. Inkább írok valami hüleséget, aztán jó lesz, sok kedvencem van ebben az évtizedben. :)

Demó.

Zene.

az játék előrehaladottáról

Tettem fel új vidiót a játék készültéről.

Most csak nagyjából egy hónapnyi munka volt az előző vidió óta, de egy elég fontos változás állt be, ezért összedobtam egy próbából a vidiót, most meg írom a blogot hozzá.

Szóval az történt, hogy nekifogtam kis teszteket készíteni bizonyos pálya típusokhoz, egyébként megoldottam egy olyan problémát is, amin szinte azóta gondolkodtam, amióta nekifogtam a pályagenerálásnak. Szóval én ugye szabályokat írogatok és azokat kiértékelem. A kiértékelés mélységi bejárást jelent, mert az ugye természetes, a programok forrás kódja is mélységi bejárásban hajtódik végre, azaz mondjuk "fentről lefelé" és amikor egy szabályt talál, akkor abba "belemegy" és végrehajtja amíg minden utasítást végrehajtott, vagy hibát talál. Ez szép, csak van egy baj vele, hogy ha egy szabály nagyon ágas-bogas geometriát generál, akkor elfoglalja a teret a többi szabály elől, mert mondjuk olyan helyekre is befurakodik ahonnan egy következő szabály kiértékelése is generálhatna valamit. Ezért lehetne mondjuk azt csinálni, hogy párhuzamosan értékelem ki a szabályokat, azaz szélességi bejárást végzek, de ezzel több probléma is van, az egyik az, hogy még mindig egymás útjába állhatnak, meg akkor nem hathatnak egymásra mondjuk úgy, hogy az első beállít valami változót amiről a másodiknak tudnia kéne, ilyenek. Meg persze implementálni is nehezebb. De azért mégis csak jó ötletnek tűnt az, hogy a kiértékelési fát mindenféle random pontokon terjesszem ki. Na és ezt sikerült megoldani végre, ugyanis a szabályok paraméterezésére már régebben megírtam, hogy a kiértékelési fa egy ágát be tudják küldeni egy szabálynak, de most azt is megcsináltam, hogy ne csak az ágát, hanem a gyökerét is, ráadásul van egy olyan lehetőségem is, hogy keresek ezeken az ágakon megjelölt leveleket és mondjuk kiválasztom a legközelebbit vagy a legtávolabbit egy másik levéltől (térben). Na most már nem csak távolság alapján választhatok, hanem random módon is és kiértékelés közben megjelölhetem a leveleket úgy, hogy itt van egy kapcsolódási pont, így gyakorlatilag bárhol kiterjeszthetem a fát. Ez igazi sikerélmény volt, még ha nem is tudtam elmagyarázni könnyen érthetően.

Szóval készítgettem ilyen kis teszteket nagyon egyszerű, egyen méretű elemekből, de nagyon fárasztó volt a szabályokat újra használni, pedig csináltam egyszerű metaprogramozási primitíveket is. Mégis csak forrás kódban gondolkodom én, megszoktam a lehetőségeket amelyeket ad, az általam készített szerkesztő igazából csak egyetlen igazi segítséget nyújtott, mégpedig a szabályokat egy listából lehet kiválasztani, nem kell megjegyezni őket. Sajnos ezek a listák igencsak megnőttek, erre kitaláltam a közösségeket, de még így is túl nehézkes a rendszer, arról ne is beszélve, hogy nincs benne keresés és átírás funkció sem, sem másolás és beillesztés, ami minden szöveg szerkesztő legfontosabb funkciója. Szóval már régóta gondolkodtam arról, hogy mégis csak vissza kéne térni a LUA-hoz, hogy szkripteljem, azaz valamilyen szinten metaprogramozzam ezeket a szabályokat, de mindig arra gondoltam, hogy mennyi energiát is beleöltem a szerkesztőbe és persze már egész gyorsan tettem bele az újabb és újabb primitívek paraméterezését (ami mondjuk egy forráskód alapú rendszerben egyébként is zéró munka lenne). De aztán csak győzött a józan ész és két nap alatt meg is lett a LUA programozás, utána több időbe tellett az, hogy átírjam a teszt eseteket, amivel ellenőrzöm, hogy a rendszer ugyanúgy működik-e mint régen, ha valami komolyabb változtatást eszközölök.

Na de most már kész van minden, gyárthatom a szabályaimat kódból, reméljük végre tényleg jól begyújtom a rakétákat ami a pályák generálását illeti. Persze azért arra is oda kell figyelni, hogy megint ne szálljon el velem a ló, most még könnyebb kiterjeszteni a rendszert, már így is minden bekerült ami eszembe jutott az utóbbi időben, egyes dolgok fölöslegessé is váltak, de nehezebb kivenni őket mint nem használni. :) Viszont kicsit félek, hogy most hogy imperatív módon is generálhatom a szabályokat, kicsit rá fog szállni a rendszerben rejlő deklaratív lehetőségekre.

Na jó, ez most nagyon absztraktra sikerült, szóval az a lényeg, hogy dolgozom még...

Más. Kezdtem készíteni kis rövid jótúb vidiókat is néhány ilyen kísérlettel, egy-egy még kapott is pár megtekintést. Szóval kicsit gyakrabban lesznek ezentúl vidiók arról, hogy éppen mivel szórakozom. Egyébként Blendert használok a rendereléshez, de valami eszméletlenül megbúgatja a szegény gépemet, mondjuk nem is igazán értek hozzá, hogy hogy kell okosan renderelni, 4k-ba nyomom ki a 300 képkockát, minden képkocka 25-30 másodpercet tart, szóval olyan két óra az egész. Kicsit fogom is a fejem, hogy ez talán túlzás, de jó lenne kicsit tanulgatni a Blendert is, később még hasznos lesz, ha mondjuk kicsit bonyolultabb anyagokat akarok a kis kockákra kifeszíteni, meg esetleg 3d filmet akarok készíteni, mindez relatív egyszerű beállítás Blenderben. Egyébként elég vicces, de gyakran hibásan rendereli a kis kockákat, amikhez én írtam kézzel egy kis python szkriptet, mert a szerkesztőben minden jól néz ki, de a renderelőben egy-két kocka lemarad, vagy fekete. Mondjuk már maga az import is nagyon sokat tart, lehet, nem egyenként kéne berakni a cirka 4-5000 kockát, mert mindegyik után újraszámolja a bvh-t, vagy akármit, amit használ a rendereléshez, de az az igazság, hogy élvezem, hogy kicsit hibásak a renderek, mert így legalább őszinte maradok magamhoz, hogy még lenne mit dolgozni az egészen, de most egyelőre ennyi időm és kedvem volt. Meg amit renderelek sem olyan eget verő cucc, szóval ilyen keleti filozófia az egész, hogy a tökéletesség unalmas.

Na jó, mostmár nagyon be kell fejezni ezt a bejegyzést, várnak a kis kockák, legközelebb egyre több és szebb lesz. :)

lemászunk az univerzum fenekére

Az ember mióta rájött, hogy a technológiai fejlődés útján könnyebbé, biztonságosabbá és élvezetesebbé tudja tenni az életét, rendesen rákapcsolt a fejlesztésre. Azt persze nem tudatosítja, hogy a technológia rabjává is vált, és nincs kiszállás a mókuskerékből, minden megoldott probléma újabb tíz problémát szül. Az eszközök egyre közelebb kerülnek a testünkhöz és a szellemünkhöz, pár napja már egyesek a valóságot még virtuálisabban akarják fogyasztani mint eddig tették. Szerintem nincs megállás amíg be nem mászunk teljesen a számítógépbe, elvégre az elektromos jelek amelyek vagyunk, ott érzik a legnagyobb biztonságban magukat. A kérdés csak az, hogy mikor, nem az, hogy valóban-e?

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.