Most aránylag hosszú a lista, próbáltam gyorsan befejezni, de néha azért kijött a kisördög.
Burning Days (2022): Jó kis film ez, csak az a baj vele, hogy van az elején egy rém hosszú vacsorázós jelenet, ami elég unalmas, persze igazán az a sztori sarokköve, de semmi nem készít fel arra, hogy milyen feszült lesz a helyzet utána és az ember könnyen kikapcsolná ott a filmet. Ha némi telefonozás segítségével túllendülünk rajta, akkor utána príma élményben lesz részünk, a vége meg kimondottan zseniális.
Bohemian Rhapsody (2018): Néha elkap a Queen láz, most nem csak a zenéjüket hallgathatom meg, hanem ezt a filmet is megnézhetem és elrepülhetek vele egy szebb és jobb világba, ahol a Queen az úr. Az persze lehet, hogy ez a világ nem egészen úgy létezett ahogy itt bemutatják, de ez engem most egy csöppet sem érdekelt, jó volt utazni megint.
Life is a Bed of Roses (1983): Na ez egy olyan film, amihez én túl kevés vagyok. Nem nagyon értettem mi teszi naggyá, ha jól értem, a kora közönsége sem értette, lehet még most sem értik sokan. De egyébként nem volt rossz, csak nem volt igazán jó sem, mert nem állt össze semmilyen üzenet a fejemben. A múltban játszódó jelenetek legalább jól néztek ki és sok szép kosztüm meg arc volt bennük, még ha nem is vezettek sehova. Lehet, pont ez a lényeg.
Millennium Actress (2001): Ez még nem volt meg és vágytam egy jó animációra azután, hogy megnéztem azt a magyart. Hát ez teljességgel kimerítette a jó animáció fogalmát, talán még túl is szárnyalta azt, mivel tényleg úgy mondta el a történetet, ami valószínűleg filmen sosem működött volna, animációban viszont nagyon jól működik. Ugye a Perfect Blue-t lemásolta a Black Swan, de megnézem én azt a filmet, ami olyan természetesen be tud illeszteni két karaktert két történeti síkba mint ez. Valószínűleg ez a rengeteg séta-fika a síkok között el is rejt néhány inkonzisztenciát, de elsőre nem találok fogást rajta, tökéletes mű.
The Hunger Games (2012) és 3 folytatása: Anno kimaradt és már nem emlékeztem miért. Most persze rájöttem, egy gyerekeknek íródott disztópia gyenge megfilmesítése ez, amely nem is igazán látványos, a színészek épp a minimumot hozzák, semmi nincs benne ami nekem tetszene. Persze lehet, hogy fiataloknak bejön, akiknek az még morális kérdés, hogy tetszhet-e egy csajnak egyszerre két pasi, meg, hogy aki segít ma, nem-e szúr hátba holnap, vagy esetleg, hogy szabad-e fa alá állni villámlás esetén, én mindenesetre itt be is fejezem az értékelést. Egyetlen jó jelenet volt a 4 részben összesen, amikor kilőtte a csaj az eget. :)
The Walking Dead: Daryl Dixon (1. szezon): Ez idén már a második Walking Dead spinoff, nekem sokkal jobban bejött mint a Dead City. Tetszik az, hogy kicsit kitágult a világ, látjuk, hogy egyeseknek sikerült túllépni a mindennapi megélhetési problémákon, építenek, tesznek-vesznek. Daryl Franciaországban kolbászol és általában vallási meg köztársaságot építő karakterekkel találkozik, persze egyeseket le kell pofozni, mert azért mégis csak az a sorozat sava-borsa. Nekem bejött a környezet is, a hozzáállásbeli váltás és a meta szint is. Itt már kezd csirázni a zombik utáni korszak, mondjuk ez valamennyire a Dead City-ben is megvolt, ott is meg itt is már erőforrásként tekintenek a zombikra amelyekkel kísérleteznek, az emberek leginkább kooperatívak, csak néha gyilkolják le egymást. Jöhet már Misonka és Rikk története.
Bekenntnisse des Hochstaplers Felix Krull (2021): Ez egy Thomas Mann történet, amit ráadásul évtizedek alatt fejezett be, lehet már amikor megjelent sem volt igazán időszerű, most pláne nem az. Aki osztályharcot akar belelátni, megkapja, aki a nemek közti különbségeket akarja vizsgálni, az is megkapja. Nekem viszont az jött le belőle, hogy itt még mindig poén az, ha egy férfi árulja a testét, de már nem poén, ha egy nő árulja, ehhez képest persze a férfi kalandjai az ágyban részletezve vannak, míg a nőé nem. És persze a végén beint a rideg valóság, szegénynek lenni szar. Csak ez már nem új. Mindenesetre a látvány megéri, még ha nem is költöttek túl sokat a XX. század fordulóján bemutatni a helyszínt, Párizst, de azért van látnivaló. A morál viszont elmaradott, mint a pottyantós vécé.
The Woman King (2022): Érdekes sztori, nagyjából történelmi alapokon, egy fekete királyságról Afrikában, amelynek volt egy elit női harcos alakulata. Van benne sok propaganda, de ha az elvek lehet, hogy nem is a mostaniak voltak, az eredmény azért ugyanaz, a csajok megmutatják, hogy tudnak ők is bunyózni rendesen. A látvány sem rossz, a történet mondjuk nem túl bonyolult, de hát ez alapvetően egy akció film, amiben kicsit építik az afrikai hős múlt mítoszát is, mindenkinek van benne valami ami tetszhet. Nekem bejött, de a nézőknek nem annyira, azért remélem nem adják fel és kicsit bonyolultabb történeteket is kapunk majd az afrikai hős múltból.
Fixeur (2016) (első 16 perc): Ez egy román film, de sajnos a román filmek tipikus rákfenéje megöli, azaz a hang. Csak azért kezdtük nézni, mert elvileg volt román felirat, de sajnos csak az angolul meg franciául zajló párbeszédek alatt, a többihez sajnos nem volt nekem elég 20 év, hogy elég jó román szintet elérjek, hogy megértsem több mint felét. És mivel rengeteget dumáltak az első 16 percben, fel is adtuk, mert élvezhetetlen volt. Nem tudom, hogy nem értik meg azok akiknek meg kéne érteni, hogy nem minden romániai ért meg mindent perfektül a pocsék hangból (esetleg ha stúdióban újra felvennék, még lenne esély, de az élőben felvett hangot nem lehet rendesen hangosítani a háttérzaj miatt), de felirattal szívesen megnézné a filmet. Nem tudom elhinni, hogy 2023-ban még mindig itt tartunk.
Robots (2023): Robotos szerelmi komédia, de egész jó, semmi extra de a poénok jók, a színészek elég jók, a szerepeikbe jól beleillenek. A legjobb poén, hogy az alapötlet a 70-es években született, de nagyon betalál a közeljövőbe, főként ami az emberek egymáshoz és a munkához való viszonyát illeti. Persze, bizonyos technológiákat nem látott előre, amelyek bagatellizálni tudnák a történetet, mint mondjuk a dzsípíessz, de az eredmény poénos, szóval megéri megnézni a filmet.
Legend (1985): Vágytam valami nagyon más filmre és meg is kaptam ezzel a filmmel. Ridley Scott munkássága is elég fura számomra, rendezett párat az örök kedvenceim közül, mint mondjuk az Alien meg a Blade Runner, meg pár olyan dugót, amit nem értek, hogy engedtek vászonra. Gondolom a rejtett változót a munkatársai meg az alapötlet eredetisége jelenti, saját anyagból azért nem alkot olyan jó cuccokat, bár egyesek mindent is beleláttak a Prometheusba is, ami szerintem igencsak gyengécske Alien folytatás volt. Egyébként az első filmjét is nagyon szerettem, a The Duelists-et. Na mindegy, szóval ez egy mese, de szépen megcsinálva, mesebeli helyszínek és karakterek és Tim Curry ikonikus ördög karaktere már elég ahhoz, hogy tényleg valami mást kapjon az ember mint a most megszokott híg szósz. Abszolút ajánlom, de csak akkor, ha az ember valami másra vágyik.
Billions (7., utolsó szezon): Na végre ez a sorozat is véget ért. Az utolsó két szezon már elég nyögve nyelős volt, valószínűleg nem akarták már a tétet emelni és belemenni a maffiózó típusú megoldásokba, amelyek valószínűleg már nem is igen népszerűek. Bizonyos részek rém unalmasak voltak, de az utolsó előtti rész elég feszültre sikeredett, tényleg érződött a tét, de sajnos az utolsó rész baromi antiklimatikus lett, vér nélkül győzött a jó (mondjuk a trükk azért érdekes volt, amit bevetettek), utána még fél órában gratulált minden szereplő egymásnak és a főszereplők mind eldöntötték, hogy kiszállnak a pénzcsinálásból és a maradék meg maradt a taposómalomban. Az kimondottan taszított, hogy kisebb-nagyobb celebeket hívtak meg minden részbe, gondolom, hogy jobban beágyazzák a történetet a jelenbe, de ezek a jelenetek rém bénák voltak és mivel szerencsére az amerikai celeb világnak messze nem vagyok ismerője, néhol azon kellett gondolkodni, hogy vajon ennek a jelenetnek az-e a lényege, hogy megmutassanak egy celebet, vagy csak úgy magától egy híg fossal töltött semmiburger. Szerintem ha lenne, se néznénk már a következő szezont, az első szezonok elgondolkodtatóak voltak mind az amerikai igazságszolgáltatás, mint a gazdagok technikáiról, de amint ebben már nem tudtak újat hozni, hamar béna erőlködés lett az egész egy csomó olyan referenciával amelyek nekem semmit nem mondanak.
Zene.
