az ilon nevű micimackó és a tuitteres bödön

Na, ez egy nagyon rossz bejegyzés lesz. Annyi mindent el szeretnék mondani és annyira nem tudom koherens ívvé hajlítani a gondolataimat, hogy csakis bődületes maszlag lehet a vége. Szerencsére senki nem kérheti vissza a pénzét és még pár bejegyzésben nekifuthatok újra a témának.

Kezdjük az elején, felkeltem, megfőztem a kávét és nekifogtam a szokásos reggeli tuitter túrámnak. Általában technológiai dolgokat szoktam szívecskézni, ma viszont ezeket sikerült: 1, 2, 3, 4, 5. Ez az 5. nagyon megütött, egy kánszászi városban (Shawnee) a helyi tanács megszavazta, hogy több mint 4 idegen nem élhet együtt egy fedél alatt, valószínűleg azért, hogy az emberek ne osszák meg a lakásbérleti és egyéb költségeiket. Ez igen, a lehetőségek országa. Nem sokkal ezután kipattant a gondolat a fejemből, hogy Amerika valójában egy csatatér, ahol mind a mai napig egy óriási háború zajlik, szerencsére egyenlőre nagyon kis szerepet kapnak a fegyverek, de halálos áldozat azért elég sok van, csak senki nem akarja ezt belátni. A legborzasztóbb az, hogy minden szinten, mindenféle szövetségek mindenféle csatákat vívnak és már senki sem ismeri azt, milyen az élet akkor, amikor nincs háború. Nem is tudom, mikor kezdődött ez a háború, talán az első telepesekkel, most mindenesetre már a szegény vív a gazdaggal, a tőkés a munkással, a régi média az új médiával, az emberjogi aktivista a munkajogi aktivistával, az antikommunista az antikapitalistával, a mindenkinek elérhető egészségügyet akaró a fajnemesítővel, stb. Az a durva, hogy ezek a táborok egyfolytában új szövetségeket alkotnak és régieket rúgnak fel, már senki sem tudja, hogy ki kivel van. Mindez nyakon van öntve a legkorruptabb és legképmutatóbb politikai rendszerrel, aminek a demokratikus jellegét jogosan kérdőjelezhetjük meg és nem mellékesen a világ legnagyobb hadseregét igazgatják.

Amikor a narancsképű elnök lett, én nagyon rácuppantam az amerikai politikára, azt hittem, ki tudom olvasni a tealevelekből, hogy keletre vagy nyugatra érdemes szaladni, ha a szar a májjal keveredik. Szerencsére nem lett szükség erre.

Ebben a közegben Ilon, a kapitalista fenegyerek úgy döntött, hogy megveszi az újmédia egyik zászlóshajóját, az én kedven cociális hálómat, a tuittert. A tuitter Romániában nem nagyon ismert, ezért egy mondat. Ez az a cociális háló, ahova az értelmes emberek csoportosultak, itt tényleg értelmes diskurzust lehet folytatni és követni kívülről minden elképzelhető témában. Persze, ebből nem lehet megélni, ezért mocsok is van rengeteg, a mostani üzleti modell és az értelmes emberek átlagosnál nagyobb sűrűsége sajnos nem kompatibilis, de ha az ember jól válogat és eléggé megfogja a száját, elég jól el lehet lavírozgatni. Én egy kicsit függővé is váltam, be kell vallanom.

Ilon azt mondja, hogy a szólásszabadságot akarja visszaállítani a tuitteren, de ez természetesen vagy szemenszedett hazugság, vagy akkora orbitális naivitás, hogy a Marson a mászkálók fényképezhetik. Az, hogy Ilon ráteszi a kezét a tuitterre, lehet, hogy csak annyit fog eredményezni, hogy bukik 30 milliárd dollárkát, ami egyébként sem jelent semmit, mert Amerikában a befektetők a veszteségeiket leírhatják az adójukból és mivel a Tecla még sokat növekedhet, ezért nem igazán oszt vagy szoroz Ilonnál. Vagy azt is eredményezheti, hogy Ilon elhozza nekünk a technológiai szingularitást egy olyan disztópia formájában, hogy a Terminátor világa kellemes üdülőtelepnek tűnik mellette.

Na, erről fogok filózni amikor legközelebb erről fogok írni, mert most elég volt.

Zene.

filmek

Sajnos ebben a hónapban se volt sok kedvünk filmet nézni, meg energiánk se, könnyebb volt berakni a híreket az este végén és babrálni a telefont közben. Szóval ez a lista is ritka rövid lesz.

Peaky Blinders (6. évad): Ez megint nagyon jó lett, kár, hogy vége a sorozatnak, de jön még egy film, ami talán nagyot dobhat. Jó lenne, ha a II. világháborúban játszódna, bár a fronton talán nem nagyon van amit még újat mondani a háborúról (és érdekes módon, egyetlen laburista parlamenti képviselő sem halt meg, csak konzervatívak meg pár liberális, talán ott se voltak, vagy csak jobban tudtak harcolni, ami vicces lenne, ha ilyen szempontból reprezentatív lenne Tommy a laburistákra). De lehetne egy modern Casablanca is a történet, vagy valami ami jobban bemutatja azt, hogy hogyan is vészelték át a britek otthon a háborút. Lehet közben ármánykodni rendesen. Én várom a filmet is, jó lenne, ha a kolozsvári mozik is játszanák. A sorozatról nagyon nincs mit mondani, a jó kis Peaky Blinders minőség, meglepő a párhuzam ami a mai világgal húzható, ahogy lassan megint gyűl a fasizmus a világban és ahogy operálnak minden szinten a fék nyúzzal. Lehet, hogy a történelem sokkal gyakrabban ismétli önmagát, mint azt gondolnánk... Vagy az is lehet, hogy a jelent adják el régi köntösben, sajnos nehéz megállapítani.

Billions (6. évad): Ezt meg sem néztük teljesen, az utolsó részt még nem láttuk, de óriásit esett az ázsiója, nem hiszem, hogy sokat fog javítani az az utolsó rész. Jó tanulság ebben a sorozatban, hogy ha az alap konfliktus gyengécske, akkor teljesen lenyom minden mást is. Ameddig Axellel hadakozott Chuck és gyakran pengét váltottak, az érdekes volt, ebben a szezonban csak azt láttak, hogy emberek állnak, ülnek, belépnek egy irodába, kilépnek egy irodából és közben beszélgetnek. Én imádom a Woody Allen beszélgetős filmjeit, de azokban legalább szerelemről meg halálról van szó, ebben csak mindenféle jogi procedúrákról, a gonosz gazdagokról és a gonosz munkásemberekről és a gonosz politikusokról és a gonosz törvényekről és baromi unalmas. Az utolsó előtti részben volt egy buli, azt is sikerült talán a legunalmasabban megrendezni, ahogy bulit láttam filmben. Az biztos, hogy a 7. évad első részét meg fogjuk nézni, de ha nem dobnak valami nagyot, szerintem nem szenvedünk még végig egy egész szezont.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Nem nagyon írtam róla az utóbbi időben, de a háború még mindig zajlik és persze én még mindig rá vagyok cuppanva a hírekre. Persze, azért csökkent az érdeklődésem, de az értetlenségem meg nőtt, erről fogok most írni röviden.

Próbálom megérteni az oroszokat, hogy mi a végjáték, de nem tudom megérteni. Aztán most arra gondoltam, hogy az a baj, hogy racionálisan próbálom mindezt végigvinni és úgy lehetetlen. Egy ideje már amúgy is belementek abba a játékba, hogy bebizonyítsák, hogy irracionálisak. Erről szól a hazudozás, a háborús bűnök, az atombombával a fenyegetés. Racionális ellenfeleknek mindez komoly elrettentésként kéne szolgáljon, de ugyebár két ember kell a játékhoz, az ellenfelek is tehetnek úgy, hogy nem hisznek a blöffnek. Elvégre, irracionalitással nem lehet országot építeni, sokan próbálták már, de végül mindig belebuktak.

Szóval nem hiszek az atombombás fenyegetésnek, szerintem csak megjátsszák az irracionalitást. Ha pedig nem, akkor remélem, akik túlélik az atomháborút, bevetik sóval Oroszországot, lesz vele munka, de megérdemlik, hogy lehúzzuk őket a történelem süllyesztőjén. Sokkal inkább mint sok más népet.

Egyébként most már nagyon úgy tűnik, hogy az ukránoknak menni fog a győzelem. Persze lassan, taktikusan, sajnos sok civilt fognak még az oroszok megölni közben, de csatát már nem tudnak nyerni, még kicsit sem, néhány települést fel kell adni az ellentámadásig, de ami egynek ék, az kettőnek átkarolás és az idő mindenképpen nekik dolgozik. Aztán majd meglátjuk, mi lesz a Krímmel.

Zene.

az játék előrehaladottáról

Ma megint tettem újabb videót az utóbbi időben haladott haladásról.

Most animációk kerültek a játékba, persze csak teszt animációk, szóval most már tud kolbászolni a kis fickó és a poén kedvéért betettem a teszt animációt abból a grafikus könyvtárból amit használok, ami egy standard harcos a csillagok háborújából amint táncikál. Remélem, ez nem sért semmilyen jogot, bár nem lennék benne nagyon biztos, de mindenesetre ha minden ilyen kis videócskára rászállnának, akkor egy hadseregnyi ügyvédre és asszisztensre lenne szüksége a Dizninek.

Szóval most nem sok eredetit kellett írnom, csak integráltam a játékba egy rendszert, az ozz-ot, ami már amúgy is integrálva volt a grafikus könyvtárba. Ez azért tartott több mint egy hónapot, mert volt közben hinta, ami az előtte olvasgatással és utána felépüléssel szinte két hetet tartott. Aztán meg nagyon nem akarózott dolgozni ezen, mert az animáció exportőrt én kellett lefordítsam és nagyon nem akarózott, igazából most sem értem a Fordzs készítőinek hogy sikerült anélkül a pár kiegészítés nélkül, amiért nekem sírt (naná, hogy templét szívás). Ezután kicsit kedvetlenül fogtam neki az integrációnak, féltem, hogy lesz valami fura bug amire nem tudok rájönni, de szerencsére csak egy fura bug volt és hamar rájöttem a nyitjára. Utána még egy-két kört futottam a saját apim körül, de végül vállalható az ami készült. Még talán arra is módom lesz, hogy az összes animációt előre leszámoljam a töltéskor és többet nem is kell majd vesződni a valós idejű kiszámolással, olyan jó (és nem memória igényes) dolog az ilyen csont alapú animáció, meg ha nincs csak egy pár.

Egyébként sokat tud ez az ozz, de én nagyjából semmi érdekeset nem fogok használni belőle, tud animációk közti átmenetet, meg inverz kinematikát is, nekem ezekre nem lesz szükségem, mert az általam választott játékstílusban a szörnyikék sokan vannak, messziről lelőjük őket és nem csinálnak bonyolult dolgokat, csak kolbászolnak, lőnek és meghalnak, szóval nagyjából ezt kell majd lefedni néhány variációval és kész.

Hát ez most ennyi, legközelebb valószínűleg pályagenerálással jövök.

minden kis atom együtt

Ma van a 2022. Krisztus születése utáni év húsvétjának a vasárnapja.

Ha egy magyar ember olvassa ezt, akkor rögtön tudja miről van szó, de lehet, hogy egy kicsit gyanakodik, hogy itten egy nem szokványos fejtegetés fog következni, talán azért, mert ismer, talán a megfogalmazás szokatlan egy jottányit, talán tévedek.

Ha egy mesterséges intelligencia olvassa ezt, akkor néhány bájtban szerintem össze is foglalódott neki a tény és nem érez semmit.

Ha egy ufó olvassa ezt, amely itt keringett a Föld körül az utóbbi 3000 évben, gyűjtötte az adatokat, és csak ritkán vált észlelhetővé a fény látható tartományában, akkor is csak azért, hogy felszípjon egy tehenet vagy egy juhot, akkor ő talán érti ennek a mondatnak a legtöbb értelmét és implikációját.

Nekem, aki írja, most éppen azt jelenti, hogy szabad napjaim lennének mostanában, ha nem lenne egyébként minden napom szabad, hogy munkával, pihenéssel, vagy aggódással töltsem. Abban nem hiszek, hogy létezik egy Isten, aki elküldte a fiát és a halálával megváltott minket. Azt talán elhiszem, hogy volt egy fickó, akit Jézusnak hívtak és keresztre feszítették, de vagy nem halt meg, vagy nem támadt fel, a kettő együtt nem megy. Abban pláne hiszek, hogy a tényeknek vajmi kevés jelentősége van, ez bár egy jelentős illúzió, de mégsem a legérdekesebb, legnagyobb körben elterjedt és pláne nincs a legnagyobb hatással arra, hogy hogyan éljük az életünket. Számomra ma egy finom ebédet és némi olyan ukrán társaságot fog jelenteni, amire nem gondoltam volna egy évvel ezelőtt, a barátnőmnek két napi munkát pluszba.

Viszont ha már minden évben van ez a nap és minden évben némi lazítással jár és minden évben változik az, hogy mit gondolok magamról és a világról, talán írhatnék arról.

Szóval akkor most leírom azt, hogy én mit hiszek a világ keletkezéséről és arról, hogy mi a helyünk benne.

A világegyetem nagyjából 14.5 milliárd éve keletkezett a big bang nevű folyamatban, amihez én nem értek, el sem tudom képzelni, de elfogadom. Ha valaki úgy akarja nevezni, hogy Isten megteremtette a világot, azzal egyébként nekem semmi bajom nincs, az ember teremtésénél kezd számomra fontos lenni, hogy pontosan ki mit csinált.

A Nap és a Föld nagyjából 4.6 milliárd éve keletkezett, csakúgy mint százmilliárd más csillag és remélhetőleg bolygó is, a Tejútrendszernek nevezett galaxisban, persze csak mi nevezzük így, a mások által nevekről még nem hallottunk és vajmi kevés esélyét látom, hogy a unicode karakterkészletben már meg lennének a karakterek, amelyekkel leírható lenne, hacsak nem írják Morzé szimbólumokkal (pötty és vonál).

A Földön kialakult az élet, nem tudom hogyan, lehet, hogy kialakult magától, lehet, hogy idejött magától, vagy idehozta valaki, nem tudom. Érdekelne a válasz, de annyira nem, hogy ezzel foglalkozzak egy életen át.

Az élet egy evolúciónak nevezett folyamat révén egyre változatosabbá és bonyolultabbá vált és nagyjából 2 millió éve megjelent a ember nevű faj, aminek vannak mindenféle alfajai, de a jelenlegi egyetlen faj amit ismert az a homo sapiens és már legalább százezer éve többé-kevésbé a mai genetikájával, formájával és fizikai tulajdonságaival létezik.

A fizikai világ egy nagyon brutális hely, a legnagyobb része teljesen alkalmatlan az életre, amit eleddig csak a Földön sikerült megfigyelni, ott is eléggé korlátozzák a paraméterek azoknak az állatoknak a fajait amelyek képesek megélni köztük. Az embernek nagyon sok helyen sikerül megélni, leginkább azért, mert olyan herkentyűket épít, amelyek lokálisan optimális körülményeket biztosítanak neki, egy ellenséges közegben (pl. víz alatt).

Ahhoz, hogy az ember sikeres legyen, meg kellett tanulnia megértenie és megjósolnia a világot és meg kellett tanulnia közreműködnie a többi emberrel. A megértés primitív formái az érzékszervek, a közreműködés primitív formája a tribalizmus és a nyelv. Modernebb formák a mikroszkópok, távcsövek, számítógépek, fizika, matematika, kémia, kapitalizmus, szocializmus, cégek, háborúk, egyebek. Minden rendszer az előzőekre épül úgy, hogy megtanuljuk nagyon jól használni az előző rendszereket és érdekes módon kombináljuk őket, de igazán érteni nem értjük őket, arról pedig nem is igazán álmodhatunk, hogy a jövőbeli felhasználásukat megjósoljuk.

Az evolúciós versenyben nincs is igazán szükségünk arra, hogy pontosan megértsük a rendszereket, ugyanúgy, ahogy szinte mindegy, hogy az asztal egy méter és plusz vagy mínusz 1 centi hosszú, ugyanúgy az emberek nagy részének mindegy, hogy a szögharmadolás nem oldható meg csak körzővel és vonalzóval, nyugodtan le tudják élni az életüket. Ezért aztán egy csomó buta elképzelésünk alakul ki az életről, olyanok, mint, hogy értjük mi történik és miért, meg az, hogy tudjuk ki vagyunk és mit szeretnénk elérni. Ezt a részt most nincs kedvem kifejteni, de a gondolataim nagy része kerek formát nyert A lapos elme könyv elolvasása után. Ezt most kiugrom. A lényeg az, hogy sokkal kevésbé vagyunk urai mind a belső életünknek, mind a külsőnek, mint azt hinnénk.

Persze, az jó, ha az ember nem foglalkozik az élete apró kis gombocskáinak a nyomogatásával, az sem jó, ha 10 évet azzal töltünk, hogy meghatározzuk pontosan hány mg alkoholtól érezzük magunkat a legjobban úgy, hogy másnap még nem leszünk másnaposak. Lehet, hogy az, hogy nehezen tudjuk a saját paramétereinket mérni, valójában egy jó dolog aminek az a célja, hogy ne a magunk tökéletesítésével foglalkozzunk, hanem a környezetünket... romboljuk, hogy újraépíthessük. Egy rövid kitérő itt. Ez a jó dolog nem egy teremtő műve, hanem az evolúcióé, lehet, hogy voltak olyan emberi csoportok, akik nagyon jól tudták az ittassági állapotukat szabályozni, de ez nem volt számukra evolúciós előny, vagy egy barbár népcsoport lemészárolta őket, vagy csak halálra itták magukat az ambróziával. Talán sosem tudjuk meg, hogy léteztek-e egyáltalán.

A lényeg az, hogy most minden ami van, az evolúció és a fizikai világ kölcsönös játékának a következménye, a hívők és a hitetlenek is, rengeteg evolúciós buktatót túléltek, háborút megnyertek és zsákutcát elkerültek. Emelem kalapom.Ugyanakkor azt hinni, hogy a játék véget ért, badarság. Bár ma már nem az oroszlánokkal versengünk a gazellákért, hanem a mémek csataterén vagyunk gyalogos katonák, a sorsunk ugyanúgy a halál és a feledés. A primitív gyereknemzési stratégia még mindig nagyon nagy evolúciós előnnyel rendelkezik, de sajnos a világ kezd egyre kevésbé hasonlítani arra a verziójára, amelyben ez egy jó stratégia volt, a környezet szennyezés, az éghajlatváltozás, a taktikai atombombák mind-mind évmilliók óta létező vérvonalak jelentős százalékát kiirtják minden generációban. Nem csoda, ha kiderül, hogy minden európainak van közös őse 1500 évvel ezelőttről. Persze, az sem sokkal jobb eredménnyel kecsegtet, ha valaki könyvírással akarja a fennmaradását biztosítani, csak nagyon kevesek tudnak igazán relevánsak maradni több száz év után.

Kicsit meguntam a premisszákat, jöjjön a következtetés. Úgy gondolom, hogy egy bonyolult testbe zárt bonyolult elmék vagyunk, de semmi más speciális nincs ezen kívül, nincs külön kapcsolat a teremtőnkkel, aki nem is létezik és egyébként sincs semmi oka rá, hogy a lényegi részünket (lelkünket) valamilyen úton egy olyan speciális helyre vigye, ahol örökmozgóként működik minden. Atomok vannak, amelyek az evolúciónak köszönhetően nagyon bonyolult rendszerbe szerveződnek amely úgy hiszi, hogy nagyon bonyolult dolgokat képes művelni és nagy ritkán így is van, de általában nem és a világ törvényeit eleddig nem volt még senki képes legyőzni, a gép egy idő után elromlik és nincs ahogy még egyszer működésre bírjuk. Szerencsére az emlékezés egy jó evolúciós stratégia volt és ma már gépesíteni tudtuk valamennyire és ha a gépeink egyszer örökké fognak élni, akkor talán az is, amit betettünk beléjük. Lehet harcolni az hideg univerzum ellen, igazából mást nem is lehet tenni, az életünk első percétől harcolunk az utolsóig, de mindig veszíteni fogunk, csak az a lényeg, hogy kikkel és mikkel szövetkezünk a harcban.

Ez most hosszú lett és értelmetlen, de még nem jöttek meg a vendégeink és nem is fogom folytatni csak egy év múlva, szóval belefért.

Zene.

És még egy jótúb videó, a C64 használatába bevezető.

a hintázó intelligencia... csak ki ne essen

Öt év után újra voltam Hintán, azaz a Hargitai Informatikus Találkozón.

Megint tartottam az emberi szintű mesterséges intelligenciáról előadást. Itt megnézhető.

Az a baj, hogy nagyon sok gondolat kavarog a témával kapcsolatban a fejemben, ezért meg sem próbálom részletesen megtervezni az előadást. Leginkább csak kijelölök egy gondolatsort az előadás diáin és néha megpróbálok megjegyezni egy-két mondatot, amit jó lenne elmondani, de egyébként mindig helyben születik a szöveg amit elmondok. Ez többé-kevésbé általában lefedi a mondanivalómat, de mindig kimaradnak dolgok és olyan dolgokba megyek bele részletesebben, amelyeket előre nem gondoltam végig. Azért nagyjából a lényeg általában elhangzik, most is így volt. Az előadásmód az nem valami profi, de higgyétek el, engem jobban zavar mint titeket, mégis kitettem. Mivel nem gyakran tartok előadást, a testbeszédemet egyáltalán nem tudom kontrollálni és bár minimális diákat készítettem, pont azért, hogy ne kelljen rájuk néznem, mégis gyakran nézek rájuk, valószínűleg azért, hogy ne a közönségre néznem. :) Na, hát ez most ilyen, jobb nincs, akinek nem tetszik, ne nézze.

Az előadás 15 perc körül ugrik egyet, ott egy olyan videót vetítettem le, amely szerzői jog által védett, ezért kivágtam a felvételből, de ide kattintva megtekinthető.

Remélem, ha 5 év múlva újra előadást tartok, több időm lesz felkészülni és már arról tudok beszámolni, hogy szerintem miért mondhatóak az aktuális rendszerek hogy emberi szintű intelligenciával rendelkeznek.

Azt is remélem, hogy legalább a jelenlevőknek sikerült valami érdekeset mondanom.

Ezen kívül meg jó volt találkozni mindenkivel, akit ismertem, meg olyanokkal is, akiket nem. Jókat beszélgettünk, találkoztam valakivel akivel néhány dologban meglepően hasonló volt a véleményünk és ez elég fura élmény volt nekem, nem is emlékszem hasonlóra rövidke életemből.

Továbbá megnyertük a kocsmakvízt, bár jelentős életkorbeli előnnyel rendelkeztünk és hát azért az évek alatt nem csak mocsok ragad a legtöbbünkre, ezért nem volt egészen igazságos a verseny, de legalább elég szórakoztató volt.

Valamint volt egy fergeteges Kiscsillag koncert is, ami nekem annyira bejött, hogy már azon kezdtem filózni, hogy ez tényleg ennyire jó, vagy csak eljátsszák, hogy ennyire jó. Az is segített, hogy én nem ismerem egyetlen dalukat se, így nem voltak elvárásaim se és az sem zavart, hogy nem úgy szól, ahogy a stúdióban. Meg persze az is komoly, hogy sikerült elhozzák őket pár tucat embernek a Hargita egyik tetejére.

Összességében nagyon jó volt, de azért nem kell eltúlozni, néhány évet azért ki szoktam hagyni, utána legalább jobb a visszatérés. :)

Zene.

a klímakatasztrófába az út optimizmussal van kikövezve

Most frissiben tett fel a Kurzgesagt egy vidiót, hogy nem kell aggódni, mert megúsztuk a klímakatasztrófát és kezelni tudjuk a klímaváltozást. Miért is? Azért, mert rendesen beindult a technológiai fejlődése a megújuló energiaforrásoknak és a kormányok is egyre komolyabban kezelik a klímaváltozást és a széndioxid levegőből való kivétele is már csak 600 dollárba kerül tonnánként. Ja, és a mostani vállalásokkal is már csak 3 fokos lesz a felmelegedés 2100-ra, amiről ők is azt mondják, hogy fenntarthatatlanná teszi a kellő mennyiségű élelem megtermelését egyes országokban.

A Kurzgesagtot én komolyan szoktam venni, de azért remélem a többi témában nem csúsztatnak ennyit. Vagy kaptak egy csinos kis összeget, hogy bemeséljék nekünk, hogy nincs gond, vagy csak úgy érezték, hogy most éppen egy kis optimizmusra van szükség a világban és gondolták ezzel a mesével állnak elő.

Nos.

Röviden, mert nincs kedvem.

A 600 dolláros karbon kaptúra sosem fog működni, mert egyrészt nincs ahol tárolni a sok szenet, másrészt még a legtisztább szén-dioxid források esetében (a hőerőművek kéményén) is feladták már a harcot, aki azt állítja, hogy ez egy komoly technológia, az mesél (erről a Mann könyvben is szó van és ez az ő következtetése is, minden optimizmusával egyetemben).

Bárki elhiszi a kormányok azon vállalásait, hogy 2050-re karbon-semlegessé teszik a gazdaságaikat? Ez mese, tudják, hogy rajtuk már nem fogja senki számon kérni, szóval ígérgetnek aztán annyi. Dzsonszon annyit nem tudott betartani, hogy ne menjen karácsonykor bulikázni, amikor az egész országa le volt zárva, majd pont karbon-semlegessé teszi a brit gazdaságot. A többi vezető dettó. A szaudiaknak végtelen nagyon olcsó olaja lesz, mindig azt fogják mondani, hogy nem engedhetjük meg a nem szennyező technológiákat. Egyébként elég sok olaj kell az egyebekhez, műanyagokhoz, gyógyszerekhez, meg minden egyébhez szinte, a szaudiaknak mindig lesz piaca.

Ráadásul az a 3 fokos felmelegedés is elég dubiózus, szerintem rendesen alulbecsülik a tudós bácsik a problémát, ha nem így lenne, nem beszélnénk 7 szigma hőmérséklet anomáliáról az Antarktiszon. Természeten fogalmam sincs, hogy mennyi lesz a felmelegedés 2100-ban, de szerintem jelentősen több mint 3 fok és abban a tartományban, már minden tized baromi sokat számít.

Na és akkor ne felejtsük el az aktuális helyzetet se. Ugyebár majd a jövő generációira való tekintettel lemondunk a kőolajról, amikor most potenciálisan millió ukrán életét tudnánk megmenteni, ha néhány hónapra lemondanánk az orosz olajról, de nem vagyunk ennyire se hajlandóak.

Igen, valószínűleg nem az átlagemberekre ható felmelegedés fogja kiírtani az emberiséget, hanem ami a vezetőik agyára hat, szerencsére készítettek arról is videót, hogy mit jelent egy atomcsapás egy metropoliszra, lehet készülni.

Addig is, lehet drónnal repülni a Tecla berlini gyárában. Baromi látványos. Remélem megihlet egy-két fps gyártót is. :)

Zene.

a lapos elme

Elolvastam ezt (The Mind is Flat) a könyvet, hogy nektek már ne kelljen, de igazából nagyon ajánlom, mert nagyon jó.

Régebben már filóztam arról, hogy mi van akkor, ha nem is olyan okos az ember mint ahogy gondolja (ez a bejegyzés jött most szembe, de mintha volt egy másik is, de nincs kedvem megkeresni). Nos, ez a könyv pont erről szól, hogy az elme valójában csak egy nagyon ügyes trükkmester és elmeséli nekünk ezt a tökéletes világot amiben élünk, minden folytonos, minden kemény aminek keménynek kell lennie, minden átlátszó aminek átlátszónak kell lennie, az emberek tudják mit akarnak és mit fognak akarni és ha egy feladatot meg akarnak oldani, akkor azt szépen elteszik az elméjük bugyraiba ahol az mágikusan megoldódik.

Azt hiszem, jó hír az, hogy az elme mégsem olyan bonyolult, az agy minden percben újra feltalál minket, talán azért is, mert így könnyebb lesz lementeni azt akik vagyunk, leginkább csak a hálózat számít, nem a gének aktuális expressziója. Lehet, hogy ezt hibásan következtetem, de hagyjatok meg nekem ennyi optimizmust.

Nem tudok elég jót írni erről a könyvről, szóval most be is rekesztem a bejegyzést.

Zene.

nohát

Van egy olyan mondás, hogy a szocializmussal semmi baj nincs, csak a megvalósítására tett eddigi próbálkozások nem sikerültek. Én ebben egyébként hiszek, az algoritmikus kormányzásban látom a megoldást. Azt hiszem, a nacionalizmus is hasonló cipőben jár. Az biztos, hogy a magyaroknak bejön az Orbán Viktor által épített nacionalista utópia és még többet kérnek belőle. Nekem ezzel semmi bajom nincs, hajrá, előre.

Az az igazság, hogy nekem Magyarországhoz szinte csak pozitív élményeim fűződnek és már várom azt a nyári hetet amit valószínűleg megint ott fogok tölteni. Remélem még sok kellemes élményben lesz részem, amikor meg nem, akkor nem oda megyek.

Az meg, hogy milyen magyar vagyok én, szerintem leginkább csak az én dolgom.

Zene.