Boldog karácsonyt mindenkinek!

Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok és remélem, hogy a következő év jobb lesz mint ez a mostani. Most már mind a dzsemináj mind a grok egész jól megoldotta a feladatot, jövőre nehezítenem kell.

Zene. 

chris

Sajnos, Chris Rea sem ír több zenét. Imádom a zenéjét, szerencsére most már könnyen hozzáférhető. Emlékszem, mikor középsulis voltam és volt már cd lejátszóm, sokszor játszottam úgy, hogy cd-ről ment a zene az aktuális játék alá (főként a Dyna Blasterrel meg Stuntsszal csináltam ezt, de programozni is így programoztam, már akkor is kellett valami háttérzaj ahhoz, hogy a kreatív energiák áramoljanak), csak hát nem volt valami sok cd-m. Viszont KP-nak megvolt a The Road To Hell, ő már egyetemista volt akkor, de kölcsönadta nekem egy hónapra (kb ennyi volt a standard hazajárási periódus ekkoriban, de szerintem akkor több ideig volt nálam, mert arra emlékszem, hogy egyszer visszakérte, hogy talán most már eleget volt nálam), szerintem legalább százszor meghallgattam azt a cd-t...

Threshold (2024)

Ez a játék nagyon rövid, mindössze 1-2 óra alatt végigjátszható, én sokalltam is érte a teljes árat, de amikor benne volt egy humble bundleben hasonló játékokkal egyetemben, akkor azért megvettem a pakkot. Remélem a többi játék is sorra kerül valamikor, bár mindenképpen ez érdekelt a leginkább a pakkból.

Nem akarom lelőni a poént, de azt mindenképpen el kell mondani, hogy ebben a játékban is csak sétálni kell és néhány egyszerű tárgyhasználati fejtörőt megoldani, a hangulat igazán ami megadja a sava-borsát. Az alatt az óra alatt nem válik unalmassá, hogy gyakorlatilag végig a levegővel kell gazdálkodni, a vonatra kell figyelni és közben szép lassan összerakni a történetet, amit itt nem a helyszín mond el, hanem egy másik fickó, de szinte ugyanolyan jól működne, ha  csak papírfecniket találnánk egy elég nagy helyszínen, esetleg egy kis helyszínen, de a szél csak adagokban fújná be őket. A történet elég érdekes és a vége többféle lehet, de azért nagyon nem térnek el egymástól nagyon vizuálisan, én háromszor vittem végig, igaz, ha egyszer végig viszed, akkor szinte a vége előtt vissza lehet tölteni, hogy az ember másképp csinálhassa a dolgokat, hogy megnézze a másik véget. Nekem nagyon bejött a hangulata, igaz, mostanában ezek a poszt-apokaliptikus világok bejönnek szinte mind. Szóval ajánlom, aztán mindenki döntse el, hogy mennyit ér meg neki 1-2 óra játék. :)

Piranesi (2020)

A játéknak, amit készítek, van egy szubkultúrája, ez az "uncaring megastructure", azaz az "indifferens óriásépület", ugyanis általában ezek a játékok valamilyen kihalt helyen játszódnak ahol a játékosnak az a dolga, hogy bejárja a helyet és közben gondolkozzon, hogy miről is szól az egész. Nem egy nagyon népszerű dolog, de azért jó kis közössége van már, amely persze keresi az elméleti megalapozását annak, hogy ez miért érdekes (mert egyébként azt tudják, hogy érdekes, hiszen vannak ilyen játékok és ezekkel jó játszani). Az egyik ilyen irodalmi sarokkőként szokták emlegetni ezt a könyvet, ami egyébként sokkal későbbi mint a NaissanceE vagy az Ico, amelyek az első ilyen játékok, szóval itt az inspiráció (ha volt is), fordított irányba mutat. Persze, Piranesi egy élő itáliai művész volt, aki lehet inspirálta Giorgio de Chiricot, aki aztán a játékokat is inspirálta, szóval kesze-kusza ez a dolog, de hát ilyen a művészet, ezért szeretjük, mert ki lehet bogozni a szálakat és mindenki talál valamit ami tetszik.

Szóval elolvastam ezt a könyvet, de sajnos négy-öt adagban és közben hónapok teltek el, szóval a ritmusa sajnos elveszett, a hangulata az elég erős, de sajnos a labirintus itt inkább csak helyszín, a cselekmény során nem fedi fel a titkait, persze, mindenki beleteheti a kedvenc metafizikai értelmezését a másvilágnak. Nem akarom igazán lelőni a poént, mert szerintem érdemes elolvasni a könyvet (bár azt nem tudom, hogy magyarra lefordították-e már), de sajnos amit én kerestem, hogy hogyan lehet feltárni az indifferens épület titkát, az sajnos nincs benne, inkább az érdekes, ahogy a naplózást használja az írónő a cselekmény kibontására, azt azért be kell vallanom, hogy a tetőpont elég lelombozó volt, de addig azért szépen épült fel a történet.

Na, még van pár másik könyv és játék is, meg persze van nekem is egy csomó ötletem, sajnos nem sok fog beleférni az első játékba, de ha jól mennek a dolgok, még kalapálom majd egy ideig. 

ne szórjunk búzát a galamboknak, ha nem tudunk hegyet mászni

Kéne írni összefoglalót a 2025-ös évről, de ez megint túl nagy feladatnak tűnik, de talán ha bizonyos gondolatokat leírnék külön kis bejegyzésekben, akkor lenne a blogban is matéria és ezek a dolgok is lejegyzésre kerülnének, amelyek most fontosnak tűnnek, de valószínűleg egy hosszú bejegyzés végén már eszembe se jutnának, vagy ha eszembe is jutnának, már nem úgy gondolnám, hogy megéri még 10 perc szenvedés azt, hogy lejegyzésre kerüljenek. Meg persze így szórakozhatom még egy kicsit a mesterséges intelligenciával hogy generáljak valami képet hozzá.

Szóval, azt hiszem, ez az az év, amikor a leginkább megértettem, hogy a legtöbb ember csak 1-2 dologhoz ért és más dolgokban olyan ordas hülyeségeket tud beszélni, hogy az ember joggal gondolja úgy (csak annak a hülyeségnek az ismeretében), hogy ez az ember hülye. Eh, ez így rossz indítás volt, kezdjük újra. Szóval régebben is tudtam már, hogy nagyon nehéz sok mindenhez jól érteni, a polihisztorok kora lejárt, meg ez, meg az. És azzal is találkoztam már, hogy valaki akit valamiért elkezdtem követni, hirtelen bedobott egy kisebb vagy nagyobb hülyeséget (az irónia általam dekódolhatatlan jelei nélkül), de valahogy ebben az évben szerintem egy nagyságrenddel több ilyen esettel találkoztam. Nem fogok néven nevezni senkit, meg abban a szerencsés helyzetben is vagyok, hogy most már tudom, hogy ha valakivel nem értek egyet valamiben, attól még nem kell kijavítsam és nem is kell kikövessem, mert valószínűleg abban a témában, amiért eredetileg követni kezdtem, még mindig érdekeseket írhat, de ez után az év után biztosra tudom, hogy bárki, aki gyakran írogat, az valami ordas hülyeséget is fog írni. Egyszerűen ilyen a világ. Valószínűleg én is ordas hülyeségeket írok itt, ezért egyébként elnézést kérek, én próbálok konzisztens maradni rövid, közép és hosszú távon is és vannak dolgok, amiktől távol tartom magam azért, mert tudom, hogy a nagy többségtől eltérő véleménnyel rendelkezem, de nem tartom fontosnak azt, hogy elmagyarázzam a gondolatmenetemet. Meg néha a nyelv fog ki rajtam, nehezek ezek a hosszú mondatok és az is nehéz, hogy nincs egyszerű módja bizonyos állítások bizonyításának, de azért, ha ingoványos talajra tévedek, azért próbálom jelezni az igazi szándékomat. Meg persze, engem szerencsére csak nagyon kevesen olvasnak, egyik nap gondolkodtam is azon, hogy azok között, akikről tudom, hogy hébe-hóba olvasnak (illetve valamikor olvastak), csak egyetlen ember van, akivel nem találkoztam fizikailag, szóval magamon kívül csak olyanoknak írom a blogot, akiket legalább barátomnak tekintek, ezért is gondolom nem szól be senki. Ami nekem persze teljesen megfelel egyébként. :) Ja igen, szóval ez a bejegyzés nem azokról szól, akik lehet, hogy olvasnak, sajnos a barátaim nem nagyon írnak szinte semmit eleget, ez a gondolat az átlagos megmondóemberekről szól, akiket valamilyen témában kezdtem követni, aztán mostanában kifejtették a véleményüket a kriptóról, ukrajnáról, mesterséges intelligenciáról, kínáról, európai unióról, stb. és hát kicsit megrökönyödtem, hogy mennyire nem értenek hozzá, de akkor miért szólnak bele ebbe...

Huh, ez már hosszabb mint amire először számítottam. Szóval középút gyerekek, középút és hát lehet, az emberek csak kényszeresen írnak, egy idő után nehéz eldobni a mondatokat, még ha érzed is, hogy nem abba a célba értél amibe akartál az induláskor. 

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI.

megint

Úgy tűnik, mások is kezdik úgy gondolni, hogy érdemes visszatérni a blogoláshoz, a szociális média által generált "kölcsönhatás" elég káros az ember mentális egészségére.

Szóval mostanában felfedeztem két bloggert is, akik az aranykorban is blogoltak, gondoltam újraélesztem a blogokra való linkelést az aktuális erdélyi bloggerekkel, szóval az első két blog a Magánterület 2.0 és a Gasparik blogok.

Ha még tudtok más aktív erdélyi blogokat, akkor jöhetnek kommentbe.

Zene. Zene.

AI. 

a teremtő dinamika megteremtéséről

Mostanában népszerű az értékekről papolni. Egyeseknek az a témája, hogy hogyan veszítettük el az értékeinket. Azt hiszem, sikerült azonosítani azt a pontot amikor az értékek elvesztése turbó módba kapcsolt: amikor az ember először adott el valamit pénzért. Micsoda értékvesztés egy malacot adni pár fémkarikáért, nem tudom hogy sikerült meggyőzni valakit arról, hogy ez jó ötlet, de nagy trükk volt, az biztos. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

az isteni esszencia ami beszorult a fénymásolóba amiből kifogyott a papír

Sok módját hirdetik a gyors és biztos meggazdagodásnak, az egyik a kriptó, a másik a tőzsde, de még olyan is van, hogy az amerikai ember hitelre vesz 12 lakást és sokkal több pénzért adja ki bérbe mint ami a havi törlesztő. No, ez a lista kiegészült egy újabb elemmel, mesterséges intelligencia kép, vidió és hanggenerátorokra fizetsz elő és mindazt a dzsuvát amit kinyomnak magukból te felbaszkulálod a jótúbra és az instára és a hülye nép mindent bekajál és dől a pénz a jótúbtól (az instától nem tudom hogyan dől a pénz).

A kérdés már csak az, hogy ki nyeri a legetikusabban szerzett első millióm versenyt? 

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI.

Dicsőség Ukrajnának

Azt hittem, véget ér a háború idén (egyesek nagyon ígérték, aztán persze amikor kiderült, hogy mit is értenek béke alatt, akkor már világos lett, hogy abból nem lesz semmi). De a lényeg az, hogy a dinamika Ukrajnának kedvez, a drónjaik már elérik Petrográdot és saját rakétájuk is van már, ezekkel elég hatékonyan tudják az orosz gazdaságot hatástalanítani. Közben meg a ruszkik elfoglalták az ország 1%-át egy év alatt, óriási emberáldozatok árán. Az EU meg végre világossá tette, hogy tovább támogatja Ukrajnát a tartós béke elérésében, szóval szerintem a dolgok olyan irányba mutatnak, hogy jövőre végre jó sansszal eljön a tartós béke. Már éppen ideje.

a sejtek útja tűzön vízen át

Az éghajlatváltozás egy olyan probléma amit csak globális kooperációval lehet megoldani. Ha sikerül megoldani, akkor az a rendszer ami képes lesz megoldani, simán nevezhető majd kommunista utópiának. Ha nem sikerül megoldani, akkor valószínűleg annak a cégnek az alkalmazottai élnek túl, amely a legjobb és legokosabb fegyvereket gyártja majd, aztán majd lesz pár ezer évük újra benépesíteni a Földet. Érdekes, hogy a kapitalizmus logikájában még így is inkább érdemes erre gyúrni mint a globális kooperációra.

Aztán persze lehet, hogy vannak még csodák. Ha a matematikusok le tudják győzni az egójukat és tudnak váltani számítógép által ellenőrzött formalizált és globális kooperációt lehetővé tevő mesterséges intelligenciával támogatott rendszerekben dolgozni azért, hogy megoldják a matematika legnagyobb rejtélyeit még az ő életükben, akkor még talán a világ vezetői is időben észbe kaphatnak. 

Zene. Zene. Zene. Zene.

a tőzsde épülete előtt perzselt malacokról

Néha arra gondolok, hogy dokumentálnom kéne minden nap a buta manipulációkat amiket a sajtóban olvasok, de aztán mindig azzal folytatom, hogy inkább kevesebb hírt kéne olvasni. Egyre jobban megy ez a dolog egyébként, a tévében a híreket addig szoktam nézni, amíg nem kezdenek a politikusok egymásra marhaságokat ordítani, a hírportálokon meg általában elég csak a címeket elolvasni.

Na de azért ha néha jön valami ordas parasztvakítás, akkor azért írok. Pl. itt van ez a cikk az egyetlen román nyelvű portálról amit olvasni szoktam, amiben azt ecsetelik, hogy a bukaresti tőzsde indexe az osztalékokkal együtt (BET-TR) egy év alatt 53%-ot nőtt, míg a nyú jorki tőzsde menőségi indexe (S&P 500-TR) csak 17%-ot.

Persze, a kicsi kutya, a részletekben van elásva, mert ha megnézzük az egész tőzsde indexét, akkor azt látjuk, hogy Bukarestben néhány nagyvállalat tényleg ralizik, de a maradék cégek biza szenvednek rendesen, a BetAERO index, ami a többi céget tartalmazza csak 3.64%-ot nőtt egy év alatt, ami vastagon infláció alatt van, tehát valójában koncentrálódik a pénz a nagy cégekbe és mindenki más lassan bebukik. Teljesen mindegy, hogy most éppen 500 milliárd lej a kapitalizáció, az csak egy szám ami levegőből áll, senki nem fizetne ennyit ezekért a cégekért. A nyú jorki tőzsdén viszont a kompozit index, azaz az, amelyik nem csak a legjobbakat tömöríti, hanem az összes jegyzett vállalatot, az is 11.91%-ot nőtt egy év alatt (ebben nincsenek is benne az osztalékok, szóval valószínűleg nagyjából annyit nőtt mint a legjobb 500, ami egy kicsit megint fura, lehet, hogy a legjobb 500-on kívül ami esik az már csak egy pár százaléka az indexnek, de egyébként a legjobb 30-at tartalmazó Dow Jones még kisebb is, csak 10.7%), tehát ott mindenképpen elmondható, hogy a teljes gazdaság sokkal inkább tartja a lépést a legjobb cégekkel. Ez azért fontos, mert ha jön egy sokk a nagy cégek működésében, akkor nem zuhan olyan nagyot a tőzsde. Márpedig sokk tuti jön, a kérdés csak az, hogy mikor. Egészen egyszerűen bele van kódolva a kapitalizmus működésébe, hogy az árkalkuláció egyre jobban eltávolodjon a valós alapoktól és amikor ez már mindenkinek nyilvánvalóvá válik, akkor jön a sokk.

Csak annyit akartam, hogy ha valaki tényleg azt hiszi, hogy a román gazdaság szárnyal, mert a tőzsde szárnyal, akkor ne higgyen a meséknek. Jön a sokk, már talán látszik is a kanyarban. 

Zene. Zene. Zene. Zene.

galambra lőni torpedóval

A legcuccosabb módja a kognitív viselkedés módosításnak a számítógépes játék. Az a mesterséges intelligencia alapú pszichológus ami számodra testre szabott játékot generál majd neked, a legjobb pszichológusod lesz mind közül.

Zene. Zene.

AI. 

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.

Olvastam a tuitteren, hogy a preindusztriális korban 270 ppm volt a CO2 koncentráció az atmoszférában, most meg 435 ppm, az emberi tevékenység következményeként. A növekedés 165 ppm, ami ahhoz hasonló, mintha 1650 ember belepisilne egy-egy pohárnyit (negyed litert) egy olimpiai méretű úszómedencébe.

Zene. Zene. Zene.

AI. 

nyomokban szöveget tartalmaz

A tegnap meghívtak, hogy beszéljek pár diáknak a játékokról és azok használatáról az oktatásban. Szeretek játékokról beszélni.

Sok jó nincs amiről írhatnék és fáradt vagyok valami viccesre gondolni, szóval most ennyi, de legalább letudtam egy adag linkelni való vidiót.

Zene. Zene. Zene. Zene (AI vidióval).

AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI.

Animáció. 

top 5 vidióklipp

Gondoltam ideje lenne valami könnyedebb témával is foglalkozni, szóval régóta tervezgettem a kedvenc vidióklippjeim listáját megcsinálni. Persze, én imádom a vidióklippeket, nagyon nehéz választanom 5 legjobbat a több százból amit szívesen megnézek akármikor. Ez inkább csak egy olyan lista, hogy ezek kimondottan tetszenek, de lehet, hogy nemsokára más lesz a lista, bár az is lehet, hogy sose fog változni, valamit megbizget bennem mindegyik. Még azt is hozzá kell fűznöm, hogy a Queen vita nélkül a legkedvencebb zenekarom és az ő vidióklippjeik is mind nagyon érdekesek és a maguk idejében forradalmiak voltak, de erről a listáról valahogy mégis lecsúsztak, talán azért, mert nagyon nehezen tudok közülük választani egyet amit a legjobban szeretek, vagy talán mert rongyosra néztem/hallgattam már őket, bár ezeket is nagyjából. Nehéz pontosan kiméricskélni ezeket a dolgokat, ezért szokás szerint a lista nem rendezett, hanem csak egy halmaz. Talán egyszer ha nagyon sok időm lesz, készítek minden évről külön toplistát, az rulez lenne.

1. Jon Secada - Just Another Day. Ezt már láttam a tévében akkor is amikor megjelent, már akkor is bejött, de igazán csak pár éve ugrott a toplistára, amióta kezdtem kicsit bonyolultabban látni ezt a szerelem dolgot. Nagyon bejön, ahogy a színekkel különböző történeteket mesél el és a végén az fénylő eső atomcucc, pedig ezek buta kis technikák, de szerintem itt valamiért nagyon működnek.

2. Enigma - Return To Innocence. Hát ez akkorát ment a kilencvenes években, hogy nekem azóta kedvencem, imádtam nézni a visszafelé pörgő időt, szerintem akkoriban minden adandó alkalmat megragadtam, hogy megnézzem. Nagy fless volt, amikor megtudtam, hogy a zenész román származású, meg aztán az is, hogy nem a román tengerparton vették fel a klippet.

3. Paul Young - Come Back and Stay. Ezzel a számmal igazából valamelyik PSPs GTA-ban találkoztam először még a 2000-es évek vége felé, addig nekem Paul Young csak a Zuccheros duettet jelentette, de itt is az i-re a pontot a klipp tette fel. Persze, ma már creepy a dolog, ahogy a volt nője lakásába betör és kajtat a cuccai között, de ha eltekintünk ettől, akkor nagyon átélhető a fájdalom ami az egészből árad.

4. INXS - Never Tear Us Apart. Itt is ad a klipp egy kis extrát a zenéhez amit semmi másként nem lehetne hozzáadni, nekem egyébként bejön a ködös hideg idő, ha bentről a melegből szemlélem...

5. Erasure - Always. Ez is mekkorát ment a kilencvenes években, baromi hangulatos klipp szerintem és a zene is nagyon jó. Az csak mostanában lett világos, hogy az énekes egyéb szempontból sem hagyományos sztár, de hát végül is, ki az?

a sztochasztikus papagájok speciális nyugdíjáról

Az előző bejegyzésemben, amikor arról lamentáltam, hogy a mostani demokratikus rendszer nem a szakemberek helyzetbe hozását segíti, hanem azokét akik jól tudnak mesélni, eszembe jutott, hogy ugyanez van a mostani mesterséges intelligenciával is, azaz a nagy nyelvi modellekkel. Nagy meglepetés volt, de úgy tűnik, a többnyire koherens szöveggyártás könnyebb feladatnak bizonyult mint az alapvető aritmetika megtanulása a világ összes szövegéből (az aktuális algoritmusokkal, ez azért fontos, mert egyébként más algoritmussal elég jól megy az aritmetika, azzal meg a szöveg generálás nehézkes). Szóval a nagy nyelvi modellek is olyanok mint a politikusok, csak halandzsálni tudnak és az emberek 99%-a elhiszi nekik a halandzsát, mert nem tudják, hogy hogy működnek, hogy valójában nincs mögöttük igazi feladatmegoldó képesség csak egy fáradt sztochasztikus papagáj.

Mondjuk a mesterséges intelligencia hamarabb fog megtanulni igazi feladatokat megoldani mint a politikusok, sokkal könnyebb ellenőrizni is amit csinálnak és kikapcsolni őket sem okoz morális dilemmát. 

Demó.

Zene. Zene.

sámson, a fodrász, aki szeretett mesélni

A múltkori vidión kicsit elgondolkodva, azt hiszem, az üzenet helyes, tényleg elkezdődött az összeomlás kora, legalábbis Romániában biztosan. Ha jól meggondolom, semmi jó hír nem volt ebben az évben (talán csak az, hogy a független jelölt nyerte az elnökválasztást, de egyelőre nem váltja be a hozzá fűzött reményeket). Viszont kezdenek olyan problémák kibukni, amelyek a rendszer rohadását mutatják. Az eddigi katasztrófák olyan események voltak, amelyek nem voltak előreláthatóak, de ez a vizes ügy, meg a parajdi sóbánya ügye is olyan dolog, amit egy kis hozzáértéssel és döntésképességgel meg lehetett volna előzni. De úgy tűnik, hogy ez már hiányzik Romániából. És az a baj, hogy nagyon bonyolult világban élünk, a problémák egyre csak gyűlnek és a megoldásra képes emberek egyre kevesebben vannak, vagy meghaltak, vagy nyugdíjba mentek, vagy megtanultak hallgatni. És ha még léteznének is azok, akik meg tudják oldani a problémákat, a demokrácia dinamikája nem teszi lehetővé, hogy ők kerüljenek vezető pozícióba, mert általában aki ért valamilyen mesterséghez az nem tud (vagy nem akar) szavazatokat szerezni a politikusoknak. A szavazatokat a fodrászok, az étterem tulajdonosok, a kultúra és média emberei, a papok hozzák, mert ők találkoznak sok emberrel és az ő csacsogásukat jó hallgatni. Szóval őket kell jutalmazni zsíros állásokkal és gondolom lassan azon sem lepődünk meg, ha egy papot neveznek ki egy vízügyi felügyelet igazgatósági tanácsába. Mert az nem hír, hogy ma sem vették el a vizet, ma sem robbant fel semmi, ma sem haltak meg az emberek kórházi fertőzésben, szóval akik jól végzik a munkájukat nem hoznak szavazatot. És amikor meg van egy rossz hír, akkor is mit tehetnek az emberek, ugyanazokra a pártokra szavazhatnak, csak pepita jelöltekkel?

Az egyetlen jó dolog az egészben az, hogy már nem tart soká a rendszer, szép lassan összedől, remélem a következő megoldja ezeket a problémákat és újakat hoz létre amelyeket egy jó ideig senki nem fog érteni és én nyugodtan halhatok meg, hogy egy jó rendszerben élek.

Zene. 

Egy élet értéke 2.3 millió euró. 

a sziszifuszi programozó esete a majmok bolygójával

Keményen beindult a matematikai feladatok formális megoldását generáló mesterséges intelligenciák fejlesztése, egy rakat startup tolja már ezt. Szerintem ha ez jól fog menni, akkor az értelmes szöveg generálásban jelentkező problémák is megoldódnak varázsütésre, mert tippem szerint a nehezen formalizálható kijelentések természetes nyelven nehezen értelmezhetőek is (illetve ha nem így érezzük, az azért van, mert tévesen értelmezzük őket). Most azt a játékot játsszák, hogy az Erdős Pál által javasolt megoldatlan feladatokat kezdik megoldani mesterséges intelligenciával, egyelőre inkább csak az történt, hogy a rendszer megtalált olyan megoldásokat, amelyek már léteztek, de nem váltak széles körben ismertté, de tegnap már bejelentettek egy teljesen új formalizált megoldást is. Gondolom egy év alatt elfogy a cirka 1000 feladat (ha csak nincs a Riemann hipotézis, vagy egyéb régóta ismert, de megoldatlan feladat bonyolultságával megegyező feladat is köztük) és lehet újabb célt kitűzni.

Volt még egy egészen érdekes meglátás a tuitteren, miszerint a nyelvmodellek gyorsabban fejlődnek és változnak, mint ahogy az emberek az előző változat hibáit eléggé ki tudnák szűrni, hogy terméket lehessen belőlük csinálni. És tényleg, amikor bejelentették, hogy applikációkat lehet majd feléjük fejleszteni, mindenki azt hitte, hogy berobban egy AI alapú appstore a weben vagy akár mobilon, de nem lett az egészből semmi, nem volt elég konzisztens és elég jó a modellek eredménye, azaz a felhasználó még mindig jobban masszírozgathatja a modell kimenetét mint ahogy azt automatikusan meg lehet csinálni. Na de, ha a szöveges kimenethez lesz egy formalizált kimenet is, akkor sokkal könnyebb lesz ez a feladat.

És akkor ha a kezdeti axiómarendszerbe beletesszük a mechanikát is, végre egy nyelvmodell is tudni fogja, hogy mi történik a kancsóval, ha kihúzzuk az asztalt alóla.

Más. Az utóbbi napokban kijött egy csomó nyílt modell is, a kínaiak még egy olyan gondolkodós modellt is kiadtak ami a világolimpiás matekfeladatokat oldja iszonyú jól, szóval nincs komoly lemaradás a zárt modellekhez képest. Remélem sosem lesz nagyobb a lemaradás mint amekkora idő elég lenne a zárt modelleknek hogy instrumentalizálják az előnyüket a világ leigázásához. Ha ez így marad, akkor nyugi lesz, valószínűleg azok fognak nyerni, akik a közjót tűzik zászlajukra.

Sőt, úgy tűnik, hogy azok a feladatok is kezdeni megadni magukat, amelyekhez tényleg igazi gondolkodás és absztrakció kell (arc). Szerintem 2029-ig összejön az emberi szintű intelligencia és mivel minden ember szintjét egyszerre fogja meglépni, ezért akár szuperemberinek is nevezhetjük. Lehet ezt úgy is értelmezni akár, hogy a modell több szuperokos ember munkáját tudja internalizálni mint ahány szuperokos ember munkáját tudja internalizálni egy ember. Ez azért van, mert a szuperokos emberek száma lassabb exponenciális görbén nő mint amilyenen a mesterséges intelligencia nő, és főként annál gyorsabb mint ahogy egyetlen ember tudja a tudását kiterjeszteni.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Wow. 

a mesterséges mesterség megmesterkedése

Szerintem a jövő programozási nyelve a Rust, mert gyors kódot generál, expresszív és jó a tooling is. Egy baja van, az, hogy nehéz megtanulni, de pár év múlva amúgy sem mi fogjuk írni, hanem a mesterséges intelligencia, mi csak ellenőrizzük, hogy azt csinálja-e amit kértünk (gyakorlatilag a gondolataink formalizálását ellenőrizzük így, a Rust egy jó középút a gyors kód és az absztrakció között). Most olvastam, hogy írtak egy 300 oldalas cikket a vibe codingról és az jött ki, hogy az erős típusokkal rendelkező nyelveket könnyebben tanulja a mesterséges intelligencia mint a típustalan nyelveket. Milyen érdekes.

Demó. 

Zene. Zene.

AI. AI.

most akkor nőtt a csökkenés vagy csökkent a növekedés?

Még egy kis gazdaság. Volt egy hír, hogy az októberi áfa behajtás a 2024-es 9.9 milliárd lejről 2025-ben 13.7 milliárdra nőtt, azaz 38%-ot. Egy mostanában egyre többet szereplő gazdasági elemző pedig kielemezte, hogy ez annak az eredménye, hogy az állam egyre jobban kezdi beszedni az áfát (ugyanis ez a nagy szívfájdalmaink egyike, itt Romániában). Csak sajnos az elemzése annyira sántít, hogy még én, a gazdaságot csak tuitterről és a hírekből ismerő ember is megtaláltam benne a hybát.

Az ő gondolatmenete az, hogy az áfa 19%-ról 21%-ra növekedett, tehát 10.5%-os növekedés jön innen. Továbbá volt 10% infláció és 2%-os esés az eladásokban, tehát a mutatók változásából mindössze 10.5+10-2 azaz 18.5%-nyi növekedés kellett volna legyen, a maradék a 38%-ig az adóhatóság jobb működésének az eredménye.

A hyba az az, hogy egyrészt az inflációt a végső árakon számolják, tehát ha nő az áfa és nő ezen kívül a végső ár is, akkor a kettőt szorozni kell, nem összeadni (részletesebb levezetést nem végzek, van bennem némi tisztelet az olvasóim iránt). A másik dolog meg az, hogy az áfa nem egyenletesen nőtt, hiszen eredetileg sem volt egyenletes, pl. az éttermek által fizetett adó 5%-ról 11%-ra nőtt, ami 120%-os növekedés, meg talán a legtöbb élelmiszerre is ez vonatkozik. Nekem nincsenek adataim, hogy az infláció kiszámításánál használt termékkosár egyes elemein mennyit nőtt az áfa, de gondolom a súlyozott növekedés pont kiadja ezt a 38%-os növekedést.

Az igazi kérdés az az, hogy porhintéssel meddig lehet működtetni egy gazdaságot?

Zene. Zene. Zene.

AI.

élet szingularitás idején

Lassan rájövök, hogy én nem is vagyok olyan pesszimista. Itt van egy nálam sokkal pesszimistább kép a jövőről. Lehet, ahogy egyre nyugatabbra megy az ember, egyre pesszimistábbá válik, ők egyre többet kaptak a szép új rendszerből. Egyébként ajánlom a vidió megnézését hamar, mert Damo gyakran szokta fizetőssé tenni a vidióit egy pár nap után. Jó szórakozást.

Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI.

Animáció. 

a vég nélküli történetet nem lehet egy kanál vízbe fojtani

Az történt, hogy a nyáron leengedtek egy gyűjtőtavat, hogy végezzenek a medrén valami munkálatokat (meg talán a gáton is, annyira nem követtem a dolgot). Persze egyből beindult a fék nyúz gyár, hogy azért engedték le, hogy ellopják az aranyat a mederből, meg, hogy Franciaországba vigyék a vizet drágán eladni. Azt a fék nyúzerek nem tudták kitalálni, ami a valóságban történt, mégpedig, hogy télire elfogyott a víz és 100000 ember víz nélkül maradt, valamint leállt egy erőmű is, ami az ország elektromos áram fogyasztásának 10%-at adja. Ezt a politikusok sem tudták megjósolni, persze hogy is tudták volna, hisz ők is csak fék nyúzerek. Ja és ki a hibás? Hát a kommunikáció. Én eddig sem hittem el a politikusoknak, hogy bármilyen komoly problémát meg tudnak oldani (mint éghajlatváltozás vagy fenntartható nyugdíjrendszer), de úgy látszik, a mederkotrás is meghaladja a szervezőképességüket. Lehet, mi kéne szervezzük és ők kéne végezzék a munkát, akkor jobban menne.

Zene. 

AI. AI. AI.

megint... véget ért ami elkezdődött és...

Na, sikerült novemberben minden napra legalább egy bejegyzést bejegyezni. Nem minden témára került sor amit akartam, de szép lassan ledolgozom a bakancslistát, legalább ebben, ha már másban teljesen reménytelen is a dolog. De az biztos, hogy most egy kicsit pihentetnem kell a blogolhatnékot, mert belefáradtam a sok hegesztésbe. Az is biztos, hogy dzseminájjal illusztrációkat generálni egészen jó móka, szóval lehet meggyőzöm magam, hogy elég az is, ha csak néhány kép kerül egy bejegyzésbe, más semmi. Meglátjuk.

Egyébként a mostani kép az egyik barátom által inspirált, aki szerint a lovason lovagló lót amikor meg tudja csinálni a mesterséges intelligencia képgenerátor akkor már igazán jól fog működni az általánosítás, mert erre nincs példa a tanítási halmazban. Szerintem eddig sem igazán a vizuális képességekkel volt a gond, hanem a nyelvi modell nem tudott különbséget tenni a lovas ül a lovon és a ló ül a lovason fogalmak között (mert erre se nagyon van példa a tanítási halmazban). Na de már ott tartunk, hogy a gondolkodós dzsemináj meg tudja csinálni a képet, első próbálkozásra (igaz, a gondolkodóssal jelenleg én csak két képet tudok generálni naponta).

Egyébként mindenkinek kellemes nemzeti ünnepet kívánok, akinek ünnepelni van kedve.

Zene.

Demó. 

AI. AI. AI.