A játéknak, amit készítek, van egy szubkultúrája, ez az "uncaring megastructure", azaz az "indifferens óriásépület", ugyanis általában ezek a játékok valamilyen kihalt helyen játszódnak ahol a játékosnak az a dolga, hogy bejárja a helyet és közben gondolkozzon, hogy miről is szól az egész. Nem egy nagyon népszerű dolog, de azért jó kis közössége van már, amely persze keresi az elméleti megalapozását annak, hogy ez miért érdekes (mert egyébként azt tudják, hogy érdekes, hiszen vannak ilyen játékok és ezekkel jó játszani). Az egyik ilyen irodalmi sarokkőként szokták emlegetni ezt a könyvet, ami egyébként sokkal későbbi mint a NaissanceE vagy az Ico, amelyek az első ilyen játékok, szóval itt az inspiráció (ha volt is), fordított irányba mutat. Persze, Piranesi egy élő itáliai művész volt, aki lehet inspirálta Giorgio de Chiricot, aki aztán a játékokat is inspirálta, szóval kesze-kusza ez a dolog, de hát ilyen a művészet, ezért szeretjük, mert ki lehet bogozni a szálakat és mindenki talál valamit ami tetszik.
Szóval elolvastam ezt a könyvet, de sajnos négy-öt adagban és közben hónapok teltek el, szóval a ritmusa sajnos elveszett, a hangulata az elég erős, de sajnos a labirintus itt inkább csak helyszín, a cselekmény során nem fedi fel a titkait, persze, mindenki beleteheti a kedvenc metafizikai értelmezését a másvilágnak. Nem akarom igazán lelőni a poént, mert szerintem érdemes elolvasni a könyvet (bár azt nem tudom, hogy magyarra lefordították-e már), de sajnos amit én kerestem, hogy hogyan lehet feltárni az indifferens épület titkát, az sajnos nincs benne, inkább az érdekes, ahogy a naplózást használja az írónő a cselekmény kibontására, azt azért be kell vallanom, hogy a tetőpont elég lelombozó volt, de addig azért szépen épült fel a történet.
Na, még van pár másik könyv és játék is, meg persze van nekem is egy csomó ötletem, sajnos nem sok fog beleférni az első játékba, de ha jól mennek a dolgok, még kalapálom majd egy ideig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése