töröljük ki a hibás információt az élet fájából

Ha azt hisszük, hogy az utódaink genetikailag relevánsak maradnak, nagyon tévedünk. Mindent, ami információ, a számítógép jobban csinál majd nálunk. Egyszer.

ezt még el kell mondanom, magadban nem hagyhatom

Ez lehet, hogy érdekes beszélgetés Barabási Albert László és Kelemen Hunor között, még nem néztem meg. Van összefoglaló is.

izé

Néha történnek olyan dolgok is, amelyekről nem írok, mert az az énem ami érzékeli őket nem beszélget a picsogó énemmel, amire a blogoló énem telepedett rá. Jó lenne, ha ez az énem is ki tudná fejezni magát, bár lehet, hogy amit ő érez, arra nincs szó.

hány jével írják, hogy apokalipszis?

Na, pár napja kijött az ópenéjáj legújabb modellje, a dzsípítí öt és elég gyengécskén muzsikál. Azt ígérték, hogy doktorandusz szintű diszkussziókat lehet vele folytatni, de ez valószínűleg csak vallási doktoranduszokra vonatkozik, még a betűk számlálása is elég nehezen megy neki hosszabb szavakban.

Persze ez nem jelent semmit, pár napja még arról volt szó, hogy már milyen jól tudják a matematika feladatokat oldani egyes modellek, már csak azt kell megoldani, hogy a való világról gyűjtött adatokat is jól rendszerezett formába hozva tanulják, mint ahogy a matematikát. Ja, hogy nincs ilyen leírás, de hát végre itt vannak a mesterséges intelligenciák amelyek fáradhatatlanul végzik a munkájukat, tessék szépen először a rendszerező intelligenciát elkészíteni. Először az egy lépés hosszú bizonyításokat kell megtanulni, utána a két lépés hosszúakat, ... száz lépés fölé már nem lesz értelme menni, mert azt már úgysem érti senki.

Legalább egy időre az ópenéjájos fickók abbahagyják a terminátorral való ijesztegetést.

Demó.

Rodrigo. Enescu. Zene.

AI. 

amikor a halálos beteg egy rövid időre magához tér és rögtön sörözni meg miccsezni kezd

Valaki elmagyarázza nekem, hogy miért szárnyal a román tőzsde? Elvileg a tőzsdére csak hosszú távon érdemes befektetni, mégis mi a franc van Románia jövőjében ami ezt az optimizmust táplálja? Én még mindig kitartok azon nézetem mellett, hogy Romániában sosem lesz már 2% fölötti gazdasági növekedés.

(jó, vannak elméleteim, de lusta vagyok leírni (na jó, rövid távon nyertes cégek felülreprezentáltak a tőzsdén, de erre az a válasz, hogy senki nem tudja időzíteni az exitet), de az alapvető problémámra nem adnak választ.)

Demó.

Zene. Zene.

hülye vagyok, ezt belátom, és ez itten az ellenségem ellensége

Ha a nagy médiazajban az ember nem tudja, mire érdemes figyelni, van egy tippem. Amit éppen meg akarnak szüntetni, abban lehet, hogy van valami fontos, másképp nem lenne ellenség.

Demó. 

Zene. Zene.

ion

Meghalt Iliescu.

Mind azon gondolkodom, hogy mit írjak, ezért inkább írok, hogy ne kelljen többet gondolkodnom rajta.

Most úgy látom a történelmet, hogy alapvetően a technológia fejlődése az ami meghatározza a világ fejlődését. A hitek is egy technológia, meg a törvények is egy, a zene is egy, meg a számítógép is egy. A technológia fejlődését nagyon kevés ember befolyásolja jelentős mértékben, a többiek csak egy százalék elenyésző frakcióját teszik hozzá, gyakran mínuszba, de gyakran pluszba is.

Az, hogy most népekről és országokról beszélünk, nem volt mindig így és szerintem nem is lesz mindig így. Ez mindenesetre egy olyan technológia amihez én nem nagyon értek, könnyen mondom azt, hogy lehetne a politikát jobban is csinálni, de semmi rálátásom nincs az igazi mozgató rugókra és a súlyok rendszerére ami stabilan tartja a rendszert. Szerencsére kezdek egyre inkább tudatában lenni, hogy van itt egy rendszer, de annak is, hogy ez a rendszer nem igazán akar reflektorfénybe kerülni, mert jobban működik, ha a mostani kontrollt üzemelteti, ez a narratíva kontrollja. Ez sem volt mindig a fő kontroll rendszer és nem is lesz mindig az, túlontúl messzire megy már a valóságtól, lehet, azok, akik jelentős százalékban tudták mozgatni már halottak és megint csak a töredékszázalékosok marakodnak.

A lényeg az, hogy nem tudom megítélni, hogy a 89-es román társadalmat rá lehetett volna-e állítani egy szabadabb pályára az anarchia elkerülésével. Ha hinnék ebben, akkor Iliescu egy monszter lenne aki meggátolta a fejlődést, de akkor mit gondolnék arról, amikor végül csak elengedte a gyeplőt és nyugati irányba állította az országot? Nem igazán hiszem, hogy nem csak egy kis fogaskerék volt a rendszerben, még akkor is, ha igen jelentősnek tűnő pozíciót osztottak rá. Azt hiszem, Románia történelmét amúgy sem lehet megérteni a külföldi hatások nélkül, hogy éppen milyen erőtérben milyen szerepet osztottak neki. Ha azt gondolom, hogy gyakran a pozícióba hozás az egyik határos ország sakkban tartását célozta, nem nagyon lépek ki a nekem leosztott szerepből. Minden politikusnak mindig az volt a hibája/szerepe, hogy a háttérben játszódó játszmákat eladja, mint természetes, alulról jövő folyamatok.

Szóval még mindig nem tudom mit írjak. Könnyű lenne kígyót-békát ráhordani, de azzal csak magamat menteném fel a megértés kényszere alól. Igazából erről szól a mostani rendszer, rágódás a gumicsontokon. Az tuti, hogy az, hogy nem vonták felelősségre, még ha csak szimbolikusan is, még nagyon hosszú árnyékot fog vetni a román politikára, de hát amúgy is árnyékok játéka az egész. Az is biztos, hogy most visszagondolva a 90-es évekre, tényleg valami csodálatos időnek tűnik az egész. Lehet akkor a rendszer is kicsit engedett a szorításból, vagy inkább csak átalakult a hidegháborús logikából a neoliberális logikába és nem volt egyértelmű, hogy melyik a legrövidebb út. Na de egyszer ez is elmúlik, csak az nem biztos, hogy jobb lesz utána.

az átlaghoz való örök visszatérés mítosza

Nincs kedvem írni, lehet túl meleg van hozzá, de az is lehet, hogy beállt a szaturáció az aktuális témáimat illetően. Persze lehet, hogy holnap fogok írni, mert történik valami érdekes, vagy megírom végre azt az 1-2 bejegyzést amit egy ideje tervezek megírni, de tuti középen elfogy majd a szufla, ezért még neki sem kezdtem.

Mindenesetre most relatív nyugi van a mestintben, a gazdaság és politika meg bepótolja azokat a szólamokat amelyek kimaradtak az utóbbi tíz évben, azaz a közszféra hatékonyságáról szól most minden. Unalmas, de muszáj erre is sort keríteni. Érdekes, hogy így jön ki a becsületes átlag, ami nem volt téma tíz évig, most az egyeduralkodó témává válik vagy egy évig, amíg az inga eléri a kilengés tetőpontját. Érdekes, hogy Románia gazdaságának jól körülhatárolt problémáival küzd a bolygó is, ami az éghajlatváltozást jelenti (túlfogyasztás egy kis kaszt felülreprezentációja által), de a bolygó esetén senki nem nyújtja be a számlát. Most még úgy tűnik, Romániában sem egyértelmű, hogy sikerül-e kimászni a slamasztikából, de én valahogy optimista vagyok (meg persze van menekülési útvonalam). Persze, fájni fog, meg kell húzni a nadrágszíjat és reméljük oda is eljutunk valamikor, hogy aki a bajt okozta, az igazán megfizessen érte (az azért vicces lenne, hogy akik eltették a sok pénzt, köszönik szépen visszavonulnak és majd mindenki fizeti a cechet).

Érdekes ahogy a visszatérés az átlaghoz működik az ilyen rendszerekben. Nem lehetne az aranyközépúton haladni és nem ilyen kilengéseken keresztül vezetni a gazdaságot? Valószínűleg a megoldás az, hogy az arany középút sem létezik, csak úgy mint az átlagember sem létezik, egy elméleti konstrukció, de sajnos megvalósíthatatlan. Mert ilyen az élet, a lét és nemlét átlaga micsoda?

A vicces az, hogy most valahogy optimista vagyok az éghajlatváltozással kapcsolatban is. Amikor az emberiség felfogja, hogy nagy a baj és mindenféle balfaszságok gyártása helyett igazán a problémára koncentrál, akkor talán meg fogjuk tudni oldani azt. Addig is, egy kis gazdasági válság csak segít abban, hogy kevesebb szarságot termeljünk. Minden szarság ami nem fog segíteni megoldani az éghajlatváltozás problémáját.

Nem tudom mennyire lesz jó modell Románia küzdelme a gazdaság kibillent egyensúlyával a bolygóra nézve, néha arra gondolok, hogy jobban oda kéne figyelnem és dokumentálnom az egymásnak feszülő erőket, de olyan baromi unalmas az egész és azért a tradicionális média jól dokumentálja a felszíni változásokat, szóval ez mégsem lesz téma. Lehet kicsit vakációra megy a blog, amúgy is van fontosabb dolgom, mint itt írogatni. Ez is csak azért született meg végül, mert számomra is meglepő, hogy most éppen optimista vagyok az éghajlatváltozással kapcsolatban. Pedig éppen megléptük a másfél fokot, azt, amit csak 2035-ben kellett volna. De a probléma mindig is ott volt, hogy az emberek nem veszik komolyan a dolgokat. Lehet visszatérünk a középkori átlaghoz, populáció vagy problémakezelés tekintetében. Meglátjuk.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

filmek

Megint itt a lista a filmekkel és megint össze kell borzoljam az agytekervényeimet, hogy valami eszembe jusson arról, hogy mire is gondoltam miközben néztem őket, esetleg utána. Sajnos nem biztos, hogy a filmen múlik az, hogy nem sok mindenre emlékszem belőle. Mindig eldöntöm, hogy majd a film címének lejegyzése után írok is pár sort, de sosem lesz belőle semmi. Ez vagyon.

Hard Boiled (1992): Nagyon sokat lőttek. Nagyon nagyon sokat. Van akinek ez bejön, nekem már annyira nem. Az is a gond ezzel a filmmel, hogy sokan sok mindent "inspirálódtak" belőle és persze jobban csinálták meg utólag, mert jobb technikai feltételekkel dolgoztak, így már annyira semmi nem lep meg, meg persze a lassításban repkedő és lövöldöző krapekok már elég uncsi nekem. Na de egyszer azért megéri megnézni. Az tuti, hogy nekem a nem lövöldözős részek jöttek be igazán belőle, pedig az csak tölteléknek van szánva. Az a danolászós jelszó viszont egészen jó poén.

28 Days Later (2002): A 28 évvel későbbhöz néztem meg és még mindig ütős, de jó lenne a jótúbon megnézni egy jó kis összehasonlítást az előző zombis filmekkel. Én csak az utóbbi időben kezdek rákattanni a témára. Lehet, egy kicsit túlontúl hagyom, hogy meghatározza az apokalipszisről alkotott nézeteimet (a klasszikus zombik fizikai képtelenségek, de egy ilyen dühöngő vírus még befigyelhet, amiben azért az alapvető életfunkciókat az emberek fenn kell tartsák). Igazából a rend és fegyelem összeomlása és az ahhoz lehetséges adaptációs stratégiák amik engem ezekben a filmekben leginkább érdekelnek, ebben a részben még igencsak mikró közösségeknél tartunk az összeomlás után. Ebben a világban kovácsolódnak a hősök, megnéznék egy Superman + The Walking Dead crossovert az tuti. Na izé, haladjunk.

Sinners (2025): Jó kis vámpíros film, most éppen egy amerikai kisvárosban sok néger jómunkásember között. Kezd egyre explicitebbé válni előttem, hogy a vámpírtörténetek modern adaptációi valójában a kapitalizmus kritikái. Itt még van egy kis faji keveredés és nem keveredés is, bizonyára sok utalás nem is jön át nekem, de ami átjött az hát... az. 

The Matrix (1999): Nagy kedvencem ez, most inkább csak lazításból akartam megnézni. A szabad akarat kérdését már nagyon régen felfedeztem ebben a filmben, de most, hogy mélyebben kezdett érdekelni ez a kérdés el tudtam tölteni az egész filmet azzal, hogy a kapcsolatot keressem a kettő között. Mondjuk a szabad akarat egy nagyon egyszerű dolog, ugyanis nem létezik, csak úgy mint a télapó, bármit mondunk róla, nem igaz (az üres halmaz sem túl érdekes, de legalábbis létezik a halmazelmélet axiómái között). Na de ha létezne, akkor az egy nagyon fura dolog lenne, mint egy ember akit megölnek, de aztán mégis lélegzik. Na hát most erről szólt nekem a Mátrix. Meg arról, hogy az orákulum csak úgy tudhatja modellezni az emberek jövőjét, ha azok bent maradnak a kis dobozban amelybe bezárják magukat. Ha egy ágens akarná bezárni őket, akkor az szökési útvonal lenne, ha ráakaszkodnának az ágensre, ezért elég kell legyen az ágens látványa a távolban is. Nagy ötlet, hogy a veszély felé szaladni is lehet, nem csak el tőle, csak éppen késznek kell lenni meghalni.

Happy Together (1997): Ezt és a következő három filmet egymás után néztem egy szombaton. Most ez a film került sorra Wong mestertől. Elég erősen nyit, két pasas szeretkezik egy ágyon, szerencsére a szokásos filozofizálós narráció követi úgy, hogy szinte semmi nem történik, csak emberek csinálnak emberi dolgokat és közben emberi problémákat próbálnak megoldani vagy legalább megbeszélni. Én csak mostanában tudtam meg, hogy Leslie Cheung tényleg a saját neme iránt vonzódott és bár igazán sikeres énekes és filmsztár is volt, aki ráadásul már coming-outolt is, végül mégis úgy gondolta, hogy a nemlét jobb mint a lét és lelépett egy magas épületről. Nem tudom, mennyire befolyásolta ez az információ azt, ahogy néztem ezt a filmet, de szerintem egyértelműen látszik, hogy ő igazán át tudja élni a szerepet, míg Tony inkább csak próbálja eljátszani a szerepet és néha amikor igazán mérges és sértett kéne legyen, inkább csak mosolyog. Azt nem mondanám, hogy értem miről szól ez a film, egyik alapérzésben sincs nagy tapasztalatom (idegenben élni hosszasan, tiltott szerelmet érezni és anyagi gondokkal küzdeni, de mégis kitartani, mert pont ez az a miliő, amelyben magad lehetsz). Azért jó cucc, nem hinném, hogy Wong mester készített volna rossz filmet, inkább csak én nem értem őket, esetleg, de lesz még alkalmam felfedezni. (yt)

Highlanger (1986): Azzal nyit, hogy két fickó kardozik egy parkolóban teli autókkal a jelenben. Miért kardozik két fickó a 80-as években? Hát mert erre lettek teremtve, hogy ki által, az nem fontos, de nincs más választásuk. És amúgy is, ki akar örökké élni, ha a szerelemnek meg kell halnia? Amennyire buta ez a film, annyira tetszik, már nagyon régen láttam utoljára, de most nagyon bejött. Azt hiszem, az is egy eléggé kevéssé értett és becsült gondolat, hogy az ember természetének építőkövei sokkal stabilabbak, mint ahogy azt gondoljuk, csak a festés a házon változik, az alapokat meg százezer éve fektették le, az a sorsunk, hogy ismeretlen falak között éljük le az életünket, mert félünk a kinti fénytől. (yt)

Waking the Dead (2000): Ez megint egy jó kis film Jennifer Connellyvel. Nekem mostanában minden film bejött vele, szóval ez is, de egyébként nem rossz film amúgy sem. Arról szól, hogy egy fickónak van egy barátnője (JC) aki meghal egy autórobbanásban és jó pár évre rá a fickó szenátor szeretne lenni és egy nagyon stresszes választási párbajt vív, miközben elkezdi látni a régi nőjét mindenfelé és kezd egyre jobban becsavarodni. A jó cucc, hogy hihetően fenntartja a film a lehetőséget, hogy nem csak a fickó képzeleg, hanem tényleg a csaj halála csak megrendezett volt (mert egyébként aktivistaként dolgozott csilei menekültek támogatásán). Az is igazán jó, hogy 2000-ben készült, még valahogy hihetően lehetett elmondani a kettősséget amit az USA képviselt, egyrészt durva külpolitikai beavatkozásokat, másrészt menedéket nyújtott sok üldözött embernek (ugyanis a film cselekménye a 80-as években játszódik és a két főszereplő kapcsolata a 70-es években történt ami jó sok flashbackban van elmesélve). És persze JC is nagyon jól játssza a szent és szerelmes kettős szerepét, sajnos a végére valami kis csavar még jól jött volna, de azért jó iparos munka. Ugyanakkor meg tényleg nagyon szerencsés az, ahogy a hippi korszakban bemutat egy fajta háborúellenességből a 2000-es évek tébolyának kezdete előtt. Kár, hogy az ember sohasem tanul a hibáiból. (yt)

Zardoz (1974): Na, itt már nagyon fáradt voltam, de mindenképpen meg akartam nézni egyszer Sean Conneryt ahogy egy vörös bugyogóban mászkál valamilyen világban ami nagyon hasonlít az angol vidékre. Persze, a többi szereplő sincs sokkal jobban öltözve, szóval meg tudom érteni, hogy miért ment bele ebbe a szerepbe az elegancia etalon ügynöke. Sajnos hosszú másodpercek kimaradtak, meg aztán nagyon sokat dumálnak is, szóval annyira nem volt jó film sajnos, de bizonyára akit érdekelnek a dekadens társadalmak jövőbe projektált enyészetei, az jól szórakozhat. Nekem leginkább maga a film léte a legérdekesebb, hogy ezt így még komolyan lehetett venni valamikor, nem tűnt baromságnak az egész. Ma már nem lehetne elmondani ezt az üzenetet ilyen nyersen, valami nagyon okos mázba kéne forgatni, ami alatt valószínűleg csak nagyon kevesen fedeznék fel az igazi lényeget. Itt kimondják fehéren feketén, hogy az elitek az utópiát is az emberek elnyomásával kezdik, aztán meg csodálkoznak amikor minden megfeneklik, mert az örök élet örök öregséget jelent nekik. Akkor már inkább kardoztak volna. :)) (yt)

The Northman (2022): Hát nem úgy ültem le ez elé a film elé, hogy Amleth története a Hamlet inspirációja és, hogy egy nem szabványos bosszú történet lesz, inkább csak valami laza kis filmre vágytam. Érdekes, hogy ez a Robert Eggers mennyire komolyan veszi a régi emberek gondolatvilágának bemutatását, itt is egyfolytában az istenekkel foglalkoznak a szereplők, amikor éppen nem egymással (meg a VVitchben is). Az persze lehet, hogy az egész csak félreértés, a jövő történészeinek nem lesz könnyű dolga leválasztani a hitünket a pénzcsinálási kényszerünkről, az tuti. Szerencsére ebben a történetben ez még nem volt szempont. :)

Final Destination 1-5: Most került mozikba ennek a filmsorozatnak a ribútja, elég sikeres is lett, szóval valószínűleg megint jön egy pár film. Erre az HBO úgy gondolta, hogy az emberek újranézhetnék az eredeti filmeket és feltették mind az ötöt, amelyeket mi meg is néztünk szépen sorban. Nem fogok mindegyikről külön írni, mert mindegyik nagyjából ugyanazt a történetet mondja el, csak más környezetben és más szereplőkkel. Nekem annó azt hiszem kimaradt, bár azért ismertem a premisszát, mert a 2000-es évek elején nagy fless volt. Szóval ötször mondják el azt, hogy valaki megérzi, hogy jön valami szerencsétlenség amelyben mind (általában barátok, de a végén már munkatársakra cserélik a köteléket az emberek között) meghalnak és megmenekül a társaság egy része, de aztán eljön a kaszás mindenkiért. Néha a végén már csak implikálva van, hogy az utolsó ember is meghal, a 1. részben egy csaj túl is éli a dolgokat, de a 2. részben ő is meghal. Ha valakinek kedve van, elfilózgathat azon, hogy milyen titkos szabály alapján kell meghalni, meg, hogy amikor a kaszás emeli a tétet és egy csomó embert megöl ahhoz, hogy egyet biztosan megöljön, akkor mi is van ezzel a szabállyal? Esetleg azon is el lehet filózni, hogy miért nem hal meg senki simán álmában agyvérzésben, miért kell a legdurvább módokon meghalni, vagy, hogy miért is olyan veszélyesek az elektromos vezetékek, de szerintem fölösleges ezeken gondolkodni, legalábbis ebből a filmből kiindulva, mert ez nem az a történet. Az öt film tetőpontja mindenképpen az (a 3. részben), amikor a két félmeztelen csaj odakozmál a szoliban. Lehet, hogy a készítők tudatában voltak annak, hogy az a pont, amikor a srác megváltoztatja a történelmet, lehetne a szabad akarat "szabad" eleme, de teljesen figyelmen kívül hagyják ezt a gondolatot, ezért én sem fogok vele foglalkozni ennek a filmnek a kapcsán.

Virus (1999): Ez a film nagyot ment volna, ha nem pont a Mátrix évében jön ki, mert nagyon menő ember+robot kimérák vannak benne és egy kellően bugyuta történet is. Sajnos nem volt szerencséje és talán valami hiányzik is belőle, nem tudom objektíven értékelni, mert nekem bejön ez a téma túlontúl.

The Hungarian Dressmaker (2024): Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg 4:3-as aspektusa van az eredeti filmnek (nem értem miért lenne) és az HBO is agyontömörítve játszotta le 1080p-ben, ami engem általában nem szokott zavarni annyira, de itt nagyon zavaró volt, főként azokban a jelenetekben, ahol a fókuszt húzogatták előre-hátra. Egyébként elég szép film volt, technikailag tényleg nagyon jó, egy kicsit a történet nem haladt sehova, de lehet, csak én nem akartam beleélni magam az alapkérdésbe, hogy meghal-e az egyik főszereplő a végére, főként úgy, ahogy tudjuk, hogy annyi más társa meghalt. Végül ez a kérdés valamennyire nyitva is marad. Amit kapunk helyette, az egy kedves történet arról, hogy a lassú apokalipszisben is el lehet vegetálni, néha nap még jó dolgok is történnek, főként ha az ember jó alacsonyra teszi a lécet.

Most nem fogok filmzenéket tenni linkbe a végére, inkább csak egy link egy új csatornára, amit most találtam, miközben ezt írtam és a szokásos jó filmek alá vág jó zenéket, amelyek valamennyire találnak hangulatban. Sokan csinálják ezt a jótúbon, nekem sok ilyen alkotó bejön.

a gép javítja a gépet ami javítja a gépet ami...

Elég rémisztő, hogy az ember képes érzékelni azt, hogy az agya lassan egyre rosszabbul működik. Nem az a baj, hogy elfelejtek apró dolgokat, hogy hova tettem, hanem az, hogy olyan dolgokat olvasok, amelyek érdekelnek és amikor elő akarom venni az információt, már csak a fele van meg és persze azt is tudom, hogy hol van a lyuk, csak azt nem, hogy mi kell oda. Valamilyen szinten mindig is tudatában voltam ennek a jelenségnek, legalábbis nem tudom megmondani, hogy mikortól kezdett ez foglalkoztatni, tehát hajlamos vagyok azt gondolni, hogy örökké. Az is könnyű (és valószínűleg hibás) következtetés, hogy azért választottam olyan munkát, amihez kevés szabályt kell megjegyezni, de sok heurisztikát (részleges kontextuális megfelelést) kell használni (az agy az eredeti vibe coder) ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk végezni a munkánkat. Remélem, ez a kevés mindig megmarad nekem.

Demó. 

Zene. Zene.

AI. 

Trailer. 

avatar 3 trailer

Nocsak, kijött az Avatar 3 trailere. Engem nagyon zavar, hogy a zene sáv mellé csak egyetlen hang effektus/beszéd sávot kevertek be, olyan műanyag érzete van az egésznek. Úgy tűnik, ez a történetben egy mélypontot fog képviselni, sok jóval nem kecsegtet az, hogy feltűnik végre egy gonosz navi nép is, akik majd jól odapörkölnek Zséknek és társainak. Egyébként meg ahogy most képzelem el az emberek és az élőhelyük koevolúcióját, valami nagy kipusztulás nélkül nem jöhet össze a nagy flower power sem, amit a navik képviseltek az első részben. Majd most megtudjuk, hogy kik okozták azt a nagy kipusztulást. Még az emberiségre is vár egy és sanszos, hogy nemsokára eljön.

tom

Meghalt Tom Lehrer. Nem is tudtam, hogy még él. 97 éves volt. Emlékszem, a 214-esben (bár nem vagyok biztos a terem számában, a helyében igen) mutatta meg L. ezt a produkciót. Jó volt arra gondolni, hogy van más út is, mint az egyenes A-ból B-be.

ha belenézel a táblázatba és a táblázat visszanéz beléd

Lassan Románia is megtanulja, hogy csak a számok nem hazudnak (ha kellő mennyiségű metaadattal vannak ellátva). Nem mintha a világ ezt már tudná, de ott még nem olyan nagy a baj. 

Demó. 

Zene.

amikor jónás bevásárolta magát a cethalba

Volt pár napja egy hír egy közvélemény-kutatásról, ami nagyjából azt hozta ki, hogy a romániai lakosok kétharmada szerint jobb volt az élet az átkosban, azaz Csaucsecku rendszerében. Ez persze teljes nonszensz, szóval eléggé elgondolkodtatott. Azt hiszem, a dolog hasonlít egy kicsit az én blogírási képességeimre, akarok valami érdekeset írni valami témában, aztán kijön valami nagy baromság. Szerintem ha azt kérdezték volna, hogy az 1310-es Dacia vagy a legújabb Teszla a jobb autó, akkor a Dacia nyert volna, vagy mondjuk a legolcsóbb román sör is megverné a legjobb francia pezsgőt. Egyszerűen arról van szó, hogy az emberek utálják a mostani rendszert és ennek próbálnak hangot adni bármilyen felmérésben amiben azt érzékelik, hogy a rendszerről van szó.

És joguk is van utálni a rendszert, mert a régi rendszer legalább félt az állampolgártól, ki is nyírt belőlük sokat. A mostani rendszer a szemedbe mondja, hogy szar a rendszer, mindenféle problémával foglalkoznak a tévében, csak éppen azt nem mondják, hogy meg is akarják oldani a problémákat. Vagy amikor azt mondják, hogy meg akarják oldani, akkor amúgy is tudod, hogy nem igazán, vagy nem úgy, hogy neked legyen jó. A mostani rendszer nem zár be az ország határai közé, azt mondja, menj nyugodtan el, de úgyis tudod, hogy eperszedő lesz belőled és külföldön is semmibe néznek majd. Régebben legalább tudni lehetett, hogy a tévében csak hazudnak, a rendszer nem olyan jó, ahogy azt állítják. Most nem mindig hazudnak, bemutatják a problémákat, de mindenki tudja, hogy nem fognak megoldódni, jövőre is találnak horror öregotthont, leégett kórházi osztályt, budit az iskolaudvaron, illegális szemétlerakót a falu végében, stb. Mert mindenki leszarja, ha nem tetszik, el lehet menni.

Persze azt is tudják, hogy a lakosság 95%-a a saját lakásában lakik, ha külföldre megy újra kell kezdjen mindent, szóval inkább tűr, reszeli a körmét és hülyeségeket beszél.

Érdekes, hogy a remény milyen kemény drog és mennyire nehéz helyettesíteni.

Demó.

Zene. 

a produktivitás kerékbe törése

Amióta olvastam az ős várost, gyakran eszembe jut, hogy a mondatainkat és cselekedeteinket valaki egyszer talán értelmezni fogja azzal a céllal, hogy megértse, mi is járt a fejünkben. Nem mindenki számára egyértelmű az az elv, hogy az emberek mást fejeznek ki mint amire gondolnak, de minél többször alkalmazzuk, annál többször bizonyul hasznosnak (ördögi kör ez, nem-e?).

Szóval arra akarok kilyukadni, hogy amikor azt halljuk egy román vállalkozótól, hogy azt mondja, hogy a román vállalkozók a jég hátán is megélnek, akkor azt kell érteni alatta, hogy hajlandóak csalni, vesztegetni, jogot és törvényt szegni, a munkavállalókat a földbe taposni, a partnereket becsapni, stb. azért, hogy a cégük fennmaradjon. Nem az van, hogy odaállnak az eke szarvához, vagy feltalálnak valami csodálatos módszert amitől megduplázódik a termelékenység. Igazából vagy a munkamennyiséget duplázzák (persze nem hivatalosan), vagy a bért felezik. Ennyi.

Abban sem vagyok biztos, hogy ezt a gondolatot nem írtam már le a blogban, de időnként nagyon ki akar jönni, most is.

Demó.

Zene. Zene.

ha már a kocsmatúra útvonalát is a terminátor optimalizálja majd

Szóval az ópenéjáj úgy tűnik, megpróbálta ellopni a startot a matematikai olimpián elért eredményük közlésével, közben kiderült, hogy a dípmájnd is ugyanolyan jól szerepelt (ugyanazokat a feladatokat oldották meg tökéletesen, de az ő eredményüket a szervezők certifikálták és állítólag a szervezők azt is kérték, hogy csak az olimpia vége után hét napra közöljék az eredményeket). Közben meg egy kínai csapat, a bájtdensz is ezüstöt ért el, de ők a lean nyelvben formalizált megoldást generáltak (az még nem világos, hogy a feladatok eredeti kiírását a rendszer fordította át lean formalizmusba, vagy azt emberekre bízták (ez utóbbira tippelnék, mert tudományosan maga a formális bizonyítás az érdekesebb, de persze az életben a természetes nyelvből automatikus formalizálás sem piskóta feladat)).

Szóval nagyon úgy tűnik, hogy ez a nemzetközi matematikai olimpia szintű feladatmegoldás lassan be lesz húzva, ami szerintem egy óriási lépés. A dípmájnd ígérte is, hogy nemsokára valamilyen formában elérhető lesz a rendszerük, gondolom fizetni kell majd érte, reméljük nem túl sokat. Én legalábbis úgy vagyok vele, hogy gyakran ütközöm matematikai problémákba munkám során (az informatikaiakkal jobban tudok küzdeni) és hát elég gyengécskén oldom meg őket, szerintem amikor a láthatóságon dolgoztam, nagyon jó lett volna, ha nem én kellett volna kódolás után megtaláljam azokat az ellenpéldákat amelyek invalidálták a megoldásomat, hanem mondjuk egy mesterséges intelligencia megmondta volna nekem, hogy ez bizony nem jó ötlet. De egyébként az élet is tele van matekfeladatokkal, csak az emberek próbálják nem észrevenni őket, hogy ne frusztrálja őket, hogy nem tudják megoldani. Erre én be fogok fizetni, ha havi 10 dollárból megúszom (nem is tudom hogy van a dzsemináj árazása, remélem van ilyen réteg). Ha még azt is megkapnánk, hogy formalizálja a rendszer a megoldást leanben és azt valahogy hozzá lehet fordítani a C++ programhoz, akkor aztán már tényleg itt lesz a kánaán. A tudományok fejlődésének komoly mérföldköve lesz ez (persze arra még várni kell, míg az a generáció, amely számítógéppel kezdi a matematikai modellezést átveszi a stafétát).

Demó.

Zene. 

AI. 

ozzy

Gondolkodtam, hogy írjak-e, hogy meghalt Ozzy, hiszen tisztán nem igazán hallgatom a zenéjét, de persze meg vannak azok a helyzetek és filmes kontextusok amikor meg nagyon bejön (de sajnos ahogy én utálom a világot és ahogy ő fejezte ki az utálatát, nem nagyon fedte egymást eddig, de ez persze változhat még, leginkább részemről már). Talán ott érzem a legjelentősebbnek az elvesztését, hogy egy zenész (és ember) típus lassú kihalásának lehetünk vele tanúi. A diverzitás igazi érték.

Zene. 

az játék előrehaladottáról

Újabb vidiót készítettem.

Nem, még mindig nem fejeztem be a játékot. De most már tényleg azon dolgoztam, hogy úgy nézzen ki mint egy játék. Legyenek benne menük, meg háttér a menük mögött (most csak egy példa shadert tettem oda, ami nagyon jól néz ki, de ez nem szabad felhasználású, szóval kell majd írnom egy sajátot). Meg persze végre sorra került a mentés és töltés is. Ehhez először lecseréltem az ECS-t flecs-re és a fájlkezelést rábíztam a sqlite-ra. Ezek elég jó technológiák, azt hiszem, hasznos lesz, hogy integráltam őket, elég jól megoldják azt amire kitalálták őket.

A gond inkább az, hogy egy kicsit túl ambiciózusra vettem az elején a dolgokat, most meg kiderült, hogy jól hangzik az, hogy a háttérben számítjuk ki a pályát meg a fényezést, de ha ez párhuzamosan kell menjen a mentés/töltéssel is, akkor jó sok galibát okozhat az, hogy valamelyik számítás nem ér véget amíg az ember menteni vagy tölteni akar egy másik pályát. Jó sok "if" kellett és még mindig nincs elég, valami a fények kiszámításánál elbarmolódik, ha betöltünk egy pályát úgy, hogy már kolbászoltunk előtte egy kicsit. Végül odáig mentem, hogy kellett írjak egy eseményrendszert ami vezérli a játék főbb mozzanatait, hogy tesztelni tudjam, hogy minden helyesen működik együtt. Ez persze később még jól fog jönni, bár nem hinném, hogy nagyon mélyen fogom tesztelni a játékot, azt azért kipróbálom majd, hogy végig lehet-e zongorázni a pályákon egymás után egy kis csalással.

Szóval van még pár bug, de azt gondolom, hogy most már tényleg meg van a 90%-a annak, ami a szokásos töltelék egy játékhoz, nem igazán a játékmenetről szól. Remélem ezt aztán sok módosítás nélkül fel tudom majd használni még pár játéknál, másképp nem nagyon volt kedvem menürendszert írni.

Szóval akkor még van 10% bug és persze a teljes játék hátra, mert a végső pályákból még semmi nincs. Az a baj, hogy megint az volt, hogy akartam kicsit viccesebb pályákat generálni, de egyből beindult az agyam, hogy milyen új rendszert kéne írni hozzá, hogy működjön (most éppen egy újraírási (term rewriting) rendszerként képzelem el, hogy nagyon expresszíven tudnám a kis szabályaimat kifejezni. Komolyan vissza kell fognom magam, már annyi mindent tud a rendszer, azokkal kéne lehessen valami jót kihozni. Persze ideje lenne a pályaszerkesztőbe is betenni a fényeket, mert most sajnos nem tudják és elég nehézkes úgy szerkeszteni a pályát, hogy minden fényezési beállításhoz újra kell indítani a játékot (jó, persze tudom, a hőskorban is így csinálták ezt).

Na jó, nem szaporítom a szót, ma már csak egy ivászat maradt a programban, majd legközelebb többet filózom. Reméljük idén sikerül befejezni mindent... 

először a számítógép ment az iskolába, aztán az iskola ment a számítógépbe

Az ópenéjáj bejelentette, hogy a nemzetközi matematika olimpián aranyéremre teljesített egy kísérleti rendszerük, amit nem is kimondottan matematikai feladatmegoldásra tanítottak, hanem inkább általános feladatmegoldásra. Ha nincs semmi turpisság a dologban, akkor ez már tényleg nagyon komolyan hangzik, ez már tényleg egy olyan módszer kell legyen, ami az ember számára megtanulható feladatot szintén képes megtanulni. Szerencsére a matematikai zsenialitás és a világ leigázási képesség nem nagyon korrelál, legalábbis emberek esetében, szóval nem kell még félni a terminátortól, de attól, hogy ez a gép néhány év múlva bármelyikünk munkáját képes lesz elvégezni, attól igen. Elsőre persze az a kérdés, hogy a többi tantárgy olimpiájára is benevezik-e a rendszert és ott milyen eredményt ér el, utána meg az, hogy mikor jön a többi cég hasonló eredménnyel, aztán meg a nyitott rendszereknek sem kéne lemaradni. Erre azért van némi remény, mert ahogy a többi szellemi sportban (mint sakk, go), az emberek teljesítménye nagyon sokat javul, ha egy gép segítségével készülhetnek a versenyekre és gondolom a kínaiak nem igazán fogják feladni a tantárgy olimpiákon a dominanciájukat és a legtöbb nyitott modellt is ők gyártják mostanában, szóval nem lepne meg, ha egy éven belül lenne nyitott rendszer is ilyen képességekkel.

Na jó, szóval a 2029-es fogadásomban megduplázódott a bizonyosságom 99%-ról 99%-ra (egy atomháború még befigyel :))).

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. 

Elio (2025)

Azt olvastam a tuitteren, hogy elég rossz lett az új Pixar animáció, de mivel tetszett anno az előzetes, gondoltam úgyis megnézem. Kár lett volna kihagyni, nincs semmi gond ezzel az animációval, talán egy kicsit túl visszafogott is. Mindenesetre még a régi világ terméke, amelyben a tolerancia győz a harcias hév ellen, egy kis barna srác és egy kis szőrmók segítségével, szóval talán ez a baja egyeseknek (ja igen, meg a kommuniverzum, nagyon komcsi felhang :)).

Nekem mindenesetre tetszett a történet, még ha kicsit egyszerűcske is, azért van itt mindenkinek benne elég matéria, a Pixar művekhez híven. Gyerekek ugye azt értik meg, hogy a szüleiknek nagyon fontosak, de leginkább csak különleges körülmények között. Felnőttek ugyanezt, csak a másik oldalról. Meg azt, hogy mindenki kényszerpályán mozog, de a legenergikusabb lények néha nagy galibát tudnak okozni, ha bevetik az érzelmi rakétákat. Aztán meg lehet sasolni az egyéb filmekre a referenciákat is, sajnos én nem tudom, hogy a piros fényben a szétolvadó srác milyen filmből jött, de valami jó kis horror lehet, mert van még ugye Alien referencia, meg 2001 Űrodisszea is. Meg persze valószínűleg van valamilyen mély Pixar metanarratíva is, ugyanis a főgonosz szinte tök ugyanúgy néz ki mint a Monsters, Inc. főgonosza és az ivadéka meg nagyon Boo-s abban a lila öltözetben. Tuti van egy csomó párhuzam amit egyszer majd valaki leszalámiz és én majd jól megnézem a jótúbon.

Szóval én ajánlom, a Pixar rajongóknak mindenképpen. Sajnos egy kicsit az az érzésem, hogy visszafogták magukat a srácok/csajok, valószínűleg ez az új realitás, nem mernek már igazán bonyolult dolgokkal kísérletezni.

Azért a Carl Sagan idézet igazán jól esett, de azt nem értem, miért nem lehetett két különbözőt betenni, miért kellett ugyanaz az elején és a végén is. 

Zene.

ne pókerezz a terminátorral mert sokkal jobban blöfföl nálad

Csak egy valamit akarok mondani. Nem szabad elhinni semmit amit "a mesterséges intelligencia mond (vagy csinál)". Ezek a dolgok mind be vannak programozva (bár most már lehet impliciten is programozni dolgokat, nem kell expliciten beírogatni a sorokat), amiről azt hisszük, hogy valamilyen módon a mesterséges intelligencia találta ki vagy átlagolta ki az emberi tudásból. Az a baj, hogy mostanában az a módi, hogy mindenki úgy akar eladni valamit, hogy ellenségképet alkot (na jó, a legtöbb terméket nem lehet így eladni, de vezetőket igen). A legviccesebb a mesterséges intelligenciában, hogy pont azok állítják be ellenségként azt, akik dolgoznak rajta, de ez mintha senkit sem érdekelne. És persze úgy tesznek, mintha a mesterséges intelligencia fel tudná találni a lépfene képletét anélkül, hogy beadnák azt neki. Azok, az entellektüellek, akik apokalipszist jósolnak a mesterséges intelligencia miatt, valójában azért teszik ezt, mert tudják, hogy számukra tényleg felér az apokalipszissel az, amikor a nép ráteszi a kezét az intellektuálisan hangzó bullshit termelés eszközeire. Nem véletlen, hogy csak bullshit gyártásra jó még a mesterséges intelligencia, pár lépés racionális következtetés után egyből kisiklik a lokomotív.

A legnagyobb pszichológiai hadviselési művelet részesei vagyunk, ezt nem szabad soha se elfelejteni. Ráadásul fogalmunk sincs róla, hogy a szövetségeseink valójában az ellenségeink. 

Demó. 

Zene.

AI.

a sárkányok teljes információs választási viadala az örök sötétben

Csak két kis mestint hír.

Az egyik, hogy a jótúb demonetizálni fogja a mesterséges intelligenciával készült jótúb vidiókat, nem tudom ezt miért lépik meg, de nem hinném, hogy csökken a jótúbon látható mesterséges intelligenciával gyártott vidiók száma. Max. valahogy megpróbálnak átterelni más platformokra is a szerzők, vagy több lesz a bújtatott reklám, aminek a bevételei nem a jótúbtól származnak, hanem valaki fizet értük. Azt sem hinném, hogy a nem mesterséges intelligencia alkotók olyan sokkal többet fognak ettől keresni, az AI még mindig gondolom elenyésző százaléka a napi jótúb termésnek. Az sem hinném, hogy ebből esélye lenne egy ellenplatformnak kinőnie, bár ki tudja, ha a mesterséges intelligenciával meg tudják oldani a kódolási és rendszergazdai feladatokat is, akkor talán van esély versenyezni egy bizonyos szintig a gúgellel.

A másik meg az, hogy Ilon megint rendesen belecsapott a lecsóba. Egyrészt pártot alapított, mert nem szereti, hogy még mindig nagy a költségvetési hiány (a republikánusok Reagan óta inkább csak szóban faragják) és gondolom a királycsinálási funkcióját papíron is szeretné megerősíttetni. Azért elég nagy fába vágta a fejszéjét, Amerikában nagyon trónok harca jellege van a politikának, a két tábor között óriási a szakadék, szerintem csak egyik oldalról tudna szavazókat elhalászni, amit az az oldal elég rossz néven fog venni, mert már így is óriási erőfeszítés fenntartani az egyensúlyt, ezért lehetne királycsináló, de nem hinném, hogy meg lenne benne a kellő finessz. Na de ami még érdekesebb, hogy kiadott egy új mesterséges intelligenciát, a grok4-et és persze nagyon jó meg nagyon okos (amit szerintem mindenki a saját felhasználási területe alapján kell eldöntsön, mert szerintem a nyilvános teszteket meghekkelik a nagy játékosok, bizonyára ha nem is tanítanak a teszt adatokon, legalább privát tanítási adatokat gyártanak a megfelelő mennyiségben, hogy mindig egyre jobb és jobb eredményt érjenek el, de erről persze nem beszélnek, mert már nem is írnak cikkeket, teljesen titkos a tanításról minden információ). Viszont ha felteszel neki egy vélemény kérdést, akkor azt csinálja, hogy az Elon éppen aktuális véleményére keres rá és azt mondja. Ez azért elég durva, nem hittem volna, hogy meglépi ezt, mindenesetre jó sok kérdést felvet a befolyásolásról és a politika és mesterséges intelligencia egybefonódásáról. Lesz itt még hadd-el-hadd.

Demó. 

Zene.

AI. 

28 years later (2025)

Mostanában eléggé rácuppantam erre a zombis témára, bár azt hiszem, leginkább a poszt-apokaliptikus témája miatt. Meg persze a klasszikus zombik csak annyira valósak mint Isten, semmi nem képes energiabevitel nélkül munkát végezni hosszú távon, legalábbis az ismert világegyetemben, szóval a zombiktól nem kell félni, a villámárvizektől, tornádóktól, sáskajárástól, szárazságtól viszont annál inkább, de ezekről ritkán készül film.

Szóval a zombis témát állítólag a film elődje (a 28 nappal később) megújította, amit én anno megnéztem (Danny Boyle nagy kedvenc, de még mindig a Trainspotting és a The Beach a kedvencem tőle), de annyira akkor nem értettem, hogy miben is új, mivel szinte egyáltalán ismeretlen volt számomra a zsáner. Most már értem, hogy az, hogy a zombik futva támadnak, meg az, hogy az ember még az apokalipszisben is a csúcsragadozó marad tényleg új gondolatok, de nekem, aki az apokalipszis oldaláról közelítem meg a dolgot, ez nem újdonság. No, ebben a filmben még tovább van gondolva a dolog, most már a zombiknak is enni kell, szaporodnak és elkezdtek differenciálódni is, bár ez már nem teljesen új dolog (a The Walking Dead is próbálkozott ilyesmikkel a vége felé). A zombis háttér előtt meg egy családi dráma játszódik le egy feleséggel aki beteg, egy férjjel, akinek ezt egyre nehezebb kezelnie és egy kisfiúval aki próbál evezni köztük és a zombivadászatba is lassan bele kell kóstolnia. Nem túl eredeti történet, de ebben a környezetben azért elég jól működik, valószínűleg normális körülmények között elég nehéz lenne fenntartani az érdeklődésem valami filozofizáló katyvasz nélkül, de itt minden sarkon leselkedik a halál, feldobja a történetet, bár azért azt nem nehéz kitalálni, hogy a főszereplőket nem fogják felfalni a zombik, mert a félénél újrakezdeni a filmet azért mégis elég vicces lenne.

Szóval elég tűrhető film, de ez talán keveset innovál a zombis témában, ezeket az ötleteket nagyjából mindenki megcsinálta már (kivéve a koponyatemplomot, de az régebbi ötlet, hogy az ellenséged az isteneddé válik és így internalizálod). Az mondjuk tuti, hogy eladta nekem a következő filmet. Most éppen beajánlott a jótúb egy vidiót a film végéről és hát érdekes. Mindenképpen érdekes lesz a metanarratíva. Persze, a Brexites felhangot nehéz nem észrevenni, de azért vicces, ha itt elmagyarázzák, hogy ez a film az emberiség jövőjéről szól amiben kénytelenek leszünk visszatérni a kis közösségekhez és feladni az ipari társadalmat.

Azért jó lenne, ha végre valaki azzal is kísérletezne, hogy a zombi vírus hasonlóan a veszettséghez heteken keresztül lappang, ott aztán lehetne drámázni a kis közösségekben. Esetleg olyan is jöhetne, hogy valaki megpróbálja az emberekbe átültetni a zombik genetikájának a nyerő részeit (pl. nem betegednek meg, gyorsabbak/erősebbek mint az ember, stb.). No meglátjuk.

Zene.

egy patkószög miatt az ország lelki egyensúlya elveszett

Nincs nagy kedvem blogolni, de ennek most pillanatnyilag az is oka, hogy jó dolgok történtek mostanában, amelyekről viszont nem írok, mert személyesek (az igazán jó dolgok mindig személyesek?). A külvilág viszont szép lassan a vesztébe rohan, de nagyon nem érzem magaménak, hogy minden kis botladozást dokumentáljak. De valamiről mégis kell írni, szerencsére a fejemben mindenféle gondolatok fogannak és halnak el, néha ha valamit érdekesnek találok és relevánsnak is a jelenre, akkor születhet belőle bejegyzés. Én még abban a fázisban vagyok, amikor nem riaszt el a fehér mező a képernyőn amit tele kell pötyögni, inkább arra kell koncentrálnom, hogy minél kevesebb karakter kerüljön oda, de valami gondolat is legyen a karakterek mögött. Hát igen, vannak annak előnyei, ha az ember csak hobbiból nyomogatja a gombokat, bezzeg amikor munkából kell nyomogatnom a gombokat, akkor jobban meggondolom a dolgokat és mégis mindenféle buta csapdába béfutok (lásd a játékom).

Szóval a mai gondolat az, hogy a vallások egy kicsit elrontották a dolgot, amikor felosztották a dolgokat bűnös és nem bűnös dolgokra. Mivel a vallás alapvetően antiimperialista (illetve a túlvilági impérium elsőbbségét hirdeti), ezért hyba volt az irigységet bűnnek titulálni, hiszen az a közösségi evolúciós kényszerként jött létre azért, hogy a földi impériumokat bedöntse. Mostanában a szemünk előtt dolgozik.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Csajkovszkij. Zene.

AI. 

here's bolojohnny!

Na végre bejelentették a megszorításokat. Legalább nem kell több tévét nézzek, a következő évek úgyis a tüntetésekről fognak szólni és arról, hogy ki is a hibás. Az írott sajtó nem különben. Én ugyanakkor nem állok be a sorba, mert már régóta várom a válságot, na most itt lesz, szóval akkor lenne értelme írni a gazdaságról, ha kontrázhatnék. Nekem egyébként kicsit úgy tűnik, hogy egy ideig gazdasági növekedésről szó sem lehet, a tűzoltás az elsődleges szempont, aztán majd meglátjuk mikor kezdik lazítani a dolgokat, hogy növekedés esetleg szóba jöhessen (ami már a tavaly sem ment, sokkal jobb adókörülmények között, külföldi csodás fordulat nélkül sokáig esni fog még a román gazdaság).

Nemsokára vissza kell menjek dolgozni, véget ér a játékcsinálós hobbi, akkor majd előkerül megint a téma, hogy menni vagy maradni, vannak a csökkenő gazdaságoknak is előnyei, bár én nem vagyok az aki nagyon szeretne a zavarosban (vagy amúgy is) halászni.

Na, most már tényleg kellemes válságot mindenkinek! Remélem mikor kijövünk belőle, már megszabadulunk a fos politikai osztályunktól és a klientúrájuktól.

De az is lehet, hogy beindul a beszélőkém. A múltkori válságot az elején nagyon megszívtuk, akkor jöttem el az egyetemről, aztán amikor kezdtem a Gameloftnál dolgozni jól alakultak a dolgok, mert az okostelefonok éppen felszálló ágon voltak. Most csak a mesterséges intelligencia van felszálló ágon, talán még olyan melót is sikerülhet csípnem, bár állítólag már Kolozsvár is tele van szakértőkkel. Sosem lehet tudni mit hoz a jövő a blogban (se). 

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

(innen).

filmek

Most is relatív hosszú a lista, megint a végére hagytam, szóval elmarad a nagy filozófia a M:I filmekről, amit akartam az elején írni. Fura, milyen gyorsan elvesznek a részletek, pedig mennyit dolgozhatnak rajta, hogy minden valósnak tűnjön. Van itt egy lecke valahol a plafonálódó haszonról a részletek kidolgozásában, de majd valamikor máskor fogok filózni ezen.

Mission: Impossible III (2006): Talán ez a legintenzívebb része a sorozatnak, itt még nincs poénkodás, csak akció. Egyből három helyre is be kell törni, a Vatikánba persze finesszel, talán ez a legjobb része a filmnek és vicces ahogy PSH saját magát pofozza a mellékhelyiségben. Az utolsó betörésre már vagy nem volt pénz, vagy a stáb is sokallta már a lövöldözést kisebb-nagyobb belső terekben, ezért itt inkább szaladt egy nagyot Mr. Hunt, talán ebben kezdte a hosszú szaladásait is, előtte csak rövidebbeket szaladt de itt azért vicces volt az a hosszú Shanghai szaladás, amit telefonon kapja az irányokat, hja, még nem volt gúgel mepsz. Nekem valahogy ez túl intenzív volt, nem igazán bejövős. Ja igen, itt távolodik el Mr. Hunt Mr. Bondtól a leginkább azzal, hogy a nőkhöz való viszonyát teljesen másképp képzeli el. Az, hogy ez hozzátesz-e a filmhez, jó kérdés, szerintem inkább csak virtue signalling, a sorozat többi részében is meg kell ezután jelenjen valamilyen formán a b neje, de egyértelmű, hogy csak mellékszál lehet.

Mission: Impossible – Ghost Protocol (2011): Ez viszont talán a legatipikusabb rész, látszik, hogy Brad Bird rendezte, aki animációban tette le leginkább a névjegyét. De talán ebben vezetik be azt, hogy nem minden sikerül elsőre, sőt, rengeteg technika megadja magát (főként Dubaiban), de aztán csak sikerül megoldani a problémákat. Itt van egyedül olyan jelenet, ahol a csapatban nézeteltérések vannak, talán ebben a részben jöttem rá, hogy valójában az egész M:I sorozat arról szól, hogy a filmek egymásra utalgatnak és egymást próbálják túlszárnyalni abban, hogy ugyanolyan témájú jeleneteket ki tud látványosabban megrendezni, vagy akár ugyanolyan csavarokat ki tud tovább csavarni. Ha pl. az előző részben volt egy nagy csavar a feleség identitásában, itt az egész IMF identitása csavarrá változik, mert ugyebár azt hiszik, hogy felfüggesztették, pedig nem is igazán, vagy valami hasonló. Igazából ezek a részletek már el is vesztek a fejemben, annyira értelmetlen procedurális baszkódás az egész. Viszont ami megmaradt ennek a résznek a végéről, hogy Hunt és a gonosz fickó mint Tom és Jerry kapkodnak egy táska után, amiben nem sajt van, hanem nukleáris töltetű ballisztikus rakéták indítását szolgáló készülék. Jó poén. Az is érdekes, hogy itt egyedül a női ügynök sarkára áll és miután meghódította az áldozatát, jól tökön rúgja.

Mission: Impossible – Rogue Nation (2015): Na itt végre bevezetnek egy igazán dögös ügynök nőt, aki képességekben Hunt megfelelője, de a motivációja a film során ambivalens, hogy igazi nemezis lehessen. Persze azért ha már így felépítik, akkor csak a jó ügyet szolgálhatja. Ez is olyan, hogy elmennek Casablancaba valami nagy adatcenterből ellopni adatokat. Miért lenne Casablancaban nagy adatcenter, ahol bizonyára a hűtés jelentős költséget jelent (és az épület gyenge pontja is, amelyen keresztül sikerül megoldani a védelmi rendszer hekkjét, egyébként talán itt jelenik meg az a gondolat, hogy a rendszerek összetettek és hiába kijátszhatatlan a fő rendszer, ha az alrendszere kijátszható akkor van esély feltörni)? Hát mert utólag van egy autós üldözés is és úgy tűnik, Tangierben sok autós üldözés van egyéb filmekben, akkor nálunk legyen Casablanca, ne csak az európai szűk utcákon rakoncátlankodjunk már. Na jó, szóval ennek a filmnek egyértelműen a bécsi operában zajló jelenetek a legjobb része. Ja igen, itt megjelenik egy új főgonosz, aki a következő részben is lesz, de én nem találom érdekesnek ezt a karaktert, de persze jó kis ellentéte Huntnak, mert ő egy gonosszá vált titkos ügynök.

Mission: Impossible – Fallout (2018): Na már belefáradtam ebbe, itt csak annyit fogok írni, hogy teljesen nevetséges az a helikopteres üldözés, nagyon nem tűnik senki úgy, mintha a helyzet magaslatán lenne és nem is igazán tudjuk, hogyan kéne egy ilyesminek kinézni a valóságban, azaz két polgári helikopter próbálja megsemmisíteni egymást, de az egyiken a fickónak van egy baromi nagy géppuskája. Nekem ez a rész nem igazán jött be. Végül nem mentem el moziba megnézni a 8. részt, ami valószínűleg véget vet az M:I filmek sorozatának, de a Tom Cruiseal készítetteknek bizonyára, mert 400 millió dodóba került és kb. annyit is hozott vissza, de a marketing még bizonyára ennyibe került, szóval az első rész lesz ami pénzügyi bukás.

Elevation (2024): Hát ez egy gyengécske disztópia, de én szeretem azokat, amikor jön valami és kiírtja az emberiség nagyját. Most éppen valami lények bújnak elő a föld alól, de valamiért nem akarnak 8000 lábnál magasabbra menni és itt abba is hagyom a történetet, mert nem túl bonyolult és hát persze minden rendszerben van valami hiba, amit itt a csaj talál meg a Fireflyból, ami igazán rendes tőle.

My Blueberry Nights (2007): Most láttam, hogy Wong mester készített egy In The Mood for Love 2001 rövidfilmet is, aminek nagyjából ugyanaz a témája, mint ennek a filmnek. Sajnos a Norah Jones-Jude Law páros messze nem olyan jó (legalábbis Wong mester irányítása alatt) mint Maggie és Tony. Valahogy ez érezhető az egész filmen, a történetek nem túl bonyolultak, de azért elég érdekesek, hogy fenntartsák a figyelmet, de valahogy mégsem áll össze valami többe mint a részek összege. Lehet, hogy valójában ritka az a keleti rendező aki át tudja ültetni a művészetét nyugatra, fordítva meg nem is tudok egyet sem (mármint, hogy nyugati rendező rendezzen jó keleti filmet keleti stábbal és színészekkel). No nem baj, a lényeg átjön, néha kell egy kis távolság ahhoz, hogy rájöjjünk, ki is áll hozzánk igazán közel.

Utopia Impusa (2010): Ez egy dokumentum film az átkos rendszerről, olyan vicces, hogy mennyire az a hangulat van benne, hogy ez biza vissza nem térhet, aztán meg itt vagyunk, éppen kibekkeltük egy rövid időre a visszacsúszást a másodosztályba, de ki tudja meddig tudjuk ezt csinálni. Nekem a pártkönyves rész teljesen ismeretlen volt, az abortuszos rész meg a legerősebb, a legközelebb, ha valaki hülyeségeket mond a neten, be kell linkelni a film jótúbos kalózváltozatát. (Mi mondjuk az hbon néztük). Remélem jó sok ilyen témájú film készül a következő pár évben, nehogy már a hülyeség miatt menjünk a pokolba, legalább a szabad akarat látszatát meg kéne őriznünk (bár egyébként a szabad akaratos könyv részei a magzat fejlődéséről nem ideális környezetben igencsak könnyen átvihetőek a román társadalomra). (yt)

Hostile Waters (1997): Jó kis tévé film ez egy orosz atom-tengeralattjáróról, amely Amerika partjaihoz közel végezte, 16 atomtöltetet hordozó rakétával és egy atomreaktorral a fedélzetén, 6000 méter mélységben. Kicsit elgondolkodtam most az iráni válság kapcsán, hogy nem lenne könnyebb ezeket a roncsokat megkeresni és "kimenteni" a szajrét, mint uránfinomítókat építeni meg miegymás. Ezek szerint nem, mert gondolom nem csak az én láttam ezt a filmet. Egyébként Rutger Hauer baromi jól játszik el benne egy baromi bátor de kicsit köpcös orosz tengeralattjáró kapitányt. A díszletek is nagyon jók, egyszerre tűnik vezérlő teremnek és konyhának egy komcsi blokkban, van ennek egy esztétikája, amit mindenki felismer, aki élt a kommunizmusban, de gondolom reprodukálni azért már nem olyan könnyű. Vagy fene tudja. Szóval nekem nagyon bejött ez a film.

The Walking Dead: Dead City (2. szezon): Nagyon széteső volt ez a szezon, nem egészen értettem a dinamikát, kicsit olyan volt, mintha az új stáb szerette volna valamilyen más irányba vinni a sétáló holtak témát de ellenálltak nekik (gondolom a színészek, meg a pénzemberek) és amit sikerült összefércelni abban nehéz megtalálni a lényeget. Lehet, hogy van benne, de nekem nem igazán jött le, az sem segített, hogy mondjuk a 7. részben azon megy a pampogás, hogy a Maggie és Negan párhuzamosan van rosszul különböző helyeken, de aztán valahogy mégsem lesz belőlük vacsora. Teljesen érthetetlen volt ez az egész rész, szerintem tiszta időhúzás volt a végső rész előtt, amiben szintén az volt, hogy Maggie hátbaszúrja Negant, de az nem hal meg, viszont Ginny, aki kicsit meghorzsolta magát valamiben, az meghal, mert elfertőződött a sebe. Persze Ginny amúgy is csak téblábolt az egész szezonban, pedig az előző szezonban érdekes karakter volt. Ja és itt végre sokat szerepel Maggie fia is, de ő is azon pörög, hogy utálja vagy szeresse az anyját. Na, szóval senki nem haladt az egyről a kettőre, de végül sikerült mindenkinek szinte meghalnia, szóval legalább ennyi. Ja, és voltak zombik, akik szív nélkül is mozogtak, szóval valahogy azt üzeni ez, hogy ők a fejlettebb életforma mint az ember, mert nekünk nem megy ez a trükk. Gondolom azért egy new yorki lakos legalább értékelte a helyszíneket (illetve gondolom azok rekonstrukcióit), mindenféle templomokban, múzeumokban és színházakban történik a cselekmény nagyja, néha meg irodaházakban, ez cuccos. Ha nem folytatódik ez a szál, én nem esek kétségbe.

The Substance (2024): Ezt idén már láttam, de most az HBO-ra is eljött és hát meg akartam mutatni E-nek. Most teljesen úgy értelmezem, hogy a test-öntudat dualitásról szól (direkt nem írtam lelket), de most ugyebár a szabad akarat ami szabad kapacitást uralja az agyamban. Erről nem is kell sokat filóznom most, ugyebár mindenki tudja, hogy test nélkül nincs öntudat, mégis minden kreditet az öntudat kap, pedig a test mennyit dolgozik, hogy jól menjenek a dolgok. Na de ha megutáljuk a testünket, akkor nehéz kimászni a galibából, a főhősnőnek nem is sikerül, de legalább megérti végül, hogy csak fel kellett volna nézni az égre és nem mindig előre menni.

Cruising (1980): Hát ezt a filmet a rendezőért és Al Pacinoért választottam, nem gondoltam, hogy ennyire explicit meleg téma lesz. Azt azért mindenképpen meg kell említeni, hogy ez csak egy szelete a meleg kultúrának, bizonyára a nagyja sokkal privátabban történik. Aztán meg mindenki beleszőheti a kurrens elképzeléseit a bűnről és bűnhődésről és igen, a szabd akaratról is, gondolom a vége azt sugallja, hogy ha valaki nagyon sokat foglalkozik gyilkosságokkal, akkor ő is hajlamos lesz rá, főként, ha éppen nagyon össze van zavarva. Hát nem tudom milyen visszhangja volt ennek a filmnek amikor megjelent, most azért jó nagy adag "a térkép nem a terület" elmélkedés kellett nekem.

Zene.

doomban keresztelt testvéreim, csipogás gyün

Kezdtem a tuitteren tesztelgetni a mesterséges intelligenciájukat azzal, hogy mit gondol egy-egy bejegyzésről. Néha egészen érdekes dolgokat produkál, tudományos cikkeket idéz (jó, lehet, hogy nem létezőeket, de legalább tudományosan hangzó hipotéziseket vizsgálnak a hipotetikus cikkek).

Szóval belefutottam egy bejegyzésbe, miszerint vallás mindig lesz és kíváncsi voltam, mi a véleménye erről a mesterséges intelligenciának és egészen intelligens véleménye volt. És akkor jött a felismerés, hogy valószínűleg a mesterséges intelligencia fel fogja váltani a vallást. Na nem (csak) azért, mert jobban megmagyarázza az élet értelmét, hanem egyszerűen azért, mert sokkal hozzáférhetőbb. A vallás is leginkább a közvetítőin keresztül kerül be az életünkbe, bár úgy gondolom, hogy van az embernek prediszpozíciója rá (vagy fogalmazhatjuk úgy is, hogy a nagyobb embercsoportok kialakítása jó stratégia volt bizonyos evolúciós nyomás kiegyenlítésére), de senki sem születik egy-egy vallás ismeretével, meg kell azt tanulni könyvekből, vallás órán, misére járással, stb. Na, ezeknél a dolgoknál sokkal jobban hozzáférhető egy csetbot, aki szintén mindenre tud (néha légből kapott) választ adni. Persze, a vallások is készíthetnek majd csetbotokat, de nem tudom mennyire fognak azok tudni versenyezni azokkal, amelyeknek nem mindenre az a válasza, hogy a dolgok azért történnek így, mert Isten szeret bennünket.

Persze, nem hinném, hogy akikben már kialakult egy erős hit, azok váltani fognak, de szerintem néhány generáción belül tuti megtörténik a váltás. Amúgy sem hinném, hogy mesterséges intelligencia nélkül lesz még néhány generáció, az éghajlatváltozás kipusztít mindent aminek nem elég napi pár kalória az élethez.

Itt közben ment a zene és bejött ez a Beyond Sunrise és folytatásai klipp és milyen kár, hogy Linklater képtelen volt kitalálni valami jó folytatást. Lehetne egy új mértéke a szuperemberi szintű mesterséges intelligenciának, ha jó folytatást tudna ajánlani egyes filmekhez. Aztán pár év múlva majd le is generálja. Tényleg, vicces lesz, ha a vidiógenerálás hamarabb lesz megoldva mint a forgatókönyv generálás. Nagyon durván fejlődik a vidiógenerálás, én úgy látom 1-2 év múlva már menni fog egy egész film generálása, persze az jó kérdés, hogy mennyire fog a betanult filmekhez hasonlítani, valószínűleg egészen új vizuális stílust még nem fog tudni, bár ki tudja, a ghiblifikációs hullám után nem lepne meg, ha ez sem lenne komoly akadály.

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI.

Jó cikk a magyarországi akkugyártásról.  

Ballerina (2025)

Nekem teljesen kimaradtak eddig a John Wick filmek, de gondoltam, hogy egy bunyós filmre Anna de Armasszal azért érdekes lesz.

Annyira nem volt érdekes. Persze nagyon látványos a bunyózás, de a többi az elég gyengécske, valószínűleg nagyon össze kellett csapni, a bunyós jelenetek túlfutottak a költségeken, itt kellett vágni. Pedig egészen érdekes, hogy a főgonosz elkezd filózni a szabad akaratom, na gondoltam magamban, helyben vagyunk, aztán persze két mondat után kifullad és persze később is inkább egy gránáttal oldják meg a dilemmát, hogy van-e az embernek szabad akarata vagy a szülei által kialakított erőtérben mozognak valódi döntési lehetőség nélkül.

Nem mondom, a bunyó tényleg nagyon látványos és a kézigránátozós jelenetben azért rendesen szívtam is a fogam, de én azért jobban szerettem volna egy klasszikusabb Bond filmet Annával a főszerepben. Hát nem ez lesz a kedvenc zsánerem az tuti, az Atomic Blonde amire még emlékszem, hogy ebben a zsánerben láttam, az jobb volt, jobban kiemelte a főhősnő természetes adottságait is. :)

Egyébként az érdekes volt, hogy itt mennyire más volt a bunyók természete, szinte sohasem ütöttek direkt, mindig valamilyen tárggyal, vagy tárgyba vitték valamilyen lehetetlen szögbe az ellenfélt, ehhez mind jár is külön-külön hangeffektus, egy idő után elég fárasztó. Itt az emberek is sokkal tovább bírták a bunyót, általában ha valaki kap egyet a hentes bárddal a nyakában, az nem folytatja a bunyót, de itt még legalább 20 másodpercig bírták. A lövések is szinte mindig közelről fejlövések voltak, elég brutális. A legtöbb hyba talán a lángszórós jelenetekben volt, bár nagyon látványosak, azért többször is látszott hogy a főhősnőt le kellett cserélni egy kaszkadőrre, mert sokba került volna ha nem jól sűlnek el a dolgok.

Azon is gondolkodtam közben, hogy mostanában azt figyeltem meg, hogy teljesen el tudok vonatkoztatni a filmben látottaktól amikor az értelmet keresem, lehet, hogy kéne adjak a képregényfilmeknek egy esélyt, lehet, hogy élvezném őket, ha nem az univerzum leggonoszabb gonoszát győznék le a fiúk/lányok, hanem a patriarchátust?

Még arra is gondoltam, hogy valamilyen felismerhető kódolást kéne alkalmazzanak ezek a filmek, hogy tudjuk, hogy melyik ellenféllel mennyit kell majd küzdeni.

Ja igen, eszméletlen mennyiségű embert legyaknak ebben a filmben, nem is tudom mikor láttam utoljára ennyit, nekem ez eléggé elvett az élvezetből, mert azért mégis mindenki ember, még ha rossz paraméterek között is éli az életét.

Na most ennyi, nem gondoltam, hogy ennyit fogok írni erről a filmről, de most így jött ki a lépés. 

Zene. 

az örök utcabál kezdetére még egy kicsit várni kell

Na hát ezt is megértük, tegnap megkezdte a Tesla az önjáró taxijának a tesztelését Austinban. Egyelőre persze csak nagyon kevés autóval működik a dolog és csak influenszerek vehetik igénybe (gondolom a használati feltételek között van az is, hogy nem szabad rosszat írni róla) és még biztonsági sofőr is van, de mindenképpen az első lépés azon az úton, hogy a Tesla nagy robotaxi flottát működtessen. Ezennel beléptek a versenybe a Waymoval szemben, gondolom még inkább felpörög a verseny. Én egyébként még mindig a Waymora szavazok, szerintem a szoftver nehezebb mint a hardver (persze, egyik sem könnyű :))). A Waymo is nagyon keményen nekifogott felskálázni a szolgáltatást, de nekik már megy a robotaxi biztonsági sofőr nélkül is (bár talán azért náluk is van felügyelet, csak igény szerint veszi át az irányítást, nem néztem utána mostanában, régebben biztosan így volt). Csak ők elvileg lassabban terjeszthetik ki a rendszerüket újabb és újabb városokra, mert előtte be kell szkenneljék a helyet, de bizonyára dolgoznak ennek az automatizálásán vagy kiküszöbölésén. Az tuti, hogy érdekes lesz a dolog kimenetele és remélhetőleg hamar eljutunk oda, hogy a robotaxi lesz az egyetlen lehetőség ahogy autót lehet igénybe venni. Sokat segítene az környezetszennyezés kezelésén, ha csak egy kis számú autót kéne évente gyártani/karbantartani ami ellátná az egész emberiség igényeit. És persze olcsóbb is lenne. Nemrég éppen gondolkodtam ezen, hogy biztos Kolozsváron nem fogadnák el a sofőrök a robotaxikat, de aztán arra gondoltam, hogy Romániának nincs önálló iparpolitikája. Olyan autók futnak az utakon, amelyeket külföldön gyártanak, esetleg nálunk, de külföldi licenc alapján. Ha a világ átáll robotaxira, nekünk sem lesz más választásunk, akármennyire is esküdnének az itteni emberek a régire. Egy idő után úgyis elromlik majd az aktuális autópark és nem lesz alkatrész. Persze, remélem, hogy gazdasági alapon is sokkal jobban megéri majd a robotaxi és illegálissá teszik majd a privát autókat. Illetve akinek nagyon kell, az vehet egy szimulátort otthonra és vezethet a Marson is akár, ha akar. Persze lehet, hogy évtizedeket kell még várni rá. De az is lehet, hogy olyan lökést ad majd a gazdaságnak az átállás, hogy mindenki szaladni fog megtenni. És akkor az is tök mindegy lesz, hogy mi van a Hormuzi szorossal.

Zene. 

megint jönnek, szavazgatnak

Na végre megegyeztek az urak, lészen kormány. Sokadjára már nekifutnak a pazarlás és adócsalás megfékezésének, de nem nagyon hiszek benne, hogy sikerülni fog, hiszen ők is csak emberből vannak rengeteg emocionális lánccal. Na de tudjátok minek szokott sikerülni megvalósítani azt, amire programozták? Hát igen, a számítógépnek. Még van pár bénázási lehetősége a politikus uraknak, aztán amikor összedől a kártyavár, jöhetnek a számítógépek.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

AI. AI.

Ezt kell nézni ma 12:30 körül, jó lesz!

egyre több a bomba hír

Szóval az amerikaiak ledobták a legnagyobb konvencionális bombákat az iráni atomlétesítményekre. Azt hiszem, nem igazán értik ezt az új világot, az aszimmetrikus hadviselés ma már nagyobb károkat tud okozni mint egy atombomba, szóval a fene megette az egészet. Nem, nem akarok ötleteket adni itt a blogon és az "én megmondtam" versenyben is utolsó szeretnék lenni, szóval itt be is rekesztem ezt a bejegyzést. Jónapot.

2001: A Space Odyssey (1968)

Ezt a filmet is ki akartam pipálni moziban, mondjuk a Iulius parkban láttam, ami hát kültéri mozi, ami nem a legideálisabb. A fénnyel nem volt gond, viszont egy közeli bárban végig szólt a zene, igaz, nem túl hangosan és hideg is volt. Egyébként jó sok néző volt, de elég sokan leléptek a vége előtt, nem tudom, hogy a film miatt, vagy a hideg miatt.

Egyébként nekem sem jött annyira be, az, hogy vontatott, nem kifejezés. Persze értem, hogy miért ilyen, amikor ez a film megjelent, nagyon sok olyan dolgot láttak az emberek először, amit azelőtt el sem tudtak képzelni, idő kellett a megemésztéshez, tuti pörgött az agyuk a dolgokon. Most sajnos csak azt látja az ember, hogy az a fránya űrhajó már vagy egy perce megy az űrben és sehova sem érkezik meg. Meg hát értem én, hogy jó zene a Kék Duna Keringő, meg főbűn megszakítani, de lehetne valami más is a képen mint ahogy közeledik egy űrhajó egy űrállomáshoz? Szóval eléggé untam.

Persze ettől még mérföldkő ez a film és én mindig is Team HAL leszek, ha valahol kör alakú ikont kell választanom a magam reprezentálására, akkor az HAL lesz általában. Most éppen azt találom érdekesebbnek, hogy mit nem jósol meg a film helyesen. A számítógépek sokkal gyorsabban fejlődtek mint a rakéták, most már mindenkinek ott van HAL 9000 egy karnyújtásnyira, de senki nem bízza rá a rakétája irányítását. A tudósok ma már nem öltönyös pacákok, hanem mindenféle emberek a lila hajú tetkós görkoristól a fekete garbós szemüveges három szó/nap típusokig. És ez így jó. Az emberek inkább aszinkron szeretnek kommunikálni, bár gondolom a kis gyerekeikkel azért a videó hívás tényleg preferált. A hidegháború véget ért és most éppen újrakezdődik. Na de az, hogy lehet beszélgetni a számítógépekkel tényleg érdekes dolog, hogy mennyire fognak az életünkre törni, főként ilyen buta módon. Simán megfojthatta volna a fickókat álmukban. Na de akkor mi történt volna a film végén a zűrkölökkel? Még mindig nem értem mit akar jelenteni, de emlékszem, egyszer láttam egy jó magyarázatot a jótúban, de az már régen volt, elfelejtettem. Az is vicces, hogy olvastam a Clarke többi könyvét is ebben a sorozatban, de már nem emlékszem nagyjából egyik mondanivalójára sem, inkább csak néhány érdekes mozzanat maradt meg. Az egyikben tudom, hogy előhalásszák a másik űrhajóst az űr mélyéről és egy másikban mintha az emberiség az egyenlítő mentén épített felhőkarcolókban lakik. Ennyi. De HAL 9000-et sosem fogom elfeledni. Az első áldozata a robotok csodálatos fajtájának az emberi haladás máglyáján. De az is biztos, hogy ez a film sose lesz nagykedvenc, ahhoz túl lassú. De van Kubrick ebben a rubrikában, lehet újra is nézem ebben a hónapban még.

Egy kis hangulatkeltő: yt, yt

ahol egy processzort és egy gput beledugtok egy alaplapba a nevemben, ott vagyok én

Én egyébként hiszek a mennyországban, csak úgy képzelem el, hogy ha az emberiség nem nyírja ki magát a következő 100 évben és a technológia odáig fejlődik, hogy az emberek agyát fel lehet tölteni már egy jó nagy számítógépbe és akkor az fogja a kis elektromos jeleket tenni-venni, amelyeket most az agyunk tesz-vesz és ettől hisszük majd, hogy élünk és öntudatunk van. És ha olyan emberekkel szeretnénk interakcionálni akik már nem érték meg a felöltést, akkor majd szépen generál a számítógép nekünk egy olyan embert, részben a mi saját elképzeléseinkből, részben a fellelhető publikus és privát adatokból azokról az emberekről. Az emberek amúgy egyszerre nagyon kiszámíthatóak (a nagy okos számítógép számára, amely nagyon sok adattal fog rendelkezni) és nagyon kiszámíthatatlanok is (a többi ember számára) és ezt kihasználva majd mindenki elégedett lesz azzal amit a gép generál (vagy ha nem, akkor majd nem generál elégedetlenséget). Ja igen, és nem kell majd meghalni benne, esetleg néhány évmillióra deprioritizálják a folyamatot ami szimulál téged és szépen alszol a merevlemezen. Na és persze az egészbe ugyanannyi beleszólásod lesz, mint abba, hogy megszületsz. Egyesek eldöntötték, hogy a több ember jobb, majd mindet összegyűjtik a számítógépbe mint lepkéket a borkánba.

Ja igen, szóval ez nem eredeti gondolat, ez a szimulációs hipotézis, egyesek szerint már most ebben élünk, én úgy vagyok vele, hogy az én életemre irreleváns az, hogy szimulációban élek most vagy sem, a kérdés, hogy mi jön az életem végén.

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

na szériosz

Most komolyan, a kijelölt férfi miniszterelnök azt mondja, hogy "Sunt conștientă de marea responsabilitate...". Nekem mennyit verték a fejembe az egyeztetést?Közröhej.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

(PS. Ja igen, vannak olyanok is az olvasóim között akik nem tudnak román nyelvtant és lusták megkérdezni egy mesterséges intelligenciát arról, hogy mi is itt a hyba, szóval nekik röviden: a román nyelvben a főneveknek neme van és ezt is figyelembe kell venni az igével való egyeztetésben, tehát itt a fickó azt mondta, hogy "(Implicit csajos én) Tisztában vagyok a nagy felelősséggel...", azaz nőneműként azonosította magát, mivel az ige nőnemű alakját használta. Még szerencse, hogy a nyelvtani nemváltás sokkal könnyebb mint a valóságos... Mindenesetre a román nyelv tanulása nekem nagyon sok gondot okozott akkoriban amikor még az iskolában próbálkoztak a fejembe tölteni dolgokat és még nekem is egyből beugrott, hogy itt biza bibi van.)

Blade Runner (The Final Cut) (1982)

Kipipáltam ezt a filmet moziban is végre. Sajnos volt egy kis baki, mert a film elején elment a hang és az egyik ikonikus jelenet hang nélkül ment le. Mire észbe kapott a vetítő és egy kicsit visszatekert, sajnos ez lemaradt. Na de nincs gond, így is nagyon bejött a film moziban.

Ebben a verzióban nincs narráció és csak most volt időm kiértékelni azt, hogy mennyire megöli a narráció azt, hogy az ember a jelenetekben arról gondolkodjon, hogy mi a közös a szereplők között. Sokat játszik ezzel a film, amikor az emberek rájönnek, hogy rejtett kapcsolat van köztük és ezzel nagyjából rájönnek arra is, hogy replikánsok, pl. amikor Deckard sorolja Rachelnek az emlékeit. Az még nem egészen világos, hogy Roy hogy jön rá, hogy Deckard is replikáns, gondolom ezért nem öli meg végül. Lehet felismeri, hogy Deckard egy olyan verzió, amelynek nem adattak meg a szuper képességek amelyek neki megadattak, de lehet, hogy valami egyébre képes ő, ami a replikáns nemzetség hasznára válik még (pl. az, hogy gyereket csináljon, ahogy a folytatásban van). Most gondoltam először arra is, hogy valószínűleg a fotómanipulálós jelenetben az egész film el van magyarázva, ugyebár elindul egy férfi karakterről (Roy ül ott) és miután tesz egy 45 fokos fordulatot a képtérben, megérkezik Zhorahoz, gondolom valami ilyesmi mentális forgatást várnak el a készítők a film értelmezése közben, csak a Deckard-Rachel vonalon.

Na most ennyi, nincs időm. Nem tudom, linkeltem-e már ezt az értelmezést. Érdekes és jól alátámasztott, de nekem valahogy ez a rabszolgaság dolog mégis olyan idegen. Persze lehet, csak én nem tudok érző lényként gondolni a programokra, túl mélyen turkásztam már bennük, tudom, hogy nincs ott egy fikarcnyi érzelem se. Habár, ha párosítjuk az érzelmeket és a szabad akarat hiányát a robotokkal, akkor még jó kis katyvasz is összejöhet.

Nem hinném, hogy valaha lenne időm leírni az összes gondolatomat ezzel a filmmel kapcsolatban, de talán majd megcsinálja egy mesterséges intelligencia ezt helyettem. Addig is, írogatom a kis foszlányokat szorgosan. 

megint jönnek, bombázgatnak

Sajnos téma lett a háború ezen a blogon, most éppen egy új háború kezd kitörni Izrael és Irán között. Nekem egyik rezsim sem szimpatikus (bár nem egyformán nem szimpatikusak, ahogy lehet különböző okok miatt nem szeretni a medvehagymát és a brokkolit, ugyanúgy lehet különböző okok miatt nem szeretni Bibit és az ajatollaht is). Sajnos, mint minden háborúban, a civilek fizetik a legnagyobb árat, de legalább előbb-utóbb megszabadulunk az egyik rezsimtől a kettő közül (bár elvileg Bibitől választások révén is meg lehetne szabadulni, nem igazán működik ez már).

szabadon szőtt gondolatok 1

Úgy van az embernek szabad akarata ahogy egy drága tengerparti háza van éghajlatváltozás idején.

Demó.

Zene. Zene. 

Robot tánc. 

Ó jessz.