Az azért elég vicces, amikor az éghajlatváltozás tagadó magyarázza, hogy azért kell most bedönteni a gazdaságot, mert később nagyobb baj lenne. Ez a fajta elmélkedés bár lehet helyes, messze meghaladja az emberiség nagyjának a mentális képességeit. Aki ezt a gombócot eladja, az próbálkozhat sült banánnal is.
Mindenkinek jó gazdasági válságot kívánok.
Demó.
Kár, hogy a világ metodológiája elég elé van és a politika egyre rontja az emberség-detektáló képességünket, kíváncsi leszek hol van a padló (nem igazán).
Demó.
Ebben a hónapban sem néztük valami sok filmet, bár azért ha a sorozatokat órára kiszámoljuk, akkor azért jó pár film kijönne, na de mindegy is, most így jött ki a lépés. Egyébként mivel úgyis lassan jótúb link gyűjtemény lesz a blogom, ha valamely film véletlenül bejön jótúbon is egy jó kis zenés montázs formájában, akkor azt is beteszem a véleményem végére linkben, sőt, még a régebbi filmekhez is hozzáadok ilyen linkeket. Ez azért jó, mert legalább a film látványára lesz egy példa, némely filmeket csak azért nézek. Filmes jótúberek kritikáira egyelőre nem linkelek, mert bár sokan vannak és jók is, az már értelmezés kérdése és gyakran sok érdekes dolgot lehet megtudni belőlük, ez a lista leginkább mégis az én véleményemet akarja tükrözni annak a hónapnak a végén amikor közzé teszem. Tudom, hogy nem a legokosabb és körmönfontabb a véleményem, de azért mégis csak az enyém valamennyire, de valószínűleg ha valamilyen jótúber kritikája alapján nézek meg egy filmet, akkor lehet linket is teszek mégis.
Excalibur (1981): Na ez rögtön egy példa az előzőekre. Már régóta tudtam erről a filmről, de valahogy még sosem került terítékre, de most végre igen. Nekem nagyon bejött, persze leginkább a látvány. Természetesen teljesen nonszenszek azok a páncélok az Arturi korban (kb 500 Kr. U.), de nagyon jól néznek ki, szóval kit érdekel? Nagyon tetszik az is, ahogy elkomorodik az egész történet, mert hát Arturka története elég komor, bár nekem mindig is a Sárkány és papucs fog róla először eszembe jutni. Azért remélem, hogy egyszer egy végtelenül okos mesterséges intelligencia összerakja, hogy az Artur története hogy épült be az európai ember tudatába, mert az tuti, hogy a mostani történeteink sem különböznek sokat a vezetőinkről, még ha úgy is tűnik, hogy mi választjuk őket és nem a kard a kőben. Most akkor ajánlok is egy igazi kritikát is erről, meg van egy jó kis összeállítás is rá az Oh Fortuna-ra, ami szerintem már volt linkelve régebben is blogban, de hát jó cucc (yt).
Dune: Prophecy (1. szezon): Eddig eszembe se jutott, hogy az ifjabb Herbert munkássága után érdeklődjek, azt hallottam, hogy elég gyenge. Na ez a sorozat az ő munkájára alapszik, sok újdonságot nem vezet be, de azért elég érdekes mégis a történet amit elmesél, mégpedig a Bene Gesserit kialakulása és megerősödése. Gondolom kicsit szívták a fogukat az alkotók, hogy úgymond "női" témája lesz a sorozatnak és az most nem népszerű, de úgy látszik az ármánykodás mindig jól áll és mivel a mesterséges intelligencia most nagyon népszerű téma, reméljük tolják még egy ideig. Az azért elég vicces, hogy a dzsihád szót nem merték kiejteni amikor a gépek háborúját emlegetik. Na mindegy. Szóval nekem eléggé bejött, mert a történet elég csavaros, a látvány elég pazar és én amúgy is nagy Dűne fan vagyok, meg hát értékelem azt is, ha olyan vezetőkről van szó, akik a saját maguk okozott káosz jóslatára építik az identitásukat, de legalább finesszel kavarják a szart. Simán átmegy azon a teszten, hogy inkább élnék-e abban a társadalomban mint a miénkben.
Possession (1981): Isabelle Adjani legjobb alakítása, egyesek szerint, tényleg elég ütős cucc, de azt azért nem állítanám, hogy értem, miről is szól. De azt is elhiszem, hogy kb. ezt csinálja az ember agyával, ha elveszít valakit akit szeret. Szerencsére a rendező túlélte a válását, nem úgy, mint a szereplői. Azért nekem nagyon bejött, mindenképpen érdemes megnézni aki szereti az olyan filmeket, amelyben egy kicsit megbuggyan a világ vagy a főszereplő és nehezen eldönthető, hogy melyik kezdte.
Song to Song (2017): Nekem kicsit az volt az érzésem, mintha Malick azon kísérletezne, hogy egy teljesen új filmes nyelvet találjon ki, amolyan analóg nyelvet egy digitális világban. Nekem nem jön be, szerintem a történetekben jó az, ha az idő nem lineáris, a vágás igenis megteremtheti az összefüggést ott ahol elvileg térben és időben nem függnek össze a dolgok, csak narratívában. Az sem igazán jött be, hogy az emberek belső monológja inkább elmondja az érzéseiket ahelyett, hogy kifejeznék a színészek azokat (mert képesek rá, ez nekem a legnagyobb fless, hogy az emberek képesek szó nélkül is kommunikálni komplex érzéseket és információkat, bizonyára sok százezer éven keresztül tökéletesítettük ezt a képességünket, míg a nyelv megszületett, de sajnos legtöbbünkben nagyon elsorvadt ez a képesség, de kellő gyakorlással elő lehet hozni). És még egy jó kis tragédia vagy katarzis sincs benne. Persze lehet, hogy valamikor majd zseniként fogják kezelni, de engem ez a film nem győzött meg. A Thin Red Line az bejött, de már nagyon régen láttam és ott inkább filózott a főszereplő az élet értelméről a halál árnyékában, ha jól emlékszem. Kíváncsi lennék, hogy ez a film azoknak jön-e be inkább akiknek nincs belső monológja, vagy azoknak, akiknek van. Az én belső monológom mindenesetre nem ilyen. Ja igen, nekem a sok zenész cameo abszolút nem adott semmit hozzá a filmhez.
The Good Place (1., 2. szezon): Régebben gondoltam, hogy leírom egy-egy film miért került kiválasztásra, de általában nem túl érdekes ez a történet, vagy olvasok valamit a neten, vagy egy barát ajánlja (szerencsére még ez sem ritka). Ennél a sorozatnál viszont egészen vicces a dolog. Van egy programozási nyelv, a Janet, amelyet figyelgetek, mert tud valamit, amit csak kevés szkript nyelv tud (futás közben kimenteni a rendszer teljes állapotát). Nemrég volt egy új verzió és kicsit kolbászoltam még az oldalukon és ott láttam, hogy a nevét a The Good Place nevű sorozat Zsanettjéről kapta, szóval gondoltam megnézem milyen sorozat is az és hát egyből megtetszett az ötlet. Nos, ez talán az egyik legokosabb sorozat amit valaha láttam, tele van mély filozófiai gondolatokkal és még a humora is bejön. Abszolút ajánlom mindenkinek aki szeret kicsit filozofálni azzal kapcsolatban amit néz. És most le fogom lőni a poént, mert egy kicsit én is akarok itt filózni és nincs kedvem nagyon kontextus nélkül tenni ezt, szóval ha szándékodban áll megnézni ezt a sorozatot, akkor ne olvasd tovább. Én szóltam. Szóval a lényeg az, hogy egy csaj (Eleanor) meghal és bekerül a jó helyre, ahova csak nagyon kivételes emberek kerülnek, nyugodtan azonosíthatjuk a Mennyországgal, legalábbis úgy ahogy az amerikaiak elképzelik. Rajta kívül még van három főszereplő, de az első szezon végére kiderül, hogy valójában a rossz helyen vannak, csak a konstruktőr kitalálta, hogy fizikai kínzás helyett inkább érzelmi kínzással próbálkozna és úgy gondolja, hogy ezt a négy főszereplő tudná a legjobban csinálni egymásnak. De persze az emberek inkább egymásba szeretnek, meg megpróbálják egymást megmenteni (az egyik alak filozófia tanár, ő tanítja a többit arra, hogyan kell jónak lenni). A leginkább vicces és filozofikus dolog abból származik, hogy az a világ meg a miénk nagyon hasonló, a hely egy unalmas amerikai kisvárosnak tűnik, a dinamika az amerikai társadalom dinamikája, stb. Na, most elfáradtam, nem is akarok már annyit írni róla, mindenesetre nagyon jó cucc, még az is lehet, hogy többször meg fogom nézni ezt a sorozatot, mert én személy szerint nagyon sok irányba el tudom vinni a történetet, persze új irányokba nem, de talán ha a meta szintet is kezdem érteni, akkor sikerül (az alapszint az mondjuk az, hogy olyan kérdéseket boncolgat, hogy jó-e az, akinek maga a jó tevés a célja, nem igazán az, hogy segítsen másokon, ilyen kérdésekkel van tele a film és erre simán rá lehet húzni egy meta szintet, hogy maga a szabályozás és a megértés milyen szinten érthető és elfogadható). Lehet, hogy ez lesz a kedvenc sorozatom minden időkre. Még van két évad amit nem láttam, remélem nem szúrják el.
Hát az ópenéjáj rendesen belecsapott a lecsóba. Az új modelljük nagyon jól tud adaptálni képeket mindenféle stílusokra és most a tuitteren a Ghibli stílus megy nagyot. Nagyon nagyot. Még nagyobbat. Ebben a sötét világban amiben most élünk, ez nekem nagyon jól jött most, hogy egy kicsit megfeledkezzek a hülyeségről amit nap mint nap lenyomnak a torkunkon. Értem én, hogy művészet, meg, hogy a mesterséges intelligencia gonosz, meg mind meg fogunk halni, de most erre nagyon jó volt rácuppanni. Néhány példa még így, hirtelen lerántva a tuitterről. Most én csak filmekből konvertált képeket válogattam, de jól működik mindenféle figuratív képekre, nonfiguratív képeket még nem láttam "ghiblisítve", de várom már, hogy valaki kipróbálja. Én egyelőre kihagyom, nem akarok fizetni a ChatGPT-ért, amiben ez működik, de ha lesz valamilyen ingyenes modell ami fut a gépemen, akkor tuti előveszem megint a témát.
Demó.
Hát nem semmi, Gyergyó megnyerte a román jégkorong bajnokságot. Brassóval játszották a döntőt. Emlékszem, amikor a bentlakásban néztük a hokit N. fekete-fehér tévéjén, Brassó nem volt sehol, még Gyergyó is simán verte, a döntőbe viszont nem igazán akaródzott bejutni, mindig Csík meg a Sztyaua közül került ki az első. Változnak az idők.
Demó.
Zene.
A tegnap este azt próbáltam kideríteni a mesterséges intelligencia segítségével, hogy a fájdalomcsillapítók csillapítják-e azt a fajta fájdalmat, amit akkor érez az ember, amikor éhen hal. Ugyanis van egy ilyen meggyőződésem, hogy amikor beüt a klíma apokalipszis, nekem az éhhalál lesz a sorsom (ugyanis úgy hiszem, hogy nem lehet felkészülni az apokalipszisre, főként nem ilyen gyorsan változó technológiai keretek között, persze talán a legjobb fegyvert jó lenne birtokolni, de ha a második legjobbnak bizonyul, akkor egyből első célponttá léptem előre).
Aztán közben elkezdtem gondolkodni, hogy talán mégsem olyan rossz a helyzet, mert a fejlett világban most már csak a lakosság 2%-a foglalkozik élelem termeléssel, ha majd nagyon rossz kezd lenni a helyzet, több embert szánunk erre a feladatra, mert már nem kell új filmeket forgatni, van már elég, nem kell új autókat gyártani, van már elég, nem kell a mallban takarítani, mert senki nem fog járni, nem kell repülőt vezetni, mert az embereknek nem lesz pénze kirándulni. Ha visszatér mindenki a kajatermeléshez, talán tudunk eleget termelni, elégszer újraépíteni a szétfútt üvegházakat, elég csatornát építeni, stb. De jó lenne, ha időben nekifognánk ennek a feladatnak, nem akkor, amikor már beütött a krach. Persze, Romániában, bár tudjuk, hogy már most baj van, semmit nem teszünk, pedig nem is lenne nehéz, hisz egy olyan ország vagyunk, amely területére hullott minden esőcsepp előbb-utóbb a Dunába kerül, hát ha nem esik elég, legalább ami leesett, azt szedjük ki belőle, még sótalanítani sem kell, csak szivattyúzni.
Élvezem, amikor valami bubu van, a politikusok mindig azt mondják, hogy a nevelés/oktatás hiánya okozta. De ők úgy látszik lógtak a fizika óráról és még sosem főztek teát maguknak, mert nem tudják, hogy amikor a teavíz hőmérsékletét 40 fokról 50 fokra emeled, az teljesen másképp néz ki, mint amikor 90 fokról 100 fokra, pedig ugyanannyi energiába kerül. Azt hiszik, ez a nagy teavíz, aminek az alján ülünk és aminek atmoszféra a neve, mindig ugyanúgy fog viselkedni, mint ahogy most viselkedik, pedig nem hogy egyenletesen melegítjük, de gyorsítva. Aztán amikor zubogni kezd, meglátom mit fogtok mondani. A régi jó francia iskola hiánya az okozója mindennek.
És persze a vicc az, hogy most már a mesterséges intelligenciát rövidebb távú veszélynek látom, mint az éghajlatváltozást. Szerencsére ott könnyebbnek látom a pozitív kimenetel megvalósítását.
Szerencsére olvastam valami igazán érdekeset is a tegnap este, majd arról írok legközelebb.
Demó.
.jpg)
Zene.
Egy kis mestint. Sajnos a tuitter lassan haldoklik, ez érződik nagyon az érdekes hírek mennyiségében, persze azért még egyesek próbálják tartani a frontot, de ha majd ők is feladják, akkor nekem is tovább kell állnom. Szóval eléggé meglepett, hogy egyetlen futó utalást találtam csak arra, hogy a reinforcement learningról az első könyvet írt két alak húzta be idén a Turing díjat. Azért amikor a deep learningért kiosztották pár éve, akkor nagy port kavart, most már mindenkit jobban érdekel az, hogy éppen milyen modell vezeti a tabellát ezen a héten. Egyébként én már teljesen el is vesztettem a fonalat, most mintha valami kínai 32b-s modell taszította le a 671b-s előző kínai modellt, nem? Ami igazán érdekes volt, hogy Kai Fu Lee azt nyilatkozta, hogy a nyílt modellek nyertek, mert hiába a zárt modellek akár 1-2%-al jobbak náluk, sokkal többe kerülnek. (Azt ne is emlegessük, hogy a zárt modelleket bármikor ki lehet húzni az ember lába alól, de a nyílt modell ami saját vason fut, az legalább ilyen szempontból megbízható). Szóval ja, jó dolog az igazi verseny, a nagy cégeknek megéri, hogy nyílttá tegyék a modelljeiket, még akkor is, ha az jelentős költség, mert nem engedi meg senkinek, hogy letarolja a piacot. Remélem ez a logika még sokáig működni fog, mindig lesz valaki aki versenyben tud maradni a zárt modellekkel. Eddig leginkább a fészbukk tartotta a frontot, de most úgy tűnik a kínaiak rendesen beszálltak a játékba. A vidió modelleket aztán pláne nem követem, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy idén már egész estés film készüljön ezzel a technológiával, lehet, hogy nem lesz túl mozgalmas és a kamera sem fog sokat mozogni, de az első filmek is ilyenek voltak, legalább színes lesz és nem 12 fps. :)
Egyébként elég jó móka József Attila verselemzéseket íratni a grok3mal.
Egyébként a kínaiak ígérték, hogy 2025-ben nagyot dobnak mestintben, egyre valószínűbb lesz ez a dolog.
Demó.
AI.
Ha másra nem is lesz jó ez a blog, arra igen, hogy az emlékezetem határainak mozgását figyeljem. Mostanában azért nézegetem, hogy a blogomat hányan olvassák és milyen bejegyzéseket, persze arról fogalmam sincs, hogy hány robot és hány valós ember. Nem hinném, hogy túl sok valós ember, de nem is ez a célom vele, ha azt akarnám, hogy olvassanak, fészbukkra írnék. Ez inkább ilyen terápia itt. Azt látom, hogy a régi (2005/6-os) bejegyzések sok találatot kapnak. Ez vicces számomra, mert akkoriban nagyon másképp láttam a világot mint most, eléggé naivnak gondolom az akkori magamat, de gondolom ez nagyjából általános emberi tapasztalat, hogy a régi énünket naiv gyereknek gondoljuk. Mondjuk sokat nem is nőttem, de változni azért változtam.
Szóval, a múltkor beleolvastam ebbe a bejegyzésbe (végig el nem olvastam, túl hosszú és túlontúl cringe a stílus), de ami számomra a legérdekesebb, az az, hogy zéró emlékem van az emlegetett színházi előadásról. Pedig még érzelmileg is kötődtem hozzá, hisz blogot is írtam, nem csak puszta tényszerű információgyűjtés történt akkor. Mégis semmi, teljes sötétség, ha próbálok bármit is felidézni róla.
Annyit nem olvasgatom a régi bejegyzéseket, hogy több mintám legyen olyan dolgokról amelyekről totálisan megfeledkeztem, de azt hiszem, simán levonhatom a következtetést, hogy 20 év múltán csak az igazán fontos dolgok maradtak meg, a többi mind elúszott. Szerencsére mostanában sok fotót készítek, a részleteket megőrzi a gép, a fontos dolgokról meg majd megváltozik a véleményem. Aztán majd generáltatok az egészből egy kalandjátékot 30 év múlva és ott fogok kolbászolni a vélt és valós emlékeim között keresve a szent grált.
Demó.
Nagyon nincs mit írnom róla, nekem nagyon bejött, benne van minden ami a mai világunkban el van cseszve. És még elég vicces is, gyorsan eltelt a két óra.
Külön kiemelném, hogy végre megint egy kolonizáló témájú sci-fi, nagyon régen láttam ilyent utoljára, jó hely a Föld, de azért kell már menni máshova is néha, még ha csak filmen is. Meg azt is, hogy a főszereplő lúzer, de megmenti a világot. Meg azt, hogy bár az emberek életet tudnak nyomtatni, mégis hisznek valamiféle istenben (az mondjuk nincs kifejtve, hogy az mivel érdemli ki a figyelmet).
Szőrmók lives matter!
Zene.
Amikor még éppen hogy két lábra állt az ember, rátámadott az oroszlán, pedig pár millió évvel azelőtt még testvérek voltak, együtt gyűjtögették a magokat és a bogarakat mint ősemlősök.
Amikor még éppen beszélni tanult az ember, rátámadott a másik ember, pedig pár ezer évvel azelőtt még testvérek voltak, csak az egyik vándorútra ment, a másik meg maradt, hogy később induljon el és különböző törzsekké alakultak.
Amikor még éppen a publikus gondolkodást próbálta az ember az interneten, rátámadott a barátja, pedig pár éve még együtt rúgták a labdát az iskolaudvaron, de ma már más pártok pártját fogják.
Amikor először néz szembe a mesterséges intelligenciával az ember...
Demó.
Az vicces, amikor az egyik oldal egyetlen jelszó iránti feltétel nélküli rajongását kihasználva felpockoljuk magunkat a fa tetejére. Aztán elpityeredünk amikor a másik oldal, ami általában nem tud megegyezni egy jelszóban, de most mégis talált egy rövidet és frappánsat és így sikerült egyesíteni erejüket és azon dolgoznak, hogy lerázzanak a fáról. Hja kérem, fára mászni tudni kell, főként a jó magasakra.
Demó.
Zene.
Na és persze a mai nap legjobb híre, hogy Dzsordzseszkut kizárta az alkotmánybíróság az államelnök-választásból. Szerencsére nincs is annyi igazi híve amennyit állítja, hogy van, az orosz botok nem tudnak tüntetni Romániában, pár nap alatt lecseng a dolog. Szerintem a fickót rendesen el is fogják meszelni, nem lepne meg, ha Szemjon tenne egy tempó lépést és kihagyná ezt a választást, mert sok csontváz kihullhat még a fekete dubából. Aztán négy év múlva kezdődik a cirkusz elölről, mert most amúgy is jön a válság, nem hiszem, hogy az aktuális pártok túl sok jó pontot gyűjtenek. Persze addigra már lehet itt lesz a mesterséges intelligencia kormányozni, vagy a peresztrojka fullad ki, meglátjuk, ha megérjük. Én azért próbálom befejezni a játékot, még ha nem is hiszem most azt, hogy májusban azon kell majd gondolkodnom, hogy hova emigráljak.
Zene.
Megnéztem a cicás animációt a moziban. Néha kicsit elálmosodtam közben, pedig délben néztem, de azért jó volt. De azért az Inside Out 2 jobb animáció, még ha egy Oszkár ennek nagyobb hatással is lesz az iparra. Reméljük sok amatőr nekifog Blenderben megvalósítani az álmai animációját. Talán pár év múlva egy kis mesterséges intelligencia által nyújtott segítséggel érdekes dolgok is kisülhetnek belőle.
Egyébként az tetszett benne a legjobban, hogy teljesen kiszámíthatatlan a történet, még ha a végén nem is bizonyul túl bonyolultnak. Persze aki rá akarja húzni az embereket az állatokra, azoknak nem kell nagy erőfeszítést tennie, hogy párhuzamokat találjon az állatok és emberek viselkedése között. De még úgy sem mond sokat nekem. De azért egész jól nézett ki, bár pár év múlva ez menni fog valós időben is, szerintem.
Zene.
Megint tettem fel új vidiót.
Végre fut a játék windowson, kicsit többet tartott ez a dolog mint először számítottam rá, de hát ki kellett operálni nem csak a grafikus absztrakciót, de a memória menedzsert meg egy csomó más dolgot is. Azért döntöttem így, mert amit eddig használtam (The Forge), nem volt a legjobb választás. Nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy stabil legyen az API (mondjuk nekik, akik ebből élnek, lehet, hogy ez nem is igazán szempont, mert mindig megfizettethetik az átállást az új API-ra), ráadásul a speckó memória menedzser és STL jó ötlet elméletben, de gyakorlatban akkor minden libraryt kell portolni a rendszerre, ami nem túl nagy ötlet. Ráadásul nem hiszem, hogy olyan sok sebességet köszönhettem nekik, szóval mindenből a standardot kértem most és ezzel így is fogok maradni. Szerencsére az SDL fejlesztők nagyon aktívak, ez a GPU absztrakciójuk is elég érthető (a régebbi bonyolultabb volt, lehet, hogy gyorsabb, de csak deszkriptor managementből írtam legalább két verziót amíg rájöttem, hogy kár vele törődni, megy az anélkül is, a sebességhez az okos kézi batching a kulcs. Szóval egy csomó kódot kidobtam, végre standard imgui-t is integráltam, meg lua-t is, ki kell próbálnom, hátha végre azt is tudom debuggolni. Egyébként az új ubuntumon már a shader debug is megy RenderDoc-kal, nagyon jó cucc, kár, hogy nem most kezdem a projektet, most mindent elég jól értek és mennek a toolok is mint a karikacsapás. Igaz, azt hiszem, ma már Rust-ban kezdenék neki Bevy-vel.
Na mindegy, szóval még rengeteg dolgot meg kell csinálni, most az a terv, hogy először kiadható állapotba hozom a játékot, tehát mindent megcsinálok, kivéve a pályák generálását és utána még amennyi idő marad, azt pályagenerálásra szánom. Persze, ha marad idő, meglátjuk. Ez az egész dolog nem volt túl vidám, mert bár nem vagyok az a típus aki szerelmes a kódjába, azért mindig próbáltam minél többet megtartani, néha ez rendesen az utamba állt. Aztán persze végül csak kinyestem mindent. :) Poén, de most megint rájöttem, hogy dolgozhatok ramdisken is, hogy gyors legyen a linkelés, már nagyon régen csináltam ilyent, még amikor a 486-osba végül lett 8 mega ram és 4-et ramdisknek használtam amikor djgpp-vel kezdtem aprítani. Csak most 4 giga ramot használok ramdisknek a 32-ből, így másfél perc alatt a nulláról megvan a fordítás és linkelés, gcc-vel, a clang gyorsabb lenne, de annak nem látja a debugger a változóit a watch-ban, szóval gcc-vel maradok egyelőre, de talán majd a végén clanggal fordítom le, Linuxon persze, Windowson VS 2022 Community Edition-t használok, azt hiszem ez az utolsó.
Ja igen, egyébként az árnyékokat kiszedtem, meg az animációkat is, valószínűleg kimaradnak a játék első verziójából, de azért csinálom így a dolgokat, hogy nyugodtam fejlesztgethessem életem végéig, szóval majd valamikor visszakerülnek. Na most ennyi, nem tervezek minden kis apróságról blogot írni, lehet, hogy a következő bejegyzés már arról lesz, hogy all systems go. Menük, save/load, level progresszió, hangok, ezek amik nagyjából hiányoznak. Lehet, hogy a mentéshez integrálom az sqlite-t. :)
Valamikor filóztam itt, hogy mikor jön be és mikor nem az általam kedvenc zenék feldolgozása. Az tuti, hogy mostanában sok ilyen jótúbot hallgatok, amikor több-kevesebb zenész feldolgoz jobban-rosszabbul mindenféle zenéket és gondoltam megosztok pár csatornát amit szerintem érdemes követni, mert jól nyomják. Ez a lista most sem minőségi rangsor, inkább ilyen sorrendben jutottak eszembe az alkotók, amikor eldöntöttem, hogy top 5 listát készítek.
Jó szórakozást. Kommentben lehet ajánlani is. :))
1. Alyona.
2. IMY2.
3. Benedetta.
4. Morgan.
+1. Postmodern Jukebox.
+2. Poplesz.
+3. Sophie.
Amikor ezt a verset (Petőfi Sándor: Egy estém otthon) tanultuk, nem mondott semmit. Onnan tudom ezt, hogy nekem csak annyi maradt meg Petőfi művészetéről, hogy nagyon dallamos verseket írt, de sok mélységük nincs.
Hát nagyon nem ez volt a véleményem, amikor meghallgattam pár napja. Tőlem a költészet elég távol áll, de most mégis azt kell mondjam, hogy rendesen fejbe kólintott ez a vers.
Persze, az elsődleges gondolataimról nem fogok írni, hiszen azok nagyon személyesek, nem is tudom őket leírni és nem is akarom őket megosztani senkivel. Mindig úgy jók, ahogy éppen jönnek és mennek, nem kell őket méricskélésre formalinba tenni.
De írhatnék arról mondjuk, hogy milyen vicces, hogy azok akik azt a kort dicsőítik, amikor egy mészáros gyerekéből a nemzet költője lehetett, most mennyire olyan világot teremtenek, ahol ez már lehetetlen.
Vagy írhatnék arról, hogy a természet végtelen bölcsességében az utódnemzés különböző stratégiáival útra indított gyermekei között miért is akadályozza meg, hogy igazán megérthessék egymást.
Vagy írhatnék arról, hogy micsoda áldás, ha az ember munkája az önkifejezés és ezért még pénzt is kap és persze szereti is csinálni.
De mindezekről nem fogok írni, a bejegyzést is berekesztem itt, olyan dolgokkal kéne foglalkoznom, amelyekhez jobban értek.
Annyit azért még megjegyeznék, hogy nem én tehetek arról, hogy csak most mond nekem valamit ez a vers, fogalmam nincs, hogy hivatalosan mit is kéne mondjon, lehet valami hasonlót, nem emlékszem rá, hogy mit tanultunk anno. Azt hiszem, az iskolában a tanulás nagyon rosszul működik, a szerencse csak annyi, hogy az ember egy tanuló gép, ezért aztán ragadnak rá dolgok úton-útfélen és hát ez már elég.
Demó.
Na hát legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy egy hét alatt két holdra szállást is meg fognak kísérelni amerikai cégek. Sajnos a második nem volt igazán sikeres, legalábbis most úgy tűnik, hogy a Holdon van az eszköz, kommunikál is, de valami még sincs rendben, lehet ez is az oldalára esett, mint az a múltkori japán kütyü. Na de majd még újra próbálják a dolgot, pár év múlva, ha minden jól megy.
Na, ezért gyorsabb a mesterséges intelligencia kutatása, az eszköz mindig a lábára esik. A kutatónak. :)
Demó.
Nocsak, Európa úgy tűnik, lassan kezd ráébredni, hogy fegyverkezni kell, ha jót akarunk. Vajon arra mikor ébrednek rá, hogy a szociális hálók mekkora fegyver és, hogy jelenleg ezen a téren letolt gatyával várjuk a postást? Be kéne tiltani az összes amerikai és kínai szociális hálót és sajátot csinálni helyettük, hátha sikerül egy rendeset csinálni ami nem akkora fostalicska mint amiket most nyomnak le a torkunkon. Fabrice valószínűleg egy hét alatt le is kódolná.
Demó.
Én már nem emlékszem, hogy mikor döntöttem el, hogy nem érdekelnek az Oszkár díjak, valószínűleg a gondolatsor valami olyasmi volt, hogy na már megint a nagy stúdiók szar filmjeit díjazzák. Na, a tegnap este nagyon nem ez történt, egy független film, az Anora ment nagyot, és ami számomra a legérdekesebb, hogy egy lett független filmes fickó cicás animációja nyert az Inside Out 2 előtt. Ráadásul ez a fickó kihagyta az egyetemet és ingyenes szoftvereket használ (Blendert), mert úgy gondolta, hogy egyedül is meg tudja tanulni a mesterséget. És milyen igaza volt. Remélem hozzák ezt a két filmet a mozikba megint, mert nekem kimaradtak anno, de ha nem, azért ebben a hónapban valahogy sort kerítek rájuk.
Na hát reméljük, hogy független filmezés díjak nélkül is egyre nagyobb szeletet hasít majd ki a filmes tortából, főként, ha a nagy stúdióknak elmegy a kedve a kockázatvállalástól és találnak valami fos zsánert amiben onthatják a fos filmjeiket. Mát s képregényfilmek után, mert ez most éppen kifulladóban van.
Régebben nagyon rá voltam cuppanva a Holdra, azt hiszem, a Google Lunar X Prize indította be a dolgot. Éveken keresztül nagyon követtem a híreket, az biztos, nagyon hittem, hogy végre visszatérünk a Holdra. Aztán valahogy kikopott a dolog.
Ma reggel egy magáncég leszállt a Holdra. Nem volt élő vidió, csak egy animáció magáról a leszállásról, de a lényeg a lényeg, elvileg most már nagyon beindulhat a Hold biznisz, ha lesz rá kellő akarat és pénz.
Egyébként szerintem semmi értelme a Marsot betámadni addig amíg a Holdat nem hódítottuk meg elegendő mértékben. Szóval remélem pár év múlva havonta lesz holdraszállás és 4k-ban nézzük majd az élő vidiót.
PS. Utólag feltették a leszállásról készült vidiót a leszállóegységről.
Demó.
Nem semmi, ez a Nicușor Dan egy teljesen más kampányt akar csinálni mint ami itt nálunkfele szokás. Hogy mennyire jut arra is idő, hogy elmondja az üzenetét, az már jó kérdés, lehet a Dzsordzseku ekézéssel fog telni az egész kampány. Mindenesetre én rá fogok szavazni, mert én az ilyen emberek kezébe adnám a döntéshozást. Egy szokatlan vidió egy jelölttől.
Ez a hét szerintem egy másik sokkal érdekesebb dolognak is helyt adott. Mégpedig a dípszík nevű kínai cég minden nap kiadott valami cuccos forráskódot valami mesterséges intelligencia problémához, ha jól értettem, az egyikben még dokumentálatlan utasításokat is használnak, szóval vagy nagyon nem kispályások, vagy vannak barátaik azok között akik a nvidja technológia visszafejtésén dolgoznak Kínában. Szóval a múltkor is már azt mondtam, hogy rendesen belecsaptak a lecsóba azzal, hogy leírták a cikkben, hogy milyen hatékony is a rendszerük. Ötödik napon egy egész fájlrendszert tettek publikussá ami sokkal gyorsabb mint azok amelyek most el vannak terjedve. Szóval akkor gondolom, már dolgoznak a saját kernelen, meg gpu drájveren is. Dobnék egy hátast, ha Kína rájött volna, hogy a következő számítógép paradigmában úgy kaphat vezető szerepet, ha nyílt technológiákat épít, aztán persze hogy milyen adatokat gyűjt vele és mire használja őket, az már nem lesz annyira nyílt, de úgy tűnik, meg van bennük a kapacitás arra, hogy előre törjenek, már csak a világot is meg kell győzni, hogy jó lesz. Vicces lesz, ha a nyávogós linux kernel fejlesztőktől a kínaiak szabadítanak meg. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha elég komoly technológiát dobnak ki elég nagy csomagban, akkor az egy jó lehetőség a nagyobb tech cégek részvényeinek shortolására, persze ezt valószínűleg sose tudjuk meg, de vajon mennyire lehet megsejteni? Körül kell nézzek a tuitteren, honnan lehetne jó információkat gyűjteni. Persze, shortolni nincs pénzem. :)))
Demó.
Zene.
Hát a tegnapi beszéd fennmarad a történelemkönyvekben, az biztos. De azért nem volt az kemény szócsata, egy cseppet sem. Kemény szócsata Szókratész védőbeszéde, vagy Hamlet elmélkedése arról, hogy lenni vagy nem lenni, vagy amikor Scarpia azt követeli Toscatól, hogy feküdjön le vele azért, hogy megkegyelmezzen Cavaradossinak, vagy amikor Neo először látogatja meg az Orákulumot a Mátrixban. Ez olyan volt, mint amikor év kezdetén két kövér nagycsoportos ráront a frissen érkezett kiscsoportosra, mert a tanító néni rámosolygott arra. De a kiscsoportos állja a sarat, mert őt szereti az anyukája és érzelmileg kiegyensúlyozott gyereket nevelt, aki tudja, hogy mikor nem szabad sírni. Én biztos haraptam volna.
Sosem gondoltam volna, hogy amikor édesapám azt mondta, hogy "Ne hülyéskedj fiam, mert úgy maradsz", akkor nem csak azt kérte tőlem, hogy hagyjam abba a rosszalkodást, hanem egy nagyon veszélyes lehetőségre is figyelmeztetett.
Demó.
Zene.
Vers.
Most átlagos mennyiségű filmet néztünk, bár azért volt úgy, hogy a hírek után arra gondoltam, hogy jobb lett volna filmbe invesztálni az időt. De a véleményírás megint utolsó napra maradt, szóval rövid lesz.
The Agency (1. szezon): Jó kis modern kémes sorozat amiben végre nem a világot kell megváltani és sok helyzetben csak egy kis trükk is elég a megoldáshoz, nem kell előkapni a krómozott lézerfegyvert. Meg család is van, meg szerető, meg mindenféle ilyesmi bonyodalom, de azért a dolgok mindig jobban sűlnek el mint a valóságban, olyannyira, hogy néha azért kell betenni egy kis szenvedést, hogy ne menjen mindig minden jól. Jó cucc, várjuk a következő évadot, lehet meg kéne nézni a francia eredetit.
The Visit (1964): Az öreg (annyira nem is) hölgy látogatja meg (ráront) a városkát ahonnan származik és tesz egy ördögi ajánlatot, de csak azért nem feszítik keresztre egyből, mert már véget ért a középkor és mostanában az emberekben van egy perverz vágy a saját sírjuk ásására. Nem tudom másképp értelmezni mint a kapitalizmus kritikájaként és abban zseniális ez a film, hogy nem tudom eldönteni, hogy ez volt-e a célja. Belegondolni is rossz, hogy a filmbeli dinamika lassan országos méreteket kezd ölteni ebben a szép új világban.
American Primeval (1. szezon): Szépen megcsinált kis sorozatocska, de leginkább gondolom azoknak működik, akiknek érzelmi invesztíciójuk van a vadnyugatban. Nekem most nincs, a kóbolyos korszakom régen véget ért, talán egyszer visszatér és akkor majd ilyen művekre építem. Azért megéri megnézni, még ha ugyanannyira eldönthetetlen az, hogy mi is az igazság ebben az esetben mint a régi esetben volt.
Magnolia (1999): Ez a film szenvedés volt nekem, fáradt voltam, azt hittem, lesz valami jó érdekes történet érdekes stílusban előadva, amit a rendezőtől megszoktam valamennyire, ehhez képest az egész arról szól, hogy mindenki szenved, ami nem egy új gondolat, lehet filmen újdonság volt ez 99-ben, de én a végére csak annyival maradtam, hogy jobb lett volna lefeküdni és teljesen kihagyni ezt a filmet.
Crouching Tiger, Hidden Dragon (2000): Ez a film is nagy kedvenc. Addig fogom nézni, amíg minden mondat helyére kerül, most úgy fogtam neki, hogy nem lehet annyira bonyolult, átlagos kínai parasztnak meg gyári munkásnak szánták, ha a kulturális mázon átlátok, a dinamikát meg kell értsem. És úgy is álltam fel előle, hogy igen, most már talán értem a főbb témákat, még két napot gondolkodtam róla, de most nagyjából mindent elfelejtettem abból amit róla gondoltam. Két dolog maradt meg, egyrészt a végét azt hiszem most először érzem úgy, hogy értem: a kiscsaj bizonyára azt kívánja, hogy Li Mu Bai támadjon fel és ezt bizonyára meg is kapja, hiszen elrepül a messzeségbe, ahogy a legenda tartja. A másik dolog meg az, hogy milyen vicces a hozzáállásuk a kínaiaknak a múlthoz, mi ha arra gondolunk, hogy régen minden jobb volt, akkor bajszokra, meg kalapokra, kabátokra, talán szobalányokra és lovászfiúkra, esetleg párbajokra gondolunk hűvös hajnalokon. Ők, ha arra gondolnak, hogy régen minden jobb volt, akkor harcosokra gondolnak akik fel tudtak futni a ház falán, mágikus kardokra, amelyek vezetik az igaz szívű ember kezét, önfeláldozásra a szerelem és a tudás oltárán, megvilágosodott emberekre akik köztünk járnak.
Slipstream (1989): Ez a film nagyon rossz, ezért is néztem meg és nem csalódtam. Minden percét élveztem, néha a gonoszság is jól esik, no. Egyébként ha valaki akar nézni egy nyugis road moviet kis méretű repülőkkel és eszméletlen blőd dumával, akkor annak azért ajánlom.
The Mission (1986): Ez viszont nagyon jó film, annyi csak a baj, hogy az emberek belső világában történő dolgokat meg sem próbálja reprezentálni, így egy kicsit értetlenül állunk a történet előtt, de legalább egy újabb strigula a "dejó, hogy véget ért a középkor" kategóriába. Persze, bizonyára van aki az ellenkező kategóriába húzná azt a strigulát, főként, mivel elég szépen van megcsinálva a film.
Alma & Oskar (2022): Két művész viharos szerelme, azért elég konzervatívan elmondva. Olyan szempontból elgondolkodtató, hogy az avantgárd művészek vajon a társadalmi normákat is fel akarták-e rúgni ugyanúgy, mint a művészetük normáit? Nem egyértelmű a válasz. Számomra igazából az a legérdekesebb, hogy a filmben nem igazán kap szerepet az, hogy a két szereplő mit gondol az egymás munkájáról, de aztán megjegyzik a végén, hogy azért a 3 éves kapcsolat után még vagy 40-et leveleztek.
Streets of Fire (1984): Nem valami bonyolult történet, de a látvány pazar és a zene is jó, főként ha valakinek bejön a 80-as évek rock zenéje. Valószínűleg ebből a filmből mindent meg lehet tanulni amit a külsők világításáról tudni kell. (yt)
Altered States (1980): Na ez az a film, amit akkor csinálsz, ha van egy csomó vizuális ötleted amiket meg akarsz valósítani és kell egy menő történet alá aminek semmi értelme nem kell legyen, de jól bele lehessen illeszteni mindenféle víziót. Imádtam, de ma már nem tudom a történetet komolyan venni, talán ha a 90-es években láttam volna, akkoriban még fogékony voltam a történelmi léptékű gondolatokra, mostanában mindenen ami túlmutat egy emberen, már csak nevetek. Azért érdekes lenne, ha egyszer hihetően analizálni tudnám azt, hogy mi lett volna, ha ezt látom 96-ban a moziban és nem a Trainspottingot.
A tegnap amikor az áldozatról írtam, nem Dzseordzseszkura gondoltam, de ő lett a nap hőse. Szerencsésen kiírta magát az államfőválasztásból, mert miután beidézték, az ügyészség lépcsőjén könnyed lazasággal dobott egy legionárius karlendítést, ami szerintem már bőven elég ahhoz, hogy legionáriusnak kategorizálják és kitiltsák az államfőválasztásból. Sőt, mi több, a követőit is jogosan lehet legionáriusnak kategorizálni (politikusokat és egyszerű polgárokat egyaránt), márpedig szerintem igazából nem mind azok, szóval van két hónapjuk arra, hogy eldöntsék, be akarnak-e állni a klubba. Szerintem Romániában azért a választók egyszerű többsége nem legionárius, szóval jó esély van arra, hogy a következő választásokon ne ők nyerjenek. Egyébként jó lecke a legionárius mozgalom feltámadása azoknak, akik szerint tűzzel-vassal ki lehet irtani egy mozgalmat. Igazából ők inkább a tűzben és vasban érdekeltek. A mozgalmakat úgy lehet megszüntetni, ha bebizonyítjuk, hogy a fontosabb premisszák, amire alapulnak, már nem igazak.
Demó.
Zene.
Jézus igazából egy dolgot csinált igazán jól. Nem azt, hogy Isten fia volt, azok sokan voltak, mindenféle városi és családi istenek rengeteg fia téblábolt mindenfelé és az, hogy univerzális az az Isten, nem igazán értették, hiszen tízig sem tudtak sokan elszámolni, méghogy végtelenig. Azt sem, hogy csodákat tett, hiszen akkoriban hemzsegtek a csodák, ugyanis a csodák a megértés hiányának a szüleményei. Azt csinálta jól, hogy feláldozta magát a hitéért, tudta, hogy csak így lesz súlya, gyakorlatilag keresztre kellett feszíttesse magát. Virágvasárnap nélkül nincs nagypéntek. Áldozat nélkül nem megy. A játékírás sem. Na jó, talán még volt egy dolog, mégpedig, hogy nem hagyott biológiai utódot, akin aztán számon lehetett kérni a tanítás értelmezését.
Demó.
Mivel ez egy hosszabb bejegyzés lesz, jobb ha leírom előre megint, hogy én nem színikritikát írok, mert ahhoz nem értek, inkább csak a gondolataimat, hogy ha 15-20 év múlva, amikor megkérdi valaki tőlem, hogy láttam-e, akkor megkereshetem a blogban és mondhatom, hogy láttam, és... Továbbá, mivel a szüleimmel (és nemcsak) láttam és nekik valószínűleg a filmes referenciák nem voltak meg, ezért pár linket azokra is béteszek.
Szóval ezt láttuk, a színházi weboldal szerint a Barbárok folytatása, ami nekem kimaradt és talán még ennek is lesz folytatása, ha a szövegben erre utaltak azzal, hogy "a következő rész tartalmából" és nem pusztán az előadás tartalmát próbálták összegereblyélni vele.
Gondolom az első felvonás a rendező úr filmes munkájára akart reflektálni, a második meg a színházi munkájára. Akarva, akaratlanul, az ember összehasonlítja a kettőt és hát a filmekre nem vet jó fényt az a figyelemzavaros előadás ami lement, bár kétségkívül modernnek, sőt posztmodernnek lehet mondani ebben a posztigazság világban. Volt pár filmes referencia, én ezeket fedeztem fel, lehet több is volt: az Alienből megjelentek a szörnyek (kettő is volt egy adott ponton, de mivel a kettes Alien filmben már királynő is van, nem hiszem, hogy pont arra akartak hivatkozni). A Sevenből volt a pisztolyos jelenet (amit aztán a fiatal túlbuzgó színész is megismételt, amikor azt kérdezte, hogy mi van a dobozban). A rendező asszisztens csaj a Pulp Fiction táncjelenetét reprodukálta. A második felvonásban a táncjelenetről nekem a Mulholland Drive jutott eszembe. Mást nem láttam, de azért nagyon reménykedtem, hogy az a balta végül megtalálja a helyét az ajtóban, mint a Shiningban. Ja igen, és volt Casablanca és Chaplin is, de ezek egyértelműek és egy adott ponton mintha beugrott Azariah is, vagy csak én asszociáltam hibásan. Nem tudom, hogy ezek a filmek miért relevánsak ebben a történetben, a Casablanca ugye Kertész Mihály rendezése, aki nála is tanulta a szakmát, mindenesetre a filmek tartalma nem hiszem, hogy beilleszthető a színdarab tartalmába, a mondanivalójuk pedig még kevésbé.
Mindenesetre nekem a második felvonás sokkal jobban bejött, sokkal inkább illett is a színházi közeghez. A narráció kimondottan jól működik a színházban, a filmekben általában kerülni kell. Nekem végig az volt az érzésem, hogy gúnyt űznek a filmből, pl. az olyan jelenetekkel, amikor ismételtek dolgokat, mint amikor megakad a film, de nekem ez nem jött be, szerintem a film és a színház nem versenyez direktben egymással, mert teljesen más élményt nyújtanak, az már más dolog, hogy amikor az ember a szabadidejét kell beossza egy hosszú munkanap után, akkor lehet a kényelmesebb és olcsóbb szórakozási formát választja. Az biztos, hogy kommunikációs formaként egyik sincs a másik fölött, bár a színház erősebb érzéseket tud átadni, a film komplexebb gondolatokat tud illusztrálni (és hát tuti nem szeretnék oroszlánnal találkozni egy előadóteremben sem).
Ehhez képest a második felvonás pont abban volt erős, hogy egy számomra ismeretlen valós történetet mondott el relatív hangulatosan. A kép egyébként fent van a wikipédián.
A két kedvenc jelenetem is a második felvonásban volt, az első, az elmegyógyintézet bemutatása, nagyon jól működött nekem, a második, meg, ahogy az előadás az előadásban végén beillesztették a tapsunkat az előadásba. Ezért a két jelenetért már megérte elmenni színházba.
Na jó, itt megállok, a többi gondolatom immár az enyészeté lesz, még egy link a Zágoni Bálint dokfilmjére Janovicsról.
Nem csak pozitív példákat kell adni, hanem negatívakat is, ezt mondja az elmélet. Szóval akkor most arra is fogok példát adni, hogy mi nem rémiszt meg, pl. a mostani világpolitikai helyzet. Lehet csak az van, hogy nem olvastam eleget, de egyszerűen nem tudom komolyan venni sem az amerikai, sem az orosz veszélyt. Trump addig legénykedik, ameddig az infláció megint téma lesz az államokban, aztán megint elkezd picsogni, ráadásul egyszerűen faképnél lehet hagyni, tudunk mi vigyázni magunkra, itt Európában. A Muszka meg eltűnik amikor kijönnek a következő negyedéves Tesla eladási adatok. Az oroszok meg konkrétan már szamarakat használnak az ellátmány szállítására a frontvonalra, nem támadnak meg azok meg semmit, erős utánpótlás nélkül nincs háború. Csak mondják a fáradt hülyeségeiket amiken az itteni hivatásos szörnyülködők szörnyülködnek, de ha lekapcsolnánk, akkor rájönnénk, hogy üres duma az.
Egyedül Dzsordzseszku az aki beleszarhat itt a ventilátorba, de szerintem ki fogják tenni, mint macskát szarni és a követői szépen hazamennek, amikor először felveszi a csendőrség a kesztyűt ha duhajkodnak.
Persze ettől még rohanunk a vesztünkbe, de nem a közeljövőben.
Demó.
Na ez a beszélgetés érdekes volt a grok3-al. Gondolom a forgalom nagy része már mesterséges intelligencia a blogomon, szóval remélem ők is jól szórakoznak. Most analízis nincs, majd valamikor máskor.
Demó.
A brutalizmus mindig is közel állt hozzám, még akkor is, amikor azt sem tudtam mi az (ugyanis blokkban nőttem fel), de most persze leginkább azért érdekel, mert ilyen stílusban szeretném generálni a játékomba a világot. Na ebben a filmben a brutalizmus, mint építészeti irányzat a legkevésbé jelenik meg, amikor pedig ott van, akkor elég gyenge, én jobb képeket nézegetek a tumblren meg a neten mint az a pár snitt ami itt van (sőt, egy épületről még én is tettem fel vidiót).
Ettől persze még bőven van jó matéria a filmben, sőt, még az is nagyon beszédes, ami kimarad, ugyanis a főhős bár láthatóan megszenvedte a második világháborút, egyetlen megjegyzést sem tesz arra, vagy a kirobbantójára, vagy arra, hogy ki volt a hibás.
Igazából nekem nagyon bejött ez a film, de nem akarok róla túl részletesen írni, ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg, szépen van megcsinálva, bár azért a történeten és a főhősön kívül semmi sem igazán kimagasló (de azért jó iparosmunkák, bárki megkaphatja még a szobrocskát, annyira nem ismerem a mezőnyt és nem is hinném, hogy kimondottan csak a szakmai szempontok döntenek).
Annyit azért kontextusként nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az időszak amiben a film játszódik, Amerika legsikeresebb korszakaként maradt meg a közösségi mitológiában. Egyéb mítoszok is megkérdőjeleződnek a filmben, de ebbe már nem fogok belemenni.
Azt hiszem, először életemben részese voltam egy 15 perces szünetnek is a film közepén, felét tuitterezéssel töltöttem, felét a film wikipédia oldalának sasolásával. Nem hiszem, hogy hozzáadott bármit is az élményhez, de ha már kötelező volt, kivártam.
Volt egy dolog ami zavart, de gondolom minden magyart zavar az, ha félig magyarul, félig angolul beszélnek, legalább a mondatokon belül nem keverik a szavakat, amint ezt egyébként a kétnyelvűek szokták tenni. Értem én, hogy a legtöbb néző egy fikarcnyit sem ért magyarul és nem szeret feliratokat olvasni, de azért kicsit én is nyekezálhatok, nem? Egyébként ez tényleg csak technikai limitáció, amikor majd mesterséges intelligencia számol ki minden képkockát egy filmből, akkor majd gondolom minden nyelvre le lesz fordítva a film és készülhet olyan verzió is, ahogy az igazi magyarok beszélnek idegenben. Egyébként használtak már most is mesterséges intelligenciát, hogy a főhős magyar kiejtését egy kicsit feljavítsák, de ha ezzel van bármi probléma szerintem, akkor az az, hogy nem eleget használták, néhol még nagyon nem magyarosan beszél. De amikor azt kellett mondani, hogy "gyönyörű", meg azt, hogy "bazdmeg", ott nagyon jól működött a mesterséges intelligencia.
Még egy dolog, a levélben azt írta, hogy "László, életben maradtam...", de az hangzik el, hogy "László, élek...". Gondolom az utolsó pillanatokig dolgoztak a hangon és hát tényleg erősebb az, hogy élek, mint az, hogy életben maradtam.
Még egy dolog. Ritkán van olyan film, ami releváns számomra az aktuális hangulatom szempontjából is, de ez most az volt. Egy kicsit én is elveszítettem már a hitem a játékkal kapcsolatban, dolgozgatok, de azért nem vetem le az ékszíjat és ez persze nem jó érzés, főként most, hogy tényleg komolyan veszem ezt a kitűzött határidőt. Hát amint ez a film megmutatja, ennél sokkal rosszabb is lehetne.
Ja igen, és legvégül, itt is van egy olyan jelenet, amiket mostanában keresek bizonyos filmekben, mégpedig a történet szempontjából teljesen feleslegesen széttört műtárgy jelenete, itt a könyvtár új kupolája jár pórul.
Zene.
Gondolkodtam, hogy többet kéne írni mostanában, mert fura időket élünk, de valahogy nem jön. Azon töprengtem, hogy én igazából megjósolni vagy utólag elemezni szeretem a változást, percről percre dokumentálni nem annyira. Márpedig most nagyon sok minden változik, szerintem nem is igen értjük az igazi mély változásokat, amelyek csak évek vagy évtizedek alatt fejtik ki a hatásukat és annyira sok mindent megváltoztatnak, hogy azt hisszük a dolgok természetes rendjéhez tartoznak. Mint például a számítógépek és az internet. Milyen lenne a világ most nélkülük? Én tuti valami gépet tekergetnék. Habár a számítógépeken kívül nem igazán érdekelnek a gépek, pl. az autók sem. Kiszorította őket vagy helyet csinált magának a fejemben?
Na szóval, nem sok minden van amiről írni akarnék mostanában és ez remélem így is marad még egy ideig.
Demó.
Napóleon azt mondta, hogy a csatában, 3 támadó katona jusson 1 védőre. Ha valaki nem olyan kivételesen zseniális tábornok mint ő volt, valószínűleg a 4 az 1-hez a jó arány. A 80-20-as törvény itt is beköszönt.
Na de ha valaki az alkotmány ellen akar csatát vívni, akkor hány választó előnye kell legyen? Nem sok tapasztalatunk van ebben, de azt hiszem, az 1 az 1-hez nem jó sansz. Lehet ebben az esetben nem háborút kéne vívni, inkább csak ügyes puccsot végrehajtani.
A baj igazából az, hogy az egyetlen dolog amire az emberi hülyeség produktívan hasznosítható az a politika.
Demó.
Mihai tovább folytatja a mesterséges intelligenciával felhúzott régi vidióklippek felpakolgatását a jótúbra. Most jópár Sandra klipp került fel. Azért látszanak a mesterséges intelligencia által vétett hibácskák, arra gondoltam, hogy talán jobb lett volna még várni kicsit, vagy legalább nem egy standard modellt használni, hanem valami olyant amit tuningolt rendesen Sandra fotókon (gondolom van neki sok nem publikált is). Aztán arra gondoltam, hogy valószínűleg úgyis mindegy, mert nemsokára (na jó, 10 éven belül) jönnek azok a modellek, amelyek a néző preferenciáit is figyelembe fogják venni és akkor mindenki a legszebb Sandrát látja majd, még ha annak sok köze nincs is a valósághoz. De amúgy sincs semminek semmi köze a valósághoz amit az ember lát, a technológia úgyis mindig arra tart, hogy minél nagyobb tömegek igényeit minél jobban kielégítse, lassan fel lehet majd adni a nem személyre szabást. Vagy lehet, hogy az apokalipszis jön el hamarabb.
Demó.
Zene.
Nocsak, a dípmájnd bejelentette, hogy az AlphaGeometry 2 rendszerük már aranyérmes szinten oldja a nemzetközi matek olimpia mértanfeladatait. Ehhez nem kellett más, mint kicsit bővíteni a szimbolikus leírónyelvet, hogy legyen benne még néhány fogalom, gyorsítani a szimbolikus végrehajtót, a legújabb gúgel nyelvmodellt bérakni és még egyebek, amikre nem emlékszem, de nem tűnnek túl vad elméleti ugrásoknak és máris összejött a 84% (mármint ekkora részét tudja megoldani az utóbbi 25 év feladatainak). Persze gondolom a munka tovább folyik, amíg el nem érik a 100%-ot, aztán meg persze ha van rá igény, lehet arra is gyúrni, hogy minél gyorsabban tudja megoldani a rendszer a feladatokat, meg hogy ne kelljen átírni természetes nyelvből szimbolikus specifikációba. A lényeg az, hogy még egy kis szeget bévertek az emberi intelligencia koporsójába. Vagy keresztjébe. Vagy kilövőállomásába. Kinek mit hoz a jövő.
Az, hogy mennyire hasznos a mértan feladatok megoldása az általános intelligenciához, még nyitott kérdés, emberek és gépek esetén is. De szerintem 2029-ig eldől.
Demó.
Zene.
Amikor Dzsordzseszku eljövetelére gondolnak egyesek, az utópia jut eszükbe, egyből duplázódnak a fizetések, eltűnik az infláció és esni sem fog, csak amikor kell. Amikor én gondolok rá, a kommunizmus legdisztópikusabb változata jut eszembe, szekuritáté által eltüntetett emberek, politikai foglyok, hideg és éhezés, a szólásszabadság felfüggesztése. Lehet, hogy mindannyian tévedünk a látomásainkban, de ha mégsem, akkor az én vízióm jár nagyobb költséggel számomra. És én még mindig próbálom beszuszakolni ide valahova a diverzitást.
Egyébként is, mit jelent az orosz bölcsesség? Nekem a gulág jut eszembe róla. Lehetne inkább kínai bölcsesség? A Tao Te Kinget olvastam valamikor, jó lenne újra.
Még hogy tiltja Isten az öngyilkosságot.
Demó.
Zene.
Ez egy jó kis testhorror film, nem túl bonyolult, nem is túl extrém (legalábbis a zsánerében), szerintem mindent meg lehetett csinálni a régi jó eszköztárral. Én nem ismerem ezt a zsánert igazán, még a nagyokat sem láttam, de be akarom pótolni hamarosan, mert olvastam valahol, hogy a horror valójában társadalomkritika és igazából csak akkor kezd értelmet nyerni, ha az ember abból indul ki, hogy világ el van baszva. Ez a gondolat nekem nagyon későre érett be, de egyre inkább rátelepszik a tudatomra, lehet ezek a filmek kicsit segítenek körbehatárolni azt, hogy mi a mítosz és mi a valóság.
Szóval nekem bejött, rá is tudok húzni mindent amivel baj lehet a világban, de azért nem fogom ezt túl sokat csinálni, mert nem kell moziba menni ezért a gondolatért. Szóval akkor értelmezzük úgy, hogy ha az ember kap egy csodálatos technológiát de csak minimális használati utasítást hozzá, akkor könnyen hibásan használja azt. De itt legalább csak egy ember hal meg, nem úgy mint Csernobilban ahol nem tudták hogy kell váltogatni a reaktor fázisai között a paraméterek számukra ismeretlen tartományában. Igen, nekem mint programozónak nagyon fáj, hogy mennyire rossz a legtöbb informatikai rendszer felhasználói élménye. Égbekiáltó. :)))
Bizonyára lehet ezt a filmet feminista filmként is értelmezni, de ez számomra nem érdekes, hiszen nem érdekel a sztárok világa sem.
Remélem felfedezik ezt a zsánert megint, de lehetőleg ne rimékeket gyártsanak, van a mai világban rengeteg jó téma, lehetne mondjuk valamit kezdeni a testet öltő mesterséges intelligenciával is, már időutazás sem kell hozzá.
A zene is nagyon bejött egyébként.
Ebben a hónapban sem néztünk valami sok filmet, de majd legközelebb.
It's a Wonderful Life (1946): Ez állítólag minden idők egyik legjobb filmje és az egyik legjobb karácsonyi film is, persze bukott a megjelenéskor. Nem rossz, de azért a legjobb film enyhe túlzás, de azért jó munka és megnézésre mindenképpen ajánlom. Bizonyára aki nagyon ért a filmekhez, felfedezi a hatását a lassan 80 évnyi filmtörténetben ami ezt követte, aki meg az irodalomhoz ért, az tudja, honnan merítették az ötletet, hogy megmutassák azt, hogy mi lett volna ha a főszereplő meg sem születik. Én nem tudom, a grok most éppen nem működik, majd még utánajárok. A végén azért pár könnycseppet kicsalt, szóval jó cucc no.
Juror No. 2 (2024): Ez sem rossz film, de igazából a néző kell beletegye a kedvenc konfliktusának adaptálását a filmbeli érdek konfliktusba, ha valami jót ki akar hozni belőle, mert amúgy elég távol marad mindenféle értékeléstől ami bölcs dolog is lehetne, ha most éppen nem azokat az időket élnénk amiket élünk.
Sex, Lies, and Videotape (1989): Ez is jó cucc, én azt hiszem nem is láttam, vagy ha láttam sem emlékeztem semmire belőle. Nekem végig a kontextuson járt az eszem, hogy milyen is volt az a 80-as évek, amikor a videó olyan kulturális pozícióba került, hogy a reprodukció és a hazugságok problémáira kezdett megoldást kínálni. Tökéletes illusztráció ez a film arra is, hogy a józan paraszti ész mennyire melléfog a legtöbb esetben a problémák megértésében. Ha egyszer csinálok egy top listát erről, akkor ez a film ott lesz, persze ha kizárom a témák közül a politikát.
The Age of Innocence (1993): Ezt már láttuk pár éve, de nem sok mindenre emlékeztünk belőle, úgyhogy jó volt újra nézni. Scorsese nem igazán a szirupos románcok mestere számomra, de jó cucc ez is, csak sajnos már elfelejtettem, hogy mi tetszett olyan nagyon benne. Na majd pár év múlva remélem emlékszem arra, hogy rögtön írjam le. Nyehehe.
Blade Runner (1982): Ez a film nagy kedvencem, most éppen azt a verziót néztem meg belőle, amit elméletileg először mutattak be egy kis közönség előtt, hogy megtudják milyen fogadtatásra számíthatnak és hát rendesen lebőgték ezt a verziót. Erre nekiestek a filmnek a vágóollóval és pár percet kivágtak belőle az első mozis változhathoz. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mi esett ekkor áldozatul és hát tényleg volt egy-két érdekes dolog, de semmi nagyon jelentős cucc nem esett ki. Pl. meglátogatta a főhős a kórházban az első fejvadászt akit lelőtt Leon, de némi filózáson a munkahelyi és egyéb általános ártalmakon kívül nem sok okosat mondtak, aztán a táncosnő lakásán is sokkal tovább kutakodtak és az sem volt olyan rövid lépés, amíg rájön, hogy egy kígyó pikkelye amit talált. Ezen kívül a lakásán is két jelenet hosszabb lére van eresztve, az amikor a képet dolgozza fel, meg az amikor leteperi a csajt is hosszabb, jobban érthető, de a hatás nem erősebb, bár talán a csajos jelenetet utólag sokan értelmezték tiszta erőszakként, itt ez azért nem annyira egyértelmű és persze a film többi része felmenti a pasit, de hát az aktuális politikai széljárás függvényében mindenki mindent úgy értelmez ahogy akar, én semmiképpen nem erőszakként értelmezem. Most elgondolkodtam, hogy egyik ismérve a kedvenc filmjeimnek az, hogy hosszabban hajlandó vagyok-e azon gondolkodni, hogy élnék-e abban a világban és azt hiszem, határozottan igen ez esetben a válaszom. Igaz, hogy cicám nem lenne, de legalább nem kell félni attól, hogy a mesterséges intelligencia elveszi az állásunkat és meg lehet látogatni távoli bolygókat, azt hiszem, nettó pozitív az értékelésem. Ja igen, még egy dolog amit most vettem észre, egyetlen gyermek sincs a filmben, még csak biciklin se siet át a képen.
Babylon (2022): Ez a film még mindig bejön. Most, hogy megtudtam, hogy Kenneth Anger könyvén alapszik, amiről egy filmet is készített a BBC (amit még nem néztem meg, de itt egy link ami most még él) és amit Annától kölcsönözni lehet, egy kicsit jó lenne jobban elmerülni az őshollivúdban, főként mivel a régi filmek iránt is egyre kezd nőni az érdeklődésem. Aztán majd lehet gyártani az elméleteket arról, hogy a véletlen történelem miért is alkot olyan konzisztens egészet (Neeeem).
Tokyo Vice (mindkét szezon): Én meg akartam régebben nézni ezt a sorozatot, de E nem akarta, de mivel éppen pár napja találkoztunk A-val, aki szintén ajánlotta, ezért nem volt nehéz a meggyőzés. Aztán gyorsan lenyomtuk a 18 részt. Nekem már az elég gyakran egy filmben, ha valami keleti nagyvárosban játszódik, itt egyébként talán egy kicsit kevéssé szerepel Tokyo (bizonyára valami olcsóbb helyen forgattak amúgy is), az általam ismert helyek nem is nagyon szerepelnek, vonatok szinte nincsenek is. Na de azért a történet elég jó, négy nagy szervezet/jelenség van bemutatva, a yakuza, a rendőrség, az írott sajtó és a beszélgető lányok világa, mindegyik több-kevesebb részben helyi sajátosság. Mindegyikbe belecseppen egy-két új ember és felzavarja az állóvizet, gyakorlatilag erről szól az egész, hogy az emberek tenni akarnak valamit egy általuk nagyjából ismeretlen területen és persze aztán a nem várt következményekkel hogyan kűzdenek meg. Az mondjuk sohasem kérdés, hogy ki fog túlélni, látszik már az első résztől, hogy milyen határokat hajlandó feszegetni a sorozat és miket nem, de ez itt teljesen elfogadható, mert másképp túl zavarossá válna a dolog, szerintem. Az is érdekes, ahogy az emberi értelem és érzelem különböző dimenzióiban mozognak és ütköznek az szereplők és végig a pénz mozgat mindent egészen a végéig, amikor már elhinnénk, hogy a becsület is fontos, de akkor szépen kilépünk a filmből és azért mégis csak tudjuk, hogy a profitról szólt az egész produkció. Számomra az igazi kérdés az, hogy bár a rendszer nem teljes (bizonyára vannak a japán üzleti világnak és kultúrának egyéb szegmensei is) de mégis úgy tűnik, hogy mindig erősebb felbolydulás után is kialakul a nyugalmi állapot végül, de kell-e minden rész ahhoz, hogy ez megtörténjen, vagy bizonyos részeket el lehetne temetni végre. Külön érdekesség, hogy az újságíró karakter, akit talán nevezhetünk főszereplőnek is, valódi élő ember, akinek a története sokban hasonlít a filmbeli történethez, csak persze a végén a heppi end hiányzik, mint az lenni szokott általában.
A barátom, akinek már van egy technikai Oszkár díja, nemsokára egy újabbat fog kapni (közben persze elmagyarázta, hogy ezzel nem jár szobrocska, hanem "csak"
egy diploma, de ugyanúgy nagyon kevesek kapják meg egy évben). Azért kapja, mert írt egy nyílt forrású rendszert amivel számítógép által generált képekben lehet a zajt jelentősen csökkenteni, így gyorsabb őket generálni, mert zajosabbra lehet őket hagyni. Mivel nyílt forrású a rendszer, nagyon sokat használják a filmiparban, a nagy stúdiók is, sőt, még az én kis videóimat is ez zajtalanítja, amikben a kis voxeles kísérleteimet rakosgatom a jótúbra. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy egy nagyon okos átlagoló algoritmus, ami tudja, hogy mit kell kihagyni az átlagból, hogy ne vigyünk mi be extra zajt.
Érdekes, hogy Perlin 97-ben a zaj algoritmusért kapott hasonló kitüntetést. Az egy pár soros kis algoritmus, persze, briliáns, de akkor sem tarthatott pár napnál tovább a megalkotása. Attila vagy 6-7 évet dolgozhatott a rendszeren amiért kapja. Ugyanakkor ilyen a tudományos haladás, az elején a rövid algoritmusokra jövünk rá, aztán egyre hosszabbodnak és hosszabbodnak azok az algoritmusok amelyek még valami újat tudnak mutatni. Egyre többet kell dolgozni, az találja meg őket, aki a legtöbbet dolgozik. Ez így nem nagyon lesz fenntartható, de szerencsére már befigyel a mesterséges intelligencia a kanyarban, nemsokára átveszi az algoritmusok létrehozásának terhét a vállunkról.
Egyébként gondoltam, hogy kéne mondjam neki, hogy váltson témát, hogy jöjjön össze a bűvös hármas szám, de úgy tűnik nem muszáj, pl. az openvdb, (amit én is használok a játékban) kapott 2015-ben is Oszkárt és 2024-ben is (sőt, az új programozók is kaptak). Szóval akkor pár év múlva még Attilának is összejöhet egy harmadik díj is, van még bőven munka a zajtalanítással.
Demó.
Zene.
Ha tudtam volna, hogy ez a film az iskoláról szól, bizonyára nem ültem volna be rá. De nem tudtam, úgyhogy ki kellett bírni két órát egy iskolában, szünet nélkül. Nem volt könnyű, de szerencsére ha elkalandozott a figyelmem, nem szóltak rám, a látványon is lehetett gondolkodni és a cselekmény sem olyan gyors sodrású, hogy ne férne belé egy kis kikapcsolás. Szerencsére a film visszahőköl attól, hogy egy igazi konfliktust alakítson ki tanár és diák között, ezért lehet közben filózni azon, hogy ki utál kit jobban a tanárok, diákok és iskola között. Azt hiszem, az iskola utál mindenkit a legjobban, csak hát az emberek régen elfelejtették meghallani a környezetük hangját.
No, mivel úgy gondolom, hogy már nem sokáig marad fenn az iskola ilyen formában, talán még történelmi hitelességű film is lehet ebből. Így tévelyegtünk a szakadék szélén, amikor még nem tudtuk, hogy a gyermekmegőrző, a gyermekokosító, vagy a gyermekbetörő funkcióját tartjuk a legfontosabbnak az iskolának. Egy fenékkel, három lovat...
Nocsak, az ópenéjáj bejelentette, hogy megépítik a csillagkaput, azaz egy 500 milliárd dollárba kerülő számítógépet amivel majd jól emberi szintű mesterséges intelligenciát fejlesztenek 4 év alatt. Még pont belefér 2029-ig, rendesek, hogy így dolgoznak a fogadásom megnyerésén. Érdekes, hogy a májkroszoft, az nvidja és az orékel vannak benne a dologban, hiányzik a gúgel és az epöl, szóval lehet, hogy ők is nemsokára bejelentenek valami hasonlót, mert hát a tőzsdét a bejelentések mozgatják.
Egyébként egészen érdekes, hogy egy kínai cég olyan nyelvi modellt tett közzé, ami versenyezni tud az ópenéjáj legjobb modelljével, szóval nekem úgy tűnik, hogy egy cseppet sincsenek lemaradva. Elég szoros lesz a verseny ámerika és kína között, már most nem mernék jóslatba bocsátkozni, hogy ki lesz a győztes. A kérdés csak az, hogy rögtön megszilárdítja az előnyét, vagy valahogy el lehet képzelni egy világot, ahol megszűnik a verseny a népek (és talán az emberek) között.
Már nem kell sokat aludni, ha megy az.
Demó.
Zene.
AI.
Meghalt David Lynch, de menni kellett, blogot nem lehetett írni, ezért csak egy álmatlan éjszakával adóztam neki. Nem fogom megpróbálni összefoglalni azokat a dolgokat amelyekre azon az álmatlan éjszakán gondoltam, úgyis tovább kavarják a mélyben a gondolatokat, még ha nem is bukkannak fel jó sokáig az öntudatom óceánjában.
Az én tuitterem még mindig azon pörög, hogy milyen ember is volt ő, nem holmi fura frizurájú sarlatánok új munkahelyéről. Persze kicsit kellett egyengetni a tuittert, de hát mindenkinek ott vannak a gombok, nyomogathatja őket amíg meg nem kapja amire vágyik, vagy végleg fel nem adja.
Talán számomra a legfontosabb üzenete a filmjeinek, hogy szabad furának lenni, ha érdekes tud maradni az ember, mindenki érzi, hogy a külvilág és a belvilág messze nincs annyira elhatárolva egymástól, mint azt hinni szeretnénk és lehet egyszerre tettes és áldozat az ember a különböző világokban.
No, bár eredetileg nem terveztem, megnéztem a Trump eskütételét és beszédét. Természetesen van róla sarkos véleményem, de lusta vagyok leírni, nemrég értem haza és még mindig David Lynch jár az eszemben és a tuitter feedemet is ő dominálja. Csak annyit akartam írni, hogy meglepően koherens volt a fickó, egy időben rengeteg zagyvaságot mondott, most csak maradt a butaságoknál, a koherencia megvolt. Ez vagy azért van, mert találtak valamilyen gyógymódot a betegségére, vagy valahogy össze tudtak még kaparni egy fél órányi koncentrációt valahogy, egyébként eléggé érződött, hogy betanulta a cuccot. Volt még egy dolog, ami nagyon zavart, mégpedig Isten emlegetése egy csomót. Amit nekem tanítottak Istenről még anno, az köszönő viszonyban sincs a mai amerikai csúcs politikával. Persze, azzal csak egy dolog van köszönő viszonyban, de az olvasóra bízom, hogy kitalálja. No, hát lelkük rajta.
Jóslásokba sem fogok bocsátkozni, mert ahhoz gondolkodni kéne ezeken a témákon és annyit nem ér az egész.
Jó egészséget kívánok neki és minden vágyának teljesülését, aztán alá szolgája, szilvalé.
Tegnap óta tűzszünet van Gázában, reméljük tartós béke és újjáépítés követi és a gyilkosok megfizetnek a tetteikért.
Továbbá jó esély van arra is, hogy Ukrajna és Oroszország is békét kössön idén.
Lehet, hogy ez egy jó év lesz végül is. Semmilyen más probléma nem tűnik olyan megoldhatatlannak, mint ez a kettő. Főként türelemre és nyugalomra lesz szükség, esetleg a nadrágszíj meghúzására is, de akkor legalább több idő marad régi játékokkal játszani és olvasni.
Sajnos a hülyeség bele van égve ebbe a világba, ezt el kell fogadni. De legalább az ember fel tudja ismerni és el tudja kerülni. Az már elég.
Demó.
AI.
Nem tudok megszabadulni a CG témától. Mindegyre elkezdek gondolkodni a leghülyébb dolgokon, hogy milyen lesz az életünk a neocsausiszta rendszerben, ha nem lépünk le idejében. Jó lenne, ha meg tudnám jósolni valamennyire, hogy mennyi idő után kerül sor a határok lezárására és, hogy ezután még meddig marad fenn a rendszer, de sajnos ez számomra egy teljesen kiszámíthatatlan érték, még a leginkább prediktív változókat sem igazán hiszem, hogy sikerült feltérképeznem. Mégis ezt tekeri vég nélkül a tudatalattim, aztán néha-néha meg felböfög egy eredményt a tudatomba és elszomorít. A legrosszabb, hogy ezzel semmit nem tudok kezdeni, általában ez nem okoz problémát, vicces dolgok bukkannak fel az elmémben, nem vagyok hajlandó lelángszórózni a tudatalattimat.
Talán az lenne a legjobb, ha kiírnám magamból a dolgokat. Nem tudom, hogy mi működött végül az éghajlatváltozástól való félelmem kezelésében, talán az írás, talán az, hogy felismertem, teljesen veszett ez a dolog, semmit nem tehetek vele kapcsolatban. Most ég éppen le Los Angeles egy része és én csak legyintek, legyen az ő problémájuk, mert tényleg nincs mit tenni. De ez a CG dolog még nincs egészen lefutva, itt még vissza lehetne rántani az elszabadult szekeret, mert valójában tényleg csak az van, hogy egyesek nagyon nem értik a világot, de talán megérthetnék anélkül, hogy megpróbálnák megvalósítani az ötleteiket.
Mert ez a szuveranista gondolat egy óriási önellentmondáson alapul. Csak egy hangyafasznyival kisebb mint az az ellentmondás, hogy mivel én minden tárgyat amit használok a két kezemmel teremtettem, ezért engem is valakinek teremtenie kellett. Ez az ellentmondás arra épül, hogy ők úgy gondolják, hogy sikeres szuveranisták, mivel sikeresen árulják a befolyásukat Romániához, de azt elfelejtik, hogy amikor megvalósul ez a szuveranista világ, akkor már senki nem lesz érdekelt abban, hogy befolyást szerezzen itt, mert Románia addig érdekes csak, amíg jó pénzt lehet keresni rajta, ha jön a szuveranista államforma, akkor a gazdaság hamar anarchiává válik, a kiszámíthatóság megszűnik (vagy rendőrállami kiszámíthatósággá válik ami csak egy nagyon limitált technológiai fejlettség mellett fenntartható, a drónok számát sokkal jobban lehet felskálázni mint a rendőrökét). A modern világban a befolyás megszerzésének egyetlen módja van, az pedig a szabad piac, a játékszabályok ismertek, mindenkinek nyitott az ajtó, lehet versenyezni, de abban nagyon nem a szuveranista gondolatvilág bizonyult eddig a nyerőnek (két megjegyzés: 1. most érdekes módon, a világ leggazdagabb országa is megpróbál egyfajta szuveranista modellt, arra azért kíváncsi leszek, hogy nekik mennyire fog bejönni a dolog, 2. van azért egy másik szintje is a versenynek, de oda csak azután lehet bekerülni, ha az ember már letett valamit a szabad versenyben és ebben is pont most láthatunk egy világraszóló ámokfutást, akár első sorból is, ha nem blokkoltuk az egyént a tuitteren, persze).
Szóval rá kéne jönni, hogy a szuveranizmus zsákutca, nincs egyetlen sikeres ország sem amely ez alapján működne és főként a nép élvezné a szuveranista politika gyümölcseit.
Na de legalább most már kiderült, hogy május 4-ig be kell fejezzem a játékot. Eddig mindig az volt a kalkuláció, hogy érdemes olyan dolgokba fektessem az energiát, amelyek hosszú távon megtérülnek, ezért is nyúlt talán ilyen hosszúra a fejlesztés. Most viszont megváltozott a kalkuláció, ha emigrálnom kell, jó lenne, ha már tudnám, hogy munkát is kell keresni, vagy már van valamiféle jövedelmem a játékból, szóval a hosszú táv megszűnt, maradt a rövid. Remélem a tudatalattim is partner lesz ebben a kalkulációban.
Demó.
Zene.
Tipikus, hogy pont azt felejtettem ki a hosszabb beszámolóból az installálgatásról, amit mindenképpen le akartam írni, mert hasznos lehet talán még nekem is egyszer.
Szóval amikor akartam installálni friss ubuntut, akkor az biza kibökte, hogy a gépemen van Intel Rapid Storage Technology, azaz RST és azt ki kéne kapcsolni. Én erről nem is hallottam még eddig, de nem hinném, hogy az Intel elég komolyan gondolhatta a dolgot, ha még egy implementációt se küldött be a legnépszerűbb Linux disztróba. Természetesen a biosban nem találtam a dolgot, de a jótúb segített, bár vidiót nem találtam még amelyben az én biosomat mózerolják, az kiderült, hogy valami SATA opcióknál kéne keresni, ami szintén nincs, de végigvettem az összes menüt és megtaláltam valami PCH opciók között. Szóval ki kellett kapcsolni az RST-t (azaz visszatenni AHCI módba a bizgentyűt) és csodák csodájára már a boot ordernél is megjelent a hard disk és az ssd. Na kösz. Remélem legközelebb nem lesznek már ilyen meglepetések, illetve egyel kevesebb lesz. :)
Idén már a 2010-2019-es demókból pakolgatok, sok jó cucc lesz.
Demó.
Zene.
Na, Dzsenszen rendesen belecsapott a lecsóba.
.jpg)
A másik menő dolog meg az, hogy ők is nekifogtak egész szilikon wafer méretű processzorok tervezésének, persze eszméletlen teljesítményre lesznek ezek képesek, csirke floppokban már 1.4 exaflopról beszélünk, egy pár ilyenből már össze is jön az agy kapacitása, már csak a szoftver hiányzik. Reméljük költenek rendesen majd algoritmusok kutatására is, akkor tuti meg lesz az emberi szintű mesterséges intelligencia 2029-re.
Nem, Szamát nem kell komolyan venni, idén még nem lesz meg, főként nem tőlük, kíváncsi vagyok, mikor unja meg már a világ a hülyítéseiket. Az viszont elég durva, hogy a májkroszoft idén 80 milliárd dollárra becsli amiből csak adatcentereket építenek, nagyja gondolom mestint kutatásban használt gépekre fog menni. Tíz éve még azt számolgattam, mikor jelent be valaki 1 milliárdnyi befektetést több évre, most meg egy év alatt csak ők betolnak 80-at, a világon összesen gondolom 3-400 milliárd összejön, csak hardverre.
Valaki megjegyezte, hogy ugye senki nem gondolja, hogy ez a rengeteg befektetés arra van, hogy majd havi 20 dollárért kiadják az emberfiának, inkább több ezerért cserélik le majd az emberfiát a munkahelyén. Meglátjuk.
Demó.
Zene.
