A mai utolsó bejegyzés, az éves összefoglaló.
Először a blogról, ez egy termékeny év volt, legalábbis ami a bejegyzések számát illeti. Olyannyira, hogy megszámoltam hónapokra lebontva, hogy hány bejegyzést írtam, itt a lista (lehet, hogy valahol tévedtem egyet-kettőt, manuálisan számoltam ugyanis :)
január: 32
február: 34
március: 14
április: 20
május: 22
június: 4
július: 8
augusztus: 7
szeptember: 12
október: 8
november: 16
december: 16 (ezzel)
ÖSSZESEN: 193 bejegyzés. A nagyon sok, szerintem egy évben sem írtam ennyit, még az elején sem. Na jó, írtam ok tölteléket is, de az is valami azért. Mondjuk ugyanakkor rengeteg elvesztegetett időnek is tűnik, ha mondjuk minden bejegyzés átlagban egy órát tartott (remélem nem), akkor egy hét ment el az életemből ezekre a bugyutaságokra.
Nagy kedvem nincs az évet értékelni egyébként. Eldöntöttem, hogy nem írok az éghajlatváltozásról, mégis ez lett számomra az az év, amikor rájöttem, hogy 100%-os valószínűséget adok annak, hogy az emberiség nagyja ki fog pusztulni az éghajlatváltozás direkt és indirekt következményeinek hatására. Mivel egy icurka picurka valószínűség számítást tudok, azt nem mondom 100%-ra, hogy mindenki ki fog halni, de legalább olyan 99%. Remélem, hogy nem a leggazdagabb 1% fog túlélni, bármennyire is úgy érzik, hogy markukban tartják a világot, hanem az az 1%, aki még most sem használ elektromos áramot, nincs szüksége iparilag támogatott mezőgazdaságra és elég erős közösségeket alkot amelyek még nem az utálatra alapozzák a létminőségüket, mint a miénk. Ha nekik sikerül valami csoda folytán túlélni a következő kétszáz évet és nem szabadulnak el visszafordíthatatlan (vagy csak millió év alatt visszafordítható) folyamatok, akkor pár generáció után már megint milliárdos számban lesznek és reméljük nem kell mindent elölről kezdeniük és lassan de biztosan megkezdhetik az új naprendszerek meghódítását. Ha meg nem, akkor reméljük a madarak leszármazottjai elég értelmesek lesznek, hogy ne fussanak bele ugyanezekbe a hülyeségekbe, amikbe mi belefutottunk.
A kérdés már csak az, hogy én meg fogom-e tapasztalni az összeomlás kezdetét (a végét nem hinném, annyira nem vagyok Rambo és MacGyver keverék) és addig mit csinálunk. Zöld banánt még lehet venni, de 30 éves hitelt már nem fogok felvenni.
Zene.
PS. BÚÉK!