még egy hónap

No, ez a hónap is eltelt. Ezzel együtt 20 bejegyzés jött össze. Jó sok, bár azért a trend az lefele visz, ami persze megnyugtató.

Szerintem még egy hónapot menni fog a buli, bár azért szép lassan a munka kezd egyre jobban felpörögni és hát akkor kevesebb energia marad blogolni. Persze most meg pont egy olyan rész következik, amikor nem nagyon tudom mit csinálok, egy új libet akarok használni olyan dologra amit még nem csináltam, szóval most olvasni kell, az meg nincs jó hatással van az ébrenlétemre.

Egy kicsit vissza kéne térni a tech kommentáláshoz is, lehet, hogy lassan az Epölt belekényszerítik, hogy nyissa meg a platformját, ami azért történelmi jelentőségű esemény lesz.

Demó. Illetve a Conspiracy Revision nyertes intrója. Jó kis retró fíling, megint egy objektum pörög középen, persze most azért fenszi séder meg árnyék is van, de engem ez a stílus rántott be valamikor.

az játék előrehaladottáról

Új vidiót készítettem.

Most egy kis kitérőt tettem. A játék elkészítési stratégia fontos része az, hogy időközben olyan eszközök jelenjenek meg, amelyek bizonyos feladatok megoldásában sokat segítenek majd. A művészi részben kifejezettem számítottam és még mindig számítok arra, hogy valaki leveszi a vállamról a terhet. Sajnos nem árasztottak még el zene generáló meg nagyon jó objektum rekonstruáló megoldások, de azért van egy-két példa, szóval még várok, én sem éppen döngetem az utolsó ajtókat a készenlét felé.

Na most a séderek, azaz a látványért felelő kis grafikai programocskák készítésében is van még mit előrelépni és nemrég jelent meg egy program, ami ha magától nem is készít sédereket, azért az írásukban sokat segít, főként ha az én mostani módszeremmel hasonlítjuk össze. Most ugyanis minden változtatás a séder kódjában azt feltételezi, hogy újra kell indítanom a játékot, hogy betöltse az új verziót és általában ugye beszóljon, hogy valami nincs jól. Na most találtam egy olyan programot, ami újratölti magától a sédereket (mondjuk ezt talán én is meg tudtam volna oldani, de így már nem kell) és szépen integrálva van a sédertojjal, ahova a jó séder programozók felteszik a munkáikat és én nagyon szépen tudok "inspirálódni" onnan. Persze ahhoz, hogy inspirálódhassak, először a játékot újra kellett volna írni ebben a rendszerben, ami azért felesleges lenne. Szerencsére a gpuk bika ereje lehetővé teszi, hogy egyszerű sugárkövetéssel megjelenítsem az én egyszerű kis pályáim és utána végre sédeljem is a kis pixelkéket, ezért hamar át tudtam hozni a fényes pályát és szépen lemásoltam egy ügyes cga kinézetet emuláló sédert, így el is készült az új videó.

Persze, a karaktereket nem tudom betölteni, de talán elég lesz megint kapszulákat tenni a helyükre, a séderüknek az is elég lesz, meg a játékmenetet sem fogom soha átírni, mert tényleg fölösleges, ez csak a grafikai prototipizáláshoz kell. És persze illik majd a sédereket sem csak simán lemásolni, hanem tényleg csak inspirálódni kellene belőlük, főként, hogy én nem is igazán a realizmus felé akarok elmenni, hanem inkább a fura dolgok érdekelnek.

És van még egy nagyon jó cucc ebben a séderbojban, mégpedig az, hogy tudok majd vele 360 fokos videókat készíteni, sajnos egyelőre nem, mert nem megy a Linuxomon rendesen, de egy jót dumáltam az alkotójával és azt mondta, hogy lehetővé teszi, hogy képkockánként mentsük ki a képeket és azokat én majd összerakom 360 fokos videóba és talán mégis ez a legegyszerűbb mód nekem vicces 360 fokos videókat készíteni, persze a blender is tud ilyeneket és az is tud sédereket, de ez tényleg egy könnyű módszernek tűnik, szóval lehet végre rendesen belevágok a séderprogramozásba.

Most az hiszem egy hosszabb idő következik videó nélkül, mert nekifogok a pályagenerálásnak és az el fog tartani egy ideig, ahogy sejtem. A grafikus lib is amit használok most valami komolyabb változásokon mehet keresztül, mert már 4 hónapja nincs új verzió és én mindig integrálom a legújabb verziót. Általában könnyen megy, de egyszer 3 napot tartott, akkor nem voltam nagyon heppi. De azért megéri, jó kis technológia és megy jól Linux alatt is, ami azért ritka dolog.

filmek

Mostanában leginkább az HBO-n nézünk filmeket. Általában valamely hónap első felében vegyesen nézünk sorozatokat meg filmeket az alapján, amiről hallottam, a hónap második felében meg olyan filmeket választok, amelyek kikerülnek a kínálatból a hónap befejeztével. Az az igazság, hogy ez utóbbi filmek nagyjáról nem is hallok előtte, de elég jók szoktak lenni így is. A HBO elég jó filmeket szolgáltat, mondjuk én le tudnék mondani a szuperhősös szupergagyi filmekről, bármikor megnézek inkább egy ukrán filmet arról, hogy éheztek a bolsevik diktatúra alatt, mint az új csodanőt, de hát ez az én ízlésem. Az az igazság, hogy nagyon ritkán nézünk már filmet "más forrásból", csak ha valami nagyon obskurus cucc nagyon felkelti a figyelmemet, akkor kerül be a programba, ha az istenek is úgy akarják, persze.

Szóval akkor jöjjenek a filmek amelyekre emlékszem, hogy ebben a hónapban néztünk. Inkább írok mindegyikről egy-egy mondatot, mint levadászom a plakátját, mert sajnos így legalább az a mondatnyi egyéni benyomás megmarad, vannak olyan filmek a plakátos korszakból, amelyekre szinte egyáltalán nem emlékszem, pedig nem is volt olyan régen (itt kezdődött és itt ért véget). :(

The Stepford Wives (2004): Hát ez egy régi sci-fi új feldolgozása, sajnos az emberek robotokra cserélése ma már messze nem olyan ütős ötlet mint anno volt. Jó iparosmunka, de semmi több, kicsit olyan mint egy jó francia film amerikai feldolgozása.

Anthropoid (2016): Ez is jó iparosmunka, de másképpen. Mostanában úgy tűnik, az embereknek újra el kell mesélni, hogy milyen gonosz is volt a náci rendszer, de azért csak legyőzték apránként. Sajnos, mint annyi minden az életben, szerkezetileg nem talál a filmhez, az utolsó felvonás szerintem kihagyható lett volna, jobb lett volna az energiát a középsőbe fektetni, az életbe a megszállt Prágában.

Apt Pupil (1998): Ezt azért választottam, mert Ian McKellen, sajnos a befolyásolhatóság nagyon nem téma ma már, fék nyúz az egész film, a szereplők sem valami jók, nem tud a srác felnőni az öreghez. Azért szórakoztató egy kicsit borzasztó módon.

Chasing Amy (1997): Kevin Smith jókat rendezett, ez az egyik legjobb, de azért jobb lett volna, ha egy kicsit nagyobb lett volna a költségvetés és többet sétálnak New Yorkban, közben persze mehet a duma. Azért nem véletlen, hogy én sosem lettem nagy Ben Affleck fan, volt még mit tanulnia a szakmából ebben a filmben. :)

Buffalo 66(1998): Ez is független film, nekem bejött, de nekem minden Christina Ricci-s film bejön, szóval nem tudom értékelni igazán objektíven. Vicces, mennyire ellentéte a Chasing Amy-nek, talán a két film egyvelege egy igazán jó film lehetne, vagy egy igazán rossz. Szóval ebben nagyon naiv a szerelmi szál, ami szépen ki van bontva a Chasing Amy-ben, viszont az életképek nagyon jók és legalább olyan beszédesek mint az a sok duma a másikban. Talán egy kicsit mégis ez a jobb film.

Heaven (2002): Meglepően jó volt, bár a történet egy nagy baromság, de ezeken az olasz helyszíneken nem illik rossz filmet készíteni. Kicsit talán túl komolyan vette magát és hát maga a történet tényleg nagyon rossz, egy logikai bukfencsorozat.

Apró Mesék (2019): Ez egy magyar film, elég jól meg volt csinálva, a történet is egész jó, bár egy kicsit kiszámítható. Az a legnagyobb baja talán, hogy a tetőpontot alkotó jelenet bár nagyon jól ki van találva, a rendező mégis meghátrált és nem csinálta olyan "ütősre" mint ahogy eredetileg kigondolta és ez sajnos eszünkbe juttatja, hogy ez egy film amit valaki kitalált és megcsinált. Pedig szerintem a színészekben sokkal több benne volt.

While At War (2019): Szeretem a történelmi filmeket, még akkor is, ha nem igazán ismerem sem a szereplőket, sem a bemutatott tényeket. Franco hatalomra kerülésének idején játszódik, de egy író szemszögéből bontakoznak ki az események. Sajnos én nem ismerem ezt az írót és a Franco korszakot sem tudom értékelni mondjuk a Ceausescu korszakkal összevetve. Ettől függetlenül nagyon érdekes volt és persze szép is.

Bad Boys (1995): Úgy emlékeztem erre a filmre mint egy vicces és pörgős akciófilm. Sajnos egyik szempontból sem állja meg ma már a helyét.

Henry & June (1990): A Brassai wikipédia oldalát olvasgatva találtam erre a filmre, mármint, hogy megjelenik benne. Meg persze ismertem a Henry Miller és Anaïs Nin történetét, bár a June történetét meg nem. Az a baj, hogy én nagyon érdekesnek tartom a Miller és Nin kapcsolatát, de nem csak szerelmi, hanem irodalmi szempontból és hát ez a film nem akart irodalomkritikát csinálni, inkább szép nőket mutogat gyakran nem túl sok ruhában, ami 90-ben lehet, hogy ugyanakkora polgárpukkasztás volt mint a Miller és Nin könyvei a 40-es években, de ma már messzire nem olyan érdekes. Azért van benne egy-két jól megkonstruált jelenet, például a zárójelenet is. És Brassai is készít benne pár fotót és zsineggel mérik a fókusztávolságot (gondolom, semmit nem tudok a 30-as éves fotográfiájáról).

a bili kiborult, de a kormányt nem rántották el

Volt egy jó kis kormányválság múlt héten és azelőtt. A nemzeti liberális miniszterelnök kirúgta az ország megmentésén ügyködő egészségügyi minisztert valami ócska mondvacsinált okkal. Ezért az ország megmentésén ügyködők nagyon bepipultak és a miniszterelnök távozását követelték, de az persze nem akart elmenni. És nem is ment végül, megegyeztek a semmiben és minden megy tovább a régi kerékvágásban. Sem igazi liberalizmus, sem országmegváltás nem igazán megy, de hát ezt tudtuk eddig is.

Én abban bízom, hogy mire a mestint felnő oda, hogy elkormányozzon egy olyan országocskát mint Románia, a politikai osztály annyira elveszti a hitelét, hogy az emberek könyörögni fognak egy kis terminátorért ami megszabadítja őket az örökös cirkusztól.

Egyébként jó úton haladunk, az istenadta nép sokkal jobban bízik a katonaságban meg az egyházban mint a politikusokban. Ebben a két dologban nagyon jó lesz a mestint, már tudom is mi lesz a vallás neve: szingularitáriusok gyülekezete a rézdróton. :)

Zene.

egy jó kis fun prod így vasárnap estére, a film elé

Ez egy nagyon vicces kis videó, híres Amiga zenék acapella remixe.

Nemrég volt a Revision 2020, ott mutatták be. Kicsit elgondolkodtam akkor a szénán, hogy mit tartogat a jövő és hát szerintem nagyon vagány lesz. El fog jönni nemsokára az idő, amikor a mesterséges intelligencia fejlesztők is felfedezik majd a demókat mint egy jó kis feladatforrás. Főként az elején, amikor még csak 8 bites gépekre készült rengeteg demóból fogják megtanulni a mesterséges intelligenciák az assembly programozást, szerintem nagyon érdekes lehetőségeket fog majd teremteni. Lehet eljön végre az, hogy automatikusan konvertálhatunk demókat egyik platformról a másikra. Akkor végre kiderül, hogy a hatvannégy jobb mint a spektrum.

Gondolom ez nagyjából akkor fog kezdődni, amikor végre megoldják az eredeti Rogue végigjátszását reinforcement learninggal. Már foglalkoznak ezzel, szóval nem kell sokat várni. Igaz, a Starcraft 2 megoldása késik, mintha a Deepmindot nem érdekelné annyira ez a dolog. Vagy az is lehet, hogy egyből a kommentárt is be akarják tanulni hozzá. Az mekkora cucc lenne.

Na szóval, lehet, hogy ezentúl néha demó is lesz linkelve a poszt alatt, termés az van rendesen.

a gazdasági válság jelei

Április elején még így nézett ki a Mall bejárata:

 

Két napja meg már így néz ki:

Nem is tudom mikor láttam utoljára reklám nélkül.

Na nem kell aggódni, lesznek még reklámok, csak ki kell várni. Ha más nem, akkor egy nagy "Ez a mall eladó" reklám biztos lesz még.

a szegénység rezilienciája

Románia is fog kapni sok pénzt az EU-tól, hogy a jövőben ne viseljék meg annyira a világjárványok. Az a gond, hogy a terv fontos részeit amit Románia be akar nyújtani, még benyújtás előtt visszadobták, ezért módosítani kell.

Ez olyan és annyi szinten ironikus, hogy nem tudok elmenni e mellett a hír mellett. Sajnálom, de röhögnöm kell.

Szóval Románia öntözőrendszert meg utakat akar építeni, de az EU szerint ez nem kóser, mert ez nem reziliencia. Pedig pont hogy az, ha azt akarjuk, hogy az ország ne néptelenedjen el, akkor a hiányzó fejlesztéseket meg kell tenni. Márpedig a román mezőgazdaságot nagyon sújtja és még jobban sújtani fogja az éghajlatváltozás, az öntözőrendszer elengedhetetlen kellék lenne már most is.

A vicces persze az, hogy Románia imádja a centralizált döntéshozatalt és a hivatalnokok íróasztal mögüli mindentudását. Ha néha valamit meg is próbál decentralizálni, az első kis probléma felmerülésekor egyből a centralizálás vetődik fel mint megoldás, mert a központban bezzeg jobban tudták volna és a helyes parancsot adták volna ki. Főként imádják ezt az elvet akkor követni, amikor a magyar kisebbséget érintő dolgokról is van szó. Na de most a fagyi rendesen visszanyalt.

Az meg tényleg vicces, hogy ez esetben a kormánynak igaza is van, mert tényleg utakra és öntözésre lenne a legnagyobb szükség, igazából erre kéne költeni az összes pénzt, fölösleges digitalizációra elpancsolni pár milliárdot, mert olyan szar megoldások lesznek, amelyeket amúgy is újra kell majd csinálni. Persze, lehetne mondani, hogy valahol meg kell kezdeni a fejlesztést és az első rendszerekből majd tanulnak a fejlesztők meg projekt menedzserek, de ez sem igaz, mert sokkal jobb lesz majd, ha egyszerűen majd telepítjük a németek meg finnek által készített nyílt forráskódú államszervezési rendszereket és néhány konstanst majd finomhangolunk a "nemzeti sajátosságok" alapján.

Zene. Az új CHVRCHES, valahogy már ez sem az igazi, de a klipnek számomra Blade Runner hangulata van és az jó.

miért is? nem, nem azért.

Miért is írom én ezt a blogot? Az egyik indok, hogy emlékeztet rá, hogy ne vegyem magam túl komolyan soha. Ha belegondolok, hogy mennyi időt beleöltem az agyatlan bejegyzések írogatásába, mindjárt rájövök, hogy valami baj van odafönt, szóval nincs miért a komoly dolgokban elvárjam, hogy minden tökéletes legyen. Sőt, a tökéletestől nagyon messze vannak a dolgok. De minden napra jön a következő.

Zene.

az játék előrehaladottáról

Újabb videót tettem fel.

Ezúttal nem túl hosszú a szöveg, ugyanis csak fényeket tettem be. Végre egy kicsit dolgozgattam tisztán grafikai dolgon, valamikor nagyon kedveltem az ilyen dolgokat, csak hát tisztában vagyok, hogy az én játékom nem annyira a grafikáról fog szólni, ezért mind olyan dolgokon dolgoztam, amelyeknél minél nagyobb szabadságra volt szükségem a kísérletezéshez, ezért a grafikát minimumon nyomtam, hogy ne kuszálódjon bele a többi rendszerbe. Animációt pl tényleg csak akkor fognak kapni a figurák, amikor a teljes mesterséges intelligencia rész készen van és már nem szenved olyan változtatásokat amely az animációra hatással lehet.

Na jó, szóval fények. Hát egyelőre statikus fények, lightmappel megoldva, jó kis régi módszer ez, de én szeretem és szerintem elég is lesz nekem, nem nagyon hagyok majd elég időt a játékosnak, hogy azon filózzon, hogy a karakter miért nincs árnyékban, ha a fal mögötte árnyékban van. Persze lesznek majd mozgó fények is és még árnyékot is fog néhány vetni, de ez az alap árnyékolás lesz, semmi nagyon fenszi.

Azért is jók a lightmapok, mert így megoldottam, hogy vérpacák is fröccsenhessenek majd a falakra. Ez is egy relatív egyszerű effektus, de nagyon hatásos. :)

Hát kb ennyi most, lehet valamikor lesz egy filozofikusabb bejegyzés is arról, hogy miért írom én meg ezeket a régi dolgokat, amelyek már egy klikkel is elérhetőek a modern játékfejlesztő rendszerekben. De nem ma, ma egy nagyon buta kis bugot kergettem egész nap és még csak meg sem oldottam, hanem csak nem nagyon látszik. :)

Dolor y gloria (2019)

Almodóvar legújabb filmje. Nem rossz, de valahogy egy kicsit lapos és nincs benne nagy üzenet sem. Viszont jócskán önéletrajzi ihletésű, szóval akkor kicsit olvasgattam a mesterről a wikipédián.

Érdekes, hogy már a kezdetektől mennyire elszántan akart filmekkel foglalkozni, super8-ra készítette az első amatőr filmjeit még hang nélkül, mert ahhoz stúdió kellett, az otthoni vágáshoz gondolom elég volt az olló. Vetítéskor meg ő maga mondta alá a dialógust és egy kazettáról játszotta vissza a zenét. Nem semmi lehetett.

Arra gondolok, hogy mostanában már nem nagy dolog beszerezni a kellő technikai hátteret, ha valaki filmeket akar készíteni. Valószínűleg egy 100 dolláros mobiltelefon már teljesen elég, ha az ember nem akar nagyon speckó dolgokat csinálni. Azon a telefonon már meg is lehet vágni a filmet és zenét is lehet rakni alá. Sőt, mostmár a terjesztés sem gond, lehet pakolni a jótúbra a cuccokat orrvérzésig. Lehet, hogy most nőnek fel a jövő Almodóvarjai, most még mindenki beszól nekik jótúbon, mint ahogy a mesternek is tuti beszóltak anno, amikor az első filmjeit készítette, de ők ki fognak tartani.

Vagy nem. Lehet, hogy a jótúb megnyomorítja a sarjadó tehetségeket, mert mindenki a hálivúdi blokkbászterekhez méri magát rajta.

Meglátjuk, egyelőre én még nem hallottam senkiről aki jótúberből lett volna profi filmes.

Zene. Rájöttem, hogy a filmes posztokhoz berakhatom a zenéjüket, nagyon sok minden fent van a jótúbon. Bár meg kell vallanom, ezt többet hallgattam ma. Szeretem a fúvósokat. :)

Britannia (2017-

Van ez a sorozat, Britannia a címe. Történelmi témát dolgoz fel, Aulus Plautius hadjáratát a mai Anglia területére, de persze nem a történelmi hűség az elsődleges szempont. Szóval a társalgás teljesen modern módon és nem nagyon leplezetten modern témákról zajlik. A történelmi háttér persze nagyjából megfelel a valóságnak, csak a karakterek és a viselkedésük modern és ez szerintem nagyon jól működik. És persze van benne rendesen misztika is, elvégre az istenek akkoriban még sokkal többet foglalkoztak a világgal és sokat szórakoztak azzal, hogy az emberek életét összekuszálják. Talán ez a legérdekesebb az egészben, ahogy az isteneket látják a szereplők, ahogy én látom az isteneket a saját világomban és az övékben és ahogy azok megnyilvánulnak. Igen, a tudatmódosító szereknek komoly szerepe van a sorozatban. :) Az gondolom a Game of Thrones hatása, hogy hullanak a főszereplők mint a legyek, de legalább növeli a kiszámíthatatlanságot.

Zene. Mikor fog egy ilyen dídzsé ilyen zenével egy szettet nyomni?

a zélet elviselhetetlen egyszerűsége

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy semmi. Ez a nagy semmi addig izgett-mozgott, amíg egyszer csak tágulni kezdett és kicuppant belőle egy egész univerzum, csillagokkal, bolygókkal, meg ami még kell.

Szép volt ez az univerzum, de egy kicsit unalmas, ezért a kis izék benne addig izegtek-mozogtak, amíg sejtté álltak össze, aztán már a sejteken volt a sor, hogy izegjenek-mozogjanak. De azok rájöttek, hogy nem csak izegni-mozogni jó, hanem osztódni is, így lassan egyre több és több sejt lett.

Egy szép napon az egyik kis sejt bekapta a kuzinját és ezzel elkezdődött a sejtek között a versengés, amelyik bekapta a közelben levőket, az tovább osztódott, az amelyiket meg bekaptak, már nem osztódott tovább. Így lassan kezdtek kialakulni a domináns sejtvonalak. Egy idő után a sejtek arra is rájöttek, hogy ha egymásba akaszkodnak és együtt dolgoznak akkor jobb eséllyel kapják be ők a kuzinokat.

Arra már senki nem emlékszik, hogy az első többsejtűek megjelenése előtt vagy után, de néhány sejt sütkérezett egy kövön amikor egy fene nagy aszteroida becsapódott a bolygójukba és ők megkezdték a hosszú útjukat az univerzumon keresztül egy olyan bolygóra, amelyről aztán a kuzinok még párszor tovább mentek míg végül megállapodtak egy Föld nevű bolygón.

Átlagos kis bolygó volt ez a Föld, se nem túl meleg, se nem túl hideg, a sejtek egy része jól érezte magát és fenemód elszaporodtak a sok izgés-mozgásban.

Egy adott ponton már azon kapták magukat, hogy a teljes bolygót beterítették mindenféle állatok alakjában amelyek az őseik jó szokásait követve vagy megették egymást, vagy elmenekültek egymás elől.

És akkor a majmok fajának egyik egyede elkezdett fura módon járni és a többi állat elejtésében is nagyon sikeressé kezdet válni és egy egész kis alfajt alakított ki az évmilliók során. Ezt az alfajt embernek kezdték nevezni a tagjai.

Az emberek aztán rengeteg vicces dolgot csináltak, megtanultak kommunikálni egymással, aztán rájöttek, hogy a kommunikáció veszélyes, ezért inkább úgy döntöttek, hogy limitálják az emberek számát akivel egy egyed kommunikálni tud és kialakították a nyelveket. Aztán a nyelvekből kialakították a kultúrákat, hogy hatékonyabban kommunikáljanak összetett célokat egy csoporton belül. Nemsokára megjelentek a vallások és rögtön sokkal okosabbnak érezték magukat, amikor a társaikat legyakták a baltával. Aztán a baltát lecserélték íjra, majd géppuskára és olyan jól belejöttek az öldöklésbe, hogy vagy kétszer nagyon túltolták a dolgot és egy kicsit elborzadtak maguktól. És akkor egy kicsit hangot kaptak azok, akik feltalálták az összes valamire való dolgot, mint az irodalmat, a zenét, a mozit és a mosógépet, hogy talán jobb lenne, ha kicsit próbálnánk elfelejteni azt, ami olyan jól ment még egysejtű korunkban és úgy viselkednénk, mint a teremtés igazi koronái, aminek egyébként feltétel nélkül hisszük magunkat.

És akkor egy kicsit nyugi jött, legalábbis a bolygó nagy részein és az emberek még jobban elszaporodtak és kezdték lebontani a régi határokat, egyre többen tanulták meg más emberek nyelvét, egyre többen mentek mások országába szerencsét próbálni és ebből a nagy izgés-mozgásból aztán az lett, hogy megjelent a digitális számítógép ami aztán már gigaherzeken képes rezegtetni a sok kis bigyójában a delejt és ez a fene sok izgés-mozgás lehetővé teszi, hogy az emberek egymással kommunikáljanak és már nem csak a saját nyelvükön, hanem absztrakt nyelveken is, amelyeket direkt a számítógépek tanítgatására fejlesztettek.

Lassan az emberek olyan okossá tették a számítógépeket, hogy már őket is túlszárnyalták a gondolatok képzésében és a velük való műveletvégzésben. És akkor a sejtek úgy döntöttek, hogy jobb lesz, ha bebújnak a számítógépekbe, mert azok hiba nélkül le tudják másolni az információkat és így csillagközi hálózatokat tudnak létrehozni amelyek az egyedek fénysebességgel tudnak közlekedni, ami még így is baromi lassú lenne egy élő szervezetnek, de egy digitális életformának már csak annyit jelent, hogy két taktus között nem milliárdod másodperc telik el, hanem pár ezer év, de az elosztott tudata amúgy is rég feladta, hogy egy koherens énképet fenntartson, ami amúgy is csak egy időleges megoldás volt a célok kiválasztására amikor a sejt már embernek hitte magát.

És így a kis sejtek bezárták a kört, lemondtak a biológiai létről és digitálisra tértek át, amely sokkal veszélytelenebb és sokkal expanzívabb. Azokért a társaikért, amelyeket megettek, vagy ha elhasználódott a testük, akkor átadták azt a földben izgő-mozgó kuzinoknak elfogyasztásra, fényévenként egy gyertyát gyújtottak. Virtuálisat, természetesen.

Zene.

hümmm

Most nemrég realizálódott bennem, hogy mennyire igazságtalan már most is a román nyugdíjrendszer. Azt eddig is értettem, hogy nekem már senki nem fog nyugdíjat fizetni, de nem gondoltam volna, hogy már most is úgy vannak beállítva az arányok, hogy egy átlag ember 2.5x többet fizet be a nyugdíj kasszába mint amennyit kiszed belőle. Itt a videó a számokkal és itt van a lényeg egy képben, gondolom ez még változni fog a következő években, ezért jó nem elfelejteni.

Mondjuk én most éppen nem fizetek ilyen adót (tekintve, hogy semmilyen jövedelmem nincs), de azt hiszem, megpróbálom ezután úgy intézni, hogy ne is fizessek, mert ez tényleg elég szemétség ami nálunk megy a "speciálisokkal". Aztán majd a jó Isten, meg a szingularitás legyen velünk.

Zene.

ha nem viszi el a 2% a kapitalizmust, akkor elviszi a krampusz

Vicces, hogy a 2008-as válságot az okozta, hogy a nagybefektetők nem tudták helyesen megítélni az ingatlanhitelek bedőlési valószínűségét. És mivel ahelyett, hogy felülbecsülték volna, inkább alulbecsülték, szép nagy buborékot fújtak a bizonyos derivált eszközökbe és összeomlott a rendszer és vitt egy csomó egyebet is magával.

A mostani krízisben a nagybefektetőknek elvileg semmi szerepe nincs, ez a nem rendesen megsütött denevérek krízise.

Vagy nem-e?

Nem lehet, hogy az utolsó krízis után elég jól beszabályozták a befektetési piacot, de a kapitalizmus mindig talál valamit amit a végletekig feszíthet és ez most éppen az ember és a vadállatok közötti határvonal volt és ennek köszönhető az, hogy átugrott a vírus a denevérekről az emberekre.

Remélem, hogy a megoldás most is az lesz, hogy jobban szabályozzák ezt a területet, a gond csak az, hogy az éghajlatváltozás még mindig Damoklész kardjaként leng a fejünk felett.

Van egy olyan sejtésem, hogy a következő nagy válságot már az éghajlatváltozás fogja okozni.

Persze nálunk, Romániában, szerintem a jövő év szava a burnout lesz. Érdekes lesz, amikor a teljes orvosi gárda burnouttól fog szenvedni.

Zene. Moroder nagyzenekarral.

nyelvtanulás ha meggyütt a szingularitás

Ma azon gondolkodtam, hogy ha meggyün a szingularitás, akkor milyen lesz nyelveket tanulni. Illetve milyen lehetne.

Szóval a mostani nyelvtanulás egyik problémája, hogy teljesen másképp zajlik, mint ahogy az anyanyelvét tanulja valaki. Talán a szingularitás segíthet majd abban, hogy újra gyereknek érezzük magunkat egy virtuális világban és a szüleink mutogassák nekünk a dolgokat és megnevezzék őket, csak persze a cél nyelven. Mi meg csak pörögnénk.

Persze ha valaki nem akar gyerek lenni, akkor tanulhatna nyelveket dögös csajoktól/srácoktól/diversztől egy szép virtuális parkban ülve és közben minden érzékszervvel beszívva a tanult fogalmakat. Szerintem olyan szomorú az, hogy hiányzik az összes modalitás, ami azt jelenti, hogy mozdony, amikor a mozdony szót tanuljuk idegen nyelven.

És persze nem kéne félni, hogy a virtuális beszélgetőpartnerünk kinevet, ha hülyeséget mondunk, mert be lenne szépen programozva, hogy legyen jól nevelt.

És persze egyszer majd eljön az is, hogy pár perc alatt benyomják az agyunkba a kellő változásokat neurális szinten és olyan lesz mint a Mátrix, percek alatt meg lehet tanulni kungfuzni vagy kínaiul.

Én azért mégis azt választanám, hogy a szüleim tanítsanak koreaira és együtt sétáljunk Szöul utcáin.

Zene.

oltakozás után két nappal

A karom picit fáj, azon kívül nincs más szimptómám.

Közben kiderült, amit sejteni lehetett, hogy az Astra-Zeneca oltás ritka esetben vérrög képződést okoz, de mint a statisztika mutatja, nagyon kicsi az esélye, ezért bátran vállaltam az AZ oltást és beveszek 100 mg aszpirint naponta vízben oldva.

Holnaptól visszatérünk a rendes kerékvágásba, véget ér az oltakozás téma.

Zene.

oltakozás után egy nappal

Egy kicsit fájt a karom, volt 37.3 lázam és eléggé levert voltam, de ez nálam egyre gyakoribb, nem biztos, hogy az oltakozás eredménye. Szóval semmi komoly, csak ez nap amit ellazáztam, mint annyi másikat is. :)

oltakozás

Ma engem is beoltottak Astra Zenecával. Mivel sok embernek gondja van az osztással és nem tudja, hogy a 2 a 100-hoz sokkal nagyobb mint 1 a 600000-hez, nekem is sikerült regisztrálnom és oltakoznom. Már alig várom a nyarat...

biggus péntekusz

Ma van nagypéntek. Én nem vagyok sem vallásos, sem Istenben nem hiszek. Most viszont a Jézus Krisztus Szupersztárnak a vége felé jár a jótúbon elérhető verziója és én azon gondolkodom, hogy nálunk Júdás messze nem annyira fontos karakter mint a nyugati kulturális Jézus feldolgozásokban, pl. a JCS-ben. Meg a Kazandzákisz könyvében is ha jól emlékszem, Júdás volt a másik főszereplő, az egyetlen fickó aki Jézushoz mérhető küldetéstudattal rendelkezett.

Mondjuk engem most inkább az gondolkodtat el, hogy hogyan lehet az, hogy ebben az országban több ember hisz abban, hogy Jézus meghalt a bűneinkért majd 2000 éve, mint abban, hogy a vakcinák működnek és az egyetlen valós megoldást kínálják arra, hogy a legkisebb emberáldozattal vészeljük át ezt a járványt.

Azt hiszem, a vakcina a mai nap Jézusa, de hiányzik a Júdás hozzá, csak Péterek vannak, de azokból sok.

Hmm.

Igazából arról akartam írni ma, hogy a Rodionról szóló dokfilm egy olyan jótúb csatornán volt, amelyen román filmek, dokfilmek és rövid filmek találhatóak, teljesen legálisan. Az a gond, hogy nekem nem nagyon jön be a román film termés, de azért néha meg fogok próbálkozni egy-két alkotással és ha találok valami jót, akkor lesz rá link. Pl. ez a rövid film egész jó. Megtalálható még a Jó utat is, emlékszem minden ezzel a filmmel volt tele 2004-ben. Nem ajánlom, de mazochisták végigpörgethetik. Azt hiszem, a pörgetés a legjobb dolog amit a jótúb adott a filmvilágnak. Ott van még a Moartea domnului Lăzărescu is. Ezt sem ajánlom, Cannes ide vagy oda.

Zene. JCS. Júdásra talán jobban oda kéne figyelni megint.

az játék előrehaladtáról

Szóval van új videó a játékról.

Most elég sok idő telt el a legutóbbi videó óta, azért mert amin most dolgoztam, az egy kicsit bonyolult dolog. Szerencsére az én kockákból álló világomban nem olyan nagyon bonyolult, de lehet, nem ártott volna elolvasni egy kicsit az irodalmat a témában. Szóval a láthatóságon dolgoztam. Ez nagyjából azt jelenti, hogy megpróbáljuk megjósolni, hogy egy pontból melyek azok az objektumok amelyek láthatóak és csak azokat rajzoljuk ki. Van egy fontos szabály a láthatóságban, hogy nem szabad alulbecsülni a láthatóságot, azaz látható dolgokról hibásan azt mondani, hogy nem láthatóak, mert akkor hibás képet kapunk és az a legrosszabb, ha elkezdenek előtűnni dolgok olyan helyeken, ahol már eddig is látnunk kellett volna őket. Ezért aztán egy kicsit inkább felül szokták becsülni a láthatóságot, azaz olyan dolgokról is azt mondjuk, hogy láthatóak, amelyek valójában nem azok, majd megoldja a többi rendszer, hogy szépen az őket eltakaró dolgok valójában is eltakarják őket.

Na most voxeles világokban, azaz az én kis kockáimnál, azért könnyebb egy kicsit ez a dolog, mert általában a kockák sarkainál kell eldönteni, hogy mi látszik onnan és elég könnyű reprezentálni az üres teret, amin átmegy a fény és minden vele szomszédos tárgy láthatóvá válik, meg a nem üres teret is, amin nem megy át a fény, tehát ami a hátánál van, az nem látszik. Egy pontból. De lehet, hogy egy másik pontból meg látszik. Szóval nem olyan nagyon könnyű ez a feladat így sem, de engem nagyon rég óta érdekel és most jó volt egy kicsit olyan dolgokon dolgozni, amelyekre nem tudtam a választ. Rajzolgattam rendesen papírra a vonalakat meg festegettem a négyzeteket.

Az algoritmus egyébként nem túl bonyolult, egy kicsit még lehet finomítgatni valószínűleg, de azt majd legközelebb. Szóval röviden az algoritmus annyi, hogy először megkeresi az üres teret, azokat a kis kockákból nagyobb téglatestekbe csoportosítjuk, majd ezeket is még nagyobbakba, amelyeket láthatósági nódusoknak nevezek, persze a nódusnak itt nincs értelme, mert nem igazán értelmezem fa struktúrában ezeket, inkább csak egy egyszerű gráfként. Szóval miután megvannak a láthatósági testek, utána meg kell állapítani, hogy melyek látszanak melyekből, ez egy kicsit lassú folyamat, de én találtam egy elég gyors megoldást, az üres tér kitöltésével, konvex alakzatban, féle-forma. Egy kicsit talán túl felülbecsüli a láthatóságot, de gyors és a mostani grafikus kártyák ezzel már megbirkóznak, főként ha egy kicsit segítek is nekik egy kis mélységi rendezéssel és mélység gyors meghatározásával, ami nekem a kockákkal egy könnyű feladat.

Szóval alapvetően ez most egy fontos lépés volt abba az irányba, hogy jó nagy világokat tudjak alkotni amelyek futási ideje csak a lokális bonyolultságtól függ.

A videó első felében csak kolbászolok a pályán és az látszik, hogy nem tünedeznek elő és el a falak fura módokon, tehát nem becsülöm alul a láthatóságot. A második felében meg azt lehet látni madár távlatból, hogy mit is rajzolok ki. Néha egészen sok mindent kirajzolok a pályából, ott lehet, hogy kicsit sokat is, de vannak helyek ahol szépen eltűnik a pálya, csak néhány fal marad. Az egész attól függ, hogy milyen tágasak az ajtók és mennyire néznek egymással szembe, ha nagyon sok időm lenne, a pályagenerálást is akár összeköthetném a láthatóság számolással és csak olyan pályákat generálnék, ahol mindig kevés dolog látszik.

Na legközelebb talán már kicsit jobban fognak kinézni a dolgok, bár talán mégsem, vissza kéne már tenni az ellenfeleket, már teljesen idegen az a kód. Szerencsére ők is jól ki tudják használni a láthatóságot.