Ma azon gondolkodtam, hogy ha meggyün a szingularitás, akkor milyen lesz nyelveket tanulni. Illetve milyen lehetne.
Szóval a mostani nyelvtanulás egyik problémája, hogy teljesen másképp zajlik, mint ahogy az anyanyelvét tanulja valaki. Talán a szingularitás segíthet majd abban, hogy újra gyereknek érezzük magunkat egy virtuális világban és a szüleink mutogassák nekünk a dolgokat és megnevezzék őket, csak persze a cél nyelven. Mi meg csak pörögnénk.
Persze ha valaki nem akar gyerek lenni, akkor tanulhatna nyelveket dögös csajoktól/srácoktól/diversztől egy szép virtuális parkban ülve és közben minden érzékszervvel beszívva a tanult fogalmakat. Szerintem olyan szomorú az, hogy hiányzik az összes modalitás, ami azt jelenti, hogy mozdony, amikor a mozdony szót tanuljuk idegen nyelven.
És persze nem kéne félni, hogy a virtuális beszélgetőpartnerünk kinevet, ha hülyeséget mondunk, mert be lenne szépen programozva, hogy legyen jól nevelt.
És persze egyszer majd eljön az is, hogy pár perc alatt benyomják az agyunkba a kellő változásokat neurális szinten és olyan lesz mint a Mátrix, percek alatt meg lehet tanulni kungfuzni vagy kínaiul.
Én azért mégis azt választanám, hogy a szüleim tanítsanak koreaira és együtt sétáljunk Szöul utcáin.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése