Kéne írni arról, hogy miért gondolom azt, hogy soha nem látott gazdasági krízis előtt állunk, de belegondolni is rossz. De ha már tegnap kibújt a szög a zsákból és írtam egy félkész bejegyzést az ingatlanpiacról, mármint csak arról, hogy szerintem véget ért a növekedés egy jó időre, akkor már írjunk egy félkész bejegyzést erről is.
Az a szerencse, hogy senki nem szól be (egyelőre) és nem gond, ha nagyon félkész a bejegyzés, mert következő nap lehet folytatni a témát, vagy akár a gondolatot is.
Szóval egyik mód ahogy a gazdasági krízisekre tekintenek az az, hogy valójában egy bizalmi krízis alakul ki és amíg azt fel nem oldják, addig nincs a krízisből se kilábalás.
Pl. a 2008-as krízis arról szólt, hogy mindenki abban bízott, hogy az ingatlanárak mindig csak növekedni fognak, bár elvileg mindenki tudta jól, hogy ez képtelenség. De amikor megállt az ingatlanárak növekedése, akkor egy csomó pénzügyi eszköz bedőlt, amit erre a hitre építettek és ez egy csomó járulékos ipart is magával sodort, a végén már senki nem bízott senkiben. A megoldás az volt, hogy a központi bankok elárasztották pénzzel a piacot, azt állítva, hogy ők bíznak a befektetőkben és a gazdaságban, csináljanak csak szépen amit akarnak és azok az egekbe vitték a tech részvényeket és mindenki tapsolt a szép nagy számoknak.
A mostani krízis abból indult, hogy a hiper-racionális világrend szépen alulbecsülte egy globális világjárvány lehetőségét, ezért nagyjából az egész világot letolt gatyával találta a koronavírus. Egyes országok össze tudták kapni magukat, talán azok, ahol a vezetők még nem gyújtották be a fék nyúz gyárat a problémák kezelésére. A legtöbb ország viszont bevette a gombócot rendesen.
Persze, megy a kommunikáció, hogy ilyen fellendülés meg olyan, de az egész teljesen alaptalan, akik ezt mondják, csak annyit tudnak, hogy már eddig meglévő vonalacskákat tovább hosszabbítanak és a végén összeadják őket egy végső vonallá. Csoda módon, valahogy mindig felfelé görbülnek ezek a vonalak. Persze, egész életükben ezt csinálták, most tuti nem tudnak mást csinálni. Ráadásul lassan azt is elkezdték hinni, hogy a vonalak általában azért görbülnek felfele, mert ők azt egy negyed évvel azelőtt úgy mondták és már lassan elkezdtek hinni a szavak mágikus erejében.
Szerintem most semmi oka nincs a vonalaknak felfelé görbülni és bár lehet, hogy sokan elhiszik, hogy van és a tevékenységüket erre állítják be, ami egy időre tényleg felfelé görbítheti a vonalakat, azért az alapvető problémát, a bizalmat abban, hogy egy ilyen ritka esemény nem fogja megint a világot letolt gatyával találni, még messze nem tudják helyre állítani. Egyelőre még a mostani járványt sem sikerült kezelni, hát akkor a következőt, vagy a becsapódó meteort, vagy a szupervulkánt, vagy az éghajlatváltozást, vagy azt, hogy a rókák átveszik a cicáktól a mémek főszerepét...
Ráadásul a járvány olyan társadalmi változásokat is beindított, amelyek amúgy is azzal fenyegetnek, hogy felrúgják az eddig megszokott világrendet. Ezzel is kéne kezdeni valamit, mégpedig gyorsan, ráadásul egy olyan világban, ahol az egyik iparág köröket fut a többi körül, de amely iparág harmincas tejfeles szájú srácok kezében van és képes arra, hogy rendszereket döntsön meg. Ráadásul arra is kiváló, hogy a világ összes baját ránk zúdítsa miközben a reggeli kávénkat szürcsölgetjük és meggyőzzön arról, hogy tényleg a pokolba fogunk jutni, ha így folytatjuk és nem engedünk elég teret a mackóknak a mémbolygón.
Nem lesz semmi az évtized ami előttünk áll.
A rókák kedves állatok, csak úgy mint a mackók is. Képen.
Zene. Azért arra is jó a tech, hogy egy venkúveri utcazenészt hallgathassunk általa.
Pikszelek. És lehet marxista ihletésű kollázsokat is nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése