Akarok kezdeni egy bejegyzéssorozatot az önismeretről meg az emlékekről, de az önismeretes bejegyzésen még kell agyalnom egy kicsit, ezért kezdek egy konkrét emlékkel (egyébként nem sok lesz azt hiszem, általában a rossz dolgok maradnak meg, inkább magáról az emlékezésről mint a gondolkodást támogató folyamatról akarom tisztázni magamnak a gondolataimat), amit le akartam írni, mielőtt elfelejtem.
Szóval valamikor az 5-8-as osztályok egyikében történt az, hogy az egyik osztálytársam a magyar óra előtti szünetben, amikor általában a házikat írtuk a földön, egy fiktív regény összefoglalóját írta le a házi olvasmányos füzetbe, amit az adott órán kellett leadni. Tette ezt azért, hogy kreatívan tiltakozzon a házi olvasmányok inflációja ellen, hiszen azt is értékelték, hogy hány könyvet olvastunk, meg persze azért is, hogy bemutassa, a 90-es évek káoszában a diákok igenis több élvezetet találtak a ponyvairodalom olvasásában, mint a magas irodalméban. Tette ezt úgy, hogy a földön ült és én mellette ültem és miközben írta a fiktív összefoglalót, mesélte nekem a cselekményt. Szóval ennek a fiktív könyvnek valami olyasmi volt a címe, hogy "A skorpió tollai" és egy vadnyugati történet volt, a cowboy főszereplő nevére nem emlékszem, de az indián főszereplőt hívták Szarvas Hybának. Egyébként lehet, hogy ezt nem ő találta ott ki, talán volt valami magyar ponyvaregény, még a borítójára is emlékszem, mintha a Monument Valley vagy valami hasonló fotóra volt rárajzolva egy cowboy vagy egy indián. Mindenesetre ez a Szarvas Hyba azóta itt él a fejemben és mostanában rájöttem, hogy hiba szót igazából hybának kell írnom, mert minden dolognak hordoznia kell legalább egy referenciát a kontextusára. Meg aztán, sokféle hiba létezik, végzetes, bődületes, apró, ismétlődő, stb. de igazán csak a szarvasnak jár ki a hyba írásmód. És valahogy engem is csak a szarvas hybák érdekelnek leginkább a többire mintha nem lenne elég időm. Lehet valahol belejátszott a Tollaskígyó is a dologba, de az is lehet, hogy csak utólag kapcsolódtak össze a gondolatok a fejemben.
Talán egy mesterséges intelligencia egyszer megfejti, hogy miért ez a legfontosabb emlékem az egész 5-8 osztályból, szerintem nekem soha nem fog sikerülni, de erről majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése