Az egyik ellenvetés amit gyakran használnak a halál utáni digitális vagy biológiai új élet ellen az, hogy idegen érzés lenne számunkra az új élet. Ez néha nekem is megoldhatatlan problémának tűnik, néha meg triviális nüansznak. Ha pl. meghallom a hangom felvételét, már az is nagyon idegen számomra, el nem tudom képzelni hogyan fogadhatják el mások azt a produkciót az én hangomnak, hiszen én utálom. Joscha azt mondja, hogy valójában már amúgy is amit magunkról gondolunk, annak nincs sok köze a fizikai valósághoz, amiben élünk, szóval szubsztrátumot váltani természetes dolog lesz (talán a szinkronizálás eltart majd egy darabig, de nem lepődnék meg, ha arra is lehetne jó prediktív modellt készíteni és pár másodperc alatt lezavarható lesz).
A kérdés már csak az, ki mennyire akar digitalizálódni.
Demó.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése