GTA3

Múlt héten nagyjából teljes két nap játszással befejeztem a GTA3-at. Első nap nagyon élveztem, második nap egy kicsit sajnáltam már rá az időt, de azért nem tudtam letenni, aztán éjjel kettő körül nagyon befejező küldetés szaga lett a dolognak és másfél óra alatt sikerült is befejezni. Persze, sok küldetést nem játszodtam végig, a repülővel sem sikerült felszállnom, hogy vessek egy pár távoli pillantást Liberty City-re, de nem nagyon akaródzott már játszani, pedig ugye nemlineáris meg minden, de elvileg a végső küldetés ugye a legnehezebb és nem volt kedve halomra lődözni a sok népet, nem nagyon hatottak meg a jamaikaiak problémái a kolumbiaiakkal. Szóval azt hiszem, csak a telefonos küldetéseket nem vittem végig, még a japi pasas küldetéseit is végigvittem, pedig tudtam, hogy át fogok rajta hajtani egy kolumbiai terepjáróval. A küldetések nem voltak olyan nehezek, de amikor a vezetésen volt a lényeg, az nem nagyon ment, azokhoz néha kellett egy-két óra, míg összejöttek. Ja, meg amikor öt csillagról kezdtem menekülni, az sem volt egyszerű, de egy kis szerencsével összejött, szerencsére a helikopterek elég későn érkeznek, a rendőr kordonokat pedig általában ki lehet kerülni a járdán, némi parasztáldozattal. Az is jó volt, hogy néha voltak gondolkodós, könnyített megoldások, pl. az egyik korai főnököt simán le lehet snipeolni. Nagyon szórakoztató volt vezetgetni a városbán, kár, hogy ebben még nem volt motorbicikli, azzal nagyon poénosakat lehetett esni a Vice Cityben. A küldetések elég változatosak is, bár nem tudom, melyiken szórakoztam a legtöbbet, a legjobban attól féltem, amikor le kell lőni az érkező repcsit, meg attól, amikor össze kell szedni a tengerbe ejtett cuccost, mert ez ugye öt csillaggal jár, elég nehéz aztán elevickélni a garázsig. Szerencsére lövöldözős küldetés sem volt sok, azok túl élethűek, nem túl könnyű az irányítás és hamar ki lehet nyiffanni. Lehet, gyakorta kellett volna venni kevlárt. Hmm, szóval jó kis játék volt, elég fílinges, mondjuk kicsit nehéz megérteni, miért olyan fontos az a nő a végén, semmit nem kavar vele a pasas közben, kicsit gyenge motiváció az utolsó küldetéshez, engem a bosszú sem nagyon fűtött, inkább az, hogy be kell fejezni a játékot. Ja, a rádiók nagyon jók voltak, csak kicsit kevés zene volt, de nagyon szórakoztató a klasszikus rádiót hallgatni és Traviatara száguldozni a városban és törni a kocsikat. Mondjuk, ha egy ködös hajnalon Nessun dormat is lehetett volna hallgatni, az lett volna a legtutibb. Egyébként néha nagyon igaz volt, hogy le kell tenni egy küldetést egy kicsit, mert később sikerül, pl. nagyon nem akart összejönni az a vezetgetős küldetés, amikor az úton szétszórt magazinokat kell begyüjteni egy dubicával, aztán amikor hajnali kettőkor fogtam neki és sokkal kisebb volt a forgalom, elsőre összejött. Egy másik küldetéssel is voltam így, hogy első nap éjjel nem akart sehogy összejönni, aztán másnap reggel egyből összejött. Azt hiszem, a San Andreas még várat magára azért egy kicsit, az azért túl nagy falat most.

Ma

Ma letöröltem egy kis bejegyzést, igazán ártalmatlan dolog volt, de igazán ártalmatlanul mennie kellett. Viszont megéreztem, hogy milyen jó érzés bejegyzéseket törölgetni... :))) főként az értelmetlen fajtájúakat.

Pozitív dolog, hogy megint találtam egy csomó okos blogot, egyes blogokból igen sokat lehet tanulni, ha megpróbálnék én is olyan lenni, akkor nem lenne gond azzal, hogy túl sokat írok. :)

Ugyanaz mint a tegnap, csak másképp

Aki sokat beszél, keveset tud. Vagy valami ilyesmit állít a nép bölcsessége. Ez még egy ideig azt hiszem, igaz lesz, legalábbis magamból kiindulva. Teljesen fölöslegesen csacsogok itt, most is arról akarok írni, hogy mostanában mennyire nem okoz örömöt az írás, bár ez is csak frázis, mert nem is tudom, mikor okozott örömöt. De mégis csinálom és persze, nem értem miért, de ez már kezd egyre kevésbé zavarni, ahogy ahhoz is hozzászoktam lassan, hogy olyan dolgokról olvassak, amelyeket nem értek, de valahogy a végére kell érni a cikknek, aztán lehet újra olvasni, vagy egy hasonlót olvasni. És már az sem fáj olyan nagyon, hogy annyi sok okos embert találok az interneten és érdekes dolgot, amikre mind nem lesz időm elolvasni. Sőt, mostanában már nem is úgy gondolom, hogy azzal kéne foglalkoznom, ami igazán érdekel, bár ez tudom, hogy csak időleges tévelygés. Mint ahogy a blogolás is, csak az túl gyakori tévelygés.

Aki sokat beszél, keveset tud. Ez a politikusokra kimondottan igaz. Amikor otthon voltam, megtudtam, hogy Gyurcsány kitálalt, vagy kitalált? Gondolom volt nagy ledöbbenés odaát, egy kicsit én is azért, bár valahogy innen úgy tűnik, meg a média általam elcsípett részleteiből is, hogy ezt már mindenki rég tudta, csak nem akarta elhinni. Kicsit arra gondoltam, hogy cikcikcik, nektek kellett, most megisszátok a levét, de aztán eszembe jutott, hogy én ismerek egész rendes embereket is odaátról, sajnálom őket. Persze, azért még mindig sokkal jobb a helyzetük mint mondjuk itthon, de ezt csak halkan mondom. Nahát, majd csak lesz valami, legalább nem csak én érzem magam szarul. :)))

Olvastam egy érdekes gondoltatot a linkelésről, ugyebár mostanában az emberek már gyakran nem linkelnek olyan esetben, ha a Google hamar kidobja a referált dolgot, nem kell megjegyezni. Viszont a Google algoritmusának pont a linkelés a lényege, semmilyen más dolgot nem vesz figyelembe (a jelenlegi technológiákkal elég nehéz is lenne nyelvi elemzésre támaszkodni még), szóval a Google a saját jóságának a csapdájába eshet, ugyanis az emberek nagy bizodalmának következtében romlik a minősége. Hehe, túl jónak lenni sem jó, régi filozófia, de nem gondoltam volna, hogy ilyen szinten is igaz lehet. Egyébként én meg nem félek a Googletől, meg az Iwiwtől, szerintem semmit nem ér igazán az általuk begyűjtött információ, túl zajos még ez a csatorna, egy guatemalai 5 éves gyerek is ugyanennyi információt meg tud szerezni rólam, ha akarja. Én általában cikkeket keresek, mostanában általában természetes nyelvek feldolgozásáról, gépi tanulásról, ritkábban még logikáról és grafikáról. De a tegnap láttam egy letölthető torrentet és meglepve tapasztaltam, hogy Las Vegas egyik legnagyobb zsugása egy román, úgy hívják, hogy Daniel Negreanu és szinte minden platformon jött ki vele játék. Kár lenne ebből a keresésből arra következtetni, hogy Vegasba akarnék menni, vagy akár érdekelne is a játék (khm, letölteném). Azt ne is említsük, hogy egy gépről hányan használhatják a netet, cookie ide, cookie oda, szerintem használhatatlan ez az adat, legalábbis amennyire én rálátok a mostani adatelemzési módszerekre. Persze lehet, hogy az NSA valamilyen ufós technológiákkal már megoldotta a nagy kérdéseket, olyan osztályozóik vannak, amik még a györgyfalviakat is szétválasztják a monostoriaktól, de nem hinném igazából.

Egyébként tegnap poénból leszedtem egy sakkprogramot és legkönnyebb fokozaton megvertem, igaz, véletlenül vettem észre, hogy matt lépésem van. :) Lehet néha még egy-egy gyorsat fogok játszani, vágyok egy kis stratégiai játékra is, bár a sakk az nem annyira az. Ki kéne már egyszer komolyabban próbálni a got is, az sokkal számításigényesebb játék, pedig sokkal egyszerűbbek a szabályai.

Újraolvastam a tegnapi posztot, eszméletlen milyen helytelenül írok. A fene vinné el az angolt, hogy abban nincsenek összetett szavak olyan gyakran mint a magyarban, teljesen átszoktam arra. Kijelenthetem, a nyelv mentális reprezentációja nem szótár alapú, vagy legalábbis teljesen, vagy legalábbis most így fél tizenegykor, kint tűző nappal, bent félhomályban, pizsamában, a napi blog túra kezdtetén.

Wow

Megy a net a bentlakásban. Ez jó a netelős hajlamaimnak, amik átvették a zuralmat a zéletem felett. Nem sokat aludtam a vonaton, lehet ezért találtam érdekesnek dolgokat, amiket ide most le is írok.

Valahol Vásárhely és Ludas között az egyetlen valamennyire sikeres alvási kísérletem égbekiáltó ordítozás szakította meg, amit a kalózok és a kapákkal felszerelt kissebbségibbek vittek végbe. A végén a kalózok leláncolták az ajtókat és végigzavarták a kissebbségibbeket a vonaton, mig azok hajlandóak voltak leszállni. Ingyen akartak utazni ugyebár, ezért álltunk jó tíz percet es semmi kis háltában.

A kocsárdi állomáson láttam, amint egy három év körüli gyermek játszadozik egy kopott palacsinta sütővel, aminek tiszta véletlenül zöldre volt festve valamikor a közepe és fehér kör keretezte. Aztán megjelent az ajtóban az anyukája és kiderült, hogy ő ügyel fel a vonatokra is, hálistennek, a kiengedés nem egy nagyon megterhelő feladat, meg a telefoncsörgésre való befutás sem. Mindenesetre a gyermek jól szórakozott és én is.

Kicsivel Torda előtt felszállt egy katona és illedelmesen megkérdezte, hogy van-e hely és hát volt. Én persze elkezdtem erősen kifele nézni, minek következtében észrevettem, hogy van ott egy katonai repülő tér, szépen kint várakozott vagy 10 vadászrepülő a felszállópályán, meg volt egy nagyobb teherszállító is. Jó, hogy lassan ilyeneket is észreveszek, eddig elkerülte a figyelmem, pedig már vagy három éve erre szoktam vonatozni. A katona Tordán leszállt és még jegye is volt, persze fél.

Amúgy meg minden meccsbe belenéztem, míg otthon voltam, én ilyen indulatos meccsekre nem emlékszem a régebbi vébékről, vagy csak az én emlékezetemmel van baj. Nemsokára kezdődik az új meccs, megnézem, mert most úgyis pár nap kihagyás jön.

Ballagás

Tegnap ballagott a tesóm, a vásárhelyi orvosin. Voltunk a családdal, szépen, mindkét rendezvényen. Merthogy az volt, hogy a románokkal közösen a sport csarnokban, az egyetemtől induló egy órás szó szoros ballagás után megvolt a nagy zsibongás is, amit a saccperkábé ötezer hozzátartozó művelt. A rektorok, dékánok és egyebek beszédeiben két visszatérő motívum volt, hogy kérik a hallgatóságot, hogy ne sportmérkőzés nézőiként viselkedjen és hogy mekkora felelősség az orvosi pálya és minden beteget egyenraguként kell kezelni. Ezután jött az ünnepélyes ebéd, amit mi a Laci csárdában vettünk magunkhoz, nagyon fincsi volt és szerencsére a hat fiatalabb elég messzire űlt a tizenkét idősebbtől, kellemesen cseveghettünk. Utána volt még egy ceremónia a református vártemplomban ahol négy felekezet papjai hintették az áldást és magyar tanárok is búcsúztatták a búcsúztatandó diákokat és megköszönték a szülők áldozatos munkáját. Ez egészen kultúráltan zajlott le, a végén még himnusz is volt, mindkét fajtából, ami számít.

Utána hazajöttünk, a tesóm ma még bankettezik, szóval ő nem jött. Szerencsére itthon van net, lehet pótolni a lemaradást, blogolást tekintve. :) Igazából sem írni sem olvasni nincs nagy kedvem. Egyébként mostmár mi is láttunk pár meccset, azt az ominózus Ausztrália-Horvátországot is, nagyon jól szórakoztunk rajta. Majd még írok.

Nyet

Mar harom napja nincs net a bentlakasban, most kijottem egyet emailt csekkolni. Semmi igazan fontos.

Halo

Ma hajnali négykor befejeztem a Halot. Úgy látszik, használt a mózerolásom a video kártya hűtésével, csak vagy ötször fagyott le a gép, a végén bírta vagy 5 órát. Jöhet a következő. (GTA3?)

Nagyon jó játék volt. Nem tudok róla jól írni, de érdemes kipróbálni azoknak, akik szeretik a lövöldét. Mondjuk én utoljára a Doomot vittem végig, persze nosztalgiából, pspn, de a legmodernebb is azt hiszem a Quake volt. Na ez nem olyan. Nincsenek kulcsok, egyetlen egy elágazást sem találtam, a pályák lineárisak, az ellenfelek viszont nem azok. És nagyon jól el van ez így találva, kevés ellenféltípus van, kevés fegyver, mégis a játékmenet annyira összeolvaszt mindent, mint még az én tapasztalataimban soha. A pályák elég változatosak, bár néha nagyon ugyanarra a témára épülnek, szerintem a modelleket is reciklálják egy az egyben, de ez nem baj persze, az akció teljesen élvezhetővé teszi azt, hogy ugyanolyan helyszíneken bolyongunk. Nagyon jól kihasználták a limitált hardvert a pályatervezők, ugyebár apró részecskékre van bontva az egész, hogy beférjen a memóba, de nagyon jó a ritmusa az egésznek, vagy az ellenfelek erősödnek kellően, vagy egy újabb pályaszakasz jön, amiben általában valami teljesen mást kell csinálni mint az előbb, szerencsére van elég jármű is, amikkel szórakozni lehet. A fokozatosság nagyon el van találva, pl. a legerősebb szörnyet az elején még csak biztos távolból kell lelövöldözgetni, egyre közelebb haladunk a pályák során és egyszer csak össze vagyunk zárva velük a girbe-gurba szobában. Persze, ha nem felejtettük ott a láthatatlanná tevőt az egyik sarokban és van páncélöklünk is, akkor nem okoznak gondot. A pályatervezés teljesen egyedi és nagyon hangulatos, árad belőle egyfajta hidegség és idegenség, érződik a méretekből és formákból, hogy ez a hely nem embernek lett tervezve. A sztori a játék hangulatával ötvözve nagyon bejött, egyébként standard gonosz faj, meg még gonoszabb mutáció ötvözete, de ahogy halad a történet, szépen kibontakozik az üldözőből üldözött motívum és az ellenségem ellensége a barátom. Van pár hely, ahol lehet nézni, ahogy az eredeti ellenség (covenant) és az új (flood) összecsap és elég vicces az egész. És persze ott van a titokzatos Halo is, ami aztán mindenkinek ellensége. A zene csodálatos, bár a játékot már letöröltem, a soundtracket azt hiszem még fogom hallgatni egy ideig. Egy baja van a játéknak, túl rövid, meg hogy a másodikat a Microsoft csak DX10-el fogja szállítani, ami meg csak Vistában lesz, fujjj. Persze lehet venni Xbox-ot, vagy akár 360-at, egyre jobban hangzik az ötlet. Vicces volt, hogy minimum két órát próbálkoztam a Final Run című küldetéssel és amikor már nagyon nem akart összejönni, akkor próbáltam ki egy ilyen légi alkalmatosságot ellopni és akkor már fel lehetett szállni a hídra és némi repkedés után tévedtem csak vissza a történet főszálához, talán ez volt az egyetlen elágazás. Jó lenne tudni mi van akkor, ha sikerül kinyírni azt a rengeteg covenantost, én normal nehézségen játszodtam, de nem sikerült, egyébként meg nem találtam túl nehéznek a játékot, legalábbis normal nehézségen. Dejóvolt, no.

Hmm, miért nincs erdélyi magyar játékújságírás? Talán mert nem hiányzik a fontos embereknek? Pedig a játékipar bruttó bevétele meghaladta a filmiparét, filmes folyóírat mégis van. :))) El vagyunk maradva, ennyi az egész, még nem értük el a kritikus tömeget, nincs egyáltalán erdélyi magyar játékipar (leszámítva talán Paliékat :), nemhogy amatőr valamire való játékok legyenek (leszámítva az ötödölőket és azokat a rémségeket, amiket kilencedik osztályban assemblyt tanulva írogattunk, gondolom jónéhányan). Talán eljön egyszer annak is az ideje.

Emlékek. Szatmáron, a kerek épület mellett volt egy könyvesbolt, ott lehetett kapni Chipre kazettákat, emlékszem, volt kék, zöld, piros borítójuk, eredeti román Basicben írt játékok volt, nekem nem volt Chipem, C64-em volt, meg aztán arra sokkal jobb cuccok voltak, de megvettem egy kéket, mert hát mégis csak hazai és Miklósnak meg volt Chipje. Volt rajta egy program, ami barcochbázott a játékossal és elég tűrhető dolgokat talált ki, emlékszem, nagyon bonyolult programnak tűnt akkor. Hehe, döntési fa, vajon entrópiával számolta ki a következő kérdést és ha igen, hogyan számolta a logaritmust? Emlékszem, volt valami olyan basic Chipen, amivel könnyen lehetett a karakterkészletet átdefiniálni, vagy az amúgy is könnyű volt? Hévízen, ahelyett, hogy úsztam volna, kockás füzetbe spriteokat rajzoltam és a sor végére szépen kiszámoltam tízes számrendszerben a 8 bit értékét, hogy lehessen bepötyögni. Bezzeg, ha úsztam volna, most nem fájna a hátam egy napi játék után. Viszont szerencsére másnapra elmúlik. Még.

Azt hiszem, be kell lássam végre, hogy gémer vagyok, a szívem mélyén. Kár, hogy most nagyon nem erre tartok. Lehet az, hogy a végén mégsem kerülnek a helyére a dolgok? Új műsorhoz, új férfi kell.

Vicces, hogy egy napi játék után megint újra fel kell fedezni bizonyos gondolatokat, érzéseket. Kíváncsi lennék, mi lenne, ha rendszeresen játszanék. Na nem sokat, csak egy kicsit, blogolás helyett. :)))

Tyeknikávocskájá

Ma vettem egy tv tunert, meg hozzá egy 5 lejes antennát, de vagy én nem értek a programjához eléggé, vagy nem tudom mi a baj, de nem fogja be nézhetően a cuccost. Valószínűleg az antenna a ludas, talán kéne hozzá hosszabbítót venni és körbe vinni a szobában. Szóval még mindig nem láttam egy meccset sem, igazán nem is érdekelnek, de azért jó bámulni csak úgy. :) Ja, mekkorát szívtam, az LG dvd íróm nem hajlandó beolvasni a gyári driveres cédét rendesen, néha tud olvasni pár fájlt 50k-val, de inkább nem. Aztán persze némi külső segítséggel, amiért köszönet, sikerült felmásolnom a cuccokat. Mindenesetre nem megy a dolog még rendesen és kifogytam az ötletekből.

Vettem ám egy chipset ventit is, leszedtem a grafikus kártyáról a sajátját, amiről az az érzésem, hogy nem megy, és feltettem ezt, még kéken is világít. Mondjuk nem éppen talál be abba a kis körbe, ami ki volt számára hagyva a hűtőrácsban, így van egy elég nagy hely ott, de remélem azért kavarja rendesen a levegőt és hűti a hűtőrácsot. Persze kipróbáltam a Halot, egyből lefagyott, de utána meg már tudtam vagy 3 órát játszani a következő lefagyásig. Jó lenne egyszer már végig vinni.

Vettem csavarhúzókat is, csillagosat, kicsit, nagyot.

United 93

Huh, még mindig sokkoló történet, nehéz elhinni, hogy ezt néztük tévében anno, élőben, legalábbis amennyit mutattak. Tudom, holnap reggel tízezer ember nem fog felkelni Új Delhiben, de akkor is, ez más, bár lehet, hogy azt is jól meg lehetne csinálni filmen és akkor most arról pötyögnék. Van ennek a valóságnak egy érdekes íze, most nem megy ki a számból. Nem baj, Claire de Lune-t hallgatok, már nyugszom meg szép lassan.

Ha valaha kiderül, hogy az amcsik rendezték meg az egészet, az nagyon durva lesz, de én nem vagyok képes ebben hinni.

Szép álmokat.

Álom

Tegnap este úgy aludtam el, hogy egy házról ábrándoztam, tornászról, naplementéről, nagy kutyáról, pici gyermekekről. Nem álmodtam semmit, pedig két piros Ursus sör keringett bennem, legalábbis az alkohol része, én általában fekete Silvát iszom. Inni jó, főként jó társaságban.

A fogadalmam értelmetlen volt, nincs értelme büntetést kiszabni magamra, mert azt sem tartanám be.

A fogadalom

Egy hétig. Nem fogok blogot olvasni, írni és nem teszek be új letöltéseket sehova és nem keresem őket. YM az mehet, email persze kötelező, Google ajánlott. Egy hét múlva leírom, hogy sikerült-e betartani.

Hétfőtől vakáció.

A net

A net teljesen meg fogja változtatni az embert és így a világot. Megváltozik a fogalmunk a birtoklásról, a kapcsolattartásról, a barátságról, a megismerésről. Engem mostanában sokkal kevésbé zavar, ha a Duna elmos párszáz házat az alföldön, mintha nem megy egy félórára a net, amikor használni akarnám. A netező ember számára másképp telik az idő. Ez lesz az új vallás. Nemsokára bemondják a híradóban, ha leesett a Yahoo szerverparkja egy fél órára és plakátokon fogják hírdetni, amikor egy híres blogger posztra szánja el magát. Bevezetődik az ember mindennapi gondolkodásába a redundancia és a haszontalan posztok írása és olvasása elleni védekezés. Én sajnos már túl öreg vagyok ahhoz, hogy megtanuljak a haszontalan posztok írása ellen védekezni, rajtam már csak az oltás segíthet. Kinek van kedve sörözni menni?

írás

Azért az megnyugtató, hogy a legfontosabb dolgokról nem hogy nem jön, hogy írjon az ember, de még közel sem jó szavak jutnak eszébe, amikor meg akarja fogalmazni magának.

Hmm

Ma reggel kilenckor keltem és azóta a gép előtt ülök, blogokat és egyebeket olvasgatva. Nem jó ez így, de nem tudok leszokni róla. Találtam egy pár jó blogot, ilyenek is léteznek, de lusta vagyok belinkelni őket, amúgy is, dudományosak általában.

Azt hiszem, a tegnap mutatták be a Pixar új filmjét, a Carst. Nem tetszett különösebben a trailer, amikor a The Incredibles előtt láttam, de ma olvasgattam róla egy kicsit és ha jól értem, Lasseter rendezte, már ha van mostanában ideje rendezni, de mindenképpen az ő ötlete, szóval rossz nem lehet, meg amúgy is, Pixar. Egy jó kis link arról, hogy milyen az álomgyár belülről, azt hiszem, sokan szeretnének ott dolgozni.

Más. Most küldték a linket, kolozsvári vezeti a nemzetileg jegyzett publikációs listát informatikából. Hát gratula neki, persze ez a lista kicsit cseles, de akkor is. Egyébként a BBTE a harmadik legjobb egyetem átlagban az országban, a világon ha jól emlékszem, talán valahol 1500 és 2000 között van, de lehet, hogy nem jól emlékszem. Persze ez nem jelent semmit igazán, sem objektíve, sem szubjektíve. Csakhogy az igaz ember ritka, vagy legalábbis az abszolút igaz. Na mindegy, oda akarom valahogy csűrni a szót, hogy unom a blogolást, pontosabban nincs hozzá kedvem, de azért nem kell megijedni, sok van még az egy évig, amiután már illendő letörölni és újrakezdeni némi szünet után. Valaki nem tud valami statisztikát a blogok átlag élettartamáról? A weben a linkeket nem a normális eloszlás uralja, hanem a hatványos, (hmm, hogy kéne fordítani azt, hogy power law, írjuk csak szépen így: $Cx^{-\gamma}$) valószínűleg ezt is, már csak a paramétereket kéne megtudni. Az az érzésem, valahol az átlag körül járhatok, piszológiai megfontolásból mert pl. én is igencsak átlagos vagyok. Unom.

Letöltöttem pár Chrono Cross és Xenogears music videot. Rulez. Kár, hogy most tanulási fázisban kéne legyek elméletileg, pontosabban nem kár, csak kicsit kellemetlen. Valahogy sosem azt csinálom, amit éppen kéne. Van egy mentségem: fiatal vagyok, legalábbis relatíve. És tessék felfogni, hogy nem tudom, hogy mi a jó, de vannak elképzeléseim róla, még ha rosszak is, de még nem olvadtak ki az agyamból, majd, ha teljesen felolvad, akkor majd eltűnnek a rossz elképzeléseim is. Persze lehet, hogy akkor már késő lesz, de hát úgy szokták mondani, hogy minden vég egy új kezdet is egyben, ezt pedig bölcs emberek mondják, azt hiszem.

Tideland

Ma volt az utolsó tanítási nap ebben a félévben. Ennek megünneplésére elmentem moziba, bár ez csak a mozi előtt határozódott el, másfél órával a Terry Gilliam Tideland című filmjének kezdete előtt. Az idő elütésére a sörivás volt a legmegfelelőbb módszer és a Bánffy palotában járt hozzá egy Godot témájú (amatőr) előadás, amiből nem értettem semmit és az egyik szereplő arcát gyakran eltakarta egy napernyő. A film jó volt, tetszett is valamennyire, de azért nem vonnék le belőle messzemenő következtetéseket. Mesteri módon történik a nagy semmi két órán keresztül, de mégis csak nagy ritkán volt alkalmam megkérdezni magamtól, hogy meddig fogja a kislány azt a hullát még ölelgetni. Lehet, ha újraolvasnám az Alice-t és jól megrágnám benne a logikai tanítást, fel lehetne fedezni némi tanítást ebben a filmben is, talán azzal a gonosz fogyasztói társadalmunkkal kapcsolatban, vagy valami ilyesmi.

Ezt most nem akartam írni, de muszáj volt, mert élek és aki él, az ír, így vagy úgy.

Blewgok

Bánathy letörölte a blogját, az utolsó bejegyzés mondjuk sejtetett valamit, de nem gondoltam volna, hogy megteszi, elég laza blog volt. Seer Laci sem ír mostanában, hova jutott a világ? :))) Megint elgondolkodtam ezen a blogos dolgon. Túl felnőttes játék ez, túl nagy a világ egy embernek, azt hiszem, nehéz megbírkózni a tudatával, hogy a blog önálló életre kelhet és ügyelni kell az útját ebben a terroristákkal telepakolt világban. Mindenesetre csak annyit akartam, hogy kár értük, bár remélem hamarabb szokok le a blogolvasásról, mint ők újrakezdik az írást, de ha véletlenül fordítva lesz, az sem olyan nagy baj.

Igazság szerint nekem sincs nagy kedvem mostanában írni, csak azért csinálom, hogy legyen elég számontartatlan olvasóm majd akkor, amikor megint értelmeseket fogok írni. Bár eddig sem írtam értelmeseket, szóval lehet, hogy elijesztem őket, na de majd jönnek újak akiket szintén nem tartok számon és akár régiek is lehetnek. Az van, hogy nincs valami jó kedvem, de úgy érzem, hogy ez inkább a vége egy rossz periódusnak, mint a kezdete. Elvégre jön a nyár.

TIFF-re sincs nagy kedvem menni, összevissza két keleti filmet találtam a kínálatban, egyetlen animációt sem, vagy csak én nem ismerem eléggé a friss dolgokat. Azért két magyar filmre majd azt hiszem elmegyek, meg a keletiekre is, talán. Addig is, Faye Wong.

Ui

Hmm, én nem akarok arról az anti evolúcionista úrról semmi rosszat mondani, csak azért eléggé meredek volt ahogy a mostan népszerű tudományt leszólta. Persze, nem kell nekem védeni a tudományt, nem tettem semmit hozzá, meg aztán, amikor felgyújtom a konyhában a villanyt, nem kell Szilárd Leó ott álljon és könyörögjön, hogy használjak már egy kis áramot, hogy építhessünk még atomerőműveket. Szóval én tisztelem a véleményét, nagy értelmét nem látom, de hát sok mindennek nem látom az értelmét és mégis létezik.

Más. Szerdán 7 óra 19 perckor éppen a Román Opera előtt haladtam el (útban hazafele a Graphisoftos borozásról) és láttam Fülöp Mártont, nehéz őt nem észrevenni. Na gondoltam, megint Traviata és igazam is lett, ki volt téve a plakát, hogy 7-től Traviata. Vicces, nem kell siessen be kezdésre, csak a második felvonásban összetöri a Violetta szívét, a harmadikban felpofozza a fiát és bocsánatot kér Violettától és már mehet is haza, a vacsora biztosan készen várja. És minden megy tovább a maga medrében, pár hét múlva talán szegény etiópokra jár rá a rúd. Bár Aidát már jó régen nem láttam, nem is játsszák túl gyakran. Kár, hogy mire vakáció lett, lejár az évad is. Remélem jövőre többször eljutok operába, meg színházba is. Addig is hallgathatok Rigolettót, de nem mondom meg miért, mert aztán félhetek, ha kopogtatnak. :))

Kimcsi

De előbb: most olvastam a Transindexen egy filozófus úrt, aki kiosztotta az észt az evolúcionizmusról, először nagyon felháborított az a sok zöldség amit írt, aztán elolvastam rá a választ is, ami finom volt és tudományos és elszállt a haragom. Mindenesetre hadd idézzek egyet az anti evolúcionista cikk elejéről: "felettébb kétes értékű morális következtetést vonunk le pusztán empirikus megállapításokból, ami ugyebár teljesen tudománytalan eljárás". Azt hiszem, ennyi elég is belőle. Na jó, kicsit explicitebb leszek. Az én meglátásomban a tudomány kísérletezés útján halad előre, nem absztrakt filozofálgatással. Persze, az eredményeket kell absztrahálni, de eljutni hozzájuk pusztán absztrakt módon szinte lehetetlen. Ha Arisztotelész nem azon vitatkozott volna Zénóval, hogy áll-e a nyíl a levegőben, hanem megpróbálta volna kiszámolni a sebességét, akkor bevezethette volna a deriváltat és nem kellett volna kétezer évet várjunk Newtonra (ez csak képletesen értendő persze, valószínüleg nem is egy században élt Arisztotelész és Zénó, ennyire nem értek ehhez, ami még nagyobb baj, a deriváláshoz sem nagyon). Egyébként ugyanilyen megfontolásból az is tudománytalan következtetés, hogy most nem jó a világnak, mert ez is csak megfigyelésen alapszik, elméletileg nem bizonyítottuk.

Szóval a tegnap volt a koreai búcsúbuli és gonosz módon én hoztam el az összes kimcsit, meg egyébként is, nagyon húzta a száját a nép tőle. Most nagyon egészséges és csípős hétvége elé nézek. Apropó, ha valakinek kell és hoz egy kis dobozkát, adhatok, amíg a készlet tart. Ja, a kimcsi az a koreai arany, nemzeti savanyúság, bár inkább csípősség, de nagyon egészséges, állítólag. Jó volt a búcsúbuli, de még van egy óra, mindjárt elkések. Na, majd még írok a kimcsiről.