Idén nem volt kedvem TIFF-re menni. Egy fura limbóban élek most, amikor nem dolgozom, a játékra gondolok, amikor leülök dolgozni, akkor meg minden másra (pl. blogírásra). Én képes vagyok beülni egy filmre és ha nem kap el a fogaskerék akkor végig teljesen más dolgokon agyalok, azt meg lehet otthon is. De ezt a filmet ki akartam pipálni moziban (illetve studházban, a harmadik sorból néztem), másrészt már rég láttam, másrészt még vastagon ott volt a listán a még megértendő filmek sorában, másrészt nagy kedvencem, másrészt mostanában mindent sikerül másképp lássak, másrészt volt már egy csomó kontextusom, láttam róla kritikákat, tudom, hogy Lynch nagyon régóta foglalkozott transzcendentális meditációval, tehát implicit a szabad akarattal is és tudtam, hogy megtalálom benne, ahogy mostanában mindenhol megtalálom.
Szóval azt kell mondjam, hogy most nagyon összeállt a fejemben a dolog, olyannyira, hogy azt merem állítani, hogy értem a filmet és lekerült a megértendő listáról. Persze lehet, hogy nem úgy értem, ahogy Lynch gondolta, bár ő meg a nézőre bízta a megértést, nem szolgáltatott hivatalos értelmezést.
Itt most elég sok apró részlet le lesz írva, innentől jönnek a spojlerek, ha még nem láttad ezt a filmet, kedves olvasó, vagy szeretnéd megőrizni a saját gondolataidat, akkor itt abba is hagyhatod az olvasást. Igazából azért írom le ezeket a dolgokat, mert holnapra már el is fogom felejteni őket, csak az értés bit marad meg.
Szóval én most mindenben meglátom a szabad akarat kérdését, a meditációban ez implicit benne van, ott ugyanis a külső és a belső világ közti kapocs meggyengítése a cél azzal, hogy szenzoriális deprivációnak tesszük ki a tudatunkat és arra ösztökéljük, hogy rájöjjön, a legtöbb információnak ő maga a forrása, talán nagyon hosszú az út a valóságtól addig, amin éppen gondolkodunk, talán már ki is facsartuk a dolgot a felismerhetetlenségig. A tudományos(kodó) megfogalmazásban a szabad akarat hiányát azzal lehet igazolni, hogy az akció tudatos kiválasztása előtt elindul már az inger ami pont annyi idő alatt mozgatja meg az izmokat amennyi idő ahhoz kell, hogy tudatosnak éljük meg a mozdulatot és így szépen szinkronban lássuk az akaratot és a mozdulatot. Ez van egy az egyben reprezentálva a számomra eddig legkevésbé értelmezhető jelenetben, a színházban, amikor szépen elmondják, hogy minden csak felvételről megy, azaz semmi szabad akarat nincs, de a pasas úgy tesz, mintha az ő mozdulataira szólalnának meg a különböző hangszerek. Ráadásként még azt is hozzáteszi Lynch, hogy igen, a szerelem is egy ilyen szabad akarat mentes dolog, azzal a gyönyörű Rebekah Del Rio számmal. És a halál is. A szalag mindig megy tovább, az univerzum nem nyer és nem veszít semmit az életeddel és haláloddal (bár a fizikusok mesélnek valami entrópia nevű dologról, de az fikció, talán).
Na, hát ezzel az üzenet le is van tudva (a kulcs a zárba került), szóval ez az egész film arról szól nekem ezután, hogy nincs szabad akarat.
Igazából az egész film ennek a gondolatnak a tágabb illusztrációja, azt ugye a legtöbben elfogadják, hogy a film első részében Camilla/Rita az Diane/Betty alteregója, az egész csak egy álom amit a kettejük szerelmes kapcsolatából, az ő sikertelen karrierjéből és abból a vacsorából sző. Mivel én nem kellett figyeljek a történetre, teljesen a részletekre tudtam figyelni és igazából jó rendező módjára Lynch ki is mondatja Bettyvel az igazságot, konkrétan az elején azt mondja, hogy "I am in this dream place." és a telefonhívásnál meg ugye azt, hogy "It is funny calling yourself." Szóval ez a kapcsolat eddig is elég világos volt, de most ugye megvan rá a bizonyíték is. Persze ugye az álomban minden sikerül, a valóságban meg minden rosszul megy, ez is a szabad akaratról szól, az agy egy sokkal tágabb térben mozog mint a valóság, az álmokban aztán mindent szabad, amikor nem kell azokkal a francos kis izmokkal szinkronizálni mindent, akkor megy a repülés és a szerelem is azzal és akkor amikor kedvünk van hozzá. Csak amikor megjelenik a szenzoriális input akkor kell egy fokot visszavenni és csak az élet fontosabb cselekvéseiben jeleskedni.
Na, már kezdtem is elfelejteni a dolgokat amikre gondoltam a film közben, ez már ilyen, sokkal több volt mint 7, szar ügy ez a limit a munkamemórián. Na még két dolog: amikor Diane megérkezik a vacsorára, akkor ugye Camilla várja és azt mondja, hogy van rövidebb út, a természeten keresztül, nyakában egy imasállal, ez számomra most egyértelmű utalás a meditációra. A másik meg az, hogy ezt a filmet is akkor érthetjük meg igazán, ha az apró részletekre figyelünk, pont ahogy az életet kell élvezni, az apróságokra kell figyelni, a nagy dolgok sajnos gyakran nem úgy alakulnak ahogy szeretnénk, de az apróságok mindig ott lesznek annak aki hajlandó rájuk is figyelni. Meg persze a gonosz ember, a lélek egyik sötét sarkában, aki képes megölni téged. Sajnos ő is a rendszer része és jobb nem húzogatni a bajszát, mint a fickó tette a vendéglőben, ahol aztán Diane is elköveti ugyanazt a végletes hibát, hogy megöleti Camillát, ami az ő halálát is okozza végül.
Na jó, lehet, hogy éppen nincs minden apró részletre magyarázatom, de abban a jelenetben, amikor Betty felhívja saját magát egyből az a híres telefonhívásos jelenet ugrott be a Lost Highwayből és azt is megértettem egy füst alatt. Úgy lehet valaki egyszerre két helyen, ha valójában egyszerre minden helyen ott van, ezzel a tulajdonsággal meg csak egy entitás rendelkezik. Meg ként nézni a Lost Highwayt is, hátha azt is leszedhetném a megértendő filmek listájáról.
A kávés jelenet szerintem csak azért van benne, hogy fricskát nyomjon Lynch, hogy ez nem Twin Peaks, gyerekek, van akinek semmilyen kávé nem jó, más meg mindent tud értékelni. Csak most néztem meg, hogy az a Castigliani testvér, aki kiköpi a kávét, az Angelo Badalamenti.
Ja igen, az is érdekes számomra, hogy pont éjjel kettőkor kelnek fel a csajok megoldani a rejtélyt, mostanában egyes éjszakákon én is megébredek éjjel kettő-három magasságában és nem tudok visszaaludni. A tuitteren azt olvastam, hogy a kortizol és az adrenalin fura összjátéka ez és magas kortizolra utal, ami persze a stresszből jön. Szóval akkor Diane/Camilla is stresszes volt álmában, főként mivel a tudatalattija tudta már, hogy Camilla halott.
Na jó, lesz még pár részlet amit meg kell fejtsek legközelebb, amikor látom ezt a filmet, biztos a kutyagumi is valami nagyon mély utalás. Meg persze azok a szereplők, akiknek más a szerepe a valóságban és az álomban, bizonyára valami nem véletlenszerű transzformáción esnek át, mondjuk pl. Coco.
Ja igen, és az, hogy rengeteg pénz van a kulcs mellett, az is arra utal, hogy a legértékesebb dolog az élet (szabad akarat) megértése. :)
Ennyi most, ideje lefeküdni, reméljük most nem ébredek meg fél óra múlva.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése