filmek

Megint itt a lista a filmekkel és megint össze kell borzoljam az agytekervényeimet, hogy valami eszembe jusson arról, hogy mire is gondoltam miközben néztem őket, esetleg utána. Sajnos nem biztos, hogy a filmen múlik az, hogy nem sok mindenre emlékszem belőle. Mindig eldöntöm, hogy majd a film címének lejegyzése után írok is pár sort, de sosem lesz belőle semmi. Ez vagyon.

Hard Boiled (1992): Nagyon sokat lőttek. Nagyon nagyon sokat. Van akinek ez bejön, nekem már annyira nem. Az is a gond ezzel a filmmel, hogy sokan sok mindent "inspirálódtak" belőle és persze jobban csinálták meg utólag, mert jobb technikai feltételekkel dolgoztak, így már annyira semmi nem lep meg, meg persze a lassításban repkedő és lövöldöző krapekok már elég uncsi nekem. Na de egyszer azért megéri megnézni. Az tuti, hogy nekem a nem lövöldözős részek jöttek be igazán belőle, pedig az csak tölteléknek van szánva. Az a danolászós jelszó viszont egészen jó poén.

28 Days Later (2002): A 28 évvel későbbhöz néztem meg és még mindig ütős, de jó lenne a jótúbon megnézni egy jó kis összehasonlítást az előző zombis filmekkel. Én csak az utóbbi időben kezdek rákattanni a témára. Lehet, egy kicsit túlontúl hagyom, hogy meghatározza az apokalipszisről alkotott nézeteimet (a klasszikus zombik fizikai képtelenségek, de egy ilyen dühöngő vírus még befigyelhet, amiben azért az alapvető életfunkciókat az emberek fenn kell tartsák). Igazából a rend és fegyelem összeomlása és az ahhoz lehetséges adaptációs stratégiák amik engem ezekben a filmekben leginkább érdekelnek, ebben a részben még igencsak mikró közösségeknél tartunk az összeomlás után. Ebben a világban kovácsolódnak a hősök, megnéznék egy Superman + The Walking Dead crossovert az tuti. Na izé, haladjunk.

Sinners (2025): Jó kis vámpíros film, most éppen egy amerikai kisvárosban sok néger jómunkásember között. Kezd egyre explicitebbé válni előttem, hogy a vámpírtörténetek modern adaptációi valójában a kapitalizmus kritikái. Itt még van egy kis faji keveredés és nem keveredés is, bizonyára sok utalás nem is jön át nekem, de ami átjött az hát... az. 

The Matrix (1999): Nagy kedvencem ez, most inkább csak lazításból akartam megnézni. A szabad akarat kérdését már nagyon régen felfedeztem ebben a filmben, de most, hogy mélyebben kezdett érdekelni ez a kérdés el tudtam tölteni az egész filmet azzal, hogy a kapcsolatot keressem a kettő között. Mondjuk a szabad akarat egy nagyon egyszerű dolog, ugyanis nem létezik, csak úgy mint a télapó, bármit mondunk róla, nem igaz (az üres halmaz sem túl érdekes, de legalábbis létezik a halmazelmélet axiómái között). Na de ha létezne, akkor az egy nagyon fura dolog lenne, mint egy ember akit megölnek, de aztán mégis lélegzik. Na hát most erről szólt nekem a Mátrix. Meg arról, hogy az orákulum csak úgy tudhatja modellezni az emberek jövőjét, ha azok bent maradnak a kis dobozban amelybe bezárják magukat. Ha egy ágens akarná bezárni őket, akkor az szökési útvonal lenne, ha ráakaszkodnának az ágensre, ezért elég kell legyen az ágens látványa a távolban is. Nagy ötlet, hogy a veszély felé szaladni is lehet, nem csak el tőle, csak éppen késznek kell lenni meghalni.

Happy Together (1997): Ezt és a következő három filmet egymás után néztem egy szombaton. Most ez a film került sorra Wong mestertől. Elég erősen nyit, két pasas szeretkezik egy ágyon, szerencsére a szokásos filozofizálós narráció követi úgy, hogy szinte semmi nem történik, csak emberek csinálnak emberi dolgokat és közben emberi problémákat próbálnak megoldani vagy legalább megbeszélni. Én csak mostanában tudtam meg, hogy Leslie Cheung tényleg a saját neme iránt vonzódott és bár igazán sikeres énekes és filmsztár is volt, aki ráadásul már coming-outolt is, végül mégis úgy gondolta, hogy a nemlét jobb mint a lét és lelépett egy magas épületről. Nem tudom, mennyire befolyásolta ez az információ azt, ahogy néztem ezt a filmet, de szerintem egyértelműen látszik, hogy ő igazán át tudja élni a szerepet, míg Tony inkább csak próbálja eljátszani a szerepet és néha amikor igazán mérges és sértett kéne legyen, inkább csak mosolyog. Azt nem mondanám, hogy értem miről szól ez a film, egyik alapérzésben sincs nagy tapasztalatom (idegenben élni hosszasan, tiltott szerelmet érezni és anyagi gondokkal küzdeni, de mégis kitartani, mert pont ez az a miliő, amelyben magad lehetsz). Azért jó cucc, nem hinném, hogy Wong mester készített volna rossz filmet, inkább csak én nem értem őket, esetleg, de lesz még alkalmam felfedezni. (yt)

Highlanger (1986): Azzal nyit, hogy két fickó kardozik egy parkolóban teli autókkal a jelenben. Miért kardozik két fickó a 80-as években? Hát mert erre lettek teremtve, hogy ki által, az nem fontos, de nincs más választásuk. És amúgy is, ki akar örökké élni, ha a szerelemnek meg kell halnia? Amennyire buta ez a film, annyira tetszik, már nagyon régen láttam utoljára, de most nagyon bejött. Azt hiszem, az is egy eléggé kevéssé értett és becsült gondolat, hogy az ember természetének építőkövei sokkal stabilabbak, mint ahogy azt gondoljuk, csak a festés a házon változik, az alapokat meg százezer éve fektették le, az a sorsunk, hogy ismeretlen falak között éljük le az életünket, mert félünk a kinti fénytől. (yt)

Waking the Dead (2000): Ez megint egy jó kis film Jennifer Connellyvel. Nekem mostanában minden film bejött vele, szóval ez is, de egyébként nem rossz film amúgy sem. Arról szól, hogy egy fickónak van egy barátnője (JC) aki meghal egy autórobbanásban és jó pár évre rá a fickó szenátor szeretne lenni és egy nagyon stresszes választási párbajt vív, miközben elkezdi látni a régi nőjét mindenfelé és kezd egyre jobban becsavarodni. A jó cucc, hogy hihetően fenntartja a film a lehetőséget, hogy nem csak a fickó képzeleg, hanem tényleg a csaj halála csak megrendezett volt (mert egyébként aktivistaként dolgozott csilei menekültek támogatásán). Az is igazán jó, hogy 2000-ben készült, még valahogy hihetően lehetett elmondani a kettősséget amit az USA képviselt, egyrészt durva külpolitikai beavatkozásokat, másrészt menedéket nyújtott sok üldözött embernek (ugyanis a film cselekménye a 80-as években játszódik és a két főszereplő kapcsolata a 70-es években történt ami jó sok flashbackban van elmesélve). És persze JC is nagyon jól játssza a szent és szerelmes kettős szerepét, sajnos a végére valami kis csavar még jól jött volna, de azért jó iparos munka. Ugyanakkor meg tényleg nagyon szerencsés az, ahogy a hippi korszakban bemutat egy fajta háborúellenességből a 2000-es évek tébolyának kezdete előtt. Kár, hogy az ember sohasem tanul a hibáiból. (yt)

Zardoz (1974): Na, itt már nagyon fáradt voltam, de mindenképpen meg akartam nézni egyszer Sean Conneryt ahogy egy vörös bugyogóban mászkál valamilyen világban ami nagyon hasonlít az angol vidékre. Persze, a többi szereplő sincs sokkal jobban öltözve, szóval meg tudom érteni, hogy miért ment bele ebbe a szerepbe az elegancia etalon ügynöke. Sajnos hosszú másodpercek kimaradtak, meg aztán nagyon sokat dumálnak is, szóval annyira nem volt jó film sajnos, de bizonyára akit érdekelnek a dekadens társadalmak jövőbe projektált enyészetei, az jól szórakozhat. Nekem leginkább maga a film léte a legérdekesebb, hogy ezt így még komolyan lehetett venni valamikor, nem tűnt baromságnak az egész. Ma már nem lehetne elmondani ezt az üzenetet ilyen nyersen, valami nagyon okos mázba kéne forgatni, ami alatt valószínűleg csak nagyon kevesen fedeznék fel az igazi lényeget. Itt kimondják fehéren feketén, hogy az elitek az utópiát is az emberek elnyomásával kezdik, aztán meg csodálkoznak amikor minden megfeneklik, mert az örök élet örök öregséget jelent nekik. Akkor már inkább kardoztak volna. :)) (yt)

The Northman (2022): Hát nem úgy ültem le ez elé a film elé, hogy Amleth története a Hamlet inspirációja és, hogy egy nem szabványos bosszú történet lesz, inkább csak valami laza kis filmre vágytam. Érdekes, hogy ez a Robert Eggers mennyire komolyan veszi a régi emberek gondolatvilágának bemutatását, itt is egyfolytában az istenekkel foglalkoznak a szereplők, amikor éppen nem egymással (meg a VVitchben is). Az persze lehet, hogy az egész csak félreértés, a jövő történészeinek nem lesz könnyű dolga leválasztani a hitünket a pénzcsinálási kényszerünkről, az tuti. Szerencsére ebben a történetben ez még nem volt szempont. :)

Final Destination 1-5: Most került mozikba ennek a filmsorozatnak a ribútja, elég sikeres is lett, szóval valószínűleg megint jön egy pár film. Erre az HBO úgy gondolta, hogy az emberek újranézhetnék az eredeti filmeket és feltették mind az ötöt, amelyeket mi meg is néztünk szépen sorban. Nem fogok mindegyikről külön írni, mert mindegyik nagyjából ugyanazt a történetet mondja el, csak más környezetben és más szereplőkkel. Nekem annó azt hiszem kimaradt, bár azért ismertem a premisszát, mert a 2000-es évek elején nagy fless volt. Szóval ötször mondják el azt, hogy valaki megérzi, hogy jön valami szerencsétlenség amelyben mind (általában barátok, de a végén már munkatársakra cserélik a köteléket az emberek között) meghalnak és megmenekül a társaság egy része, de aztán eljön a kaszás mindenkiért. Néha a végén már csak implikálva van, hogy az utolsó ember is meghal, a 1. részben egy csaj túl is éli a dolgokat, de a 2. részben ő is meghal. Ha valakinek kedve van, elfilózgathat azon, hogy milyen titkos szabály alapján kell meghalni, meg, hogy amikor a kaszás emeli a tétet és egy csomó embert megöl ahhoz, hogy egyet biztosan megöljön, akkor mi is van ezzel a szabállyal? Esetleg azon is el lehet filózni, hogy miért nem hal meg senki simán álmában agyvérzésben, miért kell a legdurvább módokon meghalni, vagy, hogy miért is olyan veszélyesek az elektromos vezetékek, de szerintem fölösleges ezeken gondolkodni, legalábbis ebből a filmből kiindulva, mert ez nem az a történet. Az öt film tetőpontja mindenképpen az (a 3. részben), amikor a két félmeztelen csaj odakozmál a szoliban. Lehet, hogy a készítők tudatában voltak annak, hogy az a pont, amikor a srác megváltoztatja a történelmet, lehetne a szabad akarat "szabad" eleme, de teljesen figyelmen kívül hagyják ezt a gondolatot, ezért én sem fogok vele foglalkozni ennek a filmnek a kapcsán.

Virus (1999): Ez a film nagyot ment volna, ha nem pont a Mátrix évében jön ki, mert nagyon menő ember+robot kimérák vannak benne és egy kellően bugyuta történet is. Sajnos nem volt szerencséje és talán valami hiányzik is belőle, nem tudom objektíven értékelni, mert nekem bejön ez a téma túlontúl.

The Hungarian Dressmaker (2024): Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg 4:3-as aspektusa van az eredeti filmnek (nem értem miért lenne) és az HBO is agyontömörítve játszotta le 1080p-ben, ami engem általában nem szokott zavarni annyira, de itt nagyon zavaró volt, főként azokban a jelenetekben, ahol a fókuszt húzogatták előre-hátra. Egyébként elég szép film volt, technikailag tényleg nagyon jó, egy kicsit a történet nem haladt sehova, de lehet, csak én nem akartam beleélni magam az alapkérdésbe, hogy meghal-e az egyik főszereplő a végére, főként úgy, ahogy tudjuk, hogy annyi más társa meghalt. Végül ez a kérdés valamennyire nyitva is marad. Amit kapunk helyette, az egy kedves történet arról, hogy a lassú apokalipszisben is el lehet vegetálni, néha nap még jó dolgok is történnek, főként ha az ember jó alacsonyra teszi a lécet.

Most nem fogok filmzenéket tenni linkbe a végére, inkább csak egy link egy új csatornára, amit most találtam, miközben ezt írtam és a szokásos jó filmek alá vág jó zenéket, amelyek valamennyire találnak hangulatban. Sokan csinálják ezt a jótúbon, nekem sok ilyen alkotó bejön.

a gép javítja a gépet ami javítja a gépet ami...

Elég rémisztő, hogy az ember képes érzékelni azt, hogy az agya lassan egyre rosszabbul működik. Nem az a baj, hogy elfelejtek apró dolgokat, hogy hova tettem, hanem az, hogy olyan dolgokat olvasok, amelyek érdekelnek és amikor elő akarom venni az információt, már csak a fele van meg és persze azt is tudom, hogy hol van a lyuk, csak azt nem, hogy mi kell oda. Valamilyen szinten mindig is tudatában voltam ennek a jelenségnek, legalábbis nem tudom megmondani, hogy mikortól kezdett ez foglalkoztatni, tehát hajlamos vagyok azt gondolni, hogy örökké. Az is könnyű (és valószínűleg hibás) következtetés, hogy azért választottam olyan munkát, amihez kevés szabályt kell megjegyezni, de sok heurisztikát (részleges kontextuális megfelelést) kell használni (az agy az eredeti vibe coder) ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk végezni a munkánkat. Remélem, ez a kevés mindig megmarad nekem.

Demó. 

Zene. Zene.

AI. 

Trailer. 

avatar 3 trailer

Nocsak, kijött az Avatar 3 trailere. Engem nagyon zavar, hogy a zene sáv mellé csak egyetlen hang effektus/beszéd sávot kevertek be, olyan műanyag érzete van az egésznek. Úgy tűnik, ez a történetben egy mélypontot fog képviselni, sok jóval nem kecsegtet az, hogy feltűnik végre egy gonosz navi nép is, akik majd jól odapörkölnek Zséknek és társainak. Egyébként meg ahogy most képzelem el az emberek és az élőhelyük koevolúcióját, valami nagy kipusztulás nélkül nem jöhet össze a nagy flower power sem, amit a navik képviseltek az első részben. Majd most megtudjuk, hogy kik okozták azt a nagy kipusztulást. Még az emberiségre is vár egy és sanszos, hogy nemsokára eljön.

tom

Meghalt Tom Lehrer. Nem is tudtam, hogy még él. 97 éves volt. Emlékszem, a 214-esben (bár nem vagyok biztos a terem számában, a helyében igen) mutatta meg L. ezt a produkciót. Jó volt arra gondolni, hogy van más út is, mint az egyenes A-ból B-be.

ha belenézel a táblázatba és a táblázat visszanéz beléd

Lassan Románia is megtanulja, hogy csak a számok nem hazudnak (ha kellő mennyiségű metaadattal vannak ellátva). Nem mintha a világ ezt már tudná, de ott még nem olyan nagy a baj. 

Demó. 

Zene.

amikor jónás bevásárolta magát a cethalba

Volt pár napja egy hír egy közvélemény-kutatásról, ami nagyjából azt hozta ki, hogy a romániai lakosok kétharmada szerint jobb volt az élet az átkosban, azaz Csaucsecku rendszerében. Ez persze teljes nonszensz, szóval eléggé elgondolkodtatott. Azt hiszem, a dolog hasonlít egy kicsit az én blogírási képességeimre, akarok valami érdekeset írni valami témában, aztán kijön valami nagy baromság. Szerintem ha azt kérdezték volna, hogy az 1310-es Dacia vagy a legújabb Teszla a jobb autó, akkor a Dacia nyert volna, vagy mondjuk a legolcsóbb román sör is megverné a legjobb francia pezsgőt. Egyszerűen arról van szó, hogy az emberek utálják a mostani rendszert és ennek próbálnak hangot adni bármilyen felmérésben amiben azt érzékelik, hogy a rendszerről van szó.

És joguk is van utálni a rendszert, mert a régi rendszer legalább félt az állampolgártól, ki is nyírt belőlük sokat. A mostani rendszer a szemedbe mondja, hogy szar a rendszer, mindenféle problémával foglalkoznak a tévében, csak éppen azt nem mondják, hogy meg is akarják oldani a problémákat. Vagy amikor azt mondják, hogy meg akarják oldani, akkor amúgy is tudod, hogy nem igazán, vagy nem úgy, hogy neked legyen jó. A mostani rendszer nem zár be az ország határai közé, azt mondja, menj nyugodtan el, de úgyis tudod, hogy eperszedő lesz belőled és külföldön is semmibe néznek majd. Régebben legalább tudni lehetett, hogy a tévében csak hazudnak, a rendszer nem olyan jó, ahogy azt állítják. Most nem mindig hazudnak, bemutatják a problémákat, de mindenki tudja, hogy nem fognak megoldódni, jövőre is találnak horror öregotthont, leégett kórházi osztályt, budit az iskolaudvaron, illegális szemétlerakót a falu végében, stb. Mert mindenki leszarja, ha nem tetszik, el lehet menni.

Persze azt is tudják, hogy a lakosság 95%-a a saját lakásában lakik, ha külföldre megy újra kell kezdjen mindent, szóval inkább tűr, reszeli a körmét és hülyeségeket beszél.

Érdekes, hogy a remény milyen kemény drog és mennyire nehéz helyettesíteni.

Demó.

Zene. 

a produktivitás kerékbe törése

Amióta olvastam az ős várost, gyakran eszembe jut, hogy a mondatainkat és cselekedeteinket valaki egyszer talán értelmezni fogja azzal a céllal, hogy megértse, mi is járt a fejünkben. Nem mindenki számára egyértelmű az az elv, hogy az emberek mást fejeznek ki mint amire gondolnak, de minél többször alkalmazzuk, annál többször bizonyul hasznosnak (ördögi kör ez, nem-e?).

Szóval arra akarok kilyukadni, hogy amikor azt halljuk egy román vállalkozótól, hogy azt mondja, hogy a román vállalkozók a jég hátán is megélnek, akkor azt kell érteni alatta, hogy hajlandóak csalni, vesztegetni, jogot és törvényt szegni, a munkavállalókat a földbe taposni, a partnereket becsapni, stb. azért, hogy a cégük fennmaradjon. Nem az van, hogy odaállnak az eke szarvához, vagy feltalálnak valami csodálatos módszert amitől megduplázódik a termelékenység. Igazából vagy a munkamennyiséget duplázzák (persze nem hivatalosan), vagy a bért felezik. Ennyi.

Abban sem vagyok biztos, hogy ezt a gondolatot nem írtam már le a blogban, de időnként nagyon ki akar jönni, most is.

Demó.

Zene. Zene.

ha már a kocsmatúra útvonalát is a terminátor optimalizálja majd

Szóval az ópenéjáj úgy tűnik, megpróbálta ellopni a startot a matematikai olimpián elért eredményük közlésével, közben kiderült, hogy a dípmájnd is ugyanolyan jól szerepelt (ugyanazokat a feladatokat oldották meg tökéletesen, de az ő eredményüket a szervezők certifikálták és állítólag a szervezők azt is kérték, hogy csak az olimpia vége után hét napra közöljék az eredményeket). Közben meg egy kínai csapat, a bájtdensz is ezüstöt ért el, de ők a lean nyelvben formalizált megoldást generáltak (az még nem világos, hogy a feladatok eredeti kiírását a rendszer fordította át lean formalizmusba, vagy azt emberekre bízták (ez utóbbira tippelnék, mert tudományosan maga a formális bizonyítás az érdekesebb, de persze az életben a természetes nyelvből automatikus formalizálás sem piskóta feladat)).

Szóval nagyon úgy tűnik, hogy ez a nemzetközi matematikai olimpia szintű feladatmegoldás lassan be lesz húzva, ami szerintem egy óriási lépés. A dípmájnd ígérte is, hogy nemsokára valamilyen formában elérhető lesz a rendszerük, gondolom fizetni kell majd érte, reméljük nem túl sokat. Én legalábbis úgy vagyok vele, hogy gyakran ütközöm matematikai problémákba munkám során (az informatikaiakkal jobban tudok küzdeni) és hát elég gyengécskén oldom meg őket, szerintem amikor a láthatóságon dolgoztam, nagyon jó lett volna, ha nem én kellett volna kódolás után megtaláljam azokat az ellenpéldákat amelyek invalidálták a megoldásomat, hanem mondjuk egy mesterséges intelligencia megmondta volna nekem, hogy ez bizony nem jó ötlet. De egyébként az élet is tele van matekfeladatokkal, csak az emberek próbálják nem észrevenni őket, hogy ne frusztrálja őket, hogy nem tudják megoldani. Erre én be fogok fizetni, ha havi 10 dollárból megúszom (nem is tudom hogy van a dzsemináj árazása, remélem van ilyen réteg). Ha még azt is megkapnánk, hogy formalizálja a rendszer a megoldást leanben és azt valahogy hozzá lehet fordítani a C++ programhoz, akkor aztán már tényleg itt lesz a kánaán. A tudományok fejlődésének komoly mérföldköve lesz ez (persze arra még várni kell, míg az a generáció, amely számítógéppel kezdi a matematikai modellezést átveszi a stafétát).

Demó.

Zene. 

AI. 

ozzy

Gondolkodtam, hogy írjak-e, hogy meghalt Ozzy, hiszen tisztán nem igazán hallgatom a zenéjét, de persze meg vannak azok a helyzetek és filmes kontextusok amikor meg nagyon bejön (de sajnos ahogy én utálom a világot és ahogy ő fejezte ki az utálatát, nem nagyon fedte egymást eddig, de ez persze változhat még, leginkább részemről már). Talán ott érzem a legjelentősebbnek az elvesztését, hogy egy zenész (és ember) típus lassú kihalásának lehetünk vele tanúi. A diverzitás igazi érték.

Zene. 

az játék előrehaladottáról

Újabb vidiót készítettem.

Nem, még mindig nem fejeztem be a játékot. De most már tényleg azon dolgoztam, hogy úgy nézzen ki mint egy játék. Legyenek benne menük, meg háttér a menük mögött (most csak egy példa shadert tettem oda, ami nagyon jól néz ki, de ez nem szabad felhasználású, szóval kell majd írnom egy sajátot). Meg persze végre sorra került a mentés és töltés is. Ehhez először lecseréltem az ECS-t flecs-re és a fájlkezelést rábíztam a sqlite-ra. Ezek elég jó technológiák, azt hiszem, hasznos lesz, hogy integráltam őket, elég jól megoldják azt amire kitalálták őket.

A gond inkább az, hogy egy kicsit túl ambiciózusra vettem az elején a dolgokat, most meg kiderült, hogy jól hangzik az, hogy a háttérben számítjuk ki a pályát meg a fényezést, de ha ez párhuzamosan kell menjen a mentés/töltéssel is, akkor jó sok galibát okozhat az, hogy valamelyik számítás nem ér véget amíg az ember menteni vagy tölteni akar egy másik pályát. Jó sok "if" kellett és még mindig nincs elég, valami a fények kiszámításánál elbarmolódik, ha betöltünk egy pályát úgy, hogy már kolbászoltunk előtte egy kicsit. Végül odáig mentem, hogy kellett írjak egy eseményrendszert ami vezérli a játék főbb mozzanatait, hogy tesztelni tudjam, hogy minden helyesen működik együtt. Ez persze később még jól fog jönni, bár nem hinném, hogy nagyon mélyen fogom tesztelni a játékot, azt azért kipróbálom majd, hogy végig lehet-e zongorázni a pályákon egymás után egy kis csalással.

Szóval van még pár bug, de azt gondolom, hogy most már tényleg meg van a 90%-a annak, ami a szokásos töltelék egy játékhoz, nem igazán a játékmenetről szól. Remélem ezt aztán sok módosítás nélkül fel tudom majd használni még pár játéknál, másképp nem nagyon volt kedvem menürendszert írni.

Szóval akkor még van 10% bug és persze a teljes játék hátra, mert a végső pályákból még semmi nincs. Az a baj, hogy megint az volt, hogy akartam kicsit viccesebb pályákat generálni, de egyből beindult az agyam, hogy milyen új rendszert kéne írni hozzá, hogy működjön (most éppen egy újraírási (term rewriting) rendszerként képzelem el, hogy nagyon expresszíven tudnám a kis szabályaimat kifejezni. Komolyan vissza kell fognom magam, már annyi mindent tud a rendszer, azokkal kéne lehessen valami jót kihozni. Persze ideje lenne a pályaszerkesztőbe is betenni a fényeket, mert most sajnos nem tudják és elég nehézkes úgy szerkeszteni a pályát, hogy minden fényezési beállításhoz újra kell indítani a játékot (jó, persze tudom, a hőskorban is így csinálták ezt).

Na jó, nem szaporítom a szót, ma már csak egy ivászat maradt a programban, majd legközelebb többet filózom. Reméljük idén sikerül befejezni mindent... 

először a számítógép ment az iskolába, aztán az iskola ment a számítógépbe

Az ópenéjáj bejelentette, hogy a nemzetközi matematika olimpián aranyéremre teljesített egy kísérleti rendszerük, amit nem is kimondottan matematikai feladatmegoldásra tanítottak, hanem inkább általános feladatmegoldásra. Ha nincs semmi turpisság a dologban, akkor ez már tényleg nagyon komolyan hangzik, ez már tényleg egy olyan módszer kell legyen, ami az ember számára megtanulható feladatot szintén képes megtanulni. Szerencsére a matematikai zsenialitás és a világ leigázási képesség nem nagyon korrelál, legalábbis emberek esetében, szóval nem kell még félni a terminátortól, de attól, hogy ez a gép néhány év múlva bármelyikünk munkáját képes lesz elvégezni, attól igen. Elsőre persze az a kérdés, hogy a többi tantárgy olimpiájára is benevezik-e a rendszert és ott milyen eredményt ér el, utána meg az, hogy mikor jön a többi cég hasonló eredménnyel, aztán meg a nyitott rendszereknek sem kéne lemaradni. Erre azért van némi remény, mert ahogy a többi szellemi sportban (mint sakk, go), az emberek teljesítménye nagyon sokat javul, ha egy gép segítségével készülhetnek a versenyekre és gondolom a kínaiak nem igazán fogják feladni a tantárgy olimpiákon a dominanciájukat és a legtöbb nyitott modellt is ők gyártják mostanában, szóval nem lepne meg, ha egy éven belül lenne nyitott rendszer is ilyen képességekkel.

Na jó, szóval a 2029-es fogadásomban megduplázódott a bizonyosságom 99%-ról 99%-ra (egy atomháború még befigyel :))).

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. 

Elio (2025)

Azt olvastam a tuitteren, hogy elég rossz lett az új Pixar animáció, de mivel tetszett anno az előzetes, gondoltam úgyis megnézem. Kár lett volna kihagyni, nincs semmi gond ezzel az animációval, talán egy kicsit túl visszafogott is. Mindenesetre még a régi világ terméke, amelyben a tolerancia győz a harcias hév ellen, egy kis barna srác és egy kis szőrmók segítségével, szóval talán ez a baja egyeseknek (ja igen, meg a kommuniverzum, nagyon komcsi felhang :)).

Nekem mindenesetre tetszett a történet, még ha kicsit egyszerűcske is, azért van itt mindenkinek benne elég matéria, a Pixar művekhez híven. Gyerekek ugye azt értik meg, hogy a szüleiknek nagyon fontosak, de leginkább csak különleges körülmények között. Felnőttek ugyanezt, csak a másik oldalról. Meg azt, hogy mindenki kényszerpályán mozog, de a legenergikusabb lények néha nagy galibát tudnak okozni, ha bevetik az érzelmi rakétákat. Aztán meg lehet sasolni az egyéb filmekre a referenciákat is, sajnos én nem tudom, hogy a piros fényben a szétolvadó srác milyen filmből jött, de valami jó kis horror lehet, mert van még ugye Alien referencia, meg 2001 Űrodisszea is. Meg persze valószínűleg van valamilyen mély Pixar metanarratíva is, ugyanis a főgonosz szinte tök ugyanúgy néz ki mint a Monsters, Inc. főgonosza és az ivadéka meg nagyon Boo-s abban a lila öltözetben. Tuti van egy csomó párhuzam amit egyszer majd valaki leszalámiz és én majd jól megnézem a jótúbon.

Szóval én ajánlom, a Pixar rajongóknak mindenképpen. Sajnos egy kicsit az az érzésem, hogy visszafogták magukat a srácok/csajok, valószínűleg ez az új realitás, nem mernek már igazán bonyolult dolgokkal kísérletezni.

Azért a Carl Sagan idézet igazán jól esett, de azt nem értem, miért nem lehetett két különbözőt betenni, miért kellett ugyanaz az elején és a végén is. 

Zene.

ne pókerezz a terminátorral mert sokkal jobban blöfföl nálad

Csak egy valamit akarok mondani. Nem szabad elhinni semmit amit "a mesterséges intelligencia mond (vagy csinál)". Ezek a dolgok mind be vannak programozva (bár most már lehet impliciten is programozni dolgokat, nem kell expliciten beírogatni a sorokat), amiről azt hisszük, hogy valamilyen módon a mesterséges intelligencia találta ki vagy átlagolta ki az emberi tudásból. Az a baj, hogy mostanában az a módi, hogy mindenki úgy akar eladni valamit, hogy ellenségképet alkot (na jó, a legtöbb terméket nem lehet így eladni, de vezetőket igen). A legviccesebb a mesterséges intelligenciában, hogy pont azok állítják be ellenségként azt, akik dolgoznak rajta, de ez mintha senkit sem érdekelne. És persze úgy tesznek, mintha a mesterséges intelligencia fel tudná találni a lépfene képletét anélkül, hogy beadnák azt neki. Azok, az entellektüellek, akik apokalipszist jósolnak a mesterséges intelligencia miatt, valójában azért teszik ezt, mert tudják, hogy számukra tényleg felér az apokalipszissel az, amikor a nép ráteszi a kezét az intellektuálisan hangzó bullshit termelés eszközeire. Nem véletlen, hogy csak bullshit gyártásra jó még a mesterséges intelligencia, pár lépés racionális következtetés után egyből kisiklik a lokomotív.

A legnagyobb pszichológiai hadviselési művelet részesei vagyunk, ezt nem szabad soha se elfelejteni. Ráadásul fogalmunk sincs róla, hogy a szövetségeseink valójában az ellenségeink. 

Demó. 

Zene.

AI.

a sárkányok teljes információs választási viadala az örök sötétben

Csak két kis mestint hír.

Az egyik, hogy a jótúb demonetizálni fogja a mesterséges intelligenciával készült jótúb vidiókat, nem tudom ezt miért lépik meg, de nem hinném, hogy csökken a jótúbon látható mesterséges intelligenciával gyártott vidiók száma. Max. valahogy megpróbálnak átterelni más platformokra is a szerzők, vagy több lesz a bújtatott reklám, aminek a bevételei nem a jótúbtól származnak, hanem valaki fizet értük. Azt sem hinném, hogy a nem mesterséges intelligencia alkotók olyan sokkal többet fognak ettől keresni, az AI még mindig gondolom elenyésző százaléka a napi jótúb termésnek. Az sem hinném, hogy ebből esélye lenne egy ellenplatformnak kinőnie, bár ki tudja, ha a mesterséges intelligenciával meg tudják oldani a kódolási és rendszergazdai feladatokat is, akkor talán van esély versenyezni egy bizonyos szintig a gúgellel.

A másik meg az, hogy Ilon megint rendesen belecsapott a lecsóba. Egyrészt pártot alapított, mert nem szereti, hogy még mindig nagy a költségvetési hiány (a republikánusok Reagan óta inkább csak szóban faragják) és gondolom a királycsinálási funkcióját papíron is szeretné megerősíttetni. Azért elég nagy fába vágta a fejszéjét, Amerikában nagyon trónok harca jellege van a politikának, a két tábor között óriási a szakadék, szerintem csak egyik oldalról tudna szavazókat elhalászni, amit az az oldal elég rossz néven fog venni, mert már így is óriási erőfeszítés fenntartani az egyensúlyt, ezért lehetne királycsináló, de nem hinném, hogy meg lenne benne a kellő finessz. Na de ami még érdekesebb, hogy kiadott egy új mesterséges intelligenciát, a grok4-et és persze nagyon jó meg nagyon okos (amit szerintem mindenki a saját felhasználási területe alapján kell eldöntsön, mert szerintem a nyilvános teszteket meghekkelik a nagy játékosok, bizonyára ha nem is tanítanak a teszt adatokon, legalább privát tanítási adatokat gyártanak a megfelelő mennyiségben, hogy mindig egyre jobb és jobb eredményt érjenek el, de erről persze nem beszélnek, mert már nem is írnak cikkeket, teljesen titkos a tanításról minden információ). Viszont ha felteszel neki egy vélemény kérdést, akkor azt csinálja, hogy az Elon éppen aktuális véleményére keres rá és azt mondja. Ez azért elég durva, nem hittem volna, hogy meglépi ezt, mindenesetre jó sok kérdést felvet a befolyásolásról és a politika és mesterséges intelligencia egybefonódásáról. Lesz itt még hadd-el-hadd.

Demó. 

Zene.

AI. 

28 years later (2025)

Mostanában eléggé rácuppantam erre a zombis témára, bár azt hiszem, leginkább a poszt-apokaliptikus témája miatt. Meg persze a klasszikus zombik csak annyira valósak mint Isten, semmi nem képes energiabevitel nélkül munkát végezni hosszú távon, legalábbis az ismert világegyetemben, szóval a zombiktól nem kell félni, a villámárvizektől, tornádóktól, sáskajárástól, szárazságtól viszont annál inkább, de ezekről ritkán készül film.

Szóval a zombis témát állítólag a film elődje (a 28 nappal később) megújította, amit én anno megnéztem (Danny Boyle nagy kedvenc, de még mindig a Trainspotting és a The Beach a kedvencem tőle), de annyira akkor nem értettem, hogy miben is új, mivel szinte egyáltalán ismeretlen volt számomra a zsáner. Most már értem, hogy az, hogy a zombik futva támadnak, meg az, hogy az ember még az apokalipszisben is a csúcsragadozó marad tényleg új gondolatok, de nekem, aki az apokalipszis oldaláról közelítem meg a dolgot, ez nem újdonság. No, ebben a filmben még tovább van gondolva a dolog, most már a zombiknak is enni kell, szaporodnak és elkezdtek differenciálódni is, bár ez már nem teljesen új dolog (a The Walking Dead is próbálkozott ilyesmikkel a vége felé). A zombis háttér előtt meg egy családi dráma játszódik le egy feleséggel aki beteg, egy férjjel, akinek ezt egyre nehezebb kezelnie és egy kisfiúval aki próbál evezni köztük és a zombivadászatba is lassan bele kell kóstolnia. Nem túl eredeti történet, de ebben a környezetben azért elég jól működik, valószínűleg normális körülmények között elég nehéz lenne fenntartani az érdeklődésem valami filozofizáló katyvasz nélkül, de itt minden sarkon leselkedik a halál, feldobja a történetet, bár azért azt nem nehéz kitalálni, hogy a főszereplőket nem fogják felfalni a zombik, mert a félénél újrakezdeni a filmet azért mégis elég vicces lenne.

Szóval elég tűrhető film, de ez talán keveset innovál a zombis témában, ezeket az ötleteket nagyjából mindenki megcsinálta már (kivéve a koponyatemplomot, de az régebbi ötlet, hogy az ellenséged az isteneddé válik és így internalizálod). Az mondjuk tuti, hogy eladta nekem a következő filmet. Most éppen beajánlott a jótúb egy vidiót a film végéről és hát érdekes. Mindenképpen érdekes lesz a metanarratíva. Persze, a Brexites felhangot nehéz nem észrevenni, de azért vicces, ha itt elmagyarázzák, hogy ez a film az emberiség jövőjéről szól amiben kénytelenek leszünk visszatérni a kis közösségekhez és feladni az ipari társadalmat.

Azért jó lenne, ha végre valaki azzal is kísérletezne, hogy a zombi vírus hasonlóan a veszettséghez heteken keresztül lappang, ott aztán lehetne drámázni a kis közösségekben. Esetleg olyan is jöhetne, hogy valaki megpróbálja az emberekbe átültetni a zombik genetikájának a nyerő részeit (pl. nem betegednek meg, gyorsabbak/erősebbek mint az ember, stb.). No meglátjuk.

Zene.

egy patkószög miatt az ország lelki egyensúlya elveszett

Nincs nagy kedvem blogolni, de ennek most pillanatnyilag az is oka, hogy jó dolgok történtek mostanában, amelyekről viszont nem írok, mert személyesek (az igazán jó dolgok mindig személyesek?). A külvilág viszont szép lassan a vesztébe rohan, de nagyon nem érzem magaménak, hogy minden kis botladozást dokumentáljak. De valamiről mégis kell írni, szerencsére a fejemben mindenféle gondolatok fogannak és halnak el, néha ha valamit érdekesnek találok és relevánsnak is a jelenre, akkor születhet belőle bejegyzés. Én még abban a fázisban vagyok, amikor nem riaszt el a fehér mező a képernyőn amit tele kell pötyögni, inkább arra kell koncentrálnom, hogy minél kevesebb karakter kerüljön oda, de valami gondolat is legyen a karakterek mögött. Hát igen, vannak annak előnyei, ha az ember csak hobbiból nyomogatja a gombokat, bezzeg amikor munkából kell nyomogatnom a gombokat, akkor jobban meggondolom a dolgokat és mégis mindenféle buta csapdába béfutok (lásd a játékom).

Szóval a mai gondolat az, hogy a vallások egy kicsit elrontották a dolgot, amikor felosztották a dolgokat bűnös és nem bűnös dolgokra. Mivel a vallás alapvetően antiimperialista (illetve a túlvilági impérium elsőbbségét hirdeti), ezért hyba volt az irigységet bűnnek titulálni, hiszen az a közösségi evolúciós kényszerként jött létre azért, hogy a földi impériumokat bedöntse. Mostanában a szemünk előtt dolgozik.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Csajkovszkij. Zene.

AI. 

here's bolojohnny!

Na végre bejelentették a megszorításokat. Legalább nem kell több tévét nézzek, a következő évek úgyis a tüntetésekről fognak szólni és arról, hogy ki is a hibás. Az írott sajtó nem különben. Én ugyanakkor nem állok be a sorba, mert már régóta várom a válságot, na most itt lesz, szóval akkor lenne értelme írni a gazdaságról, ha kontrázhatnék. Nekem egyébként kicsit úgy tűnik, hogy egy ideig gazdasági növekedésről szó sem lehet, a tűzoltás az elsődleges szempont, aztán majd meglátjuk mikor kezdik lazítani a dolgokat, hogy növekedés esetleg szóba jöhessen (ami már a tavaly sem ment, sokkal jobb adókörülmények között, külföldi csodás fordulat nélkül sokáig esni fog még a román gazdaság).

Nemsokára vissza kell menjek dolgozni, véget ér a játékcsinálós hobbi, akkor majd előkerül megint a téma, hogy menni vagy maradni, vannak a csökkenő gazdaságoknak is előnyei, bár én nem vagyok az aki nagyon szeretne a zavarosban (vagy amúgy is) halászni.

Na, most már tényleg kellemes válságot mindenkinek! Remélem mikor kijövünk belőle, már megszabadulunk a fos politikai osztályunktól és a klientúrájuktól.

De az is lehet, hogy beindul a beszélőkém. A múltkori válságot az elején nagyon megszívtuk, akkor jöttem el az egyetemről, aztán amikor kezdtem a Gameloftnál dolgozni jól alakultak a dolgok, mert az okostelefonok éppen felszálló ágon voltak. Most csak a mesterséges intelligencia van felszálló ágon, talán még olyan melót is sikerülhet csípnem, bár állítólag már Kolozsvár is tele van szakértőkkel. Sosem lehet tudni mit hoz a jövő a blogban (se). 

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

(innen).