az

Az apokalipszisre fogadni úgy tűnik biztonságos.

kevert stratégiájú csokis-csilis szósz egy őszi reggelre

Az embernek alapvetően kétféle szüleménye van. A gondolatai és a gyermekei. Mindkettőt nevelni kell, mosdatni, fürdetni, iskolába járatni, aztán elengedni. Amikor az ivadékok felnőnek, önálló életet kezdenek, összejönnek mások ivadékaival és új ivadékokat hoznak létre. Vagy magányosak lesznek és kimúlnak egy fa alatt. Vagy háborúba viszik őket és kettévágja őket egy kósza török golyó. Általában néhány nemzedék után az ivadékok már felismerhetetlenné válnak a szülők számára. Néha bezárjuk őket és eldobjuk a kulcsot, hogy eszünkbe se jussanak. Néha irigykedünk a máséra. Néha meghalunk értük, bár érteni olyan igazán sohasem érthetjük őket. Néha félünk a mások véleményétől ami az ivadékainkra vonatkozik, néha meg mutogatjuk őket fűnek-fának. Soha nem tudjuk abbahagyni a másokéhoz hasonlítani a sajátjainkat, pedig ennek pont annyira nincs semmi értelme, mint azt hinni, hogy van szabad akaratunk.

Persze a természet mindig kevert stratégiát játszik, van akiknek egyik ivadékból ad többet, van akiknek a másikból. Van akiknek egyikből nem jut, van akiknek a másikból. Van akinek egyikből sem. De lassan legyőzzük a természetet és megszületik (vagy már meg is született) az az ivadék, amely szabad járkálhat a két világ között.

Demó. Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

csondor tüngét keresve hármas úthoz érkezett, ahol is döntésképtelenség miatt a per újratárgyalását kérte

Na ez ki kellett jöjjön.

Szóval az egyik értelme a blognak az, hogy követni tudom (illetve tudni fogom valamikor, ha nagyon érdekel) azt, hogy hogyan változik a véleményem a dolgokról. Azt hiszem, már ez is elég szokatlan dolog, hogy az ember elfogadja, hogy változik a véleménye, a legtöbben csak mondják ezt, de valójában nem hisznek benne.

Az egyik dolog ami érdekel, az a jövő. A jövőtől én általában félni szoktam, csak néha néhány órára vagyok optimista, annyira gyakran azért mégsem blogolhatok, hogy ezeket a pillanatokat elfogjam.

Nem féltem én mindig az éghajlatváltozás által okozott apokalipszistől, szerintem ez a téma igazán csak a pandémia óta jelent meg a blogban, persze, előtte is tudtam, hogy nem a legjobban mennek a dolgok, de nem gondoltam, hogy apokalipszis lesz. Aztán egy időre nagyon beparáztam, de most ott vagyok, hogy nem is félek már annyira. Megszoktam, vagy csak a többi dologtól jobban félek már, nem tudom.

Mindenesetre most fel fogom sorolni azokat a dolgokat amiktől a leginkább félek most a jövővel kapcsolatban és írok egy kis kommentárt is, hogy miért. Sok kommentárt kéne írni, vagy keveset de jót, nekem most egyik sem fog összejönni.

1. Éghajlatváltozás: na igen, szóval ez még mindig játszik, nem is igazán az elsődleges hatásoktól félek, hanem inkább a másodlagos, sőt harmadlagosoktól. Elsődleges az, hogy leesik rengeteg csapadék és elmos egy várost, vagy kialakul egy hőkupola egy terület fölött és napokon keresztül olyan hőséget hoz, amit sokan nem bírnak ki. Ezek a dolgok elég szörnyűek, de annyira ritkák, hogy ha még tízszereződik is a gyakoriságuk, rengeteg időbe kerül míg kiirtják az emberiséget. Felkészülni rájuk nem lehet, csak el lehet menni az útjukból. A másodlagos hatások már azok, hogy mondjuk a szárazság miatt nem lesz termés, vagy elszaporodnak a szúnyogok amelyek mindenféle víruskát hordoznak. Ezek már sokkal nagyobb kárt tudnak okozni, már most is éheznek az emberek Afrikában miatta. A harmadlagos effektus az, hogy ezeket a problémákat az emberek háborúkkal próbálják megoldani. Na, itt már egész százalékpontokban lehet majd számolni a népességfogyást. Az apokalipszis túlélésére lehetetlen jó stratégiát készíteni, nagyon függ az a népességfogyás gyorsaságától, közben a technológiai fejlődéstől. Pl. nem úgy gondolom, hogy napelemekből meg elektromos autókból hiányt fognak szenvedni az első hullám túlélői. Valószínűleg fegyverekből sem. Valahogy mégis úgy érzem most, hogy túl tudjuk élni ezt, ha nem lesz atomháború. Régebben haragudtam a gazdagokra, hogy azért teszik tönkre a földet, mert azt hiszik, hogy pénzzel túlélhetik az apokalipszist, de idén változott a véleményem, azt hiszem, ők ugyanúgy rabjai a sok pénznek, mint a szegények a kevésnek. Sosincs elég belőle. Meg aztán, a gyerekeik már egy más világba születnek, látva a szüleik által okozott pusztulást, lehet, nem lesznek olyan balfaszok. Szóval az éghajlatváltozást túlélhetőnek vélem, ha csak a lakosság 1%-a is éli túl, pár évszázad alatt visszanyerhetjük a mostani népességi szintet, ha akarjuk.

2. Háborúk: ez csak a ukrajnai háború óta foglalkoztat, azt hittem, az értelmetlen háborúk vívása már a múlté, de sajnos nem így van. Sajnos egyre inkább valószínűnek tartom a harmadik világháborút, valószínűleg az éghajlatváltozás is közre fog játszani benne. Ha sikerülne kihagyni az atomot belőle, akkor talán itt is úgy gondolom, hogy a népesség 1%-ának jó esélye van túlélni, ha nem, akkor viszont vége a mókának. Persze, az atomfegyverek újra divatba jönnek majd, ha az oroszok legyőzik az ukránokat, utána már csak az a kérdés, hogy miért nincs sapka a nyuszikán. Mert hogy a nyuszikának több becsülete van, mint a nyugati keresztény kultúra éllovasainak együtt, az bizisten.

3. Mesterséges intelligencia: ez is csak az utóbbi pár évben került fel a listára. Sajnos a kapitalizmus és a mesterséges intelligencia együtt kizárja az nagy számú népesség lehetőségét. Az emberek azt szokták mondani, hogy azért van szükség sok emberre, hogy legyen nagy piaca a kapitalistáknak és így sok pénze legyen, de nem értik, hogy a pénz nem egy valós cél. Igazi értéket nem is jelent, csak a mostani rendszerben van értelme, felgyorsítja bizonyos feladatok megoldását, de arra pl. nem jó megoldás, hogy az ember úgy érezze, elérte amit akart. Az igazi cél az az erő, azt pedig egy általános intelligenciával felruházott robothadsereg jelenti. Az erő logikája szerint amikor valaki jelentős előnyre tesz szert, akkor kötelező az utána loholókat kiiktatnia, nehogy szövetkezni tudjanak. A szabályozatlan kapitalizmusnak is az a logikája, hogy csak egy maradhat a rendszer legtetején és egyre inkább úgy tűnik, hogy a kapitalisták kezdik megunni, hogy szabályozni akarják őket, pedig nem is igazán túl jók ezek a szabályok. Itt azért van némi esély a túlélésre, talán a társadalom hamarabb magához tér, mielőtt még az a bizonyos robothadsereg megépülne. Most egyébként úgy gondolom, hogy nem lesz azért olyan gyors az az intelligencia robbanás, szóval nem napok vagy hetek alatt fog megtörténni, inkább évek, sőt még inkább évtizedek alatt, az univerzum azért még mindig túl bonyolult, ahhoz, hogy valaki erőből megoldja minden rejtélyét. Lépésről lépésre lehet csak felépíteni az absztrakciók azon tornyát ami felér a mennyig. Legalább a mesterséges intelligencia nem lesz olyan konok, hogy ha kitalál egy absztrakciót, mint mondjuk az objektum orientált programozás, akkor azután is kitartson mellette, ha egyértelművé vált, hogy több a gond vele mint ami hasznot hoz. :) Szóval az intelligenciarobbanás előtt lesz még pár évünk, amikor már az emberekre nem lesz szükség a létező munkahelyek betöltésére, ha ez alatt sikerül kirúgni a vezérigazgatókat az igazgatótanáccsal egyetemben, akkor van esély túlélni. Sőt. A mesterséges intelligenciában az e legfaszább, hogy simán utópiát is hozhat, mindenki boldog lesz és kövér és örökké fog élni, ha nem is máshol, de valamilyen számítógép memóriájában. Vagy a legrosszabb disztópiát is elhozhatja, amiben csak az emberiség 0.0001%-a él túl, egy idő után szintén valamilyen számítógép memóriájában. Ha van egy kis esélyünk is jól megoldani az éghajlatváltozás és a háborúk problémáját, akkor azt csakis mesterséges intelligenciával tehetjük. Azt, hogy hogyan, az olvasóra bízom.

A vicces az, hogy mostanában kezd kialakulni az is a fejemben, hogy a kocka valójában már rég el van vetve, igazából csak szemlélni tudom az eseményeket, még ha a szememmel hegyeket is mozgathatok. Lehet pár év múlva a nihilizmus/sztoicizmus leküzdése is felkerül a listára. :)