Megint nem írtam meg időben a gondolataimat, szóval most csak nagyon gyorsan. Legalább a lista hosszú. :)
Trap (2024): Shyamalan új filmje, érdekes alapötlet, de az a baj, hogy elég hamar kiderül a szereplők igazi motivációja, a helyszín nem túl érdekes (de lehet, hogy csak számomra) és a végén a csavar sem értelmez szinte semmit újra, szóval csak ott van, hogy ne legyen egyenes. Azért nézhető cucc.
RoboCop (1987): Egymás után néztem meg mindhármat, valamikor nagyon régen az elsőt biztos láttam, a többiben nem vagyok biztos. Szerintem akkor nem nagyon értettem a mesterséges intelligenciáról megfogalmazott gondolatokat, a militarizálódó kapitalizmusról meg tuti nem értettem, szóval nagyjából meh volt a véleményem. A Terminátor 2 sokkal jobb volt, a robot milyen folyékonyan mozgott és mindenki sokkal kúlabb volt. Na, most megfordult a sorrend, ezt sokkal jobb filmnek tartom mint a Terminátor 2-t. Egyszerűen minden egyes jelenet tökéletes, tele van mindenféle gondolattal, amelyek megértéséhez én akkor nem voltam elég. Persze, a T2 jobban néz ki, még mindig nagyon jól néz ki, jó is lenne megnézni megint, de ez 110%-os sci-fi, annyira jól ötvözi a három nagy témáját (mesterséges intelligencia, rendőrállam, kapitalizmus), hogy semmi közelit nem tudok mondani, ami ennyire egységes és engem most érdeklő dolgokról szól. Szerintem újra kell néznem pár évente, mert nagyon aktuális kezd lenni, persze mint optimista mese, a valóság énnél sokkal szomorúbb lesz.
RoboCop 2 (1990): Kemény, hogy meg tudták tartani az előző erényeit, pedig kicserélődött a csapat (a színészeket leszámítva persze). Egy kicsit gyengébb, de nem sokkal, érdekes, hogy mennyire merészen hozzá mertek nyúlni a gyerek témához, ezt a filmet a mai társadalomban már tuti nem mernék megcsinálni, az előzőt még igen.
RoboCop 3 (1993): Ez is egész jó, a lakhatási válság is időszerűbb mint valaha, talán csak a japán veszély hat kicsit viccesen, ha valaki nem keveri a keleti népeket. Az is bejön, hogy mindig tudnak rátenni a mesterséges intelligencia témára még egy kicsit, szerintem tuti megkérdezték a kor vezető kutatóit, hogy milyen kérdéseket tartanak érdekesnek most és a jövőben és jól belerakták a filmbe.
Nemesis (1992): Egy kicsit beteg és nagyon álmos voltam amikor ezt néztem, nem nagyon jött le nekem semmi belőle, csak az, hogy lőttek egy csomót, de nagyon kevesen haltak meg. Viszont nagyon vicces volt, hogy részben nagyon 90-es évek volt a hangulata, viszont az adathordozás az nagyon flash drive időszak volt, ami 92-ben még nem nagyon látszott. Bejött, de nem ajánlom senkinek aki nem cyberpunk superfan. Ja igen, a japán verziót láttam, annak a vége kicsit rövidebbre van vágva.
The Forgiven (2021): Húú, ez eszméletlen jó cucc, ennek is minden másodperce arany, legalábbis számomra. Nekem az jött le, hogy valójában minden szereplő egyfolytában hibát hibára halmoz, csak ezt nem értik meg. A főszereplő persze megérti a végére, meg is fizet érte. A többi majd egyszer. Nekem egy ilyen abszolút pesszimista filmként jön le, ahol az emberek rohannak a végzetükbe, miközben bulizgatnak, okosakat mondogatnak, iszogatnak, satöbbi. Pont mint az én életem. :) Csak én próbálom rangsorolni, hogy mi lesz a legvalószínűbb végzetem. Közben meg buta filmeket nézegetek. :) De legalább otthon ülök.
The Walking Dead: Daryl Dixon (2. szezon): Jó volt, de az előző szezon jobb volt, tényleg hiányzott egy kicsit a road movie a beszélgetésekkel, pedig átrepültek Ameszből Júrópába. A végét nagyon poénosnak tartottam. Még sokáig el tudnék nézegetni Sétáló holtakat, ha hozzák ezt a minőséget azért. A témája kicsit szintet lépett egyébként, a vallási fanatizmus ilyen mélyen eddig nem szerepelt, ha felnő egy kicsit a sorozat ilyen szempontból, az sem lesz baj.
Some Girls (1988): Most nagy Jennifer Connelly korszakom van, ebben a klippben nagyjából minden jelentős jelenete benne van ennek a filmnek. Van egy olyan hangulata, ami szerintem már nagyon régóta nincs a filmeknek, nekem ez most nagyon bejön, de lehet azért, mert JC most nagyon bejön, vagy tényleg van ott valami lenyomata egy korszaknak ami már elmúlt, de amire nekem még fogékony az agyam és beindul a boldogság, ha cirógatják ezeket a receptoraimat. Vénába kérném.
Etoile (1989): Ez megint JC, Budapesten játszódik 89-ben. Kell még valami? Igazán jó kis misztikus film is, lehet akar egy kicsit ijesztegetni is, de arra nem voltam receptív. Viszont a tetőpontja akkora fless, hogy csak. Ilyen sincs már a mai világban. Itt egyelőre nézhető jótúbon és ehhez is jár egy jó klipp.
Sleeping Dogs (2024): Nézhető cucc, de azért nagy katarzist senki ne várjon. Ha valaki nagyon általánosítani akarja nagyobb kontextusra a felejtés témáját, érdekes gondolatokat gyárthat, de hát az idő és az ember már ilyen legyőzhetetlen páros.
Network (1976): Először hallottam ezt. Aztán láttam a filmrészletet is. Most végre az egész filmet megnéztem. Nem rossz cucc, csak hát azért 1976 jó régen volt. A témája persze ma is aktuális, de ahogy elő van adva, az egy kicsit már uncsi ma már. Persze én szeretem az olyan filmeket is, amelyekben emberek beszélnek mindenféle belsőkben és hosszú monológokat mondanak. Na ez egy olyan film. Sok hosszú monológ a társadalom problémáiról, nem csak arról, hogy a híradás elkurvult, hogy nézettséget produkáljon, mintha az lenne a célja és nem az informálás. Minden percünket a maximális profit megtermelésére kell beáldozzuk, másként mi értelme is lenne az életünknek ebben a szép kapitalista világban. Szóval nekem tetszett, de csak olyanoknak ajánlom, akiket nem riaszt vissza az, ha a film 90 százalékában néhány ember, vagy gyakran csak egy beszélget, nem túl érdekes belsők előtt.
A Haunting in Venice (2023): Vizuálisan nagyon bejött, bár azon gondolkodtam közben, hogy én még annó azt hallottam, hogy egy filmben egy kamera kell, itt meg úgy ugrálnak a széles látószög és a szuperközeli között mint Márió a zöld kockák között. Értem én, hogy másképp nem fér be a szoba, de akkor is. Szerencsére a helyszín gyönyörű, Velence egy olyan helyszín, amiből nem lehet túl sokat kapni. A történet nekem bejön, mert szeretem a gépiesíthető feladatokhoz gépiesített megoldásokat, ami a krimi. A kis finom kikacsintások pedig nagyon élvezhetőek itt. Nekem bejövős.
From (3. szezon): Nekem ez még mindig nagyon bejön. Nagyon nagyon. Imádtam minden percét, még azokat a részeket is, amelyek azért egy kicsit több töltelékkel rendelkeztek mint a megszokott. A szezon elején egy kicsit úgy éreztem, hogy az előző végén bedobott óriási húzást eléggé elfecsérelték, de aztán sikerült érdekes befejezést csinálni ennek a szezonnak a végére is. Sajnos több mint egy évet kell várni a 4. szezonra és azt hiszem, nem is nagyon lesz már 5., mert annyi mindent elárultak már a titkokból, hogy nagyjából kikerekedik a történet már az utolsó szezonra, már csak a részleteket kell elsimítani. Egy kicsit fogok most jósolni, hogy mi lesz a 4. szezonban, csak letesztelni, hogy jól értettem-e azt amit az utolsó két részben elárultak. Szóval hivatkoztak arra, hogy az energia nem vész el, csak átalakul, meg azt is véljük felfedezni, hogy itt rejtett családi kötelékek vannak az egyes szereplők és a zóna őslakosai között, meg hogy a gonoszok feláldozták a gyermekeiket a halhatatlanságért. Szóval ezekből kiindulva valószínűnek tartom, hogy valami olyasmi van, hogy volt régen egy közösség, amelyhez bekopogott a sátán és halhatatlanságot ajánlott nekik a gyerekeikért cserébe, de persze nem egészen azt kapták amit reméltek, csak a zónán belül élnek és a gyermekeik szellemei is ott bóklásznak, viszont a való világban azért néha újjászületnek a gyerekeik, de aztán valahogy a zóna mégis beszippantja őket családostól, ahol aztán megint meghalnak elég gyorsan és kezdődik az egész elölről. Mindez már jó sok generáció óta megy így, így a generációk összekeveredtek, egymásra rakódtak, hiszen mondjuk Tabitha előző életében Viktor anyja volt. Gondolom amikor kibogozzák az egész családfát, akkor megoldják valahogy a titkot. Esetleg le kell győzni majd a sátánt, aki gondolom a legutolsó rész végén megjelent figura. A kérdés az, hogy mi lesz a seriff kapcsolódása az egészhez, gondolom ő valami pap vagy sámánféle volt az eredeti közösségben és ő gyártotta a talizmánokat is. Valószínű, hogy ő fel is kell áldoznia magát a fiáért meg annak a csajáért, cserébe kapnak majd egy igazi gyereket, vagy csak simán így záródik be a zóna, szerintem ő semmiképpen nem menekülhet, főként az Elgin-es történet után. Egyébként szerintem ez az igazán erős ebben a sorozatban, hogy ott kolbászolnak az emberek egy ilyen fura világtalan világban és közben próbálnak emberek maradni és emberi dolgokat művelni, de néha azért a világ korrumpálja őket és esélyük sincs, bármennyire is kapálóznak. Engem nagyon emlékeztet az egész a kalandjátékok hangulatára, hiszen ott is egy ilyen félig valóságban élnek az emberek nagyon limitált lehetőségekkel, de mindenki mégis szeretne élő ember lenni, aki csinál valamit, hozzájárul ahhoz, hogy kerek legyen a világ, még ha csak azért is van ott, hogy meglegyen a tömeg. Jó lenne egy ebből a világból inspirált klasszikus kalandjáték, olyan Indy4 stílusban, rengeteg karakterrel akik véletlenszerűen be-be tévednek a zónába, aztán meg véletlenszerű hibák miatt el-el haláloznak. Valószínűleg a Sierra cuccok még jobban találnának rá, bár ott inkább csak a főszereplő halálozott el, de azokból sajnos nem sokhoz volt szerencsém, leginkább csak a Larry sorozathoz, na az nagy poén lenne egy ilyen világban. Szóval nagyon kíváncsi leszek merre megy el a dolog, jó lenne ha lennének részek a zóna keletkezéséről, esetleg egy spinoff sorozat formájában, de szerintem ha akarják hozni az intenzitást, akkor már nem lehet túl sokáig nyújtani. Lehet meg kéne keressem a sorozat közösségét, hadd lám mások milyen elméleteket gyártottak. Először tennék ilyent életemben, aktuális sorozattal. :)
Gladiator (2000): Valószínűleg jövő héten megnézem az új részt, szóval most jó volt egy kis ismétlés. Jó film ez, működik, de azért, mert a részletek jól meg vannak csinálva, persze az ív is jól értelmezhető ma, de ahogy én most elképzelem azt a világot (az ős város olvasata után), szerintem óriási hülyeség az egész. Vicces, hogy mennyire vágyunk a múlt után, de mennyire nem értjük azt. Legalábbis a legtöbb ember, akikre ez a film be volt lőve. Na nem baj, a halottak nem merkelnek, hogy a vallási tolerancia értelmezhetetlen fogalom volt akkoriban. Olyan volt, mintha most azt kérnéd az emberektől, hogy olyanokkal tervezz épületet akik szerint a dolgok nem fentről lefelé esnek, hanem lentről fel. Az a leginkább visszataszító, hogy olyan eseményekbe olt be fiktív konfliktusokat, amelyekről biztos tudjuk, hogy nem voltak ott. Na mindegy, nem dokumentum filmként kell nézni, akkor van néhány látványos jelenet.
Zene.