filmek

Megint nem írtam meg időben a gondolataimat, szóval most csak nagyon gyorsan. Legalább a lista hosszú. :)

Trap (2024): Shyamalan új filmje, érdekes alapötlet, de az a baj, hogy elég hamar kiderül a szereplők igazi motivációja, a helyszín nem túl érdekes (de lehet, hogy csak számomra) és a végén a csavar sem értelmez szinte semmit újra, szóval csak ott van, hogy ne legyen egyenes. Azért nézhető cucc.

RoboCop (1987): Egymás után néztem meg mindhármat, valamikor nagyon régen az elsőt biztos láttam, a többiben nem vagyok biztos. Szerintem akkor nem nagyon értettem a mesterséges intelligenciáról megfogalmazott gondolatokat, a militarizálódó kapitalizmusról meg tuti nem értettem, szóval nagyjából meh volt a véleményem. A Terminátor 2 sokkal jobb volt, a robot milyen folyékonyan mozgott és mindenki sokkal kúlabb volt. Na, most megfordult a sorrend, ezt sokkal jobb filmnek tartom mint a Terminátor 2-t. Egyszerűen minden egyes jelenet tökéletes, tele van mindenféle gondolattal, amelyek megértéséhez én akkor nem voltam elég. Persze, a T2 jobban néz ki, még mindig nagyon jól néz ki, jó is lenne megnézni megint, de ez 110%-os sci-fi, annyira jól ötvözi a három nagy témáját (mesterséges intelligencia, rendőrállam, kapitalizmus), hogy semmi közelit nem tudok mondani, ami ennyire egységes és engem most érdeklő dolgokról szól. Szerintem újra kell néznem pár évente, mert nagyon aktuális kezd lenni, persze mint optimista mese, a valóság énnél sokkal szomorúbb lesz.

RoboCop 2 (1990): Kemény, hogy meg tudták tartani az előző erényeit, pedig kicserélődött a csapat (a színészeket leszámítva persze). Egy kicsit gyengébb, de nem sokkal, érdekes, hogy mennyire merészen hozzá mertek nyúlni a gyerek témához, ezt a filmet a mai társadalomban már tuti nem mernék megcsinálni, az előzőt még igen.

RoboCop 3 (1993): Ez is egész jó, a lakhatási válság is időszerűbb mint valaha, talán csak a japán veszély hat kicsit viccesen, ha valaki nem keveri a keleti népeket. Az is bejön, hogy mindig tudnak rátenni a mesterséges intelligencia témára még egy kicsit, szerintem tuti megkérdezték a kor vezető kutatóit, hogy milyen kérdéseket tartanak érdekesnek most és a jövőben és jól belerakták a filmbe.

Nemesis (1992): Egy kicsit beteg és nagyon álmos voltam amikor ezt néztem, nem nagyon jött le nekem semmi belőle, csak az, hogy lőttek egy csomót, de nagyon kevesen haltak meg. Viszont nagyon vicces volt, hogy részben nagyon 90-es évek volt a hangulata, viszont az adathordozás az nagyon flash drive időszak volt, ami 92-ben még nem nagyon látszott. Bejött, de nem ajánlom senkinek aki nem cyberpunk superfan. Ja igen, a japán verziót láttam, annak a vége kicsit rövidebbre van vágva.

The Forgiven (2021): Húú, ez eszméletlen jó cucc, ennek is minden másodperce arany, legalábbis számomra. Nekem az jött le, hogy valójában minden szereplő egyfolytában hibát hibára halmoz, csak ezt nem értik meg. A főszereplő persze megérti a végére, meg is fizet érte. A többi majd egyszer. Nekem egy ilyen abszolút pesszimista filmként jön le, ahol az emberek rohannak a végzetükbe, miközben bulizgatnak, okosakat mondogatnak, iszogatnak, satöbbi. Pont mint az én életem. :) Csak én próbálom rangsorolni, hogy mi lesz a legvalószínűbb végzetem. Közben meg buta filmeket nézegetek. :) De legalább otthon ülök.

The Walking Dead: Daryl Dixon (2. szezon): Jó volt, de az előző szezon jobb volt, tényleg hiányzott egy kicsit a road movie a beszélgetésekkel, pedig átrepültek Ameszből Júrópába. A végét nagyon poénosnak tartottam. Még sokáig el tudnék nézegetni Sétáló holtakat, ha hozzák ezt a minőséget azért. A témája kicsit szintet lépett egyébként, a vallási fanatizmus ilyen mélyen eddig nem szerepelt, ha felnő egy kicsit a sorozat ilyen szempontból, az sem lesz baj.

Some Girls (1988): Most nagy Jennifer Connelly korszakom van, ebben a klippben nagyjából minden jelentős jelenete benne van ennek a filmnek. Van egy olyan hangulata, ami szerintem már nagyon régóta nincs a filmeknek, nekem ez most nagyon bejön, de lehet azért, mert JC most nagyon bejön, vagy tényleg van ott valami lenyomata egy korszaknak ami már elmúlt, de amire nekem még fogékony az agyam és beindul a boldogság, ha cirógatják ezeket a receptoraimat. Vénába kérném.

Etoile (1989): Ez megint JC, Budapesten játszódik 89-ben. Kell még valami? Igazán jó kis misztikus film is, lehet akar egy kicsit ijesztegetni is, de arra nem voltam receptív. Viszont a tetőpontja akkora fless, hogy csak. Ilyen sincs már a mai világban. Itt egyelőre nézhető jótúbon és ehhez is jár egy jó klipp.

Sleeping Dogs (2024): Nézhető cucc, de azért nagy katarzist senki ne várjon. Ha valaki nagyon általánosítani akarja nagyobb kontextusra a felejtés témáját, érdekes gondolatokat gyárthat, de hát az idő és az ember már ilyen legyőzhetetlen páros.

Network (1976): Először hallottam ezt. Aztán láttam a filmrészletet is. Most végre az egész filmet megnéztem. Nem rossz cucc, csak hát azért 1976 jó régen volt. A témája persze ma is aktuális, de ahogy elő van adva, az egy kicsit már uncsi ma már. Persze én szeretem az olyan filmeket is, amelyekben emberek beszélnek mindenféle belsőkben és hosszú monológokat mondanak. Na ez egy olyan film. Sok hosszú monológ a társadalom problémáiról, nem csak arról, hogy a híradás elkurvult, hogy nézettséget produkáljon, mintha az lenne a célja és nem az informálás. Minden percünket a maximális profit megtermelésére kell beáldozzuk, másként mi értelme is lenne az életünknek ebben a szép kapitalista világban. Szóval nekem tetszett, de csak olyanoknak ajánlom, akiket nem riaszt vissza az, ha a film 90 százalékában néhány ember, vagy gyakran csak egy beszélget, nem túl érdekes belsők előtt.

A Haunting in Venice (2023): Vizuálisan nagyon bejött, bár azon gondolkodtam közben, hogy én még annó azt hallottam, hogy egy filmben egy kamera kell, itt meg úgy ugrálnak a széles látószög és a szuperközeli között mint Márió a zöld kockák között. Értem én, hogy másképp nem fér be a szoba, de akkor is. Szerencsére a helyszín gyönyörű, Velence egy olyan helyszín, amiből nem lehet túl sokat kapni. A történet nekem bejön, mert szeretem a gépiesíthető feladatokhoz gépiesített megoldásokat, ami a krimi. A kis finom kikacsintások pedig nagyon élvezhetőek itt. Nekem bejövős.

From (3. szezon): Nekem ez még mindig nagyon bejön. Nagyon nagyon. Imádtam minden percét, még azokat a részeket is, amelyek azért egy kicsit több töltelékkel rendelkeztek mint a megszokott. A szezon elején egy kicsit úgy éreztem, hogy az előző végén bedobott óriási húzást eléggé elfecsérelték, de aztán sikerült érdekes befejezést csinálni ennek a szezonnak a végére is. Sajnos több mint egy évet kell várni a 4. szezonra és azt hiszem, nem is nagyon lesz már 5., mert annyi mindent elárultak már a titkokból, hogy nagyjából kikerekedik a történet már az utolsó szezonra, már csak a részleteket kell elsimítani. Egy kicsit fogok most jósolni, hogy mi lesz a 4. szezonban, csak letesztelni, hogy jól értettem-e azt amit az utolsó két részben elárultak. Szóval hivatkoztak arra, hogy az energia nem vész el, csak átalakul, meg azt is véljük felfedezni, hogy itt rejtett családi kötelékek vannak az egyes szereplők és a zóna őslakosai között, meg hogy a gonoszok feláldozták a gyermekeiket a halhatatlanságért. Szóval ezekből kiindulva valószínűnek tartom, hogy valami olyasmi van, hogy volt régen egy közösség, amelyhez bekopogott a sátán és halhatatlanságot ajánlott nekik a gyerekeikért cserébe, de persze nem egészen azt kapták amit reméltek, csak a zónán belül élnek és a gyermekeik szellemei is ott bóklásznak, viszont a való világban azért néha újjászületnek a gyerekeik, de aztán valahogy a zóna mégis beszippantja őket családostól, ahol aztán megint meghalnak elég gyorsan és kezdődik az egész elölről. Mindez már jó sok generáció óta megy így, így a generációk összekeveredtek, egymásra rakódtak, hiszen mondjuk Tabitha előző életében Viktor anyja volt. Gondolom amikor kibogozzák az egész családfát, akkor megoldják valahogy a titkot. Esetleg le kell győzni majd a sátánt, aki gondolom a legutolsó rész végén megjelent figura. A kérdés az, hogy mi lesz a seriff kapcsolódása az egészhez, gondolom ő valami pap vagy sámánféle volt az eredeti közösségben és ő gyártotta a talizmánokat is. Valószínű, hogy ő fel is kell áldoznia magát a fiáért meg annak a csajáért, cserébe kapnak majd egy igazi gyereket, vagy csak simán így záródik be a zóna, szerintem ő semmiképpen nem menekülhet, főként az Elgin-es történet után. Egyébként szerintem ez az igazán erős ebben a sorozatban, hogy ott kolbászolnak az emberek egy ilyen fura világtalan világban és közben próbálnak emberek maradni és emberi dolgokat művelni, de néha azért a világ korrumpálja őket és esélyük sincs, bármennyire is kapálóznak. Engem nagyon emlékeztet az egész a kalandjátékok hangulatára, hiszen ott is egy ilyen félig valóságban élnek az emberek nagyon limitált lehetőségekkel, de mindenki mégis szeretne élő ember lenni, aki csinál valamit, hozzájárul ahhoz, hogy kerek legyen a világ, még ha csak azért is van ott, hogy meglegyen a tömeg. Jó lenne egy ebből a világból inspirált klasszikus kalandjáték, olyan Indy4 stílusban, rengeteg karakterrel akik véletlenszerűen be-be tévednek a zónába, aztán meg véletlenszerű hibák miatt el-el haláloznak. Valószínűleg a Sierra cuccok még jobban találnának rá, bár ott inkább csak a főszereplő halálozott el, de azokból sajnos nem sokhoz volt szerencsém, leginkább csak a Larry sorozathoz, na az nagy poén lenne egy ilyen világban. Szóval nagyon kíváncsi leszek merre megy el a dolog, jó lenne ha lennének részek a zóna keletkezéséről, esetleg egy spinoff sorozat formájában, de szerintem ha akarják hozni az intenzitást, akkor már nem lehet túl sokáig nyújtani. Lehet meg kéne keressem a sorozat közösségét, hadd lám mások milyen elméleteket gyártottak. Először tennék ilyent életemben, aktuális sorozattal. :)

Gladiator (2000): Valószínűleg jövő héten megnézem az új részt, szóval most jó volt egy kis ismétlés. Jó film ez, működik, de azért, mert a részletek jól meg vannak csinálva, persze az ív is jól értelmezhető ma, de ahogy én most elképzelem azt a világot (az ős város olvasata után), szerintem óriási hülyeség az egész. Vicces, hogy mennyire vágyunk a múlt után, de mennyire nem értjük azt. Legalábbis a legtöbb ember, akikre ez a film be volt lőve. Na nem baj, a halottak nem merkelnek, hogy a vallási tolerancia értelmezhetetlen fogalom volt akkoriban. Olyan volt, mintha most azt kérnéd az emberektől, hogy olyanokkal tervezz épületet akik szerint a dolgok nem fentről lefelé esnek, hanem lentről fel. Az a leginkább visszataszító, hogy olyan eseményekbe olt be fiktív konfliktusokat, amelyekről biztos tudjuk, hogy nem voltak ott. Na mindegy, nem dokumentum filmként kell nézni, akkor van néhány látványos jelenet.

Zene.

vízállás jelentés a megvilágosodás folyóján

Ma nem volt semmi különös, nem pörögtem semmi butaságon, gondolom a megszokott csatornákon megy a hülyítés, de azoktól távolt tartom magam, most egy nagyobb dózis után.

Reméljük marad a nyugi, bármi is történjen a következő napokba.

Pozitív nap, pedig jó sok kis elektront felszippantottak a gépeim. :)

Zene.

amikor csip helyett egyetértést tesznek a vízbe, mindenki alatt megbillen a híd

Ezt itt el kell olvasni.

Esetleg ezt itt meg is kell nézni.

Ezt még én sem láttam. De meg fogom nézni. 1, 2, 3, 4.

Na, az alkotmánybíróság újraszámoltatja a szavazatokat. Gondolom Csolnaku fog becsusszanni a második helyre. És én nem fogok menni tüntetni, sőt, még meg is fogom szavazni. Mert egy fasisztánál még ő is jobb. És mert jobb lenne, ha tervezetten emigrálhatnék vagy maradnék, nem gyorsan kéne azt nyélbe ütni.

Arra azért kíváncsi leszek, ki fog négy évnél hosszabb megtérülésű befektetést tenni ebbe az országba.

Az a poén, hogy ettől teljesen lenyugodtam. Ezt a napot is pozitívnak húzom be, pedig messze még a vége.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

görgessünk a következő napra már plííííííz

Valahogy beütött a felismerés, hogy elmehet minden a francba, ha most kétszer rosszul választ az ország. Sajnos most semmi nem segít ezen a szar érzésen. Az sem, hogy én mindig is nemzéró valószínűségűnek tartottam egy ilyen szcenáriót, hogy szerencsére úgy alakultak a dolgok, hogy még csak nem is kéne egy teljesen idegen környezetbe menekülni, van egy kis fészek a szomszédos országban, ahol jól tudjuk érezni magunkat, legalább a családegyesítést is nyélbe üthetnénk egy időre. Valahogy elemi szinten fáj az, hogy buta emberek döntése alapján az lesz a legjobb stratégia, ha minél hamarabb elhúzunk és elfelejtjük ezt a helyet, legalábbis egy időre. Értem én, hogy szar a rendszer, én is utálom mint a szart, de most valahogy nem esik jól, hogy a kapitalizmus felfalja önmagát éppen Romániában.

Hátha valahogy mégis győz a józan ész és sikerül online és offline mozgósítani az embereket, akiknek még van egy csepp esze és nem választunk meg egy fasiszta jelöltet.

Persze tudom, a végeredmény már meghatározott, csak senki nem ért eléggé a neurális dinamikához, hogy tudja melyik lapra kelljen lapozni ebben a nagy kaland, játék, kockázat könyvben aminek a valóságot látjuk. Ez most nem segít nekem. Bár egy kicsit azért igen, ha beüt a krach, tudni fogom mi a dolgom. Most az aggódás.

Feltettem a tiktokot, lájkolom én is a helyes tartalmat és átugrom a helytelent. Csak kicsit néztem bele, de micsoda baromság az az egész, eszméletlen. Amíg még lehetett, addig kellett volna betiltani. Twitteren is nekifogtam a jó tartalmakat tolni, hátha egy kicsit ez is számít. Cifra nyomor, de most semmi máshoz nincs kedvem.

Vastagon negatív ez a nap.

Demó.

Zene. Zene.

most, úgy 4.5 milliárd évvel a Föld keletkezése után, pár izényire az apokalipszistől

Próbáljuk meg ezt. A választásokig minden nap leírom pár mondatban a hangulatomat a politikai válságról amelynek a közepében találtuk magunkat. Persze, naponta többször is változik, de annyi időm nincs, napi 1 mintavétel elég kell legyen, az elméleti módszerek még úgysem tudnak ezzel a kísérlettel semmit kezdeni, nincs kontrollcsoport, nincs placebo és nincs baj se.

Nyehehehehe.

Szóval most inkább lehetőségnek látom ezt a krízist. Azt hittem, az emberek teljesen beletörődtek a rendszerbe, de úgy tűnik, hogy mégsem, a vasárnapi szavazat egyértelműen rendszerellenes volt. Az, hogy most éppen egy ilyen fura szerzet fogalmazza meg a legélesebb rendszerkritikát, akinek nem lenne nagy ötlet az ország vezetését a kezébe adni, az csak a véletlen műve. Vannak igazi gondolkodók is, akik elégedetlenek a rendszerrel és akik lehet, hogy igazi megoldásokat kínálnak majd a problémákra. Már csak ki kell húzni valahogy addig, amíg ezek az emberek vagy gépek megjelennek a politika porondján.

Szóval a mai napot a pozitív rubrikába húzom be.

A zene felgyűlt az utóbbi napokban, de az elsőt most választottam a bejegyzéshez, bár egy kicsit jobban talált az előző gondolataimhoz.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Drónos. Drónos. Drónos.

Animáció.

a valóságnál már csak a mesék veszélyesebbek

Egy jó nagy nonlinearitás. Az ami a tegnap a román politikában történt. Engem érdekelnek az ilyen dolgok, valami fura oknál fogva most nem is félek a jövőtől, lehet annyira immutábilisnak látom már, hogy egy ilyen apróság, ami most kezd kibontakozni, már nem is számít. Vagy lehet, hogy az inga mozgásában már régóta várom én a visszalengést, lehet már meg is történt, csak mi még nem vettük észre, az ember nagyon jól el tudja magával hitetni, hogy a valóság csak álom és az álom a valóság.

Szóval meglátjuk mit is jelent az a józan ész és mire lesz elég.

Van viszont jó hírem is. Mihai Creţu nekifogott remaszterelt klippeket felrakosgatni a Sandra és Enigma gyűjteményből és amennyire én meg tudom állapítani, nem is buta AI upscalek (legalábbis én nem láttam buta pacákat az élek mentén, de meg nem állítottam a videókat, hogy jobban szemügyre vegyem őket és csak 1080p-ben néztem amúgy is). Ez engem rengeteg boldogsággal tölt el.

Demó.

az év politikai performansza a nyugdíjas klubban azoknak szól, akiknek már nem lesz nyugdíjuk

Tegnap este megnéztük az elnökjelöltek tévés vitáját. Meglepett, hogy mennyire kulturált volt, de igazából látszott, hogy mindenki csak felmondja az előre betanult válaszokat, igazából csak Hunyorka vette a fáradtságot, hogy adaptálja a válaszát a kérdéshez, a többiek csak elmagyarázták, hogy mennyi gond van ezzel vagy azzal a dologgal ebben az országban és, hogy majd sok pénzzel mindent megoldanak. Még Szemjon is visszavett a virtusból, úgy látszik, az egész virtus csak média hekk, de mostanra már úgy tűnik, maximalizálta az ezzel szerezhető szavazatok számát, megpróbált nyitni azok iránt is, akik nem vevők a hőbörgésre. Komoly.

Az egyetlen baj az, hogy teljesen egyértelmű, hogy a jelöltek képesek bármit megígérni, a cselekedeteik úgyis csak a saját és köreik érdekeit fogják szolgálni. Eljutottunk oda, hogy a szavazás csak arról szól, hogy ki fogja lerabolni a következő négy év alatt az országot. Persze, a másik oldalnak is kell csurrannia-cseppennie valaminek, nehogy eszébe jusson a tisztogatás. Na de egyszer ennek is vége lesz.

Ez a vidió jutott eszembe a műsor végén.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Ez, mindig ez.

Kinek az ég alatt már senkije sincsen (2017)

Pénteken este láttuk ezt a darabot, eredetileg nem volt tervben, de kaptunk két jegyet E egy ismerősétől.

Az elején egy kicsit féltem, hogy túl modern lesz a darab és sokat fogják basztatni a közönséget (mivel kicsi koromban a gyergyói Figura azért rendesen rászolgált ezekre a félelmekre) ugyanis miközben a közönség szép lassan foglalta el a helyét, a színészek már a színpadon és körötte tébláboltak és rekcumoztatták a közönséget, pl. azzal, hogy amikor elhangzik az, hogy zsíros kenyér, akkor azt kell kiáltani, hogy nincs. Aztán relatív nyugis dolog kerekedett ki belőle, volt némi táncikálás is, de hosszú monológok is, elég nyugis sodrásban. A zsíros kenyér dolog is csak egyetlen egyszer került elő és nem is volt semmi lényeges szerepe, egyetlen mondatot kapott még a téma.

Miközben azon gondolkodtam, hogy mit is írhatnék erről az élményről, önkéntelenül (mint annyi mindennel mostanában) a szabad akarat felé terelődtek a gondolataim. Az egész "interakció" a közönséggel pont olyan volt, ahogy én elképzelem most az agy és az öntudat "interakcióját". Az öntudat néha-néha beugat és azt hiszi, hogy ő csinálja a dolgokat, pedig nem hogy nem azt ugatja be amit akar, még csak választási lehetőséget sem kapott, hogy A-t vagy B-t ugasson be. Persze, amikor ennyire nagy az értés és erő differenciál a két részt vevő entitás között (színészek és közönség), akkor könnyű belelátni bármit, ami a szabad akarat illúzióját bizonyítja/tagadja. Azért érdekes lenne megnézni a reakciót, hogy ha egyszer nem az történik, amit elvárnak. Azon végtelenül kicsi valószínűségű esetben, ha valaki ezt a bejegyzést előbb olvassa mint ahogy látja a művet, lenne egy ajánlatom: egy helyen azt kell valakinek bekiáltania, hogy "fényt", és meg is neveznek valakit a nézőtérből. Na most ilyenkor bárki bekiálthat bármit, mert a kontrollt éppen feladták a színészek, szóval ajánlanám valakinek, hogy szájíze szerint kiáltson valami egyebet, hiszen úgy sem tudják ellenőrizni, hogy őt szólították-e.

Ami igazán érdekes volt, hogy szokás szerint bemondták az előadás kezdetéhez jobban hasonlító részben, hogy filmezni és fotózni tilos, utána viszont a mesélő mondta, hogy nyugodtan lehet filmezni és fotózni, de persze senki sem értette ezt szó szerint. Ezt is a szabad akaratról.

Igazából egy dolog volt amit valahogy másképp szerettem volna, mégpedig azt, hogy nagyjából egy wikipédia oldalnyi bevezetés ez Arany János életébe, ami számomra nem jelentett túl sok meglepetést, a sarokpontokra még emlékeztem. Valami eredetibb értelmezés vagy egy fiktív költő, néhány létező életéből összegyúrva érdekesebb lett volna. Na, lehet, gyerekeknek szánták a darabot, hogy feldobja az irodalom órát.

Azért alapvetően megérte megnézni, jó volt, de a választási lehetőségek nélküli interakció inkább börtön mint kifutópálya a gondolatoknak. Ezért fogják egyszer a játékok lenyomni szinte teljesen a színházat.

44

Ma lettem 44 éves.

Kaptam tortát.

Kéne valami okosat írni, de ez sosem megy akkor amikor akarom. A terv az volt, hogy írok egy hosszú bejegyzést arról, hogy hogyan látom a világot, de nem tudok hosszú bejegyzéseket írni, jobb ha kis darabokban írom le a gondolataimat, ahogy jönnek, mert összeszerkeszteni egy koherens egészbe még gondolatban sem megy, hát még írásban. Amúgy is, van egy rögeszmém arról, hogy a gondolatfolyam úgy ahogy jön, valamit megfog az agy pillanatnyi állapotából. Ha időt szánunk a utólagos szerkesztésre, akkor kisimítjuk ezt az eredeti jelet. Régi mesterséges intelligencia feladat az, hogy egy szöveg polaritását eldöntsük, azaz, hogy pozitív vagy negatív véleményt fogalmaz meg a tárgyalt témáról. Talán egyszer olyan feladat is lesz, hogy eldöntsük, a bal vagy jobb agyféltekéből indult egy szöveg és mennyit pattogott a tudat labdája az egyes agyféltekékben.

Igazából nekem a blogolás azért jó, hogy leírogassam azt, ahogy a világot látom és ha egyszer lesz kedvem és időm, akkor megnézem a dinamikát is. Egyelőre nincs, meg egyelőre fájdalmas még a régi hülyeségeket olvasni, persze, néha elszórakoztat, hogy milyen naiv voltam. Persze tudom, hogy majd sok év múlva a mostani énemet találom naivnak, de arra azért kíváncsi vagyok, hogy melyek lesznek azok a dolgok amelyek naivnak hatnak és melyek amelyek változatlanok maradnak, többnyire. Egy valamit tudok, hogy mindig változik az, ahogy a világot személem. Volt amikor nem érdekelt az éghajlatváltozás, aztán most meg már megint nem nagyon foglalkoztat, annyira reménytelennek látom a dolgot, hogy kár vele foglalkozni. Közben volt egy jó kis ív azért, meg vannak új dolgok amelyek miatt lehet most aggódni (igazából ezt a bejegyzést akartam ma megírni, de aztán feladtam azt, hogy jól összefoglalom és megírtam hamarabb, hogy majd még írok ezekben a témákban).

Igazából most nincs is amiről írjak, ez csak olyan meta bejegyzés. Most éppen nyugi van a fejemben és ez jó. Majd ha változás van, írok. A múltkor éppen rossz kedvem volt, szóval már ez is haladás.

megalopolis (2024)

Hát ez sajnos nem lett valami jó. Sok-sok évet gondolkodott Coppola rajta, de úgy tűnik, nem igazán sikerült egy gyenge tanítómesénél többet kihoznia. El sem tudom képzelni, mi ebben a filmben az, amire úgy gondolta, megéri 100 millió dollárt tenni, teljesen közhelyes és unalmas film volt, egy adott ponton azt hittem, elalszom a moziban. Többet nem is írok róla, nem szép dolog a hullagyalázás. Kár.

Zene.

a maszlagok örök visszatérésének elmélete sántíthat kicsit jobban a napfényben

Nocsak, a központi Meki mellett felütötték a sátrukat a szcientológusok. Ez egyből a 90-es éveket juttatja eszembe, én legalábbis akkor szereztem be egy dianetika könyvet, amit szerintem félig el is olvastam, de már nem sok mindenre emlékszem belőle. Mindenesetre ez jó párhuzam a 90-es és 2020-as évek között, lehet megint divatba jönnek az ilyen dolgok? Engem, amíg nem volt számítógépem a 90-es évek elején, nagyon sok ilyen dolog érdekelt, utána persze csak a számítógép. Nem hiszem, hogy visszatérne ez irányú érdeklődésem, de lehet sokaknak új ez a maszlag és beveszik.

azazaz

Egészen vicces, de még mindig teljesen nyugis vagyok az amerikai választásokkal kapcsolatban. Kicsit olyan, mintha az agyam próbálna néha pánik módba kapcsolni, de akkor bekapcsol a védekezés és egyből lenyugszom, mert most működik a varázsszer, hogy úgysincs semmi mód ahogy hathatnék az ottani történtekre, szóval nincs miért aggódnom miattuk. Még akár meg is dicsérhetem magam, amiért nem gondoltam úgy, hogy ott kéne szerencsét próbálni. Nem tudom mennyire volt ez tudatos döntés, ugyebár nem is hiszek a szabad akaratban, szóval valakik meg valamik meg valamikorok eldöntötték ezt helyettem, nekem még annyi szabadságot sem adtak, hogy szabadon eldöntsem, hogy jó-e ez, de persze szabad értékelés szabad cselekvést eredményezne, tökéletes kell legyen a cella.

Szóval most még az is van, hogy kedvem lenne gyakran írogatni a pillanatnyi hangulataimról a blogra, de most éppen azt játszom, hogy haragszom a blogra. De lehet, hogy holnapra már elmúlik a haragom. Persze, időm több attól még nem lesz és hát kívülről könnyű okosnak lenni.

Az is van, hogy én teljesen komolyan hiszek a kísérletezésben. Nem úgy gondolom, hogy a mostani rendszer tökéletes, nem lehetne jobban csinálni. Az amerikaiak most egy igen komoly kísérletet fognak elvégezni, ami szerintem nagyon rosszul fog elsülni, ezért is nagyon örvendek, hogy nem nálunk csinálják, de 100%-ra nem tudhatom, hogy mi lesz a kimenetel, ezért kíváncsian várom. Ugyanúgy, ahogy kíváncsian várom a britek és Milei kísérletének eredményét is. Egyelőre mindketten nettó mínuszban vannak, de még nem túl rég megy a kísérlet és lehet, hogy nekik nincs is meg hozzá a méretük, hogy a hangzatos gondolatokat működésre bírják.

Egyébként én úgy érzem, hogy a kapitalizmus profitált a globalizációból, ha most visszafordítják a globalizációt, akkor megint égetőbbé válnak a kapitalizmus belső ellentmondásai is. Továbbá az autokráciát is elképzelhetetlennek tartom a lakosság szabad fegyverviselésével, most majd kiderül, hogy mennyire voltak bölcsek az alapító atyák.

Szóval unatkozni nem fogunk, az biztos. Nekem egyelőre nagyon jó kedvem van, fene tudja miért, lehet valami átkapcsolt bennem.

Demó. Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

azaz

Szóval az amerikai választásról csak annyit, hogy teljesen hidegen hagyott a dolog, nem úgy, mint 8 éve. Közben megértettem, hogy rengeteg más rossz dolog is történhet a világban, kár ezen az egyen aggódni. Szóval teljesen hihetőnek tartottam azt, hogy visszatér a narancs ágens és majd szépen megvalósítja minden ötletét. Annak azért örvendek, hogy nem Amerikában élek, de persze a cselekedetei nálunk is beindíthatják az apokalipszist, de már ezzel is megbarátkoztam. Jöjjön aminek jönnie kell, az apokalipszist úgysem kerülhetjük el, csak esetleg egy kicsit elodázhatjuk, de hát azt is minek. Persze ha majd feltűnik a négy lovas az égen, lehet beszarok, de lehet, hogy nem. Most nem érdekel.

Vicces, de lehet, hogy ez a dolog fog leszoktatni a tuitterről. Mindenki azon filózik, hogy mi történhetett, és engem nem érdekel, hogy mi történhetett. Bizonyára sok faktor közrejátszott, azért vagyunk különbözőek, hogy különböző módon ítéljük meg a súlyokat. Most nem jött ki a matek, jó kérdés, hogy máskor miért jött ki, szerencse vagy tudás volt az oka. Most csak az van, hogy minden nap fel kell kelni és hasznosan kell tölteni a napot. Mint egyébként mindig.

az

Az apokalipszisre fogadni úgy tűnik biztonságos.

kevert stratégiájú csokis-csilis szósz egy őszi reggelre

Az embernek alapvetően kétféle szüleménye van. A gondolatai és a gyermekei. Mindkettőt nevelni kell, mosdatni, fürdetni, iskolába járatni, aztán elengedni. Amikor az ivadékok felnőnek, önálló életet kezdenek, összejönnek mások ivadékaival és új ivadékokat hoznak létre. Vagy magányosak lesznek és kimúlnak egy fa alatt. Vagy háborúba viszik őket és kettévágja őket egy kósza török golyó. Általában néhány nemzedék után az ivadékok már felismerhetetlenné válnak a szülők számára. Néha bezárjuk őket és eldobjuk a kulcsot, hogy eszünkbe se jussanak. Néha irigykedünk a máséra. Néha meghalunk értük, bár érteni olyan igazán sohasem érthetjük őket. Néha félünk a mások véleményétől ami az ivadékainkra vonatkozik, néha meg mutogatjuk őket fűnek-fának. Soha nem tudjuk abbahagyni a másokéhoz hasonlítani a sajátjainkat, pedig ennek pont annyira nincs semmi értelme, mint azt hinni, hogy van szabad akaratunk.

Persze a természet mindig kevert stratégiát játszik, van akiknek egyik ivadékból ad többet, van akiknek a másikból. Van akiknek egyikből nem jut, van akiknek a másikból. Van akinek egyikből sem. De lassan legyőzzük a természetet és megszületik (vagy már meg is született) az az ivadék, amely szabad járkálhat a két világ között.

Demó. Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

csondor tüngét keresve hármas úthoz érkezett, ahol is döntésképtelenség miatt a per újratárgyalását kérte

Na ez ki kellett jöjjön.

Szóval az egyik értelme a blognak az, hogy követni tudom (illetve tudni fogom valamikor, ha nagyon érdekel) azt, hogy hogyan változik a véleményem a dolgokról. Azt hiszem, már ez is elég szokatlan dolog, hogy az ember elfogadja, hogy változik a véleménye, a legtöbben csak mondják ezt, de valójában nem hisznek benne.

Az egyik dolog ami érdekel, az a jövő. A jövőtől én általában félni szoktam, csak néha néhány órára vagyok optimista, annyira gyakran azért mégsem blogolhatok, hogy ezeket a pillanatokat elfogjam.

Nem féltem én mindig az éghajlatváltozás által okozott apokalipszistől, szerintem ez a téma igazán csak a pandémia óta jelent meg a blogban, persze, előtte is tudtam, hogy nem a legjobban mennek a dolgok, de nem gondoltam, hogy apokalipszis lesz. Aztán egy időre nagyon beparáztam, de most ott vagyok, hogy nem is félek már annyira. Megszoktam, vagy csak a többi dologtól jobban félek már, nem tudom.

Mindenesetre most fel fogom sorolni azokat a dolgokat amiktől a leginkább félek most a jövővel kapcsolatban és írok egy kis kommentárt is, hogy miért. Sok kommentárt kéne írni, vagy keveset de jót, nekem most egyik sem fog összejönni.

1. Éghajlatváltozás: na igen, szóval ez még mindig játszik, nem is igazán az elsődleges hatásoktól félek, hanem inkább a másodlagos, sőt harmadlagosoktól. Elsődleges az, hogy leesik rengeteg csapadék és elmos egy várost, vagy kialakul egy hőkupola egy terület fölött és napokon keresztül olyan hőséget hoz, amit sokan nem bírnak ki. Ezek a dolgok elég szörnyűek, de annyira ritkák, hogy ha még tízszereződik is a gyakoriságuk, rengeteg időbe kerül míg kiirtják az emberiséget. Felkészülni rájuk nem lehet, csak el lehet menni az útjukból. A másodlagos hatások már azok, hogy mondjuk a szárazság miatt nem lesz termés, vagy elszaporodnak a szúnyogok amelyek mindenféle víruskát hordoznak. Ezek már sokkal nagyobb kárt tudnak okozni, már most is éheznek az emberek Afrikában miatta. A harmadlagos effektus az, hogy ezeket a problémákat az emberek háborúkkal próbálják megoldani. Na, itt már egész százalékpontokban lehet majd számolni a népességfogyást. Az apokalipszis túlélésére lehetetlen jó stratégiát készíteni, nagyon függ az a népességfogyás gyorsaságától, közben a technológiai fejlődéstől. Pl. nem úgy gondolom, hogy napelemekből meg elektromos autókból hiányt fognak szenvedni az első hullám túlélői. Valószínűleg fegyverekből sem. Valahogy mégis úgy érzem most, hogy túl tudjuk élni ezt, ha nem lesz atomháború. Régebben haragudtam a gazdagokra, hogy azért teszik tönkre a földet, mert azt hiszik, hogy pénzzel túlélhetik az apokalipszist, de idén változott a véleményem, azt hiszem, ők ugyanúgy rabjai a sok pénznek, mint a szegények a kevésnek. Sosincs elég belőle. Meg aztán, a gyerekeik már egy más világba születnek, látva a szüleik által okozott pusztulást, lehet, nem lesznek olyan balfaszok. Szóval az éghajlatváltozást túlélhetőnek vélem, ha csak a lakosság 1%-a is éli túl, pár évszázad alatt visszanyerhetjük a mostani népességi szintet, ha akarjuk.

2. Háborúk: ez csak a ukrajnai háború óta foglalkoztat, azt hittem, az értelmetlen háborúk vívása már a múlté, de sajnos nem így van. Sajnos egyre inkább valószínűnek tartom a harmadik világháborút, valószínűleg az éghajlatváltozás is közre fog játszani benne. Ha sikerülne kihagyni az atomot belőle, akkor talán itt is úgy gondolom, hogy a népesség 1%-ának jó esélye van túlélni, ha nem, akkor viszont vége a mókának. Persze, az atomfegyverek újra divatba jönnek majd, ha az oroszok legyőzik az ukránokat, utána már csak az a kérdés, hogy miért nincs sapka a nyuszikán. Mert hogy a nyuszikának több becsülete van, mint a nyugati keresztény kultúra éllovasainak együtt, az bizisten.

3. Mesterséges intelligencia: ez is csak az utóbbi pár évben került fel a listára. Sajnos a kapitalizmus és a mesterséges intelligencia együtt kizárja az nagy számú népesség lehetőségét. Az emberek azt szokták mondani, hogy azért van szükség sok emberre, hogy legyen nagy piaca a kapitalistáknak és így sok pénze legyen, de nem értik, hogy a pénz nem egy valós cél. Igazi értéket nem is jelent, csak a mostani rendszerben van értelme, felgyorsítja bizonyos feladatok megoldását, de arra pl. nem jó megoldás, hogy az ember úgy érezze, elérte amit akart. Az igazi cél az az erő, azt pedig egy általános intelligenciával felruházott robothadsereg jelenti. Az erő logikája szerint amikor valaki jelentős előnyre tesz szert, akkor kötelező az utána loholókat kiiktatnia, nehogy szövetkezni tudjanak. A szabályozatlan kapitalizmusnak is az a logikája, hogy csak egy maradhat a rendszer legtetején és egyre inkább úgy tűnik, hogy a kapitalisták kezdik megunni, hogy szabályozni akarják őket, pedig nem is igazán túl jók ezek a szabályok. Itt azért van némi esély a túlélésre, talán a társadalom hamarabb magához tér, mielőtt még az a bizonyos robothadsereg megépülne. Most egyébként úgy gondolom, hogy nem lesz azért olyan gyors az az intelligencia robbanás, szóval nem napok vagy hetek alatt fog megtörténni, inkább évek, sőt még inkább évtizedek alatt, az univerzum azért még mindig túl bonyolult, ahhoz, hogy valaki erőből megoldja minden rejtélyét. Lépésről lépésre lehet csak felépíteni az absztrakciók azon tornyát ami felér a mennyig. Legalább a mesterséges intelligencia nem lesz olyan konok, hogy ha kitalál egy absztrakciót, mint mondjuk az objektum orientált programozás, akkor azután is kitartson mellette, ha egyértelművé vált, hogy több a gond vele mint ami hasznot hoz. :) Szóval az intelligenciarobbanás előtt lesz még pár évünk, amikor már az emberekre nem lesz szükség a létező munkahelyek betöltésére, ha ez alatt sikerül kirúgni a vezérigazgatókat az igazgatótanáccsal egyetemben, akkor van esély túlélni. Sőt. A mesterséges intelligenciában az e legfaszább, hogy simán utópiát is hozhat, mindenki boldog lesz és kövér és örökké fog élni, ha nem is máshol, de valamilyen számítógép memóriájában. Vagy a legrosszabb disztópiát is elhozhatja, amiben csak az emberiség 0.0001%-a él túl, egy idő után szintén valamilyen számítógép memóriájában. Ha van egy kis esélyünk is jól megoldani az éghajlatváltozás és a háborúk problémáját, akkor azt csakis mesterséges intelligenciával tehetjük. Azt, hogy hogyan, az olvasóra bízom.

A vicces az, hogy mostanában kezd kialakulni az is a fejemben, hogy a kocka valójában már rég el van vetve, igazából csak szemlélni tudom az eseményeket, még ha a szememmel hegyeket is mozgathatok. Lehet pár év múlva a nihilizmus/sztoicizmus leküzdése is felkerül a listára. :)