filmek

Ebben a hónapban elég sok filmet néztünk meg. Viszont elromlott a tévénk, szóval még nem tudom mi lesz a következő hónapban, lehet a kisebb tévén folytatjuk, lehet könyvet olvasunk, lehet veszünk egy még nagyobb tévét. Az HBO előfizetést azért nem mondom le.

The Shining (1980): Nagyon régen láttam utoljára, inkább a vizuális dolgokra emlékeztem, mint a történetre. Az pl. teljesen elveszett, hogy mi a szerepe a kis srácnak, nekem csak annyi maradt meg, ahogy biciklizik a folyosókon, azt hittem, ő is csak a szociális díszlet része. Pedig nagyon nem, igazából ő a főszereplő számomra, hiszen ő érti mi történik, de nem irányítja a történéseket, szemben a papájával, aki nem érti mi történik, de ő irányít. Talán a végén van ez a legvilágosabban kifejezve, amikor a srác menekül, reagál, de egy jó kis csellel végez a papájával, aki üldözi. Azért tudja kicselezni, mert érti a helyzetet, a papa csak követi a lábnyomokat és lóbálja a fejszét. És hörög, de vicces módon én most semmi ijesztőt nem találtam az egész filmben. Lehet, a mostani ijesztegetős filmek túlontúl kondicionálták az agyamat a gyors vágáson alapuló ijesztegetésre, ebben a filmben nincs gyors vágás, minden olyan selymes, krémszerű, talán a túltolt steadycamnek köszönhető, de egyébként nekem nagyon bejött ez így most. Azt mondhatnám, hogy egy nyugodt világban élnek ahol nem kell a kormányzattal és az ellentétes ideológia híveivel foglalkozzanak minden nap, ahol van idő pihenni és elmélkedni, az egyetlen baj az, hogy néha a múlt betör a jelenbe, de az is egy lezser múlt, amelyben az emberek örökké partiznak és csak ha már nagyon muszáj, aprítják fel a családjukat. Én visszamennék abba a világba élni. A mai világ az atyáink rémálma. Ha tudná a múlt mit hoz a jövő, nem sietne olyan nagyon beérni. Persze lehet, hogy a múlt sem volt éppen az a tejjel-mézzel folyó Kánaán, mint amilyennek mutatja magát.

Blood of the Heroes (1989): Ezt azért néztem meg, mert Rutger Hauer és Joan Chen és mert poszt-apokaliptikus világ, ami engem egyre jobban érdekel. De itt is minden olyan laza, az emberek agyba-főbe verik egymást valami értelmetlen sportban, de utána mindenki barát és még mindig léteznek az alapvető emberi értékek, mint a bizalom és a bajtársiasság. A mi apokalipszisünk nem ilyen lesz. Nagyon jól működött az, hogy a film nagy része a pusztában játszódik, de a végére lemennek valami föld alatti városba, ahol minden szarabb, de mégis ott él az emberiség nagy része.

L'immensità (2022): Érdekes volt, olyan szempontból, hogy olyan témával foglalkozik (transzneműség), amiről azt hisszük, csak a jelen problémája, de persze valószínűleg mindig velünk volt, csak a cociális média előtti korokban nem igazán kapott nyilvánosságot. Az egy kicsit problémás, hogy sehova se megy, az sem világos, mennyire jól mutatja be a helyet és az időt, de talán ezt nincs is amiért elvárjuk egy filmtől. Azért nézhető, nyugis kis film, de sokat nem kell elvárni tőle. Viszont nálunk beindított egy kis Penelope Cruz preferenciát a filmek kiválasztásában.

Jamón jamón (1992): Ez az első mozifilm amiben Penelope Cruz játszott, illetve inkább a mellei. Szerintem a rendező megérezte, hogy nagy karrier áll még a hölgy előtt és akkor kicsit bolondozott vele, amíg még nem kerül nagyon sokba az, hogy bevesse a melleit a történet vitelébe. Egyébként amennyire blőd a történet, nekem annyira bejön és még az sem baj, hogy látszik, volt ott még rengeteg ötlet, de vagy a vágóasztalon, vagy a költségvetésen elvérzett. Vannak szépen felépített motívumok, amelyek a végére teljesen elvesznek (pl a kamionozás), meg karakterek is (pl. az apja), meg hát egy tragikus vég, amit semmi nem jelez előre (de mennyire tragikus is az, ha valaki sonka párbajban meghal). Szóval ez nekem nagyon bejött, ha nem is tudnék nagy mondanivalót megfogalmazni, a történet vicces, a képi világ érdekes (valamiért mostanában kezdek vonzódni a sivataghoz, amit nem értek, szóval lehet csak véletlenszerű kapcsolat azok között a filmek között amelyek mostanában bejönnek) és hát Penelope cickói is teljesen megérik a nekik szentelt időt.

Abre los ojos (1997) és Vanilla Sky (2001): Én a Vanilla Sky-t láttam, a spanyol előzményt nem és akkor most jött el az ideje, hogy megnézzem, de mivel már alig emlékeztem a Vanilla Skyra, megnéztük azt is. Meglepő volt, hogy mennyire pontosan lemásolták az eredeti spanyol filmet, talán egy-két leheletnyi eredeti ötlet van benne, de az is elsiklik, ha az ember nem figyel nagyon. Egyébként nekem az maradt meg a Vanilla Sky után, hogy egy mély pszichológiai dráma tele titkos ajtóval, de most megnézve kétszer is, hajlandó vagyok elfogadni a film által közvetlenül felkínált magyarázatot, azaz a fickó tényleg lefagyasztatja magát és a film második fele az álmaiban játszódik és akkor persze álom az álomban is létezik. Lehet azért fogadom most el ezt, mert időközben megbarátkoztam az ember lefagyasztásának gondolatával, meg az álom az álomban is ugyanolyan természetesnek tűnik mint az élet az életben (pl. 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás). Azt hiszem, az elmúlt 20 évben arra a következtetésre jutottam, hogy az átlagos dolgok a legfurcsábbak az életben, ami meg furcsa, annak jó oka van furcsának lenni és általában a legegyszerűbb ok az a jó ok. Egyébként nem tudnám megmondani melyik a jobb film, a spanyol valahogy közelibb, de az amerikaiban Cameron Diaz sokkal jobbat alakít és a karaktere sem az a szenvedő bambi karakter. Utólag összehasonlítva a két filmet, azért örvendtem volna, ha az amerikaiban nagyobbat mertek volna dobni és lenyomják az egészet lineárisan, elvégre a Fight Clubban mennyire jól működött a tudathasadott fickó lineárisan elmondott története, ha teljesen kimaradt volna a pszichológus karaktere és vele a magyarázó inzertek, de többet küzdött volna a fickó a két arcával, az nekem jobban bejött volna. Talán egyszer lesz egy elég tökös mesterséges intelligencia rendező aki kicentizi ezt.

Rogue Agent (2022): Ebben az a legdurvább, hogy nagyjából meg is történt ez a történet, csak a nevek voltak mások és pár apró részlet. A történet abszolút elviszi ezt a filmet, kb. úgy fogtunk neki megnézni, hogy ha belealszunk, semmi gond, folytatjuk másnap, de szó sem volt belealvásról. Nagyon jó, de művészet nincs sok benne, de nem is kell, a rántottára nem kell csoki, se juhar szirup.

Widows (2018): Ezt megint azért néztük meg, mert szerepel benne Liam Neeson, sajnos ez a tény egy kicsit le is lőtte a nagy csavart, mert bizonyára nem ugrik be egy filmbe 5 percnyi szerepért. Azért jó iparos munka, nézhető.

Bonnie and Clyde (1967): Ez ilyen álom az álomban film, mármint számunkra már régi, ugyanakkor egy még régebbi történetet mesél el, duplán el lehet gondolkodni azon, hogy most mi miért is került be a filmbe. Szerencsére egy valós történetet mesél el, hogy mennyire igaz, azt mondjuk nem tudom, nekem kicsit sci-fi, hogy Clyde nem volt "loverboy". Mindenesetre én minden percét élveztem, maradt idő a film nézése közben a Natural Born Killers párhuzamot is görgetni, szerintem érdemes lenne a két filmet egymás után nézni, persze előbb az utóbbit.

La Grande Bouffe (1973): Ezt a filmet még a Tranzit házban láttam, amikor még tartottak ilyen 24 órás filmmaratonokat. Sok mindenre persze nem emlékeztem belőle, de nem is kellett, ez azt hiszem tipikusan az a film, amiben ha az ember elveszik a gondolataiban, nem marad le igazán semmiről. Nem túl merész dolog azt mondani, hogy az élet három legfontosabb kelléke a kajálás, a szex és a halál. Na ebben nagyjából ezt csinálják, de hogy miről is szól, azt mindenki maga teszi bele, mert egyébként elég komótosan csinálják mindezeket a dolgokat és van idő közben azon gondolkodni is, hogy hova jön be a család, a haza és a vallás. Vagy a számítógép, a játék és a film. Vagy az atom, a molekula és ribonukleinsav. Azért jó dolog, hogy az HBO ilyen filmeket is műsorra tűz, de azért választhatták volna az explicitebb vágást is, ma már több is belefér.

Mad Max: Fury Road (2015): Nincs apokalipszis Mad Max nélkül, kellett most nekem ez a film, hogy megint meggyőződjek róla, hogy bár a világot meg lehet ölni, az embert nem. Persze ez nem igaz, de azért jó hinni benne. Örök kedvenc, alig várom a Furiosa-t.

The Walking Dead: Dead City (1. szezon): Amióta a pandémiában rákattantunk a Walking Dead-re, még nem sikerült lejönnöm róla. Mondjuk a többi spinoffot nem néztük meg, igazából ezek a spinoffok érdekelnek csak, amelyekben a fő karakterek játszanak. Ez sajnos egy elég gyengécske eresztés lett, hiába változott nagyot a helyszín és még a zombik is kezdenek mutálódni, hiányzik a főszereplők között az egészséges dinamika és persze csak ketten is vannak itt. A vége azért megmenti, ha lesznek elég tökösek és Negan tényleg visszatér a sötét oldalra, akkor azt megéri majd nézni, a többi már nem akkora dobás mint régen volt.

Mildred Pierce (minisorozat): A nagy gazdasági világválság nálunk már kosztümös kornak számít, abban a miliőben egy olyan történetet elmesélni, ami most is teljesen elmenne, nyerő vállalkozás. Persze az az érdekes, hogy a történet 1941-ben jelent meg és mennyire aktuális. Hiába, az csak mese amit egyesek a múltról mondanak. Teljesen jó cucc és hát Kate Winslet mindig nagyot alakít és vicces volt látni Evan Rachel Woodot kislány szerepben, nekem már mindig gyilkos android lesz.

Zene.

az játék előrehaladottáról

No, megint tettem fel új vidiót. Az előzőt 7 hónappal ezelőtt tettem fel, ez volt a legnagyobb kimaradás két vidió között, legalábbis eddig. Az van, hogy általában akkor teszek fel vidiót, ha valamit befejezek és most a szabályrendszeren és annak a szerkesztőjén dolgoztam és ez egy olyan dolog, amit sose lehet befejezni, mindig lehet valami új dolgot betenni, vagy valamivel könnyíteni a szerkesztő életén. Szóval az utóbbi hét hónap alatt sikerült másfélszer újraírni az egészet és még mindig nagyon elégedetlen vagyok az egésszel.

Az a baj, hogy az épületek morfogenézise egy elég nehéz probléma amit én rendesen alulbecsültem és még csak nincs is egy jó absztrakció kialakulva róla a fejemben. Úgyhogy a szabályrendszer elemei eléggé szétszórtak. Az elején azt hittem, hogy három alapelem lesz, szabály, voxelekből álló primitív és változó, amivel majd a véletlenszerűséget viszem be. Sajnos ezek nem nagyon bizonyultak elégnek és elkezdtem hozzáadni dolgokat amikre szükségem volt, pl. megszorítás, hogy hányszor lehet egy szabályt használni, vagy mondjuk virtuális térfogatelem, amely összeadja más primitívek térfogatait, meg egy csomó csere lehetőség, amivel egy szabályban valamilyen elemet ki tudok cserélni, mondjuk egy primitívet, vagy egy másik szabályt. Ja és persze a szabályok sikerrel alkalmazhatóak, vagy sikertelenek lehetnek, de egyes pontokon a sikertelenség csak annyit jelent, hogy véget ér a szabály végrehajtása azon a ponton, más helyen meg ha sikertelenek vagyunk, akkor az egész szabály sikertelenné válik. Ez azért kell, hogy ne építsünk lépcsőt a semmibe, szóval ha a lépcsőnek van is hely, de a szobának ahova vezet nincs, akkor az egészet visszavonjuk. Aztán kb. egy hónapja arra gondoltam, hogy elvileg meg kéne tudjam oldani a 8 királynő problémáját, mert abban is a királynők 8 különböző pozícióban lehetnek, tehát 8 lehetőség közül választunk és az, hogy ne üssék egymást csak annyit jelent, hogy mindenki azokra a kockákra amiket ütne, kitesz egy-egy kis foglaló kockát, amit majd később leszedünk, hogy ne látsszanak. Ez mind szép is volt, de sajnos 5 királynő után megállt a rendszer és rájöttem, hogy ugye az a baj, hogy bár talál az 5. királynőnek jó helyet kipróbálva a 8 lehetőséget, a következőnek már nem és vissza kéne menni az előző királynőkhöz és más lehetőséget próbálni, nem csak az első megfelelőt. Ezt hívják magyarul backtrackingnek, érdekes módon középsuliban a francnak sem tudtam felfogni, pedig mondjuk assemblyben azért elég jól elboldogultam, de ilyen bonyolult algoritmus azért nem fért a fejembe. Persze utólag megértettem, meg most már elvileg írtam egy egészen absztrakt verziót is, de amíg sikerült belekalapálni a szabályrendszerbe, az szinte egy hónapot tartott. Kezdve mondjuk azzal, hogy azelőtt a szabályok állapota egy verem volt, sosem tértem vissza egy előző szabályhoz ami nem volt alattam a veremben, de így fát kellett csinálni belőle, de csak az egymás utáni lépéseknél, a szabály kompozíció maradhatott a régi. Na mindegy, szóval sokat szívtam ezzel, de végre megy, legalábbis a 8 királynőt megoldja. Meg gondolom a labirintusban is megtalálja majd a megoldást, ha mondjuk utólag ki akarom díszíteni a jó utat.

Na jó, szóval elég sokat dolgoztam az utóbbi időben, csak nem sok látszata van, de remélhetőleg sokat javul a produktivitásom az elkövetkezőkben amikor a pályákat kezdem tervezni. Javítottam pl azon is, hogy nem kell fejben kitaláljam azt, hogy fogom összekötni a kis téglatesteket, ha hibás az összekötés, akkor villogva megmutatja, hogy melyikkel van gond (mondjuk csak 1 téglatestre megy, egy egész szabályra már nem, lusta voltam megírni általánosabban és úgyis minden szabály téglatesttel kezdődik (hogy a pozíciója fixálódjon)).

Egyébként nagyon érdekes párhuzamokat lehet találni mindenféle programozási nyelvi fogalom és az én szabályrendszerem között, pl. ez, hogy minden szabály fix valamivel kell kezdődjön ez arra hasonlít mint ami az eager meg a lazy evaluation, vagyis előre kell tudjam, hogy hova applikálom a szabályt, nem lehet csak úgy a levegőbe és utólag próbálom beilleszteni, mert lehet sehogy sem fér be. Persze hamar rájöttem, hogy kellenek üres kockák is, amik senkinek sem ártanak, de legalább egy pozíciót lestoppolnak.

Most megint az van, hogy neki kell fognom pályát tervezni, amihez egyébként nem igazán értek, főként nem profi szinten, de kénytelen vagyok én megcsinálni, mert ha én nem, akkor ki? Remélem azért belejövök hamar, mert már így is nagyon megcsúszott ez a projekt és már 80%-ban kognitív disszonancia hajtja, ami ki tudja meddig tart ki...

a mesebeli kígyó a mesebeli turul farkába harap amikor az éppen sétáló sasost játszik

Na, úgy látszik a gúgel mégsem tör a blogom életére, megmaradtak a képek a blogon.

Akkor írjunk még valamit. Nagyon nincs semmi okos dolog amiről írni akarnék, úgyhogy akkor jöjjön valami személyes dolog. Persze, nem túl személyes. :)

Szóval mostanában az van, hogy néha sétálok a városban, hogy mozgassam a lábaim, mert az elvileg jó. De mivel már eléggé unom Kolozsvárt, rákaptam a podcast hallgatásra séta közben, egyébként általában nem szoktam zenét hallgatni amikor bóklászom a városban, valamikor nagyon régen, amikor még 1 gigás mp3 lejátszóról nyomtam az ipart, talán 1-2 évig csináltam, de nem lett tartós hobbi belőle. Az sem volt rulez, hogy lusta voltam cserélgetni a zenéket, de a Mythos-t meghallgattam vagy 1 milliószor, az tuti. Mostanában viszont Lexet hallgatok, meg nagy ritkán még IDDQD-t.

Ma viszont nagyon sokat sétáltam és két podcastot is meghallgattam félig, az elsőnek a második felét, a másodiknak az első felét, de kénytelen voltam itthon befejezni, annyira érdekes volt.

Ezeket akarom most ajánlani.

Az első a Zuckerberg podcast. Elég érdekes látni a fickót, szép lassan ő lesz a jó fiú a tech szcénán. Nem gondoltam volna, hogy így megváltozik a véleményem róla, persze fészbukkot nem csinálok, de az, hogy kiesett a kegyelt pozícióból és keményen kell kapálóznia, hogy megint releváns legyen és mert a vérre feltenni egy csomó pénzt, most meg pivotál a mesterséges intelligencia irányába és próbál befűteni a nagy játékosoknak (gúgel és ópenéjáj/májkroszoft) és persze a Yann LeCun mantráit adja elő (az ő szájából egyáltalán nem hihető, hogy nem egy nagy centralizált éjáj lesz a nyerő megoldás, hanem sok kicsi) érdemessé teszi meghallgatni őt. Az mondjuk amikor a mestint által segített hirdetésekről beszél, lehet tőle jön, de elég nevetséges. Viszont az tényleg érdekes, hogy a fészbuk mégis csak a felhasználóiról szól, ha a felhasználóinak rossz lesz, elvesztik a munkájukat a mestint következményeként, akkor a fészbuknak is rossz lesz. Persze, lehet Márknak nem lesz rossz, csak én látom úgy a kapitalizmust, mint akik végső soron képtelenek kooperálni. Érdekes lehet az erő dinamika most a szilikon völgyben, az tuti.

A második a Yuval Noah Harari podcast. Na ez tényleg olyan cucc, aminek minden perce arany, nekem nagyon bejött, mindenben egyetértettem vele igazából, csak nem mindent tudtam magamnak ilyen jól megfogalmazni. Nekem kimaradtak a fickó könyvei, rengeteg más okos ember könyveivel egyetemben, de lehet pótolnom kéne, csak a részletek is megérik, főként mivel bizonyos olyan dolgokat is érint, amilyen témákban én is szoktam néha vitatkozni a környezetemmel és általában hamarabb feladom a vitát minthogy esélyem lenne egy kicsit is változtatni az emberek meséiben amikben hisznek. Talán az lenne a legjobb, ha vennék egy könyvet és azt mindig kölcsön adogatnám. Igazából azért született ez a bejegyzés is, hogy ezt a podcastot ajánljam, még ha kis szószt öntöttem is köréje. Egyébként a mesterséges intelligenciáról is érdekeseket mond, nem tudom az EU honnan vette az ötletét, hogy illegálissá tegye az olyan botokat amelyek embernek adják ki magukat, de remélem segíteni fog nekik jól megindokolni ezt a döntést, még akkor is, ha az amcsik az innováció végét féltik tőle. Itt az ideje a sarkunkra állni.

De ha már itt ajánlgatok jótúbokat, akkor ajánlom ezt a vidiót is.

Demó.

Zene.

nézzük bele a kristály csolnakba jó mélyen

Az utóbbi napok a horror öregotthonokról szóltak Romániában, ami egy nagyon elszomorító dolog, nincs is kedvem írni róla. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy nem kéne írjak politikáról, mert egy szemét disznó banda az egész. De sajnos nem lehet kibújni előlük, legalábbis nem addig amíg el nem húzunk ebből az országból, de problémák mindenhol vannak sajnos.

Most viszont adódott egy érdekes probléma, amiben lehet kicsit spekulálni, ezért kihasználom az alkalmat. Szóval az van, hogy jókora lyuk tátong a költségvetésen és tuti adóemelés lesz a vége. A kérdés csak az, hogy milyen adót fognak emelni. Nem fogok minden lehetőségen végigmenni, az hosszú lenne, de szerintem az ÁFÁt fogják emelni, mert nem elég tökösek ahhoz, hogy egy társadalmi osztály haragját magukra vegyék, így teríteni lehet a hatásokat és az utálatot is. És persze rá lehet kenni az egészet a gonosz kapitalistákra, ami talán nem is egészen alaptalan most. Sőt, még arra is van egy kis esély, hogy kénytelenek lesznek lenyelni az adóemelést, mert eléggé kifutott már a kereslet növekedési potenciálja.

Persze, nem vagyok én közgazdász és mint a példa mutatja, ők sem látnak a jövőbe, szóval meglátjuk mi lesz. Visszatérünk a témára ha megvan a megoldás, ez az egész bejegyzés csak azt akarja tesztelni, mennyire fedi az amit én hiszek a racionalitásról azt amit a kormány hisz. Persze, lehet vannak olyan rejtett változók amelyeket én nem ismerek és teljesen mellé megy a számításom, ami persze az én bajom, meg azoké akik hasonlóan gondolkodnak mint én.

Demó.

Zene.

ha bekopog az ismeretlen a rendezőhöz és füvezni hívja

Volt két olyan mestint hír, amelyeket én is le akarok hozni, csak mostanában nincs energiám írni, nagyon dolgozom egy dolgon a játékhoz és nincs energiám blogolni is, de ma egy kicsi mégis maradt.

Az első az, hogy a maszk új céget alapított, az x.ai-t (van valami fétise az X betűvel, nem lepne meg ha egy népszerű variációját rajzolgatná a jegyzetfüzetébe), ami a világ megértését tűzte ki célul. Hogy ezt hogyan akarja megoldani a tuitter olvasgatásából, az nem világos számomra, de hát nem vagyok én egy maszk. Na meglátjuk, meddig bírják a beosztottjai a stílusát.

A másodikat elfelejtettem. Na nézzük meg a tuittert, hátha beszívecskéztem. Ja igen, megvan.

Szóval a holivudi színészek és forgatókönyvírók sztrájkba léptek, mert attól félnek hogy a mesterséges intelligencia ellopja a munkájukat. Szerintem a mesterséges intelligencia kapitalista környezetben kiszorítja az emberiséget, ha csak a profit számít, akkor elég habar szükségtelenné válik mindenki, a folyamat vége az, hogy egyetlen ember kezében tömörül minden vagyon és mindenki más éhen hal. Kommunizmusban jó hasznát lehetne venni a mesterséges intelligenciának, felszabadítana minket a munka szorítása alól, mert úgysem tudunk versenyezni a gépekkel, de legalább ha a közösség a lényeg, akkor ott definíció szerint nem csak egy embernek van hely. Csak remélni tudom, hogy az amerikaiak megvívják helyettünk ezt a háborút és a jók fognak győzni.

Demó.

Zene.

indiana jones and the dial of destiny

Nagyon sok nincs amit erről írnom. Nekem bejött, jó kis Indy volt, talán egy kicsit több akcióval mint kell és kevesebb történettel. Nem kell már mindent megbeszélni az úton a következő cél felé, néha le lehet ülni egy kávézóba is. Engem nem zavart a számítógéppel fiatalított Indy sem, szerintem még néhány évig bámuljuk a mesterséges intelligencia által generált képeket és már hiányozni fognak a kis hibák, 6 ujj, üres tekintet, ezek. Nekem egyébként bejön az, hogy bár Indy nem szuperhős, azért szinte szuperhősi akciókat hajt végre, de hát a film nem valóság. Amúgy ha valakinek sok volt az, hogy egy atombombát hogy lehet túlélni egy hűtőszekrényben, akkor be se üljön erre a filmre...

Az azért érdekes, hogy már a fizikai kontinuitásra nem is igazán adnak a filmben, ha valaki egy jelentben jól mutat, bekerül, még ha egy jelenettel hamarabb le is rázták. Van valamiféle érzelmi kontinuitás viszont (az előző részben ugye fia meg felesége lesz Indynek, de itt kikapcsolták őket, hogy könnyebben pörögjön az akció, gondolom, de azért rugóznak rajta, amit én nem érzek fontosnak, de na, ez én vagyok).

Remélem azért lesz rendezői változat amiben több lesz a hangulati elem, az első Indyben nagyon jól működött az, szerintem sokat tesz hozzá.

Zene.

8 bit jó, 8 százalék rossz

Nem semmi, állítólag Romániában a lakosság 8%-a kriptó befektető. Remélem az összérték (volumen) azért elenyésző, vagy maga a statisztika a szokásos román minőség, mert ha nem így van, akkor az elég nagy baj.

Ha már bejegyzést írok, legyen itt egy link egy régi BBC műsorra a kapitalizmusról. Állítólag jó cucc, de nekem még nem volt időm belenézni se. :(

Ja és persze a tuitter, a Muszka nagyon jól halad a szétverésében. Most bevezették, hogy csak limitált mennyiségű bejegyzést lehet megnézni, ami egy kicsit hülyén hangzik egy olyan szolgáltatás esetén ami abból él, hogy az emberek minél több időt töltenek a pörgetésével. Egyébként én nem ütköztem ebbe a falba, lehet, Romániát elfelejtették beikszelni a fal hatáskörében, annyira kevés a tuitter felhasználó itt. De az azért látszik, hogy kezd fújni a szél a falak között. Na, hát kár a tuitterért, de remélem a mastodon átveszi a helyét, kinövi a gyerekbetegségeit. Az tuti, hogy a Cukkerberg klónt megpróbálom elkerülni amíg lehet, egyébként már ő sem olyan nagy mumus, az insta is egész jó hely egyébként.

Itt meg is állok, van még egy elefánt kint a réten, de lassan szétégeti a napocska és eldöntöttem, hogy csak valós elefántokról beszélek, elméletiekről nem. Legalábbis egy ideig. :)

Demó.

Zene.

kis csolnakum reng az infláció hullámain

Nocsak, Csolaku 3 hónapra limitálja az élelmiszerárakon az árrést. Remélem amikor ez lejárt, a lakásokon fogják limitálni az árrést...

Demó.

Zene.

Insta.