A vissza nem térő 300. bejegyzés

Pontosabban a 301-edik, de mivel a négy draftolt közül az egyik biztosan elkészül valamikor majd a jövőben, a másik három viszont biztosan nem, ezért nyugodtan kijelenthetem, hogy ez az a bizonyos 300-adik. Meg amúgy is, nagyon túl akartam már ezen esni, ezért is ez a mai nagy bejegyzésáradat. Az előző ilyen bejegyzés 2007 januárjára esett, szóval egyre lassabban jönnek össze a százasok. Ez persze csak jó, már rég le kellett volna törölnöm ezt a blogot, de egyrészt úgyis fent van a webarchive-on, szóval minek, másrészt valamiért még van néha kedvem bele írni, de általában azokat a témákat nem tartom szalon(blog)képesnek, ezért inkább hanyagolom. Továbbá még mindig úgy érzem, hogy valami gyűlt itt, kicsit bonyolultabb mint az esővíz, amiért talán kár lenne, ha lehúznám a süllyesztőbe. Amúgy is ma van a Firefox 3 nap, mindenki örvendezzen csak a webnek. Azt már persze megértettem, hogy igazán sztori archiváló ereje nincs a blognak, írni szörnyen írok és nem olvas senki, de értelem és hit nem zárja ki egymást. Szerencsére azért a hit egyre kevesebbet zaklat és az értelem sem követeli meg mindig, hogy kerek legyen a bejegyzés, vagy akár a mondat is, jogom van abba... Meg folytatni. Vannak dolgok, amiknek várom a végét, vannak amiknek nem. Vannak amiknek felváltva várom és nem várom. Pl. most ennek a bejegyzésnek nagyon kezdtem várni a végét, azért nem szeretem elengedni a gyeplőt, mármint amivel a bejegyzéseket tartom kordában, de azért néha kell. Aztán megint jöhet egy hónap szünet, ez már elég jól megy nekem. Most lusta voltam statisztikát készíteni, azt hiszem felvidítana az a jó kis lefelé tartó görbe, ami a bejegyzések gyakoriságát mutatja. Csak aztán nehogy periodikus legyen, vagy fene tudja, bizonyos forgatókönyvekben ősztől megint esik a zeső. A poszt(apokaliptikus) zápor. Addig is, everybody is free to wear sunscreen.

Szomorú jövő 6

Bebizonyítják, hogy rövid távon az éhezés a legoptimálisabb stratégia az élet meghosszabbítására.

Szomorú jövő 5

Egy nő meséli, hogy milyen jó ötlet is mém, de nem kell ám itt megállni, mert jön a tém, ami a technikai mém. Sőt, amint azt a TED-en látta, talán közelebb van az eljövetele, mint gondolnánk. Merthogy mindennek az alapja a reprodukció, nameg a mutáció, rekombináció és szelekció. És ahogy ez elég jól működik egy szinten, ugrik is egyet, eddig mondjuk csak kettőt ugrott, ahogy a gének már elég jól kezdték átadni magukat, jöttek a mémek és ők is olyan jól kezdték átadni magukat, hogy szinte kinyírták a veszélyes mémek az összes gént. De aztán úgy tűnik, azok a mémek győztek, amelyek tisztelik valamennyire a géneket és a természetes diverzitást. Ez a tisztelet még nem igen jött el a mémek szintjén, de jönnek a témek és ha nem nyírják ki a mémeket, talán még tisztelni is fogják a diverzitásukat. De azt még egyszer meg kell éljük, hogy mit fognak a témek kezdeni önmagukkal, remélem legalább a TSP feladatot megoldják optimálisan.

Szomorú jövő 4

Idősebb bácsi előadást tart a mértani sorokról, példaként a 2 hatványairól és azon érdekes tulajdonságukról, hogy mindegyik hatvány pont eggyel több az összes előtte levő elem összegénél. És már 7%-os növekedési ráta mellett 14 iteráció alatt elérjük a következő hatványt. És ami a legrosszabb, ez az elhasznált kőolajmennyiségre és az évekre is vonatkozik, bár arra nem, hogy átlátszó fóliákat cserélgetünk és mégis póverpont bemutatót tartunk. De sebaj, a politikusok megmentenek, majd elküldenek pár tengerészgyalogost, hogy húzzanak már közelebb egy napot, ha véletlenül nem jutna elég napsugár arra a pár négyzetkilóméterre, amit napelemekkel fognak beültetni. A kőolaj meg egyre fogyik, a nemzetközi helyzet meg egyre fokozódik.

Liberty city

Két nagyon különböző út vezet New York citybe és Liberty Citybe, érdemes összehasonlítani a kettőt, mielőtt elindulunk.

Nem elfelejteni

(innen)

Hírek

Leszállt a Marsra a Phoenix és kutat. Ás. És twittel is, ami nagyon rendes tőle. Abba most nem mennék bele, hogy jó lenne vagy nem, ha az élet nyomaira bukkanna.
Felfedeztek, vagyis inkább csak lefényképeztek egy új népcsoportot, vagy törzset, vagy akármit Brazilia és Peru határán, akiknek még fogalmuk sincs, hogy mi zajlik a világban. Előbb-utóbb megtudják, sajnos. Egyébként a TED-en volt egy nagyon érdekes előadás a kultúrális diverzitásról amit mindenkinek ajánlok, nekünk lehet más húrokat is megpenget, mint egy amerikainak. Érdekes a felvetése az előadónak, a népírtást bűnnek tartjuk, de a kultúrák kiírtását nem. De legalább nem veszünk el egyedül és addig is sok finom bigmeket bezabálunk.

Szomorú jövő 3

Az X-Prize newsletterben volt egy cikk Kurzweilről, meg arról, hogy megpróbálja túlélni a következő 21 évet a szingularitásig (legalábbis ő 2029-re jósolta), gondoltam írhatnék a szingularitásról.

Nagyjából akkor jön el a szingularitás, amikor az emberivel megegyező szinvonalú mesterséges intelligenciát sikerül majd készíteni. Rövid időn belül az majd kifejleszti az embernél kétszer intelligensebb mesterséges intelligenciát és akkor már nagyon nem fogjuk érteni, hogy mi történik, az emberek elvesztik a motivációjukat, hogy tudománnyal foglalkozzanak, mindenkiből irodalmár meg festő lesz. A fejlődésben megállított, hat hetes kutyákkal fogunk sétálni moziba, hogy megnézzük amint a digitális Tom Cruise és Marlene Dietrich megmenti a Földet a vogonok megszállásától, a finnyásabbja a színházban holografikus Steven Seagalt nézhet amint a Hamletet játssza. Persze, bizonyára lesznek jó dolgok is, az első ami most az eszembe jut, hogy nem lesznek politikusok.

Egyébként Kurzweil első könyve a témában már olvasható a weboldalán. Jó szórakozást.

ze fun

Hát ez nagyon vicces. Zefrank tart egy versenyt, mindenki megpróbál úgy tenni, ahogy egy régi képén látható. Verseny kiírás itt, képek itt, érdemes megnézni.

Ez igen...

Ez a Darksiders cucc elég ütős lesz, ha lesz. :)

Szomorú jövő 2

Egy másik ismeretterjesztő film arról szól, hogy igencsak fogyóban az olaj, ami ugye szinte ingyenes energiaforrásnak számít manapság még, egyetlen hordóval 25000 emberi munkaórát lehet kiváltani (óvónő órában talán akár 30000-et). Texasban is kifogyott az olaj, meg Bakuban (Azerbajdzsán) is és nagy valószínűséggel mostmár megtaláltuk az összes jelentős kőolaj lelőhelyet és ezentúl már csak csökkenni fog a termelés, míg az igény egyre növekszik, háborúk fognak kitörni az olajért, ahogyan már eddig is törtek ki és nem lesz majd repülőgép, meg autó, meg mosópor, meg műanyagzacsi, még rimmel se. Szekéren fognak majd az amcsik a külvárosból bejárni a központi munkahelyükre, Európában szerencsére ez nem olyan nagy veszély. És ameszban a benzin a legolcsóbb folyadék, még a palackozott víz is drágább nála, kólával meg nem működik sem az ótó, sem az űrrepülő.

Szomorú jövő 1

Valami hollandusok készítettek egy rovid ismeretterjesztő filmet, ami megpróbálja felnyitni az európaiak szemét arra, amit az iszlám gondol és terjeszt, nevezetesen, hogy mindenkit ki kell nyírni, aki nem hisz Allahban. Meg amúgy is, demokrácia rossz, liberalizmus rossz, stb. stb. De azért már 47 millióan vannak Európában. Azt hiszem, a legjobb stratégiája az araboknak az lenne, ha békén hagynának minket, 100 év múlva nem lesz akit legyőzni, a győzelem automatikussá válik, csak akkor mi lesz azzal a hetven szűzzel a mennyben, aki az öngyilkos bombázóknak jár?

No...

... írok én, csak nem túl gyakran, de mindig van pár dolog, amiről kötelezően jelenteni kell. Pl. a Korunk új számában a blogokról van szó, még nem olvastam el csak egy cikket, de majd megveszem megvehető formában is és akkor majd olvashatom ott és okosodhatok. Van két új blog is, amit (volt) diákok írnak, első, második.

Kitaláltam, hogy belekezdek egy sorozatba amiben összegyűjtöm az emberiség szomorú jövőjével kapcsolatos ijesztegetéseket, amelyek hozzám is elérnek és érdekesek is. Lehet, hogy egy kis kommentárt is fogok hozzájuk fűzni.

wow

Megnéztem a scene.org awardsot a bptvn, online, élőben. Történelem. For the record, nekem jobban bejött a Lifeforce mint a Debris. :)

Hehe

big-O

Otthon voltam. Nem írok róla többet, mert nem megy mostanában az ilyen.

"Édesapám magának a logikának az eszközeivel mutatta meg - apám tétele, 1931 -, hogy egyetlen adott rendszerben sem lehet a rendszeren belül megfogalmazható összes igazságot levezetni. Anyám hümmögött, egy-kettőt azért le lehetne. Édesapám őrjöngött, miről beszélsz?!, a tiszta ésszerűség, üvöltötte, nemcsak hogy nem egyértelműen definiált, de nem is lehet az. Nagyot fújt. Ha te megmondod, mit értesz ésszerűségen, akkor én tudok olyan játékot mondani, amelyben ez az ésszerűség jégre visz minket. Értesz? Anyám alig láthatóan vállat vont. Vagyis ha ésszerűen játszunk, akkor mindnyájan veszítünk, te is, én is, holott ha egy másfajta racionalitás szerint játszanánk, akkor mindnyájan nyerhetnénk, te is, én is. Ez a te bajod, bólogatott édesanyám, azt hiszed, az élet játék. Apám gőgösen megemelkedett. Az. Játék. Legjobb esetben. Azután lehajtotta a fejét, de megértem, hogy ez komoly megrázkódtatást okoz neked, szívem. Néhány évtizednek minden bizonnyal el kell telnie ahhoz, hogy emelt fővel vállalhasd az elvi korlátaidat. Édesanyám elvörösödött, nahát, Matikám, a pofátlanságnak is van határa!"

Esterházy Péter, Harmonia Caelestis, 2001, pp. 191-192

Munka

Szóval eljutottam ma munkába is.
Megfogalmaztam egy operáció kutatási sejtést.
Lefényképeztem a kutyát ahogy alszik, lehet elektromos bárányokat terelget álmában.
Végül találtam egy cikket, amiben sokkal jobban meg van oldva a feladat amin az utóbbi hónapban gondolkodgattam.
Mindent összevetve, jó kis nap volt. :)

Bloghalál

Mostanában népszerű téma a blogok halála, legalábbis mióta Nándika is hosszabb szünetet szándékozik tartani. Már komolyabb helyeken is nekifogtak elemezni a jelenséget.

Gondoltam, leírom én is a véleményem. Én azért akarom minduntalan abbahagyni a blogírást, mert egyszerűen szégyellem amiket leírtam, úgy gondolom, hogy mindenképpen hamis kép alakul ki rólam és nem akarom, hogy bármilyen kép is kialakuljon. Néha arra gondolok, hogy diákjaim is olvashatják és az nagyon rossz érzés. Egy jó blog sok mindenre jó lenne, de én nem tudok jó blogot írni. Semmit sem tudok jól megcsinálni, ami azt illeti, még a blogomat sem tudom beszüntetni rendesen. Szerencsére segít az a gondolat, hogy annyira jelentéktelen a blogom és annyira érdektelenek az emberek, hogy nem lesz semmi komolyabb bajom belőle. Eddig a bajok is elég rendesen elkerültek, ami azt illeti, mégsem érzem szerencsésnek magam miatta. Persze, sejtem, hogy miért érzem magam néha hülyén, mert gyakran annak kéne érezzem magam, de végtelen ignoranciámban csak néha tör felszínre az érzés. Az, hogy helytelenül írok, csak apró nüansz. Valami mégis visszavonz.

Pár napja voltunk operában, a Toscát néztük meg. Lassan 9 éve nézem a Toscát a román operában, de emlékezetem szerint még mindig ugyanaz a rendezés és a díszlet. Viszont mivel fél éve voltam utoljára operában, nagyon élveztem az előadást, ha Tosca igazán leugrott volna az Angyal vár tetejéről, mint ahogy a magyar operában szokta, talán akkor sem élveztem volna jobban. Eldöntöttem utána, hogy másolok a zene hallgató kütyümre operát, de mindig lusta voltam megkeresni azokat a dévédéket, amikre a buta holivudi filmek mellé felfér még egy opera is (vannak olyan dévédéim, amelyeken a 6 film mellé fennmaradó 300 megán vannak csak értelmes dolgok, sosem pazarlom el azt a helyet sem). A tegnap arra gondoltam, el tudom olvasni azt a pár cikket itthon is, nem kell elmenni a matematikusok épületéig. Erre az lett, hogy megnéztem mind a 13 részt a Lainből, a cikket meg félre tettem, hogy egyelőre nem értem azt a matematikát ami benne van. Ma tehát mindenképpen be kellett volna menni, de mivel fél óra a munkahely, nekifogtam megkeresni az egyik operás dévédét. Közben kezembe akadt az első cédém, amihez vagy 20-30 lemezen küldtem fel anno Kolozsvárra Kispistával az anyagot, hogy írassa meg, a többi meg ősi dosos játék, nagyja már letölthető. Felhoztam egyszer, hogy amíg még olvasható, mentsem le róla az anyagot, gondoltam, elérkezett a kellő pillanat. Persze, muszáj volt megnézni a lemezújságunkat, jól szórakoztam a középiskolás hülyeségeinken.
A régi (2003 decembere és 2005 októbere közt írt) blogmat sem vállalom már fel, hát még ezeket a blődségeket. Viszont támadt egy terápiás gondolatom, fel kéne tenni online, hallámsza mit gondolnak róla az emberek. Szóval itt van. A futtatásához vagy valami régi operációs rendszer kell (XP-ben nem fut, bár nem foglalkoztam a Win95 kompatibilitás fülekkel) vagy a zseniális dosbox. Lehet kritizálni, bár tippem szerint senki nem fogja, mert idáig senki nem jutott el az olvasásban. Ha valaki a másik három szerző közül azt mondja, hogy szedjem le, szó nélkül leszedem, de remélem ők sokkal kiegyensúlyozottabb emberekké váltak. Azt azért még meg kell említeni, hogy ez 96-ban készült, egy magyarországi lemezújság (The Guide) inspirációjára, a legrégebbi erdélyi portál, a Transindex még 5 évet váratott magára. Szerencsére nem is terjedt el. Azt azért sajnálom, hogy a Karcsi klónját nem vetettem fel a cdre anno. Sem az Amonét. Az azért Botit dícséri, hogy végül elég normális felülettel adódott ki a lemezújság, ő volt mindig is a maximalista, én valami buta kis szöveges módú felülettel akartam kiadni, hogy majd a v2-höz írunk jobbat. Mindig is siettem, csak nem tudom hova.

Szóval ezért térek vissza a blogokhoz minduntalan, vagy legalábbis talán ezért, amiért 14 év távlatából még viccesnek tudok ilyeneket találni. Sajnos gyakrabban fogok billentyűzetet mint kéne. Talán, ha a minőségre is adnék, nem viszonyúlnák így a bloghoz. Igaz, semmi nem lenne benne.

Az a dvd, amelyen sejtésem szerint több opera is van, olvashatatlan, de remélem, hogy a munkában sikerül majd leolvasni. Az úton pedig arról fogok álmodozni, milyen lett volna, ha az internet nem terjed el, ha még mindig bbs-ek lennének és mi folytattuk volna a lemezújságot (a következő három részt nem teszem fel, ennyi elég a kultúrsokkból). Floppypunk világ lenne. Vajon jobban érzeném benne magam?
Most akkor jobb? Nem tudom, ideje kimenni egyet, a szemetet is le kell vinni.

(l8r edit: ja igen, persze, valamikor hat-hetedikben papír újságot is szerkesztettünk a suliban, szerencsére abból már biztos nincs egyetlen példány se. Szóval rejtély számomra az írhatnék, nem is tudok írni, ja igen, van egy másik történet is, de azt még jó ideig nem fogom megírni :)))

történelmi pillanat (nemsokára) és egyéb érdekességek linkekben

A Google már a tavaly bejelentette a Palimpsest projektjét, de hozzám csak most ért el a hír. Ez nagyjából azt jelenti, hogy bármilyen tudományos jellegű adathalmazt ingyen tárolnak és megosztanak a szervereiken. Mitöbb, aki nem tudja feltölteni hozzájuk az adatot, annak küldenek egy aktatáska méretű dobozt, amiben 3 terrabájt összméretű raidolt merevlemez található. Szerintem ez legalább olyan fontos lépés a tudomány számára, mint mondjuk a Wikipedia megszületése volt. Ez az open access mozgalom nagyon tetszik nekem, amikor 2006 augusztusában írtam arról, hogy kiadják a 5-gram adatbázisukat, már gondoltam rá, hogy 1-2 éven belül biztos a neten is elérhető lesz, nem olyan sok adat az a 30 giga a Googlenek. Most meg terrabájtokat vonatoztatnak. :)

Más. Bár ígértem, hogy nem lesznek linkek, mégis lesznek, mert a del.icio.us is csak https-en keresztül enged bejelentkezni, így az sem megy a bentlakásból (kezd már eléggé kényelmetlen lenni ez a dolog). Meg amúgy is, ha már írni nem akarok, legalább a mások által írt vicces dolgokat osszam meg, amiket megint mások küldözgetnek emailben vagy emeleti bányában
mutatnak. :)

Szóval az első link, a gépi tanulás egy kis alkalmazása, de inkább a video a vicces, nem az alkalmazás.

Hans Rosling két nagyon érdekes előadást tartott a TED-en az országok fejlődéséről bizonyos szempontokból, érdemes megnézni, nekem mondjuk maga a vizualizáció legalább annyira érdekes volt, mint maga a mondanivaló. Sajnos ahogy látom, idén nem fog előadást tartani.

Hmm, remélem most nem rontom el, emailből nem valami kényelmes blogolni, na de ha igen, majd hétfőn javítom a bejegyzést. (UPDATE: hétfőn javítva :))

teszt

Mostanában nem tudok a bentlakásból bejelentkezni a bloggerre, szóval kipróbáltam ezt az emailből blogolást. Egyébként meg nem hiányzik, csak néha jó lenne kommentelni. De legalább okosabb maradok. :)