A vissza nem térő 300. bejegyzés

Pontosabban a 301-edik, de mivel a négy draftolt közül az egyik biztosan elkészül valamikor majd a jövőben, a másik három viszont biztosan nem, ezért nyugodtan kijelenthetem, hogy ez az a bizonyos 300-adik. Meg amúgy is, nagyon túl akartam már ezen esni, ezért is ez a mai nagy bejegyzésáradat. Az előző ilyen bejegyzés 2007 januárjára esett, szóval egyre lassabban jönnek össze a százasok. Ez persze csak jó, már rég le kellett volna törölnöm ezt a blogot, de egyrészt úgyis fent van a webarchive-on, szóval minek, másrészt valamiért még van néha kedvem bele írni, de általában azokat a témákat nem tartom szalon(blog)képesnek, ezért inkább hanyagolom. Továbbá még mindig úgy érzem, hogy valami gyűlt itt, kicsit bonyolultabb mint az esővíz, amiért talán kár lenne, ha lehúznám a süllyesztőbe. Amúgy is ma van a Firefox 3 nap, mindenki örvendezzen csak a webnek. Azt már persze megértettem, hogy igazán sztori archiváló ereje nincs a blognak, írni szörnyen írok és nem olvas senki, de értelem és hit nem zárja ki egymást. Szerencsére azért a hit egyre kevesebbet zaklat és az értelem sem követeli meg mindig, hogy kerek legyen a bejegyzés, vagy akár a mondat is, jogom van abba... Meg folytatni. Vannak dolgok, amiknek várom a végét, vannak amiknek nem. Vannak amiknek felváltva várom és nem várom. Pl. most ennek a bejegyzésnek nagyon kezdtem várni a végét, azért nem szeretem elengedni a gyeplőt, mármint amivel a bejegyzéseket tartom kordában, de azért néha kell. Aztán megint jöhet egy hónap szünet, ez már elég jól megy nekem. Most lusta voltam statisztikát készíteni, azt hiszem felvidítana az a jó kis lefelé tartó görbe, ami a bejegyzések gyakoriságát mutatja. Csak aztán nehogy periodikus legyen, vagy fene tudja, bizonyos forgatókönyvekben ősztől megint esik a zeső. A poszt(apokaliptikus) zápor. Addig is, everybody is free to wear sunscreen.