Bloghalál

Mostanában népszerű téma a blogok halála, legalábbis mióta Nándika is hosszabb szünetet szándékozik tartani. Már komolyabb helyeken is nekifogtak elemezni a jelenséget.

Gondoltam, leírom én is a véleményem. Én azért akarom minduntalan abbahagyni a blogírást, mert egyszerűen szégyellem amiket leírtam, úgy gondolom, hogy mindenképpen hamis kép alakul ki rólam és nem akarom, hogy bármilyen kép is kialakuljon. Néha arra gondolok, hogy diákjaim is olvashatják és az nagyon rossz érzés. Egy jó blog sok mindenre jó lenne, de én nem tudok jó blogot írni. Semmit sem tudok jól megcsinálni, ami azt illeti, még a blogomat sem tudom beszüntetni rendesen. Szerencsére segít az a gondolat, hogy annyira jelentéktelen a blogom és annyira érdektelenek az emberek, hogy nem lesz semmi komolyabb bajom belőle. Eddig a bajok is elég rendesen elkerültek, ami azt illeti, mégsem érzem szerencsésnek magam miatta. Persze, sejtem, hogy miért érzem magam néha hülyén, mert gyakran annak kéne érezzem magam, de végtelen ignoranciámban csak néha tör felszínre az érzés. Az, hogy helytelenül írok, csak apró nüansz. Valami mégis visszavonz.

Pár napja voltunk operában, a Toscát néztük meg. Lassan 9 éve nézem a Toscát a román operában, de emlékezetem szerint még mindig ugyanaz a rendezés és a díszlet. Viszont mivel fél éve voltam utoljára operában, nagyon élveztem az előadást, ha Tosca igazán leugrott volna az Angyal vár tetejéről, mint ahogy a magyar operában szokta, talán akkor sem élveztem volna jobban. Eldöntöttem utána, hogy másolok a zene hallgató kütyümre operát, de mindig lusta voltam megkeresni azokat a dévédéket, amikre a buta holivudi filmek mellé felfér még egy opera is (vannak olyan dévédéim, amelyeken a 6 film mellé fennmaradó 300 megán vannak csak értelmes dolgok, sosem pazarlom el azt a helyet sem). A tegnap arra gondoltam, el tudom olvasni azt a pár cikket itthon is, nem kell elmenni a matematikusok épületéig. Erre az lett, hogy megnéztem mind a 13 részt a Lainből, a cikket meg félre tettem, hogy egyelőre nem értem azt a matematikát ami benne van. Ma tehát mindenképpen be kellett volna menni, de mivel fél óra a munkahely, nekifogtam megkeresni az egyik operás dévédét. Közben kezembe akadt az első cédém, amihez vagy 20-30 lemezen küldtem fel anno Kolozsvárra Kispistával az anyagot, hogy írassa meg, a többi meg ősi dosos játék, nagyja már letölthető. Felhoztam egyszer, hogy amíg még olvasható, mentsem le róla az anyagot, gondoltam, elérkezett a kellő pillanat. Persze, muszáj volt megnézni a lemezújságunkat, jól szórakoztam a középiskolás hülyeségeinken.
A régi (2003 decembere és 2005 októbere közt írt) blogmat sem vállalom már fel, hát még ezeket a blődségeket. Viszont támadt egy terápiás gondolatom, fel kéne tenni online, hallámsza mit gondolnak róla az emberek. Szóval itt van. A futtatásához vagy valami régi operációs rendszer kell (XP-ben nem fut, bár nem foglalkoztam a Win95 kompatibilitás fülekkel) vagy a zseniális dosbox. Lehet kritizálni, bár tippem szerint senki nem fogja, mert idáig senki nem jutott el az olvasásban. Ha valaki a másik három szerző közül azt mondja, hogy szedjem le, szó nélkül leszedem, de remélem ők sokkal kiegyensúlyozottabb emberekké váltak. Azt azért még meg kell említeni, hogy ez 96-ban készült, egy magyarországi lemezújság (The Guide) inspirációjára, a legrégebbi erdélyi portál, a Transindex még 5 évet váratott magára. Szerencsére nem is terjedt el. Azt azért sajnálom, hogy a Karcsi klónját nem vetettem fel a cdre anno. Sem az Amonét. Az azért Botit dícséri, hogy végül elég normális felülettel adódott ki a lemezújság, ő volt mindig is a maximalista, én valami buta kis szöveges módú felülettel akartam kiadni, hogy majd a v2-höz írunk jobbat. Mindig is siettem, csak nem tudom hova.

Szóval ezért térek vissza a blogokhoz minduntalan, vagy legalábbis talán ezért, amiért 14 év távlatából még viccesnek tudok ilyeneket találni. Sajnos gyakrabban fogok billentyűzetet mint kéne. Talán, ha a minőségre is adnék, nem viszonyúlnák így a bloghoz. Igaz, semmi nem lenne benne.

Az a dvd, amelyen sejtésem szerint több opera is van, olvashatatlan, de remélem, hogy a munkában sikerül majd leolvasni. Az úton pedig arról fogok álmodozni, milyen lett volna, ha az internet nem terjed el, ha még mindig bbs-ek lennének és mi folytattuk volna a lemezújságot (a következő három részt nem teszem fel, ennyi elég a kultúrsokkból). Floppypunk világ lenne. Vajon jobban érzeném benne magam?
Most akkor jobb? Nem tudom, ideje kimenni egyet, a szemetet is le kell vinni.

(l8r edit: ja igen, persze, valamikor hat-hetedikben papír újságot is szerkesztettünk a suliban, szerencsére abból már biztos nincs egyetlen példány se. Szóval rejtély számomra az írhatnék, nem is tudok írni, ja igen, van egy másik történet is, de azt még jó ideig nem fogom megírni :)))