péntek, november 20, 2026

a katyvasz zabálásának elviselhetetlen könnyűsége


Fogok most írni egy hosszabb sorozatot mesterséges intelligencia és jövő témában, de persze sok kis darabra felszeletelve, mert másképp nem megy, meg aztán, így lehet mindenhez generálni képet is, ami sokkal szórakoztatóbb, mint hányni a karaktereket itt a nagy fehérségbe.

A dolog onnan származik, hogy tartottam ugyebár azt az előadást a diákoknak a mesterséges intelligenciáról és akkor végre rászántam az időt, hogy átgondoljam a dolgokat, egyébként ilyent ritkán teszek, csak ámulok és bámulok a híreken, beléjük gondolni nem könnyű és nem is mindig ajánlott. De most sokat foglalkoztam vele és persze felét sem sikerült belesűríteni az előadásba, de nem hagynak azért nyugodni ezek a gondolatok, ezért ki fogom őket írni szépen sorjára.

Első bejegyzésnek kicsit bonyolultan kezdünk, szóval most le is írom az elején, hogy mindez csak az én véleményem és még csak meg sem tudom védeni racionálisnak tűnő érvekkel, az egész csak egy érzés, amit most érzek, talán az érzés-dinamika eredménye, talán olyan neuronok találták meg egymást a fejemben amelyeknek nem kellett volna és nem működik a neurális elfojtás (mert mással van elfoglalva). De azért mégis leírom, mert fontosnak érzem, még akkor is, ha végül hülyeségként lesz értékelve is. Edzettem magam eleget ebben a blogban a hülyeségek írásában, nem fog különösebben kitűnni ez a bejegyzés.

Szóval azt hiszem, hogy a dolgok végül jól fognak alakulni, de nem tudom, hogy a végül az mennyi időt jelent, jelenthet éveket, de akár évtizedeket, vagy évszázadokat is. De én azért bízom az években.

Ezt másképp úgy lehet megfogalmazni, hogy az én vallásom az a technológia láthatatlan keze, ami helyes irányba terelgeti az emberi fejlődést, azaz egyre jobb lesz nekünk.

Ennyi az én vallásom alaptétele, nem falszifikálhatóbb mint a keresztény vallás alaptétele, minden ami elég heterogén halmazával foglalkozik a világnak, nehezen modellezhető, talán ezért is van jelen a heterogenitás.

Arról nem lesz szó, hogy miként kell viselkedniük azoknak akik ebben a vallásban hisznek (nekem), mert még nem jutottam ebbe a fázisba, még csak a világ született meg a fejemben, az ige testté lett, még nem vagyunk az eredendő bűnnél sem.

De azért hadd írjak le néhány szabályt, amelyek ezt a világot (is) generálják, a való világban is ugyanezek működnek, csak mindenki más mixtúrájukat rakja a világképébe.

Szóval a világ túl bonyolulttá vált, hogy az egyszerű ember megértse, meg a nem egyszerű embernek is, de fenntartják a látszatát, hogy van beleszólásunk, mivel úgy gondolják, hogy majd úgy manipulálnak, hogy nekik legyen jó, de valójában nem értik azt, hogy ők sem értik a világot és a manipuláció egyszer hasznos, máskor meg árt, szóval valójában a komplexitás kezelése és megértése kellene a végső cél legyen, de ők pont fordítva csinálják és azt fogják elérni vele, hogy őket is betemeti a komplexitás.

Hahaha, na, ez nagyon nem így hangzott eddig a fejemben, de most nem találok vissza az eredeti bejegyzéshez, szóval akkor inkább jöjjünk egy példával, főként, mivel ez a meta narráció nagyon nem megy nekem. Ki kéne dobni ezt a bejegyzést most és újra kezdeni, de minek?

Szóval a szociális hálók meg a fék nyúz. Sokáig nem értettem ezt az egész spílt, de ahogy most értem, az megnyugtat. A szociális hálók az email utódai, az email meg a postai levél utóda. A postai levelet azért találták fel, hogy távoli emberek kooperálhassanak, néha titokban, néha nyíltan. A szociális hálók úgy tűnnek, mintha a kooperációt tennék lehetetlenné, de igazából csak azoknak, akik nem értik, hogy a kooperáció eszközének kitalált rendszert átvették azok, akik a kooperáció meggátlásából szép hasznot húznak. De azoknak, akik képesek átlátni a lila ködön, az eredeti célra még tudják használni a dolgot, van még 0.1% jel a 99.9% zajban, csak tudni kell szűrni. És a kooperáció négyzetes hasznot eredményez. Továbbá van még egy hasznos tulajdonsága, elhiteti azokkal, akik irányítják, hogy az irányítás a kezükben van, mert az érzelmek a kezükben vannak. De szerencsére ez nem egészen így van, le is lehet jönni a szociális hálókról, szépen lassan a Morpheusok felszabadítják a Neokat, egyelőre még nem kell a trutyiban kutakodni utánuk.

Na jó, lehet ennek a bejegyzésnek még holnap is nekifutok, vagy lehet, hogy a sorozat végén újra megírom, most mindenesetre egy időre megint beindul rendesebben a blog. 

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI.

Nincsenek megjegyzések: