Újabb szülinapot megértem, kaptam tortát is. Egyébként most először a torta egy nappal hamarabb elkészült, mivel ma E-nek sok a dolga, szóval igazából a tegnap készült a vidió forrása, meg ettem is a tortából tegnap. Meg ma is ettem és valószínűleg még 1-2 napig kitart.
Megint nem nagyon tudom, hogy mit írjak, egyszer már el kell olvassak egy ilyen legjobb szülinapi naplóbejegyzések témában valami könyvet/blogot. De most nyugi van, a játékot még mindig nem sikerült befejezni, de most már látom a végét, de tényleg, persze, még mindig sokat húzom az időt mindenféle dolgokkal, de azért lassan tényleg beér a finisbe, remélem már idén.
Most a hangulatom is jó, nem tudom pontosan miért. Talán sok jó nem történik, de a rossz dolgok sem húznak le annyira. Gondolkodtam, hogy írjak-e politikáról a szülinapi bejegyzésembe, de hát ha most jön, akkor nincs amiért képzeletbeli szabályokat betartani, amelyekről nem is tudom, hogy valósak, vagy csak kitaláltak.
Szóval az van, hogy azt hiszem, azért van jó kedvem, mert most nincs rossz. Azért nincs rossz, mert rájöttem, hogy a politikusok képtelenek megoldani a problémákat amelyekkel a világ szembesül. Eddig valahogy azt hittem, hogy valamilyen okból nem akarják megoldani őket (mondjuk egy szűk kör hasznot húz belőlük), de most már meg vagyok győződve arról, hogy teljesen képtelenek megoldani őket. Ez nekem nyugalmat ad, a lehetetlen dolgokon kár rugózni, ennyiben szétválik a fejemben az, hogy valami nem történik meg azért, mert nem akarjuk, vagy azért, mert nem lehetséges. Az, hogy miért gondolom azt, hogy teljesen képtelenek megoldani a problémákat, nem is annyira fontos, de röviden arról van szó, hogy vagy nem értik a problémákat, vagy a körülöttük lévők döntő többsége nem érti a problémát, bármelyik eset is áll fenn, az eredmény ugyanaz. Az sem segít, hogy a problémák is egy fázisátalakuláson mennek át, nagyon hamar váltanak a túl kicsi problémából amire kár figyelni a túl nagy problémába, amivel már nincs mit kezdeni. Szerintem már rendesen a második felében vagyunk egy csomó probléma veszélyességi tengelyének.
Persze ez nem azt jelenti, hogy nem úgy gondolom, hogy ezeket a problémákat nem lehetne megoldani, főként most, amikor a mesterséges intelligencia igenis talált nehéz problémákra megoldást (persze olyanokra amelyek rendesen elő voltak készítve már sok-sok ember által). Ahhoz viszont, hogy ezeket a megoldásokat tárgyalni vagy alkalmazni tudjuk, a régi rendszert le kell váltani és erre semmi ötletem nincs, hogy miként, vagy mikor fog végbemenni. Itt Romániában eléggé a farvizén utazunk a fősodrásnak és most először ennek örvendek, őszintén.
Persze, az is kell, hogy az ember belásson a színfalak mögé és megértse, hogy a legtöbb mozgolódás csak merő szemfényvesztés, aminek csak az az értelme, hogy egyeseknek legyen meg a napi tevékenysége. Nekem ez most úgy érzem egyre jobban megy. Ez már nagyon sokat segít a hangulatomon, alapvetően sok jó dolog is történik, még ha nem is közvetlen velem, de egyszer talán hozzám is elérnek és most ennyi elég is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése