Ez lesz az utolsó. Nem félek Istentől, mert nem hiszek benne. Miért nem hiszek? Nem tudom, szerintem én nem ezeket a lapokat kaptam az evolúciós kártyajátékban. Ennek a dolognak vannak előnyei és hátrányai is, a kérdés az, hogy a közeg amiben élek melyeket hozza előnybe.
Természetesen nem azt gondolom, hogy semmi rossz nem történhet velem meg a szeretteimmel bármely pillanatban. És azt sem jelenti, ha történik valami ilyesmi, nem lehet, hogy beleőrülök a események kontrafaktuálisának elemzésébe. Ez nem jelenti azt sem, hogy nem tisztelek Istenhívőeket, hogy nem szeretek Istenhívőeket, hogy ne érezném úgy, hogy nem tudok meglenni nélkülük. Még azt is jelenti, hogy érdekel a monoteizmus kialakulása és az is, ami előtte volt, az ősvallás, ősváros, őscsalád és ahogy még mindig itt van velünk a halottak tisztelete által, bár már relatív kevés állítást vezetünk le ebből.
Persze, néha igen elszomorodok, amikor az emberek Istenre hivatkozva csinálnak borzalmas dolgokat, de egy idő után persze rájövök, hogy Isten nélkül is ugyanolyan borzalmas dolgokat csináltak volna, mert a borzalmas emberekben viszont hiszek.
Azt hiszem, amikor a mesterséges intelligencia Istenné tesz minket is, nem sok hívő marad majd, de meglátjuk.
Ja igen, valamikor hittem Istenben, aztán mindenféle egyebekben, aztán a buddhizmus is sokat foglalkoztatott, sőt, egy valláslexikont is elolvastam egyszer. Nem az akaraton múlott a dolog, egyszerűen most nem látom az értelmét Istennek, de a fék nyúznak sem látom értelmét és a szuveranizmusnak sem, szóval lehet nyugodtan gondolni, hogy a hyba bennem van.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése