Akkor gyorsan zavarjuk le azt is, hogy miért nem félek a nyugdíjas évektől. Úgy gondolom, hogy ha megérem a nyugdíjas éveimet, akkor az utópia verzióval oldjuk meg a mesterséges intelligencia kérdését és olyan szintre emelkedik a robotok produktivitása, hogy mindenkinek kényelmes életet tudunk biztosítani. Már csak azt kell megoldani, hogy mindenki részesedjen ebből a jólétből, de hát amikor senki nem dolgozik majd, nehéz lesz megindokolni, hogy valakinek több jár belőle, mert valamikor több zérós volt a bankszámláján. Most úgy gondolom, hogy olyan nagy a veszély, hogy csak egy nagyon kis réteg részesüljön a jólétből, hogy a tömegek össze fognak fogni és nem hagyják, hogy megint kicsesszenek velük, mint a történelemben már annyiszor. Igen, ez valamiféle kommunista utópia, de ha valaki tud jobb, konzisztens és stabil rendszert mondani, nyitott vagyok az ötleteire.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése