Olvasgatok és nézegetek cikkeket és vidiókat arról, hogy mi lesz, ha Szemjon lesz az elnök és ahhoz a kénköves pokolhoz képest, amit én elképzelek, mindenki nagyon píszí. Ezért azon gondolkodom, hogy nem-e én látom sötétebben a világot mint az amilyen, nem kell messze menni ahhoz, hogy példát találjak arra, hogy nagyon másképp látom a világot mint a többiek, de biztos, hogy én rugaszkodom el a valóságtól és nem azok, akik azt hiszik, hogy minden marad a régiben, esetleg pepitában? Nincs más módszerem ezekkel a dolgokkal megküzdeni, mint az, hogy leírom őket, talán a pötyögés okozta lassítás megadja a napfény esélyét, hogy betörjön az éjszakába.
És akkor itt elfogyott az energiám.
Nincs kedvem leírni, hogy szerintem milyen könnyedén tud egy elnök diktatúrát bevezetni a Romániában. Egy elnök + miniszterelnök kombó még könnyebben. Élvezem, amikor az emberek azzal érvelnek, hogy de hát Románia jogállam, ahol törvények vannak. Komolyan, hol éltetek az utóbbi akárhány évben, mert hogy jogállamban nem, az tuti?
A legfontosabb kérdés ugye az, hogy le fogják-e zárni a határokat? Valószínűleg nem az elején, össze kell eléggé omoljon a gazdaság ahhoz, hogy úgy döntsenek, hogy a stabilitás megőrzése érdekékben mindenkit foglyul ejtenek. Az persze problematikus, hogy a gazdaságba igazán csak a kormány lát bele, szóval nagyon sok forrást kell majd integrálnia annak, aki figyelemmel akarja követni a fejleményeket. Lehet, hogy a mostani szociális médiák azért elegek lesznek, minden nagyobb elbocsátásról hamarabb lehet ott értesülni mint a tradicionális médiában. Szóval ha az ember hagy magának becsületes marzsot (azaz nem várja meg amíg a gazdaság a felére csökken, hanem mondjuk 60%-nál már elhúz), akkor azt hiszem, van esélye, ha beindul a szecskagép, talán azért egy év is kell míg minden gyufába szakad.
A második legfontosabb kérdés az meg, hogy bármit hajlandó-e az igazi hülyeségeiből bevezetni? Na, ez a kérdés a porszívóért, könnyű lenne azt mondani, hogy csak egy demagóg, aki sokat mond, de keveset cselekszik, de mostanában ez az álláspont kezd egyre kevésbé igaz lenni a világban (csak hogy a narancsképű is találja meg a jól megérdemelt helyét). Az tuti, hogy a legnagyobb hülyeségek nagyon gyorsan a földbe döngölik majd a gazdaságot és akkor jön az ereszd el a hajamat.
Nincs kedvem ezt írni. Jobban fáj írni mint gondolkodni. Nem a fény tör be. Na jó, az se segít, hogy a tegnap megnéztem az In the Mood for Love-ot és most azon jár az eszem, ahogy a csaj sírt amikor próbálták a szakítós jelenetet.
Ma legyen elég ennyi. Én azt hiszem, sokkal komolyabban veszem a Szemjon által jelentett veszélyt mint mások. De persze, lehet velem van a baj. Én sok veszélyt sokkal komolyabban veszek. Ki a franc aki azt gondolja, hogy a 30 éves kölcsönnek van értelme? Ki a franc aki azt gondolja, hogy még több lánccal kell magunkat hozzákössük a helyhez ahol élünk? Mindenki.
De azért el tudom képzelni azt is, hogy ha bekövetkezik a baj, attól még hamar ledobjuk magunkról. Diktatúrát csak úgy lehet bevezetni, ha valami nagy világégés után az emberek azt mondják, hogy rosszabb nem lehet, vagy ha valahogy belecsúszunk évtizedek alatt. Most egyik feltétel sem adott, lehet, hogy a nép még időben az asztalra csap és azt mondja, hogy ebből elég volt. De az azért elég vicces, hogy azok, akik azt mondják, hogy eddig hazudtatok nekünk és ebből elegünk van, főként azok választják meg a kis diktátorjelöltet.
Ja igen és van még egy reménység. Egyesek sokkal előrébb haladnak a diktatúrába fordulás útján, hátha mi tanulunk a példájukból és még időben elrántjuk a kormányt. Bár nem tudom, ilyen valaha volt-e a történelem során, de hát a mostani technológiai szint és média integráció sem volt még soha.
El van baszva rendesen ez a konstrukció, valaki töltse már vissza az utolsó normális állást.
Zene.
Ehh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése