filmek

Ebben a hónapban több filmre került sor, a tévében hírek gyanánt választási műsor megy, ami nem érdekel, szóval könnyebb volt a választás. Csak most nincs nagy kedvem írni és megint az utolsó napra hagytam a véleményezést, ezért most csak egy-egy mondatra fogja futni.

The Walking Dead: The Ones Who Live (1. szezon): Ebben megtudjuk, hogy a sétáló sasok sorozat főhősei ugyanolyan hősek mint amikor legutóbb találkoztunk velük a képernyőn és persze megint megváltják a fél világot és még mindig ugyanúgy szeretik egymást is. Mondjuk bizonyára ha egy kicsit próbáltak volna újítani az alkotók, akkor koncolás lett volna a vége, szóval ez csak egy újabb bőr, szerencsére nem szándékoznak folytatni ezt.

The Regime (1. rész): Fáradtak voltunk amikor a néztük és pont a rossz ízű vicceket nyomták el a totalitárius rezsimekkel kapcsolatban, úgyhogy nem tértünk vissza hozzá, pedig Kate általában jól szokott muzsikálni. Ha valaki meggyőz róla, hogy ez jó cucc és azok is megértik ezt a világot egy kicsit jobban akik éltek is benne, még visszatérhetünk rá, de egyelőre kimarad.

Hannah and her Sisters (1986): Nekem nagy kedvencem Woody Allen, E. meg nagyon nem szereti, de ez a három film most neki is bejött valamennyire. Én sem láttam őket még. Érdekes, hogy a háromból ez a legsikeresebb, még szobrocska is járt érte, de szerintem ez a leggyengébb, a legerősebb a harmadik a sorban, inkább azért kellett volna adni a szobrocskát. Mondjuk maga Woody csak ebben szerepel, de az nem mindig dob sokat a dolgon, szerintem itt sem volt valami fontos szerepelnie, főként hogy csak a szokásos neurotikus karakterét hozza. Azért persze jó cucc.

Alice (1990): Ez azért jön be, mert annyira jól megragadja a modern élet depresszióját. Sajnos ebbe a világba egy zsáknyi csoda sem lenne elég, nem hogy néhány tasaknyi valázsszel. Na de persze el lehet gondolkodni rajta, hogy mi hiányzik és arról nem kell lemondani.

The Purple Rose of Cairo (1985): Ez nagyon bejött, kellő mennyiségű depresszió és metafizika van benne és nincs egy csepp üresjárat sem. Majd ha egyszer sikerül kipipálni a teljes Woody filmográfiát, szerintem benne lesz a top 5-ben számomra.

2012 (2009): Ez csak ilyen lazítós film, sokat menekülnek benne az apokalipszis elől, pedig nem tudják, hogy az igazi apokalipszist nem a természet okozza, hanem az ember. Ha jól emlékszem, a Bullet ezért kapott technikai oszkárt, mostmár kipipálva, még egyszer nem fogom megnézni, ha nem muszáj.

Stay (2005): Nekem leginkább azok a bizonyos vágások jöttek be. Annyira jellemzőek voltak erre a korszakra, amikor már jól ment a számítógépes grafika, de azért nem mindenki csinált még profi munkát. A történet igazából csak azért van ott, hogy legyenek jelenetek amelyek között átmenetet lehet képezni, a vége felé már nagyon nem bírták nem leleplezni előre a slusszpoént, de én nagyjából a film közepe felé már kitaláltam, hogy a kettő közül az egyik szereplő nem a valóságban él, valahogy nagyon a Mátrixot is juttatta eszembe, de már nem emlékszem miért. Kicsit azért kuriózum ez a film, de nem tudnám könnyen megfogalmazni, hogy kinek ajánlanám. Nekem azért bejött.

Fantastic Mr. Fox (2009): Anno ez is kimaradt, az Isle of Dogs után kicsit bonyolultabb üzenetre számítottam, mint hogy két láb rossz, négy láb jó, de egyébként szórakoztató animáció és elég egyedi a látvány is, ezért érdemes megnézni.

Hair (1979): Mikor lesz már, hogy háborúellenes filmeket kezdünk gyártani? Alig várom már. Egyébként ezt valamikor nagyon régen nagyon sokszor láttam, rokonoknak volt vidió kazettán, ha jól emlékszem, a beszéd magyarul volt, de az énekek angolul mentek. Egyáltalán nem volt meg bennem, hogy mennyire erős a drogok jelenléte a filmben, de eltelt vagy 30 év, mióta utoljára láttam. Az utolsó jelenet számomra az egyik legerősebb a filmtörténetben, ahogy vonulnak énekelve a csapatszállító repülőbe. Lehet, hogy nem sokan gondolják így, de én még mindig így gondolom. Most nagy szükségem volt erre a filmre, mert a világ elég elé van.

Fallen Angels (1995): Ez is kimaradt eddig, valamilyen csoda folytán. Pedig egy időben az általam frekventált hangulat-tumblikon nagyon erős jelenléte volt. Persze érthető, ez a film direkt úgy van kitalálva, hogy először csak a látványt érti meg az ember, meg talán annyi derül ki neki, hogy kik a főszereplők. Aztán a következő megnézéskor már az is kiderül, hogy nem teljesen párhuzamosak a történetek. Aztán valószínűleg kiderülnek az elsődleges motivációk. Aztán meg a rendszer, amiben mindenki betölti a szerepét. Kíváncsi lennék, egy átlagos hongkongi akinek bejött ez a film, hányszor nézte meg a moziban. Nekem valószínűleg egyszer sem fog összejönni, de azért még visszatérek rá idén, főként mivel egyre inkább úgy érzem, hogy inkább az ismert és szeretett filmek nézésére vágyom, mint arra, hogy valami újat lássak. Ez persze egyből bekerült a szeretett filmek kategóriájába, de hát Wong mester legtöbb filmjét még nem is láttam, de amit igen, az top listás nálam.

The International (2009): Ehh, Tom Tykwer is bejön (leginkább a Cloud Atlas miatt, de a Babylon Berlin is nagyon jó), meg persze Clive Owen és Naomi Watts is, de ez a film nagyon rossz. Talán ha egy kicsit távolságtartóbban kezelte volna a témáját és több időt szánt volna a világ bemutatására, működhetett volna, de így csak élő példa arra, hogy a bankoknál már csak a bankok meg holivúd együtt a rosszabb.

The Negotiator (1998): Nem volt olyan rossz, persze nagyon eljárt fölötte az idő, de hát nagyjából ez a sorsa az ideológia által vezérelt filmeknek, ha nyer az ideológia, buta egyszerűsítésnek tűnik, ha veszít, akkor meg lejárt lemeznek. Ha még nem tudjuk mi is lesz az ideológia sorsa, akkor meg csak nézünk, mint a moziban. Viszont ha valakit érdekelnek a 90-es évek álmai, az találhat benne némi csipegetni valót.

Oblivion (2013): Az a baj ezzel a filmmel, hogy nem tudták eldönteni, hogy sci-fi vagy akciófilm legyen belőle. Egyiknek sem túl jó, a két dolog itt egymással szembe kerül, nem is gondoltam, hogy ezt ennyire el lehet puskázni, csak még jobban bejön az Edge of Tomorrow ennek láttán. Talán én sci-fi rajongóként talán mégis kevésbé rossz szájízzel kapcsolom ki a gépet utána, mert legalább a látvány szép volt és volt néhány jó gondolat, pl. az, hogy akár a konyhaasztalról is le lehet vezetni egy háborút a jövőben, mert a jövőben a konyhaasztalok is intelligensek lesznek. Persze nem túl intelligensek ahhoz, hogy teljes szenzor lefedést, esetleg inerciális mozgásérzékelőket használjanak, de legalább jól mutatnak majd. Fontos ez is.

Zene. Zene.

gyergyó

Ilyen bejegyzés is régen volt. De most jár hozzá 5 rövid vidió az otthon töltött hétvégéről: 1, 2, 3, 4, 5.

Demó.

Zene. Zene.

amikor kifogy a nutella az évtizedből, az ember nagy kérdés elé áll

Amikor az előző bejegyzést írtam, a végén eszembe jutott, hogy a 90-es évek végén is elég nagy érdeklődéssel vártuk az évtized, évszázad és évezred végét. Nem is igazán emlékszem, mikor vált számomra nyilvánvalóvá, hogy nem egy egyszerű dologról lesz szó, hanem valami különlegesről. Akkor is lehetett aggódni, hogy a számítógépek majd megőrülnek és felrobbantják a világot, a Y2K bug miatt. Most a mesterséges intelligenciától várja mindenki a világ végét. Aztán valószínűleg ugyanúgy nem fog semmi történni, az órák váltanak 2030 január 1-re és minden megy tovább a megszokott módon. Esetleg annyi lesz, hogy a szilveszter napi tévés közvetítésekben már virtuális (esetleg drónokkal létrehozott) tűzijátékot fogunk látni igazi helyett, mert végre okosabban költjük el azt a pénzt. És persze a bemondók is virtuálisak lesznek.

Mivel most írok blogot, már jobban nyomon követhető lenne, hogy mikor vált az évtized vége témává számomra. Mondjuk ezen a bejegyzésen kívül még nem igazán gondoltam rá, de persze már régóta fogadok vele kapcsolatban, de az nem azt jelenti, hogy foglalkoztat is igazán.

Na izé, az a lényeg, hogy még egy párhuzamot találtam a 90-es és a 2020-as évek között. Mire véget ér az évtized, sikerül bebizonyítom, hogy ezeknek több köze van egymáshoz mint két véletlen évtizednek (na jó, az 1910-es meg 40-es évtizedeket nehéz lenne lekörözni).

Mondjuk a folytatás nem volt valami fényes 2001-ben, meglátjuk még mit hoz 2031.

Demó.

Zene.

még öt évig fixálhatjunk a buta bugokat az öntudat szoftverében

Mostanában az üzleti világ új CEO-t talált üdvöskének, mégpedig az nvidja CEO-ját, Dzsenszen Hvangot. Most olvastam, hogy a napokban azt mondta, hogy szerinte 5 év múlva eljön az ÁGI ideje, azaz az általános mesterséges intelligencia, azaz nagyjából amit én csak simán mesterséges intelligenciának hívok. Az pont 2029-ban lesz, szóval ezek szerint van némi esélyem a fogadások megnyerésére.

Nagyjából ha bárki más tett volna ilyen jóslatot, nem írtam volna róla, de Dzsenszen véleménye jelenleg kitüntetett értékű.

Egyrészt ő nem nagyon szokott jósolgatni mesterséges intelligencia témában, vagy ha szokott is, én eddig nem nagyon olvastam róla, a legtöbb amit tőle kapni szoktunk az a gpuk tranzisztorainak jövőbeli alakulása, de az is csak olyan 2-4 évre előre. Persze, minden nő mint a cüvek, de ettől még általában hozzák is az ígért teljesítményt. A fickó egyébként eddig szöges ellentéte volt a muszkának, nem ígérgetett fűt-fát jövőre, szóval sokkal szavahihetőbb eddig.

Persze ettől még nem kell neki ismernie a jövőt. De az biztos, hogy ha valakinek most nagyon megéri ismerni a jövőt, akkor az ő. Szerintem sok-sok milliárdot ér meg az, ha meg tudja jósolni azt a pontot, amikor a modelleket már nem kell masszívan tovább tanítani, hanem az alkalmazásukra kerül át a hangsúly, ugyanis ez a két feladat nagyon különbözik egymástól. Most még rengeteg tranzisztor megy el arra, hogy lebegőpontos aritmetikát tudjanak a gpu-k, de a dolgok úgy néznek ki, hogy az inferenciához elég lesz néhány bit-es operandusokkal nagyon nagyon nagyon sok művelet, valószínűleg lényegesen kevesebb lebegőpontos művelettel fűszerezve ami normalizálja az eredményeket. Szóval ha ezt az inflekciós pontot megjósolja, akkor az sok sok sok milliárdot fog érni. Meg aztán, a gpuk tervezése sem pár hónapot tart, valószínűleg az öt év múlva következő architektúra már specifikálva van, már csak a részletek kidolgozása hiányzik. Az is sokat számíthat, hogy megpróbál-e három architektúra váltást beszuszakolni a következő öt évbe, vagy megelégszik kettővel. Szóval szerintem őt igenis nagyon érdekli ez a dolog. Az más kérdés, hogy mennyire realisztikusak ezek a projekciók, vagy, hogy egyáltalán az igazat mondja-e, vagy mondjuk a becsült szórás legjobb verzióját.

Szóval nem szentírás ez, de érdekes módon a csipek világában sok minden nem szentírás és mégis működik. Persze, lehet ellenpéldákat hozni, hogy mennyi hülyeséget mondanak a csetek meg dzsípítík, de amit leművelnek most ebben a tekintetben a nagy cégek, az eléggé példa nélküli magában is. Egyébként az azért sokat elárul a kapitalizmusról, hogy egyes cégeknek érdemes milliárdokat fektetni nyílt modellekbe, mert attól félnek, hogy ha a versenytársaik túlontúl elhúznak, akkor bezárhatják a boltot.

No, meglátjuk, öt év az már nem is olyan sok, szerencsére sok gpu-t legyártanak még addig.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Drónos. Ez.

az őstojás dilemmája a rántottává vagy csirkemellfilévé válás között

Feliratkoztam a partizánra, mert értelmesen beszélgetett emberekkel, értelmes dolgokról, szóval arra számítok, ha olyan témát dolgoz fel ami érdekel, akkor értelmes elemzést kapok.

A tegnap belenéztem egy élő beszélgetős műsorába, amiben arról beszélgetett, hogy nincs művészet politika nélkül, amivel én is nagyjából egyetértek (sajnos az első vitapartnert sem bírtam végig). Viszont ma reggel az jutott eszembe, hogy gyakorlatilag az érvelése izomorf azzal az érveléssel, miszerint nem létezik szabad akarat, mert a kontextus az úr. Ezzel is egyetértek.

A kérdés már csak az, hogy kinek jó mindez?

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

letöltendő könyveket kapott a tékozló fiú

Ha már linkelgetünk jó dolgokra, akkor ne maradjon ki a mit press sem, ahol egyre több könyv ingyen letölthető amellett, hogy megvásárolható is. Egészen érdekes cuccokat találtam, már csak a kellő szabad időt kéne valahonnan letölteni hozzá. Pl. ez, meg ez, meg ez, meg ez.

Demó.

Zene. Zene.

a jó cuccok a jótubon elhozzák a jó meleget jó lassan

Érdekes jelenség ez a jótúb. Tele van egy csomó szeméttel, de ugyanakkor mivel világ méretű elérhetést biztosít, megéri a gyöngyszemeket is oda pakolni. Mindenki maga dönti el, hogy mit keres és mit talál meg. Én most két csatornát ajánlok, a jobbik fajta cuccból.

Egy holivudi stúdió, akik egész jó kis sci-fi rövidfilmek gyártásába kezdtek, egyelőre 6 darab van fent, én csak az első kettőt néztem meg, de jó cuccok.

A zágrábi animációs stúdió munkái, jó régi cuccok is vannak fent, én csak egyet néztem meg, de az nagyon pöpec volt.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

Reklám.

douglas

Egy barátom említette, hogy meghalt Douglas Lenat. Wolfram írt róla, nekem teljesen kimaradt ez az esemény.

Amikor komolyabban kezdtem mesterséges intelligenciával foglalkozni, volt egy időszak amikor mindenféle dolgokat összeolvasgattam. Akkor bukkantam rá a Doug munkásságára. Akkoriban nagyon nem volt népszerű, de nekem érdekesnek tűnt, hogy el tudott szöszölni 20 évet a saját módszerén, hogy mesterséges intelligenciát hozzon létre. Aztán eltelt szinte még 20 év és a módszere még mindig nem hozta meg az elvárt eredményt. De ő kitartott, ugyanúgy, mint ahogy a neurális hálók mesterei is kitartottak a módszerük mellett évtizedeken keresztül, pedig egyesek "bizonyították", hogy sose lesz semmire jó a módszerük. Én mindig is úgy gondoltam a Doug munkásságára, mint a biztosíték, hogy ha az éppen divatos módszer végül mégis zsákutcának bizonyul, akkor talán elő lehet szedni az ő rendszerét és még egy kicsit meg kell tolni és már jó is lesz. Hát sajnos ő már nem érhette meg azt, hogy eldőljön kinek a rendszere a jobb. Egyébként én még mindig úgy gondolom, hogy az, hogy az emberi gondolkodás szabályait "kicsit" explicitebben definiáljuk, egyszer tényleg elvezethet az általános mesterséges intelligenciához. A leggyakorlatiasabb dolog egy jó elmélet. Vagy valami hasonló. Szerencsére, mások is hasonlóan gondolkodnak, ugye Wolfram is egy ilyen fajta rendszert épít, meg épp most látom, hogy Erik Meijer is ilyen rendszer építéséért hagyta ott a fészbukot.

Nem tudom, hogy mi lesz a nyerő megoldás, csak úgy gondolom, hogy lesz egy és még csak nem is olyan sokára. Csak meg kell érni.

dobozolni jött a robot, a jövőből

No, a Boston Dynamics bejelentette, hogy új humanoid robotot fejlesztenek. Reméljük gyárakban, bányákban, építkezéseknél, logisztikai központokban, éttermek konyháiban és egyéb hasonló helyeken fogunk majd velük találkozni, nem harctereken.

Egyébként meg állítólag a muszka újult erővel csapot bele a tecla lecsóba és mindent feltesz az önvezetésre. Ami azt illeti, az utóbbi időben sok volt a duma és kevés a cselekvés, szóval kíváncsian várom, meddig tudja fenntartani a koncentrációs képességét. Talán egy hetet is kibír betyárkodás nélkül a tuitteren.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Filmes.

egy elefánt hintázott a sorsunk fonalán, két elefánt...

Van a transtelexen egy új cikk a mesterséges intelligenciáról. Én ismerem az előadót és kedvem meg időm sincs nagyon a kritikára, de azért egy dolgot hadd jegyezzek meg. Ha elfogadjuk azt, hogy egy embernél jobb munkát végez egy ember meg egy mesterséges intelligencia, akkor ezzel az indukciós lépéssel akár az is bizonyítható lenne, hogy egy embernél és egy mesterséges intelligenciánál jobb munkát végez egy ember és két mesterséges intelligencia. És így tovább. A végén csak egy ember marad és végtelen számú mesterséges intelligencia. Az, hogy az indukciós lépés bizonyítható-e "n"-re az még nyitott kérdés, de én azért nem fűznék nagy reményeket ahhoz, hogy nem lesz bizonyítható. Ha valaki igazán fél a jövőtől, akkor én inkább a vasvilla használatának gyakorlását ajánlom.

Demó.

Zene. Zene.

Drónos.

megint

Ott tartunk, hogy lehet lesz izraeli-iráni háború. Mindkét fél nagyon eltökéltnek tűnik, de igazából egyiknek sem hiányzik a háború. Igazából az dönt, hogy kinek hiányzik kevésbé. Na erre a számításra varrjunk gombot. Én most ezen nem fogok publikusan filozofálgatni, mert nagyon nem értek hozzá és nem is akarok érteni hozzá. Csak van egy olyan érzésem, hogy a dolgok csak rosszabbodni fognak, még sokáig. Mert persze minden rosszra az a legjobb megoldás, ha még rosszabb lesz, hogy végre azoknak is legyen igaza, akik szerint régen minden jobb volt.

Demó.

Zene.

az ígéret földjén magas a telekadó

Elég elé van a világ, hogy mivel az életminőséget már nem tudják érdemben megjavítani, a vezetőink egyéb módokon keresik a dicsőséget. Mi meg hagyjuk, mert féltjük az a kis életminőségünket. A legkisebb rossz logikája mindig legyőzi a legnagyobb jó logikáját. 

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Szatmár.

hópehelyből lesz a hógolyó

Ledöbbenés. Most tudtam meg, hogy Vereczky Szilvia eredetileg Varescu. Ebben a vidióban mondták. Ez azért változtat némit a leányzó fekvésén. :)

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

Ghent.

ha a terminátor lép fel helyetted a koncerten

Van itt ez a cikk, mely szerint 200 zenész kéri a technológiai cégeket, hogy ne ássák alá az emberi kreativitást és ne fejlesszenek zenei mesterséges intelligenciát. Vagy valami hasonló.

Érdekes dolog ez. Csak néhány szempontot írnék le a kialakult helyzetről.

Először is, természetesen én nem támogatom azt, hogy az emberek elveszítsék a megélhetésüket. Régóta egyértelmű már számomra, hogy a mesterséges intelligencia és a kapitalizmus egy halálos kombináció, de a többséggel ellentétben, a kapitalizmustól szabadulnék a mesterséges intelligencia helyett.

Másodszor, vicces, hogy a kreativitást féltik a zenész urak (és urinák). A legtöbben keményen technológia alapú zenét nyomnak, ha nem lenne technológia, valószínűleg ők sem lennének zenészek, legalábbis a legtöbbje. Szóval nekem valahogy elég véletlenszerűnek tűnik az, hogy pont most telt be a pohár a technológiai fejlődéssel. Amikor a klasszikus zenét elűzték a köztudatból és színpadok nagy részéről és elektronikus ugra-bugrára cserélték, nem aggódtak a zenész társaik megélhetéséért?

Harmadszor, az internet megjelenése óta teljesen átalakult a zeneipar, a nagy zenészek is már csak a koncertekből és egyéb csecsebecsék (a bakelit lemez és a mágneses kazetta is ide tartozik, amelyeknek új reneszánsza van) értékesítéséből élnek és nem magából a zene lejátszásából beszedett jogdíjakból. És bár az elején nagyon nem szerették ezt a dolgot, közben azért kiderült, hogy nem olyan rossz biznisz ez, az emberek mindig is fognak koncertre járni és panterás pólót nyúzni, még akkor is, ha a legtöbb zenét amit hallgatnak már mesterséges intelligencia generál. Szóval nekem kicsit olybá tűnik, hogy félnek a művész urak (és ...) a változástól, mert mindenki fél a változástól. De én a helyükben az éghajlatváltozástól félnék.

Negyedszer, én igenis az alatt az egy hét alatt, amióta a suno.ai éles, több vicces és kreatív videót és zenét hallottam, amit ezzel készítettek olyan emberek, akik egyébként nem tudták volna életre kelteni az ötletüket. Szerintem ha beindul igazán a mesterséges intelligencia által gyártott zeneipar, az teljesen új szintre emeli majd az emberiség és a zene kapcsolatát. Az a minimum, hogy a mesterséges intelligencia segít majd megtalálni a mindennapjainkban is a zenét, a gondolatainkhoz is komponál majd megfelelőt zenét, még udvarolni is segít majd.

Ötödször, érdekesnek találom, hogy nem egyből perrel nyitottak a művész urak (és ...), mint az (újság)író urak (és ...). Lehet, kicsit sok a csontváz a boszorkánykonyhában? Én nem értek egyáltalán a zenéhez, de van valamiért egy olyan elképzelésem, hogy igazából mindenki ugyanazokat az akkordokat nyomja, csak pepitában, sőt, kimondottan olyan zenei stílusok is vannak, amelyek az előző számok darabkáinak húzásából-nyúzásából állnak. Ettől ez még persze zseniális, sőt, még inkább zseniális, hogy gyakorlatilag ugyanazt az ötletet el lehet adni többször is (mondjuk az irodalom se szégyenkezhet ilyen téren), de lehet, hogy Beethoven és Sztrávinszkij óta már csak a remix megy és ha mondjuk a per legmediatizáltabb tárgyalásán a vád korona tanújáról kiderül, hogy valójában lopták neki a zenét Beethoventől és Mozarttól, csak megvadították egy kis Gershwinnel meg egy kis swinggel és kicserélték a vonósokat zúzósakra, akkor lehet összedől a kártyavár. Szóval engem érdekelne ez a per (egyébként ha jól tudom, az író urak (és ...) perét kidobta a bíróság, bár lehet, csak fék nyúzt olvastam).

Hatodszor, én érdekesnek találnám, ha tényleg nem használnának modern zenét ezeknek a rendszereknek a fejlesztésekor, hanem kiindulnának a klasszikusokból és a jó öreg internet mechanizmusokat bevetve kitalálnának teljesen új hangszereket, melódiákat, mikró és makró szerkezeteket, satöbbi. Az interneten a rengeteg felhasználó, meg az, hogy a lájkokkal és A/B teszteléssel lehet mérni valaminek a "minőségét" lehet, hogy teljesen új zenei világ felfedezésére adna lehetőséget. Legalább a klasszikus zenei tudásba fektető egyéneknek is lenne még pár évig munkája, amíg egy ilyen rendszerrel kitalálnák az új zenei világot. Mostanában már nem is lenne olyan megvalósíthatatlan projekt, mondjuk egy startup valószínűleg nem lenne elég hozzá, de valamelyik óriás innoválhatna már egy kicsit ilyen téren is. Illetve biztos fog is, majd ha már a klikkek zavargatásában tényleg nincs már mit innoválni.

Hetedszer, nem akarok lejárt lemez lenni, de a technológiai fejlődést nem lehet megállítani, ha törvényen kívül is helyezik ezt, a mátrix szorzást nem lehet törvényen kívül helyezni, csak annyit érnek el vele, hogy a srácok a pincében fogják kezükbe venni a dolgokat és amikor feljönnek a processz végén, felrobban a ház. Én inkább látom a kapitalizmust legyőzhetőnek (és értelmesebb célnak), mint betiltani azt, hogy az emberek azt csináljanak a számítógépeikkel amit akarnak.

+1. Egyre több ilyen nyílt levéllel fogunk találkozni azt hiszem. Néhány év múlva a filmvilág fog ilyen levelet írni. Aztán a vloggerek. Ne generáljatok már unalmas hétköznapokból vicces videókat a jótúbra, lécci lécci. Vajon hol ér ez majd véget? Amikor a macskák fogják kérni, hogy ne generáljanak több vicces videót róluk, mert veszélybe került a megélhetésük? Mindenkinek csak virtuális macska kell majd, mert annak nem hull a szőre?

Demó.

Zene. Zene. Zene.

Drónos.

a nagy pixel gyönyörű, ha a semmiből jött

Hehe, megcsinálták a Dune eredeti intrójának mesterséges intelligenciás felskálázását, de persze nem nagyon megy jól a módszer ezekre az adatokra, szóval elég vicceseket hallucinál a dolog. Viszont eszembe jutott, hogy valószínűleg ebben is összekapcsolódnak a 1990-es évek a 2020-as évekkel, mert talán a 90-es években combosodott ki annyira a játékok grafikája, hogy már valamennyire hasonlít a valósághoz teljesen absztrakt reprezentációk helyett, szóval erre már lehet értelmesen alkalmazni a mesterséges intelligencia alapú felskálázásokat. Szóval gondolom ebből lassan új műfaj lesz, ami persze jó.

Aki filozofikusabb hangulatban van, az gondolkodhat azon, hogy valójában ez a mesterséges intelligencia a képi kultúra tömörítése és a skálázás minősége az átlagkultúrához való megfelelést méri...

Demó.

Zene. Zene. Zene.

Drónos.

három színű banánt eszik az agybogár

Nem semmi, a román szélsőjobbos párt a legnépszerűbb a fiatalok körében. Azt hiszem, kezdem megérteni azt a mondást, hogy az apák bűneiért a fiúknak kell felelnie. Én egyébként elkezdtem gondolkodni azon, hogy mi lesz, ha ők alakítanak kormányt. Régebben úgy gondoltam, hogy az EU nem támogatja az extrém dolgokat, de úgy látom, egy kis népirtás is belefér, szóval zöld banánt csak akkor veszünk, ha kék már nincs.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

a dodó feltámasztása nem kerül ennyi dodóba

No, a májkroszoft rendesen belecsapott a lecsóba, állítólag 100 milliárd dodóért akarnak építeni egy mesterséges intelligenciára használt szuperszámítógépet Stargate néven. 2028-ban akarják beröffenteni. Remélem azért pár milliárdocskát elköltenek algoritmusok fejlesztésére is, akkor tuti összejön az emberi szintű mesterséges intelligencia 2029-re. Sajnos azt nem mondták, hogy milyen számítási teljesítményt céloznak be, de ha majd lesz még infó, lehozom.

Örvendek, hogy az it óriások ennyire aggódnak azért, hogy netán el is veszíthetem a fogadásomat és nem jön össze az emberi szintű mesterséges intelligencia 2029-re. Már csak azt szeretném, ha lehetőleg utópiát szülne ez a verseny és nem disztópiát. Lécci-lécci.

Demó.

Zene.