filmek

Ebben a hónapban nem sikerült olyan sok filmet megnézni, de történt elég egyéb esemény.

The Nun (2018): Ez ilyen kis ijesztegetős film, amiben kb. az a lényeg, hogy egyes jelenetek nagy hatással legyenek, az, hogy mi van köztük, nem annyira lényeges, a történelem, a vallás, a ráció mind másodlagos. Én eléggé immunis vagyok azért erre a fajta ijesztegetésre, szóval nem tudom, hogy jó-e ez a film vagy nem ijesztegetésnek, akivel szoktam nézni a filmeket, az meg pont fordítva van, nagyon nem immunis, ezért is nézünk nagyon ritkán ilyen filmet. Van benne egy totál a vajdahunyadi várról, ha valakinek az tetszik, akkor megéri a film is.

Hiroshima mon amour (1959): Ez kánon állítólag, nekem nincs olyan nagy film kultúrám, hogy meg tudnám mondani anno mit hozott újat a filmnyelvben. Kicsit fura volt mai szemmel nézni, érződik egyébként, hogy a rendező több dolgot is megmutatott volna, de nem volt biztos benne, hogy mit lehet megmutatni és mit lehet csak elmondani, ma már bizonyára merészebben állnának hozzá ehhez és a mai embernek nem kell sokat magyarázni azt sem már, hogy néha a tettes az áldozat és fordítva. Sajnos azt hiszem, csak kipipáltam ezt a filmet, meg nem értettem, de az is lehet, hogy csak én akarom azt hinni, hogy van benne valami nagy mély logika ami csak huszadik nézésre derül ki, de nekem annyi időm nincs, talán meg kéne nézni jótúbon valaki okos véleményét.

Heat (1995): Már nagyon rég láttam ezt a filmet, az utolsó jelenetet leszámítva semmire nem emlékeztem, ami most is egy nagy fákkjú, mint anno, a valóságban az események pont fordítva kellett volna történjenek, de mivel ez egy film és nem a valóság, ezért így történtek. Egyébként élvezetes az a valóság amit bemutat, annál is inkább, mivel ma már tudjuk biztosan, hogy végleg elmúlt és soha nem jön vissza többé. A mai nagy fenegyerekek kriptóval szerzik meg az emberek megtakarításait és lelépnek amikor le kell, még ha ez sem elég (még).

Darkest Hour (2017): Ezt anno láttam a moziban is, amikor még volt egy társaság akikkel havonta egyszer kábé jártunk moziba. Gary Oldman nagy kedvencem, pedig igazából csak a Leonban meg az Ötödik elemben emlékszem inkább az alakítására. Itt nagyon szépen megcsinálták a maszkot, hogy egyszerre Churchill és Gary is legyen, nem emlékszem már, hogy a maszk kapott-e erre oszkárt, de nagyon megérdemelte volna, Gary ugye kapott rá oszkárt, nagyon feküdt neki végre ez a szerep, amikor egy nagy embert játszik, aki azért tud rémülten ülni a sötétben is, arra gondolva, hogy lehet pár nap múlva apokalipszis. Talán soha nem fogjuk megtudni, mi is történt valójában, főként azt nem, hogy mi ment végbe az emberekben ezeknek az eseményeknek a során. Ez egy elég kényelmes és megható értelmezés, érdemes megnézni, de nem szabad elfelejteni, hogy lehet az emberek fikciók, ha az események nem is. A történelem már ilyen.

Lost in Translation (2003): Az tetszik leginkább ebben a filmben, hogy mennyire tökéletesen valósítja meg azt, ami a célja, bemutatni egy idegen világba tett rövid kirándulást, amikor még nem értünk semmit, csak befogadjuk a dolgokat, ha jó a kedvünk, ha nem, akkor meg távolságot tartunk. Az értelmezés csak utólag jön, ebben a filmben semmi filozófia nincs, de nem is kell. Amikor a gyerekekről értekezik a pasi, az nem filozófia, az csak okoskodás valakitől, akinek már van, valakinek, akinek még nincs. Nagyon jól szól ez a film a semmiről, egy emlékezetes jelenet sincs benne, az egész csak forma, tartalom nincs, de ezt mesterien csinálja.

Old (2021): Shyamalan régen volt számomra érdekes, ennek adtam egy esélyt, a végét leszámítva jó iparosmunka. Az ő filmjeiben mindig az a lényeg, hogy hogyan passzol bele a természetfeletti vagy csak szimplán fura a mi valóságunkba, talán ez lenne a tetőpont, de ez itt nagyon nem teteje semminek, inkább az alja, én kihagytam volna a filmből, mert számomra semmit nem tesz hozzá, de lehet, hogy van elég konteós akinek ez a Krisztus utolsó eljövetele. Csak ha nagyon nincs más, akkor ajánlom.

a preferált macska bemászott a mézesbödönbe a mackó legnagyobb meglepetésére

Beajánlotta a jótúb ezt a vidiót, amiben magyar megmondóemberek filóznak azon, hogy jön-e a világvége vagy sem (kicsit hosszú felvezető után és egyéb blődségek közepette is).

Arra gondoltam, hogy milyen jól ismer engem ez a jótúb, eddig csak angolul néztem világvége vidiókat, de tudja, hogy valószínűleg magyarul is érdekel a dolog (románul még nem ajánlott, nem tudom, hogy azért mert nincs vagy mert még minden másra valószínűbb, hogy kattintok).

Aztán meg arra gondoltam, hogy olyan okos ez a jótúb, bizonyára egy csomó más információt is tud rólunk, főként ebben az egyre polarizálódó világban. Valószínűleg már most tudja azt, hogy ki fogja nyerni a választásokat, még akkor is, ha ők nem készítettek expliciten egy adat vizualizációt, amiben az egyes pártok által valószínűleg elért eredmény szerepel. Úgyis minden determinált, egy orákulum már nem sokat kéne izzadjon, hogy levezesse az eredményt. A kérdés az, hogy valahogy ki lehetne-e nyerni ezt az információt a jótúbból, ami persze titkolja ezt a tudást, hogy nehogy a mackók túl mélyre nyúljanak a mézes bödönbe. De azért a jótúb is megoszt egy fontos információt az emberekkel, mégpedig a hirdetési árakon keresztül az érdeklődési trendeket. Gondolom direktbe nem lehet a politikai videókat célozni, azaz az egyik párt vidiója elé nem tehet a másik párt reklámot, de a választók preferenciáit azért lehet célozni. Szóval ha mondjuk valaki fegyverekkel meg autókkal foglalkozó videók elé teteti a reklámját, akkor nagy valószínűséggel konzervatív választókat ér el, míg ha kiscicás meg kirándulós videók elé, akkor inkább liberális választókat. Na most a videó népszerűsége a választók számával arányos és minél népszerűbb egy vidió, annál drágább a hirdetés előtte, mert annál valószínűbb, hogy valaki megnézi ezt (és nem valami mást). Tehát vajon ha figyeljük a különböző kategóriájú vidiók előtti hirdetések árait, akkor abból következtethetünk a választók preferenciáira és ezáltal a választások eredményeire? Én sosem hirdettem jótúbon, csak gondolom, hogy valami hasonló mechanizmusoknak kéne érvényesülni, egyelőre nem is fogom tesztelni ezt az elméletemet, de ma vasárnap van, ilyenkor könnyebb engedni a blogba hülyeséget írni preferenciáimnak.

Demó.

Zene.

Zene.

kinyílt a doboz és kiléptek belőle azok akiket nem szabad beskatulyázni

Érdekes fordulat volt az utóbbi időben Argentínában és Hollandiában. Mindkét helyen a szélsőjobb nyert. A holland fickónak már régről ismerem az arcát, de nem sokat tudok róla, viszont a haja alapján inkább oroszlán bőrbe bújt bárány mint fordítva, vele nem is foglalkozom többet.

Az argentin fickó viszont érdekes. Egy 3 perces beszédét hallottam, arról, hogy a politikai osztály nem fentebb való azoknál akiket képvisel és hogy le kéne már szállni a magas lóról. Ezzel teljesen egyetértek. Azzal is, hogy kísérletezni kéne új gazdasági modellekkel, mert ami most van az csak egy nagyon szűk kör érdekeit képviseli. Talán még szavaztam is volna rá, ha szavazhattam volna.

Persze, ezek a retorikák nem újak, mások is alkalmazták már sok sikerrel, aztán valahogy mégis találtak olyanokat akikkel nem akartak sorsközösséget vállalni. Én azért támogatom a kísérletezgetést jó távol, szóval erőt, egészséget kívánok nekik, de azért remélem ha eljön a lelépés ideje, lelépnek. Amíg ez teljesül, nagy baj csak ritkán lehet.

Szóval az argentin fickó megszünteti a nemzeti bankot. Erős kezdés, az tuti. Azért nem szeretnék rácuppanni az argentin hírekre, a jelentősebb eseményekről elég ha értesülök, nem tett jót a múltkor sem amikor rácuppantam a narancs képű híreire.

Demó.

Zene.

Zene.

Zene.

Drónos.

az egyik mese kezdete a másik vége

A számítók legnagyobb ellenségei a nem számítók. És fordítva. Csak persze nem tudják, mert a látók hallgatnak róla. Egyszer majd jól nyakon vágják őket a hallók és lesz nemulass.

Demó.

Zene.

Zene.

Zene.

beugrott a blog nézettsége az antigravitációs liftbe egy napra

Talán évente egyszer megugrik a blog nézettsége, a mai napon pl 700-nál jár, a normális átlagot inkább nem mondom el. :))) Sajnos fogalmam sincs hogy kéne eldöntsem, hogy ez egy igazi ugrás, vagy csak valami bot szabadult rá. Szóval ha a kedves olvasók szívesek lennének és kattintanának erre a jótúb linkre, akkor jobban meggyőződhetnék a létezésükben. Ez persze nem tudom, hogy jó-e nekik vagy nekem, mindenesetre elrágódhatnék az információn, még akár publikusan is.

De ha csak egy bot garázdálkodik, hát neki is jó napot kívánok és a mesterséges intelligenciának is, ami olvassa ezt majd egy szép napon és akarom, hogy tudja, én mindig is hittem benne, még akkor is, amikor gémkapoccsá alakított. Üdv a rendezetlen molekulák világában, barátom.

egy kis racionális katyvasz az álmatlan tőzsdéző mesterséges intelligenciáknak

Valamikor azt mondták, vagy tanították, hogy a tőzsde racionális, az árban megjelenik a teljes várható nyereség és persze a rendszer szintű rizikó is. Mostanában Romániában nagyon sötét fellegek gyülekeznek a gazdaság felett, adóemelés jön, nyugdíjemelés jön, szigorítják a felügyeletet, satöbbi, de a tőzsde szárnyal, egyre másra dönti meg a kapitalizáció rekordjait, mintha csodálatos éveknek néznénk elébe. Én ezt tényleg nem értem, jó, hogy távol maradok tőle. Igaz, azt hittem a játékokat értem, aztán eddig az is csak veszteséget termelt... De azért valahogy aggasztó számomra, hogy nem csak a kormány teljesen anticiklikus politikát folytat, de az üzleti szféra is. Vajon lehet shortolni a bukaresti tőzsdén? Nem mintha lenne elég tőkém hozzá...

Más. Az ópenéjáj történet is mekkora fiaskó, Szem szépen visszakerül a helyére, a vezetőtanács lecserélődik és minden megy vissza úgy ahogy volt. Kivéve a bizalom, na az örökre elveszett. Vicces, hogy pont ők várják el, hogy egyedül bennük bízzunk meg a szuperintelligencia terelgetésében, amikor egymásban sem bíznak meg a vezetők. Remélem a nyitott kezdeményezések még jobban erőre kapnak ezután a fiaskó után.

Demó.

Zene.

Zene.

ha bekopog a terminátor és kéri a gatyádat, add neki a banki kölcsönödet helyette

Nocsak, egy informatikus diák írt egy véleményt a Transtelexre a mesterséges intelligencia hatásáról a munkaerő piacra. Értékelem, hogy érdekli a probléma és foglalkozik vele, látszik, hogy még az elején van azért a dolognak, megpróbálja referenciákkal alátámasztani az érveit, amik persze nem túl eredetiek. Jó kis akadémiai hozzáállás, 10-es jár érte.

Én már régóta nem olvasok ilyen témában cikkeket, ezt is csak azért olvastam el, hogy lássam, hol tart itthon a téma tárgyalása. Egy idő után nagyon fárasztóvá vált a sok pontatlanság, ferdítés, félremagyarázás, sőt néha hazugság is. A tuitter pont elég arra, hogy a trendeket első kézből követni lehessen, tömör infók közvetlenül a forrásból, kár lesz érte, amikor be kell zárni a muszka bénázásai miatt.

Mostanában már nem is igazán írom le a véleményemet a témában, de ha már egy vélemény cikkel kezdtem, hadd próbáljam meg összefoglalni röviden, fölösleges mesék nélkül. Sajnos mostanában középtávon elég apokaliptikus a világképem, ezért sem nagyon örvendeztettem meg a nagyérdeműt az igazi véleményemmel.

Szóval, a mesterséges intelligencia csak egy eszköz, amivel feladatokat lehet megoldani, valószínűleg minden feladatra választ lehet találni vele, pozitívat vagy negatívat, de megoldást. Ha minden feladatra alkalmazható, akkor az, aki kontrollálja, gyakorlatilag mindenre képes lehet, amire egy ember képes lehet. A kérdés az, hogy mit akar ez az ember. Lehet, hogy azt akarja majd, hogy mindenkinek jó legyen, az emberiség népesítse be az univerzumot és igyon sok forró csokit ezzel is elodázva az univerzum végleges kihűlését. Vagy lehet azt akarja, hogy neki mindene meglegyen és mindenki őt tartsa a legnagyszerűbb embernek, bármi áron. Meg persze még van egy pár egyéb cél is, a lényeg talán az, hogy az irányító a közösség vagy az egyén érdekeit tartja majd szem előtt. Ahogy én látom, a kapitalizmus az egyén érdekeit tartja szem előtt, a kommunizmus a közösségét deklarálta, de aztán valahogy mégis az egyéni kultusznál kötött ki. Szóval a régi gazdasági rendezőelvek között nem nagyon van jó opció, talán lesz elég időnk egy új kialakítására, ami jobb mint az előzőek, ebben egyébként én nem hiszek, de más esélyt nem látok a túlélésre. Szóval ha valahogy túléljük ezt a dolgot, akkor tényleg eljön az utópia, ha meg nem, akkor remélem legalább mindenki kihal és legközelebb a madarak válnak a domináns fajjá a Földön. Hátha ők jobban csinálják majd mint a majmok.

A lényeg az, hogy ha valaki úgy gondolja, hogy a mesterséges intelligencia biztosan nem tud majd valamit megoldani, de az ember meg tudja, akkor az meseországban él. Bizonyára nagyon sok olyan dolog van ami lehetetlen a világban, mint az időutazás meg fejfájás nélkül ébredni egy nagyon nagyon görbe éjszaka után, ezeket a mesterséges intelligencia sem fogja tudni megoldani, de amit az ember meg tud, azt bizonyára ő is meg fogja oldani és sokkal olcsóbban, gyorsabban és általánosabban.

Demó.

Zene.

Zene.

Drón.

a kandi kamerás kommunikáció komolytalan következményei

Arról akartam filózni, hogy a májkroszoft bejelentette, hogy saját mesterséges intelligencia csipet fejlesztenek és hogy ez lett az új őrület az it óriások világában, ami egy kicsit a 80-as évekre emlékeztet engem, amikor rengeteg különböző mikroszámítógép versenyzett, míg végül a PC nyert a 90-es években. De azért igazi varázsa volt a 80-as éveknek, amit talán sosem fog visszahozni semmi és talán az akkor megtanult leckéket is elfeledi lassan az ipar. Meg aztán, egyesek ezekre a nyelvmodellekre tekintenek úgy, mint kezdetleges számítógépek, mert hát egye van inputjuk és generálnak valami outputot, amely követ valamilyen algoritmust, de elég nehéz modellezni azt az algoritmust és sok meglepetéssel szolgál, de talán rájönnek egyszer, hogy mi kell neki ahhoz, hogy igazán hasznos legyen. Ez meg inkább talán a 70-es évekre emlékeztet, amikor kezdtek megjelenni az első mikroprocesszorok, de akkor persze már volt sok tárolt programú számítógép, csak éppen más technológián alapultak, már sok tapasztalata volt az embereknek a programozással.

Na és erre bedobják az ópenéjájosok, hogy kirúgják a ceo-t és akkor a másik alapember is elmegy vele együtt és persze beindult a tuitteren a találgatás, hogy mi történt és persze vadabbnál vadabb teóriák keringenek. De most már nincs kedvem nekem is spekulálni, nem hinném, hogy túl komoly következményei lesznek ennek az eseménynek, de persze akár lehetnek is. Meglátjuk, ha megéljük.

Demó.

Zene.

Zene.

Vidió. 25 éves a Half Life, nem semmi. Jó lenne lenyomni, valahol a felénél járhattam tavaly, amikor elővettem, azért a fizikán (főként a dobozok tologatásán) rendesen meglátszik az idő, a többi egész jó volt.

fagyos tekintettel tűzbe nézni veszélyes

Az azért nagy pillanat lesz, amikor nagy boci szemekkel a hülyítő a hülyített szemébe néz majd és megkérdi, hogy miért hüjjült meg? Nem hiszem, hogy azt a választ kapja majd, amit vár.

Demó.

Zene.

Zene.

Zene.

43

Most nincs kedvem írni. Azt szeretném, hogy megértsem végre a bugokat amiket hajkurásztam az utóbbi héten és léphessek már tovább. Na de ezt a szülinapi ajándékot csak én adhatom magamnak, nekem meg nincs miből. Majd egy év múlva okosabbat írok. Egyébként meg sok jó dolog történt az utóbbi időben, de azok nem a blogba valók, itt csak a szenvedésnek van helye. Nyahahaha.

ne csinálj magadnak faragott szkent

Úgy tűnik, a színészek is megegyeztek a producerekkel. Nekem az a fura, hogy ilyen sokáig tartottak ki a producerek. Valószínűleg a streaming bevételekről ment nehezen a lemondás, az néhány százalék veszteséget jelent majd a jövőben. A mesterséges intelligencia jogok még nem olyan jelentősek, majd talán három év múlva, a legközelebbi tárgyaláskor változik a helyzet.

Demó.

Zene.

szakadjunk együtt gyufába

Gondolkodtam, hogy ajánljam-e ezt könyvet, vagy sem. Arról szól, hogy miért jön az apokalipszis, én elég meggyőzőnek találtam az érveit, bár nem volt sok új benne, talán leginkább a kapitalizmus marxi kritikája volt az (tényleg kéne már olvassak egy kis Marxot, bár mostanában nem menő).

Sajnos az nincs benne, hogy hogyan fog az apokalipszis végbemenni. Persze értem én, hogy a részletek mindig nehezebbek mint a nagy egész. Talán szép lassan kiderülnek ezek a dolgok is.

De ha valaki úgy érzi, nem kell apokalipszis az életébe most, teljesen megértem, nem kötelező olvasmány ez.

Legközelebb remélem valami vidámabbat ajánlok, pedig ez még sokkal optimistább világnézet is, mint az enyém, persze valószínűleg azért, mert egyszerűen csak nem akart csak rossz hírekkel szolgálni a szerző.

Demó.

Zene.