Azért ajánlották ezt a könyvet, hátha kicsit jobb kedvem lesz tőle, mert az a mondanivalója, hogy mindenki maga dönti el, hogy látja a világot. Elég ritkásan olvasgattam, csak most értem a végére, szóval ez az üzenet sajnos nem jött át hihetően, de az írónő élete elég érdekes ahhoz, hogy megérje elolvasni a könyvet, még akkor is, ha csak az elejét részletezi annyira, hogy kerek képet kapjunk dolgokról és érthető is legyen. A halálból való menekülés tényleg érdekes, de ahogy az írónő sem igazán értette a lényegét, nekem sem érthető, hogy hogyan menekülhet meg ezer emberből egy és az mit jelent. Igazából végig azon filóztam, hogy a "nincs szabad akarat" gondolatrendszerrel próbáljam magyarázni a könyv téziseit, az általa adott magyarázatok helyett, és azt kell mondjam, nem találtam a saját gondolataimat sokkal rosszabbnak azoknál amiket olvastam. Amivel végül maradtam, az az a gondolat, hogy az ember agya egy rémesen rosszul összetákolt valami ami könnyen beragad mindenféle végtelen ciklusokba amik lassan felőrlik az ép eszét és igazából nem egyértelmű, mikor is hozzuk meg a döntést, hogy kilépünk a ciklusból, még mielőtt belemegyünk hagyunk egy titkos csapóajtót, vagy közben tudjuk betörni az ablakot. Én a titkos csapóajtó felé hajlok mostanában, de azt is lehet, hogy az őseink hagyták meg és ők is csak a szerencsének köszönhetően tudták örökül hagyni a rájuk következő nemzedékeknek.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése