filmek

Ebben a hónapban sem néztünk valami sok filmet és írni sincs most kedvem róluk, szóval ez most extra rövid lesz.

Valan (2019): Tűrhető film, csak eléggé kiszámítható és a látvány is olyan... ismerős.

The Little Things (2021): Ez egész jó kis krimi volt, de ennek jót tett, hogy lezárták amennyire le akarták, nem lett teljesen elszállt.

Train to Busan (2016): Akartam egy kis horrorosat, ez már rég a listán volt, egész jó, aki szereti a zombi témát, annak ajánlott, aki a koreai filmeket szereti, azoknak is.

Ammonite (2020): Érdekes film, szinte teljesen kimarad a főszereplőnő tudományos munkássága, helyette spekulálnak egyet a szexualitásáról, de azt meg kell jegyezni, hogy a szerető valójában 12 évvel idősebb volt, mint 12 évvel fiatalabb, ahogy a filmben megjelenik, szóval hogy mi a valóság, az jó kérdés. Azért nézhető.

The Secret of Happiness (2018): Ez egy román film, elég tűrhető, végre a hang sem borzalom, ami hasznos, mert az egész filmben három ember beszélget. Maga a beszélgetés néha kicsit túl szájbarágós, néha nem realisztikus, de azért hihető valamennyire.

Kingdom of Heaven (2005): Fogtak egy történelmi alakot, megváltoztatták a fiatalkorát, gondolom egyszerűsítés céljával, de ez lett a film leguncsibb első órája, bele is aludtunk, utána egy fikarcnyit javul, de nem egy jó film, nem ajánlom, mert annyira telenyomták klisékkel, hogy a Jeruzsálem feladásának wikipédia oldalának olvasása is több érzelmet vált ki mint ez a híg szósz. Nem egy Gladiátor, az biztos. Ja igen, a hbo-n egy 138 perces változat volt, ami nem a 194 perces jó változat állítólag és még csak nem is a 144 perces mozi változat, amit én anno nem mentem el megnézni, mert hallottam, hogy híg szósz, most sem kellett volna neki esélyt adni.

Dicsőség Ukrajnának

Nincs valami jó kedvem, nem is akarok sem vicceset sem okosat írni, azt szeretném, hogy minél hamarabb vége legyen a háborúnak. Természetesen csak Ukrajna győzelmével érhet véget hamar a háború most már, de hogy ki is fogja legyőzni Putyint, az jó kérdés. Remélem azért hamar megtörténik, mert teljesen letargiában tart ez az egész történet. Sosem voltam nagy Putyin fan, de ha eltűnne egyik napról a másikra, nem sírnék a kopac feje után.

Szeretnék arra gondolni, hogy egy nagy ébredést fog beindítani ez az értelmetlen háború és a zöldítést komolyan fogjuk ezentúl venni, de nem nagyon hiszek benne.

Mind meghalunk, csak a kérdés, hogy még mennyit húzzuk.

Zene.

nyehónye

Egy ilyen nevezetes napon, mint a mai, 22022022, Putyin bevonultatta a csapatait Donbaszba meg Luhanszkba és gondolom nem azért csinálta végig az utóbbi hónapok cirkuszát, hogy olcsó vakációt biztosítson a katonáknak, szóval valószínűleg lesz háború Ukrajnában. Nem fogok spekulálni ezután, nem jött be a jóslatom, hogy nem lesz háború és ezután csak azt írom le amit el is hiszek, hogy valós, persze én ugyebár nehezen tudnám ellenőrizni a híreket, szóval nem hiszem, hogy sokat fogok ezzel a témával foglalkozni, a fontosabb pillanatokon kívül, mert hát mégis csak egy háború, mostanában ezeknek illett volna ritkának lennie. Nem is tudom melyik háború a rosszabb, amit irracionális okokból vívnak, vagy amelyiket racionális okokból vívnak. Ez a mostani szerintem az első csoportba fog tartozni, szóval még nagyobb esélye lesz eldurvulni.

Na, meglátjuk.

Zene.

itt a vége, hol a vége

Felmondtak a transindexesek.

Kár, talán ha a kezdetektől nem is - 99-ben jöttem Kolozsvárra, nem volt rendes netem a bentlakásban - de amióta van rendes netem, tuti olvastam szinte minden nap.

Remélem néhányan folytatják a Telexnél (rimótba ma már mindent lehet) és akkor kicsit több erdélyi hír lesz ott, az egyetlen magyar nyelvű portálon amit olvasok. Az igazán fontos dolgok amúgy is a tuitteren vannak...

Nem azt mondom, hogy szuper minőség volt a transindex, de sok jó cucc is volt, főleg a kultúra terén, az rmdszes propaganda szerencsére könnyen kiszúrható volt, a gazdasági híreknél pedig az ember tudta, hogy a számok és főleg a nagyságrendek nem a szerkesztők barátai, de a cikk alapján legalább el lehetett dönteni, hogy kell-e keresni egyéb forrásokat a témában, vagy lejött az ötlet. Sajnos mostanában a független újságírás egyre kevésbé menő, talán a független gondolkodás sem az már, szerencsére már kialakítottam a zajszűrőmet az igazán fontos dolgokban.

Azért köszi az utóbbi 20 évet...

Zene.

szar, szarabb, egy ember aki nem gondolkodik...

Mostanában tele vannak a hírek szar dolgokkal. Ma elkezdtem számolni, hogy hánynak volt az okozója egy vagy több ember, aki nem gondolkodik, vagy hibás következtetéseket von le hibás vagy légből kapott adatokból és fantazmagóriákból. Vagy csak egyszerűen teszi magát hülyének, mert az is megteszi. Elég hamar meguntam a számolást.

Ha eljön végre a mesterséges intelligencia és leigáz mindannyiunkat, végre vége lesz ennek a bolondokházának. Inkább lennék egy igazi Isten házában majom, mint ebben a világban racionális ember.

Zene.

a lenyugodott vonalka

Tavaly a jótúb úgy gondolta, hogy megtaszítja egy kicsit a csatornámat, amire pakolgatok fel néha videókat. Kb így nézett ki az a taszítás:

Persze, azoknak akik komolyan foglalkoznak a jótúbbal és gondolom sokaknak akik nem annyira, a 37 ezer megtekintés az gyíkfing, de nekem a napi átlag 2-3 megtekintésről felugrani napi 2-300-ra az az elég jelentős volt, mint a mellékelt ábra mutatja.

Csak egy gond van, én nem akarok se komolyan, se komolytalanul foglalkozni a jótúbbal, szórakozásból tettem fel néhány sétálgatós videót, de miután kiszúrtam a sztereó kamerám bal szemét, már csak régi cuccokat osztogattam meg, meg persze a játékról is teszek fel videókat, amelyek kb 10 perc alatt készülnek el és mostanában még a kedvenc játékaimból is teszek fel videókat, nagy ritkán. Ami a lényeg, hogy nem akarok soha komolyan foglalkozni a jótúbbal, ezért egy kicsit zavaró volt az, hogy az emberek kezdték nézegetni a videóimat. Végül persze a jótúb rájött, hogy nem fog belőlem jótúbert csinálni, hiába segít be egy kicsit a nézettség növelésével, szóval szép lassan feladta a videóim ajánlgatását. És ez így van jól.

Most azt hiszem, a blog is kicsit tartalék lángra kapcsol, persze, ha vonalkák vagy ágyúk vagy számítógépek őrültségeket kezdenek csinálni, akkor azért lehet, hogy beszólok. A játékra kéne koncentrálni minél jobban és most ez megy is elég jól.

Zene.

mesterségem címere: karddal átszúrt logika

Kezdődik a hajcihő a hírekben, a választások, az oroszok, a korona, stb. Kezd nagyon elegem lenni, azt hiszem, megpróbálok leszokni a hírekről, mondván, hogy nem én vagyok a célközönség akire kalibrálják őket, az igazán fontos dolgokról a tuitterről is tudomást szerzek.

Még rosszabb az, hogy az "egyebek" hírek is ugyanolyan agylobbasztóak. Itt van mindjárt az udvarhelyi címeren a karddal átszúrt medvefej esete, amit egyes állatvédők (bár lehet, hogy az egész csak egy false flag akció) be akarnak tiltatni, mert az állatok elleni erőszakra bújt fel. És ezt egyesek teljesen komolyan vizsgálják. Ha egy kicsi közük is lenne a tudományhoz a vezetőinknek, tudnák, hogy tudományosan azt bizonyítani, hogy egy címeren egy karddal átszúrt medvefej agresszióra hajlamosít, teljesen lehetetlen (legalábbis a tudomány mostani állása szerint). Persze, a román törvényhozásnak vajmi kevés köze van a tudományhoz, ezért (is) áll ott az ország most ahol áll. (Igen, hogy teljesen őszinte legyek, a tudomány az analógiát is használja, bár először ugye bizonyítani kellene, hogy helyesen használjuk és egyébként ezen akad fenn az az érvelés is, hogy ha a szvasztika be van tiltva, akkor az udvarhelyi címer is betiltható, ugyanis az evidens, hogy maga a szvasztika nem okoz semmilyen hajlamot, de mivel a társadalmunk próbálja elkerülni a második világháborút és ehhez leginkább az emlékezés/tanítás módszereit használja, ezért jogos kisajátítani ilyen környezetbe a szvasztikát, mert másképpen tényleg hívószó lehet olyan elemek számára, akiknek nem a múltból való tanulás a célja. Mindez nem érvényes az udvarhelyi címer esetén, az nem jelképe egy alapjaiban romlott rendszernek.)

Vagy itt van a Rogán Dzsó esete, akit a szélső bal kancellálni akar, a közép balnak meg kénytelen védenie azon az alapon, hogy tévedni szabad, mert a tévedés a tévedés beismerésének az első lépése, ami meg a véleményünk cizellálásának az első lépése. És így kerül a közép-bal és a szélsőjobb egy táborba. De mégsem, mert a közép-bal úgy érzi, hogy nem szólhat bele egy más ország dolgába, a jobb meg úgy érzi, hogy igen. A bal mindig veszíteni fog. De szerencsére csak közép távon, mert minden autokrácia, bal, vagy jobb oldali eszmékre felhúzva, előbb utóbb elpusztítja önmagát, a kérdés csak az, hogy marad-e valaki élve a végén.

Azt hiszem, az a megoldás, ha teljesen kiszállok a mókuskerékből. Szavazni sem megyek, csak a lábammal, jó messzire.

Szerencsére a zene az örök.

Igen. Tessék.

lájkold be az ismeretlent

Én már az a kategória vagyok, aki bizonyos dolgok láttán tudom mondani, hogy ezt a mai gyerekek már biztos nem értik. De nem csak dolgok vannak így, lehet, hogy a mai gyerekek egész érzésektől esnek el. Pl. mivel mindent lájkolnak, sosem érthetik meg azt, milyen érzés amikor eszedbe jut egy szám 20 év távlatából és meg kell keresni a jótúbon úgy, hogy sem a címére, sem az előadójára nem emlékszel, csak nagyjából az évre és arra, hogy nyár volt és jó meleg és ahogy beszűrődött a redőnyön a napfény. És aztán véletlenül megtalálod azt a számot. Na, ezt az érzést írd körül. Persze, nem hiszem, hogy új élményeknek híjával lesznek a következő generációk (ha megélik), csak éppen ez nekik már ki fog maradni. Ha jobban meggondolom, nekem is teljesen ki fog maradni az az érzés, amikor elejtesz egy zebrát miközben a családod egy hete már csak gyökeret eszik. No, ez már ilyen. S ekkora.

Zene.

újabb megrémült vonalka

A tegnap fészbuk jó 20%-ot veszített az értékéből, mert enyhén csökkent a felhasználóik száma és az epöl is kirúgta alóluk a széket a reklámok jobb célzásához már nem használhatják fel a böngészős manővereinket, csak a fészbukon belüli viselkedésünkre alapozhatnak, meg persze az egyéb spionkodásaikra, amelyekről én nem is tudok.

Hát mit mondjak, nem túl sok könnyet hullatok irántuk, én még mindig úgy látom, hogy nettó negatív a világra a hatásuk, akármennyire is próbálják azt a típusú érvet nyomatni, hogy nem a fegyverek ölnek, hanem az emberek. A fészbuk igenis öl, talán majd egyszer pontos statisztika készül majd róla. Arról nem is beszélve, hogyha mondjuk őket be lehetne tiltani, akkor bizonyára sokan jobban meghúznák magukat, mert könnyebben röpködne a banhammer.

Persze, van pozitív oldala is a fészbuknak, mégpedig a mesterséges intelligencia kutatás amit pénzelnek, de szerintem ha eltűnnének, a többi cég simán felszippantaná a kutatóikat, marad még elég terület amiben versenyezni lehet mesterséges intelligenciával.

Na ez most ennyi, ez inkább csak olyan muszáj-bejegyzés volt, pl a kriptóról csak akkor fogok megemlékezni, amikor nagyon-nagyon összedől, mondjuk elveszti az értékének 90%-át, mert egyébként annak az ára csak tiszta spekuláció, a mozgások csak annyira valósak, amennyire a spekulánsok engedik, az meg még tuti egy jó ideig viszi a hajót.

Zene.

amikor a 286-os öntudatra ébredt...

Tegnap volt két hír is, amit már illik nekem is említeni, akit valamennyire érdekel a mesterséges intelligencia megállíthatatlan menetelése. :)

Szóval a két jómadár csapat, a dípmájnd és a zópenéjáj szinte egyszerre harangozta be, hogy belecsaptak a formális matematika problémáinak megoldásába a mindenki által szeretett és tisztelt neurális hálók módszerével. A dípmájnd egy olyan rendszert készített, amely szövegesen meghatározott akadémiai jellengű programozási feladatokat old meg. A zópenéjáj meg matematikai feladatokat old, de ezek már át lettek írva egy formális nyelvbe, amit lean-nak neveznek és ha jól emlékszem, a májkroszoft kutatói fejlesztik formális tételbizonyítás kutatására. Persze mindketten el s vissza vannak az eredményt nagyszerűségétől, már-már emberi szintűnek látják az eredményeket, ami persze erősen ferdítés, mert bizonyára egy hároméves gyermeknél jobban csinálják amit csinálnak, de ha az ember igazán odateszi magát ezeknek a problémaköröknek a tanulmányozásába, akkor messze túl tudja szárnyalni ezeket a rendszereket. Az persze kérdés, hogy ha mondjuk most indítjuk az órát és azt vizsgáljuk, hogy a ma született gyerekek 20 évesen túl fogják-e tudni szárnyalni ezeknek a rendszereknek a 20 évig fejlesztett verzióját, akkor már lehet, hogy jó sanszuk lesz igazán túlszárnyalni az embereket, nem csak azért, mert jól megválasztjuk a feladatokat és az embereket akikhez hozzámérjük őket.

Ezt sikerült jó ferdén megfogalmaznom. A lényeg az, hogy az irány jó és mostanában nagyon úgy szokott történni, hogy egy mesterséges rendszert a hozzáértő emberek hada sokkal gyorsabban tud fejleszteni mint egy ember önmagát, némi útmutatás segítségével amit tanároktól és könyvektől kaphat meg, ha veszi a fáradtságot.

Egyébként gondoltam rá, hogy lehet lassan kéne megint dokumentálni az érdekesebb híreket a szingularitáshoz vezető úton, de most nincs nagy kedvem és a következő két-három évben még nem fenyeget a veszély, hogy valaki hirtelen bejelenti, hogy megoldotta az emberi szintű mesterséges intelligenciát, de utána azért már adok rá 5%-ot. Tudom, egyesek már tépik a hajukat, de hadd legyek én optimista, legalább ebben. :)

Az mindenesetre szerintem el fog dőlni a következő két-három évben, hogy a neurális módszerek jók-e formálisan specifikált feladatok megoldására. Ez már egy nagy előrelépés lesz, mert mindkét válasz kijelöli az irányt amelybe invesztálni érdemes lesz.

Zene.