Kis késéssel írom most meg ezt a bejegyzést, nem is lett hosszú a lista, a való világ a virtuális útjába állt. De legalább kiűztük az ördögöt a tévéből (software update segítségével), talán hosszabbak lesznek a listák ezután, talán nem, minőség, nem mennyiség, sok területen ez a mottóm.
Out of Darkness (2022): Jó cucc ez, főként ha valakit érdekel a távolmúlt. Persze nagyon spekulatív, de valószínűleg ez egy olyan történet, ami bőven benne van a 45000 évvel ezelőtti idők lehetőségeiben, sőt. Tetszik, hogy fiktív nyelvet beszélnek és elég sokat adtak a realizmusra, de a történet a mának szól, bár a másság minden korban érték volt, amióta többsejtű organizmusokként tengetjük az időnkent a sejtburjánzások és elhalások között, de ma már jó okokat tudunk felsorolni mellette, persze nem az igaziakat, mert az most éppen nem divatos.
Dunkirk (2017): Ezt akkor néztem amikor az első CG sokk ért, mert van ebben a filmben egy kimondhatatlan optimizmus, talán azért, mert az ember tudja a történet végét és mégis át tudja élni a helyzet kiszámíthatatlanságát és kilátástalanságát. Amikor Nolan nem saját történetet dolgoz fel, akkor kiváló rendező, nekem ez a kedvencem tőle, azt hiszem.
Beetlejuice (1988): Jó kis vicces film, de régen még két kacagás közé befért egy jó gondolat, főként ha az ember hajlandó reflektálni a virtuális valóságok gyakoribb (vallás) és jobban szerkesztett (film) közötti párhuzamokra. Nem tudok én okosakat írni erről, de aki szereti Tim Burton munkásságát, azt nem kell győzködni, aki meg nem szereti, az talán jobb ha kihagyja.
Beetlejuice Beetlejuice (2024): Nem volt rossz, de kár, hogy túl sok új ötlet nem volt benne, az egyetlen valamire való pedig elég esetlegesen volt beletuszkolva a történetbe és hát nem is tudta kihasználni Monica természetes adottságait. Ha kicsit kisebb célközönséget akart volna boldoggá tenni ez a film és inkább nekem akart volna tetszeni, akkor jobban bejött volna, de hát ez tautológia. És az is, hogy a folytatások sosem olyan jók mint az eredetiek. Kivéve a Terminátor 2-t.
Top Gun (1986): Ez a film arról szól, hogy a hidegháború tetőpontjához közeledve megismerjük a katonák egy nagyon speciális válfaját, a legjobb vadászpilótákat. Persze, hogy jóképűek és vagányak és nem félnek semmitől és nagy nőcsábászok, de azért mélyen is éreznek és mindezt nem csak szimulációban, hanem a végén élesben is bizonyítják. És persze közben lehet mindenféle vadászrepülőt nézni mindenféle szögből mindenféle manőver közben. Több nem is nagyon fért volna egy filmbe.
Top Gun: Maverick (2022): Ez ugyanaz a film, csak a pilóták egy kicsit megöregedtek, de mindent ugyanúgy csinálnak mint fiatal korukban. Csak közben a filmkészítés lett annyira tudományos, mint amennyire az előző filmben a repülőgép gyártás volt. Sajnos semmi igazi érzelem sem maradt a filmben, minden csak milliméterre kimért szimulákruma a valódi érzelmeknek. De ha le nem is győzi ez a film a többit, azok mégis veszítenek, mert ilyen a verseny a filmek, nemzetek és ideológiák között. Azért azoknak bejöhet, akik filmben szeretik nézni a háborút és nem a tuitter feedjükben a felrobbanó tankokat, épületeket és embereket.
Anul nou care n-a fost (2024): Ez most nagyon időszerű film volt, ha egyszer kiderül, hogy CG csak egy nagyon nagyon nagyon nagyon felépített marketingfogás volt ehhez a filmhez, akkor azt mondom, hogy ez a marketingstáb a legjobb a világon. Sajnos valószínűleg nem így van, csak a véletlen műve, hogy egyesek vissza akarnak vinni a kommunizmusba és egyből emlékeztetnek is arra, hogy milyen is volt az élet az utolsó napokban (persze még ez is egy igencsak idealizált változat). Egyébként elég jó film, kivételesen a hang is teljesen jó, egy kicsit talán hosszú, sok olyan dolog van, ami inkább csak hangulati elemként funkcionál, de ha már ennyi energia van fektetve a hangulatba, akkor lehetett volna a valósághoz közelebb is menni, bár azt valahogy úgy kellett volna, hogy ne a főszereplőkön keresztül tegyék, akkor meg nehéz. Na jó, nem tudom, hogy kellett volna jobban csinálni, de egyrészt nem vagyok filmes, másrészt lehet, hogy bennem is csak utólag értékelődött át az a rendszer a folytatást megélve. Mindenképpen jó film.
Zene. Zene.
