Tegnap este voltunk a román operában, megnéztük a La Fanciulla del West című Puccini operát, amit ha jól értem, a kolozsvári román opera eddig nem játszott.
Az az igazság, hogy nekem nem tetszett. Ez volt az első olyan opera, amelynek elolvastam a wikipédia oldalát mielőtt elmentem volna és már ott is elég zavarosnak tűnt a történet és persze az is intő jel volt, hogy nem hal meg senki. A másik baj meg az, hogy most egy kicsit rossz a hallásom, valahogy a fültisztítás elmélete és gyakorlata nekem most nem nagyon találkozik jól. Szerencsére fülhallgatóban tudom jól bömböltetni a jótúbot, szóval csak apró kellemetlenség. Viszont így elég nehéz volt megítélni, hogy azért hallom halknak az éneket, mert nem bírja szuflával a szoprán, vagy csak a pár decibeles deficitemnek köszönhető. Ezért nem is fogom nagyon kritizálni az éneket most. Nem mintha máskor nagyon hozzáértően tudnám tenni, de azt el tudom dönteni, hogy mi tetszik és mi nem. És azt is tudom, hogy a stúdió meg a színpad között mekkora a különbség, de ettől még van aki meg tudja énekelni színpadon is amit meg kell.
Szóval az van, hogy én nem vagyok eléggé zeneértő ahhoz, hogy a zene újszerű megoldásait értékelni tudjam, pláne nem egy 1910-es miliőben. Szóval a szakma nagyra tartja a zenét, de én egyszerű ember vagyok és hiányzik nekem a Tosca csodálatos csillagos ég áriája, pedig szinte ugyanaz a jelenet meg van itt is, a fickó készül a halálra és üzen a nőjének. Kicsit úgy tűnt nekem az egész történet, mintha egy fordított Tosca lenne, itt mindenki becsületes, betartja a szavát és még a bandavezér is egy igazi lovag és a végén ellovagol a nőjével a naplementébe. Na, hát ez az egész történet ma már nagyon sántít nekem, az amerikaiakról messze nem a becsület és megértés jut eszembe, pont fordítva, az értelmetlen halál mindenhol kivéve az 1%-ot, ők baromi jól megtanulták elkerülni, lassan a milliomosok férfiak és nők 60 felett új életet kezdenek mint morális világítótornyok ebben a sötét XXI. században.
Persze az is lehet, hogy csak nem érett meg bennem a téma, ha van jó jótúb verzió belőle, akkor adok még majd esélyt neki. Érdekes adalék a végére, hogy mostanában az opera már felteszi az előadás végi tapsot, szóval itt megtekinthető a tegnapi produkció. Ha az én tapsomat nem halljátok ki, az nem véletlen. :)
És mivel sosem lehet egyetlen wikipédia oldalt elolvasni, mindig kell egy kicsit kalandozni, ezért kicsit beleolvastam a Pucciniről szólóba és hát szerintem a mai világban keményen cancelleltük volna a fickót, talán már akkor, amikor viszonyt kezdett egy másik szoknyapecér feleségével, de akkor tuti, amikor a felesége igazságtalanul meggyanúsította a cselédjét amire az öngyilkos lett. Elég durva sztorik. Szerencsére az akkori társadalom nem cancellelte Puccinit. Lehet, akkor nem lenne Tosca meg Turandot, meg a Nyugat lánya sem. Lenne más. Nehéz ügy, most nem megyek bele a cancel kultúrába.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése